Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-06 / 30. (1364.) szám
8 1987 február 6, vasárnap. öSözeaJiás2jio:dt;íik egv táip'ássíd s .a mpd^e Gittkor uffy terülte ..képen Iiirbis Antalt, íiofjy njéiff ma is félr.eáíl tőle a feje. Komisz véré* kedés volt az akkor, mígnem végül baiIákkal verték szét a fertelmes duvadftt. Mindisr mentünk a hegyek fejé, de a hé- evek nem mozdultak felén a láthatár szegélyéről. Egv helyben álltak szakadatlanul. . És mialatt fáradtan szedegettem magam után apró lábaimat rajongó vágy rohant meg a begyek után. Oifck-eatkkos gerincük szikrázott a napban, havasok lehettek bizonyára. De messze voltak. Olyan messze, mint elérhetetlen álmaink. S csaknem a könnyeim serkedtek ki. Mert megéreztem akkor, hogy soha nem fogok tudni elérni a kék hegyekig. A nap ereszkedni kezdett már lefelé. Itt- otí gulya kolompolt a fényes-zöld legelőn s nehezen húztam már lankadó lábaimat. Édesanyáin aggodalmasan tekintett rám: , —■ Bárod még. fiacskám?-- Igenis, édesanyám. Pedig akkor már. többször megbotlottam. Szöpkő Mihály ilyenkor, talán, hogy rnegbiitasson, beszélni kezdett katonaélmé- nyeiről. Az volt csak a veszett állapot! A nagynianőveren ülégieléiit a király is, lóháton. ők pedig három nap és három éjszakát lihegtek, mint a kutváík. hogy kilógott a nyelvük. És megcsóválta a fejét Szopkó Mihály: — Disznó világ vol?. de azért sajnálom! A sajnálkozás amiatt való volt, óiért sárzsít viselt katonáéknál. Mint fráitér. Aközben Jósífcá^öcsém is felébredt, s álmos szemmel szólt lé a kosárból az édesanyámnak: — Máma. hoj van a nádiapa? — Máid ottleszünk vacsorára, fiáösikám, — biztatta az édesanyám, aki aközben miftthá őnmiattani kezdett volna nyugtalankodni. Mert alig vonszoltam már gyenge lábaimat. De azért összevágtam a fogamat. Messze volt még a nagvápánk faluja, messze. Előbb iriéör Gatanvteán kéllétt rövid pihenőt tartanunk, Ahol nagyapám testvér- bátvjá lakott. Éíriő gazda volt a grófi birtokon épb ugv. mint két faluval ódébb a nagyapám. Látszott iri már ogy torony, elég közéi, az volt ott óarany község. Legáiább is Szop- kŐ Mihály azt állította. Szopkő Mihály remélte égvébként. hogy nágv ozsonaiával várnak bennünket öaranybán. G^ettentébt: — Ha van Isten, már pedig ván, félóra múlva gyenge-malacot eszünk! Hogy int az ennivalókról próbált elmélkedni, megállapitotfe, íiogv legfinomabb különlegesség a pacal. Mint kuriózumot émli- íette Csák. hogy egy ízben gyenge-taplót is evett (gomba gyanánt), rendbe is lett volna minden, de a tapló annyirá recsegett, hogy ráment az egvik zápfogá. Három náplg nem eéeít aziitán, mért üáv félfüvódoti mint égy duda. y öaranybán egyébként más érdekesség is várt reánk. Nagyapáin téstvérbátyjánál lakott állitólag valami vein efóber is, amolyan távoli fökón, aki nevezetes ember volt, hvert tizenkét esztendőt szolgált Császári prófürt- ton. Büntetésből persze. TÜdöiilíiik Kossuth áfáit vér ekédéit a király éllén áttéri s őfelsége elleni elkövetett tisztéi éti éhség dirién sorozták be Mantovába, vágy hová is. Vén ém bér volt már igen, véiérérinalk tartotta inágát. Szopkó Mihály haligátott égy előre, de itt-ott fébfelnevetett azért s égfézer el is szólta mafát hangosan: — Az tud ósák nagyokat mondani, testvér! Hej, ni ilyeneket hazudik! Hogy mennyi ideig mehettünk, rivág az Óndava irányába; rieni tolóm, Régén völt, régen s a legtöbb dolog friá már összefolyik előttem vagy kihalt az emlékeimből. Dé azt tudóm, hogy egyszer Csák Gáfaúybari voltunk, á rokoni háznál, ahol bízón vára Örülték váratlan betoppaná^rinkriák. És ott volt a házban áz obsitos iri, áki tizérikét esztendeig busult a szülőföldje után Mántovában Vagv hol, A bófiváékemérice előtt üldögélt, a Padkán, égy pipa kúttá szárát szopogatta, fogé már álig Völt. de azért hetyke ór.rál tekintett el mágé körül, mialatt féjébübMri valami ké-kíiől-kikopott kaióhasipka ágaskodóit. Egy dárabig elsettenodem az öreg vitéz körül s egyszerre csak eléje álltam: — Bácsi, mondjon mit nagyokat! — Héj. eszem áz észedoi!—~ kjáltöttá el iringót á rozsdás ember s, nasrvót csapott te* óyepével é combjára. —- Hát ézt ugyán kitol bálloéfcád? Sopkő Mihályi'a riiutoMam: — Marika báőéí beszélis Mind-híind riévsttju kezdtek a házban, legjobban áz Obsiitiós. Beiét üríted ott, köhögni kézdett s a két szeme szinte héléíult a ráncos áféába: — Hát jó[ beszéltté, őszem az eszét’ No., várj csak- kátons-Öcséiri. mind várt mesélek Valamit.! Dé Iliiről? tálán á szürkelóról? —• Igenis, tápéi, á szürkelóróí. -- álltam előtte, bánréfá sHiiáí. Méri riíiótlni riiegéréztém volna, hogy JANUÁR Irta (xömőri Jenő A hegyen szikrát szór a hó, Oly óriás a tekerő: .4 csönd. Borul re ám. beszél ti, jó Lelkét, határt behamvazó Hamu. Berni mint erdőre homály, Mint. évfonáíra uj fonál: .4 múlt. A kert ewpzoifan hempereg, Csukott szemekkel széndereg: Alom. Tükrök tarkítják az utal, És százszép virágot mulat A jégA víz oly tiszta mint a menny, A jég a Napnak felizen: rendkívüli éri? bérrel állók sZenvköz't. Az obsitos sitefivantott Vagy kéttőí a pi- iwráron s.akkór igv kékite. igen komolyan: Alikéi1’ vdf áz. irifkór tizéivkóí kis észi- télVJŐ utál1) Irkúritote a” ob-.rite1. MlntováVrV. hóte- nyte.’ már mehetek haza s *.káp iriegys MmoiAatak. Dé rpérisce vám tálíarióffzág. gValóc iriégbí akáríak nU&W. mért riiég. voliák elégedve velem s ezért adtak egy vak szürkeíovát, hogy arra üljek fel, az enyém lőhet, a szürke akár éleitfogvtiglan, MériAéíri hát a szürkén, zsebembe1 az obsittál, sók országon és. tartományon keresztül., mindig arrafelé, hói a náp kel, vagyishogy kicsit báikézriék, mert az őrmester ur fejeiribé Vérté alaposan, hogy arra terül el Zenlpléij- Várini^gyé. A negvédiik héten el is értem Zeiúplériyármegyet, Ujheiyen túl bevetődtém egv tót fáluba, ahol jobbágy volt minden lakos. Éppen vasárnapi náp volt. az emberek körülfogtak a háranglá]:> előtt, hogy miféle ló ez a vak 1c? Mert ok még söbáse látták ilVén szürkét, Láttam mindjárt, k°áy butái efnberek ezek a falusiák s azt. hazudtám nekik jókedvembe1, hogy éz a szürke a szabadság. Nem értették niég séhogyse. Ekkor méy- rnagyáráztam nekik, hogv aki megVéssi .ezt a szürkét, annak száhádsága lesz s nem , köteles dolgozni többét a földesumak. A tótok nagy ricsajt csapták élőkor örömükbe1, mindjárt összerakták a p'éntst s három foriritot fu zettek a szürkéért. A szürke ottmaradt, éri pedig iól kiléptem Kázsu felé. hogy utói né érhessenek. Kazsuba oszt béitfam a három pengőt... Hát igv volt, haháha! Éltátotta a száját, hógy kilátszott, a három lyukasfoga s rekedten háhotázott. A házbeliek is nevettek, dé annyira, hogv az oldalukat kéllett fogni. Szopkó Mihály könnyes szeműiéi alig tudta kimondani: Figurás ember éz a Marci bácsi! Marci bácsi, miután kiköhécseelte magái a nagy tieyétésből, rámriillantott hunyorogva:-- Hát ebből megtanulhatod, katona- öcsém. mit tesz az ész! Hárapnivalót tettek föl az asztalra s Szopkó Mihály, egy kis melegítőt öntvén magába, egészén felélénküli Na&yápám test- vérbálvia, aki olvari volt termetre, akár a féiivő, ráütött á válláré: ... . „ Azt hiszerii, Mihály, nagy kávarődás lesz álibá1 á láködaloinbá1, ha té is hózzá- kézdel égvsriér. Szopkó Mihály szerényen annyit mondott:-- Legalább lerázom magámba a soktu- rósbélést. Andris bácsi... Később készülődni kezdtünk, hosszas bu- c&uzkodás. után. Csónakon keltünk át az Ondáván, mély riyilegyenés gátak közt. méri- dériéi ezen a tájon s olyan a színe, akár „a tótleányok kenderhajáé. A tulparti füzeseknél nekivágtunk mége-gyszef áz*üiriák. Altkor riiár alkonvödó sziriék kézdiek össrieverödrii riiindenfelé. A nap csaknem a szalánci hé- cyek ormáig ereszkedeH s bjőttüúfei. dé mesz- szebb, egy fálii nyúlt el íapöri és ázélés dönt- bóri, két tfemploriiriial a féláő Végért. Elöl a katolikus, háSui a refóririátus. A .kátdliktta teriiplorti keresztje véresén lángolt a riári* íntól. A nagyapám faluja volt az otiaii. Éiőfctürik pedig, dé meéebéii 'triesszérié^- hén, még mindig ott állták a hégyéik. Észré- vcHlenüí li lasz inbe kezdtek elhanyatláni. Meri tünk-mentünk. Jóska Öcséin megirit a kosárban ült s uriv nézett le á Szor&ő Miha|y válla niaáasSásából, mint válártri ihSöméá vitt liba. Fáradt, voltain már. De azért ném szól* tani. mérit féltem, hogy haragudni talál Mjri- ka bácsi. Hiszen neki kellett Volna magára v&nuie. ügytátszók, riiegezimatolta ezt. váláriií módon Szöulió Mihály is, mert mesélni kezdett. És attól fogva niéséU-nies'éJt riiiridériről. ariii épp az eszébe jutott, csáb panaszkodni p-e tálalják véléllénül. Azt kérdeztem egyszeri Ki lakik azokba1 a hegyekbe1, Miska bácsi? , ; ,, —. Hát azt se tudod! — kiáltott, fel meg! lépettén, ámbár lehetséges volt, hogy csak tettette inasát. ~~ bodsze, prücáök vagy még. hát nem is csodáiéin, — áaközben sűrűn csóválgattá a félét. Máid így folytatta, oktató-hangon: dugták.: Haldöklott már Jánosik, de azért hét pipa dohányt tóijt el egynnarilitán.. Mi az? —- kérdezte rniíntégy m agamagától. —- Fiit Ver a el- sz'jna kilenc pipával... S még néhány irifiriiitást árult el Fitye- ráról. Olyan ember ez, hog^üa sikerül meg- féhiáe az ungvári vagy a nagvririhályi zsidó- kák bükkfától-bükkfáig méri ki a népnek a gyolcsot « a rusnyákek Obráhkor ’bokáznak Öröiniükbe1. Máslcor meg, há kedve jön hozzá, leereszkedik, a lapályra s ott megbújik a kukoricásban. Ha olyankor csendőrök ménnek él a kukoricás táján. Fityera — á rejtekhelyről -- számárfület riVütogát nekik s csendesen röhög magában. De nőm mindig van ilyen kedélyes harigúlátbári. Megesett pél* dáui, hogy rakoncátían perceiben kergetni kézdté az ássZörivökát , meg a leállVökát a mezőn, akik aztán . hivalkodva szaladtak a falú félé: Szopkó Mihály itt már nem tudott él- nyomni bizonyos kárörömöt: — Nő, nagy szoknya, azt már nem léhét tagadni! Ámbár az is lehet, hogy az asszonyok nem is bánták volná ólVan nagyon... Erre azonban felcsattant a felesége is:-- Mihály, Mihály, hogy nem ég ki a szemed! Szopkó hunyó rgafcva lapít olt. Később ázzál próbálta elütni a dolgot: — Nem kel] mindjárt hamisat gondolni.. Várj csak. vári. majd megforgatlak a lako- öaíóriibá1! Legalább leTázom mágahibá ásók depelvét... Aztán ráimnézett Szopkó Mihály's komolyán figyelnieztetett, hogy csak egv firmától óvakodtak áz egész lakodalomban: a nagybőgőstől. A bőgős ugyanis a Világ légpiriZkö- sabb téli eme. Mikor ő (Szopkó Mihály) kisfiú Volt s valami lakodalomba vitték, a.bógrvári- kémerice mögé került föl. a kilóikba. Az egész fiázbári táncolták niár. sürÜ kávargás- ban és ’héiö-liüjázvá, ániikőr hüslévest és húst vitt néki áz édesárivjá. Áiri álig máradt magára á kis Szopkó Mihláv. a banda hátából egyszerre cáak féípáttant á nagybőgős, csúnya. ragvás alak. ödaléPett a boglvaékemen- céliez. .kikapta a tálból, á húst és mielőtt észbeliaphatótt vóífiá á kié Szópkó Mihálv. a cigány .egy falatban nVélte le a nagy darab hufri. — Hát fó lesz, — fordult hozzám, — ha té is. vigyázol majd a rücfkös«cacre. . De én akkor már csak úgy húztam ma- gamát, féláléltán. Szopkó Mihály azonban ugv,'tett.,; mintha semmit sé vénné észié. Ahelyett düdoíni kezdéft valami katőnádalf, áz orrán kéfésátül: apámnak, aki csikós volt. de kozáknak csúfolták, mert izgága híre terjedt mindenfelé. Szopkó Mihály megjegyezte dühös libegééa közben, hogy annak se tud az eszibe jutáii ilyenkor, hogv legalább egy remondával még valami talicskával sietne elénk. Édesanyám egy-két szót cserélve nagyritkán, sze- dégéite a lábát megettünk. Azalatt pedig sülyedni kezdett minden a szürkületbe,,minden-minden nagyobbra vált és távolodott tőlünk. Az égen itt-ott bukkanni kezdtek a csillagok, de oly erőlködő, gyöuge ténnyé 1, mint a pörsenés. A hegyeket se láttam már... Ám. olyan messzeségben, mint a hegyek avultak el délután, távoli földi tények kezdték timedeznl. Mintha leszállt csillagok lettek volna. — Mik azok a csillagok ott, messze. Miska bácsi? Szopkó Mihály ingerülten vágott, vissza: —- Ott pirít szalonnát Fityera ni ég a többi zsivány.,. De most hagyjál békét! Elhallgattam. Ég sokáig-sokáig meredtem a messzi pásztortüzekre, melyek az eltűnt hegyek oldalában csillogtak lankadatlanul. Szopkő Mihály különben sűrűn káromkodott már akkor, mivel én hátulról húztam árnyakát, Jósika öcsém meg élűiről a kosárral. Azzal fenyegetőzött, hogy mihelyt elérjük a falut, felgyújtja nemcsak azt, hanem a szomszéd ós három községet is: névszer int Nézpestet, Abarát meg Kácsándot. Gyorsan ereszkedett a sötétség. S ebben a sötétségben most már kétöies léptékkel dobogott élőre Szopkó Mihály, fenyegetőzve és fújva. Mint valami rém. Komor András: Jane and Jonny Tevan kiadás, Békéscsaba Rét fényes csillog mutálja a búzámat, H ár övi? évig nem láttam a habárrnÁ . . .■ Később mellhaugbá qriápotl át, oly mélyen azonbán, hogy rezgeti tőle az ádám- csuttcih*. .. / . ' Al|kÓ:r ég'vszerre oSak fötsirfahi: Ede^ri'yáni, véres a lábam! — tudtam, fiacskám, hogv é1 lesz a vége, “- .állt meg sajnálkozva az édesanyám s mé^riz^rálta a nié^itlábamait. -- Hát most már hitt csináljunk ? — nézett maga elé ta- riáoríalanul. /. /, —• No, mit? — tette fel a kérdést édesanyám: húga. — Hát niájd fölveszi a Mihály.... Mán. óit erő elég! Dé itt már felhorkant Szopkó Mihály:-- .A téreriitésit, hát mi 'vagyok én, hogy ritindént .j'áirtraknrik ? Teve, vágy rili? Már-már ugv látszott, szérnbe fog szállni a féleségévé], ámde EÍ'zsi néni csak végignézte iól, aztán rákiáltott:---.Azonnal, mert rnéesze még a falu! ■ . Szopkó Mihláv rieni szólt többet. Jóskát les^edfé' mágárpl a kosárrá!, engem ét laktak föl .a hátára s átszovitottam a nyakát. Akkor aztán a kosarat s benne Jósikát elölről akasz- tótté ''a -nvááába. A nadrágszijjával pedig- — Fityera lakik a hégyékbe1, akit még j MéSdriduItunk. A két. asszóriv megettünk a királv Se bir elfogni. Nagyobb az erejeJ főtt. égvnégy szót váltvá, Szopkó Mihály vi- minf Jánosikiták. pedig az is volt. valaki! Ugórii jihégélt éri fújt. Mint égy bika. Mikor lefülélta tizenkét zsandár s a fiefára!. .-Azalatt alkonvodni kezdett. ákaszlpUa fel, ur-y liOfi'V va-:-kumpót nyomtok] . Jobbról, de mésfzé. szélé? rét nyúlt el, ú bordáin alá. .Jánosik .csák niosőlygott s á | olvari' ,#KÁles. hogy éleié-vége nem látszott, piriáiát kérte. MéjHömMék a riifpáf. a szájába { Ott. lehetett á szállása valahol másik hagy, .v Li Komor Andrásnak négy esztendővel ezelőtt megjelent versei, — imádság tavaszi napsütésben, — claudeli n e ok a t o li ci zm u sukk al erős tehét- séjgről tanúskodtak. Az Állomás elmélyült lírájában uj hang csendült fel: halk pesszimizmus az egyre reményetélenébbnek tűnő élettel szembén. A claudeli ut ezután érthetetlenül megszakadtba teljesedésnek szinte törvényszerű vonalával — istentágadás, kétely, megpróbáltatás és dogmatikus hivés — homlokegyenest ellenkező fejlődést tapasztalhatunk Komor Andrásnál. Uj könyve: regény. Vagy még inkább: lélektani tanulmány, mely Freud és még pontosabban Proust és öide nélkül elképzelhetetlen volna. Az ember gyakran rejtett ösztöneit kénytelen szolgálni, öntudatlanul, anélkül, hogy észszerüségéről bebizonyosodhatna. Az élet véletlenektől függ, példázza az író, semmiségek egészen váratlanul furcsa . és végzetes ösztönöket szabadíthatnak fel bennünk, melyék az egész embert kiforgathatják rendés valójából. A példa, esetlegessége és különösségé mellett is, érdekes. Egy jóirodáju ügyvédről van sző, egy negyven éven felüli agglegényről, aki szokása ellenére vidéki rokonokkal bevetődik egy harmadrangú bárba és attól fogva valami sajátságos érzés tartja megszállva, melyet az író ólykór kínosnak tűnő aprólékos munkával napfényre bányász és megmagyaráz: az ügyvéd, akit felszabadított ösztönei eizüllfesztenek, aki barátait és az egész társadalmat még' .gadja* hosszú önkinzó analízis során rájön, hogy rokönszenv, szerelem- féle érzés él benne a táncospár férfitagja, Joimy iránt. A lány tudniillik férfiruhába öltözik és a fiú mint leány jelenik meg a bár parkettjén; a nemeknek ez a felcserélése adja meg az ügyvéd érzépélhajlásának valószert! és egyúttal morális lehetőségét. A társadalmilag, de bensőjében is elbukott hős ösztönszerüen védekezik, hogy7 ab- hofmitását legyőzze, de végül is élefákarata egy öntudatlan tragikus gesztusban ellobban., Az idégénszerii téma esetleges?égéből nem vonhatók lé általános következmények. Problé- j májában azonban sok ismert ténnyel találkozunk. Bizonyos, hogy tudatunk alatt homályos ösztönök dolgoznák, melyekét a7 ember - nevelt idegrendszeré láncra ver és elfojt, bizonyos, hogy- ezen túl komplikált folyamatok színhelye az emberi lélek, melyeknek titkai segély nélkül, akár a véletlenek segélyével, sohasem kerülnének napfényre. A banyászmunka, mely orvosnál nem esik morális megítélés alá, írónál visszatetszőnek tűnhetik. Igaz: Dosztojevszkij, á lélekelemzés irodalmi megteremtője óta a Ma Írója analitikus gondolkodás nélkül gyaJkran elképzelhetetlen. Komor esetében azonban,. aki csiszolt eszközökkel, finom stílus érzékkel oldja meg problémáit, utalnunk kell a terrénum veszélyeire is. amelyen mórit jár. A témát gyakran fulrészletezi. az alak túlságosan önmagába burkolódzik, a belső események zuha- tagja. melyek néha elhagyják a valószerüség határait. ííém kárpótol eléggé a mostohán kezeli külső világért. Az élettel több kapcsolat kél), több súrlódás, különben nem eléggé regény a regény- Meg a börtöncella magányában is lüktetőbb életét hűd Ok elképzelni, mint ainenuyi ebben á túlságosán sterilizált világban van. Hasztalanul döbbenünk e világ mélységeire, ha az önvájó narcizinus gátat állít .a hígítás munkája elé. Komor András uj könyve íráskészségének és felkészültségének erős tehetségpróbája volt. Kívánatos volna, ha eljövendő munkában gazdag eszközeivel átfogóbb és életteljesebb hangot tudna megütöd. Egri Viktor. Szerkeszti: S * i k 1 8 v Ferenc d r. Kéziratok a szerkesztő címére: KosireKVssa, lídcr-nkH 9. *z., küldendők. fi'iirrtTmmiMim—i i iwiiiamr mrmriWTTmrrim n——— Ne süss! Őh én is élni akárok, Há jég vagyok, de jó pam/ók. t)e jó. A mennyből a jóság h/ivae, És nélkülem nincsen tavas-?. Varügy. A temető engem szerel. A holtak a telet, deret Hívják. Mqrt nyár után csak tél jöhet. De téJre hull a kikelet: flernépy. . És a holtak hatalmasak. Az. élőknek hűt alma csak Üdére. A föld alaitám úgy pihen, Mint gyermek anyja méhiben jövő. .
