Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-06 / 30. (1364.) szám

1927 február 6, vasárnap. A magyar külügym.niszter a burgenlandi incidensről BerUtt) február 5. (Saját tudósítónk táv­irati jelentése.) A Taegliche Rundschau mai számában érdekes besaél^Btést közöl, amelyet a lap budapesti munkatársa folytatott Walko Lajos magyar külügyminiszterrel a burgen­landi eseményekkel kapcsolatban egyes német lapokban Magyarországé llenes tendenciával megjelent közleményekre vonatkozóan. Magyarország mindkét kezdve! békés mun­kával van elfoglalva, — mondotta Walko az újságíró kérdéseire. — Távol áll tőlünk a szán­dék és balgaság is volna, ha beleavatkoznánk szomszédáliamaink belső ügyeibe, bármeny­nyire sajnálatos is a szóban forgó esemény és bármennyire kívánatosnak tártjuk, hogy a jó szomszédi viszony érdekében minden in­cidens elkerülhető legyen. Hangsúlyozom, hogy Magyarország megkívánja, hogy minden irányban való barátságos magatartását elis­merjék. Ausztria iránt táplált őszinte érzel­meinket ettől az incidenstől nem engedjük megzavartatni. Briand az uj német kormányról Púm, február 5. Az Elysée palotában Doumergue köztársasági elnök vezetése alatt ma minisztertanács volt, amelyen Briand be­számolt a külpolitikai helyzetről. A külügymi­niszter elsősorban a német kormányválságról beszélt s kifejezte, hogy Franciaországnak a várakozás állás portjára kell helyezkednie s mindaddig tartózkodni a kezdeményezéstől, amíg Berlinben nem tisztul a helyzet. Briand nem tagadhatta el, hogy a német kormánynyi­latkozat kedvező benyomást keltett Franciaor­szágban és hogy Stresémáim politikájában eddig nem történt észrevehető változás. Jogerős Juszt Iván elitéltetése Lamame, február 5. Ismeretes, hogy a svájci legfőbb állami esküdtszék Juszt Ivánt, Bethlen István gróf magyar miniszterelnök genfi merénylőjét 24 napi fogházra és 100 frank pénzbütetésre ítélte. Az ítélet ellen a svájci törvények értelmében az elitéltnek jo­ga van tíz napon belül felfolyamodással élnie. Tegnap ez a tíznapos határidő letelt, anélkül, hogy az ítélet ellen panaszt nyújtottak volna be. így Juszt Iván elítélése jogerőre emelke­dett. ezzel a megbízatással kielégítették ugv a kormányköröket, mint a szlovák néppártot is. A második meglepetés még az, hogy a teljhatalmú minisztérium likvidálása már annyira előrehaladt, hogv a minisztérium tényleg ma már nem is létezik, hanem máról-holnapra a belügyminisztérium szlovák osztóivá rá alakult. * i A nyolcas bizottság eíé került a reformjavaslat Prága, február 5. Cserny belügyminiszter a koalíciós nvolcasbizotteág elnökiéhez, Bra- dács képviselőhöz levelet: intézett, amelyben fölkéri, hogy tegye tueg az előkészületeket, hogy a reformjavaslatot, amelyet a minisz­tertanács már elfogadott, a koalíciós bizottság is tárgyalás alá vegye. Ezek a tárgyalások a jövő héten megkez­dődnek. A. javaslat, szövegét még mindig titokban tartják, de formájával éis stilizálásával a né­met kormánypártok elvben meg vannak elé­gedve. A német kormánypártok különösen he­lyeslik azt. hogy a politikai közigazgatás országrészek szerint tagozódik s ezáltal a német lakosság képviselete az országos közigazgatásban az aránvlagos választási jog elve alapján biztosítva van. Ami Szilézia és Morvaország egybeol­vasztását illeti, a német kormánypártok e terv ellen sem foglalnak állást, sőt. inkább az a nézet dominál, hogy a német lakosság ér­dekei különösen Morvaországban a két or- országrész egybeolvasztásával csak erősebb védelemre találnak. Hivatalosan jelentik még. hogy a Nova Dohában megjelent azon hir, amely szerint e<rces kerül eteket megszünt etnének, egyált a­lában nem felel meg a valóságnak. Sekac zsupán átvette pozsonyi hivatalát Pozsonyból jelentik: Sekac János dr. lip­tói zsupán, akit a belügyminiszter a közigaz­gatása asreudák vezetésével bízott meg, teg­nap Prágából Pozsonyba érkezett.és délután 5 órakor a kormányépületben az osztályfőnö­kök jelenlétében átvette az adminisztráció vezetését. A jö­vőben ezt a szervet hivatalosan igy fogják a nevezni: „A belügyminisztérium szloven- szkói osztálya Pozsonyban". Sekac a szlovák miniszteri bizottság meg­bízásából egyúttal átvette a teljhatalmú mi­nisztérium eJhökosztályának a vezetését is. A liptói zsupánt a tisztviselőkar nevében Do­le is di'. osztályfőnök üdvözölte. Sekac, mint a hivatal uj főnöke megköszönte az üdvözlést és ezután részletesen informálta az osztály- főnököket megbízatásáról és direktívákat adott a további belső hivatalos munkára és a szervezésre vonatkozólag. Sekac megbízatása Szlovenszkón általá­nos meglepetést keltett. Az utóbbi időkben ugyanis általánosan azt a hírt terjesztették, hogy Ponicsán Pál kormánytanácsos kapja ezt a megbízatást, aki közigazgatási ügyekben elsőrendű szak­ember. Egyes verziók szerint azonban Poni­csán személyi okokból arra kérte a kor­mányköröket, hogy ne öt bízzák meg az admi- n is ztráció vez etés év el. Más verziók szerint Sekac kinevezésé­nek politikai háttere van, Sekac zsupán .harcos szlovák volt már a forradalom előtt, katolikus vallást! és mint igazi szlovák a hivatalában elrendelte, hogy a cseh hivatalnokok nemcsak a hivatalok­ban, hanoin a nyilvánosság előtt is.csak szlo­vák nyelvén beszéljenek. Ugyláüjsáík, hogy se (Jé R$ KA'T 0 VAR Na ^ R !J M • A ^ í K £ R Y; b'C • S Pq t.. G0MORi^u«^eS'LiK0RGV'^.ní: •POtWAV/A­Mandarin . Cacao - Dió*Créma - Cherry TrJpie-Seo ~ Curacao - Kartsbatíi tceserU „Késmárki kiállításon arany éremmel kitüntetve11 ,,A Nemzetközi Dtsnskiálktáson arany éremmel kitüntetve1' — A ker.-szoc. párt helyi szervezeteinek i újjáalakulása. Pozsonyból jelentik: Az or­szágos keresztéuyszocialista párt helyi szer­vezeteinek újjáalakulása továbbra is a tel­jes siker jegyében folytatódik. A legújabb tisztújító értekezletek során Alsósáéra érá­dén Gyönyör Ignácot, Albánban Marcell Vincét, Bakán Rácz Pétert, Udvardon Nagy- Mátyást, Nagyudvaruokon Godány Kálmánt, CsaÜóközkürtön Házi Lajost., Deákiban Nagy Kolost, végül Nagyibielioen. ifj. Dvoncs Józse­fet választották meg helyi pártelnököknek. Szántó György BÁBEL TORNYA * ’A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (29) — ügy látszik, a király nem nagyon ijedt meg a levéltől, mert nekünk tudtunkra sem adta, mint egyéb hadüzenet alkalmával szokása. Pedig úgy beszélik, hogy a kunok nagyon lármáznak az udvarnál a veszede­lemről — mondta az ispán. — Lármáznak ám, hogy megtűrjék őket — mondta Ákos ifrfi. — Bizony nem azért lármáznak — szó­lott bele Medárdus. — Sok időt töltöttem köztük, ismerem őket. Azért lármáznak, mert megmérkőztek a mongolokkal. És tud­ják, hogy ezeket nem lehet megállítani fel­készültség nélkül. Itt is féltik a bőrüket. — Bizony igazad vau, testvérem — szó­lott a másik dominikánus, akit Juliánusnak hívtak. — Én láttam ezeket az ördögöket Sokkal jobban ülik meg kis lovaikat, mint a mi vitézeink, akik elszoktak a folytonos harci élettől. Ezek a ferdeszemüek éjjel­nappal' pihenés nélkül meg tudnak lenni a ló hátán. Ott esznek és alusznak. Az Íjazás­ban kölyökkoruk óta gyakorolják magukat nap-nap után. Ijiak és nyilaik jóval nagyob­bak azoknál, amelyek itt használatosak, ezért .sokkal messzebbre is hordanak Miso lépett be és jelentette, hogy cseh urak érkeztek. Miklós ispán felugrott és ki­sietett elébiik. Ha vendég érkezett, elmúlt minden kevélysége. Csupa szívélyesség volt és alig tudta örömét leplezni. Amikor kiért az udvarra, a három zsenilyehaju, savó- bajuszu és színtelen szakállu ur már leszál­lóit a lóról. Nagyokat paroláztak az ispánnal és szláv szokás szerint megcsókolták jobb- Tól-balról. Arcuk rózsás 'színe úgy virított az ispán barna bőre melleit, mint a kis ma­lac az ól barna deszkája alatt. — Nazdar, pane, nazdar! — Miso, mit mondanak? A tót legény tolmácsolta mindig, ha szlávok vetődtek a várba. Ha nem is értette pontosan a cseheket, lengyeleket, kis és nagyoroszokat, őt mindegyikük megértette, mert a tót a legtörzsökösebb szláv fajta, az ő nyelvét-, a legrégibb szláv nyelvet mindnyá­jan megértették. — Köszöntének, nagyságos ur, köszön­tének. Az ispán bevezette a cseheket az ebédlőteremibe és pazarul megvendégelte őket. Ettek is a csehek, hogy a szemük ki­dülledt bele. Az ispán megtudta, hogy Fe­hérvárra mennek, ahol az udvar jelenleg tartózkodik. Lengyelek jöttek Prahába, akik nyugtalanító híreket hoztak valami renge- tegszámu ázsiai lovasnépről. Ez a nép már állítólag beözönlött déli és keleti Oroszor­szágba és senki sem tudja feltartóztatni. Az isiián elnevette magát. — Mondd meg nekik Miso, hogy az ud­varnál mit sem tudnak erről és nem is tö­rődnek az egésszel. Hanem itt beszélhetnek azzal a baráttal, aki szemtől -szemben látta őket. A csehek úgy üríthették a serlegeket, hogy az ispán Csodálatát is kivívták. Moso­lyogva nézte őket, hogyan izük az ő bora, amelyet ugyancsak nehéz volt ezen a rossz ialajon kitermelni. — IJgy isznak ezek, mint a homok. De nehogy ezt is lefordítsd, te tulok! Hamarjában elmondta nekik, amit. a ba­rát. elmondott eddig a tatárokról, azután le­vitte őket. is a bástyát erembe. A csehek mindenkit megmosolyogjak holdvilágképükkel. Senkisem olvasta le ró­luk, hogy az egyikük herceg, a másik Cseh­ország legképzettebb katonája .és a kiala­kulóban levő sereg vezére, a harmadik gróf és az államügyekben igen járatos, tapasztalt férfi. Jókedvű boroshordónak látszottak min­denki szemében. Julíánus barátot alaposan kikérdezték mindenről. A barát, aki tíz nyel­vet beszélt, oroszul is tudott és ezt a nyelvet értette a cseh urak egyike. Végül is az ispán megunta a sok kérdezősködést és így szólt: — Te Miso, mondd meg ezeknek, hogy­ne főjön a fejük a tatároktól. Úgyis mi fe­lénk fognak jönni, ha idáig eljutnak. Ben­nünket nem mernek a hátukban hagyni. Tovább azután nem segíti őket ais a ferde- szemű istenük. Miso elmondta tótul az ispán beszédét. A csehek nagyot nevettek és ittak a magyar harcosok egészségére, akikkel is szövetségbe akarnának lépni. De mialatt az ispán a hol­napi solymászatról kezdett beszélni Ákos nrfival, János a pannonhalmi apátnak ma­gyarázta a csúcsíves építészetet, Medárdus és Julíánus a rend ügyeiről beszélgettek és a többiek is elmélyedtek a mindennap ügyes-bajos dolgaiba, a csehek halkan meg­tárgyalták a hallottakat és látottakat. — Amennyire megfigyelhettem mondta a vezér — más nehéz lovasság nincs, mint a lovagrendek. Ezek közt kevés a ma­gyar. A várak gyengék és még azonfelül rossz karban is vannak. — Én csak azt nem értem, mondta a herceg, hogy mért beszél az udvarról min­denki gyunyos mosollyal és lemondó kéz­legyintéssel? — Azért, mert senkisem szereti a ki­rályt, Mindegyik four maga szeretne király lenni birtokain, mondta a gróf. Hiába jöttünk ide, Stan-iszlav. Itt egyik ember ném törődik a másikkal és még kinevetnek az udvarnál, ha a tatárok ellen akarnánk szövetkéz ni. Ezek nem törődnék ezzel az egész távolinak látszó dologgal, pedig már régen segíteniük kellene Dánielt, az orosz vajdát. — Nem lehetne a királyt a veszélyről felvilágosítani? kérdezte Staniszlav herceg. Különben én nem hiszem, felelt aztán ön­magának csüggedten. Ez a dominikánus' azt mondja, hogy ő városról városra jár, hogy a főurakat felrázza, de ezek csak a válInkát vonogatják. Valami menekült lovasnépet em­legetnek, akit a király befogadott. Ezek most sok bajt okoznak, mert garázda nép. — Bizony, mondta Misztiszláv, a vezér, csak az időt fecséreljük itt. — Csakúgy járnánk, mint a osztrák her­ceggel, aki azt mondta, hogy kiki magával törődjön. Másnap hajnalban lóra ültek a cseh urak. Mosolygós, piros képpel csókokat cupparttob tak az ispán arcára, mintha a legjobb rendben volna minden. Aztán visszakocogtak hazá­jukba. 18. De Miso, a tót cseléd kihallgatta a cse­hek beszédéi. Minden szót figyelt és inkább ösztönösen, mint öntudatosan érezte, hogy itt valami veszedelem fenyegeti az urát, akit egy kutya szerotuitudúsával szeretett. Fontos­kodó képpel mondta el az ispánnak a csehek beszédét és nagyon elbusult, amikor az ura kinevette. — Hidd el, nagyságos ur, hogy azok iga­zát beszéltek. Én csak buta tót jobbágy- va­gyok, de szeretlek, mint az életemet, ne ne­vess ki. A szolgáktól megtudtam, hogy az egyik herceg, a másik kettő is nagyon nagy ur. .Az ispáu elgondolkozott. Furcsa embe­rek. Úgy festenek, mintha hentesmesterek volnának, mindenhez buta képet, vágnak, de maguk között okosan beszélnek. Aztán a ko­sz ők élni ju, szürkeszemü nőre gondolt hirte­len, minden átmenet nélkül. Látta a göngj- házféoyü kezeit és telt arcát, kemény feszülő termetét és a vér a fejébetolulf. (Folytatjuk.) A közigazgatási reformjavaslatot a kepvisefoiiaz első ülésén nyújtják be A német kormánypártok elvben hozzájárulnak a reformhoz — A teljhatalmú minisztérium helyett Pozsonyban a belügy* minisztérium szlovenszkől osztálya ffog működni Prága, február 5. Minthogy a miniszter tanács már elfogadta a közigazgatási reform­ról szóló törvényjavaslatot, most már a javaslat rövidesen a nemzetgyűlés elé kerül. A nemzeti demokrata sa jtó szerint a képviselő házat valószínűleg február 18-ra hívják öss- sze. a ház plénuma azonban csak két ülést fog tartani. Az első ülésen a kormány be­nyújtja a közigazgatási reformjavaslatot, a második ülésen pedig kiosztják azt az alkot­mányjogi bizottságnak, amely azonnal hozzáfog a javaslat tárgyalásához. A terv szerint az alkotmányjogi bizottság egyidöben fog ülésezni a költségvetési bizottsággal. így valószínű, hogy Malypetr házelnök a jövő hét valamelyik napjára összehívja a házelnökség ülését s azon véglegesen megállapítják a ház összehívásának a napját is. 2 I B f $ B fij g g JR Ü !r~ • jnijjjín (legnagyobb ge-nd fordítandó a gyomor és Sjfgmftrtng f&flFIÍIf -1? Mii® yHlüljüpik lliUjtii belek rendes mOkAdéSéra. Emésztési zavaroknál fél lllillffIIIJI nHhrfl Ifilílr pohár Sch IYI i<dttsaMer-fé5e IJJIIIMIbwii iiyyyi wü‘-a«. I és eltávolítja a szervezetben felhalmozódott kóros baktériumokat, fertőtleníti a gyomrot al jelentékenyen fokozza a szervezet ellenálló képességét } é| reag?yű, nAsttil sesssss-űvS* ferrdsvA!l«lat Kontárom. Arjeujfsüic ltmötola«NMtnaf'i fcswanatrm masttve* |

Next

/
Oldalképek
Tartalom