Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-05 / 29. (1363.) szám
2' 1927 február 3, szambát, ■HMUMW(H»aZ£XI« nómot nomzetipárti miniszterek, akik a kábáiét tagjai lottok, végre fogják hajtani a hozott határozatokat.*4 A tanácstalan Franciaország Pária, február 4. A francia sajtó Marx kormányának nyilatkozatát nőm fogadta ellenségesen. A nyilatkozat három főpontjával Párisban teljesen meg vannak elégedve: a köztársaság mellett tett vallomással, a puccs tar vek üldözésének bejelentésével és a birodalmi őrség megtisztításával. Ezenkívül a revánsgondolat elvetését és a locarnói politika követését is helyesnek találják. We- síarp gróf beszéde azonban a bizalmatlanságot újra fölélesztette. A Petit Párisién például igy ir: „Korai volna most illúziókban ringatózni, de az sem lenne politikus dolog, ka a kormánynyilatkozatba mindenáron ellenséges hangot akarnánk belemagyarázni. A német nemzetiek legalább is elméletileg engedtek s Franciaország nem tehet mást mint hogy megvárja az Ígéretek betartását." A baloldali sajtó a lehető legnagyobb jóakarattal figyeli a német eseményeket. A Quelléién szintén kedvezően ítéli meg a berlini kormánybemutatkozót s csak a jövő iránt bizalmatlan. A rajnai kiürítés kérdésének újra felvetése e lap szerint arra enged következtetni, hogy a megszállás meg-; szüntetésére irányuló tárgyalások a közel jövőben ismét megkezdődnek. Benes feniartja külpolitikájának irányát A lengyelek meg vannak elégedve Páris, február 4. Hivatalos francia jeleciás KsTist a lengyel kormány a Quaí d‘Oraayon kifejezte megelégedését a nagykő vetők tanácsának a. lefegyverzési kojberonoián elért eredményekért Uj forradalom Portugáliában Lisszabon, február 4- Egy hivatalos jelentés grerint a* ©periéi helyőrség lajlézadt. A kor- mányejapatokat azonnal mozgósították. A lisszaboni katonai kormányzó kihirdette as ostromái- lapotet A lisszaboni üzleteket már a kora délutáni órákban bezárják, a lakosságnak pétiig este hat órától röggel hat óráig nem szalad az utcán mutatkoznia. Lisszabon, február. 4. Az United Press jelenti: A Moadowy nevű ágyunaszád befutott az oportói kikötőbe. A ‘ hadihajó páráricsnóka' értesítette- a ' lázadókat, hogy ha nem adják-.'meg ma* gukat, bombázni fogja a várost. A. felkelők Gayába vonultak vissza, de Oporto átadását a kormány lemondásának feltételéhez kötötték. A kormány nem tárgyal és feltétlen megadást követel. Slnelcordes tábornokot megbaták a katonai operációk vezetésével. Ugyanakkor külügyminiszterré nevezték ki. Oporto körül állítólag heves harcok dúlnak, melyek folyamán Marquis Flcalho, & felkelők egyik vezetője szintén megsebesült Lisszabon, február 4. Oportoi jelenesek szerint a felkelek megadták magukat. Hivatalos részről eddig még nem erősítették meg ezt a jelenest A g€pIO^miniszter expozéja a külügyi bizottságban - Benes a Magyarországgal való jé szomszédságot Hangoztatja _ a Vatikánnal valé viszonyt gyorsan kell rendezni — Prága, február 4. Lapunk tegnap elkobzott számában jelentettük, hogy Benes külügyminiszter a képviselőház külügyi bizottságában expozét mondott. Benes külügyminiszter ez alkalommal feltűnő békés hurakat pengetett úgy Magyarországgal, mint a Vatikánnal szemben. A külügyi bizottság tagjainak kérdéseire válaszolva, a külügyminiszter több problémára kiterjeszkedett. A vízum megszüntetése Az uílevélvizumokra vonatkozóiag kijelenteit?. a miniszter, hogy ez a kérdés a külpolitikával egyáltalában nem függ össze. Tisztán technikai kérdésről van szó, amelynek ugyan politikai jellege van, de a vizűm semmiképpen sem befolyásolhatja az államok közötti viszonyt. Ennek az ügynek megvannak a maga gazdaságpolitikai és szociális oldalai s összefüggésben van az állam belső biztonságával is. Nálunk miniszterközi bizottság ügykörébe tartozik a vízum kérdései A külügyminisztérium állandóan azt az álláspontot képviseli, hogy a vízumrendszert a lehetőség szerint mennél gyorsabban be kell szüntetni, nehogy a gazdasági kapcsolatokat zavarja. Jó vfszoayi kell teremteni Magyarországgal A Magyarországgal való viszony kérdés-évei kapcsolatban a külügyminiszter először azokra a mani'e&ztációkra mutatott rá, amelyek a trianoni békeszerződés ellen irányultak. A hivatalos személyek. nyilatkozatait illetőleg azon a véleményen van, hogy ■ezek igen korrekt formában történtek, úgy hogy nem adnak okot panaszra. A lakosság manifeszlációja, amely a közhangulat pszichológiáját tükrözi, mindig az illető ország bein gye, amelyet azonban a szomszédoknak természetesen figyelemmel kell ki- sérniök. Ezzel szembe® meg kell állapítani, a Magyarországgal szemben való viszony lényegesen megváltozott. Olyan esetek, amilyenek két vagy három évvel ezelőtt panaszra adtak okot és konfliktusokat idéztek elő, ma már nem ismétlődnek meg, mert Magyarországon Í3 mindenütt tudják, hogy a jelenlegi viszonyok között a mai állapotokat erőszakkal megváltoztatni nem lehet. Ez természetesen minden oldalról maga után vonja a megnyugvást. A mi célunk Magyarországgal szemben az, hogy ugyanolyan viszonyt teremtsünk, mint amilyen ma Németországgal szembe® fennáll. ő állandóan ebben az irányban dolgozott és a Németországgal való mai jóviszony a csehszlovák külpolitika eredményének tekinthető, Magyarország katonai ellenőrzésének kérdése A katonai ellenőrzés kérdését 1924 végén véglegesen megállapították. A nagyhatalmak 1925 januárjában fölkérték Magyarországot, hogy a leszerelést illetőleg bizonyos kötelezettségeknek tegyen eleget és az utóbbi években tárgyalások is folytak arról, hogy Magyarország a kötelezettségeknek eleget tett-e vagy sem. Tehát nincsen szó uj problémáról, a kérdés csak azért Ölt akut jelleget, mert Németország leszerelésének a kérdését megoldották. Magától értetődik, hogy ezzel egyidejűleg Magyarország és Bulgária ellenőrzésének kérdését is el kell intézni. A kisantant ezt a problémát nem tekinti sem különösnek, sem újnak, hanem csak azt követeli, hogy a magyar leszerelés ügyében éppen úgy járjanak el, mint Németországgal szemben. A kisantant államai ebben az ügyben érdekelve vannak, ezért kontaktusban állanak a nagykövetek tanácsával, amely erről a kérdésről tárgyal és a kisantant is megszólal, ha érdekei úgy kívánják, de nem lép fel elfogultsággal vagy gyűlölettel Magyarországgal szemben, hanem a kérdést tárgyilagosan akarja elintézteíni. A klssanta-nt államai minden hátsó gondolat nélkül, a kölcsönös kötelezettség alapján járnak el ebben a kérdésbe® annál is inkább, mert a Magyarországgal való viszonyt véglegesen és állandóan rendezni kívánják. Ausztria csatlakozása Németországhoz Ami Ausztria csatlakozásának kérdését illeti, megállapítja a miniszter, hogy Csehszlovákia bizonyos szerződéseket irt alá. Ezeket a szerződéseket aláírták Ausztria és Németország is és ezen államok a szerződések betartásának az alapján maradnak. .Visz- •szautasitja Feierfeil képviselő azon kijelentését, hogy Csehszlovákia Franciaország esendőre. Csehszlovákia csehszlovák politikát folytat és nem Franciaország, vagy Anglia, avagy Németország politikáját. Arra törekszik, hogy eddigi viszonyát Franciaországhoz és Angliához fentartsa s a legjobb Jbz^nié iayorgy BÁBEL TORNYA A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (28) Velcirázó ordítás hasított a levegőbe. Aztán léptek dobogása, morgás, viháncolás, hörgő libegős. Mindketten megálltak és figyeltek. A kanyarulatnál egyszerre két fehér- ruhás ember tümt fel. Futottak és ordítottak. Két barnapetty es sárga kutya csüggott rajtuk, fogaikat vállukba mélyesztve. Nyomukban még egy fehérruhás ember futott, akit két kakastollas fickó és egy sereg szurtos gyerek követett nagy kacagással. Medárdus odaugrott az egyik óriási ebhez, akinek fogai nyomán végigcsurgott a bő fehér ruhán a vér. Megragadta a kutya füleit és miközben ledobta, óriási rúgást mért vastag sarujával a kutya orrára. A véreb ugráshoz ragaszkodott, ekkor már a másik rúgás érié az orrát. Elkábult. Azután már harmadszor zuhant rá a nehéz earu. János a másik kutya felé szaladt, de hiába kiáltozott a fehér, vérfoltokkal tarkázott lebernyegnek, hogy álljon meg, azt a fájdalom tovább kergette. Végül az egyik kakastollas utolérte és örvénél a magasba emelte a kutyát mindaddig, míg fuldokolni nem kezdett. Most a másik kakastollas is megérkezett. Minkét kutyának leszijazta a száját és örveik- be láncot akasztott János megismerte a szara?ént és az izmaelitát, ámbár csak egyszer látta őket és most a fájdalom eltorzította vonásaikat. A harmadik hosszuszakál’u ember M-edárdúshoz fép élt és leguggolva előtte kezeit csókolgatta. — Ezek királyi adóbérlők, mondta János Medárdus felé fordulva. A -ba rát- eltolta ..magától az előtte guggoló szakállas embert, aztán furcsa jelenet következett. Odalépett a pecérekhez és ököllel agyba főbe verte őket. A kutyák majd széttépték a pórázt mert ellenkező irányban akartak ugrani, közben a barát sarui ujjabb rúgásokat mértek rájuk. Aztán megint nekiesett a pecéraknék, Végül a megrémült gyerekek közül képeit fel kettőt, úgy hogy azok hanyattestek. János elképedve nézte ezt az előtte érthetetlen dühöt. Hónapokig utaztak együtt, mindig nyugodtnak látta Medárdust és íme, menynyire nem ismerte azt az embert, akivel nap-nap után együtt volt. Odalépett hozzá és lecsendesitette. A barát lihegve törölte csuhája ujjúval izzadó homlokát és vérbeborul.t szemekkel nézett végig a csatatéren. Az egyik pecér orrát, száját elöntötte a vér, amely egyenletes időközökben csepegett le Alidról az ut porába. A gyerekek csapata elinalt. Az ebek újra felugrottak, a másik pecér kurta ólmos bottal verte őket. Végül is elkezdett futni velük, mert a vérszagtól nem tudtak megnyugodni. A szakállas megtépte ruháját és azzal kötözgetíe két társának mély sebeit. A pecér felszedte az útról a küzdelem hevében leröpült süvegét. — Szent atyám, t.udd meg, hogy Miklós ispán cselédeit verted. Most Jánost is dühbe hozta a legény arcátlan sága. Odalépett hozzá és ütői kezdte. Soha életében nem ütött meg senkit, még a kutyáját sem és most ütnie kellett. Egy benne élő idegen kényszeritette, mint akkor, amikor a Három Szemesen folyosóján a kését előhúzta. A legény némán tűrte a reáruhogó ökölosapásokab Tudta, hogyha nemesembert visszaüt, haláKia. Végül Jánost megijesztette az el leni állásnak eme teljes hiánya, kezei lankad tan estek le. A legény elindult az ispánlak felé, Vércseppek sora követte az ut fehér porában. Az izmaelita jött most elébük. Görnyedt a fájdalomtól. — Ben Kadum és Abu Kair nem felejt. Mindig segíteni fognak, ha egyszer szükségetek lesz rájuk. A három keleti ember eltűnt a fák között. János fejében átvillant, hogy alig egy órája gondolt rájuk. Furcsa véletlen. Medár- durt nézte. — Sohasem láttam még, hogy az indulatok úrrá legyenek rajtad. Vájjon mi készt tett mindkettőnket arra, hogy ezeknek a mocskos és kegyetlen adószedőknek az ügyét magunkévá tegyük? — Én is azon gondolkozom — mondta Medárdus —, aki egy fának vetve hátát, még mindig torölte arca csurgó verejtékét. — Azt hiszem, a fájdalom kigúnyolása ingerelt fel ilyen mértéktelenül. A fájdalom szent. Nagyon közel jutottak é pillanatban egymás leikéhez. Sokáig hallgattak, János szólalt meg először. — Kérlek, testvér, gyere te is az ispán asztalához, ebédidő lévén. Minek is mennél az elég távoli rendházba. .17. Az ebéd, mint mindig, túlontúl bőséges és hoetzadalmas volt. Utána egy kisebb terembe mentek át Iszogatni. A nagy ebédlő- teremből folyosó vezetett ide, amelynek padlója lépcsőzetes volt. Ugyanis ez a terem már a bástyába volt építve. Egyik fala félkörbe® hajlott és kis, nyomott ablakai az alsóvárosra néztek. Csak az ispán és a várnagy tudták, hogy a terem egyik sarkának padlója csapóajtó, amely mély pincébe vezet. Innen földalatti ut vitt még nemrégiben a Dunáig Szent-György-mező alatt. A rómaiak építették, de nemrég több helyen beomlott és járhatatlanná vált viszonyba kerüljön Németországgal. Ezt a politikát a jövőben is folytatni fogja anélkül, hogy az eddigi politikán bármit is változtatna, mert a Németországhoz való viszony eddigi kialakulása bebizonyította, hogy a külpolitika azon irányát kell követni a jövőben, amely a múltban is .fennállott Az olasz-jagoszláv konfliktus A külügyminiszter ezután még az olasz- albán szerződésről is nyilatkozott. Kijelentette, hogy bizonyos nézeteltérések fennállanok ugyan Olaszország és Jugoszlávia között, azonban konfliktusról sző sem lehet. A.kis- antant 'három állama között a viszony egyáltalában nem változott és újból csak azt kell kihangsúlyoznia, hogy a kisant-ant z nemzetközi politika egyik jelentős tényezője. A kisántánt és Magyarország A miniszter hivatkozott még a legutolsó kisantantkoniereneiáról kiadott kommünikékre is, amelyek megállapították, hegy a három állam viszonya Magyarországhoz az utolsó évükben megváltozott és a jövőben is változni fog. A kisantant államai Magyarországgal szembe® csakis érdekeik védelmét tartották szem előtt. Mi tudtuk — mondta Benes —, hogy miért alakult meg a kisantant, visszautasttot- tűk a tendenciózus magyarázatokat, mintha az Németország, Oroszország vagy Olaszország ellen irányult volna. A kisantant megmaradt annak, ami volt, de reagál a változott viszonyokra. N**m lesz konkordátum a Vatikánnal, de a válságot gyorsan meg kell oldani Csehszlovákia viszonya a Vatikánhoz részben külpolitikai kérdés, nagy résziben azonban belpolitikai is. Külpolitikai szempontból • a külügyminisztérium kezdettől fogva bizonyos irányelvek szerint járt el az. egyházi kérdésekben. Ezeket az irányelveket hat évvel ezelőtt, is meg védelmezte és ma is kitart mellettük. Első perctől kezdve azt a nézetet, képviselte, hogy állást kell foglalni Mrmilyennemü kultúrharccal szemben. Demokratikus államunk van s éppen ezért tekintetbe kell venni a fejlődő tendenciát és az irányelveket mindkét részről. Itt az állam érdekéről, nem pedig pártérdekekről van szó. Már a békekonferencián is amellett foglaltunk állást, hogy a Vatikánnal föl kell venni a kapcsolatokat. Állást foglaltunk a minden fajtájú szélsőséges és erőszakos megoldás ellen. Az erőszakos elválasztás ellen épp úgy, mint a konkordátum megkötése ellen is, mert azon az állásponton voltunk, hogy lakosságunk tagozódását tekintetbe kell venni és olyan viszonyt kell kiépíteni, amely egyA hüs folyosón kigőzölgött kissé ez ebédnél fogyasztott bor és mire a bástya- terembe érlek, lecsendesedve ült a társaság a nagy asztalhoz. Nevezetes vendége volt ma az ispánnak. Egy dominikánus barát, aki látta az őshazát. Sovány, villogőszemü ember volt, bőrét az utazás sötétbarnára cserzette. Az ispán, csakúgy, mint az ebédnél, itt i. maga mellé ültette és mohón itta minden szavát. A barát halkan beszélt, mégis, mintha örökösen vajami benső tűz hevítette volna. Sohasem beszélt az irdatlan ut ezer viszontagságáról, az útközbe® megnyert népek sokaságáról és a köztük kiáltott veszélyekről. Mindig csak az őshazáról szólott, vég- nélküli rajongással és türelemmel, mert hisz ki tudja hányadszor kellett már erről mesélnie. Az ispán nagyokat ivott és mámora nekivágtatott az ázsiai pusztáknak a barát szavainak paripáján. Leomlottak előtte a dohos kőfalak, a báránybégeíések tornyos hajlékai, a papok, polgárok és jobbágyok zegzugos bangyabolya és megnyíltak a napsütötte puszták száguldó ménesekkel és vég- nélküli vadászatokkal. Aztán egyszerre eltűnt minden. Mert a barát most elmondta, hogy mikor másodszor Is nekiindult ez őshaza felkeresésére, a közelébe sem tudott Jutni. Egy ferde szemű és sokaság® miatt félelmetes lovasnép özönlött? el mindama országokat, amelyek az őshazán innen voltak. Látta a vezérüket — Kis puposbátu ember volt, de úgy ülte meg a "lovat, ahogyan még embert nem láttam lovagolni. Még első visszatértemkor, négy évvel ezelőtt, levelet is hoztam tőle. a szűnő a! i fejedelem vette el egy elfogott követétől. (Folytatjuk.)
