Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-26 / 47. (1381.) szám
1927 február 2G, i«aga«zawi i iiiwmrui szombat A modern aranyásók a tenger mélységéből akarnak kincset bányászni Hasz millió tonna a tenger aranytartalma— Kit lilét a tengerek aranykincse? Prága, február 25. (V.) A tizenkilenced ik évszázad elején az em- ^eoiségieai. az aranyláz Vébt .erőt. Az uj világból ceo- dálúilios hlnelc érkeztek arrcfl, hogy Amerika nyugati pEGiMíKfeésneik rövid felyód sebes és nem mély víslükíben nagymennyilségíi aranyat sodornak a Csendes Óceán felé kisebb szemeik s por alakjában. Nem kell tehát egyebet tenni, mint lehajolni p a íayó fcordaléikáíbcl bismtéíhid a nemesiéuniek amely gazdagságot, földi kényelmet, minden jót t/i®tcs'ít boldog íuittíjdor.esáncik. Carianares 1843- ijtem figyelmeztette a mexikói kormányt Kaláíoatóa aranygazdagEágára és esaMiemar telepek kölet- feeztek ós a viliág minden részéből Metód útiak a szerenosevadászek. Abban az időben Nyugatame- rika még valódi Wild-West volt s ezernyi akadály fornyosuili a vakmerő konkisztádoerók útjába, d.e az arany láza hihet eliten Mliar iáéra ösztönccote a ki-jreszongcs embert. Az aranyásók ezer veszedelemmel teli, rcornntélkús életét eléggé jól ismier- jüli a mozi vásznairól. Ma már vég© van ennek a romantikus korszaknak, a Sierra N évada nemes- ifésniekben bővelkedő lejtőit ugyancsak alaposan átkutatták s az aranyt) ős ég megapadt. Azóta újabb és újabb arany termő helyekre akadták más ví'IágméeDcOdben is, külcoőeen Aneztráli-á- ban, de az embeirfeígmek az arany iránt érzett ata- ■vlőBli'Isas vágyát a mér Mbányászott s forgalomban lévő aranymiennylség nem tudja kielégíteni. A modern kémia már az arany mesterséges ©lőálKtésámak problémájával foglalkozik. Az aldeimisták kora éledt föl újból és nemrégiben a tudományos világban nagy szenzációt keltették azök a b'ire'SZi.eíiísefk, hogy Miethe dr. proíeeszior- riuk ©'került higanyból aranyat elcóllitand. Később iódtsrütf, hogy Mi etiie kísérlet elmek nem volt m eg a keresztelt erodnruényüík, ez azonban nem jelenti azt, hogy a kémiának egyszer csak ne sikerüljön ezt a metamorfózist végrehajtania. Ha majd könv- nyü szerrel fogják gyártani a 1 aboratőri umokban az aranyat, akkor megszűnik sápadt lidórof énjének varázsa 6 az emberiség történ elm'ánek egészen uij borszaka kezdődők. Addig is az arany marad, ami volt. Csábos érteleit kincs, amelyért temérdek küzdelem folyik, HTnjfJlyhez temérdek könny, szemedé® éíi bűn tapad. A bányászat a föld kérgében kutat ujabíb és újabb aranylel őhelyek után, az oceanograiusok, akik a tenger tulajdonságaival foglalkoznak, rámutatnak arra, hogy a tengernek is van aranykészlete, tehát a technikának kötelesség© ennek a kiaknázásáról gondoskodni. Ha elnézzük a tenger olykor viharos, néha nyugodt felületét, alig gondolunk arra, mennyi csodálatos értéket, kincset rejtenek magukban a íftékzatos mélységű vizek. A tudósok számítása f&erint a tengervizekben, melyeknek kiterjedése a szárazföldeíkhez képest 71:29 arányú, ötszörannyi élelmiszer van, mint amennyit a szárazföld tér méltói képes. Vannak porti népek, melyeknek íőjeve- deHirni forrását, egyedüli életlehetőségét a tenger adja meg. A norvégek például szinte kizárólag a Balásziatból élnek. A tenger mélységeibe? hozzák föl az indiai partok búvárjai a drága igjaagyöo- gyOket, amelyeket kagylók izzadnak ki megsértett köpenyűkből. A kémiiknsck megállapítása szerint a tengervíz sok aranyat is tartalmaz. A tengervíz kémiai összetétele ma miár tökéletesen ismeretes, mert a legkülönbözőbb tengereken végeztek vizpróbákat Ezek a vizsgálatok azt mutatták ki, hogy a nyílt óceánok felületi vize 35 ezrelék szilárd aranya és rt tarta'auaz, amelyek a tengervíz elpárolgása után kis alaktalan kristályokban marad nak vissza. A szilárd alkatrészeik legnagyobb részét tengeri sók alkotják. A kémiai elemzés megállapította azt is, hogy — terméssé lesen sokkal jelentéktelenebb juériékfbe®, mint a só — a tengerek vizében igen nagy mennyiségű arany és ezüst van felhalmozva. Ez az arany- mentnyiség 15—20 millió tonnára becsülhető. Kisebb mseiben az elsülyedt hajókból, nagyobb résziben a tengerekbe torkolló folyók utján került fi. tengerbe ez a nagy aranytömieg. Az angol technikusok szindikátusa már 1905-ben kémiai kutatásokat végzett, amely megállapította, hogy 100 liter, vagy 102 kilo-gram tengervízbm egy milllgram aranytartalom van. Természetesen fölmerült az az eezm© is, hogy nem lehetne-e valami teclmikai eljárással a tenger aranyt ártalmát kivonni a vízből!? A tenger aranya mindaddig, amíg a nagyhatalmak nem vetik ki rá hálójukat, azé lehetne, aki kémiai utón a tengerből kiválasztaná. Az angol szindikátus meg is akarta a munkálatokat kezdeni. Kíszá- miiottáik, hogy megfelelő kémiai eljárással 300 munkanapit számítva egy évben, két mik Hó font értékű aranyat lehetne a tengerből kitermelni. Az angol szindikátus azonban sok szabálytalanságot követett ed s azóta már letűnt az élet színpadáról. A tenger aranyának Scibányászása azonban azóta is egyre foglalkoztatja a gazdasági köröket. A múlt évben egy. német tőkecsoport kezdőit érdeklődni a kérdés iránit s egy neves német kémikust bíztak meg a. kis érte tezéeeiklkel. A tudós kémiikus 5000 helyről gyűjtött próbát a tengerekből s megállapította, hogy a sarkok közeléből vett vizek Ötszörösein annyi j aranyat foglalnak magúkban, mint a többi heÍ lyekről vett vizsgálati vizmeimyiségek. A tengeri aranybányászás tehát a legjövedel- | nrezőbb a sarki, tengerekben volna e nem leheletlen, hogy már a közel jövőben Grönüandon. hatalmas elekíponios müvek létesülnek, amelyek tel- fizivuttyuzzálí a tenger vizét, hogy visszateirtPáik belől© a vágy va-vá gyott kincset, az aranyat. KEI NEMZEDÉK ! Ünnepélyen japán vacsoráké.' rendet a ,,P0!> PE a ^INEI“ borozd és kávéház Zene PRAEJA llb, ÜJezd £2. Tánc p 'Láfníaasálok J Stáb ad bemenet! SALVATOR az ebedül vastól mentes Llthinm- és Bornaírlnm-Iorrás. Terinészeíes gyógyvíz- Vese-, liólyaB’ftántaiBi-iUBál, vl- zolCsl- és anyagcserezavaroknál IcukorhaloknáU, véredény elnsc- sicsedése.''nél és rheuinüttál legjobb eredménnyel használható. Jóízű asztali víz. Bővebb felvilágosítással szolgál! a iipoveci Salwaícp-forrá* kezelőségo K®3? se. 5588 Tessék csak figyelni: az egész Európában, de különösen a hadviselt államokban mindenütt egyforma erővel zug a vád, egyforma hévvel dúl a harc 8 egyforma megdöbbenéssel szól a száj ® mai kor legérdekesebb problémájáról, amit igy lehet röviden megfogalmazni: az öregek és a fiatalok. A legkomolyabb elmék állapították meg az igazságot: soha igy még két generáció szét nem szakadt egymástól, mint a mai fiatalok és a mai nem fiatalok. A két generáció közölt olyan szakadék tátong, amelyen nincs híd, és nem lehet átmenni egyik partról a másikra. A komolyság annyira nagy mindkét oldalon, hogy nem is akad senki, aki át akarva menni: se az egyik oldalon, se a másik oldalon. Ez a szakadék ma hideg lehellelet, áraszt. Hideg lehelletét érezni mindenütt, ahol ember emberrel vonatkozásba és közelségbe kerül. Érezni ezt a fagyos levegőt a politikai éleiben, a társadalmi érintkezésben, a kulturális megmozdu- Idsokban, mindenütt. És nem legutolsó sorban a körtétek legfinomabb miiszerein, a korfordulók ma alaposén ingó-rengő szeizmográfjain, a mindenfajta művészetekben. Érezni pedig annyira és annyiszor, hogy nem m,arad érintésétől védve a családi ebédlőasztal, a zsurleák hangulata, a kályha melletti pipaszó, a mükedvelőgárdák haditanár csa, a kaszinó-romok kártya-partija, sőt a szerelmi ta,tálkák és különféle házasságok prológusa sem: az egész élet semmi aprósága. Ostobaság, bolondság? Nem. Nem ostobaság az sem, hogy gazdasági krízis van, nem ostobaság az sem, hogy korforduló van és nem bolondság az sem hogy az emberek nagy lelki válságon mennek keresztül, amely lelki válságnak egyik legmarkánsabb vonása éppen a két nagy nemzedék teljes elszakadása és elfordulása: az öregek és a fiatalok tökéletes két külön világa. Nem bolondság pedig azért, mert most igy van ég mert ez nem igy szokott lenni. Az Öregek és a fiatalok minden időben igenis egymás ellen fordulva éltek, — ez azonban egész mást jelent. A régi harcban a természet örök parancsai szerint a két front élénk és hullámzó csetepatéja olyan szoros kapcsolatot teremtett a két nemzedék között, hogy nem hogy elszakadni nem szakadtak volna el egymástól, de egyenesen létérdeke volt mindkét félnek a másik fél ereje, harckészsége és harcállása.. A régi ellentétek a súrlódási felületek ellenállásával csak annál erősebben fűzték egymáshoz a két nemzedék frontját- A mai ellentétek azonban egymástól független-ült egymásról alig tudomást vevő és ezzel bíró két autonóm tábort teremtettek, amely kél tábor egyforma szuverén jogokkal néz a másikra és hovatovább egyre inká.bb kél külön féltekére osztja a. mai társadalmat, amelyeket a szakadék választ el. Komoly dolog ez, nem hiába törik a fejüket a keményebb elmék, hogy mit is lehelne hát csinálni, miért is van ez igy, ahogy van-. A kérdés tehát ez: lehet-e hidat verni efelett a szakadék feleit és van-e lehetősége ennek a pionír munkának. A felelet az, hogy: Nem. Nem lehet. De azért mi vagyunk bűnösek. Beszéljünk csak egy percig másról. S ez a más valami, nem más, mint a csodálatos, megfoghatatlan valami: az Idő. Beszéljünk csak egy kis ideig az időről s talán megmond- nekünk valamit arról, amire nem ok nélkül vagyunk kiváncsiak. Tehát az Idő. Nem vagyunk vele egészen tisztában. Zavaros, furcsa egy dolog. Van-e? nincs-e? Vagy csak látszik, úgy van? Mi méri? A változás? Vagy az idő méri a változást? Nem is fontos. A fontos itt csak az, hogy az idő alapos tréfákat szokott űzni az emberrel, mert tud ilyen különös tréfákat. Elalszom. Felébredek- Mondjuk egy órát- aludtam. Ha nem volna óra, nem volna ablak és fény, amivel tájékozódni szoktam, csak az érzékeimre volnék bízva. Időérzékem azonban nincs. Megtörténik, hogy azt hiszem, hogy még öt perce sincs, hogy elaludtam. De az is, hogy azt érzem, hogy Hz órát aludtam. Pásztoréra: ki nem késeit már el egy vig szerelmi légyott után, mert „azt hitte“, hogy még nincs annyi idő, amennyi tényleg elmúlt. Adóidrgyalásra idéztek. Idegesen várok az előszobában. „Azt hiszem“ örökkévalóság óta ülök már itt. Bdnézek az órámra — erre a kis hamis, öncsaló műszerre — még őt perce sincs, hogy várok. Az óviumszivókról feljegyezték, hogy az elled- hűlt révület, után e'mondfák, hogy a mámor aránylag rövid- ideje alatt-, olyan álmokat éltek át, amelyeknek időbeli terjedelme Hz, húsz, sőt harminc esztendőre terjedt. Az öngyilkosokról is, különösen a. vonal alá fekvőkről tudjuk azt, hogy a halál előtti pár másodpercnyi idő alatt, — aminek elmúltával a véletlen folytán még sem következeit be a haláluk —• mikor már közelről dübörgőit- a véget jelentő vasper ipa, mondom pár másodpere alatt a legnagyobb intenzitással régig élték és végig érezték tiz-husz-harminc vagy több éves mulljukaL Ezek az emberek tényleg elmondhatják, hogy kétszer éltek. Csak az egyik évtizedekig, a másik századpercig tartott, de érzéseiben azért csakugyan olyan értékű volt Mit jelentsen ez? Semmi mást, minthogy az álmok imaginárív-s időtartama: óriási ‘mértékben felülmúlta tulajdonképpeni tartalmukat, g Th. Mann szavaival, ezekben az időélménynek valami hihetetlen megrövidülése uralkodott. Más egyszerű szavakkal, az idő csal, vagy csalhat. És mi áz időt — időérzékkel nem rendelkezvén, — kénytelenek vagyunk úgy mérni, ahogy tudjuk. Legegyszerűbben pedig szubjektív élményeink tömegeivel. Innen van c,z, hogy aki utazik, annak egy nap hosszabb, tartalmasabb, élettel teltebb. Aki egy évig üldögél a falujában, az egy hónapjára ennek az évnek úgy gondol vissza, jaj de hamar elmúlt, hisz nem is történt semmi. Gondoljak csak el, hogy valaki egy hét alatt körülrepülné a földet: egy-egy percre kikötne Parisban, Konstantipápolyban, Ceylonon, Kalkuttában, Tokióban, Kaliforniában, a Tavaknál, New- Yorkban s Londonba, mennyivel öregebb, komolyabb g tapasztaltabbnak erezné magát e hét múltán, mini az a barátja, aki odahaza, üldögélt szokott keretek közt. Pedig csak ugyanaz a hét nap folyt le mind kettő életéből. Egyszóval az idő a mi értékeinkre annyit ér, —• annyival öregbit, férfiasit, — amennyi a bele- szorult élménysokaság és élménymínőség, ahol úgy a quantüás, mint a qualiíás nagy jelentőségű. (Egy haláleset, egy golyó elé állás, egy harc az elemekkel, vagy a vad állatokkal, többel jelenthet és jelent is, mint egy-egy év iskola, vagy olvasgatás). És szerepe van a szubjektív élmény- élő készségnek is! (Az ötödik párbaj élmény szempontjából össze sem hasonlítható az első jelentőségével). Most pedig visszakanyarodhatunk a két nemzedékhez. Talán felesleges is elmondanom, hogy az utolsó Hz esztendőben mi volt: háború, háború, háború■, forradalom-, világfelfordulás Hz generációra elég történelemi. A fiatalság szubjektív élmény felfogó és élmény élő képessége erősebb volt, mint az öregebbekké. Az uiolsö tíz év alatt olyan életen mentünk át, amelyek tele voltak megrázó, öregilö élményekkel és tapasztalatokkal. A fiatalság egyszerűen csak rengeteget élt s a csalóka érzékek folytán azt hiszi, hogy férfi lett. Közben persze csak húsz-harminc- éves. De belül „idősebb“ — és mert érzékeinket nem tudjuk kicserélni jobbakkal, — joggal öiüudatosobb, erősebb, férfiasabb, idősebb. Az öregek már kevesebb intenzitással reagáltak a világra, de ők meg azt érzik, hogy ők is többet éltek és többet öregedtek. Ök egyszeriben nagyon öregek lettek « több joguk van ezért, mint a, régi öregeknek. Ne is beszéljünk a többi komponensről, ami azt az erőt feszítette, ami a két féltekét, az öregek rálágát s a fiatalokét — szétlökte egymástól. Bégen ez volt a lózung: „jogunk van dirigál- ni“! és a másik oldalon: „jogunk van ellenkezni“! Ma azonban az idő csalafintasága folytán a lózung ketnényült és merev és szuverén: „sokkal több jogunk van dirigálni!“ — és a másik oldalon: sokkal több jogunk van ellenkezni“! S ez a két „sokkal több jog‘% amit a tiz év kitörülhetetlenül és egyformán adott mind a kél nemzedéknek acél, merev és hideg és szétlökte, elszakította egymástól a kél furcsa iöbbel-jcggal megvert nemzedékeket, úgy, de úgy, hogy ma egyszer már tényleg el fognak kezdeni kél világról beszélni, az öregek és fiatalok külön világáról, ásókéról, akik csak egymás melleit élnek és egyre kevésbé akarják megérteni egymást. Segíteni, ezen nehéz: * tiz évet nem lehet visszacsinálni. A ténnyel, kell számolni: legalább « rosszakarat vesszen ki. a megismeréssel a gonosz szakadékból, ami a mi életünket is, az övékéi is nehezebbé teszi! Győrit Dezső. ML U, Dr- P©m* főorvos Prfth* H., JnngmMnová 4 Telefon: 30902. — Rendel d. u. 4- 6-Jjj. ~ Tefe'on; 30902. A kanyaró gyógyításának legújabb módja —- A magyar orvostudomány sikere — Páris, február 25. Róbert Dehré, a világíhirii francia gyermekorvos, La Roubeole című Triód, megjelenít (Paris, Mászom) vaskos könyvében számol be a kanyaró . gyógyításának legújabb sikereiről, amely orvosi körökben nagy ér* deklődést keltett. A kanyaró a legragályosabb fertőző betegség és úgy Franciaországban, mint az egész világon a legveszedelmesebb gyerekbetegség. Debré professzor joggal jegyzi meg, hogy a kanyaró több gyermeket öli meg, mint a többi ragályos betegségeik együttvéve. Már -ebből a t-ekintetbol is érdemes volna a magyar közönség figyelmét fölhívni erre a könyvre. Nekünk azonban egészein különös okaink vannak arra, hogy a magyar közönséggel Debré professzor könyvét megismer- | lessük. Ebben a müvében ugyanis a francia ; o-rvcstanár meghajtja elismerésének zászlaját egy régi magyar zseni előtt, akit, mént annyi mást, kora félreismert és kigunyolt át orvosi tudomány történetében már régóta ismeretes az a módszer, hogy a ragályos betegségek megelőzésére mesterségesen idézik elő a ragályos betegséget, hogy ezzel a beteget immunizálják. Az első kísérlet, amely ezt az elvet nagy tömegeknél alkalmazta, Magyarországon történt 1842-lton. Ekkoriban a ragály különösen erősen pusztított a magyar gyermekek közölt és egy magyar orvos, Katona Mihály, Borsod vármegyének főorvosa, alkalmazta először ezt a módszert és oltott be 1122 gyermeket a kanyaró ellen kanyaróval. Katonának ezzel sikerült elérnie azt. hogy mind az 1122 esetben igen enyhe leíolyáfai kanyarét idézett elő, amit a 17, nap után a teljes gyógyulás követett. Katona kísérleteit az akkori orvostudomány a legnagyobb kétkedéssel 'és meg-nem-értéss-el fogadta. Voltak, akik egyenesen megvádolták, azzal, hogy méd szerével nemhogy gyógyítana, hanem inkább hozzájárul a betegség terjesztés sébez. Ez az elfogultság teljesen elikedvetle-' mtette a nagy magyar orvost és egy francia tudósnak kellett eljönnie, hogy kísérleteit és elméletét igazolja és emlékét beiktass/ az emberiség nagy jótevőinek sorába. Debré professzor könyvében nagy elismeréssel emlékezik meg egy másik magyar orvosnőnek, Papp Karola dr.-nak kísérleteiről, melyeket a magyar orvosnő mostanában végez Debré professzor klinikáján, mint a francia tanárnak munkatársa. Paipp Karola dr. Riegler professzor tanársegéde volt Szegeden és első kísérleteit a szegedi Hygiénini Intézetben kezdette. A magyar orvosnő célja is az volt, hogy aktív éi pasz- sziv immunitást igyekezett előidézni, vagyis az egészséges gyermekbe beoltani a betegséget és ezzel megakadályozni annak kitörését. A szegedi kísérletek eredményei csakhamar ismeretesekké váltak az orvos' körökben, a francia professzornak is tudomására jutottak, áld munkatárséul kérte Se! Pa.np Karola dr.-t és rendelkezésére bocsátotta párisi klinikáját, hogy tovább kísérletezzék. Amint Debré könyvében említi, eddig mintegy 2000—2500 kísérlet történt és a beoltott gyermekek közül egyetlenegy sem kapta meg a kanyarót, bár többszöri fertőzésnek voltak kitéve. Debré könyvében mindenütt a legmelegebb elismeréssel emlékezik meg magyar munkatársának kísérleteiről, amelyek nagyon fi,nőm megfigyelést, gondosságot és orvosi elmélyedést igényelnek. Kübö- nösen nagy gonddal kell figyelemmel kísérni az oltás folytán a szervezetben előidézett változásokat, amik csak mikroszkóp kus v izsgál attal elle n őri zíhe t ők. Az eddigi eredmények nagyon kecsegtetőek, de még nem vezettek végleges eredményre. Debré professzor most felkérte Pap Karola dr.-t, hogy kutatásait még egy éven keresztül folytassa klinikáján. A magyar orvosnő csendben és igazi tudóst jellemző szerénységgel folytatja nagyfantossógu kísérleteit. Ezeknek befejeztével eredményeiről részletesen szándékozik beszámolni az orvosi világ előtt. ..x A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP BLDAPE3TI ÁRUSÍTÓHELYEI. A Prágai Magyar Hírlap a budapesti pályaudvarok up ságclárusilóinál és a városi hirlapkicszkok- fcan 24 íillérért kapható. V 4
