Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-26 / 47. (1381.) szám

Bgyre sa¥ar®$a^feü wálí ai ang©j-ercm mmmmw A londoni jegyzék elküldésének előzményei — Rosenholz dipSo- msciaS kyclarea — ^em ifésS§k tö&öé az oroszokat Annusban London, február 25. Beavatott körűik szerint a Moszkvába küldött angol jegyzék meglepetésazeirü közlésének a következő előzményei voltak: Az orosz kormány rég­óla sejtette, hogy a Foreign Office erélyes lépésekre készül Moszkva ellen és éppen ezért utasította Röseinhokzot, londoni ügy­vivőjét, hogy az angol jegyzéket megelőzve nyújtson át egy oirosz jegyzéket Chamber­lainnek, melyben Oroszország tiltakozik az angol ujságpolénvia és egyes államférfiak gyűlölködő nyilatkozatai ellen. Churchill pénzügyi államtitkár és Johnson Hlck' bel­ügyim iniszteir néhány nyilatkozata tényleg okot szolgáltathatott Moszkvának a beavat­kozásra. Amikor Rascnholz szerdán délután megjelent a külügyi hivatalban és Chamberlain elé akart kerülni, közöl­ték vele, hogy a, külügyminiszter leg­feljebb holnap fogadhatja. Időközben ugyanis & Oowmng Street tudomás*, szerzett az orosz szándékról és az utolsó pillanatban uj kaki n eíiamács ot hivott össze, a mely bén elhatározta a jegyzék azonnali elküldését és igy Moszkva ter­vének meghiúsítását. Az orosz agitáció ellen London, február 25. A Daily cTlegraph diplomáciai tudósítója londoni szovje[köreik­ből azt az értesülést kapta, hogy az orosz követségen az angol jegyzék mély deprasz- sziót okozott. Az orosz diplomaták számára csak az volt vigasz, hogy az ügy. tulcjdonkép- pep szomorúbban is végződhetett volna ? a diplomáciai viszony megszakítása tényleg csak hajszálon függött. Az angol kormány állandóan tanácskozik az angol-orosz vi­szonyról. A belügyminisztérium hatáskörét újból tágították, hogy erélyesen elejét ve­hesse a kommunista agitáciőnak. Azonkívül a következő eshetőségeiket is számításba vették: 1. Ha a szovjet nem teljesíti az an­gol föltételeket, úgy a londoni diplomáciai missziót isimét egyszerű kere-kedelmi dele­gációvá változtatják át; 2. m<k szüntetik mindazokat a kedvezményeket, amelyekben az orosz diplomatákat és félhivatalos ügy­nökségeket eddig részesítették. ésangcsfiiiagcsang tábornok Bitangba! síi mm A nankiragS sereg a kikötővárosba érkesa&t — &z északiak győztek a versenyben — Kétezer válogatóit orosz ffshéir- gárdista a Kanton elBenl seregben London, február 25. A Chicago Tribüné az éjszaka folyamán a shangiiadi harctérről % következő táviratot küldte lapjának: A Cs&ngosungcsang tábornok parancsnoksága alatt álló Shaníu ng-csapatok megnyerték a versenyt és a déliek előtt érkeztek a város­ba. Körülbelül kétezer északi katona csütör­tökön este a nankingi vasúton Shanghaiba érkezett és egy óra múlva folytatta útját Sungkiang felé, ahol rátalált Szunesuanfang Most már egészen bizonyos, hogy Szun- osuaníang marsall kikapcsolódott az esemé­nyekből. Csangcsungcsang Shanghaiba érke­zése azt jelenti, hogy az északiak minden erejükkel védeni akarják a várost s nem hajlandók a fontos gócpontot kardcsapás nélkül átadni. A város kereskedővi’ógában nem szívesen udvözlik a nankingi táberno- kot, mert iól tudják, hogy az csak bevételi forrásnak tekinti Shanghait s nem nagyon azonosítja magát a kereskedők érdekeivel. Szunesuanfang mindenesetre alkalmasabb ur volt és Csangcsungcsang állítólag .még sokkal kegyetlenebb, mint Li, a hírhedt shanghai rendőrfőnök. A kereskedők most már szívesebben látnák, ha a kaeíoniak harc nélkül bevonulnának a kínai negyedbe. Szunesuanfang állítólag Japánba szökött. Shanghaa inyusgodtan vár'a aa eseményeket Shanghai, február 25. Az északi csapa­tok találkoztak a Hangosanból visszaözönlő Szuncsuanfang-sereg maradványaival. Be­avatott körök szerint újabb 00.000. katona vár a kantornak támadására. A Shanghai- Setlement védelme ma már nem ütközik nehézségbe. Szombaton megérkezik az an­gol főparancsnokság és a vezérkar is, úgy hogy a rendszeres védelmi intézkedés./' röl azonnal gondoskodni lehet. A lakosság mind­inkább megnyugszik, ámbár sejti, hogy a közeli napokban Véres harcok színhelye lesz a város környéke. A shanghaii német keres­kedők csak a fegyvertelen segély osztagok­nál működnek. Az idegennegyedüket több mint 30.000 katona védi. demoralizált hadseregének maradványaira. A friss északi haderő megkisérette a szét­bont lőtt csapatok újjászervezését. Nankingi jelentések szerint Csangcsungcsang tábor­nok az északi szövetségesektől végérvénye- j sen megkapta a parancsot, hogy vegye át a vezénylést és 32.000 kitünően felíegyvérzett | katonájával támadja meg az elfáradt kan- j tani csapatokat. Csangcsungcsang seregében! 2000 kiválasztott európai orosz katona van. Sztrájkhangulat a Saarvidéken Saarbriicken, február 25. A nehézipar után most a Saar-vidéki szénbányák igazgató­sága is fölmor-dta a március 15-ig érvényben levő -békeszerződést. A bányjgazgatóeág a fel­mondás indokolásában rámutat arra, hogy a szénárakat a közelmúltba^ 13 és fél százalék­kal csökkentették, aminek következtében a je­lenlegi bérek tarthatatlanokivá váltak és 12 százalékos bérredukciőra van szükség. A szak- szervezeti delegáltak ezt a bázist visszautasí­tották és a sztrájktól sem riadnak vissza, hogy álláspontjuknak érvény szerezzenek. A ma&var társadalom szám kivetett j ei Irta: Sziklav Ferenc. A ..Magyar Tanító14 VII. évfolyamának 1. számában Oye aláírással erős, mondhatnám vaskos támadásban részesült az a kis cikkein, melyet „A magyar nő köinyvé"-be irtani , A magvar nő és a ku!iuraterjesztés44 címén. Elő­re ki kell jelentenem, hogy a támadást meg nem érdemeltem, mert az csak a szavaimnak ibszolut félremagyarázásán alapulhatott. A tanítóság, helyesebben a cikk iróia magara is a tanítóságra vette a mai iskola kritiká­iét, itt a félreértés. Eszem ágában sem volt a nnitótestületeket támadni, legteljesebb eb .smeresem nekik, mert nehéz időkben sok­szor szinte lehetetlen anvagi és erkölcsi hely­setekben igyekeznek a legjobbat tenni, ami Jgváltalában lehetséges. Sőt tovább, megyek, í tanítóság működését valami mélyebb szim­pátiával kiférem, hisz magam is elbocsátott is férfierőm teljében nyugdíjazott középisko- ai tanár vagyok, igv a testülethez tartozónak irzem magam s a karban maradottak iránt égtéliesebb a — részvétem! A cikkem, igaz. kritikát gyakorolt az is­kola fölött. Helyesebben a szlovenszkói is- :olaviszonvok fölött s legföljebb az a hibám, mgv — tisztára helyszűke miatt — az „isko- a44, mint gyűjtő fogalom alól ki nem vettem jZ egvik fényezőt a tanítóságot. Mert az is- Lola több összetevő eredője. A tanító maga tem teszi az iskolát., sőt. ma igen kevés rész­ien teszi. A tanító ma eszköz egv a magvar­ág létéé eszmevilága, nemzeti érzése ellen ránvuló iskolapolitikai éfc általában a közélet ninden terén megnyilvánuló nemzetellenes mlitikai szellemnek, jobb érzése, igazságér- ete ellenére, a lcenvere érdekében. Ennek politikai irányzatnak szólt a kritikám leg- lsősorban s. ebben magának a tanítóságnak s igazat kell adnia, nem nyíltan, mert az setleg a kenyerébe kerülhet de titokban, a elke mélvén. Igazat adott már egv önkétnle- en elszólásával a cikk iróia is. A „tanítóság - a magyar társadalom számkivetettje44 — aondja Oye ur. Nagy. mélységes fájdalom sülhette ezt az önvallomást s én teljes mér- ékben átérzem a fájdalmat mely kimondatta égre az igazságot a tanítósággal is. De kérdem, szeretettel: miért számkive- ettie a magvar társadalomnak a magyar tá­jié? A magyar társadalom vetette-e ki rún­ából. vagy egv felsőbb parancsszó tiltotta el öle? Nem ugyanaz a szellem zárja-e ki, mely z iskolát nem engedi a magyar gyermek, a övő generáció számára azzá lenni, aminek ennie kellene? Miért nem szabad a magyar líiitónak a magyarság társadalmi és kultur- ietében résztvenni? Miért nem maradhat a initó a magvar falu kulturirányitóia az is- olán ki\dil is? Ami régen erény volt: a köteles munkán elül való kulturmunka, az most főbenjáró ün, amiért régebben jutalmat nyert a tani- óság. azért ma elveszik a kenyerét. A ma- var tanítóság maga érezheti legjobban, hogy iá oktató és nevelő hivatásának sem az is- olában, sem az iskolán kívül népművelés te­án nem tud úgy megfelelni, mint ahogy tud- a és szeretne is! Én. nem vádolom a tanítóságot, sőt saj­átom és melegen, együtt érzek vele, még ha sors, — helyesebben az a bizonyos • kor­mányzati politika — azért, mért nem tudtam Mokozni szellemi éle (igényeimet nem tud- im megelégedni egv ember munkaterével, em tudtam szürkévé vedleni s megtagadni a lagvarságomat, ki is zökkentett hivatásom­éi, amit igaz. nagy szeretettel és még na- vobb lelkesedéssel' vallottam második énem- ek. Ami már most a támadás egyes részleteit leti. legyen meggyőződve Oye ur, hogy is­merem az összes tankönyveket. mmd meg­án a könyvtáramban. Hogy miért vettem azt — szerinte, legkevésbé sikerült példát il- isztrálásul? (Ezzel bevallja külön ben, hogy annak még sikerültebbek is!) Azért, mert zt találtain a legkrasszábbnak s a mai iskola rkölcsi szellemére a legjellemzőbbnek, hogy gy 13--14 éves leány figyelmét felhívja egy tankönyv a magzatelhajtás lehetőségére! (So- lou nem engedett törvényt hozni az apagyil- kosság ellem, mert nem tudta feltenni, hogy görög ember erre képes legyen!...) Ezt a pedagógiai szellemet lehet egyáltalában vé­deni? És ismerem a Jezso-Banai-féle történel­met is. Nagyon jól ismerem nemcsak ezt, a többit is. Nemcsak, mert elolvastam mind, de a gyermekeimre gyakorolt hatásából is, akik véletlenül tisztultabb történelmi szellemmel fogtak neki a tanulásának, mert idehaza gon­doskodtam eleve, — ismerve ezt az átkos rendszert, — hogy meg ne romoljon a lel­kűkben a magyar érzés. Az én gyermekeim — kinevették azt a sok tendenciózus történe- lembamisitást, ami azokban, a ma használt történelmi könyvekben benne van, de más gyermeknek, akinek nem volt alkalma föl­vértezve szállani szembe ezzel a látszólag helyes „történelmi44 szellemmel, megméte­lyezi a lelket a tendenciózus, hamis beállítás. Salát magam voltam fültanuja, mikor egy szinmagvar gyermek a mai iskolai magyar történelemtanítás hatása alatt kijelentette: „Szégvenlem magam, hogy magyarnak szü­lettem!44 Ad vocern ismeretlen nyelv! „Én nem tudok olyan magvar tannyelvű iskoláról, ahol nem anvanvelvén tanul a gyermek44 — írja Oye ur. Nos, én tudok. Tudok olyan iskolák­ról. ahol egynémely tantárgyakat csehül vagy szlovákul tanítanak szinmagvar gyer­mekeknek s ismerek gyermekeket, akik fúj­ják a ,-dejepist44 és „zemepist44, de azt se tud­ják. hogy ez a két szó mit jelent. Ez tudás? És igenis, arra is vonatkozott az „ismeretlen nyelv44, hogy van-e mindenütt magyar elemi iskola is csak. ahol arra szükség lenne? Hoz­zak számadatokat? És hány tanító van, akit a fölöttes hatóság egv napról a másikra arra kénvszeritett, hogy vagy szlovákul tanit. vagy elveszti az állását s a szegény kénytelen volt napról-napra az „idegen nyelven44 tanul­ni a leckét,, hogy taníthasson? Oye ur valószí­nűleg pedagógus s a cikke világos csoporto­sításából látom, hogy gondolkozó ember. Kérdem, mint pedagógus a pedagógustól: Lehet-e igv azt és annyi tudást a gyermekhez közvetíteni, amire és amennyire annak az életiben szüksége lesz? És igenis, ez a kér­dés szorosan idetartozik, hogyha nem a ta­nítóság szemszögéből, de az iskolapolitikáé­ból mélióztatik elolvasni azt az inkriminált cikkemet! Bizony, sajnos, amitől Oye ur félti az is­kolát ez már bekövetkezett. Nem kellett hozzá „A magyar nő könyve44, sőt ba nem lenne igaz, az a könyv meg sem született volna! A szülők reges-regen elveszítették a hitüket az iskolában, ennek oka —• ismétlem — nem a tanítóságban van. de abban az is­kolapolitikai szellemben, mely a magyarsá­got s a tanítóságot is elnyomni igyekszik. Tessék elképzelni, mit érezhet az a magyar apa. akinek a fia szemébe vágja: „Szégyen- lem magam, hogy magyarnak születtem!4* Mit érezhet az az anya, akinek 13—14 éves leánya felmondja a leckét: „A törvény a pol­gárok életét már az anya méhétől kezdve védi. szigorú ítéletekkel akadályozván meg születésük meggátlását.44 Higvje el, Oye ur, egy könyvben három tettesen különböző hivatása ember. — akik nem beszélték össze — egy falusi evangéli­kus lelkész, egy anya és egv „kicsapott*4 ta­nár nem hibázhatott volna rá olyan egyhan­gúlag a „hazugságra44, ha nem lenne- az élet­bevágóan, véresen igaz! Ezt szofi.zmákkal el­ütni nem lehet. Igenis, magának a tanító­ságnak belülről kellene megmozdulnia, hogy az a szégyentettes, sokszor szolgai helyzet, amibe a mai iskolapolitika őket is leszorítva tartja, az a tétlenségre,kárhoztatás az iskolán kívül s az a „számkivetettség 44 a magyar tár­sadalomból megszűnjön s az iskola tényleg azzá lehessen, ami régen volt, az igazság, a tudás, a tisztult (nem irredenta!) magyar nemzeti szellem temploma s nem az a „szük­séges rossz44, ami ma tényleg. Ainig ez be nem következik, a szülőnek nemcsak ioga.de kötelessége szívós, rendszeres, a közélet min­den terére szétágazó, az iskolát is megrontó, törvénytelen, elnemzetictlenitő szedem ellen védekeznie ott, ahol a támadás csak éri. te­hát, ha kell, még „az iskola ellenére is!44 ^ (fa! számunk 10 *3 VI. évf. 47. (1381) szám ■ Szombat * 1927 február 26 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A cT/m>pnszknr f”; mszinszkői pllpnzphi nnrfnk Szerkesztőség: Prága II., Panská ulíce negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: ^ SZL0verLSZK01 rUSZlTlSZKOl euenzeU partOK 12> n> emelet Telefon: 30311 — Kiacló­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politlKCli TlQ.pÍl(ipÍCl felelős szerkesztő: hivatal: Prágai!., Panská ul 12/?I1.—Te* havonta 34 Kd. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hirlap, Praha

Next

/
Oldalképek
Tartalom