Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-25 / 46. (1380.) szám
1927 február 25, péntek. Kramár bekonferálta a közigazgatási reformot az alkotmányjogi bizottságban. A kormány elviBeg nem gondol a közigazgatás! kerületek megváltoztatására — Ruszinszkóra a reform csak átmeneti - A bizottság március 3-án kesdi meg a vitát — vében a magyar nyelv, amint ezt a javaslat tervezi, szóhoz se juthasson. A ruszin intelligencia jól és szívesen beszél magyarul és semmi esetre sem járulna hozzá, hogy a magyar nyelvet száműzzék az önkormányzat termeibőlA hadikölcsönvatorizáció a magyar képviselőház pénzügyi bizottságában Budapest február 24. A képviselőház pénzüsrvi bizottságának tegnap délután tartott ülésén Vass miiniszterelnökhelyettes a költségvetési iavaslat vitájában reflektált a hadikölcsönvalorizáció tárgyában elhangzott felszólalásokra. Vass miniszter kijelentette, hogv a pillanatnyi helyzet a valorizáció végrehajtására teljesen alkalmatlan. A kormány elvileg a szociális szempontra oharitativ megoldásnak a hive. Hogy a valorizációra fordítandó összeg mennvi lehet, az a kincstári fölöslegek megállapításakor, március hó folyamán fog kitűnni. Kívánatos, hogy a valorizáció akciójának lebonyolításával megbízandó szervek ne legyenek széles diszkrecionális ioggal felruházva, mert ez köunven visszaélésekre adhatna alkalmat. A valorizáció formáját illetőleg a miniszter- elnökhelvettes azon a véleményen van, hogy nem a forma a fontos, hanem egyedül az. hogy a hadikölcsönkötvénytulaidono- sok segítséghez jussanak. Hogy az akció megkezdődhetik-e juüus elsejére, az még egyelőre a pénzügyi előkészítés munkájától függ. Addig is figyelmezteti azonban az ős hadikölcsöniegyzőket, hogy kötvényeiket ne adják ki a kezükből. A vita. további során Búd János pénzügy- miniszter is felszólalt. A pénzügyminiszter szavai szerint több mód lehetséges a valorizáció megértésére. Most egyelőre azonban nem lehet megterhelni az államkincstárt. Ha a valorizáció egyszázalékos lenne, akkor is 12 millió, három százalék mellett 36, négy százalék mellett 48 g 5 százalékos megoldás mellett 60 millió pengő kamat terheli maid évente az államkasszát, Á gazdag külföld csak akkor tért rá a valorizálásra, amikor valutája megállapodott. Nem vaskalaposságból zárkózik el a dolog rendezésétől, — fejezte be beszédét a pénzügyminiszter — azonban nem engedheti, hogy az országot mégegyszer olyan pénzügyi helvzetbe sodorják, hogy újból szanálásra szo- Tuijop., , —■ á genfi nemzetközi munkaügyi hivatal vezetője Budapesten. Budapesti szerkesztőségünk "jelenti telefonon: Albert Tamás, a Genibe-n székelő nemzetközi munkaügyi hivatal vezetője, mint jelentettük, Budapestre érkezett. Ma délelőtt a kereskedelmi miniszterrel értekezett a gömb munkaügyi megállapodások magyarországi végrehajtásának módozatairól. Beiben a kormányzó vendege volt, délután a 6zoriáIdein okra ta szakszervezetek adtak teát a tiszteletére, este pedig a miniszterelnökhöz hivatalos vacsorára. Prága, február 24. A képviselőhöz alkotmányjogi bizottsága tegnap délután kezdte meg Micsura elnöklete alatt, Cseniy belügyminiszter jelenlétéiben . a közigazgatási reformjavaslat tárgyalását. Az ellenzéki pártok bizottsági képviselői,. Déren Hrusovdíy, Czech és Meisner, napirend előtt számos halasztó inditványt adjak be. Déren a javaslatnak a napirendről való levételét indítványozta, mert a tervezetet előzőleg nem bocsátották szakértőbizottság bírálata alá. Az ellenzéki indítványok elutasítása után Kramár előadó ismertette a javaslatot. Beszédében vajmi kevés újat mondott. Hangsúlyozta, hogy a reformot nem politikai, hanem közigazgatási ekek hozták léire. A megyeberendezés nem felelt meg a hozzáfűzött reményeknek. A szlovenszkói autonómia iránti törekvés szerinte nemcsak politikai okokra vezethető vissza, hanem elsősorban az szülte meg, hogy Szlovenszkón egy- szouien lemásolták a cseh-m orva országi rendszert. A.reform a szlovenszkói közvélemény pmsnkálására fog vezetni. A megyetörvény a legcsekélyebb tekintettel sem volt a pénzügyi föltételekre. A nagyszámú megyével tűin agy hivatalnoki kart teremtettek és ezzel rendkívül megdrágították a közigazgatást. A belügyminiszter felhatalmazta az előadót annak kijelentésére, hogy a kormány elvileg nem gondol a politikai kerületek (járások) megváltoztatására. A kisebb járásoknak természetesen alkalmat kell nyújtani arra, hogy a jövőben erősebb egységekhez csatlakozhassanak. Ez azonban nem halaim! szóval, hanem a nép meghallgatásával fog történni. Szükséges lenne, hogy az országos képviselőtestületek nyilatkozzanak ebben a kérdésiben. A kormány nem szándékozik változtatásokat eszközölni a bírósági járások és a pénzügyi- közigazgatás, mai állapotán. A reform teljesen a status quo alapján áll, nem változtat és óéni akar változtatni semmit. A kormány nem táplál ellenszenvét Szilézia iránt, azonban az az álláspontja, hogy Csehország, Morvaország és Szlovenszkő aequi- valens egységeket képviselnek, melyek mellé még Ruszinszkó sorakozik a békeszerződések adta jogai alapján. Ezért Szilézia nem igényelheti ilyen országos egység szerepét. Ruszinszkót illetőleg a reform csak átmeneti intézkedés, amely azonnal meg fog változni, mihelyt Ruszinszkó kérdései végleges megoldást nyernek. A pénzügyi gazdálkodást olyan alapra kell fektetni, hogy az autonóm testületek ne legyenek ráutalva az állami szubvenció kegyeire, hanem ugyanolyan pénzügyi struktúrájuk' legyen, mint magának az államnak. A tisztviselőkérdérben nóvum a javaslatban, hogy az országos elnökök megkapják a tisztviselőid nevezési jogot, amennyiben ez a jog nem a köztársasági elnököt, illetve a kormányt illeti. Kramár megjegyzi, hogy a nép hálás lehet azért a kormánynak, hogy az megkísérelte az 185-1-es rendőríörvény no- yelilálásáit. (!) A reform megszünteti a harmadik közigazgatási instanciát és csak két fokozatot hagy meg. Az előadó megkísérli cáfolni azokat az ellenvetéseket, hogy a választói jog korhatárának fölemelése és a képviseleti tagok egy harmadának, kinevezése által a reícrmterv a demokrácia és az önkormányzat sírját jelenti. Kívánatos, hogy az uj testületek csak gazdasági, szociális és kulturális kérdésekkel, foglalkozzanak és hogy ezeket a kérdéseket általában a pártszem- pontoknál magasabb nézcszögbol tekintsék. Éppen azért a szakemberek kinevezése re- güiativ intézkedés alkar lenni. Mennél, magasabb lesz a képviseletek tárgyalásainak színvonala, annál inkább érvényesül a demokrácia, annál komolyabb és eredményesebb a demokratikus, munka. A törvényjavaslatnak nincs egyéb célja, mint hogy a polgári elemeknek, bármely párthoz vagy nemzetiséghez tartozzanak is azok, alkalmat adjon arra, hogy a gazdasági, szociális és kulturális élet nagy problémáit a modem közigazgatás szellemében önmaguk oldják meg. Ivramár • beszéde után^ az alkotniányjogi bizottság etapoítia' -ülését*."' A^égköze^bbr ülés-, március 3-án-lesz, amikor is- megkezdik , a közigazgatási javaslat általános vitáját. — Thomas Albert a magvar képviselő- ház elnökénél. Budapesti szerkesztőségünk jelent; telefonon: Zsitvav Tibor, a képviselő- ház elnöke Thomas Albert tiszteletére tegnap estélyt adott. Az estélven Bethlen István gróf miniszterelnök és De Vienne budapesti francia követ is megjelent.. A márciusi népszövetségi tanács-ülésszak előkészítése London, február 24. A Daily Telegiraph diplomáciai levelezője szerint Sir Eric Druiumond, a népszövetség főtitkára Londonba érkezett, hogy az -angol kormánnyal megbeszélje a népszövetségi tanács legközelebbi ülésszakának programját-. Mértékadó körök szerint Chamberlain még a kínai ügyek dacára is, ellátogat Gen-fbe és réezlvesz a tanácsülésen, csak ha valami rendkívüli' komplikáció állna be a távoli Keleten, küld az angol külügyi államtitkár maga helyett megbízottat a genfi tanácskozásra. A magyar képviselőház általánosságban elfogadta az adémérséklési javaslatot Budapest, február 24. (Budapesti szerkesztőségünk telefonj©leütése.) A kepviaelőház mai ülésén a belügyminiszter tartott hosszabb beszédet. A tárgyalás alatt lévő adöm-érsáklésá javaslat második szakaszával foglalkozott bővebben, amely a vármegyék autonómiájának ellenőrzését szabályozza. — Az autonómiának — mondotta a belügyminiszter — a modern kor igényeihez kell simulnia és ez az alkalmazkodás mindig meg is volt a vármegyéknél. Az autonómia főtényezői: az al- kotmányvédeilmi jog, az állami közigazgatás közvet it-ése és a belügyefcben való szabad rendelkezés. A törvényjavaslat ezek közül csak egyet érint, amikor kimondja az önkormányzati háztartás hatályosabb ellenőrzését. Az államnak beleszólást kell engedni a közhiteteknél és a takarékosságnál^ amiket országos nézőpontból kell elbírálni. A javaslat tárgyalásakor elhangzott fölszólalásokból mindenütt kiesillant az, hogy a fokozott ellenőrzésre szükség van. A kormány különbem is a tényleges ellenőrzés jogát csak a legind okol több esetekben fogja gyakorolni. A törvényjavaslatot azután általánoeeágban elfogadták és megkezdték a részletes vitát, amelyet holnap is folytatnak. Drozdy kivándorol Amerikába Budapest, február 24. (Bu^ppestl szerkesztőségünk telefonjelentése.) Drozdy Győző volt ellenzéki képviselőt, aki a legutóbbi képviselőházi választásokon a komáromi kerületben megbukott, politikai kudarcai annyira elkedvetlenítették, hogy nemcsak a politikával hagv föl. hanem egyúttal az országból is kivándorol.- Drozdy eladta nyomdáját öry •Márton , eeységéspárti képviselőnek^- kifizeti* tetemes adóhátralékát, valamint a választást harcokból kifolyólag reámért bírságokat s kiváltotta útlevelét. Drozdv családjával együtt Amerikába vándorol ki. Valószínűleg március folyamán indul útnak. A volt politikus Amerikában farmot vásárol s azon fog gazdálkodni. vagv pedig egv kisebb newyorki banküzletbe kapcsolódik be. Szántó György BÁBEL TORNYA PRÁGÁI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (45) János fektében jól isuemügyre vette őket. Gyávák, gondolta, egyetlen fegyverük a nyíl, igy hát közel sohasem engedik az ellenséget magukhoz. A második megfigyelése az volt, mennyire egyformák. Mintha ikertestvérek lettek volna, olyan egy volt az arcuk, termetük, de még a ruházatuk és az ujjaik, a mozgásuk és a lovaik is. Félelmetes volt ez az egyformaságuk. Egy szót sem váltották egymással, csak a lovaikat, vagy a túlsó partot nézték, János felegyenesedett á cserjék között, amelyek eddig eltakarták a ferde szemek elől. A mongolok gépies mozdulattal kaptak Íjaikhoz, de miikor meglátták, hogy csak egy fegyveTtolen ember, lassan és kíváncsian feléje tartottak. János a mellére és aztán a távolba mutatott, minduntalan ezt a szót ismételve: — A kbán, a khán. Megértették. Ahogy elkészültek az itatással, intettek, hogy jöjjön. Feldobták magukat a kis lovak hátára, olyan mozdulattal, mintha egész nap egyebet sem gyakoroltak vo’rna, aztán négy közülük elvágtatott. Az ötödik lépésben poroszlóéit, hogy János követhesse. Mire megindultak, már az egész part nyüzsgőit az Hatóktól. János észrevette, hogy óriási félkörben sátrakat vernek le, tehát rendszeres ostromra készülődnek. A sátrakat gyorsan és roppant ügyességgel készt tették. Fenyőcölöpöt verték le és é körül fűzfavesszőkből vázat formáltak. Aztán az egészet bőr ölek cl fedték. Olyanok voltaik ezek a sátrak, mint nagy kucsmáig ombák, még az avatott bőrök színe is olyan volt. Egy dombtetőn, a Szent János-kut felett már teljesen készen állott a vezér sálra. János elmenőben sokáig nézte a kutat és arra gondolt, hány nép fog még itatni a borostyánnal befutott, örökkévalóságnak faragott kőkockáik tövében. Aztán felment a dombra az előtte baktató ló nyomában. A vezér sátora tágas és egyszerű volt. A középen álló fenyőszálat földipad vette körül, amely állaíbörökkel volt letakarva. Körben a sátor falai mentén ugyancsak bőrökkel letakart földemelkedés vonult körül. A mongolok maguk alá húzott lábakkal ültek a bőrökön és görbe bicskáikkal, szalcm- náztak. Egyikük a cölöpnek támasztotta a hálát és két előtte álló emberrel beszélgetett, akiknek ruházata elütött a mongolokétól. János vezetője pár szót mondott a cölöpnél ülőnek, miközben egész hosszában a föld- rehasalt előtte. Ebből következtette János, hogy a középen ülő a kbán. Szemébe, nézett. Az egyik tankar uhás rászólt: ■— Testvér, hasalj le előtte, Kábán khán előtt áll asz. Furcsán beszélt a szakállas ember, János alig értette meg, de mégis magyar sző volt. Tol/n kunok, gondolta János, de aztán eszébe jutott, hogy azok sem kedvelik a színes ruhát, vagy fehér, vagy fekete szoknyában járnak, emennek meg fűzőid ujjasa és meggyszin mentéje van. — Nem hasalok le, válaszolt csendesen. Nekem nem khánom, fogoly sem vagyok. Mondd meg neki, mert bizonnyal tudsz a nyelvén, hogy önként kerestem fel őt. Én építettem ezt a várat, amelyet ostrom ölni készül és én is akarom össze rombol ni. A szép szálas ember gondolkozás nélkül gyorsan, fordította, amit János mondott, A khán mozdulatlan arccal halogatta, a hasított szem mintha álarc mögül pislogott volna. De folyton Jánost figyelte. Végül minden hangsúly nélkül, hadarva, mint ahogy a többi momgolcik is beszéltek, néhány szót mondott az öregebbik előtte álló embernek. — Milyen bizonyítékát tudod adni annak, amit állítasz? Az öreg beszéde ugyanolyan volt, mint a másik tolmácsé, nemkülönben a ruházata is. Csak a csizmáik voltak mongol csizmák. — Nagyon könnyen adhatok bizonyságot mindarról, amit mondtam. Adjon a khán papírt és rajzónt, avagy ha ilyen nincs, hasitok lúd tollat és lerajzolom a vár és város egész alaprajzát minden esi njfabin Jáva 1 együtt. Megmutatom, hogy kell olyan kővető- gépeket készíteni, amelyek messzebre hordanak, mint a várbeliek kővetői és ha a khán megkezdi az ostromot, tapasztalni fogja, hogy nélküliem semmire sem jut. Ám győződjék meg róla. Az öreg épen úgy fordított rögtön hadarva, mint a másik. A khán se káig,'szótlanul ült, aztán a körben-ülő mongolokhoz fordulva, hadarni kezdett. Retten felugrottak. Az egyik kisietett a sátorból, a másik kulacsot nyújtott át Jánosnak. Valami kellemetlen szag csapta meg orrát, de azért nagyot húzott a kulacsból, amely az imént körbejárt. Tűz futott végig a tagjain. Az erjedt kanoatej át meg átnyargalt az- erein és valami nagy lüktetés minden eddiginél nagyobb életerőt hozott ismeretlen tájakról. Még egyszer elkérte' a kulacsot és kortyolt belőle. Ekkor visszatért a másik mongol. Alsóruhát, subát és csizmát Hozott Jánosnak. Miközben ez felőlié a ruhadarabokat; az öregebbik tolmács igy szólt hozzá: — Kadán khán abban a kegyben részesít, hogy egy mongol családfő ruháját viselheted, Morbizik benned és látja igaz szándékodat. Ma fontold meg jól, milyen eszközzel lehet a várat megvenni, holnap előadod a tanácsban. A mi sátrunkban fogsz lakni, mi felelünk érted. Papírra nincs szükség, ledön,eött földbe nyílvesszővel fogod itt a vár el rendezését fekvésűi. János eközben magár a ö1 töt te a bő al'só- rubát, felcsatolta a széles tüszőt és íelrán| tóttá a bőszáru csikóbőr csizmát. Aztán vállára kanyaritottia a farkassubát. Ilyet csak a gazdag és előkelő mongolok viseltek. Valahogy szabadabban lékkzett ebben a gúnyában, örült neki és úgy érezte, hogy mindig ilyet kellett volna hordania. A khán pislogó szemé rajta járt. Megkísérelte, hogy szs,mbenézzen vele, aztán mélyen meghajolt előtte. A khán mozdulatlanul fogadta a hódolatot, mint egy bálvány. Aztán intett a két tolmácsnak, akik sátrukba vezették Jánost. Szalonnát és kenyeret tettek eléje. A tüszőben görbe kést talált. Elővette és a cölöp mellé telepedve falatozni kezdett. Csakúgy, mint egyszer BruxeHeeben, amikor reggelenként feltápászkodott Auzelmus mester házában, Annikor a szalonna héjához ért, a Garami kutyára gondolt. Az egyetlen lény* re, ki tiszta és igaz maradt előtte elmúlt évei emlékében. Aztán a két emberre esett a tekintete. . — Milyen nép fiai vagytok, miért nevez- letek testvérnek és hol tanultátok meg a magyarok nyelvét? A két ember össze nevetett. De aztán hirtelen elkomolyodtak, mintha valami nagy szomorúság vágta volna el a nevetést. Kisvártatva az öreg megszólalt: — Nem tanultuk mi a magyarok nyelvét, inkább nektek kellene megismernetek. Igaz. hogy a őshazában maradt törzsek sem beszélik egyforma kiejtéssel. János tágrameredt szemmel bámult a b észélőre. — Ti az őshazából valók vagytok? — Onnan. Eddig még egy testvérünkkel sem beszélgettünk, mert mindig a khán mellett kell lennünk. Végig kellet néznünk, hogy söp-rik végig az uj hazát, amelyről otthon annyit beszéltünk. Hát igy kellett meglátnunk. Csakúgy elsöpörték, mint a régit. Pedig egy ősünk volt a férdeszemüekkel. Járnois végiigihevert a földön és két karjára támasztotta fejét. (Folytatjuk.' f 3 2
