Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-24 / 45. (1379.) szám
|> Mai számunk 10 oí<Sa3 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai nOpilopjCL Felelős szerkesztő: VZURANYl LÁSZLÓ FORGACU GÉZA Szerkesztőség: Prágáik, Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. —Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha A magsrar nemzeti párt opponál a közigazgatási reform mai formása eiien A törvényhozók k’ubiiiése — A tartományi rendszeren belül a régi vármegyék alapjára való visszatérést kívánják — Ruszinszkó önálló közigazgatásának előzetes biztosítása — A párt az önkormányzati szellem teljes érvényesülését követeli az egész vonalon Prága, február 23. A magyar nemreti párt törvényhozói klubja mai napon tartott ülésén foglalkozott a közigazgatási reform törvény Javaslatává 1. Ez alkalommal leszögezte azt az elvi álláspontját, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói közigazgatás egyedül helyes gyakorlati megoldásának a történelmi tradícióban megizmosodott régi magyar vármegyei rendszer alapjára való visszatérést tekinti, a köztársaság közigazgatási berendezése kérdésében azonban a tartományi rendszert elvileg elfogadhatónak tartja, de a tartományon belül való szervek önkormányzata, területe megállapításánál a régi magyar vármegyei rendszer figyelembevételét kívánja. A törvényhozás asztalán fekvő javaslatot mai formájában cl nem fogadja; követeli a tartományi képviselőtestületek hatáskörének kibővítését, a n omzeti kisebbségeik megjelelő érvényesülését, a végrehajtó hatalom tu Rengésének visszaszorítását, a hivatalnokok részére biztosított bürtcselekmény- statuálási jog kizárását, uj minősítési törvényt és uj szolgálati pragmatikát, a közigazgatási hivatalnokok büntetőjogi felelősségét (angol minta szerint) s a fegyelmi jog gyakorlásában az önkormányzati szervek részvételét. A törvénynek kifejezetten tartalmaznia kell azt, hogy rendelkezései Ruszin- szkó területén csak addig érvényeseik, amíg az auicném törvényhozás (szőjem) másként nőm intézkedik. A klub ponfról-pomtra tárgyalta Eolota dr. és Törköly dr. előterjesztésében a javaslatot s elhatározta, hogy a íönti elveik alapján készített módosításokat az érdekelt pártoknak előzetes tárgyalás céljából átteszi. Sbanghai bombázásának következményes Franciaország csatlakozik Anglia kínai politikáiéhoz Ujj izgalom Sbanghaiban — Briand és Lord Crew© tanácskozása — Több száz francia katonát hajóztak ki SfcángkaK- ban — A pekingi miniszterelnök lemondott A nyugtalan Ázsia Néhány hónappal ezelőtt világszenzációt jelentett Holitscher német újságírónak könyve Ázsiáról, amely először foglalkozott közvetlen tapasztalatok nyomán ezzel a hatalmas ébredő földrésszel. „Nyugtalan Ázsia“, volt az útleírás cime s az iró Indián keresztül elvezet bennünket a szegény Mennyei Birodalomba is, ahol pillanatnyilag a világtörténelem egyik legnagyobb erjedési folyamata pusztít. Ho- litcsher adatról-adatra rávilágít az ébredő népek politikai mozgalmaira és bemutatja Kantont, a forrongó világvárost, melyből két év előtt indult ki a 450 milliós birodalom fölvilla- nyozása. Mindenütt zavar, mindenütt újat keresés, mindenütt Európát fenyegető mozgalmak és sehol az a hagyományos alvó, dege- nerált, dekadens Ázsia, amely ugylátszik csak az európaiak és az amerikaiak elképzelésében ólt. Egy csodája már volt Ázsiának: Japán, s borzalmas lerne, ha most ezután az aránylag kis nép után, a másik csoda is elérkezne: Kína. Holitscher könyvén végigrezeg a nyugtalanság és az izgalom, az európaiak bizonytalansága s éppen ezek a közvetlen meglátások teszik oly hallatlanul aktuálissá a'könyvet. Amit az utazó látni vélt, gondolt és kikövetkeztetett, az mlnlha ma valósaggá válna. Senki sem tudja, mi történik tulajdonképpen Kínában. A lehető legellentétesebb hírek keringenek, egyesek szerint százezrek és százrek állnak egymással szemben, mások szerint viszont a kantont sereg alig ötvenezer, a shanghaii sereg pedig össze vissza harmincezer ember. Tényleg világrengető események készülnek-e, vagy pedig csak jelentéktelen guerilla-hadjáratról van szó. Anglia Hankauban kibékült Csenne!, a kantornak fejével, de azért Shanghai bán állandó a nyugtalanság s kétséges, vájjon a nagyvárosok mobja engedelmeskedni fog-e a szervezett és rendezett kuomjntang pártnak. Tegnap már ráestek a shanghai francia telepre az első bombák s mint a Maiin mai száma mondja: ezek a bombák nemcsak a shanghaii' francia negyedben robbantottak, hanem Európában is. Ha az izgalom hetek óta nagy volt, úgy ma ez az európai izgalom a tetőpontra hágott Minden más kérdés, még a belpolitikai kérdések js háttérbe szorultak, Poincaré kénytelen volt szünetet tartani a választási reform vitájában és a frank szanálásának munkájában, állítólag az üdülő Stresemann is kénytelen a kinai kérdés felé orientálódni s beavatott körök szerint a népszövetség márciusi ülésszakán minden egyéb háttérbe szorul a keletázsiai probléma előtt. Mi okozza ezt a rendkívüli idegességet? A veszedelem talán nem is annyira a kínai harctéren van, mert Európát aligha érdeklik Li. shanghaii rendőrfőnök valóban kínai kegyetlenségei, hanem abban, hogy az angol hivatalos közvélemény a távol Keletről érkező hirek hatása alatt napról-napra szovjetellenesebb lesz és néha már úgy látszik, hogy a Moszkvával való diplomáciai viszony megszakítása már csak órák kérdése. Már pedig az elmérgesedett angol-orosz helyzet ismét feje tetejére állítja a nagynehezen kivivőit provizórikus európai rendet s az állapotokat újra veszedelmes háborús atmoszférába taszítja. Anglia azt állítja, hogy a kantornak sohasem fogtak volna fegyvert Anglia ellen, ha Oroszországból nem uszítják őket Ismert dolog, hogy'a kinai racionalisták jelszava „Kína a kínaiaké" s ezzel a jelszóval ki akarják üldözni az argótokat, akik csaknem száz év óta hallatlan vagyonokat harácsolnak össze a gaz- frag keleti földön. Angol vélemény szerint bármily tetszetős ’s ez a kinai jelszó, tulajdonképpen nem állhatja meg helyét. Amit A ágba Kínában csiráit, az nem nevezhető kizsákmányolásnak, sőt ellenkezőleg, az angol koloniLornlon. február. 23. A kinai eseményeknek eddig legnaavobb szenzációja Shanghai kinai nedvedének és a francia koncessziónak bombázása volt. Kedden este a kikötőben állomásozó két kinai ásvunaszád átpártolt a kantoniakhoz és azonnal bombázni kezdte a várost. Az áíTvunaszádok magatartása érthető módon óriási pánikot idézett elő, amit még növelt az is. hogv Li rendőrfőnök embertelen szigorúsága megteremtette az esedékes reakciót és a munkások tömegei egyre növekvő elkeseredéssel fordultak, a hóhérok ellen. A hajók tüzelése mindössze egy óráig tartott. mert amikor tíz lövedék a francia koncesszió területére esett, a tengeren horgonyzó francia hadihajók azonnal rázáció ragyogó cselekedete volt és egyenesen áldásos Kínára nézve. Mielőtt az angolok bejöttek volna, egymásra agyarkodó mandarinok kéryurasága volt a birodalom, ahol járványok pusztítottak és ahol a kis emberek élete semmit sem ért. Minden képzeletet meghaladó kegyetlenséggel és mohó rablási szomjjal uralkodtak Kína urai s a polgárháborúk, a vérfürdők s az elhanyagoltság következtében támadt kórok nem ezer, hanem millió számra szedték áldozataikat. Ebben a dzsungelben először Anglia teremtett rendet. Emlékezetes még, mily véres ellentállásra talált Kínában, amikor az európai hatalmak megkezdték a civilizáció terjesztését és például elhatározták az első kinai vasút megépítését. A boxerlázadás sem volt egyéb, mint a kinai nép tiltakozása az európai civilizáció ellen. Az első hittérítőket, az első kórházakat, az első vonatokat, s egyáltalában az első civilizációs rendet az évezredek alatt megcsontosodott tradíciókban élő nép — és főleg e népnek zsákmányra éhes vezetői — sehogy sem akarták megérteni. Évtizedek munkájába került, amig Anglia megtörte a civilizációellenes áramlatot, amig elérte. hogy a kulikat is emberszámba vegyék s például az abszolutisztikus és csak kivégzést ismerő mandarinbiróságok helyébe az ugyneirányozták ágyúikat a kinai hajókra s kijelentették. hogy pozclorjává lövik a na- , szádokat, ha a tüzelést azonnal be nem szüntetik. Az erélyes fellépés megteremtette gyümölcsét a fellázadt ágyunaszádok eltávoztak a francia ágyuk lőtávolságából s teljes gőzzel a Jangtse-íolyőn felfelé. Hankau irányába indultak. Szun marsall csapatai kezdetben fel akarták venni a küzdelmet a bajók ellen, de amikor a haióágvuk célba vették a szárazföldön felvonuló tüzérséget, a hős kinai katonák hanyatt-homlok megfutamodtak. (Ugyanígy tettek az ágvunaszádok is, amikor a hatalmak fenyegetései komoly méreteket kezdvezett vegyes bíróságokat tegyék, amelyekben a kinai tárult emberek mellett európaiak is szerepelnek s elejét veszik az embertelen Ítélkezési módoknak. A kisemberekre áldás volt Anglia s Kina legvirágzóbb, legrende- zettebb telepei ma is az angol koncessziók. Kina az angolok nélkül mély fertőbe hullt korhadt ország, ahol a bizantinízmus soha nem ismert orgiákat ül. Kina az angolokkal fejlődő birodalom, ahol „az élni és élni hagyni" híres angolszász elv uralkodik. Az angolok jól tudják, hogy tisztességes hasznot huzamosabb időre csak ott érhetnek el, ahol jól szervezett, megelégedett és munkás társadalom működik- Anglia keres, de amellett, hogy keres, keresni engedi a kínaiakat is. A iul'népes ország már amúgy sem tarthatta el pusztán ősfoglalkozásokkal lakosságát s ebből a szempontból valóban áldás volt az európaiak bejövetele, mert az uj iparral százezreknek és százezreknek jutott kenyér, akik különben ádáz polgárháborúkban, veszedelmes kórokban, vagy kivándorlásokban pusztultak volna el. A népesedési statisztika sokkal kedvezőbb, amióta Anglia Kínában van s az ország gazdagodása is nagy. Anglia volt az, amely az 1912-es Szunjatszen-féle forradalmat megrendezte, mert jól tudta, hogy a maradi abszolutek ölteni. Mindenesetre azonban a flotta elszakadása érzékeny csapás Szuncsuanfangra, mert a napnál fényesebben bebizonvitja, hogv milv döntő sikert ért el a kantornak propagandája még az északi csapatok között is. Az első lövések után a kinai város sztráj- kolói. akiket a rendőrség kegyetlenségei néhány órára el tompítottak és megfékeztek, újra feléledtek és megrohamozták a Szunhoz hü csapatok kaszárnyáit. Ekkor viszont az tűnt ki, hocv a városban már ezerszámra vannak becsempészett kantoni katonák. A rendőrfőparancsnokságot és a postahivatalt például adott jelre ezer jól felfegwerzett s egyformán öltözött polgári katona támadta meg s csak a legnagyobb üggyel-baiial sikerült a támadókat visszaverni. Ugyanekkor a rendőrség nagy része átpártolt a kantoniakhoz és egv csendőrosztag, körülbelül hatszáz ember az egvik kaszárnyában elsáncolta magát s nem hajlandó Li marsall parancsait teljesíteni. A nyugtalanság a tetőpontra hágott. Szun kormánya elvesztette tekintélyét s a nagvnehezen fentartott rend' újból bomladozik. Minden pillanatban általános forradalomtól kell tartani, melv véres kegyetlenséggel söpörné el eddigi elnyomóit A kantoniak Dedig mindössze száz kilométerre vannak a várostól. A kedd éjjeli bombázásnak és az újból kiütött nyugtalanságnak legnagyobb jelentősége az volt, hogy a hajóágyuk néhány lövedéke véletlenül a francia koncessziót értő. Szerencsére emberhálál nem történt, csak néhány tűzfal omlott össze, de már a bombázás puszta lehetőségé is alkalmas arra, hogy az eddigi helyzetet megváltoztassa. Fraxicia- ország eddig semlegesen viselkedett. Most, hogy a kínaiak saját belügyiik elintézésénél a franciákra sincsenek tekintettel, a párisi kormány néhány óra leforgása alatt revideálta eddigi magatartását. Az események megmutatták. hogy a francia érdekeket is védeni kell. A shanghaii francia koncesszióban éppen bál volt. amikor az ágyudörgés megkezdődött. Az óriási pánikban csak a katonák őrizték meg hidegvérüket s a mulatságon résztvevő francia tengerésztisztek jóformán néhány pillanat leforgása alatt elhagyták a fényesen kivilágított termet, a lehető leggyorsabban hajóikra távoztak s egy órával a tüzelés megkezdése után már több száz francia tengerészkatona kötött ki a shanghaii parton, mig a cirkálók ágyúi célbavettók a kinai naszádokat. A francia páncélautók reggelig cirkáltak a koncesszió utcáin s amikor hire jött, hogy a kinai negyedben újból kitört a nyugtalanság, a francia koncesszió bejáratait az angol bejáratukhoz hasonlóan erős őrséggel szállták meg. A látszat szerint tisztikus uralom helyére jött liberális és fölvilágosodott köztársasági kormány éppen az élni és élni hagyni elvénél fogva, mind Anglia gazdasági érdekeire, mind Kina lakosságának életstandardjára nézve föltétlenül csak üdvös lehet. Kínát Anglia szabadította föl a zsarnokság alól s ezt jól tudta például a pillanatnyilag háttérben mozgó Vupejfu is, aki a háború után több évig Kina ura volt s mindig feltűnő agolbaráfcságáról tett taroiságot. fisnak- kina reális üzleti, erős és higgadt emberei ma is inkább az angol áldásos kolonizáció mellett foglalnak állást, mig a temperamentumos nyugtalan és szabadságot szomjazó déliek vad gyűlölettel fordulnak az elnyomók ellen. Anglia kinai szerepe tehát korántsem oly sötét, mint a világ sajtójának nagy része ma kárörvendve megállapítja. Inkább tragikus az impérium sorsa, mert éppen azáltal, hogy föl- világosodást hozott Kínába s arra törekedett* hogy a fiatal kínaiak művelődjenek és euró** paisodjanak, akarva, nem akarva elősigetette a civilizációval szoros összefüggésben lévő nemzeti öneszmélés megszületését is, s ez az öneszmélés most elementáris erővel tör ki óképpen azok ellen fordul, akik évtizedes czivó?- munkával lehetővé tették a megszületését.
