Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-23 / 44. (1378.) szám

1927 február 23, szerda. ÜT——IMI IIII l' i iMi - rirrrn Bosszúálló, vagy pedig irgalmas-e Jehova? Zsidó talmudista és olasz bíboros hitvitája egy bibliai szó értelmezésén — Szeretettel fogadták a Vatikánban a budapesti bibliamagyárázó talmodlstát Budapest, feíbruár 22. Megírta a Prágai Magyar Hirlaip, hogy egy budapesti talimudlboivár, a 71 éves Donáth Benjá- mán, arra a meggyőződésre jutott, hogy a Vuigáta vagyis a sara'jkőnyveknetk HyeroniTmjs készítette ősrégi fardi-ftása, amelyet a katolikus egyház auten- fcikusndk fem-ert el ée egyedül érvényesként hasz­nál], egy lényeges ezőt rosszul fordított le és így egy fontos szövegrészt tekjeeen helytelenül értei- uneaeifö. A poked Vau egy héber sző, amely igy hangzik: poked és nevezetes sző a bibliában, Mózes második könyve 20. részéinek 5. szakaszában. Donátit Ben­jámin most kéitsógbevon}a, hogy a Vuigáta jól íorditoita volna ezt a héber szót büntet-igével és szerinte ez a sző megerní létksEk-et jelent A poked értelmezésének alapján efekuJt ki a bosszúálló Je­hova fogalma: És megbünteti benraed az atyák vétkeit harmad!aigiien és negyediziglen ... Donáth értelmezése egészen más fogalmát al­kotná nreg az cteefcanenú'amá Istennek. Az öreg fo’imudrsfa annyira fanatikusa lett a maga szöveg- jnagyaráziatámik, hogy ónntkezcebo lépett a vati­káni b'blia-bizoltröggal, amelynek egyik tagja, a nagy tud cmányu Serényi Jusztin dr. bennéeszerze- tes lehetővé tette, hogy Rómában is meghallgassák iíz öreg teímndietáb Csodálatos Bánta és csodálatos Vatikán Donáth Benjámin már mefjá.rta Rómát. Ma fcajnolbao érkezett vissza és még ma is teljesen a rémei emiVkek hatása alatt áll. Csak nagyon hal­kan mer beszélni a püspökökről és bíborosokról, akik a Vatikán négy könyvtártermében az ott őr- eött, bimondbatatCian beesü creg foliánsokat Forgat­ták hogy azokban a péked szó analógiáit Dornth bácsival együtt megtkeresscik és miegróasék. Az öreg talmudista egy csodálatos Rómát és egy még csodálatosabb Vatikánt talált ahol nyájasan, sze­líden és végtelen jósággal fogadták az öreg pesti talmi: diétát * Donáthoí saiinitse kézről-kézre adták a Vatikán termeiben, amíg eljutott a biblia-bizottoág elnö­kéhez, Gasquet bíboroshoz. Isten nevének fénye szeplőflonüJ ragyogjon A talmudí&tát először Quentón francia bencés- Bzemtos, a vatikáni biblia-bizottság előadója, fo­gadta fiz-tinebkét pajp társaságában abban a ha- talimas benyvtárteremben, ahol a biblia-bizottság eaer, meg ezer hatalmas folnáns kört dolgozik. Quentin tudta, hogy miért jött Dónál h Benjá­min Rómába. Nagyon sokáig tárgyaltak s bosszú­álló Jehova és a megemlékező Isten ellenkező fo- gslmanróL Quentin az öreg talmudista célját ne­mesnek és magasztosaink találta az egész emberi­ség érdekében, hogy az Istien nevének fénye «sep- lőtlenüJ ragyogjon. Az öreg talmudista együtt forgatja a bíborossal a Vatikán foláánsadt Három óra múlva Gasquet bíboroshoz, a bilb- Ha-b'eiojíeág elmekéhez vezettek a pesti ta'l<mudfös- fát. A bíboros olasz nyelven nyájasan üdvözölte egyszerű vendégét — Alig hangzott el a nyájas köszöntés — me­séli Donáth bácsi — máris végtelenül nagy meglepetés ért.. A bíboros kezembe adta a Jerumrdlembcn megje- Xenő Eo'lijetino di Pelestana című lapot, amelyben nagyobb oiikk kereté-bein az volt olvasható, hogy Budapesten egy Donátit Benjámin nevű hittudós, a héber nyelv egyik kitűnő művelője, niaigv hord­erejű nyelvészeti fölfedezést tett, kimutatja, hogy a bosszúálló Jehova téves fogalom. Erről a rteve- BeicS dologról — írja tovább a kp — * jeruzsálemd pátriárka jelentést küldött a pápának. Gasquet bíboros nyomban megmutatta a jeruzsálemi pátriárka levelét is, amelyet a Szentszék, úgy látszik, áttett elbírálás végett a bibli a-bizottsághoz. Gasquet bíboros csodádat osan szakavatott­nak bizonyult nemcsak hittudományi dolgokban, hanem nyelvészeti kérdésekben is. óráikig vitat­koztunk Quentin bevonásával. '■ Jegyzeteim alapján nagyon sok héber szöve­get vettünk elő, egész sereg foliánst vettünk le a pokoliról, hogy azokban a vitás szövege­ket. megkeressük és a bíborossal mindig tet­ten olvastak fel a szövegeket, amelyekre, mint analógiákra, fcivai'lkozrlam, Ez az tgőn beható tárgyalás olasz, héber és latin nyel­ven folyt. Gasquet bíboros nagy szerbte-ltel foglal­kozott az őt is rendkívüli módon érdeklő kérdés­éé!. Végül is arra a konklúzióra jutott hogy a poked szó tényleg kétértelmű. — Gasquiim bíboros ennek megjelaliésáre az „ambiguus44 latin szót használta. — Döntés persze nem történt, —■ folytatta ér­dekes előadását Donáth Benjámin most már kisrsé re-zlgraáltan. — A bíboros azonban Igen naryFontosságunak mondotta a kérdés teljes tisztázását, épp ezért felkért, hogv dol­gozzam ki az egész eszmemenetet és összes bizonyítékaimat terjesszem ola-z nyelven újra a vatikáni biblia-bizottság elé. A -bizottság, ha a tudományos állapon föl­ből göncét an várót mértkor ja., a lecmagyolbb tárgyi­ba 'Tcesámal főnk a vizenáVfct megejteni — ígérte -íheg Gasouei b'boiros — és a bizottság f.ol'es ülésére, amelyen végleges döntés tag történni, újra meg fognak bivni. Donáth Benjámin nem járta meg hiába Ró­mát. Komoly ígéretet kapott arra, hogy alaposan megvizsgálják a poked szót és újra előveszik Mó­zes II. könyvének art a szakaszát, amely a bosszú­álló Jehova fogalmát megteremtette. Hogy aztán ennek a vizsgál álnak az lesz-e az eredménye, aimitt Donáth remél, az persze még legalább is kétsé­ges. Mert. akármilyen meggyőző érveket hangoz­tatott is Donáth a Vatikánban, amely szeretettel "nyitotta meg (kapuját a® öreg talmudista előtt, mégsem akad senki a biblia-bizottságban, aki Donáth bácsi szövegmagyarázatát elfogadta, volna. Donáth bácsi azonban ma jobban írisz és re­mél, minit valaha. Annak a fogadtatásnak a hatása alatt ált, amely őt Rómában tópton-nyomon meg­lepte. Az öreg talmudista valósággal rajong a Va­tikániért és a papjaiért, de különösen Gasquet bí­borosért, aki a nagy könyvtárteremben vele együtt forgatta a nagyértekü folMneotoa-t, amelyekbe® Donáth alig mert hozzá nyúlni. Japán aggódik Amerika és Anglia tengeri fegyverkezése miatt Beszélgetés Sakamoto Toshiatsu báróval* Japán tengerészeti lordjával Tokió, február köziepén. (A P. M. H. alkalmi levelezőjétől.) Japán kormánya újabban az eddiginél fokozottabb gon­dot fordít a flotta fejlesztésére. Tokió kormá­nyát ugyan mód felelt aggasztják egyrészt a kínai események, másrészt Amerika és Anglia akciói a távol keleten. A napokban alkalmam volt beszél­getést folytatni Sakamoto Toshiatsu báróval, Ja­pán egyik tengerészeti lordjával, aki a következő­képpen vázolta a helyzetet a Csendes Óceánban: — Amerika tengeri erejének eltolása délfelé, a Karibiai tengeren való koncentrálása, Porto Rí- co annekfálása, az amerikai befolyásnak Kubára való kiterjesztése, valamint a Panama-csatorna építése a Csendes Óceánban teljesen megváltoz­tatták a helyzetet. Az amerikai tengeri haderők könnyen egyesülhetnek, aminek következtében Amerika tengeri hatalma a Csendes Óceánban megduplázódott, söl meghárom­szorozódott. — A világháború a tengeri egyensúlyt lénye­gesen megbolygatta. Amerika, amelynek flottája már nem kényszerül arra, hogy az Atlanti Óceán­ban őrt álljon Németországgal szemben és amelyet egyelőre Angim részéről sem fenyeget veszede­lem, 18 legjobb csatahajójából 14-et a Csendes Óceánban koncentrálhatott. — Havai ma Amerika Gibraltárja úgy vé­delmi, mint támadó szempontból. Ezért nem is csodálkozunk azon, hogy az amerikai hajók nyolc hónapig manővereztek az ottani vizeken. Amerika a washingtoni leszerelési konferencián azért aka­dályozta meg Havai erődítményeinek leépítését. Ellenkezőleg az erődítményeket még jobban ki­építik és a Pearl-kikötőt nagy csatahajók számá­ra is berendezik. — Alaszka déli végéről Amerika ránehezedik Kamcsatkára, a Csendes óceánt Szamodból ellen- őrsi és nyűgeim* hatalma Havaiból Guamon át egészen a Fülöp-szigetekig terjed. Amerika nem elégszik meg avval, hogy a Csendes óceán keleti része ezáltal amerikai tengerré lett, hanem mono­polizálni akarja az összes összekötő utakat is. A kábel már birtokában van és mostan magához akarja ragadni a drótnélküli sürgönyforgalom ellenőrzését is. — Anglia részére a világháború kimenetele viszont feleslegessé tette, hogy az Északi tenge­ren nagy flottát tartson készen Németország el­len. Ezért tehát módjában volt flottáját megerősí­teni a Földközi tengeren és a távol keleten. Meg­teremtette a külön indiai flottá,t, hogy ezáltal meg­vethesse a lábát az Indiai óceánban és távol ke­leten. Mivel Bombay és Colombo túlságosan távol fekszenek ahhoz, hogy flottabársul szolgálhassa­nak, megerősítették és kiépítették a trincomaleei kikötőt Ceylon északkeleti végén, hogy ezáltal Singapore felé újabb állomást teremtsenek. — Singapore megerősítését Anglia azért tart­ja olyan fontosnak, mivel az a nézete, hogy a jövő háború a középlengeri hegemó­niáért itt fog lefolyni. Ezért gondoskodik Anglia dupla láncról olaj-ál­lomások számára Angliából Slngaooreig, egvrészt Gibraltáron, Máltán, Port Saidon, Suezen, Adenen, Trincomaleen és Madrason, másrészt a Fokföldön és Mauritius szigetén át — Világos tehát, hogy Anglia és Amerika a Pacific keleti részében találkozni fognak és világos az. hogv Japán ott fekszik, ahol a találko­zás előreláthatólag lefolyik majd. Ezért Japán nem maradhat tétlen, hanem fegyverkeznie kell arra az esetre, ha nem jön létre a távol kelet Locarnőja. den hajónak meglehetősen széles volt az útvo­nala, hiszen fügött a szél irányától és sokszor kellett szél ellen haladnia, amit tudvalevőleg úgy érnek el, hogy cikk-cakkban haladnak. Sokszór több száz tengeri mérföldnyire kellett kitérni az eredeti irányból s igy sokkal > na­gyobb mértékben megvolt a lehetőség, hogy útközben felfedezzék a szigeteket, mint mcst, amikor a gőzösök szinte oly pontos útvonala­kon, a loxodromiákon haladrak a nyílt óceá­non is, mintha síneken járnának. A szigetek felfedezésének kora tehát már régen elmúlt s száz esztendő múlva senki sem törődött vele, hogy kikutassa az óceánok isme­retlen vidékeit is. Pedig hatalmas területek vannak a térképeken, amelyek egészen tiszták még s ahol még csak mélységméréseket sem végeztek. Ezeknek az ismeretlen területeknek felfedezését tűzte ki célul a washingtoni Hydrographic Office s egészen bizonyos, hogy százszámra kell majd berajzolni az uj sz:geteket térképeinkre. A földrajztudósok véleménye szerint ma a föld 510 millió négyzetkilométernyi területé­ből 493 milliót ismerünk és letérképeztünk, vagyis a földkerekség 97 százalékát Három százalék, vagyis 14 millió négyzetkilométer­nyi terület, Európának másfélszerese azonban ismeretlen, fehér folt Két nagy név az európai érdeklődés előterében Százszámra vannak ismeretlen szigetek a Csendes Óceánban A washingtoni .Hydrographic Office most sorra felkutatfa a senki szigeteit — 14 millió kilométer ismeretlen terület a földgolyón Prága, február 22. (V.) Szinte groteszkül hangzik a laikus világ előtt az a tény, hogy akkor, amidőn a csillagászok látcsöveikkel a mérhetetlen világ­űrt kutatják és térképezik le, amikor az ég­bolt legtávolabbi ködío'tjait is pontosan szá- montartják, azon a földgolyón, amely az em­beri tudásnak közvetlenül hozzáférhető, még mindig v/jgy kiterjedésű területek vannak, ame­lyeket nem ismerünk* Elsősorban a sarkvidékek azok, amelyekre vo- ratkozó földrajzi ismereteink hézagosak. Ez nagyon könnyen érthető, mert hiszen a sarkvidékre vonatkozó kutatások csak a legutolsó évtizedekben kezdődtek meg és amjrl az újságolvasó közönség Amundsen expedíciójából emlékszik rá, páratlan nehéz­ségekbe ütköznek. A déli sark vidékén a múlt század végéig nem lépte át az ember a hetve­nedik szélességi kört és a déli sarkvidék tu- kományos kutatása csak az elmúlt negyed év­században következett be, amikor is az egyre- másra kiküldött expedíciók kétségtelenül meg­állapították, hogy a déli sark környékén nagy kiterjedésű szárazföld van, amely jóval nagyobb ter­jedelmű, mint Európa­A földrajztudományba azóta bevonult a hato­dik kontinensnek, Antarktisznak fogalma. Ter­mészetesen az újonnan felfedezett kontinens­nek egyelőre csak a főkorturjai ismeretesek, igy például megrajzolták már határait, vagyis partvonalait, azután belerajzoltak néhány hegységet, nagy kiterjedésű fennsíkot, de a geográfiái kép teljességéhez még sok hiány­zik. Még nagyobb nehézségekbe ütköztek az északsarki kutatások. Mig a déli sarkot Amundsen a föld felszínén érte el, addig az északi sark felett eddig csak elrepültek a sarkutazók. Annyi azonban bizonyos, hogy az északi sárk maga befagyott tengeren van, amelyet koszorú alakban fognak körül kisebb­nagyobb földségek, de ezeknek a területe alig teszi ki a ki a déli sark körül levő föld­ségek egyharmadát. Azonban nemcsak a sarkvidéken, hanem az emberiség által ősidők óta. la,költ kon­tinensek belsejében is vannak még terü­letek, amelyeket a földrajztudomány mdg át nem kutathatott, amelyek tehát a térképen mint fehér foltok szerepelnek. Ezek a fehér foltok egyre ösz- szébb zsugorodnak, de még megvannak és újabb feladatokat rónak a kutató ember szá­mára. A szigetek világában is nagyon sok még az ismeretlen sziget. Mint Amerikából jelentik, a washingtoni Hydrographic Office újabban igyekszik kiter­jeszteni az időprognóz’st a Csendes-Óceán egész terjedelmére. Ebben a munkában kény­telen volt ellenőrizni a régi földrajzi felfede­zések pontosságát. Az ellenőrzésnek első ered­ményét most közölték s azok igazi meglepe­tést okoztak a tudományos világban. A Hydro­graphic Office ugyanis megállapította, hogy a: Csendes-óceán térképein 475 olyan szi­get van, amelyeknek kétes a helye, sőt sokszor kétes a létezése is- 355-röl meg­állapították, hogy nem pontos a földrajzi helyük és hetvenről azt sem lehetett kide- derileni, hogy megvannak-e a valóságban. Pedig ez még csak a kezdet Csakhamar kj fog derülni, hogy százszámra vannak egész jelentékeny ki­terjedésű szigetek és szigetcsoportok a Csendes-óceánon, amikről még nem tudr tünk idáig semmit s a földrajzi kutatóknak elég felfedezni való­juk van még az amerikai és ázsiai szárazföld között Ennek a mulasztásnak nagyon érdekes a magyarázata is. A nagyóceánok szigeteit csak­nem kivétel nélkül a régi vitorlásvilágban fe­dezték fel és térképezték. Akkor ugyanis min­1 Az utóbbi napokban a kimi harcok, a belpo- . lilikai tusakodások és a gazdasági kataklizmák í sok riasztó kire közé két olyan név ugrott, me- [ lyeknek emlékezete néhány pillanatra eltéríti a hétköznapi szükségszerűségbe esett európai kül- lurembert a szenzációk és a nyomorok kanalazd- sálól és ráeszmélten arra, hogy vannak énjének még szebb és nemesebb oldalai is. Az első név: Brandes György. Meghalt. A nyolcvanhaiéves küz­dő, Európa egyik legjobb szónoka, az irodalom- történet érvényének temperamentumos bebizonyi- tója. Csak receptív ember volt, nem termékeny költő és uj viharokat hozó iró, csak másodlagos jelentőség, aki megelégedett azzal, hogy meglévő nagy embereket és téliekét propagáljon, igazoljon, népszerűsítsen. Ő volt a kultúra néplribunjainak örök nagy példája, mert Brandes és a Brandesek azok, akik az elszigeteli nagy gyémánt-solilaire* két, a hozzáférhetetlen drágakőember jelensége­ket, akik megértés, megtalálás és megcsiszoLés nélkül elmúlnának a rettenetes idővéglelenben, a zseniket és a régibe nehezen illeszkedő ujjat al­kotókat fölkarolják, megmagyarázzák, s az idegen­kedő, a szokásokba süllyedt emberiségnek, mint az orvosságot, óvatosan beadják. Valóban: ha a zsenik és a nagy nemes kulturtermékek a szegény emberiség orvosságai, akkor Brandes az orvos volt, aki a tiltakozó betegnek szép rábeszélések­kel és agyafúrt trükkökkel beadta az éltető elixirL ő volt. a nemes és szükséges reklám, ő volt Szent Pál, aki az irodalmi Próféták munkáit reális keretekbe formálta, propagálta és elter-\ jeszlelte. Ibsen és Shaw, Strindberg és a többi északi, s a régiek, Shakespeare, Julius Caesar, vagy Voltaire, neki köszönhetik, hogy a huszadik század, eszmevilágának nagy előkészítői és gazda- gifói lellek, neki, aki időt, fáradtságot, tanulmányit utazást, munkál és karcot nem kiméit., hogy csak kitűnő szemével meglátott nagy embereit beillesz- sse a kultúra nemesitői és formálói közé. Nélküle jóformán nem volna európai modern irodalom. Nélküle egyes intellekiuellek elzárt világában ve­getálna sok nagy modern iró és lett. De volt Bran­des György, volt egy fáradhatatlan harcos, aki hal­latlan tudásával, szuggeszciójavai és kitűnő argu­mentációjával belehajtotta az európai kőzludafba ff modern nagyokat. Most meghall, öregen, de nem fáradtan. Kopenhága szegényebb lelt Európa leg­nagyobb, legeredményesebb és legnépszerűbb iro­dalomtörténészével , — de ff világ Szokratésszerűen csak a halál után esedékes lezárható szentenciával mondhatja: Brandes György nagy és eredményes életet élt. és a világ Brandes éleiével egy fokkal gazdagabbá váll. Est a szomorú halált, mely néhány napra fö­löttébb aktuálissá tette a szegény nagy Brandes alakját, kiegészíti Spinoza jubileuma. Kétszázöivcn év elöli hall meg a nagy bölcs, — a szegény kis zsidó, — miután hallatlan szenvedések után, fajtá­jának átkai közt megírja Hollandiában klasszikus latin nyelven a monizmus, az intuíció, az Istenben nyugvó nagy egység filozófiáját, halhatatlan etiká­ját, mely évszázadokig meglermékenyitette a nagy gondolkozókat, például Goethei is, aki igen sokai köszönhet a spanyol-hollandus-zsidó-latin bölcselő­nek. De nem csak Goethe és nem csak Goethe kora. A ma is, a hitetlen ma. Spinoza Ph;lonnnl és Bergsonnal azok közé a nagy zsidó filozófusok közé tartozik, aki az emberi megismerés — t igy az egész tudat, az egész élet — egyedüli eszközé­nek az intuíciót, az öszlönszeril megélést tartja. Nos, éppen Bergsonnal ez a gondolkozásmód ma ismét fölöttébb aktuális lelt s a francia filozófus a múlt század materialista vagy racionális gondo1~ kozásmódja után ismét hatalomra segítette a min­den alapját alkotó hitel, a vallást, a transcenden- táiisba való elmerülést, mely a ráció, a logika és a külsődleges emberi agygőg nagy huszadikszá­zadbeli csődje után valósáaos oázist, ujjákezdésl, reményi és jövőt jelentett. Spinoza ennek az irány­nak volt a filozófusa, ennek az inluiciós módszer­nek s igy jubileuma mé'tóképpen lehet a: ujult emberiség ünnepnapja. öröme, vagy legalább is reprezentációs szimbóluma. 4 __

Next

/
Oldalképek
Tartalom