Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-20 / 42. (1376.) szám

8 1927 február 20. vasárnap. fiz irodalom bukása Felei'^tendeje jelent meg ezen a címen egy tanulmányom a Korunk c. kolozsvári fo­lyóiratban s most — mint véletlenül nyomára jöttem — Matolcsy. Miklós azzal tisztel meg, hogy- a P. \i. H. hasábjain bosszú cikkben fog* lakkozik megállapításaimmal* Persze kimutat­ja, bogv minden szavam téves. Nem csekély volt. aztán a meglepetésem, mikor kétszer egymásután elolvasván a cáfolt cikket, egyszerre csak rájöttem, hogy Ma­tolcsy lényegében ugyanazt gondolja, amit én. Az én eszmefuttatásom, gerince tudniillik az volt, hogy 1. a komoly irodalmat ma nem sze­retik és nem becsülik meg, 2. még pedig azért nem, mert az irodalmi megismeréseket tartal­maz, a mai, a háboruutáni ember pedig le­nézi a megismerést és csak az — ezzel okta­lan élességgel szembeállított. — nyers „életű­ét becsüli meg. Tagadja-e ezeket a megállapításokat. Ma­tolcsy? Nem. Mit cáfolt hát? A dolog olyan fu­ra. hegy az olvasó alig fogja elhinni: Tanul­mányomban. sajnos, elég sűrűn fordult elő két idegen szó: „racionalizmus'4 és ..irracionaliz­mus". Azt a tényt t k, hogy az emberek a. bá­bom előtt, a dolgok megismerésére, még pedig minél szabátosabb megismerésére törekedték* rövidség okából úgy neveztem, hogy az embe­rek akkor racionalisták voltak. Hogy ma fél­nek a szabatos megismeréstől, inacionalizr rnusngk neveztem. Hát Maíolcsynak igazában semmi kifogása a ténymegállapításaim ellen, csak azt bizonyítja rám, hogy azt a tényt nem ügy kell nevezni, hanem araügy. Az emberek a háború előtt, voltak lelkesen irracionálistak és ma materialista racionalisták. A máskép- értelmezett két idegen szó segítségével aztán sikerül úgy forgatnia a dolgokat, mig végül maga is azt hiheti hogy más véleményei: van mint én* Mou Dieu! Sokat lehetne ellene vetni en­nek a szóhasználatnak, (amely úgy látszik, a materialisztikus gondolkodásban találja a ra- ciaoualizinus ismérvét s a spirdualisztikusban az irracionalizmusét), de mire volna jó! Felek lem Matolcsy akár kisera raéra bávatagnak is nevezheti a dolgokat, csak vegye észre, hogy ugyanúgy látja őket, mint én* Ó ha az ember nem a szavakat, hanem a dolgokat nézi, akkor sosem fog oly — hogy is mondjam — mohón ellenmondani. Igaz, hogy akkor Matolcsy barátomnak, aki lényegé­ben egy véleményen van velem, nem sikerült volna oly ügyesen kimutatnia, hogy minden állításom téves, — oly ügyesen, hogy talán még most sem fogja elhinni, hogy ugyanazt mondja, amit én. (Budapest) Komlós Aladár. !. Árkai Jolánnak, hívták, de mi elneveztük Ci­negének: olyan átlátszó, vé&önyláhu Mélány volt; a. térde egy nagy • kiálló osont, műiden ruha bő és lötyögd* 'rajta, sovány arcocskája uevn yplt éppen csúnya, de nekünk gyerekeimé oly.: idegenszeili az a koráim*da- homlok. vékony, ór-flékeny arr a sok- scepTővél és két nagy ssürítós szem' •— olyan 'nem fcöaafcéoik való, masfajtá, hogy csuíoíbí kdí- iiett őr. Szegény Cinege nem haragudott érbe. Soha ■aeaymiért nem haragudott, nőm is törődött veTünlá kevrésSzavu gverek volt, nera játszott sóira, nem pnkfeidozoit órák-alatt, nem süvített tirpercekben — oclahuzódoU a vasMlyMhoz. fázósan melengeti*? a hátál és olyan Álmodozó voiit, ha méhra szóltunk ■hozzá, megrezzenf s'ijedten kapta M a fejét Mb utánonkénit, egy öreg nénivé] sétált, aki nagyöt- .íhallotf, Cinégé iatitáfl-t hangján tétetgeíéti néki, be reked ve a hangos. besaénftöl. — Ki a% a süket néni, akivé! járkálsz? — kérdezte tőle Lipűiik, a legrd^zaíbib láüuíó. vére- •feedős. mint egy fia, de szerettük őt. ráért. yáliai- ikozó ügyes, údudm iáívkuak f-3­‘msstere. — A nagymamám, — felelte Cinégé. — Hát nála lakói? — Nála, — szólt s már elnézett' főjünk 'féléit, túl a báron? lm i onás ablakon, .a fekete őszi fák fegtetején .is túl s onnan -még méfsjsebhre, nyög- táhn púpálMival áiJSBgrva a kőhazakat... líiípfáfc a béta mögv állt és mindéniMle gpj- imassatd* utánozta őt. fojtott MSttéogáéirn'kfól ‘ki­férve. Cinege csak íoyáíbb bámult kfófelé. de ide­ges v'áMrszdülrseiib'ő] látszott, hogy érd. mi törté­nik mögötte.. Kózimunkibó! fel volt mentve, az egyedül’, amiért .irigyeltük, miig mi megsrfirkmí., agyóa- nyomorgatott tálwilcendcEoxii pisaanogltM:. izzadt, afcadószó újjafkjkad, Cinege fel és alá sétálgatott a gangon', másnapi leckéjét mormolva. Tornaórákon sem vett részt. Félre ült, a fapad éföl-'ér®, meg nem moccant, néha mosolygóit. anyás, nvegáltápo- dol’tsággal, kicsit öreges fölénnyel, amint mi kör­be loholva, koylátón lengve, futkosva, lihegve, az előző órák álmositó unalmát, prüszkölve leráztük, mint s partra úszott, kutya a viaet... Cinege üM a rengeteg torna teremben, a .irifó&zatas tornaszerek közt, óra végén felállt, törődöd; mozdulatokkal s 'leghátul ment a sorba®, íéMidaiasaiB, Íe4e m&r radva. II. — No ttérd... nézd cscik, nem a Cinege az oN... — Menj odébb... lrő! a Cinege! — Muti csak ... tényleg ő — Mi lelte . . . biz* Isten, elmen t a áütái- vaiója . . . így kiabáltok. Őssre-váaSEa as emeleti folyosón, ormaikat az ablakihoz lapítva, néztünk le az iskefe- udvarbá, áHöí Cinege állt esrye^hgtád'Ü'l, szétgom- bolt kabáttal .' • ■ ’ ' ■ ­Novemberi napok jártak, esős hő szitált.- az udvaron tócsákba gyűlt a víz, senki sem járt le fizpercekben. — Minek ment le Cinege? ~ kérdeztük egy­mástól, mert megszóktuk, hogy Cmegé eltűnjön íöözöttttnk .j^lentéSfeleuiságőyel — s most hiány­zóit, hogy nem tűnhetett el. Könyökkel taszigál- tu!k egymást, hogy jobban lássuk Gióegét ö pedig megindult, Mpsu trappban, futott pár lépést, karjáét mellére szárítva, aztán megállt egy famkásunk dőlve, kifulladva s szinte látszol!, hogy-emeli,' fel szívverése ruhájának vékony szö­vetét. Azőntu] azzal szórakoztunk, ' hogy figyel tűk Cinegét, áld minden .nap hőbbet loholt, biztatva magát, erőiköd.ve, no, még egy kicsit, még csak addig a pihijeajtőig... és utána lihegve, össze- jzjjadt hajjal, remegő dúrpáikkál roggyant a pad­jába s 'fújta meggéímberedeit ujjait* Lassan tél lelt s Cinege még mindig futott. Már meguntuk kérdezni egymástól, mire való ez. hógolyózás közben megállítunk néha és. nagyokat nevettünk, b* -eksaaladi írrel lettünk, lesoványodva, sáinte megtergülve futott, s ha folUyrtó&tattalk, szsSke homl oka elborult s riadtan szabadi tóttá ki magát Egy défelotk — lyukas óránk vóü éppeai s egész idő ajáit lent q»ydcg'i tá:k a® udvaron, egy ozfemüyeges' pblgáristá vigyáKptt ránk, amikor élőnk állt Cinege g azt mondta: — Füstink versen yi ... *— V'éÜetJ? Hisz te fel vagy mentve tornából... Te nőin ié tudsz... — De már tudók, — mondta Cinege gyorsan. Ée hozzá tette: — a Lipiákoí, A Liptákot... no, m jó. Ha féludvar fórt aji keked .., még akikor se. , Ókszenéztühk gnaiyo.san, Eipták CiM-egp méllé állt s ’ TŐgágmusteátá a lábujjától felfelé; aztán uri- va vissza* Kenyeret és' fasirózott husi vett ki a z«a- .bőiből, beléhampótt. Teli stájjai mpndl?.: — Hát indulj el, s ti szánuPl'jatok busáig, ak­kor indulok *én! — Nem, egyísaerre akarok veted futni, — mondta Cinege felbevüLten s már vette is le a kabátját* A polgár ista még rászólt: — Mit csipái, maga szamár! Hisz -niégbül — és tovább olvasott valami sárgafedelü regényt. Égy k'iíláuy a sarkával éles vonalát lirgott a földbe, elkaparva onnan a piszkos ligvaí. egv ifaJiasábo* odacipelt, rádobta a Cinégé kabárjál* Ez wl* a eáb Páian odaáll tak bírónak. —• Egy.. .• kettő... háerosn ... Cinege arca piros lett, égett ős lüktetett az egész kMány, amint elindulták... Mi hajtotta őt, hogy úgy fuiott. azokon a gyenge lábakon, aíüg érve a földet, nem éreznie a testet, a csontot, int, husi, bőrt, rongyot, ami fedte, mintha a lélek ro­hant volna, árayőksulyáva! belehasitva a térbe, egyenesen előre... a dobogó Lopták elé... . Egymás váfe fölé -hájolva, toporzékolva cgdi- tottqk: liípták! LÉpíák! ... .. ... Hámes ... ha Lipt&koí... nem, ru-ss e® íerre- tefitesi'..'. hogy a legelső tomá'snt.... aki. év vé­gén stáMáiban is fut a felsősökkel, legj-özase ez a seaíiipíi - * • öe a pipáaaár... ez a Cinege ... Egy helyben ugrál tűnik íelteguívá, kinyújtod nyaWtákba kalapál i a s/jiivünk. Ott futott Ciiiége élői. Zihálva, nyitott szájából dőlt a pára, elhagy­va a hadonászó' Liptókot... még egy pár,lépás... és ő 'érülti: meg a hasáboí, améiyen. kabátja lon- get.t. ' De most váratlan dolog történt. A célnál át­lók összesúgtak, egy. pillanat volt az egész... el* iramo-dtak helyűikről, széttárt karókkal belefutva Cinegébe... A IKslány eíeeeM.' Liptáib rohant be vi.sírva, 'lelépte Cinege ka­bátját és odadobta neki. Tapsoltunk és ráakasz* kodíunk Liptákra, aki nevefcve"hálh-a vágóit min­ket. A polgárista ekkor észrevette, hogy Cinege még mindig a földön fekszik. Odament hozzá, de ai mozdulatlanul, arccal a földire borulva maradt- Ekkor, mi is köréje gyűrűztünk, lehajoltunk hozzá, ezó fogattuk: — No, hisz.csak játék volt, Cinege, kelj fel! Vékony ruhája rezgeti a didergőefől. M’ind- erősebbsn rázkódott a feje, oda-edá&appáoi, ahogy dideregve,, fulladozva vacogott a haiyóa. A poigá- nistá rátétté a kendőjét, leguggolt hozzá, átfogta a nyakát becézöh és felhúzta magához. Cinege lis- .sam .'felemelkedett és egyszeri’© kibuggyaní belőle a' zokogás oly nyöszörgő fá.jdaioinmal, hogy éri- hetefleaiül rtéz'cünk rá. Szemében rémület horro- lődotí, gy’érmeikáilnioík lángoló 'rémiéi, egy tenger ■zavaros hullámokkal, ami sodorja, mint egy dess- kaszálat, vagy sötét, szobák recsegő zajjal, árnyék­SZÖVET ÁRUHÁZ ADOLF ELüER, REICHENBERO i.S. (LIEEREC), Fiurgasíe 15 a szabőniFster uraknak aianlia. gazdag mintakollek- • dóját tavaszi és nyári szövetekben. MintákoUekdókat csak szabómestereknek küldünk. Gyapjúszövet, bélésáru és mindennemű szabókeliék. f%0ém iAiV : ‘^0^ ^8^ H°P Impregnált amerikai törlő, -t>r- mentesen seper, Hr/iU és egy^ttsl fényesíti a padlót, linofeamot, stb- Áras Ke 44 - töl Ke i ' 50 *í^, Vezérképviselet: Ö CEDAR, PRAB1 II., Teieíon: 306&5. Hálkova Íl/H. Telefon : 30845. ♦fan Tárna Praha I., RevoluéHÍ íh 1B* Elsőrangú urlsxalon­Mériékszerint készít divatos, elegáns öltönyöket és kabátokat. Fazon Ke 400'-— tó!. Angol szöve­tek raktáron, Helga Irta: Lukács László Esy kávéházi {ive o'clock teá-n ismertem pjeg Helgát. A társaság, melyben találtam, ást hit­iem, rokonsága. Félóra múlva megtudtam,, hogy tévédiem; Helga csak jó ismefőíük s hogy telje­sen tisztában legyek Helga és társasága közti kapcsolattal, két óra múlva megtudtam, hogy. a társaság tagjai mindössze a délután folyamán is-, foerkéijtek ráég Helgával égy másik kávéház- bán. Megkedvelték és magukkal hívták. Rövidesen megtudtam azt is, hogy Helga egy vidéki jómódú orvos leánya, ki a fővárogbán órákat, vesz egy ismert énektanárnál, s hogy éne­kesnőnek készül. Mindezt azonban a legnagyobb meglepetéssel vettem tudomásul, mert Helga, nem laJ szóit többnek tizenöt évesnél s általában olyan vójt, mint egy jó urié&aládból száFtóazó kis isko- láfJcvány, ki még nem tudja pontosan, hogy ő tulajdonképpen gyermek-e még, avagy már fel* nőtt. Kerek a>cáu természetes piroéság ömlött szél, húsos, formás száját vékoóy róuge fedfé, ea'on-hajal viselt, melynek két dióbarna nyúlvá­nya bizarrul lapult el a füle mellett. Elegáns táflctpileíte-ét hordott, igen formás lábait lvá- nyagyl vetette egymásra s mégis az egész kis jelen-ég hárofrmegyerdrészben gyérmekies össz­benyomást keltett. Csak a kerek, sötétbarna szé- mében csillant fel néha válarm titokzatos, sze­gélyes láng, néha pedig mintha valami bágyadt hamu széni szürkeség borult volna a szemété. Égériben véve úgy' bántam véle, mint egy’ gyer­mekké!, kinek leikében még csak tompa sejtés s nagy kíváncsiság ül s ki az életet csak kivágja, de még messze vap attól, hogy’ ismerje. Később még két. férfi csatlakozott a társaság­hoz Az egyik Helga, mellé ült le. Beszélgetésük­ből ki! önt, hogy a társaság két uj tagja szintén az éa véleményemet osztja. Helga még fél gyer­mek. Mdst már kitűnt, hogy’ 18 éves. Helga néha felkeli egy-egy’ táncra. Úgy vettem észre, hegy ném láncol szívesen. Ezen csodálkoztam. A fia­tal leányok rendszerint, szeretnek táncolni. Las- -an tudatára ébredtem annak is, hogy Helga korát jóval meghaladó bizton modorral s gondo- latmenettel rendelkezik- Las*ahkint észrevettem azt is, hogy a társaság összes férfitagjai Helgá­val kezdenék foglalkozni s hogy jómagam is sző- rakofoüan féleige,fék a ráelletteipülő szimpatikus hölgy beszédére- Ez az őnmegfigyelée határozot- tá.n nyugtalanítoft s csak részben mulattatott. Most már magám is csak Helgát láttáid az egész társaságból, Ót néztem, őt. hallgattam, minden szava, minden mozdulata érdeklődésre tálált. bennem. Helga mindenkivel egyforma kedves­séggel beszélgetett, minden hozzáirjiéietf. kér­désre frappáns s intelligens választ adott, de ösztönösen, mégis úgy éreztem, hogy ben néni mást lát, mint a többiben 8 hogy engem, akár azért, mert a társaság legfiatalabb férfitagja va­gyok. akár másért, talán csak egy hüvelyknyi hosszal bár, de magasabb polcra helyez. így’ múltak az órák, raig éjfél lett. Valahogy egyszerre, kellemetlenül éreztem magam s szerettem volna kimenekülni a füstős, csillogó, táncos és zenés helyiségből, szerettem volna magam mögött látni az egész társaságot, mélynek levegőjébe valami főj! ott. s túlfűtött at­moszféra csapott bele Helga jelenléte folytán. Szerettem • volna egyedül lenni, hogy a leány nem mindennapi s titokzatos kiléte felől elm*!- kedhessém. örömmel ragadtam meg tehát az al­kalmat, mikor a társaság két tagja egy házaspár, távozni készült. Magam is felkeltem helyemről,, hogy a ruhatárból kihozzam a felöltőmét, Helga rámvetette a tekintetét, aztán nyugodt, hangon kért, hogy az enyémmel együtt váltsam ki az ő kabátját is, mert 6 is menni készül. A Helga ráellett ülő férfi egy pillanatig habozott, hogy csatlakozzék-e hozzánk, de amint Helgára rá- segitetterti a kabátját, megnyugvással olva-stará le arcáról, hogy marad. Megindultunk a téli éjszakában. A villanyo>- sok már ritkán közeledtek. Nem akartunk vár­ni. Gyalog mentünk. Égy négyed óra múlva már a házaspár kajk­jánál bucsuzkodtunk s én egyedül maradtam Helgával. Most éreztem át teljes egészben a. fur­csaságok hogy a tizennyolc éves, jó csáládbol származó, nagyon szép s nagyon fiatal Helga mint önálló nő él a főváros forgatagába a. ,.Dé hát. művészi ambíciók" — nyugtattam meg ma­gam. A szülők ilyenkor túlságosan e!nézők. Bi- zonyám második Jeritzáf látnak leányukban. S azután bíznak benne. Ü(övégre szerelmi tekin­tetben mindén a nőtől függ. Az átkaiéin másod­rendű dolog. Alkalom bőven kínálkozik mindig és mindenütt — a legszigotübb szülői felügyelet s szigw ni fellett is. Helga mesterkéletlen örömmel vette hszaki- sérése iránti formalitásős szavaimat s Így meg­indultunk bizalhiás kettesben, a Hatódó, ?imanl?ős utcákon át. Most keskeny, ősdíháias utcába ér­tünk. hol gyengén, bágyadtán s tnkágosatt égtek a gáztámpák . Hideg, északi szél fújt a gé­münkbe. Helga összeborzongőtt. — Fázik? — kérdeztem. , — Igen, — egy kicsit. — Megengedi?, talán így melegebb lesz — niondottam mókásan s karonfogtam a leányt. Nem ellenkezett, sőt. e perctől fogva egyenesen felvillapyozódott. Minden mondásomat kedves, megértő kacagással honorálta., egépz-en hőzzám simult s közben kacér hanyagsággal ide-oda lóbálta testét. Ekkor már tudatára ébredtem a ténynek, hogy a mellettem haladó leány, kit né­hány órával ezelőtt még gyermeknek néztem, minden izében kifejlett nő, ki túl van már a sejtésen,, ki már jő darabot ismer az életből s talán már a testi szerelem megismerésén is túl van. Most égy korcsmaszerű helyiség mellett ha­ladtunk eL A iuggönyös ablakokon át kíhallat- giott a zene és ének hangja. Helga ajkaira he­lyezte az ujját s megállt. —■ ,Csjtf.— mondottá s Iiallgatözott. Aztán egyszerre felém fordította a fejét. Szemeit elön­tötte a fény. Olyan volt, mint egy csinytevő isko­lás! ány, milíor jókedvűen kérlelt: .— Ez egy bohémtanya- Nagyon kedves lehet. Nézzünk bé, jő? Bementünk. Érdekes, hamisított Montmart- re-i kúp tárult elém. A helyiség alacsony, bolt- iv-os • falait tarka, futurista festmények fedték. Az asztátok mellett sápadtan müvésztipusok ül­ték: nők és férfiak. A fogason széleskarimáju kalapok. A zongora mellett ősafürföa, mély, könnyelmű s kopottruháju férfi játszott magába- mélyedten, halkan, érzéssel. Egy hegedűs ki­sérte.. Iskolázott, ráagas szoprán hangok vegyül­tek a férfiak érces tenorjába: szülészek voltak. Az együk kecskelábu asztalnál éltesebb férfi ült egyedül. Haja bozontosán hullott homlokára, nagy sötét szemeit széles, mely karikák övezték. Ide ültünk le. Helga teát. és felvágottat rendelt. Nem ivott, szeszes italt, de miután éjszakai menüjét jó étvággyal elfogyasztotta, cigarettát kért tő­lem s élvezetesen fújta maga elé a füstöt. Helga odaszólt valamit a zongoráénak, mire az meg­értő, nyájas mosolygással bólintott. Helga, ottho­nosan érérte mdgát s úgy tetszett, hogy’ a bohém- tanya egyetlen pincére is ismerte Helgát. Néha éldalvárf rápillantottam, amint szorosan mellet­tem iUL mintha azt. akarná, ezzel kifejezni, hogy’ hozzám tartozik s közben a leány személye s léiké körüli gordiuszi csomó egyre bonyolultabb­ik k tűnt fel előttem. Ki lehet, ez? A szomorú í'élv'ilág egy tagja? Nem, efc kizárt dolog. Az neúi jönne ide s néni viselkednék így. Mert Helga mindezek ellenére égj’ cseppet sem lett illetlen, frivol, nem tett drasztikus megjegyzést sem. Miu- dig jőizíésüen viselkedett. Sima, kerek gyermek­arcából most csillogva meredtek ki a sötétbarna, szemek. Lehetett látni, hogy egész lényével bele­merül a feltörő melódiába. Néha idegesen rán­totta össze az ajkait, ha az öreg zongörás ujjat egy kissé hamis útra tévedtek a billentyűkön. Arról sem látszott tudomást venni, hogy lágyan végigsimitoftau; meleg, fedetlen karjait. A zene elhallgatott. Az ének abbamaradt. Helga felém fordult s valamit motyogott, miből egy szót sem értettem. Kicsi, húsos szája egész közel ért az arcomhoz. Éreztem a forró lehelletét, belenéztem a szemébe, melyet evaltált fénylepel fátyolozott be. A fiatal leánytest puha melege átérződött a vékony ruhán s bizsergésbe hozta a' véremet. Elfogott a tűz, magamboz szorítottam a sZifiuksz leányát s szájon csókoltam. A következő pillanatban már megbántam, de most már meg*, történt. Helga vérbeboralt, arca elé kapta az asz­talon fekvő étlapot, a szomszédos asztalnál össze- mosölygott a színész társaság s oda súglak valamit a zenészeknek. Az. asztalunknál ülő férfi keser­nyésen húzta el a száját, aztán a zsebébe nyúlt s egy kis dobozból fehér pori hintett a. tenyerére. Felismertem: kokain volt. Most egyszerre elsötéteclett a helyiség, csak egy villanykörte maradt, égve a középen. A bo- hémtanva tulajdonosa, egy joviális külsejű, elhí­zott férfi lépett elő s lágyhangu szerelmi meló­diákat, kezdett énekelni, közben mókásan félénk Jiunyorgatott. A zongorás néha felénk fordítottá ■UKWOÖ'ygÚiS képét, a hegedűs is lassú lépésekkel asztalunk félé közeledett. A szinésztársaeág is felállt s nekünk énekelt. Helga is megeresztette tiszta, csengő hangját, mig én. a háttal a falnak dőlve, néztem e hamisított mortmartre-i jelene­tét Párisiül távol —• e keleteurópai nagyvárosban. Helga trilláit megtapsolták. Egy-kefteu a férfiak közül megszólították, s kérdezősködtek, mire Helga nyugodt, természetes otthoniassággal válaszolgatotí. •A kérdezősködés lassan társalgássá változott át. Bosszantani kezdett a dolog. A leányt, kiről néhány órával ezelőtt még azt sem tudtam, hogy van, kit egy ideig gyermekként kezeltem, most már férfias ösztönnel hozzám tartozónak tekin­tettem és féltékenységei éreztem. Helgával való néhány órás ismeretség után, ‘ megállapítottam, hogy valami különös vonzalommal viseltetem iránta, mely több a test kívánásánál. — Menjünk, — mondottam. --Már késő van. Tényleg késő volt. Már hajnalodon. Mikor kiléptünk az ajtón, arcunkba csapott Cinege Irta: B. Palotái Boris

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom