Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-20 / 42. (1376.) szám
Kajetén ur szórakozik Irta: 'Egri Viktor Ma már aligha tudott volna pontosan számot adni róla, hogy miikor ébredt benne először ez az érzós. Eleinte megrémi-tetbe, na gyón aljr.snak és besaennyeaeit'toek érezte magát és megpróbált védekezni ellene, később azonban, igen, hónapok elmúltával, amikor különce izgaltnek formájában, lélefoe’áltitó b isse rget f'flsel jelentkezett, megbarátkozott vela Egyszeriben megkívánta ezt a tít- Ikos izgalmai s kezdte az alkalmat keresni, hogy elnyomott ösztönök mögül utat törjön. Néha az érzésnek egészen kivételes pillanatait élte át, Egyszer színházban érte ilyen felfokozott, kivételes pillanat. A szinmn második felvonása egy óceánjáró szalonjában játszódott le. Néhány jelenete Hi&nüibetetlen emlékezetéiben élt: a hajó összeütközése egy jégheggyel, a hajó s'ilyédése, a szalonban megjátszott páni rettegés! Igen, ez a páni félelem volt a maga döbbentő halálos fintoraival, az ember pőrceégével, vad őscszt önökkel, a rettegő ősember maga, akit nem bujtatott el a borzalmas pillanatban seanmiíéle eltanult és belé- nevelt kultúra. Az iró a darabbal valamit példázni akart: vájjon emberileg meg^rthető-e, ha a páni félelem pitin nr iáiban a férfi ellöki magáid! az asszonyt? Pusztulni hagyja a kedvesét, akiért józan percekben bármily halállal szembenézne. Bán volna ez a gyávaság? Avagy talán még gyávaságnak sem bélyegezhető, ha ilyenkor az óletöszböu vak parancsának engedelmeskedünk? A felelet nem érdekelte. Ez játék veit, csinált élet: egyszóval bekaptak- Olyan volt, mintha egy Paderevszky játéka helyett villany zongorát hallana. Erűi ám tudatosan kereste, hogy szemtől, szembe kerüljön a páni félelemmel. Porén, szeneivel az ember, ahogy tébolyitó pergőtüzek után egy i kéZ'ítusánál meglátta. Vagy anrkor a kavernájuk ! beomlott és félszázan fulladoztak a föld alatt: eleven holtak. A tüzesetekkel hamar betelt Benn kel lett volna lennie az égő házban, a gyárakban, hogy meglássa az igaza páni rettegést, mely leold az emberről minden mázat Az oltás, a. vagyonmentés fárasztó munkája untatta, maguk az égig seprő falánk lángok sem érdekeltek. Nevetett volna, hja valaki pirwmáníásf látott volna benne. Egyezer azonban a tno© kényelmes zsőllyé- jőből nézett roprwut gyáróghst é* később vasúti szerencsétlenséget látott. A mozi kezdte lekötni a figyelmét Négy fal, zárt ajtók, ember zsúfolás és e&tótscg. Hátul a vetitőkamna titokzatos berregése: veszedelmek fészke — és a fejők felei' a cikázó lény. Különös, ezek az emberek itt mind a filmért jöttek, hogy holmi hóldvllágos romantika könnyeket csaljon a szemükbe, vagy groteszk lestrángn- tődzások hozzák mozgásiba a üevető'zmaikat Chaplin, Fairbarks és Romon Novqtto, vagy az a néhány tucat más modtcsíllfig, ragyogó nők, szédítő ázomtoma, Kon rád Veidf. szadista soványsága, Pota Nevri sexualitása — ezt nézik, ezt falják, hüllő csillagok hisztériás táncát, aztán jólpkottsn. IcrUczálnalí, vc-y beesr-pottan az .elpoasílkolt pénz felett sóhajtoznak. Könben egyikük sem forgatja a fejében, hogy a pergő filmnél vannak izgatóbb dolgok-------— Egyszer egy ismerős házaspár mellé ültette a véletlen és játék ködben az ass-onyhoe fordult: — Szűk ez a mozi, ugyebár, asszonyom? Na, legalább nem férnek sokan belé és nem taposhatják agyon egymást De az asszonyt zavarta élvezetében a beszéd és karjával hallgatást parancsolt. Kajetén nem akarta észrevenni, — Nézze cő"k azt. a hölgyet, ott jobbra, előttünk. Nem lát jól a gőtéiben? Ez gyakorlat dolga, asszonyom!... És vessen csak egy pillantást az urára. Csitt, Ireean .. Az előbb szemeztek. Persze, ártatlan játék, ne gondoljon rosszra. De tegyük fel, mi történnék, ha a kamrában felrobbanna a film? Meg tudná érteni, ha egy férő tiz>osz- teadcis házasólet után megfeledkeznek a feleségéről? Szünet következett és a hirtelen ki világosodó teremben az rescony tüzveresen fe’kiálltait: — Maga tisztara megbolondult! Ezt a férj is meghallotta ee pillanatnyi bamba z-var után azt hitte, hegy érti a felesége mesrö- köny"dósét. Ettől az aljas Kr jetiimtől — kri hitte volna? — még k'telik, hogy visszaél a bizalmával — Hallja, Kajetén — intette rendre a barátját —, ha mama szemtelenkadik, hát úgy vágom kápán, hogy kiköpi a fogait. Katalán dúlt szemekkel felállt. — M'csoda tornirt népség, — btiledízett magában s megvetően végigmérte a szomszédjait. — Hát persze, é-pen ez az ostoba liba értsen meg egy problémát. Valami krs tanulságon] azonban járt az eset N?m ült le többé moz'bau nők mellé. Szünetek altat a közönségeit mtastrálgafta. Vaj tón a kövér ur, akii o’y fuTneán bedagadva ül a szélién, k'férne-e az ajtata ha törtjéteeen ott bontanának egymásba? áTíta1rr~rtrt N<W PW"-!! it!v tágra rdn- t-ná. horv vu^th-tna beléjük. At"r’ő feketa r-'-m'h-r pedfg, . tóyun laposan pislog a szeuraédmőjére, bizonyára TÉLI ÁLOM EhÖ hóhullds. Ablakomba ültem, vén Mikulás fehér lovon ment a kertek alján . . . Lovafarka hóvihart kavart, kavart „ . ♦ nézi a Ót s elnyomott az álom . . , . . . Hinta ringatott, nem tudom miből volt, mosolygásból, ifjú vágyból? csakhogy igen jó volt . . . Min csüngött? nem tudom,: láthatatlan mesefán? csillagon? csak jó colt. Hintám, ringatott törpe füzes réten, szőke lányka szökött mellém, leden tudja, honnan. Szeme helyén két csokor kék ibolya nevetett: ennyi volt ruhája, . . «, Hintám ringod óit s amerre esek ringtunk: margaréta, harangvirág nőtt a, füves réten . . . Zöld füzecskék nevettek, csacska, fecskék csevegtek, mondhatatlan jó volt. . . . . . , Honnan, honnan nem, jött egy öreg néner szeme kancsal, maga mint a vén vasorru bába: foghagymát forgatott, forgó szelei támasztott $ elszakadt a hinta . . . . . . Más hinta felkapott vörös kacagásból, lángolt mind a két kőtele $ jött más hinta-társam.: szalmaszín hajában izzó pipacs parázslóit, ennyi volt ruhája , „ s Vad volt a hintául s amerre csak ringtunk: pitypo,latig a párját hívta, a vetések értek . . . Izzadtak az aratók, termest, hordtak szekerek, cséplőgépek búgtak. . . . Honnan, honnan nem, jött az öreg néne, szeme kancsal, maga mint a vén vasorru bába: foghagymájdt forgatta, forgószelet támasztott s elszakadt a h'n'a . . . . . . Más hinta felkapott fehér akcrnydlból . , . Tilokzádos asszony ült rá, olyan mint a Bánat . . . Vioanója fekete, több mérföldes uszálya húzódott utána . . . úgy ült mellettem, mint nagy ében páva . . . Az uszálya sepert, &e"ert: s hullt a haldokló lomb, hervadt a táj, hullt a szín s egyre jobban szinesült ében vdva farka . . . . . . Honnan, honnan nem, jött az öreg néne, szeme kancsal, maga mint. a vén vasorru, bába: foghagymájdt forgatta., forgószél jött elszakadt hintám,: fölébredlem . . . . . . Kint hullt, hullt a ihó, esteledett lassan. Szegény asszony ment az utcán csecsemővel karján, babusgatta, takarta . , , Vén M;kulá& vén lován szakáUába morgott , . . Mécs László, lapát mórijára, használná karját. t& vájjon a tteve- lőnő, aki a bal sarcíkítam éppen ajktat ruzscilja, otíhagyná-e a gyerekeiket, ha már éremé a tűst fojtogatá&át. És a többiek? Ugyan, hol vannak ma hősök! A lövéstat kokban se voltak. Minden ha- zugság, olcsó felszínes játék: hősködés. írdemes ma egyáltalában hősnek lenni? — — — Ha jégzajláskor beteugriaSHz a folyóba és félórás jeges fürdő után kfaöiented a fuldcklőt, talán egy k!z köszönetét kapsz a tüdőbe?járt, amit o*t ^nerez-él Hu minden jól megy7 és a nemes ge*?tu® után őrökre elmerülsz a vízben: talán hős tészta és szobrot kapsz. Ha haha, ez jó, ecobrot a hullának! Szobrot annak, aki az érő háztól kiment néhány veszendő Itatta!... De mondd, hfn beosvásry a nemes cselek'deled rutaja. vagy a szived oly tág, ■hö'-’y mindenkit. be , kell fogadnia és megszűnne dobogni, ha veszni hagynál valaki*. Nézzük csak: melyik harcról sugárzik valami hősiesség. Kd tenne itt érted valamit, önzetlenül, fezten szerűen?. Az újabb szünetben szomszéd jóhoz fordult: — Torkig vagyok már ezzel az édeskés Va- lenfónőval Nékem hiába forgatja olyan szivdóg- lesz/tően azt -a két hibás termét Semmi férfias nincs benne, hegy úgy mondjam, ssemmé hősi... Nincs igazam? — Hogy gondolja? *— szólalt meg a szomszéd. — Képzelje ide közénk azt a Valentinéi Ha most tűz ütne ki, vájjon nem taposná el azt a ki* ■szőke módit, vagy azt a fekete etonfrizurást, hogy saját bőréit megmenthesse? Persze, filmen hajlandó volna a lábuk alá feküdni — hősiességből! A szomszéd egyre bizalma Hanabbui öónett Ka jetimre: — Ha aj urnák nem tetszik a Valentiné, akkor menten máé moztara. Nézze meg a girhe* Konrád Vtadt-ot a póklábaival Az magának különb hős lesz, ha eoéoen megkéri, élvezetből etta- postetja matat. Különben, anrlyen kőszege, az ember még tévedésből sem léphetne ta. Kűjeiám sértődönea elnézett. Milyen szószátyár ez a kövér henteslegény! Ettől a saalonnás- fejíPŐl várjon roegé-Ttést? Uramisten, micsoda sötét koponya! — Nézze, kedves uram, — kezdte el megint mert kötelességének érezte, hogy btaevdágitso© ebbe a jóllakott ás hóboritatkm homályba. — EoyábT-iní Kaietán vagyok... Úgy látom, félreértettük evymást. Mert vtaLaktamea miről is van sró? A per-őtüz tóból vétó nyomása alatt, nőre- tár. körntai hőé-''1 d!c?ő''lri, srtnta a kányxzer-Krbb'staá FtarV’itaében. valejnl hrltetfan nrtnwr- Vm, « p<í1V«í»«e(yin sürtaeet lét mámoréban... i*vv-r!L- meg. ift néni » vístth hőséről, V a lent in óról. v-agy a többi ftar> fiúról hanom magáról. énrőlam, vagy a terembe zsnfoM ötetaaak bármelyikéről van ezó. Igen, ezekről a hősökről, ha a páni félelem pillanata rne^ttaenre vetkőztelmó őket A eromstad — hentetaerény volt cea'kagyan — most olyan bamba plll-ntást vetett Kajefánra, hogy az menten elhallgatott- Ilyen zsírtól bedagadt koponya ellen kár volna tovább hadakozni- Rossz emberre akadt megintAznap nem érdekelte » mozi. Később furcsa baj nyugtalanította. A moz%r? Táráé nem okozott többé örömöt, a hirtelen tasöéétedő termek nem hozták meg a régi íz-mlmokat, h’á-ba erő'te.tte fan- 'HrféiéL Betelt az öröíckó egyformának maradó arcoklcal, nem volt &ava-bf>r«,i a muwtta Igát ásnak. Érezte, hogy túlságosan szabadjára eresztette fantáziáit, belelovalta magát valamibe, ami csak játék volt. Megint becsapóttn-'k é« bifoszfoltnak vélte magát és szinte betege: lett a gondolötenk, hogy gyerek mód,tára babrálgatott legkomolyabb problémájával Egy aap aacoiban hatalma* váltótag töj-tent étet ében. Újságjában egy kanadai mozakatasztrófa hajmeresztő részleteói olvasta, száz gyermek agyontiptásáf, hultehegye-ket, szülők tömegőrületéi! lázba jött, amikor a borzalomnak sorai* átfutotta, iszánte minden ídegstalával régi gólt©, végig- kóstolta a riadalomnak tóbólyult tatestáotart, ha- lálfförcseit és ekkor, éhes szem®! még a soroksí falták, bensőjén kéjesen borzongtató érzés*©! vé- gigfólyt a gondolatElőbb terepszemlét fartőt?. A kiválasztott mozinak nagy erkélye volt, erük kőlépcsőkkel Jó műsoros napot szemelt ki, a délelőtt folyamán vendéghajjal és pápaszemmta álcázva megvette a vetitőkimra alatti páholyt, délután egy oldalüléet az erkólj'en. Utóbbát rendee ruhájában és kendőzetlenül váltotta kd a pénztárnál és óvatosságból udvarolni kezdett a kissé élte* kisasszonynak, aki nem nagyon vonakodott beleegyezését adta a másnapi randevúién. Aztán, mialatt a Kim pergett, erkólyüléséről fürgén a páholyába osont A ceomgját elhelyezte, egy darabig a cselekményt, Kgyelte hogy !egí> galmasabb pillanatában, mikor minden tej szinte magnet'kus gőrcrt>en a vászon felé merevül és 9 gordonka lágy szólamát hegedüvljtazás, dobpergés váltja fel, odataríbasea öngyújtóját a kóc alá. C*odáJkozott, hogy a keze nem remeg, egyetlen énókéro sem borul homály, sőt, élesebben lát, m%t máskorr ssenz'bnitása a perc naryszjerüfógé- ből S 'ranv't e>°"n er'^tae't kárba veszni- Kár, hogy nem \"teak a közelében jó ismerősei, pz érzés nem Vj-r, tudóiéfei, borult el az uto’só riilanatban az őreir?". Mikor helyére éta és visszafordult, mir látta, hogy magasra lobban a láng. Még várt, talán mások veszik észre. Izgalomba, Jöti, hogy senki sem tekint hátra. Nem bírta tovább, felugrott éá az erkély korlátjáig szaladt, ahol hadonászva kiáltott: — Tűz van. ég a sz'nház, tűz van! Egyszerre bolerekedt, art hitte, hogy hangja tulharsogja » zenekart, de csak a köveden közelében ülők figyeltek fel Azok is inkább hadonászására. Az egyik meglátta végre a sötétben felcsapó lángot és nagyot kiáltott. Pillanatnyi szélűt öt* csend következett, a hang furcsán beleszoruit a leintett kürtösbe és a terem vonaglisba jött A film birte’en megszakadt és ugyanekkor világosság gyűlt. Lenn is észrevették már a tüzet, egy nő síkok orra összeesett Ez mintha vészjel lett volna: egy hóborodottan sikoló, hörgő tömeg sodródott véres taposással, kegyetlen ökölharccal a kijáratok felta Az erkély szűk lépcsőin ösezeszoniU a bomlott ember ár. kezek, karok kavaroglak, jajgatás és nyögés fűlt dühödt káromlásba és Ka je'án öl berakott kezekkel állt s korlát mellettt az őrület, dermedt igézetében. Nézett merevült mosollyal, k’nba korbácsolt kéjjel és vocaglással, mint valami megdicsöülő mártír a sugallat ertátikus percében. Egy könyök őt i* meglökte- rázuhant a székek karfara, kegyetlen ütés szántott, át izraa'n. aztán karon ragadták meg és voDAzol'.ik kifelé. — Jöjjön, még beunóg! — hallotta mintegy messziről mentője hangját —■ Eresszen el, nincs &emrol baj! — szólt rá végtelen dühhel és minden jóér:<tee meddő klnla. fűlt. Megfordult, de jobbról ée. balró’ rászorult az emberprés, valaki hátul beléöklözött vagy talán a fejével ment neki egy széknek Micsoda rettentő székek, minden csupa vas, még az emberek is, csak ő olyan puha, a csontjai szjéjjtaniá.llanak a mellében. O’dalt fordult. Vissza, vissza! Uramisten, nincs semmi baj, mire ez e rettentő gyilkos harc. Egyszerre h'deg halálveriték csapott ki egész testén. Nem tudott kJegy'eneseA-ini és az. ember még rántotta tovább A mentője, a bee! — az arcát sem látta- Nem látott már semnrt, kiáltani magyarázni akart: álljatok, csak egv kis kóc ég, nyomorul* rougydarsb, a láng cllobbant, vége, de valaki ráfeküdt * mel’érc ée csak hörgő hangok szaladtak ki a torkán. Mód elérték a lépcsőt óe egy fekete mázsás test hullott rá. * térde megblesaklotl « karja szabad lett, körfllkaszá.11 vele, de csak lábakat ért. lenyomták, lettnorták. egy láb előbb a hasára, aztán a fejére hágott, őrült fájdalmában vesztére be’emarkolt ebbe a. lábba- Parányi réseken. testek és lábak alatt csúszott tgy lefelé a liá- fán; valami őrjítő rettegés art hitette #1 vele, hogy a teste háznagyságura dagadt, megrepedt b^réu kicsúsztak a kocsonyás csontok, már semmi fájdalma nem volt. csak a fej© élt, fekete réműte'ben dobogó hólyag, szárnya nőtt, reoűlt a lábak és tettek alatt egyenesen a kőlépcső vaskor’áljának hegyes cirádáiba fejjel Még egy láb rá,hágott ée hir- tele megtorpant a tömeg. Erélyes hangok sepertek vért® 8 termen Ébresztő kemény oarancssravök: vaklárma volt. A páni félélem utalta roorrára áléit remegésbe omolt, sírásba és nevetésbe csuklóit a terembe szorult tömeg h.aVte'kolva. Később ro-urtők jöttek és mtatatt az orvosok néhány könnvebb sebeta’tuek segőhd nvujtof’ak, femf. az «rkta<?v ítecs'-fón meK^'k'főéik K^tateajth, széttanosva, bol'an, kerekre rán'ott szemeiben ezer haldoklásnak ifveges 'r'ózatávai F\z öreg hegedős (Kopjék János érni-kének) Orog hegedősnek ©ItörtHí a fája, öreg hegedősnek hull a könnye rója. Vad vihar döngette odakint a íákai- vouagló búrokon sirt az ősi bánéi. gazként hn&ntyr* kapva, messze<ues:»je sjá-TIoét, Csak ©gyet keresett: nyílé -érvinigotLátott arany erdőt, eseda tündérkertrt. a szomorú nóta. mégis idezengett. . Mégi« hazahulloit a srivekbe halkan, tőrt remény, dacos hit. zokogott a dalban. látta, szégyenünket, a pyemort, a gondot - harcra lelkesített, szent lobogót bontott. Itt a végső éra. ember kell a gátra, védeni a partot életre-halálra ... Ez a sík, ez a domb az apáink földje, bilineg ée erőszak lelkét meg nem ölte. Kísérteni jár el béklyóit lerázva: uicadelaak a sírok, remeg a barázda. Hitte válik, melyet semmi ki nem téphet : leez még diadalmas, igaz magyar élet ..A Vad vihar döngette odakint a fákat, riadó húrokon harsogott a bánat. öreg hegedő->ek eltörött a fája jó öreg hegedős halra bernit rája... örök dal ringatta tv! síron halé tan. Az í’ma: ragyogó, büszke magyar élem. Párl,?. Vivődj László. > ♦ APRAGiAIMAGyARJiIRLAPIRODALiMIMELLEKLETE ♦ ta j
