Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-18 / 40. (1374.) szám

2 •w>av?;W-M »OVAU-HTT?TiAt 1927 február 18, péntek. A kongruatörvény végrehajtási readelete Prága, február 17. A* iskolafigyi minissütérinm kidolgozía a líaagruiaitiirvény Tégíeliajtá&i romde- lotét A terr erőtől már e napokban minágjffcorköasi bizottság veszi tárgyalás alá. Ezzel a rendelettel az egyházi koaigrua, a dotációk és gzuibvencdóji ed­digi felosztását beszüntetik és két kategóriába osztják: k ongr uai Méták ok és dotációk osztályára. A dotációikat az illető vallás tagjainak kongma- része arányában fizetik ki. A kongruaelosziást májuk az egyházi hatóságok fogják vógreliaita.’ti. A vágrekajíási rendelet valószinülog már március elején megjelenik. Radvánszky Albert báró lesz a felsöház elnöke Budapest, február 17. Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon: Ismeretes, hogy Thaly Kálmán, Komárommegye felső­házi követe rém vállalta el a felsöház alelnök- ségét. E tisztségre Beöthy László, nyugalma­zott kereskedelemügyi miniszter, Bihar me­gye küldöttjét kombinálták. A Pesti Napló ér­tesülése szerint azonban hajlott kora nratt Beöthy sem hajlandó az aieinöksegre vállal­kozni s ily formán a felsöház alelnöki tisztsé­gét Radvánszky Albert báróval, az evangéli­kus egyház főfelügyelőjével töltik be. Újabb hadikiücsenafíér Prága, február Í7. A közlármságbon Leleple­zett badákclc-eönpenamák egyik részévei fog!alk> Boti mór a prágai bíróság. Ezzel az Ítélettel azon­ban Fisok! és Koraik hadikölcsön p''jna mája még 'HS!nc93ai lezárva, mert fetliebbeaés folytán a maga- eabbfoku bírósághoz kerül, Az állam a kór nog- térifése céljából lefoglalta {ja úgy Fischl, mint Horrok magánvagyonát. A pénzügyi hatóság a mai nap folyamén bűnvádi. följelentést lett súlyos jö­vedelmi kihágás címén a Cseh Iparbank ette a és pedig a pénzügyminisztórkum 1919 február 25-iki 85—19. sz. rendeletének 13. sznkaem értelmében, amely rendelet szerint az állam védekezik a Éisohlékez hasonló csalások ellen. Meglesz az állandó cseh színház Becsben Bécs, február 17. (A P. M. H. bécsi tudó­sítójától.) Amint a P. M. H. bécsi tudósítója értesül, megvalósul az állandó bécsi cseh szín­ház terve. Drasar brünnj színigazgató szerző­dést kötött a Carltheater tulajdonosaival több esztendőre és husvét táján a Carltheater épü­letében, ahol már eddig is gyakran szerepel­tek az utolsó évben cseh színtársulatok, meg-1 nyílik Bécs állandó cseh színháza. Drasar igazgató az osztrák sziuészegyesület engedé­lyével társulatát kizárólag cseh operaéneke­sekből és drámai színészekből szervezi meg, mivel mindkét műfajt kultiválni akarja. A csehszlovák kormány Drasar igazgatónak na­gyobb szubvenciót helyezett kilátásba. Sz'Jmió György BÁBEL TORNYA A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (39) A hársíiasornál elváltaik. János meg­gyorsította a lépteit. A házuk előtt nagy sürgés-forgás volt Vagy húsz lovas és fél­annyi vezetékié állta el az utcát. Messziről csillogtak az ezüsttel és arannyal kivert si­sakok és mell-vértek, a lovak is szügyig pán­célban. Nagyúnak, gondolta János. Amint közelebb ért, nem akart hinni a szemeinek. Az egyik lóról Nidhardt ugrott le. Talpig vasban volt, de a nagy orrát egyszeriben megismerte János a feltolt sisakrostély alatt. Odakiáltott neki. — Nidhardt, Nidhardt! A nagy orr alatt kacskar ingósra moso- lyodtak az ajkak. — Csakhogy már egyszer megkerültél. Az ispánnál senkit sem találtunk, onnan küldtek ide. Itt meg senkisem akarta meg­mondani, hol vagy. A herceggel jöttünk. Hogy segítségetekre legyünk. — Hát a hadak hol vannak? A várhegy­ről jövök, de nem láttam őket felvonulni. Vagy előre jöttetek? — Ez itt a hadsereg. János felkacagott. Az egyik páncéllal borított lóról egy hiimlő'helyas, pocakos ember nézett le rájuk dühösen, összevonta volna szemöldökét, ha lett volna. — Ki ez a ragyás? — kérdezte János. — Hát nem ismersz rá? A herceg. Persze, azóta himlő volt fe’énk. — De hát mért nem száll le a lóról? — Most vezér. Utolsónak kell leszáll­nia. Nagyon peckes katona. Végre az osztrák urak mind lekászolód­J4 kor mártír válasza a magyar képviselők Interpellációira Prága, február 17. A képviselőházban teg­nap kiosztott nyomtatványok között van a kormánynak és. az egyes. minisztereknek vá­laszait a törvényhozók által benyújtott inter­pellációkra. A kormány többek között vála­szol Szenl-Ivámj József, magyar nemzeti pár­ti képviselő és társainak interpellációjára, a földreformnak Felső Óhaj községben való végrehajtása ügyében. A kormáry válaszában ezeket mondja: Kires nagybirtokból földkiosztásba ösz- szesen 417 kát. hold és nem 397 hat. hold ada­tott. A jelentkezési eljárásban 1925-ben az ér­dekelt Horni Óhaj községből összesen 38 be­jelentés nyujtatott be. Ezek közül 13 jelent­kező elutasittatott részint amiatt, mert ele­gendő saját földjük van (6—30 kát. h.), ré­szint mert véglegesített állami alkalmazottak (vasúti alkalmazottait) s végül, mert olyan kézművesek is jelentkeztek, akik földmivelés- sel soha rém foglalkoztáit s igy rendes gazdál­kodásra kezességet nem nyújtottak. Folya­modványának elutasításával szemben senki panaszt nem emelt. A foglalási törvény szerint jogosult többi 25 jelentkezőnek összesen 30 kát- hold jó, I., II. és III. minőségi osztályú föld osztatott ki. 21 jelentkezőnek egy-egy Itat. hold, há­romnak 2—2 kát. hold és egynek 3 hat. hold osztatott ki. A Zitná Nová Ves-i 83 jelentkező között 104 Itat hold és a Vráble-i 61 jelentke­ző között 87 kát. hold osztatott ki. Apró kiosz- táü-alá került összesen 221 kát. hold. Á megmaradt 196 Itat. hold területből a nagyszámú, tágas és jó karban levő épületek számára, amelyek iránt senki sem érdeklő­dött, nagyobb maradványbírtok alakíttatott A maradvárybirtok Velecky Vladimír urnák egyelőre bérletbe adatott s az állami földhi­vatal fentarlotta magának ama lehetőséget, hogy a birtoknak végleges tulajdonba való átadásánál az apró kiosztás számára további területet biztosítson. Az ügy vázolt állapotához képest a kor­mánynak valamiféle intézkedések megtételére oka nincsen. A hadirokkantak járandóságai Korláth Endre dr. magyar nemzeti párti képviselő és társainak interpellációjára a ha­dirokkantak járandóságának késedelmes ki­utalása tárgyában a nemzetvédelmi miniszter a kövelkezőkber válaszolt: A katonai kor­mányzat csupán legénységi állományú béké­idé ji hadirokkantakról, volt hivatásos altisz­tekről, hadirokkant légionáriusokról s a jel­zett egcének hátramardottjairől gondoskodik. A többi hadirokkantokról, nevezetesen a vi­lágháború hadirokkantjairól való gondosko­dás a szociális népjóléti minisztérium fel­adata. Azon rokkant személyek járandóságai­nak kifizetését, akikről a katonai kormányzat gondoskodik, a katonai ryugdijlikvidatura a lehető leggyorsabban eszközli. Ha előfordul az, hogy a fölyamodónak hosszabb ideig kell vár­nia, ez nem a katonai nyugdijlikvidatura hi­bája, hanem a hivatalos vizsgálat következ­ménye, amely nemcsak a katonái kincstár, ha­nem főleg a rokkant érdekében foganatosí­tandó, hegy megakadályoztassanak a nehe­zen behajtható túlfizetések. Ez a viszgálat fő­képpen szükséges ott, ahol csupán ideiglene­sen elismert ellátási járandóságok forograk szóban. Állandóan elismert ellátási járandó­ságok a rokkantaknál? a határozat kézbesíté­se után azonnal folyós’itatnak. Az illetékes ira­tokat a katonai nyugdijlikvidatura csupán egé­szen kivételes és egyedülálló esetekben köve­telj. be. Ezt csak a legszükségesebb esetekben teszi ott, ahol a katonai hatóságoknál egyes adatok hiányzanak, vagy ahol ezek nyilván' helytelenek. Az okmányok soha ok nélkül be nem kívántainak­Azon esetekben, amidőn a percipiensnek az elintézésére várnia kell, értesiítetik, hogy az illetmény mi okból nem számolható el, vagy fizethető ki egyelőre. Az olyan személyek kérvényei, ak'kről a szociá’is gondoskodásügyi minisztérium visel gondot, azon esetekben, amidőn eme szenté­lyek akár a rokkant] árad ék folyósítása, akár gyógykezelése, segély, kölcsön stb. nyújtása iránt tévesen a nemzetvédelmi minisztér'um- hoz fordulnak, elintézés céljából azonnal az il­letékes hatóságokhoz tétetnek át A Handlova—Felsőtubnva vasút építése Jabloniczky János dr. keresztényszocia­lista képviselő és társainak a Handlova—Fel- sostubnya összekötő vasút építése ügyében benyújtott interpellációjára a vasutügyi mi­niszter ezeket válaszolta A vasuügyi minisz­térium a Handlova—felsőstubnyai uj vasút kiépítését nem vette le programjáról, mert ennek fontossága és érdekei ismeretesek előt­te. Ezen vasút építése természetesen éppen úgy, mint más építési tervek realizálása, attól függ, mikor lehet ezen célokra a szükséges pénzügyi eszközöket szabaddá tenni. Mihelyt ez megtörténik, úgy e vasútvonal kiépítéséhez haladéktalanul hozzá fognak látni. — Egeg aj plébánosa. A nagyszombati egyházi főhatóság Egeg uj plébánosává Ud- vardy Ferenc nagysuri káplánt nevezte ki. Egyúttal az eddigi adminisztrátort, Csányi Márton dr.-t, aki tizhónapi működésével tel­je® mértékbe® megnyerte az egegi hívek szer etet ét, Ipoly'balogra helyezte át káplán­nak. A Csányi Márton dr.-hoz ragaszkodó hívek kérésének igy tehát az egyházi fő­hatóság nem tett eleget. Elejtették az ifjúság miiitarizálásának tervét Prága, február 17. A képviselőliáz véd­erő bizottsága tegnap ülésezett és kiadta az előadóknak a katonai javaslatokat. A véd- oröbizoitság uj elnökéül Stanek cseh agrá­rius klubelnököt választották meg. A véd- órő javaslatok most már minden akadály nélkül letárgyalhatok, mivel a cseh és német kormánypártok kozott létrejött a megegye­zés. A Deutsche Presso értesülése szerint a hadvozetoség olhatározía, hogy az ifjúság katonai előképzésére vonatkozó tervét visz- szavonja. Ezzel a német polgári pártoknak sikerült az ifjúság militarizálására irányuló tervet meghiúsítaniuk. Ami a póítaría’ókos- ságot illeti, abba az ujoncléfszámból nyolc­ezer személyt soroznak be. Négyezer újonc a sorozás után kerül nyomban a póttartalé­kosok lajstromába, a többi négyezer pedig ugyanaz a kontingens lesz, amely eddig is hathónapi kiképzés után leszerelt. A póttar­talékosok, akiket „zemebrancsik“-nak, hon­védeknek fognak nevezni, csak háromhónapi kiképzésben fognak részesülni. A tizennyolc hónapi szolgálati időt ille­tőleg a katonai vezetőség kötelezte magát arra, hogy két óv míjíva keresztülviszi an­nak leszállítását. Arábia háború előtt Kairó, február 17. Arábia két leghatalma­sabb uralkodója a közeljövőben megkezdi har­cát a hatalmas félsziget birtoklásáért. Jemen orsóiig és Hedsas között az ellentétek egyre élesednek s a harc kitörését egyedül Ibn Saud hedzsaszi király krónikus pénztelensége gá­tolja meg. Imán. Yahya, Jemen ura, állandóan erősiti csapatait Aszir határán és Aszir szin­tén teljes erejével mozgósít. Beavatott körök­ben a háborúságok kitörését júliusra, vagy augusztusra várják, mert ebben az időben már befejeződtek a mekkai zarándok utak és Ibn Saud a zarándokoktól nagy anyagi támogatás­ra számíthat. A zarándoklatok örve alatt külön­ben is erős beduin osztagokat összpontosíthat Mekkában, úgy hogy ekkor már megkezdheti a támadást Jemen ellen. Az is bizonyos, hogy a zarándokok serege a vallási szertartások be­fejezése után valóságos hadsereggé alakul át, amely fanatikus hitében bármily ..pillanatban kész megrohanni a hitetlen és eretnek jemeni- dákat. — Időközben a nemzetközi tilalom da­cára állandóan olasz fegyverküldemények ér­keznek Jemenbe, mert Imán Yahya olasz be­folyás alatt álL Idn Saudot viszont az angolok támogatják. — Kafka Brúnó a köztársasági elnöknél. A köztársasági elnök tegnap déliben vendé­gül látta Kaffka Bnino dr. német egyet ©mi tanárt és volt nemzetgyűlési képviselőt. tak a csörömpölő páncéljaikban. János mély tér óhajtással üdvözölte a herceget és az egész csapatot bevezette a házba. Feltűnt neki, hogy az elsciházban senkisem volt, még a cselédek is eltűntek. Metgkérte az osz­trák uraikat, vetnék le a páncélt és érezzék otthon magukat addig is, míg a házigazda jön. ő maga a hátsó ház felé sietett. Verej­ték csapott ki az arcán, azt gondolta, hogy a nők Budára mentek a sereggel. Kiáltozás és jajveszékelés csapta meg a fülét. Végig­rohant a tornácon. A Garam kutya min­denütt a sarkában. Amikor belökte az ajtót, első pillantása Hil-gurra esett. Az egész ház- nép ott szorongott a kis előszobában, János alig tudott utat törni magának. — Mi történt? Egy félkarú embert álltak körül, akinek az arca fekete volt a füsttől, haja, bajusza, szemöldöke megpörkölve. Hiányzó karjának csonkja gyolcsai volt vastagon bugyolálva, amelyen át csöpögött a vér. János megder­medve meredt az emberroncsra. — Ki vagy te? — Az egyedüli, aki Vác várából élve menekült. A váci várnép hadnagya voltam. A belső, szobából nyögés hallatszott, amely időnkint jajgatássá, majd sikoltássá erősödött. János felszakitotta az ajtót. Egy gyermieklány vergődött az egyik ágyban, amelynek takaróján megalvadt az átütött vér. A várnagyné két kezébe fogta a lány göndör fejét, amelynek kimeTedt szemei Ijesztőek voltak. Az egyik szolgáló sirógör- osöt kapott. János az efeőháziba rohant, hogy a vár­nagyot kerestesse. Éppen akkor jött a kapu felől. Kaplony és két alhadnagy' jöttek utána sártól lepve. — Hát ezek ki lovai — kérdezte Ekecs az udvaron álló lovakra mutatva. — Az osztrák herceg jött meg egyné­hány úrral — mondta János. A kislány ki­meredt szemeit folyton látta még. Az osztrák urak már elhelyezkedtek az ebédlőterernben és Nidhardt dobálta a kan­dallóba a hasábokat. — Hát ezt megverte a ragya — szólt Ekecs a hercegre nézve —, amióta utoljára láttam. Mosonynál volt, majd hogy meg nem szabdaltuk egymást. Most, hogy házigazda volt, meghajtotta fejét a régi ellenség előtt — Mondd meg neki, fiam János, hogy őt napja úgy felfalták a tatárok az orosz hágónál a nádor dandárét, hogy' csak ő ma­ga jött Pestre tegnapelőtt hírmondónak. Négy kihán vezeti őket. — Úgy veszem észre —* mondta János — hogy ti még nem tudjátok, mi történt Váccal? Menjetek az alsóházba. Ekecs és Kaplony lesiettek az alsóház­ba. Csakhamar visszajöttek. A váci hadnagy a nagy vérveszteségtől és borzalmaiktól ki­merülve elalélt és igy nem beszélhettek vele. A kislány mondta el a fájdalomtól va­cogva, hogy a tatárok hajnalban körülzár­ták a várost, délben megrohanták a várat, aztán felgyújtották. Mindenkit megöltek. A hadnagyot és őt lóra ültették, aztán meg- korbácsolfták a lovat. Ekecs és a hadnagyok a bástyákra siettek. János elmondta az osz­trák uraknak a történteket. Elhülve hallgat­ták, nem a vád rémségek döbbentették meg őket, de a mongolok hihetetlen gyorsa­sága, amelyet sehogyan sem tudtak megér­teni. Tanakodás közben olyan étvággyal köl­tötték el a felszolgált estebédet, amely mél­tán vetekedett a tatárok gyorsaságával. — Csak a söröm megvolna — kiáltott fel a herceg. Aztán nagy léptekkel végig­mérte a szobát. — Egyszerű a dolog. Ki fogom hívni a vezért párviadalra, felöklelem, megölöm és a baromi fajza.t hazatakarodik, ahonnan jött. Nincs mit késlekedni. Most jól kialusz- szuk magunkat és holnap reggel indulunk. — És ha holnap hajnalban itt vannak már a vár alatt, kegyelmes herceg? Nidhardit Jánostól hallotta, mennyire van Vác ide és megfigyelte, hogy a várnagy és a hadnagyok a bástyákra mennek. Kér­dése nem volt tehát alaptalan. — Annál jobb, legalább megkímélnek attól a fáradságos úttól, amelyen a keresé­sükre kellene mennem. Itt fogom a vezérü­ket megsemmisíteni. Az osztrák urak nevettek. János és Nid­hardt lementek az alsóházba. Hálgur meg­örült a régi barátnak. Élénk volt és beszé­des, mintha az előbb látott borzalmakat már elfelejtette volna és Jánossal nem is kellene az elmúlt napokról beszélnie. Bruxellest emlegette és a hazautazás kalandjait. Odakint besüt étedéit. — Mondd csak, Nidhardt, az a lovag nincs veletek, akivel Klo&terneuburgban össze isim e r k edtünk ? — Tanúbaeusert. gondolod? Nincs. Úgy hírük, végigkóborolta Németországot, aztán nem hallottunk többet róla. Bizonyára F rankf öld re m ént. — Nincs más beszélni valód most? *— kérdezte fojtott dühvei János. — De igen. Majd négyszemközt. János és Nidhardt visszamentek az urakhoz, hogy egy részüket az ispán lakásá­ba vezessék szállásra. Aztán leséláltak a hi­deg tavaszi éjszakéban a bástyákra, mindent elmondva egymásnak, ami elválásuk idejét áthidalta. Az ég alja négy ponton pirostól! De a csillagok halványhidegen fénylőitek tovább, megfoghatatlan magasságukba® észre sem véve földi tüzecskék létezését. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom