Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-02 / 26. (1360.) szám

'»«<ííGM-7VVA<’r-^At>-HTtíTjST> 1927 február 8, csütörtök. Prágában elítéltek egy losonci származású amerikai sikkasztót Prága, február 2. A prágai törvényszék ■tegnap tárgyalta Morhács Gyula losonci szár­mazású 38 éves volt banktisztviselő ügyét. Morhács Amerikába vándorolt ki. Itt a csikágói Side Trust and Sawings Bank tisztviselője lett s ott a külföldi osztályt vezette. 1925 októbe­rében zárlatot csinált, 14 napos szabadságot vett ki, amelyről nem tért vissza, hanem haza­jött és újból Losoncon telepedett meg. A bank a rovancsolás alkalmával megállapította, hogy az eltűnt tisztviselő 9000 dollárt, 29.400 francia frankot és 120.000 csehszlovák koronát sik­kasztott. Losoncon egy ideig vígan élt, minden­ki azt hitte róla, hogy Amerikában nagy sze­rencséje volt. A szerencse napja azonban ha­marosan leáldozott, a csikágói rendőrség meg­keresésére Morhácsot letartóztatták. így került ügye a prágai törvényszék elé- Morhács a tár­gyaláson bűnösségét beismerte. A bíróság a sikkasztó tisztviselőt két évi súlyos fegyházra Ítélte. eléri a 90 százalékot, amikor az egyik fél fiata­labb 19 évnél. Az ilyen házasságok csak pár hó­napig tartanak s ritkán érik meg a második esztendőt. Mind a kél tudós két-kétezer házasságot vett fel alapnak. Az amerikai ahhoz a meglehető­sen csiiggesztö eredményhez jutóit, hogy a két­ezer házasságból csak 220-at kötöttek meg ideális életkorban, ami mindössze 10 százalék. A házas­ságok túlnyomó többségéi idősebb korban léte­sítették. Az angol kimutatás valamivel kedvezőbb adatokat tartalmaz. Itt az ideális korban kötőit házasság az egész számnak 19 százaléka, mig az időskorra 50 százalék esik. Bár a későn kötött házasságnál — mondja a két tudós, — távolról sem akkora a veszedelem, mint a lulftataion lé­tesített frigynél, mégis szabály lehet az, hogy a férfiak a 38-ik éven túl ne nősüljenek. A száras adatok melleit Kardi és Shield egyaránt kutatják a fiatalkori házasságok fel­bomlásának az okát. Elsősorban az elhamarko- dottság és az élettapasztalat hiánya játszik sze­repet. A törvényhozásnak lehetne a feladata, hogy a férfiaknak még akkor is megtiltsa a 24-ik éven alól való házasságkötést, ha szüleik hozzájárulá­sukat adják. A két kutató a 40 évnél idősebb férfiakkal szemben már nem olyan szigorú, de szükségesnek tartják, hogy a törvény megnehe­zítse az ilyenek házasságkötéséi. Éppen ezért nemzetközi konferenciát indítványoznak, amelyet a népszövetség hívna egybe, hogy azon megta­nácskozzák a szükséges törvényreformokat. Min­deneseire az amerikai és az angol egyformán optimista, amikor azt hiszi, hogy tételes törvé­nyekkel, tehát technikai utón lehet fokozni a boldog házasságok és csökkenteni a szerencsét­len házasságok számát. Jászai Mari emlékirataival Egy férj ellopta felesége holttestét (Temetés halott nélkül — A férj ellen eljárás indult London, február 2. — Szokatlan eset foglalkoztatja a londoni rendőrséget. Worcester környékén egy angol faluban temetésre készültek, amelyhez nagy gyászoló közönség jelent meg, köztük a wor- cesteri polgári hatóság feje is, hogy megad­ják a végtisztességet egy előkelő családból va­ló fiatal asszonynak, aki alig hét hónapi házas­sága után tragikus körülmények között meg­halt. A temetésre nagy részvéttel gyűlt össze a gyászoló közönség, de amikor a szertartásra került volna a sor, nagy meglepetésre kitudó­dott, hogy a temető halottasházából úgy a koporsó, mint a kossoruk tömege, amellyel a koporsót elborították, ismeret­len körülmények között eltűnt. A temető személyzete csak annyit tudott a rejtélyes esetről, hogy éjszaka még ott volt a koporsó a ravatalon a koszorúk között, de reggelre sem a szarkofág, sem a koszorúk nem voltak sehol. A rendőrség megindította a nyomozást, a 'detekíivkrónikák legfurcsább eseteire emlé­keztető ügyben, bogy megállapítsa, hogyan tűnt el Mrs. Chei’vynd — így hívták az el­hunyt fatal asszonyt — holtteste, mert e mö­gött valami boryadalmas bűnügyet sejtettek. A vizsgálat aztán hamarosan megállapította, hogy az elhunyt fiatal asszony férje Mr. Chet- icynd az éjszaka folyamán Londonból egy autóval a icorcesteri falu temetőjébe ment és egyenesen a kápolnához sietett, ahol a rava­tal állt és kirándgálva a templomszolgát ágyából, rá­parancsolt, hogy a koporsói segítse az utó­ra vinni. Ez meg is történt és miután autóra rakták a koszorúkat is, Cheiwynd a felesége holttestével elrobo­gott anélkül, hogy egy Szóval megokolta volna, cselekedetét. A rendőrség azután azt is megállapította, hogy Chetwyr-d azért, lopta el a felesége holt­testét, mert azt akarta, hogy Londonban legyen el­temetve. Ezzel a magyarázattal azonban a férj nem szabadult a további rendőri eljárás alól. A szerencsétlen házasságok statisztikája Régóta vitatott kérdés, hogy melyik életkor n legkedvezőbb a házasságkötésre. Egy amerikai J és egy angol tudós komoly eszmecserét folytatott í erről s minap hozta nyilvánosságra megíllapüá- ! sait. Az amerikai, Hornéi Hardt, Philadelphiában, ! az angol, William Shield, Londonban tanúimé• ' nyozta a boldog és szerencsétlen házassáaok, a ' válások és megsemmisítő pörök statiszta;íját. j Következtetésük az, hogy a férfi nősülésére a j 28-ik év, a nő férjhezmenésére a 24-ik életév a | legkedvezőbb. Egyéni sajátságok természetesen í megengednek ettől némi eltérést. Ez az eltérés j azonban a két kutató szerint felfelé és lefelé ‘ legfeljebb három év lehel. így tehát a férfi Jég- j okosabban teszi, ha 25 és 31 év közölt, a nő j pedig, ha 21 és 27 év között lén frigye. Ment j Htjuk, ez a statisztikai megállapítás teljes mér- j fékben igazolja a közfelfogást. Annak, százalékos valószínűsége, hogy a M- ’ zasság szerencsétlen lesz, egyenes arányban van j azoknak az éveknek számával, amennyivel a > ö- í legény, vagy a menyasszony fiatalabb 25, illetve j 21 évnél. Á szerencsétlen házasság valószínűsége j foglalkoznak most azok, akik ezt a megfogha­tatlan kaliberű jelenséget tanulmányozzák és akik arra törekednek, hogy legalább halála után a maga teljességében megismerjék azt a nagyméretüséget, amit ez a nö az életben kép­viselt, ami oly nagy volt, hogy a megismerés elől elzárkózott és hogy a sokak, akik körül­rajongták, mindig csak egyes fel-felvillanó ol­dalait ismerték, de sohasem a kimeríthetetlen, a zseniális egységet. „Nem vagyunk igazak, amig önmagunkban maradunk meg és csak ® villám, amely tüzoszloppá változtat minket, is­merteti meg a vért a szellemben és a szellemet a vérbenAzok az emberek, akikben az is­teni eszme él, szükségét látják annak, hogy életük legfontosabb mozzanatait feljegyezzék, mert életük több az egyéni életnél. Thomas Marin beszélt erről a nagyfonlosságu tényről igen szépen, amikor a szellem nemes voltának ama törekvését, hogy a halálon iul is megma­radjon, összefüggésbe hozta a régi nemesi csa­ládok törekvésével, hogy családfájukat évszá­zadokon át virágoztassák és a fa fejlődését biz­tosítsák. Jászai Mari, Magyarország legna­gyobb tragikája talán ebből az okból nyúlt a toll után. Talán azt akarta, hogy az emberi mértéket meghaladó mégis emberi nagyszabá- suság a halállal is megbirkózzék. A művésznő életében olyan volt, mint a tenger, a vihar, ké­sőbb, nyugdtabb éveiben mint egy hatalmas kőszikla, vagy egy terebélyes fa, amely egy magányos, viharverte hegyfokon áll, ahol sem­mi sem férközhetik hozzá közel. Aki szemé­lyesen érintkezhetett vele, mindig egy óriási jelenséggel állt. szemben. Ez a hatalmas ter­met, amely sohasem engedte meg az időnek, hogy öreg asszonnyá változtassa át, ez a fog­sor, amely még a késő vétségében is nagy könnyedséggel törte fel a diókat, ruháinak és szokásainak különös és nagyszerű egyéni stí­lusa, az öblös és mélyzengésű hatig, a gesztu­sok és végül mindaz, amit mondott, mutatták, hogy Jászai Mari nemcsak színésznő, nemcsak Magyarország legnagyobb színésznője, hanem emberileg is a nagyok közé tartozik. Ezt a ha­talmas jelenséget azonban az igazi nagyok kü­lönös félénksége jellemezte, amely különösen akkor mutatkozott, ha nem a színpadon állt és nem, alakította a legnagyobb tragédiák hősnőit, hanem önmagát az éleiben. Tartózkodó volt, mint hogyha egy mélybugásu csellóra tompitót raktak volna ■s ez a letompitottság hihetetlen varázzsal vette körül és a szinte emberfölöttit az emberi mértékre varázsolta vissza. Soha­sem elégedett meg avval, amit tudott, mindig dolgozott, mindig tanult, mindig a távolba vá­gyott, mert azt hitte, hogy az uj embereknél s a még nem ismert tájakon uj szépségekkel, uj megismerésekkel fog találkozni. Mindez „feljegyzésekében foglaltatik. Ezek a feljegy­zések nem, naplójelentések, meri Jászai Mari lendületes élete nem elégedett meg azzal, hogy az életet sorokba foglalja, nem elégedett, meg a nyomdafestékkel az élet helyén, ö maga, ír­ja, hogy „nem akartam a késő vén,ség számá­ra recepteket gyűjteni, nem akartam az életet újra megrágni és nem, akgrtam ez engem túlélőkön bosszút, állni". Ez á napló csak egyel bizonyít: Jászai Mari szükségét érezte annak, hogy egy olyan emberrel beszélgessen, akiben hitt és számtalan csalódás után ez az ember ö maga volt. Ezért kezdte ezt az önéletrajzot ez­zel a címmel: „A saját magam, keresése“ és ezért, mottója a könyvnek: „Csak a tehetsége­sek és a rajongók érdemlik meg az ember el­nevezést. A többiek, a közönyösek dögöljenek meg a szemétdombon.“ Szinte shakespeariku­san kezdi a naplóját: „1850-ben meg kellett je­lennem, ezen a földön, ebben a komor alak­ban, amely én vagyok. Mindig idegen voltam, az emberek közölt.“ Jászai Mari élete fantasz­tikus ívelés és mint ö maga mondja, a piszok­tól a tisztaságig, a sötétségtől a világosságig ve­zet, az ni. Tíz éves korában cselédleány, 16 éves korában a Icönigraetzi csatatéren marko- tányosné, 17 éves korában koristalány Budán, majd színésznő Kolozsvárott és 22 éves korá­ban a Nemzeti Színház körülrajongott színész­nője, ahol 53 éven keresztül a magyar színé­szet nagyasszonya volt. Számtalanszor meghí­vást kapott a külföldtől, de mert magyarnak érezte magát, sohasem hagyta el az országot. Ez nem volt sovinizmus, ez több volt: szere­tet. Jászai Mari, aki a színpadon annyi Ént alakított, annyi lelket testesített meg és any- nyi szenvedélyt tudott éleire kelteni, fáradha­tatlanul kereste a saját maga Énjét s ennek következménye az volt, hogy minden földi kö­töttség ellenére állandóan földfeletti régióban mozgott. Bámulatos ez az ívelés, amely mind magasabbra vezet, de amely csodálaíoskép nem aszkélikus, sőt ellenkezőleg: a földiekben ós az anyagban akar megvalósulni. Ezzel ez az élet érdekes párhuzam Goethe életéhez, aki Schillerrel elleniéiben a földön és csakis itt kereste az isteni eszme megnyilatkozását. Já­szai Mari azt mondja magáról: „Én mindig azt tettem, ami nekem kellemes volt és mindig az volt az érzésem, hogy mindent helyesen csele­kedtem. Én arra törekedtem, hogy testem és lelkem csillapíthatatlan éhségét némiképen ki­elégítsem. Tragédiám az volt, hogy saját lel­kem magaslatát sohasem tudtam elérniEz okból történt, hogy Jászai Mari, aki önmagát marcangolóan analizálta, senkivel sem tudott megbarátkozni, mert mindenkit addig anali­zált, amig vagy csupa rossz tulajdonság, vagy semmi sem maradt belőle. Szégyelte magái, hogy az emberek elismeréséről nem tudott le­mondani: „Én, az elefánt, a tetvek elismerésé­re vágyom." Mikor 75. életévében ötvenedszer játszotta egyik szerepéi, így sóhajtott fel: „Végre tudom, hogy ezt a szerepet hogyan kellene eljátszani." Mikor a késő vénség, a ha­lál gondolatát közelebb hozta, gyakran egy ví­zióval birkózott: A színpadon akart meghalni, akkor, amikor a közönség örömujjongása kö­zött Shakespearenak egyik hősnőjét alakítja. A halál másképen rendelkezett. A halál nem a művésznőt és nem a gigászt látta benne, ha­nem elsősorban az embert. Nagyon gyámolta­lanul, nagyon emberi módon halt meg. És ami most a memoárokból az olvasó elé lép, az nem a nagy művésznő, hanem az a nagy em­ber, akinek ittléte hatalmasabb tény volt, mint mindaz, amit produkált. A PRÁGAI MOZIK MŰSORA: ADRIA: Feleségem a Riviérán. (Ossi Oswalda), ALMA: Válópör akadályokkal és Házasság sze­relem nélkül. AMER.ICAN: Kalandorok az éjjeli expresszen, (íjarry Piel). HELIOS: Natasa. (A forradalom romjain.) HVEZDA: Fait és Paliachon mint rendőrök. JULIS: Jozefin kisasszony — a feleségem. KAPITOL: Patt és Paitachon mint rendőrök. KQRUNA: Hősök a fronton, vagy a kél Svejlc, vígjáték. LUCERNA: Hegyi visszhang. (Rin-Tin-Tin.) SVETOZOR: Az Isten bölcsője. (León Mathot.) itt napsugár... Itt napsugár, — olt fekete vizek, A vizek felett, bús sötétlö felhők. Ez itt az Élet, amaz ott pedig Az örök Halál birodalma. — Megyünk, megyünk, az egyik úgy sieti A melle zuhog és az arca rőt Mint alkonyaikor az éj pereme. — Siet, siet, hogy gyorsabban elérje A temetőt, Klimits Lajos. Reggelenként — Interpelláció. Fedor Miklós, az orszá­gos kereszténvszooialista párt nemzetgyűlési képviselője kérdést intézett a postaügyi mi­niszterhez Balázs Gyula kassai lakos, volt posta f elügy elő ügyében, aki 1920-ban kér­vényt adott be nyugdíjaztatása iránt s kérvé­nyére többszöri sürgetés dacára még a mai napig sem adtak elintéző választ. A képvi­selő sürgős ós kedvező intézkedést kér. xx Csak 56 koronát fizet havonta, ha a Kis Brehmet megrendeli könyvosztályunknál. ugyanazon utcán járva, ugyanazt az aszfaltot, ugyanazon sarkon befordulva, már régi ar­cokkal találkozom: ez az öreg néni pamutken­dőbe pólyáivá lépdel hazafelé: kék tejeskanna cscrren kezében és viaszkos vászon szatyor: egyik nap rózsaszínű borjúhúst visz, másik nap csirkét meg salátát. No lám, az izek mégis csak változnak, ha a lényeg nem is. Szembe velem két kislány jön, még butácskán összehuzódva a pelyhes reggeli álomtól, sok tollas párna melegétől, ele már ismerősen néznek rám oly nyílt s bátor ba­rátsággal, ahogy csak egy gyermek vagy egy ál­lat tud nézni. Már közös aggodalmaink is vannak: szorongva lesem az órát nem-e kés­nek el: s megállók én is nézni a lcis kiváltsá­gost, aki szürke játék autóval, amit egyedül kormányoz, prémbe becézve, utána loholó ne- velő hővel kocsizik iskolába. Máris milyen kü­lön helye van ennek a fiúcskának a „gyermek­társadalomban" milyen irigyelt, áhítozott, hogy megnő társai szemében s a bolondul csúszkáló, hógolyózó gyerkőcök egy pillanatra zavartan megállnak ha ana megy: s szivük furcsákat dobog s torkukba küld egy ijedt szorítást, mely szemükbe tolakszik ügyetlenül, forró könnyecs- ke formájában. — „Mért nincs nekem ily én----------hi­sz en én jobban tudok!" S ezt a képet elteszik maguknak későbbre, ezt az első lázadoz&st, első tudatát annak, hagy föld és ég között a sok millió gyermek nem egyforma . . . Vájjon azoknak a munkásoknak, kik lóbázó lépésekkel csapatosan mennek mel­lettem, mi volt a első élményünk, amely meg- kólintotta őket és kizárta a hancurozó, örömös gyermekkorból? Tán egy ilyen játékautó, vagy egy cirku­szi előadás^ mikor ők kint maradtak a pony­ván és csak az állatok bőgősét hallották, beku­kucskáltak a cölöpök mellett és nyelték a port . . . mert az éhség az csak később fáj, meg a lyukas cipő gondja. És mennek el mellettem munkások, Öregek fiatalok, ahogy a szegénység ide öntötte őket, téli reggel, gyárba indulón, csak szavakat kap el a fülem. „Szervezett munkások . . . emberséges élet . . . osziályöntüdai ... no majd lesz.. Reggelenként ugyanazon utcán járva, ugyanazt az aszfaltot, látom befordulni őket a kormos gyárudvaron. És eltűnni a fehér havazásból, a fekete havazásba. Berkesné Palotai Boris. Bú délpesti s®srfíasatő:s%üEÍk te!eícm£s»!ea- té'30i a (mai Gyertyaszentelő Eoiloyasszcny ünnepnap miatt elmaradtak. — Mécs László szerzői estje Losoncon. Losonci tudósítóink jelenti: Mécs László a ka­tolikus egvháztanács meghívására február 8-án szerzői estet tart Losoncon. Az est iránt az egész városban óriási érdeklődés nyilvá­nul meg. Az előadás tiszta jövedelmét a lo­sonci templom ui orgonája javára fordítják. — Adományok a prágai magyar menza számára. Soldos Elemér földbirtokos Ru- rya, Kerekes István dr. orvos Ungvár, Burá­nyi Berta Trencsén 100—100, Schweinecker Ist­ván Garaminikola 50 koronát adományozott a prágai magyar menza javára. A nemes szivek jótékony megnyilatkozását hálás köszönettel nyugtázza a vezetőség, ___________ g Fö rsterAuiüstl rovid-pianinoi, I harrndniürrías; H művesei zongorái ■ zseniális eredményéi ■ a70 éves.-tapasztalattal ■ rendelkező zongora I készítésnek: I SEQRöSWíiLDE |

Next

/
Oldalképek
Tartalom