Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)

1927-02-16 / 38. (1372.) szám

2 iv«( ivaíTUiU' Ili, öZtíl’UÜ. tatai nemcsak a kormányt, hanem az egész] zatáért s Európa szocialista és munkáskor- mai rendszert. Pártja a nemzetek önkormány-, mányaiért harcol. Ruszinszkó a ruszinszkóiaké! Kurtyák Ruszinszkő őslakossága nevében deklarációt olvas fel, amelyben a leghatáro­zottabban tiltakozik az eddig kormányrend­szer ellen, amely minduntalan ■ megsérti Ru- szinszkó autonóm jogait és ezt az autonóm területet gazdaságilag, kulturális téren ás politikailag is teljesen tönkretette. A mai kormány. — úgymond — beterjesztette a közigazgatási -reformról szóló törvényjavasla­tot, amely a köztársaság területét közigaz­gatásilag négy országrészre osztja: Csehor­szágra, Morva-Sziléziára, Szlovenszkóra és Ruszinszkóra. Ruszinszkó fővárosává Ungvár helyett Munkácsot tették meg. A vármegyé­ket megszüntették és helyettük négy orszá­gos képviselőtestületet állítanak fel. amely Ruszinszkóban 18 tagból fog állani. Ezek kö­zül is hat kinevezett tag lesz és az elnöki szék is kinevezés utján kerül betöltésre. Az elmek tisztán csiak a kormánynak fog tar­tozni felelősséggel. A Poci kar pataké Hl&sv ci- mü cseh újság a reformjavaslat kulisszatit­kait is leleplezi s azt ina. hogv nemcsak Un gvár városát, hanem az egész ungvári járást is elszakítják Rusrinszkó- tól és Szlovenszkóhoz csatolják. — Ezt határozták rólunk, nélkülünk. A kormánynak ez a tette merénylet a saint- germaini szerződés ellen és halálát jelenti az aIke írnánvtöT vényben biztosított ruszin­szik ói autonómiának. ,rEz.ellen_a merénylet ellen egész Ruszin­szkó vallásra, nemzetiségre és pártpoliti­kai állásra való különbség nélkül fel­emeli tiltakozó szavát, mert Kuszinszkót a Poprádíól a Fehér Tiszáig magáénak tartja. Ruszinszkó összlakosságának ne­vében követeli az autonómia teljes élet- beléptetését és a ruszinszkói szojm azon­nali összehívását, mert egyedül ez a szojm hivatott valamennyi közigazgatási probléma elintézésére. Mi ruszinszkóiak, — mondja most emelkedett hangon — nyomatékosan kijelentjük, hogy ha egye­sek önként csatlakoztak is a csehszlovák köztársasághoz, a csehszlovák kormány gyámkodását mi nem fogjuk tűrni. Kér­dezzük, mi logon avatkozik a prágai kor­mány a mai befiigyeinkbe, milyen címen adja oda Ungvári Szlovenszkónak. A ru­szin nép nevében kijelentem, hogy mi a közigazgatási reformot Ruszinszkóban nem ismerjük el semmiféle formájában s nem egyezünk bele a főváros áthelye­zésébe. Nem engedjük meg ruszinszkói megyék elcsatolását Szlovenszkóhoz. még akkor sem, ha ennek törvényes formát adnának, mert tudjuk, hogv Ruszinszkó a miénk. Miénk pedig egy olv békeszerző­dés alapián. amelynek pontjait a cseh­szlovák kormánynak, bármilyen erős le­gyen is. nem áll módjában megváltoz­tatni. Jegyezze meg a kormány, hogy Ruszinszkó a ruszinszkóiaké, nem pedig a cseheké, sem a szlovákoké. Dérer támadja és Zoch védi Szent-Ivány aktivizmusát Dérer szlovák szociáldemokrata: Beszé­dében különös élénkséggel foglalkozik a Ma­gyarországban legutóbb lefolyt választási eseményekkel. Az ui magvar országgyűlés — ■úgymond — olyan politikai programot állí­tott össze, amely nemcsak Magyarország bel­politikai kérdéseit akarja rendezni, hanem Csehszlovákiát s annak biztonságát is érinti. Ez a nemzetgyűlés ugyanis a királykérdést akarja rendezni, vissza akarja helyezni _ a Habsburg-dinasztiát. A mai magyar rezsim ugyanolyan feudális, mint volt háború előtt A választások a maguk nemében páratlanok voltak. Nyilvános szavazással oktrojálták rá a választókra, hogy kormánypárti jelöltekre szavazzanak. Nem lehet elhallgatni a parla­ment metmvitása alkalmával történt legutób­bi demonstrációt sem. Tudja, hogv á külügy-' miniszternek tartózkodóan kell nyilatkoznia, de illik a közvéleményt felvilágosítani arról, hogy ez a magyarországi demonstráció nem volt magánjellegű. A demonstráláson részt- vett a kormány is. Nemcsak a parlament épü­letén volt a gyász jeléül félárbócra bocsátva a zászló, hanem az összes állami és középüle­teken is s igv tüntettek a trianoni békeszer­ződés ellen. Ezzel mintegy kifejezésre juttat­ták azt, hogy Magyarország mindaddig nem nyugszik, amig újból járom alá nem hajtja Szlovenszkót és vissza nem állítja Szent Ist­ván birodalmát. Nálunk bent az-országban Szent-Ivány. aki a magyar politika akti­vista szárnyának politikai vezére, ugyan­ezen idő alatt arra törekedett, hogy a mai kormánytöbbségbe bejusson. Megszöve­gezte feltételeit és ezek harmadik pontjá­ban azt követeli, hogy Csehszlovákia külpolitikája Magyarországgal szemben barátságos irányt vegyen fel. Ezeket a feltételeket, mint ő maga is az egyik pártaapon bejelentette, átnyújtotta az agrárpártnak, amely azokat átvette és elfo­gadta. Ezekről a feltételekről a kormány ne­vében. Hpdzsa Milán iskolaügyi miniszter tár­gyal a magvar aktivista párttal. Nincs ugyan kifogása az ellen, hogv a kormánv hajlandó­nak mutatkozzék arra. hogv Magyarország­gal barátságos viszonvi hozzon létre, dehogy az aktivisták ezt a követeléseikben is leszö­gezték a kormánytöbbségbe való belépés fel­tételéül. azt a látszatot kelti, mintha az ed­digi kormányok nem törekedlek volna a ba­rátságos viszony létrehozására s csak most alkarnak ezt megkezdeni. Abban azonban ve­szélyt lát, hogv éppen Szent-Iványnak ígér­ték ezt meg. aki ugvan tagja a csehszlovák parlamentnek, de egyúttal veje a magyaror­szági felsőház elnökének is. Az olasz—albán szerződés, amely Jugoszlávia önállóságát ve­szélyezteti. óriási felháborodást kellett Jugo­szláviában. Nálunk azonban a közvélemény nem háborodott fél kellőképpen a magyaror­szági események miatt. Bethlen gróf Rómába készül és Olaszor­szág izolációs mozgalmához akar csatla­kozni. Kötelességének tartja, hogy a cseh­szlovák közvéleményt erre az óriási ve­szélyre figyelmeztesse. Ilyen körülmé­nyek között elsősorban arra kell töre­kednie a kormánynak, hogy Szlovenszkót konszolidálják. Már pedig a ma benyújtott közigazgatási reformjavaslat nem segíti elő ezt a konszoli­dációt. hanem ellenkezőleg dekonszolidál. A közigazgatási reform az alig konszolidálódott ui zsuoarendszert egészen felzavaria és poli­tikai, kulturális, valamint nemzetgazdasági téren egyaránt definiálást jelent Klein cseh szocáldemokrata, az általános kereskedelmi és ipari válságról beszél. Zoch Sámuel szlovák agrárius felszólalá­sában polemizál Dereire! a magyar veszély kérdéséről. Kijelenti, hogy ez a veszély való­ban, létezik. de taktikái hiba lenne üev véde­kezni, mint ahogv ezt Dérer teszi. Ez csak uiabb veszélyt szülne. Magyarországgal szem­ben nem lehet úgy védekezni, hogv Bethlent eltávolitsuk. mert helyébe másik Bethlen jönne. A védekezést azzal kell megkezdeni, hogv bent az országban egységet, össze­tartást. rendet teremtünk és a csehszlo­vák állameszmét megszüárditink. Azzal, hogv a kormánv Szent-Ivánwal tárgyalá­sokat folytatott és sikerült is olyan platt- formot létrehozni, amelynek alánján Szent-Ivány pártja beléphet a kormány­többségbe. csak dokumentáltuk a helves csehszlovák politikát. Mi békét akarunk Magyarországgal és a köztársaságban élő magvarokkal is. Áki a magvar kérdést rendezni akarja, annak elsősorban elő kell segítenie itt bent az országban a konszolidációt. A kereskedelmi szerződést pártja már csal: azért is megszavazza, mert Magyaror­szággal békés viszonyban akar élni. Zoch szavai után az elnök lezárta a vi­tát. Még az előadók mondották el a javaslat­hoz zárószavaikat, majd a plánum egyhangú­lag elfogadta és ratifikálta a Magyarországgal kötött ideiglenes kereskedelmi szerződést. Ezután még ugyancsak egyhangúlag elfogad­ták a Törökországgal és Belgiummal kötött ideiglenes kereskedelmi szerződések ratifi­kálásáról szóló javaslatokat. Ez alkalommal Mondok ruszinszkói kommunista képvi­selő ruszin nvelven mondott beszédében ugyancsak tiltakozott a közigazgatási re­formjavaslat ellen. Ezután mentelmi ügyek tárgyalására tér­tek át. A német aktivista pártok kérték Hor- pinák német nemzeti párti képviselő mes­él orsrálását az egyik legutóbbi parlamenti ülé­sen tett sértő kijelentése miatt Bradács ag­\ X fcafé „LUXOR" Dancing § 4 Václavskó nám. 49. |> | Prága legelőkelőbb kávéháza |f $ Naponta 5 órai tea — Este koncert és tánc V N — Színházi vacsora — Magyar borok — A & á jó magyar társaság találkozóhelye v x >2 rárius képviselő javaslatára azonban, amely­hez Ravasz előadó is csatlakozott, az ügyet formális okokból visszautalták a mentelmi bizottsághoz. Ezzel az ülés véget ért s a következő ülés megkezdését az elnök tiz perccel ezután tűzte ki. A második ülés A második ülést háromnegyed ötkor nyi­totta meg az elnök s kiutalta az előző ülésen benyújtott kormányjavaslatokat az egves bi­zottságokhoz 8—14 napi tárgyalási batáridő­vel. majd az előző ülés napirendiének to­vábbi pontjait, a mentelmi ügyeket kezdték tárgyalni. Kcrláth Endre dr. magyar képviselő men­telmi ügyét referálta be elsőnek Ravasz dr.,; a mentelmi bizottság előadója. Korláth képvi­selőt a kassai ügyészség kérj ki a rendtörvény alapján. A mentelmi bizottság azonban nem javasolja Korláth dr. kiadatását és a ház több­sége is igy dönt. Ugyancsak nem adja ki a parlament Tömének és Fritz szlovák néppárti, Weberné német nemzeti és Jilek kommunis­ta képviselőket Ezzel a második ülés végétért Malvpetr elnök bejelentette, hogy a ház elnökségének határozata értelmében a legközelebbi ülést irásbelileg hívják össze. • Parlamenti tudósítónk értesülése szerint a legközelebbi ülést március elején fogják ösz- szehivni. Elsősorban az építkezési mozgalom­ról szóló törvényjavaslatot tűzik napirendre. Ez a javaslat ugyanis a legsürgősebb, mert még az uj építkezési szezon kezdetén akarják tör­vényerőre emelni. Ennek letárgyalása után ke­rülne sor a közigazgatási reformjavaslatra,- amelyet ugyancsak kürgösen kell elintézni, ha azt akarják, hogy a törvény 1928 január else­jén érvénybe léphessen- Ez alatt a néhány hó­nap alatt ugyanis át kell szervezni teljesen a közigazgatást, általános hivatalnokáthelyezé­sek leszöek, vagyis a közigazgatási reform be­vezetésének előkészületi munkája lefoglalja a közbeeső időt. A parlamenti munkaprogram további pontját képezik a különböző véderő­javaslatok és az adóreform javaslat, amelyet ugyancsak április elején akarnak letárgyalni, így a képviselőháznak márciusban rengeteg nagy anyag áll rendelkezésére és beavatott kö­rök szerint azt tervezik, hogy a parlament plé­numa március elejétől egész a húsvéti szünetig állardóan ülésezni fog. Szántó György BÁBEL TORNYA IA PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (37) <— Aztán tudja az ember, hogy ez mit jelent, mormogott magában Ekecs és bajuszát sodor gáttá a füle felé. A püspökük is mindig velük van, ahelyett, hogy a többi papokkal beszélgetne az egyházi dolgokról. Legjobb ezeket magukra hagyni, gondolta, hiszen még a bárányt is kihozzák a békefiü résbőL Sok teendőjével mentve magát rend­szerint, faképnél hagyta a négy csodabogarat, akikkel nyílt természete mindenben ellen­kezett. Ra inaid ur még szótlanabb volt, mint a földiéi. Naphosszat elüldögélt a kandalló mel­lett és elnézte, hogy kapnak bele a lángok minden fakoiondba, amit a szolgálók odavet­nek. Jánosnak tetszett ez a szótlan, kemény- vágású ember. Gyakran üldögéltek együtt a várnagyék ebédlőtermében, Garaminál, egy nagy kandúrral vagry a két komoly vizslával beszélgetve és az állatok szeretető közelhozta őket egymáshoz. A koradélutáni téli szürkületek lomhán és fenyegetően borultak le a várra. A mezők hava védekezőén fehérlett bele a leinehezedő sötétségibe, amelyet a tábortüzek alig tudtak keresztültörni. Ilyenkor jó volt a kandallóba nézni. Az idő rohant itt a hasábok enyészeté­ben. A várnagy krákogva jött be. — Eridj, mondta egy pufók szolgálólány- nalk, akibe nagyokat csipkedett, hidd el az asszonyokat az alsóházból. Mióta a székelyek itt voltak szálláson, a várnagyné és a gyerekek hátraköltöztek a János anyjához. — Különben majd magam megyek hoz­zájuk, mondta Ekecs. Az ispán küldött, hoz­nék egynéhány asszonyt, mert akik eddig segédkeztek, belefáradtak már a vendég­látásba. — Az enyémet ugyan nem viszed, mondta János, felkelvén a kandalló méllől. Olyan hangosan mondta, hogy a szé­kelyek bejöttek a vendégszobából. — Nono, szólt a várnagy, hiszen még a magam öreg csatalovát sem szívesen viszem, de ha már a többi nemesasszonyok kiálltak, polgárasszonyok csak nem ülhetnek az ispán asztalához. — Pedfg mennének azok eszük nélkül, mondotta Bükköny, a mi uraink bizony nem vetik meg a szász menyecskét. A három asszony belépett. — Csak nincs valami baj? — Ahogy vesszük, mondta a várnagy. Az ispán értetek küldött, segédkeznétek a további vendéglátásban. János végignézett a három asszonyon. Azok meg az ő tekintetét fürkészték. — Az ispánnal nem lehet tréfálni, mondta a várnagyné. Te tudod, Ekecs, Aztán mért is ne mennénk, ha szükség van ránk? Te is velünk jöhetsz, János lelkem, ha félsz, hogy ellopják az asszonyodat. János homlokán kidagadtak az erek. Napról napra ingerlékenyebb lett, utálta az egész nagy dáridőzást és menekülni szeretett volna valamerre. Hilgurral naphosszat nem beszéllek és éjszaka sem voltak együtt, mert a várnagyné és a gyerekek az alsóházba köl­töztek. Csak az étkezések alkalmával talál­koztak, ahol a vendégek jelenléte választotta el őket egymástól. Hilgur olyan szép volt, mint még sohasem. Most mozdulatlanul állott az ablak mel­lett. A szürkület még rádobta arcára a hó ha1 ódó fényének villanásait, / arcának másik felét a kandalló tüzfónye vonta be halványan izzó fátyollal. A szürke szemek is visszaver­ték a kétfajta világítás titokzatos fényeit Ez a kétféleség mintha vészt sej tető jövő meg­nyilatkozása és bajfchozó mült magyarázata lett volna. — Nem fogsz elmenni, ordított rá János, nem fogsz elmenni! Hilgur már tudott magyarul, Jánossal mégis flamand nyelven beszélt. — Ne hozz szégyenbe, mondta halkan, azt akarod, hogy örökké el legyek zárva. Nem azért jöttem veled, hogy még nagyobb rabszolga legyek, mint otthon. Vigyázz, az én türelmen is elfogy. — Ha elfogy, mondotta most már csen­desen János, akkor mindketten meghalunk. Itt nem leszel mindenkié, mint a „Három Szerecsen“-ben. — Vigyázz, hátha a vendégek értenek németül. Mesélték, hogy sok német települt meg a földjükön. Felfigyeltek. Kurjongafás és saTkantyu- pengés hangzott fel az udvar felől, Nagy hahotázás közben nyíltak ki egymásután az ajtók és az ispán, lépett a szobába, nyomában néhány beborozott pappal és zászlósorral. — Eljöttünk az asszonyokért. Uj asz- szonyokat kérünk, a többiek mar mind ki­dőltek. De mi történik itt? Nem veszitek észre, hogy besőtétddett? A várnagy levett a tartóból egy szövétneket, a kandallóba tar­totta és visszadugta a falhoz erősített karba. — Nézd csak, bosszankodott az ispán, az erdélyi urak. Nektek csak nem tetszik a mi társaságunk. Talán vétettünk valamint el­lenetek, hogy mind a szállásaitokon vagytok? Zágon fia, Kerecs és Ojt fia, Áron, meg a többi társaitok is az érsek palotájában tén- fiBbnek. Vájjon miféle szerzetek vagytok ti, nttt? megvetitek a vendéglátásomat és talán nem is isztok sohasem? — Már mi csak szoknyák után járunk, mondta Bükköny, azért nem mutatjuk magunkat. Észrevette, hogy az ispán ittas és köte­kedő tréfával akart kibújni. De Rajnáid ur komoran beleszólt: — Mi erdélyiek nem mulatunk, ha veszélyben az ország. Nékiink az a szokásunk régi időtől, hogy csak csata után tartunk áldomást. Egyszer tinálatok is ez volt a dol­gok sorrendje. Az ispán nem felelt. Tudta, hogy a püs­pök nemcsak kereszttel, de karddal is .részt vett a kunok megtéritésében és a királynak talán egyetlen támasza volt azokban az idők­ben, amikor csak izmaeliták és- pápai köve­tek szaladgáltak a sarkában. Bosszantotta ez a komolyság az általános jókedv közepette, de nem mert odavágni a püspöknek. Jánosra esett a szeme. — Hát te hol kuksolsz? őrződ az asszo­nyodat? Mindenki figyelt feszülten. A beboro­zott urak és az erdélyiek megérezték, hogy itt a múltból fog most valami kifakadni. mindnyájan Hilgur szürke szemeibe néztek, aki állta a sok férfitekintetet. — Igen — mondta János —, ŐTzöm az asszonyomat Jól mondtad, ispán ur. — Hát igazad van, ha őrződ. Mert ilyen szép asszony még nem járt Esztergom váro­sában. De senkiisem tiltja, hogy az én há­zamnál! őrizd tovább, ha most elvisszük. — Bajosan fogja azt elvinni valaki. Mindenki ijedten nézett az ispánra. Ismerték az egész országban a nagyurat, akinek még nem mondott ellent senki. — Vigyázz kölyök! Vigyázz! János valami nagy, feszültségeken túli nyugalomban gondolkozott. Akkor érezte igy magát, amikor a Három Szerecsen fo­lyosóján Rupprechtet várta. Mi az, most ez az ember fenyegeti ugyanazzal a szóval, mint az előbb Hilgur? Vigyázz. De hát mire vigyázzon? A kátyubarekedt életére? Nem, ■p-rre nem érdemes vigyázni. Körülnézett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom