Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-02 / 26. (1360.) szám
1927 február 3, csütörtök. A föld északi sarka nincs egy helyben A földön nincs semmi állandó — A* ember a sarkpontot sohasem hódíthatja meg Prága, február 2. Évszázadok óta versenyeztek a legnagyobb nemzetek, hogy melyik tudja kitűzni lobogóját az Északi Sarkra, az északi jégvldékek mélyén rejlő különleges pontra, számtalan expedíció próbálkozott meg a nagy feladattal, milliókat költöttek rá s Világraszóló szenzáció volt, mikor végre csakugyan meghódították az Északi Sarkot — bizonyára meglepőnek hangzik az a furcsa állítás, hogy tulajdonképpen nincs is Északi Sark. Ezt azonban nem geográfus mondja, hanem a csillagász és, természetesen, nem olyan értelemben, mintha felesleges lett volna minden fáradozás, csak ábrándot hajszoljak a kutatók. A csillagász ugyanis szereti a legnagyobb pontosságot s ezért azt mondja, hogyha Peary a legszigorúbb exaktsággal állap'to.tta is m ig az Északi Sark helyét — azóta már régen nincs azon a helyen az Északi Sark s akárhánv ,-arku'az.ó- nnk sikerül eljutni odáig, nrnd egyik kitűzheti zászlóját a Sarkra, egész zászlóerdő lehet ott a környéken, az Északi Sark miniki csak menekülne a tolakodó ember elöl, szép láss in odébb vár.doro' a zászlók elől. Ha tehát csuk arról az egy pontról, a Föld tengelyének északi pó usáró] van szó, ezt a pontot senki sem hódíthatja meg örökre, mert folyton változik a helye. A Föld mint pörgettyű Tudvalevő dolog, hogy a Földnek, mint égitestek, egész sor mozgása van. Az egyik a Nap körül való keringés, a másik a saját tengelye körül való forgás. Fz az utóbbi 21 óra alatt megy végbe s ez a forgás az időszám‘tásnak a’apja. A forgás aránylag lassúnak látszik, de a Föld méreteit tekintve, elég tekinié’yes, hiszen az egyen- 15'o egy-egy pontja a forgás alatt másodpercenként 450 n^éternyi ivet tesz meg. Az űrben szabadon levő Föld a tengelye körül való forgása következtében úgy viselted'k. nr~* .« '""zön pörgettyü: a tengelye s'abilis, állandóan párhuzamos marad önmagával, . vagyis a végtelen égboltnak mindig ugyanarra a pontjára mulat, körülbelül a sarkcsillagra. Ez a s'abilitás azonban csak elméleti. A valóságban csak akkor állna meg, ha a Föld tömegének elhelyezedesőben nem lenne so'-'a semmi vá’- tc^ás. Ha nem is gondolunk arra. hogy a Föld belsejében is nagy tömegáthelyeződések vannak, elég a levegő, a tenger és a viz nagy tömegeinek vándorlását tekintetbe venni. Az árapály keltről nyugatra hatalmas hullám képében ömlik "égig az óceánokon. A levegő a hidegebb helyekről FZ:níén nagy tömegekben áramlik a melegebb he íyek felé. Igaz, hogy a levegő könnyű első pillanatban tán elhanyagolhatónak látszik a légáramlatok tömege az egész földéhez képest, de a számítások mást mutatnak. A télen a szárazföldek felett össze sűrűsöd 5 levegő é3 ugyanakkor a tengerek felett tartózkodó levegő'ömegek közt 14 milliárd tonna a különbség. Ez a ha almas tömeg vándorol évrol-évre ide-oda s érhető, hogy jelentékeny hatása van a Föld egyensúlyára. ezért meg lehet találni a tenger járás tüneményeiben is, mert azt is a Hold vonzása okozza- Az egyeszáendcs, vagyis pontosan 12 hónapos periódust nyilvánvalóan az évszakok változása okozza, elsősorban a nagy légtömegek ide-oda vándorlása s mivel ezek a meteorológiai, folyamatok sohasem szimmetrikusak, a sarkok mozgása sem lehet pontosan kcralaku. Nemcsak a földrajzi szélesség változik A sarkok ingadozásának követkéz* 1'ében — mint mondottuk — folyton változik a Föld minden pontjának a földrajzi szélessége, ha ez a vál tozás a gyakorlati élet számára, nem is jelentékeny. Felmerül azonban ezek után, hogy nem változik-e a földrajzi hosszúság i' a Földár,? Annyit jelent ez a kérdés, hogy pél iá t.l mind'g Miközben az angol font kétszáznegyvenről százhúsz frankra esett Párisban... A frarcfa defláció történeke — A főprobléma: az idegen munkások sorsa — Megtartani őket, vagy elküldeni — Franciaország, a bevándorlók legalkalmasabb földje — Másfélmillió kiiildözölt — A magyar munkások sorsa — Páris és a magyar művész, a francia föld és a magyar paraszt — A P. M. H. tudósítójától — A vándorló sarkok A Fold tengelye tehát nem is maradhat meg m:nd?n időpontban ugyanazon a helyen, mert ennek a tengelynek a súlyponton kell keresztül mennie s a súlypont folyton változik. Ha így van, azt, természetesen, megfigyelés u’ján is igazolni lehet, sőt, meg lehet mérni is a sarkok elto’ódáeait. Ehhez a méréshez nem kell elmenni az Északi Sarkra. A Földnek bármelyik pontján kényelmesen figyelemmel kísérhetik a csi'lagászok a sarkok vándorlását. Valamely hely földrajzi szélessége megadja egyúttal annak a helynek az Északi Sarktól való távolságát. Ha a sark helye változik, akkor változik a földrajzi szélesség is, tehát csak a fö’drajzi szélesség tényleges változásait kell figyelemmel kisérni s megkapjuk az Északi Sark mozgását is. Akárhol, mindennap a legnagyobb pontossággal meg lehet állapítani a szélességet két csillagászati megfigyelésből, tehát mindennap tudhatjuk, hogy hol. van az Északi Sark. Ezeknek a megfigyeléseknek egy századrészmásodperc a pontosságuk, ami a Föld felszínén körülfce’til 30 centimé'emek felel meg, a csillagászok tehát 30 em.-nyi pontossággal tudják mindig, hogy hol vannak a sarkok. A csillagászok évtizedek óta rendszeresen foglalkoznak a sarkok vándorlásának megállapításával s rá is jöttek a. törvényszerűségére. Az Északi Sark szabálytalan alakú és folyton változó ■csigavonalban mozog egy pont körül s 430 nap alatt halad egyszer körbe, anélkül azonban, hogy pontosan visszatérne ugyanarra a helyre. A középtől való legnagyobb ekérés háromtized iv-má- eodoerc. Ez. körülbelül 10 méternek felel meg a .Föld fe'szinén, tehát 20 méter hosszú s 20 mé'er széles négyszöget kell elképzelnünk a sarkvidéken s ezt kel] mondanunk, hogy az Északi Sark ■mindig ezen a tennisz-pálya nagyságú területen belül található meg. Miért 430 nap? A csillagászatban majdnem mindenütt peri- ődikus mozgások vannak s ezeknek a periódusoknak legelemibb ket'eje az év és a nap — ameny- nyiben a Fö'dre gondolunk. Természetszerűen irrnil fel azonnal az a kérdés, hogy mit jelent a sarkingadozásoknál ez a 430 napos, vág'is Í4 hónapos periódus? Csoportosítva néhány évtized megfigyeléseit, arra jöttek rá a csillagászok, hogy a sarlringadczárok kétféle mozgástól tevődnek össze. Az egyiknek pontosan egy esz’endő a periódusa, a másiknak 14'hónap. A 14 hónapos periódust a Hold vonzása okozza, mer' a Hold a lapult Fö'dgólyó egyenl't/jét rr "sebben verzzy mint a sarkokat. Ezt a 14 hónapos periódust éppen Páris, január végén. Poincaré megállította a frank katasztróF'Ii; visszavonu.ását azzal a merész hadműveletté1, amit ő maga a frank verdun. csatájának nevezed el. Ma már megállapíthatjuk, hogy Poincaré ezt a c-saíát diadalmasan megvívta és bár még korai volna azt állítani, hogy ezzel az egész frankhábo- rut megnyerte voina, bizonyos, hogy jelenleg a megvívott verduni pozícióktól bizalommal várhatja a további eseményeket és a nemzetközi spekuláció támadásait. Poincaré a frankot a mostani árfolyamon kívánja tartani és igy legalább ideiglenesen stabilizálni. Ennek a stabilizációnak kikerülhetetlen következménye lett a munkanélküliség, amely tavaly ősszel indult meg és azóta a francia politikai és gazdasági élet legfontosabb problémájává lett. Hogy mennyi a francia munkanélküliek száma, azt nehéz pontosan megállapítani. A francia hivatalos statisztika szerint a munkanélküliek száma, egész Franciaországban nem több húszezernél. Boldog Franciaország! Mikor I^engye'ország stabilizálta pénzét, ennek következménye az lett, hogy minden nyolcadik lengyel munkás elvesztette a kenyerét. Amikor Németország rendbehozta pénzügyeit, az 1924. kezdetével beálló gazdasági krízis köve'keztében a munká'lanság oly nagy mértéket öltött, hogy ennek következményét a népesség egy hatoda megsínylette. Hivatkozzunk Angliára és annak több mint másfé'millió munkanélkiU'ére? Vagy az osztrák és magyar szanálás tanulságaira? A húszezer francia munkanélküli nyilván annyit jelent, hogy ennyi munkás részesíti munkanélküli segélyben. Erre azonban csak francia munkásnak van joga és i?y az idegen munkások, akiknek száma másfélmilliónál magasabbra becsülhető, egyáltalán nem szerepelnek a. hivatalos statisztikában. Nem szerepelnek a sfat'sztikában azok a munkások sem, akik ugyan nem vesztették el teljesen kenyerüket, azonban csak rendkívül leszállítod munkaidő mellett dolgoznak. Franciaország egyik legnagyobb iparága a Lycn-vidéki selyemipar. I Alkalmunk volt egy kisebb lyoni selyemgyárossal beszélni, aki elmondot'a, hogy a krízis kezdetén eleinte heti öt napi munkaidővel dolgoztatott, ma már azonban csak hetenként kétszer van gyára üzemben. Szerinte ez a leszállított munkaidő, a „sliort time“, szinte rendszerré lett a selyemiparban. Rettegés a deflációtól Az ilyen vidéki esetek arra engednek következtetni, hogy a francia krízis súlyosabb természetű, mint ahogy az optimista hivatalos jelentések sej'eni engedik. A francia közgazdasági írók ezt a krízist előre meg is jósolták és ijesztő képei rajzollak arról a pusztulásról, amely a francia közgazdaságot fenyegeti, ha a frankot revalcrizátni próba' ják. Nos Poincaré a frankot 240-ről (egy angol font értéke) levezette 120-ra, de nvogedan megállá- p'tha’juk, hogy a helyzet még-em olyan sülve;, mint ahogy azt egyes sötét uemzetgazdászok jósolgatták, sőt úgy hitszik, mintha a krízis J sö hulláma már réget is éri veim. Poincaré legújabb expozéja srei ; i*. a pénzilgvi helyzet megnyugtató. A legujibb '"czölt kereskedelmi mérleg már kedvező, igaz hogy ebben a mérlegben még ama áruk szí ••épeinek, amire a rendeléseket még egv fél évvel ezelőtt adták le. Az a kérdés, hogy óikeztek-e azóta a külföldről nagymennyiségű rendelések. A frank nagy emelkedési kbve'.kcz'ebcn és a magas munkadijak m ’Pe". ,z etöái- litási költségek oly magasak, hogy egyes nemző'gazdák szerint íz 'írok nemcsak hogy elérték a világ-paritást, hanem azt részben már túl is haladták. Ha pedig a külföldi rendelések megszán!éic, akkor egyes iparágakban további munkabeszüntetésre lehet számítani. A másik nehézség az, hogy a frank emelkedésével párhuzamosan az árak még egyállahinv tien csökkentek, amire pedig nagyon számítottak A drágasági index az év első felében 451 volt, a másodikban 485, majd 539, míg az év végén 545 volt. Ennek az a következménye, hogy az emberek csak a legszükségesebbet vásárolják és egyes nemzet gazdássok egyenesen a közönség sztrájkjáról beszélnek. Mindennek végső következménye megint csak újabb munkás elbocsátások. A kommunista izgatás A tömeges munkáséibocsáfás a kormánynak nem okoz annyi gondot, mint más országokban. Másutt az ilyen munkáskrizís az ország szociális szervezetét támadja meg és ezért fontos belpolitikai probléma. Boldog Franciaország! Neki másfélmillió idegen munkása van és azért a krízist ezekre hárítja át Magának a hivatalos francia szocialista, pártnak is — ha nyíltan nem is va'lják be, — vr a programja. Egyedül a kommunisták fogják az idegen munkások pártját, természet éren ••Esősorban taktikai szempontból. A kommunista part utasításaiban ezt nyíltan be !s -allia, mert ebben kPünő alkalmat lát arra, hogy a munkás tömegeket a szoc’alista szakszervizéből eltáiro- ritsa és zavarokat támasszon. Ez azonban csak az első napokban történt meg és m-a. már a munkásság nagy része egyáltalán nem ül föl a kommunista fogásoknak. A pártnak ugyanis szüksége van elégedetlen és elkeseredett elemekre. A francia es idegen munkátlanoknak együttesen kell fellépni és tüntetéseket rendezni a nagy ipari gócpontokban, segély vagy jóléti intézkedéseket kolleklivp kérni, az üzemek bezárását mindenképpen, lehetőleg erőszakos módon megakadá’yozni és a •karhatalom közbelépését kiprovokálni, — hangzik a kommunisták ufasilása. Franciaország a bevándorlás legjobb terrénuma Ha a kommunisták csak taktikai okokból fogják pártját az idegen munkásoknak, addig bizonyos polgári körök nemzetgazdasági szempontból helytelenítik azt a túlságosan egyszerű megoldást, hogy a jelenlegi krízist az idegen munkásokkal akarják megfizettetni. Va’óban Franciaországnak állandóan szüksége volt és szüksége lesz idegen munkaerőre. így volt ez már a bábom előtt is és a háború óta a helyzet még súlyosabb lett, Franciaország a világháborúban másfél- millió embert veszített Ha ezekhez hozzászámítjuk még a csak lefokozott munkaképességgel bíró rokkantakat, ha tekintetbe vesszük, hogy Franciaországban manapság a munkaidő törvényileg nyolc órában van megállapítva, elfogadhatjuk egy francia statisztikusnak azt a megállapítását, hogy Franciaországnak hárommillióhatszázezerrel kevesebb munkaereje van, mint a békében. Ehhez járul még a francia népesség lassú csökkenése. így aztán megérthetjük ezeknek a francia nemzefgazdáknak a szempontjait, akik máris aggodalommal tekintenek a meg nem született korosztályok és munkaerők évei, 1035—40 elé. Éppen azért helytelenítik az idegen munkások tömeges elbocsátását és rendszeres munkAspol’- t'kát kívánnak. Kti’önösen figyelemre méltó ebben a tekintetben Mércéi Faon-nak. a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal francia szakértőjének a tevékenysége, aki már évek ó'a sürge'i a francia munkásbevámlorlás uj törvényhozási szabályozását. (1. Immigratión en Francé című könyvét Páris Payot). Valóban Franciaországnak, amelynek az Egyesült Államok után a legtöbb bevándorlója van a világon, rendszeres vagy egységes bevándorlási joggyakorlata egyáltalán nincs. A magyar középosztály roncsai Párisban Mindezek a kérdések azért érdekelnek minket közelebbről, mert a Franciaországba bevándorlóknak egy nem jelentéktelen hányada magyar munkásokból került ki és pedig úgy Magyar- országról, mint az utódállamok területéről Most, hogy a párisi magyar követség megakadályozza azt, hogy az utcára került magyarok a kommunista párt agitációjának essenek zsákmányául, amely a tüntetések alkalmával készséggel nyomná a kérges magyar munkáskezekbe az utcakövet, ezeknek az anró exisztenciáknak szánalmas sorsa tárul föl elénk a hazaszállít árt kérelmezők követségi listájából. Van ezek között mindenféle munkás: sok szűcs, cukrász, ékszerész, nyomdász, akik mind képzett szakmunkások, igen sok tömegmunkás van közöttük, afrik leginkább a Citroen és a Renault automoMl- gyárban dolgoztak, amíg el nem bocsátották őket. A hazaszállítást kérelmező munl-á-ok- harmadik csoportja a zátonyra jutott magyar középosztály roncs,r'iöl kerül ki. Vannak köz’ük okleveles emberek; ügyvéd, mérnök, van újságíró, bankhííaulno.'i és különösen sok művész. A francia gazdasági krízis ezeket nemcsak anvagilag, hanem lelkileg is lasui‘ot‘a és miután minden poklokat keresztül csinállak, most meg'örve mennek viasza haza. Ez a krízis kevésbé sújtja azokat az idegen munkásokat, akiket munkaadóikkal kötőit kollektív szerződés alapján térték ki. Ilvenek els'‘■sorban a magyar bányamunkások, akik a franc’a- országi szénbányákban dolgoznak. Ezekben a bányákban különben sincs üzembeszüntetés, a francia széntermelés egvike azoknak sz iparágaknak, melyeket a jelenlegi krízis egyálfa’án nem érint. Azonkívül ezeknek a magyar munkásoknak rendes szerződésük van. A bányatársulatok lakáshoz, kü’önböző kedvezményekhez és rendes fizetéshez is juttatják, amiből még félre is lehet valanrt feuui. (Bouctot francia szenátor a bevándorolt munkásoknak 1924-ben fizetett munkabér összegét 1249 millió frankra teszi.) A francia város elnyeli a francia falut A francia szociális életnek egy másik nagyon fontos problémája, a termő terület, a mezők elnéptelenedései. A falvaknak a városba való tódidása a háború, utáni korszak általános európai jelensége, de sehol sem olyan súlyos probléma, mint Franciaországban. A francia mezőgazdasági körök és a hivatalos politika mindent elkövet, hogy megfelelő időre a megfelelő munkaerőt biztosítsa a mezőgazdasági munkálatokra. Érdekes, hogy egyesek a jelen'egi gazdasági krízist fel akarják használni arra, hogy a munkájukat vesztett francia ipari munkásokat mezőgazdasági munkásokká formálják át és visz- szacsábitsák a falura. A francia mezőgazdasági munkásoknak azonban igen tekintélyes része idegenekből került ki. A magyar fö.dmunkások- nak pedig széles e világon jó hírneve van. Olvasóink bizonyára emlékeznek is arrrhogy pár évvel ezelőtt francia ügynökök tömegesen szándékozlak magyar földmunkásokat Franciaországba kivinni és erről tárgyaltak is a magyar kormánnyal. A magyar kormány azonban csak abban az esetben volt hajlandó ezt a kérdést mérlegelni, ha Franc'aország Magyarországgal a bevándorlót! magyar munkások érdekeinek védelmére állam- szerződést hajlandó kötni, ennek hiányában azonban a mezőgazdasági magyar munkások kivándorlásához nem járult hozzá. A magyar munkás Franciaországban sem jut földhöz Franciaország jelenleg a négy ál ainmal, nevezetesen Lengyelországgal, Olaszországgal, Csehszlovákiával és Belgiummal kötőit áramjogi szerződést a munkásbevándorlás kérdéseinek szabályozására. Ezek a szerződések a legfőbb ked\ez- mények elvén és azon a másik alapél von nyu- gosznak, hogy a bevándorolt munkásnak a bei n- szülött munkásokkal teljesen egyenlő iog'u vannak. Az ilyen államjogi szerződés híjában a magyar munkások (kivéve a szlovenszkói magyar munkásokat, akiket a csehszlovák államjogi szerződés véd) a munkásjóléti intézményei-: védelmében egyáltalán nem részesüllek. Franc iaovszíg- ban az idegen mezei munkás ok sorsát különben is mindenképpen megkötik. Beutazási engedélyt csak abban az esetben kapnak, ha valamelyik francia mezőgazdasággal előbb szerződést kötöttek, amit még útlevelére is rávezetnek. Ezzel valósággal oda akarják kötni a magyar fö’dmrnkást munkaadójához és megakadályozni például a?', hogy a mezőgazdasági munkák idején kedvezőbb munkabér meTett máshoz szegődjék. EgyáPaün ezeket a munkásokat éri Franciaországban a legnagyobb csalódás, ftrinte a röghöz kötve, teljesen magukra hagyatva, betegség vagy ínség e$e*én nem keresnek annyit, hogy ebből félre is tehetnének. Legföljebb o'rt-.on levő családjukat segélyezhetik pár fillérrel, de ami minden magyar föl dm Ívesnek a vágya, akármerre veri is őt a sors, a Föld megvaló,'ithatf'!lan álom marad szájukra. A magyar földmives Franciaországban nem juthat földhöz. . ' —ss— ugyanakkora marad-e Greenv/ich és Neivvora közt a távolság? Nem biztos. Bármennyire is különösnek lássak ez a féléviét, úgy van, hogy nem tudhaljuk biztosan, áilan- dőak-e a Földön a távolságok. A megrtgyelrit k ugyanis arra engednek következtetni, hogy a nagy kontinensek rendkívül lassan, de mégis közelednek vagy távolodnak egymástól mintha szabadon úsznának — nem a tengeren, hanem a mélyebben fekvő, még izzó magon. Még nem mérték meg pontosan a szárazföldnek ezt a mozgását, mert csak most kezd meglenni a lehetősége a megfelelő pon'osságu hosszuságmérésekr.ek z rádióval adott időjelek segítségével. Mint mindenütt, az egész természetben, egyre újabb és újabb érdekes és megiepő dolgoknak jut tehát nyomára a tudomány ez eszköze'nek tökéletesedésével. S amint láttuk, egy ilyen egyszerű megállapításban, hogy lu’ajdonképpen nem olyan fix. pont az Északi Sark, mennyi érdekes következtetés rejlik.
