Prágai Magyar Hirlap, 1927. február (6. évfolyam, 25-48 / 1359-1382. szám)
1927-02-13 / 36. (1370.) szám
8 1927 február 13, vasárnap. keserűségével Hiszen széjette á, fiút. — életéöep eíő&ör faki.lt társat a- jelke. A saját környékié? rtek férfiai „úti44 t'e<s::ío alatt ingoványos lelket rejtegették.. Tudta, hogy varinak, iuásfonp? éiri'r herei: is, de, a társadalmi: kotlátok csaknem lé* hóteflenné fették a/ közeledést és egymásrataláv iáft. Ai szökve vopl körű ' vidéki genf'tyAartes$g fogadhatta: fáét lapokkal a fényes egyenruhája, lovassági fiezleköt,’: —’ de hogy: ajtót nyisson, a. szellemi éti-ékek előtt?! Isten ments! .Az entber soha. Tiéöí tudhatja... Hátha valamelyiknek párért! volt az ' apja? VissratérF újra a fiúhoz. fis Örülő szemmel nézte, végig egyűídevésükíől ajándékképpen kapott sók-sok kincset. Milyen boldogság, már csak a - közös1 reneimádásuk is! Mikor a. íiu fa- ;j,fn:;.k. géniáíis adományával játszani kezdett egy-egy örökélétii klasszikus alkotást, a lelkűk öSízéölélhetett és eggyéválf. Félemelkedtefc mér*, betétien magasra. Elváltak a iöMrehuzó salaktól éh Hk-3. vágyak vitték előre őket. Leírhatatlan- stópségekef hozott már eddig- is az összetalálko zásuk. És mégis... Az életet nyitott szemmel látó leány hiába akarta volna hinni egy hafmóni- kas élet léhet&Ségéf. A józansága tiltó szót kiál- tottt Valahol vart ütközőpont! Lehetetlen, hogy né legyen! A íiu nem volt-- szkeptikus.. Hivő volt és boj- dégfágotráról S most, mikor rajongva nézett a gondolatokkal vájtok töprengő, leányar.cha, nagyon spkkal fiatálabbnak is 'látszott nála. A kert legmélyén, jártak már. Bőseké mo- gyovóhokrok mutogatták zöldruhás gyümölcsükéi. Egy villanásra ehbelÖfűtti a kastély tér- rassza. Tarkán zajlott rajta az élet. Egy' kocsi robogott elő... .Aztán mégegy... Feketeruhás, férfiak tömege sodródott felfelé a lépcsőkön... Újra árnyas útra értek. Sötét fenyők csopor* t-05iiltp.lv jobbról is. balról is. Gályáik között lobogó fényt esíhitóff a lemenő, nap. Lábuk elüti szőnyeget vont a. sok apró. napfolt- Vadga- lAnib bugása fájult a s?,ivükbe, — méhek döngése. gyógyított a a fájást, álmodozássá---- S a Feábv kc ikédó lelke elsruiynyadf égy percre. Felnézett, a fiúra. Meghatotta, a könyörgő szemé, a Vágyó, némasága, S- a- megvonagló ajka sebesebb, mozgásba hozta a véréi. Megszorította a kezét. Melegen, szinte njáp fájón és: kcseiébh húzódott hozzá, A íiu lebaiolt hozzá. öelUrmtajoclva. szokatlan 1 téves seggel robbant' a kérdésé: — Márta, még nem feleltél! Akarod az Mértünkét. úgy. ahogyan ént! — Akarom!, -— vágódott ki dacosan, a józanságot letiporva, a sió » a feléje hajló fiú rí- mánkodó ajkának félépton büszkén. ájápdékó- aóan vitte, élébe a magáét. ... Csap-utcán végesteien végig... Fájdalmas sóhajtásként zokogott bejé a cigányzene a. kért csendjébe. Úrrá, vált minden más Songon. Elhallgatott a. természet zenekara. — csak a magyar nóta tort, jajgatott, pánaszkö- dott ... ....... :■ -.-óvM Sz édülten vopta. ed- Márta a száját. -Végig^i- mitoH a szemép, mint az előbb, mikor a szülőd földje marágztását. megérezte. Aztán mosoly villant át kipirult arcán. Szivében a zelőbbeni fájással harciakéit ás öröm. Régen, nem. hallott,magyar nótát, ö maga nem játszott s mióta Járóval együtt volt, a fiú n-pgy művészete s magasabbrpaaü zeneimádása elfer fédteiW. véle. fajának égy szerű* s^ybemárkpló melódiáit. De jó,, hogy topét ezt is megmutathatja, neki. Hogy megmérettetheti vejp,! — Hallod. Járó?: Magyar nóta! Régi... Milyen ezomcru,.. Milyen gyönyörű,.. A fiú érdeklődve figyelt óda. Szemén , még nz előbbi csók fátyolé lengett, de, fű lét már rajtol ejtette a zene, Mikor a, cigány odafent újrakezd te, már dúdolta is. utána, Aztán, elmosolyodott. ‘ Csóktól még pirosabbá, vált. érős ajka gúnyosan húzódott lé. ' — Du. das. i^t aber.gár keine Mimik... Hajlód* — a két. él»ő sor között:'egyetlen hapg.. különbség vám -az etsp. ter éf ár, utolsó űgy^ház.I. Ariján ez av fuldisriiíés ... ez. a harigsáéíelés... ezek'a füta-toö| ..'. Neto. ez nem. zeng! A leány döbbenten hgllgátta, A vér, meghalt benne, s a'"hidég?ég' terjedni kezdett lefelé, a/szi- A-éjg. S egy fétíít’ látóit májra éjett: Barnára te sült fekete’ hájul villogó.- s^emü,' Vljjcos szájul ii- toŐS. férfit, S ér a. férfi pár.hóriappu! ér,előtt élM- ^.yulva. an aájitajra; Ttomba. tort ezen á nótán. Hogy miőpt? Art nem tudta, MáHa. Népi is igéé érdekelt©, bűzén gyakran látott ilyet: Talán toága a sti-ó'"iprfi, sejti tudta volna megtoldani. Vert némi bizonyos, hogy siérelrni csalódás, vagy; túlságos ivá-s tört. utat magának a könnyeiben! Sokké! inkább, ás. idegeneknek érthetetlen, igaz *''ágyar siVv>vigadás!' fis, Márta úgy éi-egte: újra smakozui kezdelek egymás feléiig a lerombolt fal kövei. Rakodják maguktól, ellenállást nem ismerve. Rakódnak s legyőzik az . etobéri akarást. S az egyik ol- áálón ott mayád az idegén.4, —'. az. embersierető. .íieg'éHéto eföő. 'szjáv fju és réniülten látjaaz aka- dálypk ujfappvékáb. Méyt a másik. oldáJon ő má* :.adt s mellette, az a szilaj, neki közönyös féjfi, fcönilödük meg. a többiek: az asitalrgborűlÖ, isitváVigadp.- 'verekedő- egymágtfaló, és mégis drága, drága, íij^gitoyoki Most ' rotor, tudta: mi tette., kétkedővé és. mi nem engedte hinni a boldogságban. A. vérében tiltakozóit ‘az ősi sovinizmus! A magát mindig vis*ra.yérekFdö, örök bilincseket, rakó. erőfékét legjóbban. fékentayió.• faji.' Örrfön! MegjtoD'ongotf. H e tinytejen szeipniel, háláira- vált arccal nézett végig, a fiun. és swttesett gyönyörű álmán., á mint aki egyelőre még menekülni akár 3 végre* élő!; lúagyaráráé jfétkül, futva, hagyja ott *: < oódáikcyv.a utána, forduló, elszumorőrip't fiúi'. fir/emiép. !92? jnliue. A spanyol irodalom reprezentánsai (Madridi levél) II. Színpadi írók. Madrid,, január 29. A spanyol közönség,s&ivesesi és sokat jár í zinházka. annak dacára, hogy az alsóbb nép- osztályok keresete más országokhoz viszonyít-. va meglehetősen, alacsony, az élet pedig -.. iole gr'a nagy városokban— igen drága. A spanyol ember azonban szeret és akar is szórakozni, ezért hát a gyomrán hozza be azt, amit szír házra, • mozira, cirkuszra, bikaviadalra költ. A színház tehát örvendetesen látögatott- ságu Spanyolországban és ezt talán az bizonyítja legjobban, hogy a nagyobb vájosokltap igen gyakran, egy-két hónapi ‘átlagban, keletkeznék uj - színházak, a meglevők mellett. (Madridnak pl. 25 színháza van.) A színpad iránti szeretet és lelkesedés természetesen fellendülést okoz a színműire* dalodban. Sé szeri,* se száma a fiatal, vagy idősebb színpadi szerzőknek, akik mellett a külföldi színműirók csak kis százalékban juthatnak szóhoz, noha a francia befolyás ezen a téren is hatalmas nyomás formájában nyilak kozik meg. • A színházak legtöbbje itt a nép számára létesült, a sziniüüirók tehát, igyekeznek ehhez. a. kívánalomhoz alkalmazkodni. Mivel számosán! közülük többre értékelik a. napi sikereket és az ezek nyomában járó jövedelmeket. a ..hálás utókor44 elismeréséről és kegyeleténél: inkább a mának dolgoznak és körtársaik mulattatni és kiszolgálói igyekeznek lenni, nem áhítozván a. halhatatlanság viszonylagos értékére. Náhányan. azonban a régi spanyol klasszikusok nyomdokain haiadnak és ezek a müveik, révén már elismeri értékek az egész Világon, s müveiket a sziikebb háza szinpádtjojn kívül is játszák és értékelik. Járj Utó. Benaveöte. névéi kell ezek közül ejsólApsbgn emiiíenünk, a Noireláijryert.es spanyol sziiipadi szerzőét, aki itt külön, tiszteletreméltó és megbecsült, helyet tölt be a színműírók között. Társadalmi színmüveket és magasabbrendű vígjátékokat ir, amelyek-, ben. nem a szituáció és a meglepő téma a. fontos, hanem a finOin analízis, a szellemes és nívós társalgás-, a párbeszéd folyamatossága. La Malquerida (A rosszul szeretett) cimii fordulatos parasztdrámájával nagy sikerei voltak. Hibája, hogy a szereplői sokat beszélnek, a dialógusok néha tulhosszura nyúlnak. Benaveúfce egyébén! a francia drámát áthozta Spanyolországba s sokan ezt érdéméiil könyvelik el. Szkeptikus világfi. Mauuel Linares. Re vas drámai ró, a Bena- ver.te. áltál teremtett iskolából. Gyengébb tehetségű mesterénél, müvei kisebb irodalmi értékűek. Két testvép: Joa.q.uirn é« Seráfin Alvarez Quiaiéro közösen. írja színmüveit, anj.ejl!yék andaluziaí népszínművek, vagy pedig — újdonság a spanyol szinmüirodalomban — polgár; népszmmüvek. Kedves szenti mentái izmus. és tősgyökeres spanyolság a fő jelfemvO,- öá,sa. Kitünően ismerik a nép léikéi , s találóan szólaltatják m.eg a színpadom Témáik neqi meglepőek, hiszen minden népszínmű végeredményben hasonlít egymáshoz. A darabjaik egyébként igénytelenek, a levegőjük kedves és k011em.es. Gregorio Martinéz Sie.vra a madridi Te- atrö Bélává igazgatója. Vígjátékokat ir, amelyeket seb nyelvre leförditanák és,számos or- . szagban játszanak. Emellett, ő maga is fordít szindarabokat, amelyeket a színházában ad elő. Legiíjóbb Herczeg Ferenc Gyurkovics- lányok ciuré darabját fordította .le, amely némi változtatásokkal Ha’ota TJsted con marná (Beszéljél.; a mamával) cim alatt december elején került, színre szép sikerrel s azóta, ál- dórin műsoron •van. Sierra igazgató darabja*- hun sok ri írűies vonós és a finom szentimer1- .tálizmus. Együtt dolgozik a feleségével, aki azelőtt tanítónő volt. Pedro Mimoz Seca fenomenális ember, akinek -öriá-i közönség síkére van. Ir ugj- kül, hogy a fogalmazványán bármit is javítana, abból akármit is törölre. Hetenként átlag elkészít és. előadásra benyújt egy-egy darabot. A legutóbbi v&sásoap Madridban összesen 04 felvoiíásáf. -játszották, kű'f'úibözö színházak- báU, a legutóbbi hat hét matt pédig — négy premier jé volt. Színdarabjait valóban a mainak írja, irodalmi mlékük semmi sincs, de ö ezt nem j> ambicioiiá’ja, a fontos az, hogy sokat keressen a müveivel, (Kilenc.'gyermeke van.) -Minden darabját az alsóbb nép”éte- gok számára iria, azok szájíze szerint és csak azok récére élvezhetőén. Stílusa alantas, csupa ósdi, ' értelmetlen és vizes tréfával megspékelve. Rengeteget keres. CaríóK Arniches különöser a madridi alsóbb néprótegék írója, akinek müvei az apacsok társadalmában hatalmas népszerűségre tettek szert. Tehetsége impozáns és erőteljes. Igen jó vigjátékai és operettjei vannak. Darabjaiban kis szentimentálizmust és optimiz- jpűst kever a dialógusok közé s a végén az áítatianság mindig megkapja jutalmát, természetesen sok meghucoltatás után. Határozott és nagyvonalú tehetség. Felipe Sassone, egy olasz származása pe- .rui szinniüirő. értékes és mozgalmas társadalmi ?/ix müveket ir. Juan Ignacio Luca de Tena a magasabb társadalmi osztályok életét, érzés- és lelkivilágát viszi színpadra társadalmi színmüveiben. Darabjai tökéletes egészek, a témájuk voUzó, a kifejlődés néha megkapó meglepetések akadályain keresztül ér a célhoz. Nagy sikerei vannak és az előkelő irői nevek között emlegetik. Ezeken felül természetesen van még egy egész sereg érdemes művelője a spanyol színpadi .irodalomnak, de mi csak a jelentősebb, a kimagasló alakokról szóltunk. Főként a népies színpadnak, a mulatóknak, a kabaréknak vannak sok íróik, akik elismert és becsült nevek a saját hazájuk határain belül. Mj csak az országos jelentőségem túlnőtt egyéniségekről szóltunk, mert az az érzésünk, hogy ezek közül nem egynek müvei alkalmasak és érdemének arra. hogy magyar nyelvre lefordítva, magyar színpadon is előadásra kerüljenek, "v Péchy-Horváth Hezsö, Táncolt Un már OvegpadlónT V*kt Ön már Wöi ülrítíyo^v*) a lc.Rcsi.'(Jaaabb víU-^íMm «R«ki»w)kV*U Birűáyifa nítn! ízt » kőúílclr ufdóqiáijot tóibsija <•*. éiv«**b«») » Cristal Pavillonban „Oaiiborfea** kávéhax, Praha IV., Badaniho 290 t&tté „Kspresso" — ítegycdllíer-e* borok nem önkényes, de történetileg alátámasztott s hogy a helyek és megfejtéséik annyira egyöntetűek és- egymást, kiegészítők, hogy néni lehet lekicsinyelni a jelentőségüket. Eze-k a titkos közlések majd kaballisztikusák, mű-jd a rózsa kereszt rend módja, majd a Bacon -siffresziszténiája szerint valók és teljésen -egyezők úgy a Shakespeare, miut Bacon saját n-sve .alatt megjelentetett muukái'bgn. — Gyakran oly művésziességgel vannak elrendezve, hogy keltő-három is át meg átszövi ugyanazt a költeményt, drámát, vagy feliratot s'egymást egészíti -ki. Bruu-s szerint még a ' siratfordi plébánia templom Shake&pes.re- emléktábLáján is megtalálhatók e titokzatos k.riptc::r:Hnrniclí, Az első, 1623-ídőI származó folió kiadás ajánló .versében Bruns 'három ilyen krip- togiv-mmot fedez föl, melyek közül kelt 1 teljékén azonos: „Francia Tudor is Francis Bacon, the autor ShakespeáTe“. a hs-rmadi-k mintegy kontrollja a kettőnek: ..Francis Tudor is W. Shaikés-ireare und fhe aulhor of the plaies in this boóke.44 — („Francis Tudor Francis Bacon-Shakes-peare, a szerző’1 és. ,_Fír. Tudor W. Shakespeare és az e könyvben lévő darabok szerzője,44) Itt áll elő azonban egy újabb probléma, mért nevezi magát. Bacon Tudornak? Mért adoptálja magának az uralkodó család nevét? Egv a kérdéstől távol-eső kripíogramin, melyet Bruns szintén — fölemlít és Baconnak tulajdonit: „F. Bacon Erzsébet királynő fia Nágybrjtaiinia királya44. — mely szerinti Bacon a nem éppen makulátlan erkölcsit* Tudor - Erzsébet természetes fia ten ne, — ad-e, mint föltevés s mint a .jellemben nem legerősebb alapon álJó filozófus és lordlkan- cellár misztikus valloifnása, kielégitő magyarázatot erre a felmerülő izgató kérdésre? S vájjon Bacon közismert, a jeltemtolenségig fokozódó szertelen ambíciója elég magyará„A világirodalom legnagyobb misztifikációja A Shakespeare - Bacon probléma nj megvilágítása Félix H. bruns, a szorgalmas Shakespeá- re. kutató-'egy hrau-nsdiw-pigi kiadó A-áílalatnál, a .febiti-ciipién egy müvet adott ká, mely .‘a Sh aikespea r e-Bacon iprpblémával foglalkozik s yzénvedélyeseu pörbasaaáH azokkal, akjk a Shakéípeare drámák szerzőjéül nem akarják. Francia Banont. a híres filozófust és ©lég züllött. erkölcsű udvari embert elismerni!. Ez tigyan elég szokatlan dolog a tudományos irodaiomlhan. de viszont okfejtése és a bi- zanyi'iéka'i oly alaposak, hogy egy két homályos popt. megvilágítása szükséges csak a végleges, i r ödaioüitörtémefileg igen fontos megáUapitáshoz, -• ha esztétikailag talán teljesen mellékes is az, — hogy a Shakespeare drámák titokzatos szerzője senki más, nem lehet unitit, az angol világhírű filozófus: Vefulaimi Bacon Ferenc, A probléma, melyen igen sok, .^frarri- -m a t i kus“ vitázott má t*, nem uj keletű. Baum- gárínef ifíS-bben 255 oly müveit jegyez föl. ■mely a kérdéssel főgla-lkozúk. E vitázó müvek argumentumai azonban, jórészt közvetettek •voltak, vatószihüségen alapultak s.' csak ” a d,Tárnák irásuiódjábó], tartalmából s az ifó óletkörülinéfiveiböl vontak le köveik ezt efé- seké't. hol Bacon, szerzősége m-eltefct, hol ellene. Bruns .másfajta bizonyító a.nyagót ihóz föl igazán ak, bt zwiyRáyáa-a, a rizóha ^övö • smüvék eteö kiadásaiból igyekszik bebizonyítani, rnógy'^ácou, aki maga is trf müveket a krip- tc^ráifíáj'ól, a titkos írás tudományáról, siffri- rpzótt’titkos közleményekben árulta el a drámáik ' szerzőségét, ■ . Ilyen titkos közléseket már régóta sej- te-ttek- a Shaksspeare kutatók, K-u.no Fi.scher, ■-r- aki pedig antibacomanus volt, ~ lB95-;ben, á német Shakespeare-Egyesülét ülésén kijelentette, hogy azonnal elfogadja Rafcon- Sliaikespeare azonosságát, ha valaki egy ilyen Bacontól származó kriptografuniót elébe tár. Az angol folyóiratok azóta több ilyen kripto- .gráf helyet ismertettek Shakespeare müveiben. de a közönség legnagyobb részt válvo- nogaíással haladt el me] leltük. Bruns azonban kianütatja, hogy mm helyek megfejtése zat-e ahhoz, hogy mint törvénytelen király*1 fiú, titkos "s másutt sehol nem nyilvánított vágyát a királyságra, akár csak így, titokban is leszögezni merje? Még egy kérdés. Mi indíthatta Bacont arra, hogy ha tényleg ő irta a Shakespeare ne-ve a latt, szíri teke rült. drámákat! e föl s égee müvek szerzőségét, csak ilyen titokzatos módon akarja vállalni? Csak föltevésre vagyunk utalva. Az európai hirü filozófus, a ?ő- pecsóför,' később kancellár, nem akarhatta, hogy neve, mint színpadi szerző is közszájon forogjam mert a színdarab irás akkor nem volt még olyan tiszteletreméltó foglalkozás, -mint manapság, Shakespeare! korában egyáltalában nem övezte valami nagy tiszteiét h|szen még Voltaire is részeg zseninek nevezte -s II- Frigyes porosz király „gyalázatos angol darabokénak nevezte a remekműve- két,. Lessing volt az első Némétországban, aki iméltányolta Shakespeare nagyságát Ha azonban a ma még homályos pontok is megvilúgosodnak s Shakespeare azonossága Bacou-nei kiderül, egy Shakespeare-- problémával kevesebb lesz, avval, hogy az az egyszerű stratfordi szinés-z, hogy réndsl- kezhetett oly széles ismeretkörrel, oly nagy filozófiai és történelmi tudással, mini amilyent a drámái elárulnak. . Mert az, hogy Shakespeare szigorú er kölcsvilága néin egyeztethető öséze Bacoo laza, megvesztegethető, erkölcseivel, ma má' bein nehézség. Bacon mard ősé bűntudatának npm egyszer adta tanúságát, iga* többek köz*! ■egy' imában is. melyben így szól: ..Ezerszere'* sen vétkeztem ellened Uram s'ez-rszer át* hágta ni törvényeidet, de a te kegyelmén sohasem hagyott el engem. Öli Uram, te mindég közéi álltái hozzám, —- eziránt sohasem hagyott kétségben gondviseléséé' számtalan megnyilatkozása. Nagy Atelt számomra kegyelmed, de nagyok voltak büntetéseid is. Kegyelmed megtört, és atyai fegyelem Alatt tartott, úgy kézéltél engem, mint 'égy' valódi gyermekedet, akit-büntetsz, mert szeretsz.44 A Bhakesipeare-kutatás. különösen pedig a Bacon-Shakespear? probléma történetében mindenesetre nagy jelentőségű Bruns kutatásainak eredménye s valószínű, hogy müvének nyomában, indokainak és fejtégeléseinek tudományos megvizsgálása állal világosság fog derülni a világirodalom egyik tegéreteke- sább kérdésére. Sserkssftí: Sziklay Kéziratok a szerkesztő Kassa, fider-otea 9. Ferenc ti r. rímére: Kqső»;e- küldendök. sr„
