Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-14 / 10. (1344.) szám

8 >

1927 január 14, péntek.

.MŰVÉSZET-IRODALOM..

BMMB—tn „'..Buu.fa. 1 ■'■«■'■ iffr.gj I I II ............".....

Ké

pzőművészetünk válságának megoldása

(Hozzászólás Tichy Kálmán dkks«ro®atáhoí)

Irta: Gwonk Ödön fetóőtmüvész

Selmecbánya, január.

Tichy kollegám „Kép®őmüív»éssetüinik válsága" tómű cifkfkísoTOzaita igen helyes mjegvilágitásbam adja elénk azt az áldatlan állapotot, amely olj’ian bónttólag hal minden itt élő, komolyan dolgozó művészire. KimeiriLtően letárgyalja a J. V. U. S. meddő működését és annak átszervezését javasolja. Itt volna az ideje valőbíin, de áltól tartok — a helyzetet jól ismerve —, hogy ennek éppoly kevés értelme volna, aminthogy nincs létjogosultsága a J. V. U. S. m a i működésének. Megkísérlem, hogy konkrét formában tegyek ezúton javaslatot arra, hogyan, teremthetnénk a magunk részére biztos bázist a jövőre nézve. Mielőtt ezt tenném, TMiy megállapításaihoz hozzáteszem még azt, hogy: a Jednota nem illetékes magát országosnak, egyedül üdvözítőnek és ehhez hasonlóknak nevezni, már csak azon körülmény miatt sem, mert tagjai sorából sok olyan Szlovenszíkón élő művész hiányzik, akik nélkül az egységes frontot tartani lehetetlen. Nem hivatott, maigát a Jednota kizárólag osan offioiálisnak nevezni, mert kívüle a ápolok slovenskydh umeleov" is él, az képviselteti magát a biiliföM’cn rendezett kiállítások prágai zsűrijén és egyszerűen kiasünizi a Jednota tagéinak beküldött munkáit. A Jednota abszolút biztos bástyái kulisszák, amielyeiket minden fa- kard áthasiíhat. Ndtűnik, itt élő művészeknek nem ilyen .bástyák kellenek, sem arra nincs szükségünk, hogy Szlovemsakó képzőtniüvészefiének bár- sonysz-éikében üljünk, m'imt ahogy a Jednota igazgatósága egy régebben hozzám intézett levelében magát jellemezte, de arra van szükségünk, hogy dolgozhassunk, művészetünkkel hozzájáruljunk a kultúra fejlesztéséhez és magunknak a jövőre biztos bázist teremtsünk. Ez csak akkor lesz lehetséges, ha egysége®, szervezett arcvonalat tudunk létesíteni.

A nemzeti alap a szükséges művészeti korporáció létesítésének nem lehet bilin d uláei bázisa, különösen egy olyan állama lakul atban, amilyen a mienk. Nemzeti alapokon nyugvó egyesületek itt mindig riválisaikként állanak, -vagy riválisakként teMnttetnek a többi nemzetiségek előtt. Amennyiben itt egységes frontalakitásról van szó, egy fórumot képező, tekintéllyel rendelkező, anyagilag, erkölcsi lég erős testület alakítása a fontos és felette szükséges. Úgy vélem, ebben minden européer művész egyetért velem.

Tidhy rámutatott arra a valósággal abszurd áillapotra, amely mindazokat, a művészeket sújtja itt, akik komolyan veszik a művészetet, hivatásuk az a szó valódi, értelmében; csekélyke jövedelmű-- bet, amelyet azon igen kis számú s még kevesebb vagyonnal rendelkező int ellektueljelük vásárlásaiból mutatnak fel, könyvekre, tanuilmá n jártakra, anyagra és egyéb, hivatásukhoz szükséges követelmények eszközlésére fordítják, — anélkül azonban, hogy az tizedrészben is elegendő volna a fenti szükségletek fedezésére. Ugyauaikkor dilettánsok, sarlatánok költekeznek a művészileg járatlan közönségre a legkülönbözőbb bebeszélésekkel rá- eózott „árujuk" busás jövedelméből. Itt még egy. igen érdekes, a közönség előtt ismeretlen dolgot akarok megfelelő világításiba helyezni A sarlatán, aki jövedelmező üzletnek tekinti a fcépíes- -tést, ellátja magát a legtsüényabb anyaggal, betér a legközelebbi papirfe&reskedésbe, vagy trafikba és vesz néhány úgynevezett „imüvészlapct" s azokról valódi, kézzel festett művészi képeket, másként „original“-okat készít naponta — a katzenjammeres napokat is beleszámítva (mert az ilyenek ,,bohémek") — állag Klet, szóval tizet. Eladja ezután cO koronájával s 500 korona nem megvetendő napi kereset! Ezzel szemben mi, akik éveken át tanultunk, sok nélkülözés árán bejártuk a művészetek európai forrásait, hogy azokból meríthessünk, akilk éveket áldoztunk a nagy mesterek müveinek másolásával külföldi múzeumokban, fázva és éhezve, hónapokat szenteltünk, rengeteg elsőrangú, drága anyagot használva el stúdiumok készítésére egy-egy munkánk megfestéséhez s azután bátorkodunk egy-kóiezer koronát kérni kópéinkért, közfelháborodást keltünk „fan- taszüikus" áraink miatt. A közönség nem látja be és nem akarja tudná, hogy a jó nem olcsó. Ez a valóság.

Mi tehát a teendő?

Hogy egy tekintélyes képzőművészeti korporációt létesítsünk itt Szlovemszkó®, amely egyrészt kineveli a járatlan publikumot, másrészt anyagi támogatást nyújt művészeinek.

Miképp érhető ez el?

Adók terheitől nyögő publikumunk pénzéből aligha, — erre kizárólag az állam képes, amely kulturális intencióit széliében hangoztatja, tehát nem zárfcőzab'ik el egy valóban kulturális, sőt kulturcél financirozásától. Az álltaimnak sem szabad, hogy fontos legyen, miilyen nemzetiségű művészieknek ad szubvenciót. A cél a képzőművészeteknek a legszélesebb körben való terjesztése s erre minden a célt szolgáló eszköz kell, hogy jó legyen az állam szempontjából épp úgy, mint a mi szempontunkból.

■Felhívom léhát a következő művészeket: Angyal, Beoka, Borút h, Flache, Gynnkorits, Gerő, Hárma®, Halász-Hradíl, Kovácik, Kern, Mitro.vsky,

Magyar, román, angol stb. útlevél- ▼izumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró útleveleinek meghosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggé eszközli a Prágai

Hagyar HiHap kiadóhivatala.

Az Avenue de TOpére felső szélén állt a nyolcszáz szobás Grand Hotel s az avenue túlsó végén a Grand Hotel du Louvre négyszáz lakosztályával. Mindkét szálloda pazar fényben úszott s az utolsó zugig megtöltötték az angolok és amerikaiak. Ennek a két épületnek van Párisban a legszebb kilátása. A Grand Hotel egyik másodemeleti ablaka épp a Boulevard des Capucinus és a Rue Auber-re nyilik. Irnen végig lehet látni a boulevar- dokon mindkét irányban. Látni lehet az Operát, a Piacé de 1‘Opére-t, az Avenue de TOpéra-t, a Rue du Quatre Septembre-t, a?z átjárók élénk tumultusát, a csillogó caffé-ket, a villanyfényes áruházakat, a szines kioszkokat, a lassú omnibuszokat, a csilingelő villanyosokat, a tovasuhanó autókat, a gyorsiramu ügető taxikat, a magánbatárokat, az újságárusokat, az utcai játékkereskedőket, a koldusokat és az egész utca életét, a komolyarcu férfiakat s az elegáns nőket, amint csevegnek, kacagnak az ünnepi színekben pompázó Páris falai között.

A nagyszerű kilátást nyújtó ablak most egy amerikai milliomos lakosztályához tartozott, aki nem volt más, mint Cecil Thorold. A milliomos negyedmagával a délutáni napsugár fényében élvezte a pazar látványt Eve az újságíró analizáló szemével vizsgálta az utcát, mig Kitty az ünnepelt primadonna egoizmusával saját elragadó énjének keretéül képzelte azt el, amint kihajolt az ablakpárkányon, mint Júlia a londoni színház erkélyén. Cecil harmadik vendége Lionel Belmont volt, a rapoleonszerü angol-amerikai szin- ház-tröszt feje, Kitty menedzsere. Mr. Belmont, hatalmas növésű, jókedélyü negyvenes ur, kijelentette, hogy Párisha üzleti ügyben jött. Két nap óta azonban az üzlet annyiból állt, hogy Kitty-t minden lépésében követte s sietett Kitty minden elképzelhető szeszélyét kielégíteni. Jelen percben Belmont az utca helyett Kitty-t, mig Cecil Eve-t nézegette.

Mindketten meg voltak elégedve a látvánnyal. Eve és a milliomos eljegyzését már nyilvánosságra hozták.

— Ma. van az ünnepi előadás, ugy-e? — kérdezte Eve, amint az Operaház díszes, büszke falai felé intett.

— Igen — felelt Cecil.

— Milyen kár, hogy nem lehetünk ott! Úgy szerettem volna látni a királynőt estélyi toilette-ben. S azt mondják, hogy a belső díszítések . . .

— Mi sem egyszerűbb — mondotta Cecil. — Ha látni akarja, drágám, menjünk.

Kitty hátravetette a fejét.

— Mr. Belmont már próbált jegyet kapni, de nem tudott. Ugy-e Bel? Csak meghívott közönség előtt tartják az előadást. S meghívókat a szépművészeti minisztérium küldött szét.

— És mégis, Párisban mindent meglehet szerezni, ha megfizetik — állította Cecil.

— Kedves fiatal barátom — mondotta Lionel Belmont. — Ha lehetne helyet kapni, úgy az nekem is sikerült volna. Mindent elkövettem. Nem adtam az árva limitet és mégse sikerült.

— És mégis ... — ismételte Cecil.

— Olvasta a mai Heraldot? — kérdezte Belmont. — Nem? Well, figyeljen ide. Érdekelni fogja. — Kihúzott zsebéből egy ujságla- pot s olvasni kezdte. — „Jegyek az Opera ünnepi előadására. A királyi látogatás alkalmával rendezett ünnepi előadásra kiadott jegyek körül nem csekély az elégedetlenség. Az előadásra kiadott meghívók igazságtalan kiosztása nem egy botrányra adott okot. Madame Féüse és Mademoiselle Malva, a két világhírű

drámai szoprán épp ezen este történő fellépése ritka érdeklődést keltett a nagyközönség soraiban- Olvasóink, valamint a Figaró olvasói is észrevették négy nap előtt a hirdetést, mely igy hangzott: Betegség miatt átadó az Opera ünnepi előadására egy páholy és két zenekari zsöllyeülés. Érdeklődök forduljanak Rue de la Paix Í55. szám alá. Négy riportert küldtünk ki a hirdetésben megadott címre. Az elsőnek 7500 frankért jó oldalpáholyt ajánlottak fel, valamint két zenekari zsöllyét is 1250 frankért. A másodiknak egy felső középpáholyt és két földszinti ülőhelyet a hetedik sorban, a harmadiknak az utolsó sorban két földszinti ülést, a negyediknek egy kis földszinti középpáholyt ajánlottak fel E jelekből nyilvánosan megállapíthatjuk, hogy a nevezett címen egy ügynökségi iroda működik. Mindenki kérdezheti: Hogy szerezték meg az illetők a helyeket? A szépművészeti minisztériumtól, avagy meghívók utján? Mi is azt kérdezzük: Hogy? A hatóságok hir szerint már közbeléptek, hogy ennek a szégyenletes esetnek végére járjanak."

— Brávó — mondotta Cecil.

— így van ez! — jegyezte meg Belmont s egy asztalkára dobta az ujságlapot. — Magam is voltam a Rue de la Paix 155-ös házában és ott kijelentették, hogy semmi pénzen nem tudnak adni és semmiféle jegy sincs náluk.

— Talán nem ajánlott fel elég pénzösszeget — mondotta Cecil

— A hatóság közbeléphetett. A hirdetés ma már nem jelent meg a lapokban.

— Mégis ... — mormolta Cecil a fogai között.

— Nézze — mondotta Belmont kissé ingerülten. — Tegyünk pontot az eset után. Fogadok önnel egy kétszáz dolláros vacsorába, hogy nem kap jegyet — még kettőt sem, nem hogy négyet

— Tényleg fogadni akar?

— Well — ismételte Belmont irőnikusan V- hadd lakjon jól ez a két szegény leány!

— All right! — mondotta Cecil és csöngetett. ■ : ..... ■ |

— Lecky, •— szólt Cecil a belépő inashoz- — El fogsz menni a Rue de la Paix 155-ös száma alá. Utánajársz, melyik emeleten árusítják a mai opera-előadásra a jegyeket. Aztán veszel négy ülőhelyet, lehetőleg páholyt Megértetted?

A szolga egy darabig kancsal szemekkel bámult urára, aztán, mintha fény borította volna el agyát, kérdezte: A mai ünnepi előadásra kíván jegyet kapni, Sir? Értem.

— Ha érted — mondotta Cecil, — úgy itt van a névjegyem. — Egy-két szót irt a névjegyre és átadta azt a szolgának.

— És az ár, Sir?

— Adtam neked tegnap egy üres csekklapot, a Crédjt Lyonnais csekklapját Használd azt.

— Jes, sir. És ... és mi lesz az én francia tudásommal, Sir, az én csekélyke francia tudásommal . . .?

— Barátom — lépett közbe Belmont

én leszek a tolmácsa. Kiváncsi vagyok a dologra magam is.

Lecky meghajtotta magát és nem kancsa- litott többet

Három perc múlva (mert csak a sarkig kellett menniök) Lionel Belmont és Lecky beléptek a Rue de la Paix 155. negyedik emeletének egyik szobájába. Közönséges polgári ebédlőnek nézett ki a helyiség, azzal a különbséggel, hogy íróasztal is volt benne. Az íróasztalnál egy fiatalember ült (Folytatjuk.)

Mottoska, Mumuarrm, Makovits, Poór, Schubert, Sehurntaim, Tichyt, hogy gyűljünk össze akár itt, aikár ott, szerkesszünk egy memorandumot a kormány részére, amelyben .tudtára adjuk, hogy vagyunk, dolgozunk és élni alkarunk!

A legnagyobb hiiiba ott van, hogy a prágai kormány altig tud létezésünkről s ha mi nem igyekszünk éhet jelű adni — alig hinném, hogy ők minket erre teMrmak. A kormányhoz intézendő memorandumunkban rá kell mutatnunk áldatlan, lehetetlen adókkal súlyosbított helyzetűnkre. Rá kell mutatnunk arra, hogy mi dolgozunk, munkánk értéke®, de szóhoz jutni szegénységünk és szervezetlenségünk miatt nem tudunk. Adjanak módot és alkalmat, hogy erőinket megmutassuk, másokéval összemérjük és ha művészetünk, munkásságunk érték — ami nem kétséges —, akkor követeljük a kormány legmesszebbmenő támogatását. Nem 'elégedhetünk meg ezután azzal, hogy az állam szubvenciót ad ennek, vagy amannak az egyesületnek, amelyből azonban végeredményben senkiinek eeuimi nem jut és semmi pozitív eredmény M nem mutatható. Ha egyénetikint is hatható® állami szubvenció állna rendelkezésünkre, Szlovenfszkó művészetét végre európai relációba álliibhatnók.

Ez a művészet, ahogy én ismerem, megérdemel minden támogatást az állam érdekében is. Az államnak eminens érdeke, hogy művészeinek hóna alá nyúljon, őket segítvén; nem lehet közömbös neki, hogy az itteni művészetet épp úgy fizetésképtelenségek nyomorítsák, minit a kereskedelmei

A XV-a espooiiZiéne internazionále d'arte della oilftia di Venezia MGMXXV. csehszlovák pa- villonja elég szégyen volt az állam művészetére nézve, ez a jövőben kikerülhető, ha kellő körültekintést tanúsít a kiállítandó anyag csszeválogatá- sáuál és szóhoz juttatja arcokat a művészeit is, kiket eddig mostoha gyermek ekként kezelt- Ahhoz azonban elkerülhetetlenül szükséges az, hogy a mostohagyermekek összeállva, hangosan kérjenek részt a jussból. A szloveniszkóiaknak eddig csak a morzsák jutottak, leggyakrabban az sert. Jogunk van kiérni és követelni helyet a terített asztalnál1!

■SzinHÁT-y.F^ia

A pozsonyi mozik műsora:

Redoute: A Pralermizsi A d 1 o n : A nevető férj.

Uránia: Szibéria-.

Tátra: Frigó mint boxbajnok. (Bur-ter Keaton.) Elité: Szibéria.- oo ■

Az ungvári városi mozgó műsora január 11—18-ig.

Csütörtök: Az árnyvonat kirablása. Főszereplő: Tóm Mis.

Péntek: ó azok a szerencsétlen férjek. Har- rold Lloyd burleszk.

Szombat és vasárnap: Ember az állatban.

Főszereplő: Art Accord.

Hétfő: A véres orkán. Regény a francia-porosz háború idejéből.

(*) A ruszinszkói magyar színtársulat Munkácson. Munkácsi tudósítónk jelenti: Polgár Károly színtársulata február 15-én befejezi ungvári szezőnját, azután ismét Munkácsra jön. A város magyar közönsége szeretettel és lelkesedéssel várja a magyar színészeket s egészen bizonyos, hogy újra táblás házakkal fogja honorálni a társulat működését. Somogyi Károly igazgató-helyettes már a városba érkezett, hogy megkezdje a kéthónaposnak tervezett szezőnra a bérletek gyűjtését

A ruszinszkói magyar színház heti műsora;

Péntek: Menekülő asszony.

Szombat: Császárné. Operett.

Vasárnap: délután: Kornevitlei harangok. este: Császárné. Operett.

A szlovenszkói magyar színház műsora: RIMASZOMBATBAN:

Csütörtök: Csókos asszony.

Péntek: Peer Gynl.

Szombat: Alexandra. Operett-bemutató.

Vasárnap délután: Bucsukeringő. (Mérs. h k ár.' este: Alexandra.

CSPORT"

Pozsonyi hírek

(Pozsonyi tudósítónk jelentése.) A CsAF- MLSz központi intézőbizottsága tegnap tartotta meg rendes ülését, amelyen a főtitkár a közgyűlés előkészítéseiről Téféráit.' Felolvasta a kassai kerület közgyűlésének jegyzőkönyvéi, amit az intézőbizottság pontról-pontra felülvizsgált és miután megállapította, hogy a jegyzőkönyv hiányos, elhatározta, hogy azt Kassának kiegészítés céljából visszaküldi. Jegyzőkönyvi köszönetét szavazott Várnay Ernőnek, amiért a központot a kassai kerületi közgyűlésen hathatósan képviselte. Ezután áttért a kassai kerület panaszaira és miután ezeket — amennyiben ilyenek volnának — a közgyűlésen orvosolni óhajtja, meghagyta a főtitkárnak, hogy expresszlevélben szólitsa fel Kassát, hogy terjesszék be Írásban a konkrétumokat. Az intézőbizottság ugyanis fontosnak tartja, hogy Kassa panaszait már a közgyűlés előtt megismerje hogy a közgyűlésen aktákkal igazolhassa a maga igazát.

V

Dóbiás Pozsonyban. Dóbiás, az egykori Vas, Diószegi, illetve Bratislava játékos, aki három évvel ezelőtt elhagyta Pozsonyt és a prágai Slaviába lépett, a napokban tért ide vissza, hogy szülővárosában végleg letelepedjen. Dóbiás a prágai Sla- via profijátékosa volt, ahol váltakozó formát játszott. . Eleinte több eredménnyel, utóbb kevésbé. Váltakozó formájához talán nagyban hozájárult az, hogy Prága nagyváros, ahol a játékosnak több alkalma nyilik a szórakozáshoz. Vagy ta’án az is kihatással volt rá, hogy Prágában megnősült, sőt apává avanzsált. Mindezek oly momentumok, amely jó vagy rossz játékra kihatással lehetnek. Reméljük azonban, * ogy Dóbiás itt Pozsonyban, otthonában, régi formáját vissza fogja szerezni. Egyesületet még nem választott, valószínű azonban, hogy a Bratislavához vissza fog kerülni.

V

A Ligetinél Müller centercsatár lesz a helyettes intéző. Heitmanek Rezső, a Ligeti Sport Club nagyszerű intézője, nagy elfoglaltságára való tekintettel, a jövőben már nem akarja elfogadni a Ligeti intézőségét és azért az egyesület legutóbbi közgyűlésén lemondott. A klub vezetősége azonban ebbe nem akar belenyugodni s azért Heitmannek lemondását nem akarja tudomásul venni és azon fáradozik hogy agilis intézőjét el ne veszítse. Az ügyet most aképpen óhajtják elintézni, hogy Heitmanek mellé másodintézőt állítanak, aki az intézőség apróbb ügyeit végezné. E tisztségre nem mást, mint a csapat népszerű csatárát, Müller-Kajmot akarják kinevezni. Müller ezt a posztot is fogja méltóan tudni betölteni, tekintve, hogy a jeles csatár már az utolsó hetekben Heitmannek adjutánsa volt, amikor is kellő és az intózőséghez szükséges ügyességet árult el.

K. P.

)( A Vrsovice ausztráliai turnéját a CsAF jóváhagyta azzal, hogy a csapat Ausztráliában mint Bohemia Xl-e szerepelhet.

)( Bécsi korcsolyázók Londonban. A londoni Skafing Club pályaavató versenyén" Jarossné-Sza- bó Herma, Wrede és Böckl mérnök vesznek részt. .Taross mérnök felesége kíséretében a magyar sportot fogja képviselni.

NA GYVÁROSOK SARCOLÓJA

Egy gyönyörthajhászó milliomos kalandjai

Enoch Araold Ben nett regénye r