Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-25 / 19. (1353.) szám

2 »AC^AR.-*íIRIíAL> ______________________________________________m7 január 25, kedd. Ha rminchét kinevezett főrend KéSszáznegyvenkéf tagja van a felsőháznak — Már csak három hely betöltetlen A Kongnia sérelmes kiutalása Szlovsnszkón Szlovenszkó, január 22. A kongnia kiutalása az uj törvény alap­ján az 1926. évre Szlovenszkór már majdnem minden lelkészi hivatal részére megtörtént. A különféle kiutalásokból körülbelül megállapít­ható, hogy a számítás alapjául az 1896-iki kongruaösszeirások Öt és félszeresét vették fel. Azonban az alap számításba vételénél a leg­több lelkészt igen nagy csalódás érte azáltal, hogy a referáltig minden egyes jövedelmi léteit öt és félszeresre emelt fel. így, hogy csak néhány példát hozzunk fel, a lelkészeknek a föld és a hívektől járó ter- ményfzetés és szolgálmáryok mellett, olyan jövedelmeik is vannak, mint alapítványi tő­kék kamatai, fundus taksa, misealapok stb., amelyeknek a jövedelmét a referátus, csakúgy megsokszorozza, mint a föld és egyebekből származó hasznokat Kérdezzük már most, hogy pld. egy 1000 korona után 1896-ban szedett 60 korona ka­mat miként szökhetett 1926-ban annak öt és félszeresére, sőt számtalan olyan eset is van, hogy a római katolikus, görög katolikus lel­készek 1896-iki jövedelmi felszámításakor jö­vedelemnek vették, amint ez természetes, a vallásalapből nyert fizetéseiket avagy ref. vagy evangélikus lelkészeknél az országos köz­alapból kapott évi fizetést Tudvalevő azon­ban, hogy 1919 óla az flyen jövedelmek végkép meg­szűntek, mégis öt és félszeressel felszámí­tották. ügy látszik a referátus a dolognak a könnyebb végét fogta, holott csak igen kevés munkával tiszta képet nyerhetett volna. Szám­talan lelkész van ily módon pedig tetemes ösz- szeggel megkárosítva. Most készül, mint halljuk, a végrehajtási utasítás. Ha már oly szűk marokkal mért a kongruatőrvény, csak a végrehajtási utasítás becsületes elkészítésétől vár a papság némi méltányosságot és ha ez utasításnál a referá­tus arra az eléggé igazságos álláspontra he­lyezkednék is, hogy a föld, termények stb. jö­vedelme az 1896-iki összcczámjtás öt és fél­szerese legyén , de a most követtet azon lehe­tetlen módszert, hogy alapók, alapítványok stb. kamatait Öt és félszeresen számítsa, sőt hogy rém létezőket is igy szorozzon meg, az Isten szerelmére, hagyja el, mert ez abszurd mate­matikai művelet ezrek és ezrek szájából vesz; ki a kenyeret. p. m. — Leleplezték Vázsonyi Vilmos mell­szobrát. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A lipótvárosi demokrata körben tegnap este leplezték le Vázsonvi Vilmos­nak. az elhunyt demokrata vezérnek mell­szobrát Budapest, január 24. Budapesti szerkesztő­ségünk jelenti telefonon: A hivatalos lap vasár­napi száma 37 főrend kinevezését hozza, amivel csaknem teljessé vált a magyar országgyűlés felsőháza, amely összesen 242 tagot foglal ma­gában. Hár>m tagság még üresen maradt. A ki­nevezett felsőházi tagok névsora a következő: Balogh Elemér, a „Hangya" vezérigazgatója, Batthyány Elemér gróf örökös főrendházi tag; Bernáth Géza dr., a kir. kúria nyugalmazott má­sodelnöke, volt főrendiházi tag; Concha Győyő dr. egyetemi tanár, volt főrendházi tag; vitéz Csanády Frigyes nyug. tábornok; Dani Balázs nyug. tábornok; Egry Aurél dr., a Pénzintézeti Központ jogtanácsosa; Erney Károly, a Pesti Első Fisai Takarékpénztár igazgatója; Hazai Samu volt honvédelmi miniszter, nyug. vezér- ezredes; Heinrich Dezső kormányfőtanácsos; Herczeg Ferenc Író, a Magyar Tudományos Aka­démia alelnöké; Ho'fsy Pál, a Magyarországi HirlapTők Nyugdíjintézetének elnöke; Jekelfa- lussy Zolfá volt fiumei kormányzó; Károlyi László gróf, v. b t. t.; Koős Zoltán, a Magyar Fö'dhitelintézet vezérigazga’öja; Korányi Sándor báró, dr. egyetemi tanár; Kornfeld Móric báró dr. nagybirtokos; Lukács . László v. b. 11 volt Prága, január 24. A tervbe vett közigaz­gatási reform javaslatát a belügyminiszté­rium már elkészítette, úgy hogy az elaborá- tum jelenleg sajtó alatt van s csak napok kérdése, hogv tanulmányozás végett kiosszák a törvényhozóknak. A javaslat 67 oldal terjedelmű, 101 sza­kaszból áll és elnevezése a következő: A po­litikai közigazgatás szervezéséről szó1 ó kor­mányjavaslat az 1920 február 28-iki törvény kiegészítésére. Hodzsa iskolaügyi miniszter, aki szom­baton Pozsonyban tartózkodott, többek kö­zött a következő nyilatkozatot tette a köz­igazgatási reformról: — A teljhatalmú minisztérium olvan át­formálásáról van szó. amelv azt a célt szol­gálja, hogv a mai állapotból minden zök­kenés nélkül juthassunk át az ui rendszerbe. A közigazgatási reform Szlovenszkón ugyan­olyan országos elnökséget létesít, mint ami­miniszterelnök; Múzsa Gyula udvari tanácsos; Tamási Nagy János volt nemzetgyűlési képviselő; Nemess Albert gróf nyug. nagykövet; Némethy Károly dr. volt államtükár, Pallavicini János őr­gróf, "yúg. nagykövet; Papp Elek dr„ a Magyar Nemzett Bank alelnöke; Ripka Ferenc dr. főpol­gármester; Szcitovszky Tibor dr. volt külügymi­niszter; Sebess Dénes dr., a Magyar Földhitelin­tézet igazgatója, államtitkár; Simoüfsits Elemér v. b-t. L; Soós Károly nyug. tábornok, volt hon­védelmi miniszter; Széchenyi Emil gróf v. b. 1.1,; Szijj Bálint volt nemzetgyűlési 1 épv'selő, nagy- ignandi kisgazda; Szinyei-Mersie István v. b.t. t.j Szt erényi József báró, volt kereskedelmi minisz­ter; Teleszky János dr. volt pénzügyminiszter; Tőih János, a földbirtokrendező bíróság elnöke; Vida Jenő, a Magyar Általános Köszénfcánya R. T. vezérigazgatója; Weiss Fülöp, 6 Pesti Ma­gyar Kereskedelmi Bank vezérigazgató-e"nőke. A hivatalos lap ezenkívül még egy kinevezést közöl. A kormányzó az Orvosszővetség közgyűlés© által jelölt: Gerlóczy Zsigmond. Hülfl Hümér és Flesch Nándor tanárok közül Gerlóczy Zs; gmond dr. taruirl egészségügyi főtanácsost, közkórházi főigazgatót nevezte ki felsőházi taggá öt évi tar­tamra. Az idézett törvényt még az első Tusár- kormánv készítette és a forradalmi nemzeí- gvüjés fogadta el a német és magyar kisebb­ségek parlamenti képviseletének távölléfében. Az ui javaslat külső struktúrája szerint egy bevezető részre és három főrészre oszlik. Az indokolásnak ugyancsak van egv álta­lános bevezető része és egv 14 szakaszból ál­ló függeléke, amely a törvénviavaslat első fő­részére vonatkozik, míg a második függelék 100 paragrafusból dű­lvén Prágában és Brünnben már megvan, az­zal a különbséggel, hogv ez a reform Szlove.n- sakón a legmodernebb szempontok szerint fog megtörténni. A közigazgatás az egész köz­társaságban elvben egyenlő lesz. de hangsú­lyoznunk kell. hogv a szlovenszkói országos elnökség sokkal nagyobb hatalmi faktor lesz. mint ami­lyen eddig a pozsonyi minisztérium volt. — Az országos bizottságnak, amelv az el­nökség mellett fog működni, 51 tagja lesz. Ezzel természetszerűleg a zsupák, mint köz- igazgatási territóriumok s a zsupáni méltóság is megszűnik. A zsupáni hivatalok azonban mint felügyeleti hivatalok továbbra is meg­maradnak. Nem lesznek tehát közigazgatási instanciák, de azért különböző feladatok végrehajtásával bízzák meg őket Á szlofenszkói minisztérium átszerve­zése csak jelentéktelen személyi válto­zásokkal fog járni* miket március végéig, de legkésőbb tavasszal végre is hajtunk. — A reform magában foglalja a kor­mánytöbbség programiét. A kormánytöbbség le akária tárgyalni az összes meg nem oMott belpolitikai kérdéseket. Ezzel kapcsolatban Hodzsa hangsuivozza. hogv a sTlnvaTiszkói né^et és magvar kisebb­ségi kérdések a s^ovák autonómia nrib-’ lémáiáva! errifToiiPee nvernek megoldást, mert ez a feladat nemcsak az áHamepvrég- eel. hanem a szlovák követelésekkel is össz­hangban van. .....w'fM I I wni'miiwi Ag rárius képviselő a kormánytöbbség jövőjéről Prága, január 24. Prostivinban a cseh agrárpárt mezőgazdasági tanfolyamának megnyitásán Beran képviselő a párt főtitká­ra érdekes politikai beszédet mondott a kor­mánypártok egymásközti viszonyáról. A be­szédből kiemeljük a következő részleteket: — Ami a németek részvételét illeti, egé­szen tiszta a helyzet. A német mezőgazdák belátták, hogy az eddigi negatív politika cél­talan. Rájöttek arra, hogy közös érdekeink és sebeink vannak. Ha a német és cseh nagyiparosok olyan könnyen tudnak megegyezni, amikor például karlellröl van szó, ha a kommu­nisták nemzetiségre való tekintet nélkül egy táborban vannak, egyenesen őrült­ség volna,, hogy közös ügyekben a cseh és német mezőgazdák is meg ne értsék egymást. — Mi, akik a mai többség élét- állunk — fejezte te Beran — tudjuk, hogy óriási ne­hézségekkel kell még majd megbirkóznunk. / mai köalició nyolc pártból áll, melyek kö­zött kulturális és nemzeti különbségek van­nak. De bízom abban, hogy ezeket az aka­dályokat is de tudjuk győzni. Ez a többség nem fog munkásellenes politikát folytatni* hanem egészséges gazdasági célokat követ s ezzel használni fog az államnak, az összes polgároknak és társadalmi osztályoknak. — Nas-y hóviharok Spanyolországban. Madrid­ból jelentik: Spanyolország számos vidékén, kü­lönösen Sturiábnn és ÁlbaceIában nagy viharok voltak. Az említett helyeken szünetet a vasúti for­galom. Három vonat a hó alatt van. hat mozdony kisiklott. Madrid és Valencia között megszakadt a közvetlen összeköttetés. Madridban a hőmérő az elmúlt éjjel öt fok hideget mutatott. Hodzsa: A szlovenszkói országos elnökség sokkal nagyobb hatalmi faktor lesz, mint a po­zsonyi minisztérium volt Az iskolaügyi miniszter nyilatkozata a közigazgatás! reformról - A kormányjavaslat már sajtó alatt van — A kormánytöbbség programjában benne van a magyar kérdés végleges rendezése? A szlovenszkói német és magyar kisebbségi kérdések a szlovák autonómia problémájával egyidejűleg nyernek megoldást Szántó György BÁBEL TORNYA rA PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (19) — Hilgur, tudsz te lovagolni? — Tudóik. Elszégyelte magát. Mikor kimentek, a lépcső árulkodón reccsent. Mintha minden egyés öreg foka árulkodni akart volna vén néniké módjára. Odalent a Garam kutya végignyalta a kezeit. Érezte a kutya, hogy többet nem kerülnek vissza Anzelmus mester házába. Másnap délben érkeztek meg Lüt ti eh nyugati kapujához. Végigjárták az összes vendégfogadókat, de a barátok már nem vol­tak ott. Hilgurnak csak itt tudtak női nyerget szerezni. Nagyszerűen ülte meg a lovat. János pedig, mintha mindig lovon tilt volna. Nagy szürke pejlovával egészen össze­szoktak a rövidke utón. Étkezés után tovább­folytatták útjukat. Alig indultak el a kölni országúton, porfelhőt vettek észre. A távolság egyre csökkent köztük és a porfelhő közölt. Végre Hilgur tisztán kivette a két barát fehér é3 fekete csuháját. NidhaTdt nagyokat kur­jongatott. A fehér és fekete csuha megállt, hogy bevárja őket. Anze’mus mester egyedül maradt. Ettől az időtől fogva nem lépkedett olyan biztosan az állványokon. Egyszer ahogy letekintett, mcgíorduit körülötte odalent a házak és fák sora. Egy pallér megragadta. Aztán nem engedték fel többé a Bábeltornyára. MÁSODIK RÉSZ Miklós bán hangja kihallafezctt a hosszú sötét folyosóra. — Miso, Miso! A sár istáiéi tót fiú, a nagyur kedvenc szol­gája ész nélkül száguldott végig a folyósón és miután az álom még nem egészen ment ki a szeméből, belebotlott az épen feltápászkodó C&ke agárba. Miso elvesztvén egyensúlyát, egész hosszában elterült a folyosó kőkockáin. Estédben el őr etartott kézfejét és térdét meg­ütötte, de azért rögtön felszökött és sajgó tagokkal szaladt tovább. Ceke fájdalmasan szükölt, a rúgás vékony bordáit érte, amelye­ket nem fedett semmi hús. Gerincének min­den csigolyája kibukkant, ahogy vinnyogva félkör alakúra görbítette. De a száraz kis feje merev maradt és egykedvű, üres tekintete som fejezett ki semmi fájdalmat. Ceke nagyur volt. Arcizmai sohasem árulták el belső in­dulatait, nem tudott nevetni és sírni, mint a többi kutyák. Miso ellenben rém tudta álarc alá rejteni fájdalmát, amikor lihegve megállóit a szoba ajtajában. Szája rángatódzott és majdnem hangosan felnyögött. De a nagyur nem né­zett rá. — Miso, nyisd ki az ablakokat. A fiú egyik ablaktól a másikig sáutikált. Főimé-vonta a nehéz harsonyfiiggömyöket és kitárta a hárem szokatlanul széles, de ala­csony ateak mindkét szárnyát. — Miso, idebent reggelizem. Kérj a kony­hában füstölt sód art A legény elbicegett és Ceke besurrant az ajtón. Nem üd-vözötte a gazdáját soha. Neszr tel énül lépkedett körül a szobában, aztán ugyancsak nesztelenül feldobta magát az egyik ablak ölnyi szélességű párkányára és a napsütés felé tette , csillogó sárgabarna szőrét. Az Ispán felült az ágyában és szemeivel itta a beözönlő napfényt. Szerette a napot, talán 5 maga sem tudta, hogy mennyire. El­nézte mindig most az ágyból, hogyan dárdáz- nak meg mindent ezek a meleg, aranylő sugarak. Keletről jönnek mindig, gondolta, mint ahogy mi jöttünk. Ott keleten bizonyára erősebb és sokkal áldotíább ez a folyton per­metező aranyeső, fénylőbb és melegebb. Ha most fiatal volnék, elindulnék kelet felé és addig mennék, ameddig csak a nap engedne. Ameddig szemem el tudná viselni a fényt és bőröm a forróságot. Lomha, súlyos léptekkel az ablakhoz ment és rátétté széles, barna kezét az agár nyakára. A nap és az ispán barna arca találkoztak az ablakban. Régi ismerősök voltaik, hatvan­négy nyáron sütötték barnára ezt az arcot a napsugarak. Most megint rátüztek a kiugró, alacsony, sima homlokra, az erős pofacsonto­kon és hatalmas állkapcson megfeszülő bőrre és keresték az utat azokban a mély ráncok­ban, amelyek a lapos orr két eimpájától a széles és duzzadt ajkak két szögletéhez kacs- karingóztak. A száj felett rövid tömött szürke bajusz. A sötétbarna szemek össze villantak a nappal, azután lezuhant a tekintetük a bástya alatt elterülő mélybe. Az ispán háza közvet­lenül a templom alatt és a Mihály bástya felett állott, mint egy lépcsőfok a templom és várfal között. Azért mutatott az ablakpárkány ölnyi szélességű falakat, mert ez a ház mint­egy folytatása volt a várnak. Az ilyen pára- mentes májusi reggeleken egész Visográdig ellátott ablakából az olyan szem, mint amilyen az ispáné volt, sőt a" fővadászmester erősen bizonyítgatta, hogy ő Vácot is látja. Ezen sok vita folyt és az ispán elmosolyodott mert. hogy is lehetne a visegrádi hegyektől Vácot látni. Hiszen alig száz öl a várhegy. Letekin­tett a bástya felé. A hegyoldalba ut volt vág­va és ezen kettesével haladtak el a kis­papák. Az ispánnak nem tetszettek ezek a fekete foltok a napsütésben. — Semmi sem fekete ebben az egész istenadta és naplocsolta nagy űrben, gondolta, csak ezek a hollőfiókák. Valóban, a színek ilyenkor születtek meg szép lassú egymásutánban. Valami fehéres hidegségből egyenként bontogatta ki őket a napfény, mint ©elyemgubóból a pillangót. Né­mán hárfázott a selyemfonalak millióin a némán felszálló tűzgömb és a hárfa színeket pengett. MegopalizáItatta a folyó fehér szallag’át, százféle kékre bontogatta a hegyek szürkéjét és végigfutott légies ujjaival a szoba vérvő- vöros függönyein. Minek ide a fekete foltok? Nem nap isten papjai ezek. De a kispapok befordultak az utkanyarulaton és a templom felé mentek. A napisten felkacagott és teli­loccsantotta aranyesővel a fekete csuhák há­lát is. Nem tűrte meg a fekete szint az ő bi­rodalmában. Miklós ispán észrevette ezt és elmosolyodott. — Májusi ájtatosságra mennek a kis­papok — szólt be a szobába. Kócos, piszeorru leányíoj bujt ki a taka­ró alól és utána gömbölyű, meztelen kar. A fej ásított és a meztelen kar a fej alá tevő­dött. Az ispán kíváncsian nézte, most látta először. A leánynak tegnap volt a lakcda'ma és jobbágylány lévén, első éjszakáját törvény és szokás szerint a hübérurnál kellett töl­tenie. — Ejnye — kiáltott fel egyszerre az is­pán —, hiszen nekem is az ájtatosságra kell sietnem, mert különben meghúzza az öcsém a fülemet! A lány nevetett. Miklós ispán elr ott ette magát, hogy mi a fenének is beszél ilyene­ket egy jobbágylány előtt. Most ő is nevetett. Ahogy Lgy együtt nevettek, egyszerre meg­szűnt közöttük minden távolság, nem volt többé hüibérur és jobbágy, egy izmos, öreg legény és egy élettől majd kicsattanó tizen­hat éves leány találkoztak a nevetésben éve­ken és osztályok ledönthetétlennek látszó falain át. Az ispán leüli az ágy széfére és meg­simogatta a lány kemény -karját. — Aztán mondd csak, nem féltél, hogy leüttetem a fejed’ 'Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom