Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-12 / 8. (1342.) szám

A maeirai1 n®sng@fi párt ©rsságes pártnapja láván A magyar nemzeti párt 1927 február 1-én és 2-án országos pártnapot tart Léván az ev. ref. egyház tanácstermében. Erre az országos elnökség meghív mindenkit akik ezen pártnapon megjelenésre jogosultak, A pártnap tárgysorozata a következő: • Február l*én 1. 9 órától 9.30-ig: elnöki megnyitó és elnöki enunciációk; 2. 9.30—11.30-ig: a politikai helyzetet is­merteti Szent-Ivány Józsoi pártvezér, nemzetgyűlési képviselő; 3. 11.30—12-ig: hozzászólások; 4. 12—12.30-ig: az országos pártvezetöség meeválasztása a páríválasztmány által; 5. 12.30—12J>0-ig: az országos elnök meg­választása; 6. 12.50— 14.30-ig: szünet; 7. 14.30—14.50-ig: a földbirtokreformról be­szél Szent-Ivány József képviselő; 8. 14.50—15.10-ig: vita; 9. 15.10— 15.40-ig: a közigazgatási reform­ról beszél Salkovszky Jenő dr. ügyvéd; 10. 15.40—16-ig: vita; 11. 16—19.30-ig: a mezőgazdasági szakosztály által kitűzött előadások az ev. ref. egy­ház tanácstermében; 12. 16—19.30 ig: az ipari szakosztály által ki­tűzött előadások az ág. ev. egyház ta­nácstermében. Február 2-án 13. 8—11-ig: a kulturális szakosztály által kitűzött előadások az ov. ref. egyház ta­nácstermében; 14. 8—11-ig: a jogvédelmi szakosztály által in—mi niiíiui iii m iiii mai mii mi ii iiiiiiiiiliiiiiwa.-iuBMfafcWBwaB kilirölt előadások az ág. ev. egyház ta­nácstermében; 15. 8—11-ig: az egyházpolitikai szakosztály által kitűzött előadások a városi szálló egyik termében; 16. 11—11.20-ig: az elbocsátott tisztviselők és nvugdijasok kérdése, ismerteti: Holota János dr. képviselő; 17. 11.20—11.40-ig: vita; 18. 11.40—12.20-ig: párfiigyek, előadó: Nagy Sándor nértigazgató; 19. 12.20—12.40-ig: vita; 20. 12.40—14.30-ig: szünet; 21. 14.30—15.30-ig: a szakosztályok külön üléseiről a jelentések beterjesztése a telies ülésnek; 22. 15.30—16-ig: a január 31-ig bezárólag az országos elnökséghez (Rimaszombat) Írásban bejelentett indítványok tárgya­lása; 23. 16 órakor: a pártnap berekesztése. A pártnapon vendégeket szívesen lá­tunk. A pártnapon ré^ztvenni akarókat felkér­jük, bo^v részvételüket legkésőbb január 26-ig Beir.rohr Dezső párttitkárnál (Léva) je­lentsék be. Kelt Rimaszombat. 1927 január hő 7-én. Nanv Sándor s. k. Törköly József dr. s. k. pártJgazigató. üd. oroz. elnök. MMJtftmWMMBBMMWHmiMlMNffllWJMMMiaaKIIIIIIIIIIBI H Gajdénak kézbesítették a ^©fokozásáról szóló ítéletet Karlik, a Lech szerkesztője nyílt interpellációt intéz Udrzal nemzetvédelmi miniszterhez, melyben számos tisztet becsülstbe- vágó cselekmény elkövetésével vádol meg — Mért oly késön vonták felelősségre Gajdét! Az elnök csak a hallgatással óvhatja meg a tekintélyét? Prága, január 11. Az elnöki interjú még mindig foglalkoztatja a sajtót Schiessl Jó­zsef dir. kabinetirodái osztályfőnök ismét váltásból a Tribunában Penizek szerkesztő nyilatkozatára s abban többek között ezeket állapítja meg. — Penizek első nyilatkozatából az olva­só azt hibetné, hogy az elnöki iroda hívta föl a szerkesztőt az elnök fölkeresésére. Má­sodik nyilatkozatában már az Urhán kávé- házban való találkozásunkat is megemlíti. De a kávéháziban ilyen komoly ügyekről nők társaságában nőm is beszélhettünk, A kér­dést csak érintettük. Schiessl ezután leszögezi, hogy a kérdé­sekről csak december 12-én, vagyis már a harmadik találkozásuk alkalmával beszéltek. Penizek sajnálatát fejezte ki előtte, hogy a Národni Listy nehézségeket gördít terve el­len és hogy az elnöktől kért interjúval kap­csolatosan felitét'elteket is kell szabnia. Ha tá­mogatta Penizeket — írja Schiessl —, úgy ezt csak azért tette, mert mindenkivel szem­ben lojális és nyílt s hajlandó bárkinek a segítségére 'sietni. 'A P. M. HL. ismertette Kramaf nyilatko-. zártát az elnöki tekintélyről. A légionárius Národni Osvobozmi most válaszol a nyilat­kozatra és alapos kioktatást ad Kramafnak. A cikkíró kifejezi reményét, hogy Kramaf fenn fogja tartani véleményét minden elnök­kel szemben, akár Ma&arykmak, akár más­nak is nevezik. Nem lehet azonban Kramar- zsal egyetérteni abban, hogy az elnök a maga tekintélyét állandó hallgatással óvja meg. Az elnök, uránt a® állam első polgára, köte­les fontos kérdésekről nyilatkozni. Nem akarjuk azt — írja a lap hogy az elnök csak báb legyen, hanem azt, hogy köztünk éljen, sőt kívánjuk, hogy tárgyilagos véle­ményének is kifejezést adjon. A ‘ másik ol­dalról viszont elvárjuk, hogy az elnökkel folyó polémia is tárgyilagos és elsősorban tiszteié ttudó legy en. A szlovenszkéi fascisták is szakítanak a nemzeti demokratákkal Pozsony, január 11. A fascisták pozso­nyi kerülete tegnap bizalmas ülést tartott,! amelyen számos nemzeti demokrata is részi- veit. Amikor a fajseisdák egyes szónokai éles támadást intéztek a nemzeti demokrata párt ellen, erős szóharc támadt, amely azzal vég­ződött, hogy számos nemzeti demokrata visszaadta fascista igazolványát és elhagyta a termet, Prága, január 11. A Ceskó Slovo érte­sülése szerint ma kézbesítették ki Gajdának a katonai fegyelmi bizottság ítéletét, amely­nek alapján megfosztják rangjától és nyug- dijilléMkének huszonöt százalékától. Az íté­let indokolásának megszerkesztése, tekintet­tel az óriási anyagra, nem történhetett meg gyorsabban. Gajda a fegyelmi bizottság Íté­lete ellen a mai naptól számított tizennégy napon belül fellebbezhet a legfelsőbb kato­nai bírósághoz. A Le eh interpe!lációja Udrzal miniszterhez Prága, január 11. Karlik dr., a Lech ki­adója, aki Gajdához igen közel áll, nyílt le­velet intéz a nemzetvédelmi miniszterhez, amelyben szemére veti a katonai fegyelmi bizottságnak, hogy elhallgatja azt a tíz pon­tot a nyilvánosság előtt, amelyben Gajdát bűnösnek találta. A vádakat a katonai ható­ságok régen ismerték- Gajda — Írja Karlik Udizal nemzetvédelmi miniszterhez — az ön minisztersége alatt lett vezérkari főnök- helyettes és most ugyancsak az ön minisz­tersége alatt fokozták le. A miniszter ur ta­lán válaszolhatna az alábbi kérdésekre: Hogyan lehetséges az, hogy Gajda tá­bornokot most Ítélték el azért, hogy a javorinai területet meg akarta szállni, holott erről ön már 1923-ban tudott és a tervnek ön, éppen úgy, mint mások, nem tulajdonított nagy fontosságot. Ho­gyan lehetséges az, hogy Gajdát most a doktori cim jogtalan használata, a név­változtatás és bigámia miatt elítélték, jóllehot erről közvetlenül a forradalom után is tudomásuk roll Miniszter ur, ön első hivatali ténykedése alatt, amikor Gajda generális megkezdte karrierjét, mindezekről tudott. A közvéle­mény most magyarázatot követel arról, hegy mindezek dacára miképpen lehetett Gajda mégis hadtestparancsnok és később még magasabb funkcionárius is. Azonkívül isme­retes az is, hogy számos tiszt van ma is a tisztikarban, akik különböző, már nem is annyira becsüleíbcvágó cselekmény ékkel vannak vádolva. így például S. őrnagy, aki a légióból került ki s ma alezredes, meg­hamisította & születési és érettségi bizo­nyítványát csak azért, hogy ezzel három évvel idősebbnek tüntethesse föl magát. S ilyen eseteket gondos kutatás után nem egyet lehetne találni. A szenzációs vádat természetesen teljes főn- tartással közöljük és a felelősséget a hír­adásért a Lech-re háritjuk át. Kariak azonkívül a főügyészt is felelős­ségre vonja egy másik nyílt levélben azért, hogy a nyáron nem kelt Gajda védelmére. — Ügyész ur — írja Kailik —, ön hall­gatott akkor, amikor Gajda tábornok ellen a tárgyalások folyamán kiderült, hogy ellene merényletet akartak elkövetni, ön hallga­tott, jóllehet kötelessége lett volna a büntető törvénykönyv alapján abban a pillanatban közbelépni, amikor a gyanús körülmények kézzelfoghatók voltak. Ez a második levél még egy, a nyár folyamán szellőztetett bonyolult ügyre ve* natkozik, amikor a Gajdához közel álló em­bereik azt állították, hogy a hadsereg egyik tisztje merényletet akart Gajda ellen el­követni. A Národ értesülése szerint Gajda becsületsértésért beperli Boucsek dr.-t, aki a Ceské Slovóban őt élesen támadta. Andrássy fellép Magyaróváron? Budapest, január 11. Magyaróvár man­dátuma Neuberger Ferenc országgyűlési kép­viselő váratlan elhunytéval tudvalevőleg megüresedett. Alighogy megérkezett a halál­hír, máris megindultak a kombinációk, hogy kik indulnának harcba ebben a kerületben a mandátumért. A Magyarország értesülése szerint nem lehetetlen, hogy az országgyűlési és felsőházi 'választásokon ercvaránt kibukott Andrássy Gyula grófot politikai hívei rá akarják bírni arra. hogy a magyaróvári kerületben felléo- ien. Maga Andrássy nem döntött, de való­színű. hogyha megfelelő atmoszférát talál a kerületben, úgy belebocsátkozik a küzde­lembe. Az egységes párt még nem döntött a je­lölés tekintetében. Szántó György BÁBEL TORNYA !A PRÁGÁI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE «S) • — Igen, borlében gőzölve, ez nagyszerű — Stiáltott János a sörtől lelkesülten. — Bo­ros! ében gőzölve! — Tegnap hozott éppen a. kapitány egy vadkant, ha abból óhajtanak parancsolni, azt hiszem, az uras ág és a szent atyák Ízlésének teljességgel meg fog felelni. Ez a. legjobb, amivel jelenleg szerény konyhánk szolgálat- jukra lehet. A wiking nő hangja meglepően vékony ’és fuvolásán lágy volt. Félelmet gerjesztően férfias megjelenését telje* mértékben ellen­súlyozta. Milyen ékes a beszédmodora és mi­lyen kellemesen lágyzenéjü a hangja. Nem is hinné az ember — szólt a cisztercita. — És most mondd .el, édes fiam és honfitár­sam, amit eddig még nem mondtál el ma­gadról. Feladatúnk arra késztet mindkettőn­ket, hogy huzamosabb ideig tartózkodjunk e városban, mely utűnik végcélja egyúttal. — Magamról útközben jóformán min­dent elmondtam. Még csak azt tehetem hoz­zá, hogy Miklós ispán jóvoltából vagyok itt, aki apám halála óta atyailag gondoskodik Tólam. Építőmestere, az itáliai Vignali ur, már gyermekkoromban különös tehetséget fedezett fel bennem, úgy a rajzolás és betű­írás, mint a festés terén és most A.nzelmus mesternél, a Szent Gudula székesegyház épí­tőjénél tanulom az agyagformálás és kőfar z- gás mesterségét. Jobban mondva, csak tanul­tam, mert most már- atz építés törvényeinek titkaiba a/vot be a mester. Még ery eszten­dőm van hátra és akkor hazaviketem mind­ama tudást és az építő alkotásokban való jártasságomat, amit itt szereztem. Elhallgatott és nagy falatokat nyelt az inycsiklamdóan elkészített vaddisznóból. Az­tán görbe evőkés'ére óriás falat húst szúrva, magasra emelte azt és hadonászva teli száj­jal folytatta: — Fiatal vagyak, ilyen korban még nem avattak mesterré senkit Bruxelles városá­ban. Életemet arra akarom szentelni, hogy az esztergomi várban felépítsem a régi avult istenháza helyére a Szent Gudula templom mását. Szent István királyunk szé­kesegyháza nem templom, hanem vár. Zö­mök és vaskosboítozatu. Szárnyaló és ég felé iparkodó templomot álmodtam ott a Duna kanyarulatában, amely nem az öreg vár­hegy bástyádhoz lesz hasonlatos, de szépsé­ges fohász Istenhez, áh itatunk kőbekristá- lyosodása. Most a szájába dugta a husda rabot, amellyel mindeddig a levegőben hadoná­szott. Észre sem vette, hogy a háta mögött áll a lenszőkehaju leány. Ez most megszólalt: — Sokféle nyelvet hallottam már, hi­szen mindig idegenek között kell lennem. De vájjon micsoda nyelv ez, amit még soha­sem hallottam ? János, aki néhány percre megfeledke­zett a lányról, most egész testében még- remegett. A lány hangja úgy csengett, mint a neve. Hilgur. Mintha kis ezüstök csengtek volna, nem, inkább ezüstkairdok összecsen- gésé volt a neve és ha unja. Szólam akart a lányhoz, hiszen végre üt a perc, de nem tudott. Verejték ült ki a hóm1 okár a és arra gondolt, hogy a mester leányával, Máriával miiyen jól el tudnak beszélgetni mindenről, most pedig a hideg rázza és meg sem tud mukkanni. A.cisztercita fetep helyette: — Leányom, mi Hungária fiainak nyel­vén beszélünk. Ez az ország messze keletre, a Duna-Tisza táján terül el és te aligha hal­lottál róla. Mi magyaroknak nevezzük ma­gunkat egyik ősünk, Magor után, errefelé viszont ennek testvére, Hunor után hun- nugor, vagyis hungároknak neveznek ben­nünket. Ez téves, mert ettől testvérnoinre­tünk, a hunnak származtak, akiktől rettegett egész Európa. Az ő nyomukban jöttek az avarok, akik szintén testvéreink voltak. Most mi uraljuk a Duna-Tisza táját, ki tudja meddig. János kérdően nerceit a cisztercitára. Ki tudja meddig? De a dominikánus is megismételte. — ügy bizony, testvérem, ki tudja, meddig. Észrevette János tágrameredt csodálko­zó tekintetét. Azért mélycsengésü hangján valami magyarázatképp hozzátette: — Uj népek jönnek Ázsia felől. Úgy, mint ahogy egyszer a hunnok, aztán az ava­rok, végül mi a hét vezérrel. Négy rendtár­sam elvándorolt a messzi keletre, hogy kintmaradt magyar testvéreink után kutas­son. Hárman elpusztultak, a negyedik meg­jött és hirt hozott Nagyraagyarországról. ahol már akkor fenyegette véreinket valami nagy veszedelem. Újból négy rendtársam vágott neki az ismeretlen népek és országok erde­jének- Három évvel ezelőtt megjött Juliánus barát, aki már látta, hogyan özőnlik el kint­maradt véreink országát ismeretlen népek- Hozott is üzenetet a vezérüktől Béla király­nak­János most megint elfeledte néhány percre a lányt, aki figyelmesen hallgatta ezt a furcsán csengő nyelvet. Ekkor négy niellvértes vitéz lénett be a kocsmába. Ervdieisg csendesen jddoválva hallgatták az íjászok egyre zavarosabb gaj­dolását, azután váratlanul minduntalan bele- bömböllek amazok énekébe. — Jó lesz innen menni — mondta Ta­más, a cisztercita, a herceg zsoldosai mér kezdik. Leonóra asszony most előkerült a kony­hából. Szelíd mosollyal áttekintette a hely­zetet, azután a páncélosokat kettesével meg­ragadva, mint a kölyökkutyákat dobta ki az ajtón. Ekkor megnyílt átelienben a „Vörös Elefánt" ajtaja és csak úgy ontotta kifelé a zsoldosokat. Az íjászok székeket ragadva ro­hantak ki a hólepte keskeny utcára és csak­hamar teljes erővel dühöngött a harc a két kocsma törzsvendégei között- A zsoldosok fűrészéin alabárdjaikat nagy gyakorlottság­gal szúrták az Íjászok hasába, emezek vi­szont a magukkal hozott tölgyfaszékekkel zúzták darabokra a zsoldosok koponyáit. János a sörtől kábul tan nézte, hogy isz- sza magába a hó a küzdők vérét Egyszerre csak meglepetve vette észre, hogy a domini­kánus is széket ragad és nekiesik a kocsimé­ba toluló zsoldosoknak. A nagy zűrzavarban még valahol Hilgur merev arcát látta, az­után arra eszmélt, hogy ő is nagy tö’gyFa- széket forgat a levegőben. Hatalmas ütést érzett a fején. Elsötétült minden, va’wmi nagy forgó sötétségbe szédült. A hangok egyre halkabban érkeztek el hozzá, végül a zűrzavaros orditást csak mint tégy zümmö­gést hallotta. Arra ébredt, hogy valaki hóval dörzsölt a halántékát. Felnyitotta szemeit. A hosszú Ruppreéht gúzsról! mellette egy karm- aíjban. Két páincélmges vitéz nézte őket nagy keresztő^aku kardokra támaszkodva. János ráeszmélt, hogy a templomban látta ezt az egyenruhái. A thürlngiai lovagrend emberei voHrk. Amikor h*zafe,é lépkedtek, megtudta, hogy ők átütötték helyre a rendet. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom