Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-05 / 3. (1337.) szám
5 <;Mi; u ............mmJBSBSBSSaSSSBBSSBSSBBBB Na póleon német ügynöknője Auguste Charlolte von Kielmannsegge grófnő Napóleon udvarában az 1809—1813 évek közölt nagy szerepet játszott, melynek jelentőségét mindezideig nem derítették még fel. Csak annyi volt bizonyos, hogy a német grófnő a császár legbizalmasabb környezetéhez tartozott, nagy befolyása volt, melyet egyesek szépségéből, mások rendkívüli szellemességéből magyaráztak és hogy a szabadságharcok idején a szövetkezett hatalmaknak, különösen Poroszországnak ellenségeként működött. Halála után hatvan esztendőre, most jelentek meg a grófnő rendkívül érdekes memoárjai, amelyekből kiderül, hogy a grófnő Napóleonnak titkos ügynöke colt, aki teljes mértékben élvezte a császár bizalmát és barátságát, akinek személye iráni viszont a grófnő viselkedett szenvedélyes rajongással. Annyira ment a császár iránti rajongásában, hogy gondolkodás nélkül hozta érte áldozatul családi életéi, vagyonát, hazáját és a nagy száműzött halála után csak az Ő emlékének élt. A grófnő első férje Lynar gróf volt, akinek Lausilzban voltak nagy birtokai. Második férje a hannoveri von Kielmannsegge gróf, aki egyáltalán nem osztozott feleségének a nagy császár iránti rajongó érzelmeiben, hanem elkeseredett ellensége volt a franciáknak. Nagyon aktív szerepet játszott a Napóleon-elleni mozgalmakban és tevékeny szerepe volt a szabadságharcban is. összeesküvést szőtt az angolokkal é3 azzal is vádolták a többi közölt, hogy merényletet tervezett a császár fivére, Jeromos loeslphaliai király ellen. Felesége ezzel szemben teljesen a szász—ófrancia párt oldalán állott és ez az elleniét romba döntötte a házasságot. Első párisi ujlára azonban mégis az adta meg az ösztönzést, hogy férje számira kegyelmet kérjen a császártól, amit sikerült is elérnie. A rendkívül agilis, szellemes és szép hölgy csakhamar bejáratos lelt az udvarhoz és a császári családhoz. Napóleon felfedezte a grófnő rendkívüli képességeit ős a legnehezebb feladatokat bízta rá. A nagy orosz hadjárat idején, az elhal száműzetésben, sőt még a szenl-ilonai internáláskor sem szilnt meg a kapcsolat közöltük. A grófnő éveken át hordta magával a császár le- véltárcáját, amelyet a lipcsei csata előtt bízott rá. Pártiban is nagyon fontos szerepe volt, a császár rábízta a mindig gyanús Talleyrand megfigyelését és a császár mindig nagy fontosságot tulajdonított a párisi társaságban tett rendkívül okos megfigyeléseinek. A szabadságharc zivataros időiben a grófnő Szásznrszágban tartózkodott és ol-. tani birtokán volt Oudinot marsall főhadiszállása, akinek adjutánsa, Letellier a grófnő szerelmese volt. Ha egy nő száz év múlva olyan üzelmeket köveiéit volna el, mini Napóleonnak az a titkos ügynöke, egészen bizonyos, hogy kémkedés és hazaárulás miatt halálra ítélik. Akkor azonban egy olyan előkelő nővel szemben egészen más szempontok érvényesüllek. Nemcsak hogy birtokait, javait nem kobozták el, hanem amikor egy ízben letartóztatták, ezt a tényt is megbocsáthatatlan gyöngédlelenségnck és porosz szigorúságnak minősítették. Még ekkor is azt az ajánlatot tették neki, hogy jöjjön Berlinbe a porosz királynő ud- varhölgyének, ő azonban az ajánlatot büszkén vtisrauiasitolla. Namleon halála után csak fekete ruhái visel, állandó kapcsolatot tart fenn Napóleon híveivel, a császári család tagjaival, a császárnak Szent-Ilonáról küldött tanácsát követve, a katolikus Mire tér át és 1863-ban hali meg a drezdai Wasserralaisben, a Napoleon-muzeummá alakított lakásában. A grófnő vusl megjeleni memoárjai nagyon jelentékeny forrásmüvül fognak szolgálni egy olyan korszak kutatásában, amelynek jellegét teljes mértékben Napóleon zsenije szabta meg, Természetesen teljesen egyéni színezetű kép az, amit a grófnő acsászárról és az eseményekről ad, de éppen ez az egyéniség adja a memoároknak speciális zamatját. Ez az asszony rendkívül élessze- mü megfigyelő volt, hatalmas érzéke van a történelmi anehdóták irányában és észrevesz olyan dalaitokat, amiket csak asszony szeme láthat meg. Napóleon udvarának életét, a császár családi éleiét senki jobban nem rajzolta meg, különösen plasztikusan domborodnak ki a nőszereplők, elsősorban Napóleon két felesége, Josephine és Marié Louise császárnő. Egy olyan asszonynak memoárjai kerültek \ most napvilágra, akit teljesen megejtett a császár i démoni varázsa. Nem az erőszak emberét, nem I a hóditól tálja, aki mindent és mindenkit felál- ; dozolt céljainak megvalósítása érdekében, hanem egy valóságos szentel lát benne. Nem is volt asz- ' szony más a világon, akinek Napóleon halála előtt röviddel, 1821 április 23-án ezt irla volna Szent-Ilona szigetéről: „Ezeken a kopár sziklákon az ön hűséges hite legszebb emlékem volt. Éljen jól és higyjen a viszontlátásban“. — É!ő szarvast fosott a jégen egy pozsonyi vadász. Pozsonyi tudósitónk jelenti: Érdekes vadászzsákmánvra tett szert a napikban Klíma Ferenc, Pozsony város főkertésze, aki ismert nimród. Kiima háromtagú vadásztársasággal vadászott a ligetfalusi Funaá.z környékén. A befagyott Dunaágon egv hatalmas, nvolcagancsos himszarvast látott feküdni. Eleinte azt hitte, hogv a nemes vadat valaki leteritette. Közelebb lépve azonban na?v örömmel látta, ho?v a szarvas él, csak az oldalán van megsérülve. Valószínűié^ elcsúszott a jégen és iev sebesült meg. K tarra autójába emelte a szép állatot és hazavitt?, ahol állatorvost hivatott és kigyógyit- tatta. A szarvas ma már lábadoz-ó s olvan ; szolid, hogv kézből eszik. Nemsokára elszál- lífhat’ák a tervezett prágai állatkertbe, amelynek részére Kiima ajándékba küldi. 1927 január 5, szerda. A frankszanálás első áldozatai — a magyar munkások Két millió idegent bocsátanak el a francia üzemek — A párisi magyar követség Spanyolországban és Hollandiában igyekszik elhelyezni a magyar munkanélkülieket — A P. M. H. tudósítói Ától — Pária, január 4. A francia kormány szanálási rendszabályai következtében Franciaországban is bekövetkezett a munkanélküliség, amely eddig nem jelentkezik olyan katasztrofális mértékben, amint azt egyes közgazdasági irók megjósolták. A francia hivatalos körök már csak azért sem tartják katasztrófádnak a munkanélküliség kérdését, mert ez ellen úgy akarnak védekezni, hogy elsősorban mintegy kétmillió idegen munkást bocsátanak el Franciaországból. Az idegen munkások elbocsátása az utóbbi időben mindinkább érezhetővé válik. A munkáselbocsátások különösen a Francia- országba beözönlött magyar munkásokat sújtják. A párisi magvar követség december első napjaitól kezdve valóságos ostromnak van kitéve a munkanélküliek részéről, akik részben rögtöni segítséget és hazaszállítást, részben más elhelyezést kérnek. Igen sok magyar munkás a legkülönbözőbb cimen: mint kereskedő, magánzó, tanuló, iparművész stb. jutott be Franciaországba. Sok magyar diákot, művészt és általában az értelmiségi elemet a létfentartás arra kényszeritette, hogy a legkülönbözőbb foglalkozásokat válasszák és kézimunkával biztosítsák megélhetésüket. A párisi magyar követség már a munkátlan- ság beállta előtt is különösen méltánylandó esetekben mindenkor segélyezte az arra érdemeseket. December eleje óta igen nagy számban jelentkeznek a párisi magvar követségen a megélhetési lehetőségtől megfosztott magvar munkások. A követség utlevéloszlá- lvának adatai szerint naponta mintegy 20—25 magyar munkás hagyja el Franciaországot, és utazik saját költségén haza. A munkások legnagyobb része azonban olyan súlyos anyagi helyzetben van. hogy a visszautazás költségeit nem tudja fo- dezni és mindenáron segítséget és hazaszállítást kér. Ezek közül a követség körülbelül 140— 150 egyént szállíttatott haza, ami azonban a munkáílanoknak csak csekély százaléka. A többinek elhelyezéséről a követség most folytat tárgyalásokat Spanyolországgal ós Hollandiával, másrészt pedig előkészíti a nyomorba jutott materar munkásoknak kisebb csoportokban való hazaszál lilását, ami január első napjaiban megkezdődik. Egyfrancia polgármestert ártatlanul Há tik fagyilázra Moggyiilkoilt kedvese halálos ágyán az Ő nevét lián goztatéa — Az igazi gyilkos mini riporter vett részt a nyomozásában Péris, január 4. FraEirin'orezágtrtin aatnak idején nagy izgalmát etaüzeít egy gyükoseáigii per, autalybeu egy igen előkelő társadalmi állású Sran- ciá polgárt, Eugéne Joitet, volt polgármestert és tanácsost, azzal vádolták, hogy Cady nevű barátnőjét agyonfitbito. A vádlott kéfcségfbeosefcfcca haa- goártaitta ártatlanságát, mindamellet az esküdtök vétkesnek találták és a volt polgármestert háromévi fogy házra Ítélték. A februárban hozott bírósági} döntés egész Franciaországban nagy feltűnést keltett. A közvélemény nagy többsége azon a nézeten volt, hogy az elitéit ártatlan. De leginkább az elii/téllnek védőügyvédje, FrcmcteoTScág egyik legjelesebb bűnügyi jogásza, de Moro-Gáeítferri, volt. meggyőződve arról, hogy védence teljesen ártatlan és éppen ezért az Ítélet kihirdetése után is mindent elkövetett abban az irányban, begy az igazságot diadalra segítse. A szerencse ós a vélctlenség csaknem egy esztendő lefolyása után most már lehetővé tették, hogy az ártáblánál szenvedő ember megszabaduljon szenvedéseitől. Egy genfi detektivnek röviddel ezelőtt feltűnt egy pár, amelyet hcsszrean megfigyelt- Mindig a közelükben tartédoedótt és különösen a nőt fixi- roz'ja, úgy, hogy végül sikerült is neki a csinos és fiatal nővel ismeretséget kötnie. Lassanként megnyerte teljesen a nő bcmlmáf és sikerült rávennie arra, hogy mindent elmondjon és leirjon, amit tud. Ch. aesneny tényleg be is vallotta, hogy barátja már Parisban elárulta neki, hegy ő gyilkolta ni?g Cadyt A gyilkos férfi pedig nem volt más, mint Cadynák egyetlen őszinte szerelme. „Kissé erősen ütöttem meg, úgy, hogy bedobált — mondóién a gyilkos —, pedig csak a panziót akartam elvenni.4 ‘ A gyilkos azután még ad is elmesélte uj barátnőjének, hogy mint egy nagy párisi napilap rak riportere vett részt az egész vizsgálat lefolytatásában, úgy, hogy a nyomozás legkisebb részlete sem kerülte el figyelmét és vakmerőségében odáig ment, hogy egy nyomozó detefcíivnek az állítólagos gyilkos esaköBt egy kalapácsot, ő játszotta a kezére. — Sok bűnössel és sok ártatlannal volt dolgom — mondta a híres védő —, akik hazudnak. Joliét szegyen érzéstől nem mondta meg az igazságot • Tény az, hogy Cady halálos ágyán Jollotnak a nevét nevezte meg. De vájjon nem azért tette-e ezt, hogy szivének szerelmesét, akiinek áldoznia, volt, megmentse? A szökésben lévő gyilkos ellen kiadták az elfogadási parancsot és elrendeltek Jollot volt polgármester bünperének újra fel vételét, amelynek kimenetele iránt most már nem lehet semmi kétség. A szovjet prágai kémei a bíróság előtt A vádlottak bizalmas katonai Iratokat adtak el Dymovnak, a szovjet- misszió tagjának — Tagadják a titkos szervezkedést — Csak a fasclz- mns ellen készültek föl védelemre Prága, Január 4. A prágai törvényszék Bou- cesk-tenácsu tegnap kezdte meg a legújabb kommunista kémkedési bűn per tárgyalását- A rendőrség — mint emlékezetes — rajtakapta Dymovot, a szovjetmésszniő tagját, amint prágai exponált kommunistáktól a nyílt utcán titkos katonai iratokat vett áh A vádlottak padján nyolc kommunista ül, akiket Csaliavsz&y ügyész, a vád képviselője, azzal vádol, hegy katonai dolgokat árultak ed, vagy pedig az árulást elősegítették. Olyan iratokról van szó, amelyek a köztársaság védelmire vonatkoztak és amelyeket Oroszországnak adtak el A vádlottak oly tökös katonai szervezetekéit akartak létesíteni, amelyek veszélyeztettek volna az álltam biztonságát- A bűnper vádlottjai a kővetkezők : Sémanek József Ihtogroíus. Bartók Vencel do- hánytozsdés, Krafumov Fii a bolgár műegyetemi hallgató. Vödieska János mészáros. Spriccel János loikafos, Polák József mézedtoalácsos, Koubek Vencel ma gánhivatelinok é« Borek Hedvig, Borok kommunista szerkeszt őnek a felesége. Az első napon felolvasták a terjedelmes vádiratok majd a késő esti órákig a vádlottak kihallgatása folyt. S;marnék József belemerte bűnét. A háború almit k-'lézer megsebesült, 192c -be® került a prágai fcadtefítpara rcsr.okfág IKogáíiai osz'ályába. ahol tetenai parancsokat soksserositott. Bartókkal elő* síör egy hadiroktertgyülésen találkozott és ott tudta meg, begy Barkák kommunista. Símnnek megtérte Bartókot, aki a Búdé Právo kiadóta maidban ráüt alkalmazásban, hogy tegye lehetővé a kommunista pártba való belépését. Ez tavaly Januárban meg is történt, de néhány hétre rá már a pártból való törlését kérte azon indokolással, hogy a pár'tagsá g neki, minit egy katonai hatóság alkalmazott jónak, kárára lehetne. Elvkor Barták poránesmáeol n tokát kért Simuuek- től. Siműnek eleinte hallani sem akart erről, de Barták ezekkel a szavaikkal biztatta: — Ne féljen, Skrára generális a rokonom és bizalmas összeköttetésben állok vele. És különben is nemsokára fonradakm lesz és magát kinevezzük népbiztosnak. Erre Simulnék tavaly februárban Bartóknak átadott hat badteeiíparanosct és három Ízben más iratokat is hozott Barták lakására. A nyár folyamán Bantui’ j bemutatta Simuneket egy németül beszélő idegem I férfinek, aki valószínűleg Dymov volt. Ezzel ugyancsak több Ízben találkozott s különböző katonai inatokat adott át neki, ?.m5k árt az idegem ezer koronát fizetettösszesen 81 katonai okmányt többek között 25 bizalmas rend el etet és 17 hadit érvét adott át Dymovnak. Majd elmeséli Simunek, miként tartóztatták le a detektívek. Bandák vallomásában azt. jelentette ki. hogy Emunak önként ajánlkozott arra, hogy a litográfiád ía:törettel iratokat mrzvzz be. ő összehozta Simámé kei Dymóvval, aki azt mondotta, hogy katonai okmányokra ós útlevelekre van szüksége s az iránit érdeklődött, hegy ezeket hol nyomatják. Kratunov azt állatja, hogy 000CC0GC3G0GCG u W V í*) V V'L i GGGGGG1* 1927. január 1-től uj szenzációs műsor 0 Im-rÉuiiii g PRAHA I., Rybná 5. g Steidler Nád, a hasbeszélo. A vi- S •i* lághirü Bonny és Freemann 0 b kreol táncospár amerikai és ex- O centrikus táncszámokkal és a lob- $ bi művészi együttes, 30 kitűnő b mutatvánnyal Szabad bemenet* jl g Telefon 20819. Telefon 20819. § :> 6 Dymowal Szófiában ismerkedett meg és Itt Prágában csak általános kommunista kérdésekről beszélt vele s az egész kémkedési átférr61 semmit sem tud. Vodteska, akit már 1925-ben is kémkedéssel vádoltak, do akkor felmentették, mcst kellős de- lrktuimimaJ áll a bíróság eleit, miután az előbbi üggyel kapcsolatban a legfelsőbb bíróság helyt adott az ügyészség semmlségi panaszának s a mostani tárgyaláson összevonták mindkét vádat. Azt állítja, hogy semmiféle titkos szervezetről nem volt szó, hanem csak védelmi szervezkedésről a fascis- ták ellen. Ezen szervezeteknek alapszabályait különben a Rudé Právo is nyilvánosságra hozta. Borek Hedvig kijelentette, hogy ő szívességből végezte Dymov cseh levelezését, különben egyáltalában semmiféle tfilkcs len tornai irat okról nem tud és ártatlannak érzi maigút. A többi vádlottak is tagadják azt, hogy titkos szervezeteit létesítettek volna. Ezután a tárgyalást a mai napra hateszioftálk. A biinper főtárgyalása valószínűleg szombatiig fog eltartani. A főtettes, Dymov, terméssétesm a külképviseletek tagjeinek kijáró exterritoriáilis jog- kedvezményre való tekin tet tel, nem kerülhetett a vádlottak padjára. A szovjetmtasznó különben még első kihallgatása .után Prágából elhelyezte. Két nővér harca egy keresztnévért... Pária, január eleje. A párisi polgári törvényszék ugyancsak neon megy a szomszédba fantasztikus csiirkepöréri. Min* ismeretes, a világ legkülönösebb jogelődeiben a párisi bírák szoktak dönteni. Az a perlekedés azonban, amely a minap a kőt Coslecu-nővér között a párisi törvényszék előtt csattanóhoz jutott, még ezeket.a mindemre elkészült derék bírákat is zavarba hozta. A két örege csibe Costeau-nővér közül mindkettő azt állította magáról, hogy ő az igazi Loucse Emiiké Coeteau, ő született 1865-ben és nem a másik. A dolog úgy kezdődött, hogy az egyik nővér, aki 1883-ban férjhez ment Udhury úrhoz, negyven- kétévi békés háza ©ólet után elvált férjétől, hogy ismét férjhez menjen egy uj imádójához, Éz eddig rendben volna, mert hisz egy asszony még hatvani- két éves korában is elég fiatal Lehet a házasságra. De mikor az ifjú menyasszony a házasságkötéshez szükséges anyakönyvi kivonatát akarta kiváltani, meglepetéssel értesült, hogy ő már 1915-ben is kötött egy házasságot, még pedig egy Coignet nevű úrral, áld azóta meg is halt és sídnek ő egy egészséges, André nevű fiúgyermeket szült. Mivel ő életének erre a lds epizódjára egyáltalán nőm emlékezett; kutatni kezdetit a rejtélyes ügy magyarázata után. így fedezte fel, hogy egyik nevére magát szintén Louiee Emilienek nevezte és ő az özvegye Coignet urnák. Meglepetésétől felocsúdva, haladéktaícaul beperelte nővérét és ötezer frank kártérítést követelt, amit szerinte ő nővére jogtalan névbiteriásá- val szenvedett. De a másik Loucse Emillé nem ijedt meg a pertől. Kijelentette, hogy ő nem bitorló. Sőt, nővére az! És igazi Oceteau-1 árnyhoz illően ő is pe/rf indított nővére ellen és éltenkeresetóban ő is ötezer frankot követelt nővérétől. (Úgy tetszik, ez családi szólás Coeteauéknál.) A bíróságot kissé zavarba hozta a két különös koreset. Az elmek, hogy valami fényt derítsem a rejtélyre, megkérdezte Madame Uchurytől: — Hogy nevezték önt otthon a Gosieau-csa- ládban ? — Alpbonsime-mak. — É6 öat? — fordult az ellenkoreset-es alpereshez. — Marie-nak. Ezzel tehát nem sokkal jutottak előbbre, mert a bíró nem tudta megállapítani, melyik a kettő közül louise Emilie. I^no maradt más hátra, mint széleskörű nyomozást indítani, melynek során kiderült, hogy a kát bödigy euüiei imi-olvasni nem tudó. egyszerű emberek voltak és nem ismerték gyermekeik hiva- 4 os neveit. Ami ebben a kis családban nem is volt különösen csodálatos, mert a nyomozás eddig tizenhat Costeau-gyermcíeneb létezéséi denitette ki... A bíróság azután ug3r dön'ö't hogy a Louise Emilie törvényes birtokosának Udiurynél mondotta ki. A másik Cerieau nővért pedig erekre meg- fosrtótfák a bírók teányrevélől és az „özvegy Coignelré" név örökös viselésére itelhék... A pervesztes az ítélet káhirdet'éeekor elájult.
