Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-01 / 297. (1335.) szám

'PEXGMt/'^ACiteR-HrRIiAE 1927 január 1, sz&mb&t 9iapróí-napra A TRÓNFOSZTÓIT FORD. Ab Automotive Daily News-nak az amerikai autótermelésre vo­natkozólag köíölt legújabb adataiból kitűnik, hogy » Förd-muvek rövid időn belül elveszítik vezető- szerepüket a személyautó gyártása terén. A napi­sajtó is többször rámutatott e különféleképpen indokolta azt a tényt, bőgj' Ford termelését az év elejétől hónapról-hónapra korlátozta. Az össze­hasonlító számok az Egyesült Államokban gyár­tott személykocsikat a következőkben regisztrálják (percent ben): Jan. ápr. ang. akt. Ford General 44.48 34.87 34.78 31.64 Motor Co. 22.07 26.64 29.89 30.72 A General Motor Co. tehát, amint a számok mu­tatják, legközelebb felül fogja múlni Ford terme­lését. Ennek a ténynek oka Amerikának tartósan kedvező gazdasági konjunktúrájában keresendő. Olyan emberek, akik öt esztendővel ezelőtt még saerencaének tartották, ha Ford-kocsit vásárol­hattak, ma már abban a helyzetben vannak, hogy jobb korait i* beszerezhetnek. A részletfizetési rendszer, amelyet a többi cégek is átvettek Ford- tóJ, e«t lehetővé teszí. Másrészt a General Motor Ca Chevrolet-kocgija árban Is konkurx'álhat a Ford-kocslval Ma még nem világos, miié készül­nek a Ford-müvek a piac fenyegető összezsugoro­dásával szemben. Azokat a folyton felmerülő hi­teket, hogy Henry Ford a nyárra közepes árban hat cylinderes kocsikat dob piacra, Detroitból mindig megcáfolják s csak annyit ismernek el, hegy Detroitban tényleg folynak kísérletek ilyen típusu kocsik gyártására. A kísérletek eredmé­nyéről 9 a. Ford-termelésre várható hatásáról azonban semmi közlést nem tesznek. Lehet, hogy Ford tényleg készül valamire Ingadozó trónjának biztosítására. J0r TRÓNON OLT még nemrégiben, símig ötezer esztendős büszke múltra tekintett vissza. A per- taiai ókori uralkodók teremtették meg a despot-iz- musnak ott a Tormáját, aminőt Európa sohasem ismert. Et a forma a distancia, a távoltartás elvén épült fel. Az uralkodó sohasem mutatta magát a nép előtt és csak a termek százain át lehetett- hoz­zá bejutni. Mikor pedig az alattvaló az arany- trónus elé ért, el kellett szemeit fednie és földre kellett borulnia a magasra emelt királyi szék előtt. A nagy deszpoták utódja, a trónjától meg­fosztott perzs sah most illatszerkereskedő lett Pdrisban- Mikor Pahlavi foglalta el Perzsia frótt- jói, még egyldeig elküldött* a volt sahnak az év­járadékoi Páriéba, ahol szdmkivelétben 41. Egy­szerre csak elmaradtak a pénzküldemények Te­heránból s helyettük értesítés jött, hogy a sah megfosztotta évjáradékdtól s volt uralkodót Uj exisztenciit kellett teremtenie s igp leit belőle fflatszerkereskedő. Elegáns helyiséget bérelt ki és fényűzéssel rendezte be * boltot, amelyben főleg keleti parfömdket árul Azt az életpályát válasz­totta tehát, amely legkevésbé tűri a distanciát, amelynek sikere a közönséggel taló minél közvet­lenebb érintkezésen alapul nála la az emberi szervezetre szerfölött veszedel­mes. Wackenroder most megállapítja, hogy Schil­ler szőnyegében nagy mennyiségben volt ón és arzén és ezek az ártó mérgek okozták a nagy költő halálát. Most már Goethe és Schiller levelezésé­ből kitűnik, hogy Goethe szerezte be Schillernek ezt a szőnyeget, következésképpen Goethe volt Schiller gyilkosa. Még csak az hiányzik, hogy va­laki kimutassa, Goethe szándékosan küldte a mé­reggel itatott szőnyeget Schillernek. A réneszáus- korban az orgyilkosságnak kedves eszköze volt, hogy a láb alól elteendő szerencsétlen áldozat szobáját higannyal töltötték meg, ezt keverték be a falifestékbe és a mérges kigőzölgések áztán- megölték a mifsem sejtő áldozatot. # A FILM TÉRHÓDÍTÁSA a Nobel-dij nyertes Shaw-t is megnyerte. Londoni jeleuLés szerint Shaw részt akar venni „Szent Johanna* cimti filmjének felvételén. A film beszélő film lesz és maga Shaw is megjelenik a vásznon, hogy pro­lógust mondjon. PÁRISI NAPLÓ írja: Már&í Sándor — Céliméne — 'A1 LATHATATLAN FÉNY feltalálásáról szá­molnak bs a francia lapok. Baird angol mérnök­nek hosszas kísérletek után sikerült egy olyan készüléket szerkeszteni, mely reflektorként olyan sugarakat tud kivetni, amiket ss&k # készülék irányítója lát A titokzatos szerkezet ismeretlen sugarai meg tud jég vtiMgi'tam.1 és láthatóvá tenná tulajdonosa számára a* éjszakai sötétségben a te­repet, anélkül, hogy ott bárki észrevenné, hogy megvilágítva áll, vágj' pedig az idegen szemlélő észlelni tudná, hogy előtte vagy körülötte egy bizonyos terület meg van világítva. A találmány íényegét teljes homály fedi, annyit tudunk csak, hogy bizonyos sugártörési jelenségeken alapul a felfedezés. A francia lapok nagy cikkekben fog­lalkoznak Baird mérnök találmányával, amely azonban, ha valóság, még borzalmasabbá teszi aa uj háborúnak még az elképzelését is. A halálsu­garak kudarca óta azonban bizonyos szkepszissel fogadjuk a láthatatlan sugarak felfedezésének hírét is. WACKENRODERNEK hívják a derék embert, aki most kitalálta, hogy Goethe volt, Schillernek gyilkosa. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy en­nek a dolognak valami romantikus háttere van. Nem, Wackenroder ur szigorúan tudományos el­me, kémikus, aki alaposan megindokolja állításait és logikája is egyenesen elbűvölő. Megállapítja, hogy Schiller szőnyege azzal a schweinfurti zöld­del volt bevonva, amelyet az 1.887. évi birodalmi törvény mérges mivolta miatt eltiltott, mert hasz­Megnyílik Prága legszebb szórakozó helye fi Restaurant Riffault I British Bánéiig Páris legkitűnőbb konyhája Original American Jazz Szenzációs program Naponta ötórai tea telies programmal. D1RECTION TEDDY. «^5SKZ5&Sí®aKna8*iBn!iraaBBItt®v?ÍSiB353BHS8!B»5!WH*Sro2S Géijónén/e úszik a tengerein, I>u Barry ágyéiban alszik a (hajóin a (kabinban, kutyát, macskát, Mziszerkesztot b a nagy nemzeti személyiségek egész apparátusát és személy­zetét viszi magáival Amerikába: titkárt, szo­balányt és masszőrt, sőt egy férjet is, Segur grófját, akiinek ősei telefonközpontot alapí­tottak Páriában. A legelső francia szán pad. leghíresebb tagja, Sarak Bemihardí hírének hivatalos örököse, a francia esprit, báj és (kéjgáz követe, ő Cecil Sőrék aki elmegy most a Eélvaid idegenbe megmutatni, hogy mát tud Pária., S lehetetlen letagadni, hogy ez a Cecil Soréi az ágyával, a kutyájával, a macskájával, a hírével, a grófjával Páris egy darabja. Hogy ez a hermeíines hattyú a nagy víz fölött lesz Franciaországnak olyan (követe a yankeefk között, mint Paul Ciaudel ur, aki­vel különben majdnem egyidős. Cecil Soréi is állalmi jóváhagyással éa patronizációval utazik, mint egy valóságos nagykövet, az ágyára, Du Barry történelmi ágyára (ára 800.000 frank, jelentette a Sorel-sajtó) a fran­cia fináncok nem vetettek kiviteli vámot, nagykövetek versengtek Céliméne vizuma (körül s a Quaí d'örsay félhivatalos áldása (kiséri a nagy nőt propagandautján. Ebben a pillanatban hárman, Paul Ciaudel, a költő, OéMméue, a hattyú, s Susanne Lenglien, a verhetetlen, képviselik az Újvilágban Fran­ciaországot. Mind a hárman hivatalosan. CM- iméne köztük a siker legtöbb (kilátásával. Egy pálya zenitjén, mint Páris hivatalos (követe, mint Mariann© megtestesítője. A reklám óriási harangokkal ziug útjában előtte és utána. Érdekes nő, még egy lépés ebben a tempóban a az útja Du BaTry ágyából a Pan- theonba vezet. Módom volt látná őt egyszer, sőt beszélni vele, mielőtt aniég igy elevenen a francia mennyekbe szállít. A lakásán fogadott « be­vallom, a lakása volt az, ami elsősorban oda- vonzott, mert őt magát hat frank ötvénért (láttam már a Théatre Francaidé-bán azelőtt is. De a lakásáért érdemes volt nyelni egy kicsit, ideges titkárok és beképzelt komor­nyikok udvariatlanságát zsebrevágni, maga­mat négy nappal élőbb bejelentetni s a Louis XVI. szalonban két és fél óra hosszat várakozni, amíg a félhomályban tiz percet ajándékozott nékem s a magammal hozott raj­zolónak elérhetetlen életéből. Kettőnk közül a rajzoló volt a fontos személy, az ürügy, s a rajzoló volt szintén az, aki Céliméne bosszú­ságát a tiz perc leteltén magáira vonta. De ez a tiz perc is milyen zsúfolt és> komplikált volt, micsoda sűrített és érdekekkel megtöl­tött tiz peTce ennek a különös életnek, Céli­méne életének. Egy szobrász mintázta egy­idejűleg a sarokban, egy hollandus ostro­molta kérdésekkel, egy titokzatos angol hölgy intézett- hozzá hajbókolva teozófikus kérdéseket s a komornyik fekete gyertyáikat gyújtogatott a félig nyitott ajtó mögött egy másik szalonban a kandalló fölött, — innen iis rühasiistergés és fojtott szavak szűrődtek, ott is várták, s a kapu előtt már felgurult az óriási Renault-antó, hogy vigye tovább egy ■másik szalonba, egy másik színpadra ezt a rendkívül értékes kincset, ezt a rózsaszín gyémántot, ami nem hagyja ellopni magát, a francia államnak ezt az értékes tulajdonát. Lehet-e csodálni, ha az élői rótt tiz perc múl­tával, miikor királynői mozdulattal .megmu­tatni parancsolta a rajzot, elégedetlenül kap­ta ki a rajzoló kezéből a ceruzát s vékony és sikitó hangján felkiáltott: „...de hisz ez nem az én orrom, uraim, hová gondol? .. A sebzett hattyú sikoltott igy, s ha egy haty- tyuról szabad ezt mondani, dühös mozdulat­tal rajzolt bele a rajzba: . igy meg így és ez az..megkorrigálta az orrot, ezt a nem­zeti orrot, aláfirkaintotta a nővér s átadta az egészet a történelemnek. Az orra a gyöngéje ennek a hattyúnak, aki különben is érzékeny karikatúra iránt s a „Sálon des Humoristes“ egyik utolsó tárlatán napernyője nyelével sa­játkezűkig zúzta szét az üveget egy tréfás rajzon, ami nem nyúlt elég kímélettel a hal­hatatlan vonásokhoz. Különös, francia fátum, hogy az ezidőszerinti másik nagy női követ Amerikában, Lengien, hasonlóan az orrára ideges s megveri a fotográfusokat a vizen túl, (ha közel jönnek hozzá. Oétméne tovább megy, ő belerajzol a rajzba, mielőtt megen­gedi, -hogy szalad jón a kép idegen és barbár népek hetilapjaiban, akik távol élnek vala­hol siralmas tudatlanságban (hegyeik és ta­vaik között & nem láthat ják Célom énét. Van valami megható ebben, a beképzelt­ségben, nem lehet haragudni reá, annyira fontosnak hiszi magát, annyira fontosnak hi­szik őt. ügy áll vele szemközt ez ember, mint egy szép madárral. Várom, hogy meg­szólal ... S csakugyan, tud hosszú #zövege­ket, üdvözléseket és bókokat s szajkómód be­tanult hosszú verseket, amik ennek a színes madárnak a csőrében jobban csillognak, mint a gyémántok a tollai között. Ahogy mo­solyog egy idegenre, az már túl van ezen a földön, s a szavai egy másik csillagról érkez­nek és elfáradnak, amíg a mi lármáink közé érnek a földre. Talán a színpadon keveseb­bet koméöíázik, mint a szalonjában, de le­het, hogy ennek a nőnek az életében'színpad és élet már összefolytak, mert a publikum figyelme elkíséri őt a színpadról a szalonja félhomályába, ahol a komédia folytatódik s ahol egy diszkrét kéz mindig félrehúzza a nehéz függönyök egyik szárnyát annyira, hogy beláthasson a publikum. De ez a nagy nyilvánosság mór nem is ángerli a pletykát, mert Céliméne túl van. a kritikán, hozzá már csak a csodálat, irigység és bűvölet szi­rénhangjai érmek el,' mint egykor a Du Bar­rvhoz, akinek az ágyában alszik ... * Most, hogy elröpült, a titkárai, akik itt maradtak, élesztik az emlékezés tüaét, mert soha nem lehet tudni, s a trónok remegnek Európában. A „Gaimdide“-ben Midbel-Geor- ges-Midhel, Európa Intim Pistája, „látott dol- gok“ címén fellebbenti a fátyolt Céliméne egy napjáról. Nem valamelyik különösen ér­dekes napjáról, csak éppen egyik napjáról schleditbin, mert egyformán érdekes és iz­galmas valamennyi. Azt, hogy fölkel és für­dik, talán el is engedjük, — de az estély, a harmadik respublikának egy estélye Cecil Söreinél, ami az emlékezés gerincét alkotja, már történelmi valeurt nyer a kitűnő (króni­kás tolla alatt. Irigyen olvasom, mert ő az ebédlőt, sőt a fürdőszobát is látta, ellentét­ben velem és szegény rajzolómmal, akik ha­lálra untuk magunkat a szalonban. Van vala­mi. nagyon naivan mulatságos és minden sznobságon túl kor történelmien érdekes a följegyzett soirée árnyalataiban, s vaunak áu cikknek pillanatai, mikor az Intim Pista aka­ratlanul történetíróvá lendül, ahogy például beszámol fácán és gomba között a marokkói kérdés megoldásáról. MeTt Céli méneméi, mindig és a mindenkori CéMménenél, politi­kát is csinálnak, s a háziasszony jobbján a miniszterelnök ül s balján az ujságkirály. S az olvasó a ezuggesztiv stílus hatása alatt lát­ja a képet, a harmadik respublikának ezt a történelmi csoportképét, Géliménet, a zöld márvány ebédlőasztalt, a miniszterelnököt, a fekete gyertyákat, a sajtókirályt, Intimpistát s a (háttérben a marokkói kérdést, — látja az egész emsemblet, a hattyút és a fácánt, s beleegyező mosollyal nyugtázza a pointe-t, mikor az estély végén a háziasszony meg­kérdi vendégeit: „És most hová, uraim? A parlamentbe, vagy a Luna-parkba?“ S mind a parlamentet választják, mert az mulatságosabb. * Mert Céliméne életében összefutnak par­lament és színpad, szerelem és dollár, grófi korona és Du Barry ágya, — minden ő és túlnő az életnagyságon, Páris hivatalos nagy dámája ő, s (kár, hogy megöregszik egy ilyen hattyú, mire eljut odáig. De mindezen túl Céliméne mégis Páris, s anzikszokon lehet mutogatni legalább olyan joggal, mint a. Ma- deleinet. Céliméne (háza a Quai Voltaire-en áll s a szalon ablakaiból a Lonvre nagy re- nadissance vonalait látni, a pavillon de 1‘hor- loge háromablakos kupoláját, látni a Szajnát, a könyvárusok feltámasztott fedelű ládáit, az apró hajókat a hidak alatt e az Institut félkörben futó ablakait i®, ha kihajol az em­ber Céliméne szalonjának ablakaiból, ahon­nan, semmi kétség, csak egy lépés az ut neki odáig. Milyen különösen van keverve ennek a hölgynek az életében Du Barry ágya Mo- liére verseivel, a marokkói kérdés a francia élet legfinomabb játékaival, a dollár a leg­nagyobb tradícióikkal s a hírnév az iutimpis- tával. A szialon ablakai Páris legrégibb pano­rámáját mutatják s míg a rajzoló a félho­mályban Céliméne orrával küzköd, egy pilla­natra megint meghajtok és megszédülök e furcsa város előtt, ahol valami különös opti­kai csalódás a mi szűk távlatokhoz szokott szemünknek mindent nagyobb perspektívá­ban mutat meg, mint ahogy mi szokva va­gyunk hozzá. Amig csókra nyújtja a kezét, arra kell gondolnom, hogy mifelénk legföl­jebb egy7 szinésznő lett volna belőle; s itt Párás kerete az, ami Oéliménné teszi. xx MiMen intelligens ember meg keli, hogy vegye a Kis Bretonét!! Egész SzlcmeRsikó és PösS­t karpafska Rusz . közönségének Sisdsiia k®!S, hogy zongora, pianínó és hangszer szükségletét csakis a szolidságá­ról és szakképzettségéről elismert : IOITSCH hangsxeriixIafÉfeen szerez­heti be, kinek üzletében minden hangszer a legszolidabb árak és jótállás mel ett kapható —. Senki se üljön fci hangzatos hircetéscknd.-, hanem zongora és pianínó vásárlása élőt. láto­gassa meg a Loitsch zongoraraktárát, hol ál­landóan raktáron vannak a belföld leghíresebb gyártmányai, úgymint Petrof, Koch & Korselt RÖsler, Scholze stb. — Nevezett cég tulajdo­nosa Keletsziovenszkó és Podkarpatská Rusz területén az egyedüli képesített szakember, ez a I tény teljes garanciát nyújt a n. é. vevőközÖnsóg részére — Zongora ja vitás, kölcsönróü; harsjgoJás — Kírjcn árjcgryxébe?! mEiKs.'-w'MwaiWiwwi Kocrrvani' imwoimattnram • y . ; .. .. SzSovenszkó legnaiyobb Pausz ?. SCoiice, Fö-utca 19. sz. (Telefon 33.) S300 A Rosenthal és Meissen porcellán gyárak vezérképviselete. 4 SIM iyi 1 életbizfositdtársaság fiókigazgatőság Szlovenszkó részére, m ®®AT,dst*VA*(lorencova brána 17.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom