Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-30 / 24. (1358.) szám

8 1927 Január 30, Vasár nap Észak és Délklna egységesen az idegenek elfen fordultak Nincs többé ellentét Peking és Kantén között — Ma 20.000 angol katona indul Shanghaiba — Sauerwein rádiója - Anglia növekvő haragja Japán ellen megy ax össaee alkotmányos retortákon. Tehát még számos wlikialroia lesz a saáwák néppártnak és pertonenti fegyvertáreaiiuak, hogy a reformot mi­méi főbb tatalommal és erővel töltsék meg. Az­után sok függ a gyakorlati kiviteltől, mert — mint egy magyar politikusunk nagyon helyesen meg- Állapította — a közigazgatás reformjiának sorsa itt íog ©ldölni, hogy t i. jól, vagy rosszul csinálják-e meg. SZÖVETÁRUHÁZ ADOLF ELGEH, REICHENBERG i.B. (LIBEREC), Flurguse 1$ a szabómester uraknak ajánlja gazdag mintakollek­cióját tavaszi és nyári szövetekben. Mintakollekciókat csak szabómestereknek küldünk. Gyapjúszövet, bélésáru és mindennemű szabókellék. Syfilidologe Dr. Kolb esel itt a prágai, frankfurti és berlini Mrklinikfti tanársegédje és másodorvosa E9L VoaBaCBcova 91. sedm. 'Wassermaan vizsgálatt ^oooooooooooooaoooooeooogoooooay „IZA“ Jő izlési társaságbeli decens hölgyeknek aélkülözhetetien arc, nyak, karok, kezek, test, kebel, haj ápolására és teljes finom, dis- erét szépség elérésére, 1909 Párisban arany­éremmel és oklevéllel kitüntetett szépség ápolási módszer és preparátumok. Az intézetben a legmakacsabb arcdefek­tusok sikeresen eltávolíttatnak. Szeplő, máj­folt, mitesszer, likocsos és zsíros kiütéses ieint, vörös orr, kezek, anyajel, szemölcs, ránc szemzacskők etc. Akik a távolság végett nem kereshetik fel intézetemet, rendeljenek Iza rekord arca- pOxj szereket, pontos kioktatással. Mifesszed, pórus, pattanás ellen garnitúra .......................................Ke 37.— Sz eplő és májfolt ellen garnitúra . „ 37.— Vörös orr, arc, kezek elleni garn. „ 37.— Arcmasszás ráncok karikák ellen „ 77.— Bőrujitő garnitúra 4 nap alatt le­hámlasztja a bőrt és olyan lesz, mint az üde gyermeklányé . . „ 120.— Hajtalanitó garnitúra 1 perc alatt leveszi a hajat ennél jobb 20 év múlva sem lesz............................... 37.— Ke bel ápoló, fejlesztő garnitúra , M 120.— Folyékony láthatatlan email, cso­dásán szépít......................................... 77.— Iza k ozmetikai intézet Bratislava, Stefanikova 19, II. Páris, január 29. Sauerwein a Matin mai számának vezércikkében, amely esaknem ngy hangzik, mint egy felszólítás, azt követeli, hogy a népszövetség a lehető leggyorsabban foglalkozzék a kínai nyugtalanságokkal. An­glia ma újabb 20.000 embert küld Shanghaiba és a katasztrófa az előjelek szerint nincs már messze. A bolsevista agitátorok pénzzel, fegy­verrel és instrukciókkal látják el a kínai na­cionalistákat s hatalmuk akkora, hogy bár­mely pillanatban megtehetik a döntő csapást és megüzentethetik a hadat Angliának. A iki- | nai nép nyűgöd(abb elemeit a tragikus angol i intervenció szántén a nacionalisták karjaiba taszította s a déliek most már valóban egysé­gesen hirdethetik ki az idegenek ellen irá­nyuló általános hadiállapotot. Ha a kínai de­legáltak neon folyamodnak a népszövetséghez, akkor a népszövetségnek saját elhatározásá­ból közbe kell lépnie és békét kell terem­tenie. Washington és Tokio egy véleményen London ellen Peking, január 29. Kellogg amerikai ál­lamtitkár nyilatkozata igen kedvező hatást tett a kínai fővárosban. Mint ismeretes, az amerikai államtitkár bármely pillanatban késznek mutatkozott a tárgyalásokra és a ki­békülésre. A japán és az amerikai álláspont tehát csaknem azonos, míg Anglia továbbra is görcsös erőfeszítéseket tesz az egységes küzdőfront megteremtésére. Diplomáciai kö­rökben az a hir terjedt el, hogy Anglia föl fogja szólítani a pekingi kormányt a szovjet- agitátorok kiutasítására. A Kínában élő ide­genek közt támadt pánikhangulat változatla­nul tovább tart. London, január 29. Az angol sajtó az utóbbi napokban hevesen kikel Japán ellen, mert a tokiói kormány igen kétszínű politi­kát folytat Kínában. A Daily Telegraph sze­rint Japán mukdeni és shanghai politikája között óriási különbség van. Mig Mukdenben, ahol tényleg japán anyagi érdekekről van szó, katonákkal védi a japán kereskedőket, addig öhangihaiban. ahol az angol érdekelt­ség nagyobb, igyekszik hízelegni a kínaiak­nak és állandóan a barátságos és békés ke­reskedelmet hangoztatja. Északon Japán hal­lani sem akar a washingtoni vámok beveze­téséről, délen azonban állandóan a kantoni vámok mellett tör lándzsát. A Reuíer-iigynökség pekingi jelentése szerint Lampson pekingi angol követ. 0‘Mal- ley shaughaii ügyvivő, Wellington Koo pe­kingi miniszterelnök és Csen kantoni külügy­miniszter között a közel jövőben tárgyalások indulnak meg a hankaui és tiencsioi nemzet­közi kolóniák alkotmányának megváltozta­tásáról A kantoni sereg megállt Shanghai előtt A Daily Express shanghai jelentése sze­rint a kantoni hadsereg operációs tervében hirtelen változás történt. Mig eddig a határo­zott cél Shanghai volt, addig tegnapelőttől kezdve a C'sekisng tartományi nacionalista seregek Sharaghaitól délre mindenütt vissza­vonulóban vannak. A washingtoni kinai követ szenzációs nyilatkozata Washington, január 29. Alfréd Sze washingtoni kinai követ egy nyilatkozatában megállapítja, hogy Kína bármely pillanatban hajlandó a külföldi hatalmasságokkal tárgya­lásokba kezdeni. A föltétel csak az, hogy a nagyhatalmak Kínát mindig egyenrangú fél­nek tekintsék. Sze követ nyilatkozatában szenzációs kijelentés volt az, hogy a. kantoni kormány és az északi központi kormány Kima külpolitikájának tekintetében már tel­jesen megegyeztek. Ez a bejelentés annyit jelent, hogy a déli nacionalisták és a pekingi kormány között megtörtént a megegyezés és Kína. ma már nem tekinthető két egymással hadakozó félnek, hanem olyan egységes na­cionalista birodalomnak, amelynek agresszió­ja csak az idegenek, elsősorban az angolok ellen irányul. Sze követ a nyugati hatalmak esapatszállitasait veszedelmesnek és provoka­iénak tartja. Az igazságtalan kinai szerződé­seket meg kell szüntetni és a kínaiaknak végre szabad kezet kell engedni saját orszá­guk sorsának intézésében, Washington, január 29. Coolidge elnök szerint Amerikának egyáltalán nem szándé­ka a Shanghaibam lakó 4000 amerikai állam­polgárt visszaparancsolni Amerikába. A* amerikaiak jogosan tartózkodnak Kínában és nem lehet tőlük életkörülményeiknek meg­Táncolt On már ttvegpadlén? Volt Ön már köriilrajyog'va a legcsodásabb világítási effektusokkáI, bizonyára nemi Ezt a külföldi újdonságot látbatja és élveibe'. Cristal Pavillonb&n ,,Sa!»S»erka‘‘ kávéház, Praha tv., Badenihe 2í!0 ísffé „Sspresso" — Negyed literes borok változtatását követelni. Ha a kinai hatóságok nem alkalmasak az amerikai állampolgárok védelmére, akkor a szükséges lépéseket a i amerikai tengerészkatonák teszik meg. A magánalkalmazottak szervezetei az adóreform ellen Prágo, január 29. A napokban a magán - alkalmazottak szakszervezeteinek küldöttsége fölkereste a költségvetési bizottság kormány- párti tagjait és kifejtette előttük, hogy az uj adózási, renszer az alkalmazottakra nézve ka­tasztrófát jelent. Heller, a magán és közal­kalmazottak egyesületének titkára, Pajas, a. Stred titkára, John, az Odborové Ustrednv és Bili, a Ceská Obec Delnická képviselője rá­mutattak arra, hogy az adóreform 17. és 341. §§-i teljesen elfogadhatatlanok, mert ezzel, az alkalmazottak jövedelmének csökkentését idé­zik elő. Matousek előadó biztosította a küldött­séget, hogy- ő támogatja a szervezetek állás­pontját és ragaszkodik a 341. §-nak a törlésé­hez, mert ezt a szakaszt mint előadó nem vé­delmezheti, de ezzel szemben a pénzügymi­niszter ragaszkodik a 17. § változatlan keresz­tülviteléhez. A küldöttség tagjai válaszukban kifejtették, hogy a 341. § törlése nem elegen­dő. Matousek sajnálatát fejezte ki, hogy a szervezetek kívánságának nem tehet eleget, mert a többség ellen nem szavazhat. Hnidek, az adóreform főelőadója biztosította a küldött­séget, hogy az összes koalíciós pártok töreked-> ni fognak arra, hogy a pénzügyminisztert ál­láspontjának megváltoztatására bírják. Ugyan­ezt az álláspontot fejtette ki Roudnicky cseh­szlovák néppárti képviselő is. — Zóly om vármegye főjegyzőjének akciója a közigazgatási reform ellen. Lévai tudóeitőnk je­lenti: A városi képviselőtestület tegnapi köz- . gyűlésén Breuer Géza szocialista képviselőtestü-i ' leti tag szenzációs bejelentést tett egy jegyzői vétő megfelebbezésével kapcsolatban^ Breuer a közgyűlés asztalára letett a zólyomi-nagymegye főjegyzőjének egy nyomtatott felhívást, amely­ben a főjegyző felhívja a megyegyülés tagjait* hogy a petíció jogán foglaljanak állást a készü- Tőben lévő közigazgatási reform ellen. A felhívás érdekességét az adja meg, hogy a községi és megyei képviselőtestületeket törvény tiltja el a politikai állásfoglalásoktól. A pázsit tele volt ételmaradéi; >kka'. papi: múlt dókkal. Olyan állapotban volt az egész tál saság, áfáikor nem kívánatos oda nem tartozó tanuk je­lenléte. Pedig figyelték ők v. Una ML’g 1 tisztás szélén dobta le a kivágott szálfa*, hogy megpihou- jcn A parasztember fesnelen bámulü;ual nézte t társaságot. A káplán észrevétte. ' —• Rossz napra csináltátok ezt a kirándulást, fiuk, — mondta a társainak, — az egész falu íud- ni fogja, hogy én ma búst ettem! — Fenének jutott eszébe még az is, hogy péntek van ma! — Adjatok neki egy pohár bort és rendben van minden, — ajánlotta Korompay. Az asszonyok a húsos kosárba is belenyúl­tak, hogy minél jobban befogják a paraszt száját. — Mire tegyem neki? — lóbált tanácstalanul Barátné egy kacsacómbot. — Jó lesz ez, lelkem, — mondta a jegyzóné és odanyujtott egy zsíros papirt, amit már a ku­tyák is végi gnyald őst ak. Suta Balog felhajtotta a bort, megköszönté szépen és újból vá’iára vetve a fát, odébb állott. — Na, rendben vart az ügy, — dörzsölte egy­másba a tenyereit egy fiatalember. — Ne gondold pajtás, — mondotta Gábor. — Nem láttad, bogy csak a kenyérből harapott az ivás után? A húst vagy eldobja, vagy elteszi hol­napra a rólunk való véleményével együtt!... Később a Baráíék birtokos szomszédjának, Áltáléin bárónak a. komornyikja ment el arra. Két kölnivízzel fürdetett, gyönyörű kutyát sétál­tatott. Hirtelen finomabb tónusu társalgásba csapott át mindenki. S a hölgyek oda voltak a két remek állattól. — Jaj, milyen drágák, — sipitozoit a posta­mesternő, — szabad őket megkínálni valamivel? Egy másik hölgy már ott is termett néhány tányérra tett húsos pogácsával. A lakáj kezébe vett egy darab tésztát. — Nem/ lehet, —mondta, — mert bors van benne, megromlana a szaglásuk! Azzal köszönés nélkül, ahogy jött, tovább ment a kutyákkal... Alkonyodon, a kosaras üvegek üresen vágód­tak el a gyepen, a férfiak arcán sápadni kezdett • mámor pírja. Józanodtak és dideregtek. — Mozogjunk, emberek, — inditványozía valaki. Barát, a vendéglátó, körülnézett, mintha össze akarná foglalni a kirándulás sikerét. Neki is fel­tűnt a nagy rendetlenség. — Mit képzel majd Altstein a mi mulatsá­gunkról, ha erre megy? — gondolía. — Klárika, — mondta az erdőmester leányá­nak és megcsípte az arcát, — maga jó kis gazda­asszony hírében áll, takarítson csak itt össze seb­tiben egy kicsit. Klárinak ki gyűlt az arca. Kedvetlenül jött, mert tudta, csak azért hívták, hogy mégis, okle­veles leány. Most viszont tudtára adták, hogy mégis csak .az erdőmester leánya. Gábor észrevette a sértést. — Fiuk, nem hallottátok? — fordult a fiatal­sághoz tréfásan, — az a napiparancs, hogy mi ta­karítsunk össze! A sok fürge kéz hamar összekapkodta a sok lomot. Gábor a Klári lábai elé halmozta és meg- gyujtotta, mint valami engesztelő áldozatot. A lányon mégis ott nehezedett a hántás. El- komolvodott arccal maradt hátrább a zajosan in­duló társaságtól. Gábor a karja alá nyúlt és megsimogatta a kezét. — No nem, nem, — mondta neki, mint a megbántott gyereknek szokták. — Gábor, nem magam miatt, — bizonyko­dott a leány, ,— de olyan furcsa, nehéz sejtések ülnek ilyenkor reám! A leszálló köd mind szükebb köröket vont közéjük. A leány megborzongott és oda mutatott a ködbe: — Látja, mindig szükül. aztán csak annyi lesz, mint egy kötélhürok és mindenkit megfojt! — l>é minket nem, szivem, mert mi fiatalok és mások vagyunk, átvágjuk. magunkat rajta, — mondta meggyőződéssel és magához ölelte a leányt. V. Ne m veszett oda a világ, pedig a jelek után olyan borzalmas valóságok következtek, amilye­nekről miig álmodni sem tudott az öreg Baráték jövőbe riadozó szive. Gábor is megjárta fenékig a borzalmakat. Yolhyniában, az Isonzónál és mindenütt, ahol megfordult akkoriban magyar katona. Most mégis itthon volt. A tüdejéről letisz­tult az izzadmány is, qini a harctéren szerzett bajból visszamaradt. Megint október volt. Az öregek reggel, ágy­ban fekve, beszélgettek. Falun különösen barát­ságosak az ilyen homályos, késő Őszi vagy téli reggelek. A nyárral elpihen a kenyérért való tü­lekedés, nem sietnek az emberek a felkeléssel. Itt az órának nincs szavazati joga és hiába üti bármi kitartóan a haladó időt, följebb húzzák fü­lükön a dunnát, mert — még sötét van. Olyan kellemes a meleg ágyban megvitatni a napi ter­veket, mielőtt az ember elszánná magát, hogy ki­lépjen a hideg padlóra. Ilyenkor a köd is barát­ságos, ugv terül el a falra, mintha szintén egy óriási dunna volna ... Barátné, amint felébredt, kémlelve szippan­tott a szoba levegőjéből és úgy találta, hogy még nem érdemes felkelni, még nem készíti Marcsu a reggelit, mert nem hatolt be az ajtón, kulcslyukon át a pörkölt kávé szaga. Megszólította az urát. — Apuka, maga még alszik? — Már pipázom. — Jaj, hála Isteni)-k, hogy már az a szegény fiú is hazakerült, talán adja az Ur Isten, hogy igazán vége van mindennek és most. már végleg a miénk marad! — Na, — mondta Barát óvatosan. — azért, ne bízzuk el magunkat, ki tudja, mi lesz avval a for­radalommal ! Barátné mélyebben menekült a meleg ágyne­műbe. — Jaj, szivem, ne ijesszen, ne is említsen ilyenekét! Már is fel volt verve a szive nyugalma és az aggodalom véresre festette a híreket, amiket ed­dig hallott. — Hiszen igaz, akik Pestnek jönnék haza, azok sok mindenfélét beszélnek! Most már a férfi beszélt optimisztifeusan. Ta­lán nem is gondolt semmit, csak a kényelmes reggeli hangulatot védle az asszony sopánlcódásai ellen. — A pesti dolgok ufón ne ítéljünk! Olt azok a munkakerülő cucilisták! A parasztról lekopik az ilyesmi, mihelyt hazaér. Nem lesz más gondja, minthogy siessen a vetéssel, mert. elkésétt. És Pesten is... azt hiszem, ma már abszurdum egy olyan igazi, véres forradalom, inkább papíron, politikai és sajtóbarcokban fog lezajlani az egész! így beszélt, mert nekik mégis csak „papíron" folyt le az is, ami addig történt. A fiuk vérét is csak papíron látták folyni, mikor értesítést kap­tak a sebesüléséről... Gábor is nyugodtan feküdt a szobájában. Mire hazaért, egy pici kagylóba szorult az egész viharos tengérmorajlás, amin átvergődött. — Csak rendbehozzam a dolgom Klárit ille­tőleg és minden jő lesz, — nyújtózod egészséges, mosolygó vággyal... Ott kint, a ködben pattant valami, erőszako­san tépték le a faluról a nyugalmat. Gábor meg­ismerte a hangot, katonafegyverek szóltak. Nem­sokára visítva rontott be a cseléd. — Jaj Istenem, nagysága, nagysága, tessék felkelni! — No, mi az, mi? — riadtak az öregek. — Tessék felkelni... zug az egész falu, le­lőtték a jegyző urat! Azzal kirohant újra. Az öregek vacogva tápászkodtak a ruháik után. Gábor benyitott hozzájuk és igyekezett őket megnyugtatni. De a szive tulajdonképpen nyugta­lanul vert, ime, a zenélő, emlékekre zárt kagyló most újra belezuhan a vészes tengerbe! Az anyja keresgélve topogott. — A cipőm,... este kitettem és nem hozta be Marcsu! — Majd behozom én, mama! , Sárosán, gondtalanul odavetve hevert a cipő a konyhában. Gábor kilépett az udvarra, hogy megkeresse ac. selédeket. Hozzáhatolt a tömeg kö­zeledő üvöltése. Egy pillanatra visszahőkölt, az­tán mosoiygva, bátran ment előre. — Hisz4 én ... hisz* én, — mondogatta és a múltra gondolt, meg a mindenkorra, hiszen ő a népé, miért félne tőlük? A leányok a kapuban bámészkodtak. — A nagysága cipőjét azért kitisztíthattátok volna, — szólt rájuk dorgálva. Harcsa és a másik befelé indultak. Az egyik legény, aki odaért, hátbavágta és magához rán­totta. — Ne menj, a kutya istenit! Eleget puco^ál, most tisztítsa ki ő maga! Marcsu felröhögött és kihívóan, dacosan né­zett vissza a legény karjaiból... Gábor a pitvarajtó küszöbére ült és kefei'e a cipőt. A lárma közeledett, a csőcselék a tor lácr: tódult. Ujjal mutogattak rá és röhögtek. Marcsu is. A legény, aki ölelgette, előre lépett. — Egész ügyesen megy, öcséin, megélhetsz ezután belőle, — vihogott Gáborra. — Ne. az enyémet is, de úgy fényesítsd, hogy a- csillagokat is meglássad benne! — Felemelte durva, patkós csizmáját és odatolta az orra alá. — Várj egy keveset, előbb ezt, — mondta nyugodtan Gábor. — Mit. hogy én várjak? Nesze! Belerúgott a patkóval az arca közepébe, hogy szétzúzott vonásokkal hanyatlott hátra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom