Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-30 / 24. (1358.) szám
7 1987 Január 30, vasárnap. Dérer Iván aggályai a tartományi rendszer kiépítésével szemben A volt centralista politikus csak a decentralizációban látja biztosítottnak a demokratikus közigazgatást-A reform szerinte a hivatalok teljes elbiirokratizálását fogja eredményezni — Hlinkáék kormánybalépésének magyarázata — szociáldemokrata szemszögből —Kassa, január 28. A csehszlovák szociáldemokrata párt Kassai kerületének vezetősége csütörtök estére Kassára nagygyűlést hivott össze, hogy tiltakozzék a kormánynak azon terve elleu, amellyel meg akarta szüntetni a közigazgatás eddigi decentralizációját, az eddig érvényben levő zsuparendszert, hogy helyébe a történeti országokban már eddig is érvényben volt tartományi rendszert vezesse be. A gyűlés alkalmával Kassán tartózkodott D é- rer Iván dr. volt miniszter, nemzetgyűlési képviselő, aki vezérszónoka volt a szociáldemokraták demonstrációjának. A Slávia-kávéház egyik asztalánál ülünk a több ujságiró társaságában beszélgetünk a volt miniszterrel. — Én és pártom — kezdte a volt miniszter — már elejétől kezdve a megyerendszer mellett voltunk, mert hiába — a mai viszonyok között — ebben a rendszerben látjuk leginkább biztosítottnak a közigazgatás egészséges decentralizációját.. A mi nézetünk ugyanis az. hogy egészséges és demokratikus közigazgatás csak a decentralizáció alapján lehetséges. Igaz ugyan, hogy a szlovenszkói zsupá'k ellen különböző kifogások merültek fel s gyakorlatban, amelyekről részben el kell ismernünk, hogy volt valami alapjuk, de ha tárgyilagosan akarjuk nézni a dolgokat meg kell állapítanunk róluk, hogy nagy részben vaey túlzottak voltaik, vagy nélkülöztek a teljesen jogos alapot. Annak, hogy a mi mai megvetörvényüuk nem mindenben felelt meg a szigorúan demokratikus és önkormányzati alapelveknek, leginkább az volt az oka, hogy ez a megyetörvény is a legkülönbözőbb politikai pártok kompromisszumos müve ▼olt és ezért nem nélkülözhette azokat a fogyatékosságokat vagy hibákat, amelyek minden konioromisszumos műben talán akaraton kívül is bennrekedtek. Azt azonban mégis meg kell állapítanunk és ebben a már eddig is megnyilvánult Jelek szerint a túlsó oldalon is igen. számosat! egyetértenek velünk, hogy ez a mai megye- rendszer nagyjában és egészében éppen azért vált be teljesen, mert ez a decentralizált közigazgatás teljesen megfelelt — mégpedig etnográfiai, gazdasági és egyéb más szempontokból is — a megyék területén élő lakosság érdekeinek és követelményeinek. Példával is illusztrálhatom ezt, - folytatta tovább a volt miniszter. — A megyei köze.írek ugyanis a megyék kisebb kitéri ebesénél fogva jól megismerhették a megye viszonyait. állandóan érintkezésben voltak a lakossággal és ezért a megyei hivataloskodás j a laikus elem könnyebb befolyásánál fogva nem biirokratizálódott ol annyira, mint ez. Cseh- és Morvaországban tapasztalható. Én és pártom természetesen a leghevesebb ellenállást fogjuk kifejteni úgy a parlamentben, mint azon kívül is a tartományi rendszer életbeléptetése ellen. Ez ugyanis a megyerendszerrel szemben egv visszafelé való lépést jelentene, a hat megyéből tulajdonképpen egy megyét alakítana és ez a másodfokú közigazgatás egy helyre való centralizálását hozná magával. A történeti országokban még érthető és lehetséges egy ilyen másodfokú centralizáció, de szakkörökben is túlhaladott és a mai kornak már meg nem felelő közigazgatási fonnának tartják ezt A történeti országokban ugyanis sokkal jobbak és tökéletesebbek a közlekedési eszközök, utak, a vasúti hálózat, úgy hogy Prága és Braun az ország minden részéből könnven elérhetők. Nálunk Szlovenszkón azonban például Pozsony olv messze fekszik Keletrzlovenszkótói, hogy megközelítése nemcsak, hogy drága, hanem sok időt is vesz igénybe. És ugyanez á helyzet volna Turöc- szontmártonnái és Zólyommal is, annak ellenére, hogy’ központi fekvésnek, ha odatennék a tartományi kormányzat székhelyét. Holott a kormány terve szerint Pozsony lesz a tartományi központ. A közigazgatás második fokon .való centralizációjának az lesz a következménye, .hogy a megyei lakosság és a volt zsupai hivatalok között való közvetlen kapcsolat meg fog szűnni s az ui székhellyel való közvetlen érintkezést a tervezett ui tartományi rendszer meg fogja nehezíteni. A tartományi referensek ugyanis nem a leiekkel való közvetlen érintkezés alapján és a helyi viszonyok- valamint, közvetlen tapasztalatok ismeretében, hanem tiszMrá akták alapján fognák intézkedni, ami ' V hivatalok teljes elbürökratizálását fogja eredményezni. Csehországban egész más a helyzet. Ott már a háború előtt is kitűnő állapotok voltak. a kerületi főnökök is csak elsőrendű hivatalnokok lehettek. Ott már régebben is alig fordult elő, hogy a határozatokat a feleknek meg kelljen íeilebezniök. mert a kerületi főnökök határozatában általában mmdeuki megnyugodott Szlovénokon azonban egészen más a helyzet. A közigazgatás itt már a régebbi időkben is igen . hátramaradott volt és a viszonyok a prevrát után sem javultak. Az egyes kerületi főnökségeken sokhelyütt minden kvalifikációt nélkülöző és nem a legjobb hivatalnokok ülnek. .Addig, ómig a megyrendszer megvan és az egyes megve székhelyekhez a járási főnökségek közel esnek, a hibákat a megye közelsége pótolhatja. A megye ehhez még könnyen ellenőrizheti is a hiányosan, vagy nem a legjobban működő járási szervek munkáját. A tartományi rendszernél azonban ez nem lesz lehetséges. A nagy távolság ugyanis meg fogja nehezíteni az ellenőrzést. Természetesen, ha a járási hivatalokban elsőrendű tisztviselői kar működnék, akkor az ellenőrzésnek ez a természetszerű hiányossága nem jelentene még oly nagy* veszedelmet. A járási hivatalok ügyvitelének mai gyarlósága mellett azonban azoknak nagyobb jog- és hatáskörrel való felruházása és ezzel egyidejűleg a megyék eltörlése és egyetlenegy tartományi központnak a felállítása csak a közigazgatás lényeges megrosszabbodását fogja jelenteni s a lakosságot ki fogja szolgáltatni a gyakran rosszindulatú és felületesen működő járási hivatalok önkényének és tudatlanságának. A vagyonosabb néprétegek még fognak tudni védekezni jogorvoslattal a különböző hibák és sérelmek ellen, a szegényeknek azonban, akiknek nem lesz pénzük többször is Pozsonyba utazni és ügyvédet fogadni, vagy kénytelenek lesznek belenyugodni az alantas hivatalok önkényes intézkedésébe, vagy ha fellebeznének. ki lesznek téve annak, hogy a tartományi referens ügyüket nem a személyi és helyi viszonyok ismerete alapján, hanem a járási hivatalok felületesés olykor rosszindulatú információid szerint jegyzőkönyvekből fogja elintézni, — Politikai szempontból jelent-e valami közeledési, a Hlinkáék adtai követelt autonómiához a tervezett ui tartományi rendszer — vetettük közbe. Dérer dr, kérdésünkre igy válaszolt: — Távolról sem jelenti azt az eredményi, amit ma Hlinkáék, mint elért nagy politikai I vívmányt pártjuk felé világgá kürtőinek. Mert ami a tervezett tartományi rendszerben ^■—nwir n benne lesz. az megvolt már a megyereud szerben is. Azzal a különbséggel, hogy a tartományi rendszer a megy erendszernek egy rosszabb kiadása lesz. — Az az állítás ugyanis, hogy az uj rendszernek az lesz az előnye, hogy a tartományi ehlöknek joga lesz körülbelül hatvanezer tisztviselőt Szlovenszkón kineveznie, teljes misztifikáció. A tartományi elnöknek ugyanis a kormány javaslata szerint csak azokat a közigazgatási alkalmazottakat áll majd módjában kineveznie, akik a IX. fizetési osztályban, vagv még azon alul vannak. Tehát egészen alantas tisztviselőkel és alkalmazottakat. úgymint kezelő személyzetet, és szolgáltat. A többi közigazgatási tisztviselőt továbbra is. úgy mint eddig, a köztársaság elnöke fogja az egyes minisztériumok előterjesztése alapján kinevezni. Szlovenszkón eddig az volt a gyakorlat hogy az itteni tisztviselőket a pozsonyi minisztérium előterjesztésére vagy a belügyminiszter, vagy a minisztertanács és a köztársasági elnök nevezte ki. A pozsonyi minisztérium előterjesztése nélkül vagy annak ellenére uem történt kinevezés. —• Hlinkáék nak természetesen ma — fejezte be végül mondanivalóit a volt miniszter — és ez a dolgok pikantériája, legalább látszat szerint nagyon megfelel a kormánynak ez a tervezett uj megoldása, ők ugyanis a Vatikán utasítására mentek bele a mosta ui kormányba .mert felsőbb papai körökben is az a felfogás, hogy nem egyhamar lesz ilyen jó alkalom megkötni a konkordátumot a csehszlovák kormányzattal, mint éppen most — A jövő ugyanis teljesen bizonytalan, senki sem tudja mit hoz a holnap és a Vatikánnak is nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy meg legyen a konkordátum Csehszlovákiával, amelynek megkötését semmilyen pártra ! nem lehetne olyan biztos reménnyel rábízni, mint éppen a Hlinkn-pártra. — A kormánynak tervezett iavask ta természetesen a legsimábban fog átm enni a parlamentben, mert a kormány ma Hlinkáék támogatásával harminc biztos szavazattöbbséggel rendelkezik. És ez teljesen el fogja dönteni a benyújtandó törvényjavaslat megszavazását # Érdekoaiei tartottuk, hogy a oeutraüerto politika egyik ezlovenszkói oszlopának, *a ellenzékbe szorult Dérer Ivánnak véleményét anegtemerte*- siik a kfirigavgafám reformjavaslat vitájában. Reflexiókat nem kivárniuk fűzni a megnyilatkozáehoz mert. hiszen a torványia.vajeletot nrlndeaúdedg nem hozták nyilvánostógna a igy részleteit épp oly kevéssé iám érjük, mint. maya 'Dérer Iván. aki azon- ha.i — mint újdonsült ellen záki politakoahoz illik ■— a részletek 'főije* ismerete nélkül ia megkezdte támadását a reform ellen. Kétségtelen, hogy Déré? okfejtésében varrnak helytálló momentumok is, viszont azonban nehezen képzelhető el> hogy a Hlin- ka-párt hajlandó lenne megszavazni egy olyan reformot, amely az autonómia megközelítése helyett visszafejlődést jelentene. És bizonyos az is, hogy a j javaslat előtt még hosszú ut áll, amíg keresztül— Igen, igen, Gáborka, az nagyon jó tesz! ! Gábor elindult előttük a ssórüskerteu át, az erdő felé. Itt még neiu volt semmi figyelemre érdemes dolog, tik kezdtek beszélni, hogy szórakoztassák Gábort. Leírták a pesti éjszakai életet, ismeretlen ingerekkel csábították a fiút. Gábor egy kicsit belebódult az izgalmas kíváncsiságba, érdek- . tőd ve kérdezett egyet-mást. Már szinte úgy volt, hogy kiállba tatlanuak kezdte látni a fal üt, szere- ■ tett volna rúgni rajta egyet és lerázni lábáról a sarát uj utak fölé indulóbanTordási most hirtelen megszakította a kedélyes társalgást. — IIoliö, amint vessem észre, már elhagytuk a Barát űrök majorját, in őst már kérnénk egy kis útbaigazítást a hivatalos ügy érdekében. Íís ni. amott valami feltűnő jelet látok! Gábor merengéséből felriadva nézett a mondott irányba. összeszorult a torka. A Bojtoson pásztortüz pirpslolt. Fel-felnyujtogaüa lángnvel- ▼eit, hogy időnkint világos lett a környék, mesz- «ire látszott néhány tölgy kérge és néhány arcnak körvonalai. —• Mi az ottan? Gábor megremegett. ö tudta, ml az. Csillag, uj hazába csábitó, hívogató. Az, ügynökök szoktak ott tüzet gyújtani, avval adják tudtul a. környékbelieknek, hogy Galícia felé indulnak aa éjjel, gyülekezzenek! Most mit tegyen? Egyszerre távol esett a pesti ábráudképfől, távol a két férfitől, akik magyarázatára vártak. — A haza érdeke, —- biztatta magát, az őszinte vallomásra. —- És a haza fogalma olyan szűkre szorult körülteJ Kiesett a földrajzban tóműit, ismeretlen, tág határokból. Csak w lett, ez, ameddig ellátott a szeme, amennyit gyerekkorában befutott a lába. Csak addig dobbant most a szive. És az emberek? Mellette két idegen, akiket ed- d’g sok* sem látott. Előtte, ott fent a hegyen ismerős, velenőtt arcok ... — Az semmi, — mondta lehetőleg nyugodtan. — Apám szokott tüzet gyújtani minden este, mert lejárnak a vaddisznók és feltúrják a vetést. HL Gábornak uem volt nyugodt éjszakája a hazugság miatt. Hozzá, még bűntény is. — aggodat- maskodott, — a hatóság szándékos félrevezetése! Mi lehet ennek a következménye? Aztán az embereiért aggódott. Hátha a detektívek nem maradtak uyug>on az éjjel? A hivatalos megbízatásuk másnap reggeltől szólt Ugyan, de hátha felverte őket a gyanú és előbb láttak a, nyomozáshoz? Nagyon korán kelt fel, bejárta a ház táját, a konyhába benézett. Marosa, a küszöbön guggolt, a karja' Valiig beleveszed egy nagy, patkós marhabőrcsizmábaTe, kié az a csizma? — kérdezte Gábor. — Azé - a két. űré, akik az este jöttek és ott alusznak a vendégszobában. Gábor egyrészt megkönnyebbüli, — Ott alusznak, láttad? ■— Igen; most voltam bent a csizmáért. A csizma nehezen fényesedéit. Most vette észre Gábor, bőgj1 mindig újabb és újabb köny- nyeket mázol el rajta a lány. • — Hát te miért sírsz, Marosa?-- Jaj, fiatalúr!-.- Az, éjjel Ondák .Andris is elment, cs azt mondják, hogy uagyou sok fogdmeg jár erre! — Aha, bét ti búcsúztatok tegnap a lépcső alatt! — IganA Gábor leikéről leesett a bűn vád súlya- Mi lett volna, ha igazat mond a detéktiveknek? bírhatott volna Marosul. Ez is szörnyű, amint mit sem sejtve, rámelengeti alázatos gondosságát a leggjülöltebb ellenség holmijára. Kivette, kezéből a kefét és belóditotta a konyhába. ! — Na, eredj, bőgd ki magad! — De a lábbeli...nem lesi kész, mire fék kelnek az urak! — Eredj, ha mondom! Én kitisztítom! Leült a küszöbre a csizmák mellé és szorgosa vakarta a sarat. Nagyon meg volt elégedve önmagával... és Marcsu körül jártak a gondolatai igaz részvéttelNem uézétt. a háta mögé, nem látta, hogy1 Marosat, durva, a markába, fojtott röhögés bem- pergeti a cselédágyon. — Ni,.. - hihihi -., hogy guggol az urfi a küszöbön, hogy fényesíti helyettem a lábbelit! Marcsu is szörnyen, gonoszul elégedett volt... Vágj7 két hót múlva különös mosollyal tette tiszteletét, a kát detektív, akik ott aludtak az első éjszakán. Miután a küldetésünk lejárt, kötelességünknek tartjuk megköszönni a szívességet, amit irányunkban tanúsítottak, —- hajlongott Tordási.--- Igen, — folytatta Gáspár, akinek a Barát- né észrevétele szerint lélekbenyulóbb, kutatóbb szeme volt, — elfogtuk a két helybeli jőmadsraí j és még valami nyolc más falubelit. Mert az a vad- í dísznóriogafő tűz másrészt nagyon vonzó, minket Is odacsalogatott ég ott csináltuk azt jó fogást. — Tehát... az én pásztortüzenmél gyülekeztek össze a zsiványok? Pedig megtiltottam a ka fülűimnek, hogy szóba álljanak velük, — hebegte Barát, aki a-- elvörösödött Gáborra nézve rögtön átlátta a helyzetet. Gáspár fiatalos buzgösággal és kimélettet- séggel akarta tovább zavarni a vizet, de %% idő- sebb. a belátóbb Tordási félbeszakította. — Szót sem érdemel az egész, elvégre a cselédsége tetteiért nem lehet senkit felelősségre vonni éi mi csak hálával tartozunk nagyságodék- nak a támogatásért! Elbúcsúztak. Barát felbőszültén rontott a fiúnak. — Mondd meg, hogy mtt csináljak most veled, te. te átkozott hazug? Láttad a tüzet és azt [ mondtad, hogy én gynjitattam - • Mi nem lehetett í volna ebből!’így is... átkozott, kölyök, vele hazudtam! Barátnő kituszkolta Gábort a dühöngő férfi elől, azután őt kezdte csititgatnl — Mit kell megérnem, — tördelte a férfi, — a saját gyermeke szövetkezik az ember ellen, | mindenféle osőcselékkel! — Bizony, — szipogott az asszony, — olyan jelek vannak, mintha közel lenne a, világ vége! Gábor kiódaigott az udvarra- Bora. vizet húzott és dalolt. —* De jő kedved van,... talán bizony 3 11 Gyuritok nem került bajba? — szólította meg a leányt. — Nem bizony! Utána, is futott két csendőr, de nem tudtak semmit rábizonyítani- A pénz nála, volt, de hamar a répa közé dugta! Gábor sajnálta, hogy kellemetlenségnek tette, ki a szüleit, de most, — nem tehetett róla, — a szive vígan, megkönnyebbülten csattogta Borával a friss parasztnótát. IV. Egy kicsit suttogtak Barátákról az esettel kapcsolókban. Persze, túlozva, mint rendesen Hogy Gábor is beleártotta volna magát, a, kivándorlási ügybe, egyesek szerint vizsgálati fogságban van, mások szerint az egyi! detektív revol- vergolyója súrolta az arcát, azért nem mutatkozik sehol. És hogy az öreg Barát egészen beleőszült a dologba, — Mamuka, a Hűbéri-napi hajtásra úgy készüljön, hogy meghívom rá az egész világot és mindenkibe annyit kell tömni, hogy be legyen fogva a szája, —■ intézkedett Barát. Gábor egyáltalán nem szerette a vadászató4. Különösen így, olyan majálisféle alakban. Mikor családostól ment mindenki, a hölgyek bográcí- gulyással, cigányzenével, nagy zenebonával várták valamelyik tisztáson a hajtásból visszatérő urakat. Szerette a szabadságot és a természetet, de minden durva ösztön felszabadítása ázni a címen, hogy a természetben minden szabad, utálatos volt előtte. Ilyen volt a Hubert-oapi mulatság amelynek »z lett volna a célja, hogy kiengesztelje rátákat, különösen Gábort a társaság’, amely- ivei mintha egy kis össsozör lülésbe jutattak volna. A bor folyt, a gyerekek «JroB.‘o‘t gyomorral l*u7g.áiták az anyjuk szoknyáié', hanyag tartással, gyűrött ruhákban dülöngélt majdnem mindenki. ’ OIHFiMHf él&tbiziositótársaság fiókigazgatóság Sztovenszkó részére, 1 8RATISLAVA, lorencova brána 17. ! Minden modern rendsserü életbiztosítások, sws
