Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-28 / 22. (1356.) szám

^S€srMACfV«aHii»T«aT> 1927 január 28, péntek A xditségvetési bizottság vitása a jövedelmi adó reformjáról Prága, január 27. A képviselőház költség­vetési bizottsága ma délelőtt folytatta a jöve­delmi adóról szóló törvényjavaslat részletes vitáját. Az ülés elején a javaslat 7. szaka­szát tárgyalták, amely az adóköteles bevéte­lekről szól Rosche dr. német nemzeti párti hiányosnak találja a szakaszt, mert a különbö­ző spekulációs üzletek adókivetésénél az al­sóbbrendű hatóságok a törvényt különböző­képpen magyarázhatják. Vlasák dr. pénzügyminiszteri osztályfőnök rámutat arra, hogy a hetedik §-ba az adókötelezettség alól mentes bevételeket nem vették föl. Ezek az úgynevezett spekulációs bevételek. Ez a paragrafus azokat a rendkívüli ajándékokat ugyancsak bevételnek minősíti, amelyek jára- tí ékad órak nincsenek alávetve. Ami a hivatal­nokok reniunerációját illeti, a gyakorlat eddig az volt, hogy azokat megadóztatták azon eset­ben, ha szerződés alapján jártak. Ezzel szem­ben az előzetes szerződési kötelezettség nélkül fizetett remunerációkat nem adóztatják még. A törvényjavaslat ezen az alapon semmit sem változtat Ami a természetbeli lakásokat illeti, azok éppúgy megadózta!andók, mint a kész­pénzfizetések. A spekulációs nyereséget megállapítani min­dig nehéz dolog volt. A törvényjavaslat erre vonatkozólag a megállapítás munkáját meg akarja osztani az adófizetők és az adóhatósá­gok között. Itt tehát a javaslat semmiféle mó­dosításra nem szorul. Matousek dr. előadó javasolja a 7. sza­kasz elfogadását az általa beterjesztett módo- s'fásokkal. Majd a 8. szakaszt referálja, amely a telkekből származó bevételekről szól Vis- kcvsky dr. cseh agrárius javasolja, hogy a be­vételek megállapítását egyszerűsítsék. Az elő­adó kijelentette, hogy ennek a kívánságnak eleget tesznek. A javaslat 9. szakasza a ház­mesterek lakásának használati értékmegália- pitásáről szól. A javaslat szerint minden nagyobb ház tulajdonosa köteles [ házmestert tartani s annak lakást adni. j Továbbá a javaslat arra törekszik, hogy a ház-j tulajdonos lakását másképen értékeljék, mirt; a báz többi lakását, miután a háztulajdonos la-1 kásadón kívül a házzal kapcsolatban még más i adóterheket is visel. Meissner dr. szerint szük­séges volna a 9. szakaszban kifejezni azt, hogy a tiszta hasnálati értéket adóztatják meg, mert ellenkező esetben a nyers bérek után vetik ki majd az adót. Matousek előadó ugyan ki­zártnak tartja ezt a tévedést, de magáévá teszi Meisner javaslatát. Az előadó ezután a javaslat tizedik parag­rafusához benyújtott kormánytöbbségí módosí­tást terjeszti be. A paragrafus a vállalatok jö­vedelembevallására vonatkozik. A kormány­pártok azt a módosítást javasolják, hogy adófizetők, akik rendes üzleti könyveket vezetnek s akik 1927 kezdetével a vállala­tukhoz tartozó telken uj épületeket állíta­nak föl, hozzáépítenek, vagy hivatalnokaik és munkásaik részére lakásokat építenek, akik régi gépek helyébe újakat vesznek, az építés vagy átalakítás befejezésének évétől számított öl. éven keresztül, a ren­des leírásokon kívül még további 20 szá­zalékot vonhassanak le adóköteles jöve­delmeikből. Az előadó a tizedik paragrafusnak a be­nyújtott módosítással való elfogadását java­solja. Ezután a szolgálati viszonyból származó jövedelmekre vonatkozó tizenegyedik parag­rafust vitatták meg. Remes cseh szocáídemok- rata é« Burival cseh nemzeti szocialista a pa­ragrafust hiányosnak tartja. A bizottsági ülés lapzártakor még tart. Az egyes paragrafusok felett csak a részletes vita befejezése után fognak szavazni. ,,/S esetiek és németek együttes kormányzásával eldőlt a nemzett vagy nemzetiségi állam kérdési" népgyiilési beszédben védelmezne az aktivista politikái — „A munkaképtelen koalíciót munkaképes több­séggel pótoltuk1' Prága, január 27. Msyr-Harting i-gazság- ügymimszter a német keresztényszccialista párt schluekenauí népgyülésén politikai be­szédet tartott, melyben elmondta a német aklívizmus apológiáját. A miniszter többek között ezeket mondotta: — A német nép uj jövő küszöbét lépte át Az államot nyolc éven keresztül a nem­zeti koalíció vezette, melynek rezsimje alatt a nem-cseh nemzetiségeknek alantas szerep jutott. Azonban a szükségesség arra a meggyőződésre késztette a németeket és cseheket, hogy egyszer más utat is megkíséreljenek. • Ez a szükségesség a cseheknél abban jutott kifejezésre, hogy a cseh pártok egysévé egy­re lazult. A vám- és kongruajavaslatok elin­tézése után a német aktivisták elhatározása következtében uj parlamenti többség alakult. Az ellenzékben levő szociáldemokraták a cseh néooártot akarták kiugratni a kormánytöbbségből. Ok megszavazták volna a vámokat, ha a koalíció elejti a kongruát. Mihelyt ez nem történt meg, azt kívánták, hogy a vámok mégis zavará­sáért a, fogyasztási szövetkezeteket sza­nálják. A szociáldemokraták tehát nem a nyomor­ban élő munkásság érdekében vagy gazdasá­gi okok miatt ellenezték a vámokat. A két javaslat megszavazásánál mérvadó volt rám­nézve a következő: Mi tudatára ébredtünk annak, hogy el­érkezett a pillanat, amikor a nemzeti koalíciói szét lehet robbantani. És ezt el is értük. Akárhogyan is gondolkoz­nak az eseményekről, ennek a lépésnek ket­tős jelentősége van. Egyrészt vita folyt arról, hogy nemzeti vagy nemzetiségi állam-e a köztársaság. • . Azzal a ténnyel, hogy nemcsak egy nem­zet kormányoz, hanem csehek és néme­tek együttesen, már el is van döntve a vitás kérdés. Másrészt az államot eddig a cseh koalíció kormányozta, amely a benne helyet foglaló pártok programjának ellentétes volta miatt eredményes munkát nem végezhetett. Mi a munkaképtelen koalíciót egy mun­kaképes többséggel pótoltuk. S ezzel eltűnik az a szemrehányás, hogy hiá­ba dolgoztunk és hogy a csehek utjából állí­tólag eltávolitottuk az összes nehézségeket. Egy másik szemrehányás az, hogy a német egységet felrobbantottuk. S itt ismételten azt kell mondán cm, hogy ilyen német egység egyáltalában nem is létezett. A német keresztényszocialista párt kezdettől fogva a szociáldemokratákkal együtt akart haladni. Azok azonban ezt mindig visszauta- sitetták. A német parlamenti szövetség szét­esett a nemzeti párt miatt. Még azt is a sze­münkre vetik, hogy mindent ingyen teltünk. Igen, de szavazatainkért követelésekkel csak akkor állhattunk elő, amikor adóterhek meg­szavazását kérték tőlünk. Ha javulást aka­runk, úgy a javuláshoz szükséges fedezetet is meg kell szavaznunk. A javulás már észlelhető is abban, hogy számos olyan intézkedés, melyet a kor­mányba való belépésünk előtt' ellenünk terveztek, nem valósulhatott meg. A külpolitikai helyzet is nagyban elősegítet­te a németek kormánybajutását. A német- francia viszony kialakulása föltétlenül meg fogja változtatni Csehszlovákia viszonyát Né­metországhoz. Krumpe német keresztényszccialista képviselő ezután a költségvetésről és áz el­lenzék magatartásáról beszélt. Megemlítette, hogy az építkezési törvény némi csalódást fog eL.vézni, mert bizonyos áldozatokat követel. Az adóreform miatt a német bankok és taka­rékpénztárak szanálásának kérdése némi ha­lasztást szenved. Előkészületek a magyar országgyűlés megnyitására Budapest, január 27. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Ismeretes, hogy az uj magyar országgyűlés ünnepélyes megnyitása szombaton délben lesz az ország­ház kupolacsarnokában, ahol már előkései let­tek mindent az ünnepi aktus lefolyására. Az ünnepélyes megnyitáson részt vesznek a kép­viselőház és a felsőház tagjai s a kormányzó nyitja azt meg beszédével, amelyről már ugyancsak tárgyalások folytak a miniszterel­nökségen. Az országház kupolacsarnokát erre az alkalomra külön átalakították. A kormány­zó részére emelvényt állítottak s a Budapesten székelő diplomáciai kar, valamirt a miniszte­rek hozzátartozói és a sajtó képviselői számára külön tribünöket állítottak fel a kupolacsarnok oszlopai között. Ma délelőtt helyszíni szemlét tartottak a hatalmas kupolacsarnokban, alapo­san kipróbálták a világítás} effektusokat is. A világossági próba során elhatározták, hogy a kupolacsarnok hatalmas középső csillárán még néhány ötszáz gyertyafényes villanykörtét he­lyeznek el, hogy az ünnepélyes aktus alkalmá­val a világítás a lehető legpompásabb legyen. A kormányzói emelvény elé egy, az iparmű­vészeti múzeumból hozott értékes szőnyeget helyeznek. A felsőház korelnöke Budapestre érkezett Budapest, január 27. (Budapesti szer- kesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt Budapestre érkezett a 90 éves Berczelly Jenő, Nógrádmegve felsőházi tagja, aki — mint azt már jelentettük — koreinöke lesz a felsőház első ülésének. Berczellyt a minisz­terelnökség kérette fel Budapestre. A felső­ház megnviíásának programiét és az ezzel kapcsolatos teendőket óhajtották vele megbe­szélni. Az agg Berczellv Sztranyavszkv állam­titkárra!. maid a közigazgatási bíróság elnö­kével, Wlassics Gyula báróval tanácskozott a korelnöki teendőkről, megnvitőbeszédéről és az országgyűlés ünnepélyes megnyitásáról. A kupolacsarnokba tudvalevőleg a korelnök ve­zetése mellett vonulnak át a felsőházi ta^ok. Berczellv még Zsifvav Tibor dr. házelnőkkel is beható tanácskozást folytatott. Az ungvári törvényszék uj elnököt kap Ungvár, január 27. Értesülésünk szerint Hadzsega dr. táblahiró, aki jelenleg az ung­vári törvényszék elnöke, rövidesen a kassal Ítélőtáblához kerül, míg az ungvári törvény­szék élére egy őslakost neveznek ki, aki je­lenleg Kassán teljesít, szolgálatot. Szántó György j n BÁBEL TORNYA j A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (22) f — Várnagyomnak fia lévén, azonfelül t rendkívüli - képességeket árulván el már i gyér makk órában a betűvetés, valamint em- i béri és állati alakok ábrázolása dolgában, i trnindezideig külföldön tanittatám. ‘ t Hirtelen elakadt a szava, mert még nem e is tudta, hogy tulajdonképpen mit tanult oda- 1 kint a fiú, nyolc év nagy idő és már csak lio- i mályossn emlékezett, hogy a fiút Német­alföldre küldte annak idején, amikor a ki- ‘ rályrré unckahuga ment ki Aachen grófié- j hoz feleségül nagy kísérettel. 1 — Mondd el a főmagasságu hercegérsek i űrnek, merre jártál és mit tanultál messzi = idegenben. * Alános, aki mindeddig féltérdre volt * ereszkedve, most felállott és Anzekrms mes- ’ térről kezdett mesélni. Úgy érezte, hogy ’■ most dől el a sorsa, aszerint, hogy érdeklő- . elést tud-e kelteni a két nagyimban vagy 1 nem. Jól megfontolt minden szót. Magáról i nem beszélt, annál többet az uj csúcsíves építészetről. Itt szárnyaiévá váltak a szavai, mint mindig, ha erről az uj művészetről be­szélt. Különösen azt emelte ki, mennyire ki­fejezi ez a művészet a keresztény hit égbe- szárnyalácát, mennyire megerősíti ezeknek a .székesegyházaknak már a puszta látása is a hitet. Az érsek és az ispán csodálkozva néztek rá. Szemei villogtak és barna arca kipirult. Már csak magának beszélt a visszhangod bol­tozatok alatt és az öblös, félköri vés bizánci boltozatok remegve adták vissza a szavakat, amelyek mögött rejtő eszme mintha csúcsok- j ba emelte volna a lomha íélköriveket. Mostj j már csak kelten álltak egymással szemközt végső feszültségben: János és az öreg temp­lom. Mert a két nagyur nem értette a kettő­jük harcát. 13. fejezet Hilgur és János anyja csak mosolyogva figyelték egymást, mert egyik sem beszélt más nyelvet, mint az anyanyelvét. Nem is iparkodtak megértetni magukat a másikkal, . mindkettő nevetségesnek találta volna az ilyen kísérleteket. Mégis rögtön megszeret­ték egymás szépségét. És ahogy egyszer­egyszer összenéztek, a szemük beszéde el- . mondott mindent. A János anyja túl volt . már a negyvenen, de alig mutatott harmincat. A csillogó nehéz fekete hajában még egy . ezüst szál sem jelent meg, apró termetének ■ járása gyors, mozgása határozott volt. Vértől majd kicsattanó ajkai keskenyek és örökké : mosolyra iveitek. Ma kiváltkép sokat mo- i solyogtak. Mert a kis bogárszemek nem tud­tak betelni a nagy északi szőkeség szépségé- t vei. Hilgur korán kelt fel, mintha nem is állt- volna ölvén napos ut a háta mögött. Gomdo- • san kitakarította a szobát, csakúgy mint a- „Három Szerecsen“-ben, aztán nekifogott, r hegy a ruháit kitatarozza. Kétszer rabolták 1 ki őkrt útközben, de az ő ruháit nem vették s el. Meg Tudta védelmezni őket a szemével. , Most ült az ablaknál varrogatva, mintha min*- dig ott ült volna. János anyjának feltűnt,- hogy ez a szőkeség nőm dalol. Hogy is lehet- dal nélkül a munka? Ő mindig dalolt. És még í valamit észrevett. Hogy a Garami kutya nem s szereti aü úrnőjét. Hegyes fénylő orrát be­dugta az ajtónyitásom, és mikor, észrevette, k hogy a gazdája nincs ott, ész nélkül rohant t. ki az udvar nagykapujához. [- Meg sem moccant addig, míg János meg á nem jelent a várnagy és két férfi társaságá- t. bán. Ezek gyönyörű szál emberek voltak. :-i Mindkettő magas, karcsú és szélesvállu, egy- i\ | forrnáu nemesvágásu sas orruk rögtön tanús­kodott arról, hogy testvérek. Péter bánnak, a bihari ispánnak fiai voltak, annak a Péter bánnak, aki tenyérnyi széles kardijával úgy szeldelte fel Béla király apjának, Endrének feleségét, mint valami hurkát. Olyan is volt ez a kövér olasz nő, mint valami pukk adásig zsíros, emészthetetlen hurka, amely meg­fekszi a legjobb gyomrot is. Pétert a király négy lóhoz köttette, úgy tépték széjjel a vérigkorbácsolt lovak. Aztán egész családját kardélre hányatta, csak a két legkisebb fia, Ákos és Sámuel menekültek dajkájuk segítségével a mészárlásból. Miklós ispán nevelte őket, aki annak idején szintén készülődött a királyné meggyilkolására. Min­dig úgy érezte, hogy a bihari ispán helyette halt meg, különben is bajtársak voltak jóiban rosszban. Azért a két fiút úgy nevelte, mint ha az 5 fiai lettek yolna. Sámuel urfi derékszíján kis aranykürt fityegett ezüstláncccskákcm, ezenkívül pá- vekékkel kivarrott zöld ruhája is jelezte a fő- vadászmesteri tisztséget. Ákos urfinak vörös ujjasa párnázott és sűrűn át meg átvarroit bőrujjakkal volt ellátva, ami viszont a só’y- mász mesterségét árulta el. A többi fcuTak olasz sólymászokat és német, főleg ausztriai vadászokat tartottak és így a két urfi tudo­mányának messze földön híre volt Miklós ispán nagy büszkeségére. Vidáman nevetgélve jöttek a lejtőn. A Garatn és a várnagy két vizslája elébük futott. — Nézzétek, mondotta János, ez a kis vörös tacskó nyolc éve járja velem hetedhét­országot. Hilgur megjelent a kapuban. A galamb- szürke ruhájában vöd. Az ürítek elnémultak és Ekecs is megbökkenve nézte ezt a várat­lan csodát. — Jó lesz ezt a nőt Miklós Ispánnak sohasem is látnia, dörmögte hatalmas bajusza alatt János nem hallotta ezt, mert meggyorsí­totta lépteit, hogy azt a fehér kezet csókkal illethesse. A két urfi sem hallotta, mert ilyen szemeket nem láttak még Esztergom várá­ban. Az ispánnál ma királyi követ étkezett, aki titkos dolgokban küldetett. Ezért ők kivételesen a várnagynál ebédeltek és Ekecs felesége, egy szelíd gömböc asszony örült, hogy már egyszer estebéd előtt • kerül haza az ura. Nagy csirkevadászat kezdődött az udvaron és nemsokára hatalmas kendér füstölgőit az asztalon. A kondér vérvörös paprikás leve néhol rózsaszínűvé enyhült a benne úszkáló tejfeltől. Ilyen színekben pom­pázott a. tiz csirke földi tetemének forró szemíedője. Versenyt eltek. Néma küzdelem volt, szó nélkül ettek ősi magyar szokás sze­rint. Nem tartották méltónak magukat az emberi beszédre, auiig az állati szükség, az éhség méltatlan jelenlétét éhezték. Akkor a legkisebb gyerek vízzel telt tálat hordott ■körül, abban megmosták kezeiket s előké­seiket. János most szemlélhette csak meg nyu­godtan az anyját. Vígan kiáltott fel: — Ejnye, be fiatal szép anyácskám van nekem! Mindnyájan István feleségét nézték és a csendben hallani lehetett, ahogy a kutyák fogai között roppan a csirkecsont. — Bizony, mondta a várnagyné, sima az anyád arca, nem tud a gond megölni rajta. Pedig sok ráncot vághatott volna már, A nagybegyü várnagyné mestere volt annak, hogyan kell a legszelídebb hangon mindig kellemetlenséget mendani. Ekccs előre dühöngött, ha kinyitotta a száját. Most is elöntötte a méreg. Ráorditott. —, Már ugyan mi lett volna az a sok gond, te vízi? elkavaró? Mond meg tüstént, hogy mi lett volna? (Folytatjuk. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom