Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-22 / 17. (1351.) szám
j. Hal isámunk 10 effdal ^ ^ sz*m 1 ®*^***®*®^ 1 január 22 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, j\ Szlovenszkói eS rUSZÍnSzkól ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága 11., Panska ulice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: . 7 * 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOlltl/CQl napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/III.—Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA ?efon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Jugoszlávia döntőbírósági szerződést ajánl Magyarországnak Belgrád, január 21. Perics külügyminiszter ma délben audiencián volt a királynál, akinek részletes jelentést tett a külügyi helyzetről s egyúttal ismertette Markovics Lázár volt igazságügyminiszter közeli budapesti utjának célját. Beavatott körökben elterjedt híresztelés szerint Markovics Budapesten döntőbírósági szerződést iog felajánlani Magyarországnak és ajánlatot tesz a magyar kikötő ügyében. Markovics, aki mindig a magyar orientáció hive volt, a tartományi választások lezajlása után utazik Budapestre. Hindenburg levele súlyos dilemma elé állította a cenfrumpártot Az elnök határozóit Jobboldali kormányt követel — A centrum ma délben dönt, de álláspontjából nem enged — A nemzeti párt kénytelen lesz szint vallani — Föibáborodás Franciaországban Szloyenszkó önkormányzati problémája Irta: Fleischmann Gyula dr. III. A prágai centralista kormány a kezdetbeli szlovenszkói autó nőni ista követelésekre az 1920. évi 126. szánni törvénnyel felelt és ezzel akarta kielégíteni az autonómistákat. A törvény életbeléptetése és gyakorlati alkalmazása azonban beigazolta, hogy ily közigazgatási reform utján nem lehet az autonómiát távolról sem megvalósítani. Maga Kramár is elitélőleg nyilatkozik Karácsonyi cikkében a zsupareformról, amikor a következőket irja: „A nagyzsupá'k nem adhatták Szlovenszkó- nak azt, amit a szlovenszkói autonómisták -- bár nem elég világosan — követeltek, mert a megyei képviselőtestületeknek nem volt elég erkölcsi és politikai súlyúk*. Amint Kramár ilyeu'iungu nyilatkozatából is következtetni lehetett, a legutóbbi napok eseményei igazolják, hogy a kormány valamiképp meg akarja oldani a szloven- sztkói problémát és az indította a néppárttal való megegyezésre is. A néppárt, ugyiátiszik, a szlovenszkói közjogi autonómia követelését egyelőre feladta és csupán egy olyan közigazgatási autonómiához ragaszkodott, amelyben garanciákat nyer a szlovák nép speciális érdekeinek biztosítására. , -r ; A készülő közigazgatási reformnak kiindulási pontja kétségkívül a régi osztrák tar- tománvrendszer. A tartományok a központi kormányzattól bizonyos autonómiát kaptak, így a tartománvgyülés rendszeresítette a tisztviselői állásokat és az ő szervei nevezték ki a tartományi tisztviselőket. A tarto- mánygyülés hatáskörébe tartoztak az iskola és az egyházi ügyek. Csehországban például a tanítókat a tartományi iskolaszék nevezte ki. A mezőgazdasági beruházások is a tarto- mánygyülés hatáskörébe tartoztak. Ide tartozott a megfelelő pénzügyi hatáskör és a községek s városok igazgatása. Hatásköre ugyan nagyobb volt, mint a jelenlegi nagymegyei képviselőtestületeknek, de alapjában véve egy elévült, elkorhadt rendszer ez a politikai erő frissesége és az élethez simúlása nélkül. Forma és nem lényeg. Nem tartom magamat illetékesnek és a sajtó hasábjait sem alkalmasnak, hogy konkrét javaslatokkal álljak a tárgyaló lelek mellé, vagy a nyilvánosság elé. Azt azonban fontosnak tartom, hogy a szlovenszkói lakosság figyelmét felhívjam erre a nagyfontossá- gu kérdésre, érdeklődését felkeltsem és pre- cizirózzam azokat a követeléseket, amelyek Szlovenszkó lakosságának életérdekeibe vágnak és amelyekre a. kormánynak tekintettel kell lennie. Legelsősorban is a kormánynak számolnia kell a szlovenszkói közhangulattal, amely ma egyetemlegesen autonómiát követel, félmegoldásokkal nem fog megelégedni és minden olyan párttól elfordul, amely az autonómia követelését feladja. Az autonómia szükségességét megindokolják a speciális szlovenszkói viszonyok s a központi hatalomnak az autonómia megadása mellett is marad elég befolyása Szlovenszkó- ra. Mindaddig, amig nem sikerül egy általunk elgondolt valódi autonómia megvalósítása, a fejlődésnek és minden reformtörekvésnek következetesen ez irányban kell történnie. Azonban ez a küzdelem igen nehéz lesz és nagyon helyesen jegyzik meg azok, - akik a tárgyalásokat figyelemmel kisérik.. hogy itt a szlovák néppárt további sorsa is kockán ío- rog. * A tárgyalásoknak van különben egv szépséghibája. Ha ugyanis most egész Szlo- veuszkó sorsát érintő kérdésről folynak a tárgyalások, akkor ez nemcsak a kormány és a nénpárt ügye, hanem az egész Szloven- szkóé. És ez esetben a tárgyal ásókban való részvételre fel kellene a kormánynak hívni Berlin, január 21. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy Hindenburg német birodalmi elnök Marx kancellár dezignálása után ismét Marxot bízta meg az uj kormányalakítási tárgyalások vezetésével s ezt a megbízatást egy levéllel indokolta, melyben a közép- párti kormányalakítási kísérletek csődje után nyíltan felszólítja a centrumpárti állam férfiút, hogy tájékozódjék a jobboldal felé és igyekezzék -a német- nemzetiek’ bevonásával megteremteni a helyzetnek egyedül mégfelelő polgári koncentrációs kormányt, A levél tegnap este jutott Marxhoz s a fejtörés azonnal megindult, hogy miként kell értelmezni annak tartalmát s mily álláspontot foglalhat el a nyílt parancs vétele után az eddig bal- felé hajló centrum. Hindenburg kézirata, bár óvatosan és körültekintően beszél a helyzetről, mégis határozottan ajánlja a jobboldali polgári kormányt, ámbár azonnal hozzáteszi, hogy az uj kabinetnek egyik legfontosabb feladata lesz „a széles munkásrétegek jogos igényeit kielégíteni*. Hindenburg levele körül a harc azzal kezdődött, hogy a baloldal és a centrum megtudták. hogy a német nemzetiek előbb ismerték a levél tartalmát mint a címzett s igv bizonyos, hogv a nagy jobboldali frakció rész-tvett az írás megfogalmazásánál. Nemcsak a baloldal, hanem a centrum is gondterhes fejcsóválással fogadta Hindenburg beavatkozását. Az állapotokra legjellemzőbb a centrumpárti Germania hangja, mert most is — mint mindig — a nagy katolikus frakció dönti el a helyzetet. A lap szerint Hindenburgnak rossz tanácsot adtak. Enyhén szólva, a levél különös és egyedülálló dokumentumot jelent, amelyhez hasonló kevés van a parlamentarizmus történetében. A német joa többi pártokat és pedig elsősorban az autonómista pártokat s igy a keresztényszocialis- fca pártot is. Különösnek tűnik fel továbbá, hogy a készülő nagy reformoknál egyáltalán szó nem i esik a szlovenszkói magyarságról és ennek jogos követeléseiről. Mintha Szlovenszkón nem is létezne a magyarság. Amig pro és kontra sok szó esik. a szlovákok kié légi téléről, addig a magyarokról semmit sem hallunk. Pedig bárminő rendszerváltozás is történik Szlovenszkón, az a magyarságra igen nagy érdekkel fog bírni. Akármi is fog bekövetkezni,. a szlovenszkói magyarság érdekeit . biztosi tani kell, mert az igazság az, hogy Szlovenszkó.lakosságának egyharmada magyar. Szlovenszkói viszonylatban ez a tényező el nem hanyagolható. Nem lehet pártpolitikai szempontból nézni, hogy a magyarság politikai pártjai a kormányban, vagv az ellenzéken vánnak-e. Itt ezen egyharmad résznek megfelelő érvényesüléséről van szó. ........• . Bár milyen is lesz az önkormányzati reform, eltekintve a választott testületekben gászok valószinüen sokáig fogják tömi a fejüket, vájjon mennyiben volt jogos a levél megírása és vájjon nem jelení-e alkotmánysértést az elnök nyílt és leplezetlen beavatkozása a politikai boszorkánykonyhába. Már a „polgári jártok* kifejezés is azt mutatja, hogy állami dokumentumokba is könnyen csúszhat lap- sus calami. Hát nem tudják azok az urak — mondja a Germania, — akik Hinden- burgnak á levelet sugalmazták, hogy a centrumpárt, amelynek nagy része a keresztény katolikus munkásság képviselőiből rekrutálódik, nem nevezhető polgári pártnak? Ezenkívül a levél a centrum helyzetét súlyosan kompromittálta. A centrumot nyíltan arra szólítja föl, hogv vegyen részt egy olyan kormánykoalícióban, mely kormánykoaliciónak legnagyobb pártja felelős vezére révén csak a múlt héten jelentette ki hivatalosan, hogv minden törekvése a monarchikus állmaforma visszaállítása. A levél továbbá kimondottan politikai cselekedet, már pedig a centrum nem foglalhat állást egy ily nagy horderejű politikummal szemben az egyszerű igennel vagy nemmel. A centrum ezekután kénytelen lesz szintén határozottan vázolni politikai meggyőződését, ámbár a párt már tegnapi kommünikéjében kifejezte, hogy a helyzet tisztázása érdekében hajlandó újabb tárgyalásokba bocsátkozni. A végleges határozat csak e tárgyalások befejezése után várható, azaz csak altkor, ha a német nemzetiek elfogadják a centrum feltételeit. Eddig tart a centrumpárti Germania jelentős kommentárja. Az utóbbi megállapításra vonatkozóan a pártok .nagy része úgy véli, hogy. a német nemzetiek elfogadják a censzámarányuknak megfelelő mértékben való képviseltetósétől, érvényesülnie kell a magyarságnak gazdasági, kulturális és politikai tekintetben s mindenütt ennek a számaránynak megfelelő pozíciókat is kell kapnunk. A költségvetésben a magyarságnak számarányához mérten kell részesednie, a magyar területeken a hivatalokban állást kapnia, a mezőgazdaságú, kulturális, szociális téren számarányához mért befolyást biztosítani. Nekünk pedig készülődnünk kell. hogy az uj kormányzati reform életbeléptetése ne találjon készületlenül. Ehhez pedig elsősorban szaktudással és képzettséggel bíró emberek szükségesek, akik helyt is tudnak állni. Mert az üres demagógia ideje lejárt s a politikai, gazdasági és kulturális életben mindinkább a szakszerű, rendszeres munka kezd érvényesülni. Amint például megbukik a jelszavakon nyargaló kormánypolitika, éppen úgy komolv eredményeket csak a nívós, rendszeres és következetes ellenzéki munka érhet el. Ezt igazolja az eddigi csehszlovák kormánypolitika csődje és a jelszavakon nyartrum irányelveit. Az már más kérdés, — irja a Berliner Tageblatt — vájjon később megtartja-e ezeket az Ígéreteket. Pillanatnyilag azonban erről nincs szó s a német nemzetiek csak egyet akarnak: mindenáron a kormányba kerülni. Ki győz, az államfő akarata, vagy a párt programja? Berlin, január 21. Hindenburg levele, melyben a köztársasági elnök a közóppórti kormány megalakításának csődje után felszólítja Marx dr.-t. hogy orientálódjék a jobboldali polgári blokk felé, óriási feltűnést keltett a német birodalomban. Minden lap és minden politikával foglalkozó személyiség azon tanakodik, hogy mily álláspontot kell elfoglalnia a centrumnak a fölöttébb kényes helyzetben. Ha ugyanis ellenszegül az elnök akaratának, akkor bizonyos tekintetben megsérti az állam fejét, ha pedig eleget tesz a kívánságnak és feladja eddigi középpártt vagy baloldali felfogását, akkor súlyos politikai hiába esik és kompromittálja önmagát. A centrumfrakció szerkesztő bizottsága ma délelőtt a birodalmi gviilés épületében ülést tartott. Ennek a bizottságnak feladata az elfogadandó álláspontot kidolgozni. A szerkesztő bizottság tagjai. többek között Guö- rard képviselő és Braun munkaügyi miniszter is. A centrum az előjelek szerint igen helyes utat választott a kényes helyzet megoldásánál s ezzel is tanúidét adta a párt hagyományos. taktikai .ügyességének. Valószinü. hogy a Hindenburg-levél nvomán a centrum újra felveszi azokat a jobboldali tárgyalásokat, amelyeket Curtius missziójának csődje után abbahagyott s amelyeket felsőbb beavatkozás nélkül semmiesetre sem ismételt volna meg. Ezzel a készséggel eleget tesz a levél felszólító hangjának, azaz tiszteletben tartja az államfő akaratát. Mas kérdés persze. hogv a német nemzetiek milyen álláspontot foglalnak el az ni tárgyalások alatt, mert arról szó sem lehet — és az államfő nem is kívánhatja — hogv a centrum a mögötte álló tömegek akarata ellenére megváltoztassa felfogását és lényegesen más politikai feltételeket szabjon, mint eddig. Azaz a nagy középpárti frakció ismét ugyanazokat a kérdéseket intézi a nemzeti párthoz, mint egv héttel ezelőtt. Megkérdezi, vaiion a jobboldal hajlandó-e követni az eddigi külpolitikát és feltétlenül elismeri-e a köztársasági államformát. A harmadik kérdést: a munkások érdekének szem előtt tartását, már a Hindenburg-levél szabályozza, úgy hogy erről nem kell beszélni. A nemzeti párt tehát kénytelen lesz mégis szint vallani és nyíltan állást foglalni az alkotmány kérdésében. Marx dr. kancellár különben csak a mai frakcióiilés után tudja meg. vaiion pártja egyáltalában felhatalmazza-e a Hindenburg- féle misszió átvételére. A centrum, mint középéért, nem léphet az eddigi kereteken túl s Hindenburg 3em kívánhatja, hogy alkotgialó. pozitív tartalom nélküli, mai magyaror-. szági ellenzék legutóbbi csúfos bukása. A néppárt is érzi a megfelelő szakemberek hiányát és ez a legnagyobb gyengéje. Mi, akik a megyei képviselőtestületben dolgozunk. szintén látjuk a képviselő testületi életben, hogv milyen tehetetlenek ott azok a pártok, -- még ha kormánypártok is —. amelyeknek nincsenek ott megfelelő embereik. Mert mindén tulajdonképpen ezen múlik. . •• A szlovenszkói önkormányzat reformjá- | nak el kell jönnie. És ha ez meglesz, akkor ez jobb lesz a. kormányra, jobb lesz a szlovákokra és jobbnak kell lennie mdreánk, magvarokra is. Ezt azonban nekünk, magyaroknak kell kiverekednünk. Ismételten hangoztatom, hogv cikkeimnek csupán az volt a célja, hogv felhívjam a szlovenszkói magyar közvélemény figyelmét a készülő n agyié leni ősé gü közigazgatási re- sorniTa s a tárgyaló feleket arra. hogv Szlo- venszkón magyarok is vannak, akikkel számolni kell, (Vége.)
