Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-21 / 16. (1350.) szám
1927 január 21, péntek. Miért KCSiK a kongruatörvény teljes végrehajtása Szlovenszkón A szlovén sarkéi papság: a szlovák miniszterektől vár gyors intézkedést Szlovenszkó, január 20. Az 122—1926. sz. kongruatörvénynek a régi kongruatörvénnyel szemben a ryugdij- kérdés rendezésén kivü] azon egyetlen eiőnye van, — számos hátránya mellett — hogy a 4. szakaszban a kongruára igényjogosultak közzé felvette az egyházi hatóságoknál működő lelkésztisztviselőket és a teológiai tanárokat is, akikről a régi kongruatörvény egészen megfeledkezett A törvény világos rendelkezése értelmében és a prágai, iskolaügyi minisztérium utasítására a pozsonyi iskolaügyi referátus tehát ezektől az uj korgruajog múltaktól is bekérte a személyi kimutatásokat, hogy megállapíthassa a kongrua nagyságát. Ugyanez történt Cseh- és Morvaországban s Ruszinszkóban is, de mig a történelmi országrészekben és Ruszinszkóban a püspöki hatóságok állal látlamozott és beküldött személyi kimutatások alapján minden lelkész mér rég megkapta az őt megillető kongruát, addig a pozsonyi referátus az érdekelteknek még csak választ sem adott. Érdekes volra megtudni, hogy a pozsonyi re- ferátusban kit terhel a mulasztásért a felelősség ezen uj kongruásokkal szemben, mert ha a törvényt a prágai minisztérium utasítása alapján végrehajthatták Cseh- és Morvaországban és Ruszinszkóban, ugyan miért nem hajthatták végre már eddig is Szlovenszkón? Avagy Szlovenszkón külön rendelkezések vannak érvényben? Ez alig hihető! Felhívjuk e tényre a szlovenszkói minisztérium vezető direktóriumának szives figyelmét. Vizsgálják meg.az ügyet s sürgősen Intézkedjenek a jogos panasz mielőbbi kedvező orvoslása ügyében. Különben a többi lelkésznek is igen súlyos és jogos panasza van a szlovenszkói kong- ruakiutalás ellen. A referátus nem vette figyelembe a beküldött kimutatásokat teljes egészükben. hanem a . bevételeket illetőleg egyszerűen valorizálta a teljes elavult 1896. évi jövedelmi ősszirás tételeit Eltekintve attól, hogy legtöbb helyütt az elmúlt 30 év alatt az anyagi viszonyok teljesen megváltoztak, lehet-e valorizálva venni az 1896. évi készpénzjövedelmet? Ha kamatok cimén 1896-ban 600 koronát kaptam, most nem kapok hatszor 600, azaz 3600 koronát, hanem továbbra is csak 600 koronát s m:g 1896-ban ezért a hatszéz koronáért tiz reverendát is vehettem, most a 600 koronáért legfeljebb egy revendához való szövetet kapok és igy tovább. Itt sürgős orvoslásra van szükség! Katolikus lelkész. Közgasdasási tanácsit Szlovenszkó számára Irta Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselő Prága, január 20. Amikor néhány hónappal ezelőtt azt az eszmét vetettem föl, hogy Szlovenszkó ösz- szes képviselői és szenátorai egy közgazdasági tanácsot alakítsanak Prágában és köz- gazdasági ügyekben az illetékes szakminisztereknél és a miniszterelnök urnái egységesen interveniáljanak, ha arról van szó, hogy az erősen elhanyagolt és mostohán kezelt szlovenszkói közgazdaságon segíteni kell: még senki sem gondolt arra, hogy elejtik a megyei örvényt és Szlovenszkó önálló országos közigazgatást kap. S amire senki sem gondolt, az most bekövetkezett. Szlovenszikóhól Szlovákország (Slovenská kirajina) lesz és igy az uj konstelláció megváltoztatja eredeti eszmémet. Mért nem tud adózni Szlovenszkó Erre eklatáns példa a sör szállítás. A fuvardíj sörnél Pilzentől Ungvárig 100 kilogram- ért 13.60 korona. Ezzel szemben a poprádi sörgyár, amely vállalat körülbelül 200 kilométerre van Ungvári ól, 100 kilógnám sör után 30 korona fuvardíjat fizet. Ilyen fuvar- engedmények mellett teljesen megértheti mindenki azt, hogy állami építkezéseknél Keletisz!ovenszkóra kész asztalosmunkákat i,s szállíthatnak a történelmi országokból. A történelmi országok legnagyobb iparvállalatai a szénbányák közelében fekszenek. Szlovenszkó vállalatai viszont kénytelenek szén és más technikai szükségleti cikkek után óriási fuvardíjakat fizetni. ^zlovenszkó egyetlen szénbányája, a handlovai, iparunk részére mindaddig nem jöhet tekintetbe, amíg a Handlova- stubnyai vasútvonalat ki nem építik, miáltal ennek a szénnek a fuvara lényegesen csökkenne. Ezen néhány felsorolt tényből meggyőződhetik Rosohe képviselő ur, hogy miért fizet kevesebb adót Szlovenszkó. Azért fizet kevesebbet, mert Szlovenszkón az adófizető már nem tudja adóját lefizetni, viszont a vállalatok egymás után" bezárják üzemeiket Még azt is mondták, hogy Szlovenszkó Csehszlovákia Bosznia-Hercegovinája. Mi azt akarjuk, hogy Szlovenszkó ne legyen Bosznia-Hercegovina, mert csak mesterségesen tették azzá. Most elérkezett az utolsó óra s minden lehetőt m<eg kell tennünk, hogy közgazdaságunkat megmentsük. De a közgazdaság valamennyi vezető férfiúnak és valamennyi politikusnak az ügy szolgálatába kell állauia. A létesítendő közgazdasági tanács szervese e Szlovenszkó közgazdasága beteg. Sőt lassú halálra van ibélve. A költségvetési bizottság utolsó ülésén Roscbe képviselő ur szemére vetette Szloyenszkónak, hogy a történelmi országokkal szemben adók fejében sokkal kevesebbet fizet és hogy a történelmi országokból igen sok adó vándorolt Szlovénokéba. Rosohe képviselő ur állítását számokkal bizonyította. De kérdem a képviselő urat: Vájjon kik azok, akik a legnagyobb adót fizetik? A nagyiparosok és nagybirtokosok. És hol vannak ezek Szlovenszkón ? Erre igen egyszerű a válasz: A nagyipar részben a történelmi országokba vándorolt, egy igen kÍ9 töredéke Magyarországra és a többi leépitve romokban hever. Nagybirtokos pedig már csak volt. A kereskedelem és ipar pedig az elhibázott tarifa- és kereskedelempolitika miatt Szlovenszkón nem fejlődhet. Szlovenszkó az állami szállításokból csak teljesen elenvésző részt kap, mint például 1925-ben az összszállitá- soknak csak 5 százalékát. Hol hozták forgalomba tehát a millióik , "-melyek a költségvetésben állami szállításokra voltak szánva? Kizárólag a történelmi országokban. Pilzen kevesebbe* * fizet szárításért Ungvárig, mint Eperjes Ma Szlovén szik óból a történelmi országok piacait a szerencsétlen tarifapolitika miatt nem tudjuk elérni termékeinkkel, a történelmi országok vállalkozói ellenben szabadon meghódíthatják Szloven- szkót, mert ők óriási engedményeket kapnak az államvasutakon. Az nj konstelláció után megvan a lehetőség arra, hogy Szlovenszkó közigazgatása mellé egy közgazdasági tanács szerveztes- sék, amelybe az összes közgazdasági szervezetek, mint a kereskedelmi kamarák, az ipari szövetségek, az országos kulturtaná- csok, az idegenforgalmi testületek, a pénzintézetek egyesülete és a mezőgazdasági szövetkezetek szövetsége beküldenék delegáltjaikat és ezen tanácsba belevonnák az egyes politikai pártok közgazdaságilag képzett törvényhozóit avégböl, hogy a közgazda- sági tanács és a parlament között meglegyen a kontaktus, végül a megválasztandó országos képviselőtestület delegáltjai is majd bevonandók. Stodola Kornél szenátor ur egyik interjújában ezeket mondta: Szlovenszkó súlyát a kormányban az dönti el, hogy „minél súlyosabb és számosabb lesz a képviselete, annál nagyobb lesz majd a tekintélyünk és az eredményeink". A szenátor ur ezután még azt is mondta, hogy Szlovenszkó összlakosságának eminens érdeke, hogy Szlo- venszkóban létrejöjjön a yersenymunkapari- tás a történelmi országokkal szemben. De ugyanennyire azonosak az érd ekeink az adózás, a vasúti tarifák, a közlekedés, a hitelügy és a gazdasági élét majdnem minden kérdésében. Mert gazdasági téren párhuzamosan haladnak a szlovákok, németek és magyarok érdekei Szlovens zik óban. A szükséges fórum Mindezeket a szép alapelveket csak akkor hajthatjuk végre, hogyha adva van a szükséges fórum és ez a fórum volna a köz- gazdasági tanács Szlovenszkó számára. Mit használnék panaszaink és kéréseink (hiszen tönkremegyünk!), ha senki sem hallgat meg bennünket? így előbb-utóbb Szlovenszkóból mégis csak Boszniát csinálnak, később majd azt vetik szemünkre: „A mi adófii! éréi nikkel vagyunk kénytelenek téged eltartani!" Mi nem akarjuk, hogy bennünket eltartsanak, mert magunk is eltarthatjuk magunkat, csak az életlehetőséget adják meg nekünk. Az életlehetőség kivívására hivatott a szlovenszkói közgazdasági tanács. Minden ország, amely közgazdasági fejlődésére gondot fordít, rendelkezik egy ilyen közgazda- sági tanáccsal. Németországban ott a birodalmi közgazdasági tanács, sőt még a prágai kereskedelmi minisztériumban iis van egy ilyen szerv. Szlovenszkónak a közigazgatás keretén belül ugyancsak lehet egy ilyen közgazdasági tanácsa, A terv fölött, nem kell sokáig gondolkodnunk, hanem az ügyet kézbe kell venni és meg is kell valósítani. Erre valók a hivatott férfiak, akik Szlovenszkó közgazdaságának felépülését elősegíthetik és megvalósíthatják. De csakis ez a terv az, ami megakadályozhatja, hogy Szlovenszkóból ne csinálhassanak egy második Bosznia-Hergovinát. — Kiáradt a Nyitra. Nyvtrai tudósítónk jelenti: Az enyhe időjárás következtében beállott esőzések folytán a Nyitra folyó kilépett medréből és elöntöü több ezer holdnyi területet. Viz alá került a nyitrai repülőtér nagy része is. Szántó György BÁBEL TORNYA !A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE (16) — íme, a legnagyobb csoda, az egész •élet minden titkának összefoglalója — mondotta egyszer Nidhardt, egy magot kaparva ki ujjával a nedves földből. Két ujja közé fogta a felpattant buzaszemet, amelynek belsejéből a vékonyka halványzöld szál feltartóztathatatlanul tört elő. — A mag megbontotta egész zárt lényét, hogy kitörjön a föld alól, ég felé küldve belsejének titkát, lényének uj formáját. A mag gyökeret ereszt és aztán eltűnik, hogy újra szülessen a 'kalászban. De ha megmarad zárt egészéiben, akkor elsorvad és nem fog ujra- születni. János most felnézett a feketéllő ugarról a rózsaszínes fényeket úsztató alkonyi égre, mintha a mag útját keresné. A föld őstömegének kézzelfogható valósága nekif eszült a térnek és nevette a magasságokat, a mindent rejtő semmit. Lám, ö kiadja, amit rejteget. A zsendügő vetést, a csillogó füvet, a fehér mécsvirágot, az arányló gólyahirt, a picinyke égszin nefelejtseket. És a fák újra meg újra kipattanó rügyeit, leánymell ecskék Őrölik ön neki hegyesed 5 bimbóit. Hiába röppen fel a madár, a felhők köziül is mindennap megtér az ő ö’ére, a rovarokat az ő melege élteti és a barlangból most kibúvó medvét is. (5 az anya, aki a napnak, az apának melegét elraktározza az összes gyermekeknek a féregtől az elefántig és a zuzmótól a pálmáig. Mert az apa kalandos és szeszélyes lévény. — Látod — mondotta Nidhardt —, ez a mag csak egy módon tud ujrasizüileitni, mi százféleképpen. A gyermekeink nem zésekor egy pillanatra meghalunk, hogy igazi énünket újra kiküldhessük a mimdemségbe, de Aozelmus mester is a kőbe leheli életét, aminthogy egy-egy daliba is belel éhezhet jük. János e percben megértette, hogy a várhegyre álmodott templomban ő akar tovább élni évszázadokig. Ezek után a séták után az alsóváros felé vezetett az ütjük. János itt ismerte meg a nőt, ahol a sok festékboritotta arc az ablakokból integetett. Sok minden megváltozott benne ettől a naptól kezdve és azt hitte, hogy Hllgurt is más szemmel fogja nézni. De nem igy történt. Ez a lány megmaradt benne úgy, ahogy volt, fenyegető nagy titoknak és végső célnak. Órálkhosszat leste a kocsimra konyhájában, hogy néhány szót válthasson vele. Leonóra asszony rossz szemmel nézte az egészet, de csodálatosképpen félt ezektől a fekete szemektől és nem szólt. Egyszer Nidhardt azzal lepte meg Jánost, hogy jövő vasárnap Hilgur is velük jöhet a szabadba. Ezt nehéz volt kieszközölni és a kis ember'be büszke is volt rá. Minden ravaszságát összeszedve, azzal ijesztette meg Leonóra asszonyt, hogy a gróf kívánja látni a lányt. János a legszélső házaknál várakozott rájuk. Kis görbe utcában végződött itt a város és egy kanyarulatnál alig öt lépésnyire pillantották meg egymást. A leány galajmbszürke selyemruhát viselt. A ruha ujjának sok bő buggya egymást követte, le •egészen a kézfejig. A buggyok hasadékaim 'gesztenyésein báxsonyalap szineskedett. Fejét a szemöldöktől kezdve magas, két csúcsban végződő csipke"ckölö borította, amelynek vakító fehérségét a beléje szőtt arany- szálak csili oktatták az áprilisi napsütésben. Dyen főkötőket, abban az időben csak Bruxelles városa csipkévé r ©műhelyében tudtak készíteni. Szép volt ez a séta. Hosszú jegenyesor szegélyezte a cambrad utat, aztán felhullámzott az ut a dombokra. Nidhardt hol előre szaladt, hol hátramaTadt. Végül egészen eltűnt. ők kelten csak mentek, mintha valami ismeretlenség vonzotta volna őket. A lány örökké fehér arca kissé kipirult a nap csókjától és a fehér kezei is halvány rózsaszínben virultak a napfényben, mint két lengő virág. János sokáig nézte ezeket a kezeket. Nem voltak kicsinyek és az erek nem látszottak át a csillogó bőrön. De az ujjak vége hegyes volt és a körmök alakja csodálatosan szép formát adott ennek a kéznek, amelyet János sehogy sem mert megfogni. Némán baladtak egymás mellett a sárgásfehér, zölddel szegélyezett utón és János vörös flandriai süvege úgy virított hollósain fürtjei fölött, mint valami nagy pipacs. A színek most mind jelentkeztek útjukban. A zöldek skáláját a patakmenti fűzfák ezüsizöld barkái kezdték meg, a bokrok barkádnak sárgászöldje az első levelek határozatián zöldjében folytatódott. A fü zöldje már élesen és határozottan csendült fel. Dombtetőre érkeztek. Oldalában fehér és rózsaszín virágjukban álltak az alma- és cseresznyefák. A virágtenger között’ átütött néhol a láthatár hegyeinek sötét kékje. Meglepetten állottak meg a virágok illatfelhőjében és méhek százai dongtak körülöttük. Ekkor János megcsókolta Hilgur szép, virágszin, párnás kezét. Madarak cik- káztiak és tücskök cirpe.ltek válaszul a távoli békabrakegésre. Ők ketten átölelték egymást a dombtetőn és ekkor nádsip szólalt meg a fák között. Nem hallották. És nem látták, hogy egy kis emberke ugrik elő a virágerdőből, aki folyton sípolva óriási ugrásokkal körültáncolja a tisztást, amelynek közepén ők állnak hosszan egymás szájára tapadva. Nidhardton csak fekete, szűk nadrágja volt. Felsőteste övig meztelen. A ruhában véznának látszó testén most minden kis izom megmutatkozott, ahogy óriási szökellésekkel szakadatlanul körülhasiiotta a tisztást. Aztán egyes fákat szemelt ki, mintha régi ismerősök volnának. Térdre ereszkedett előttük és csodálattól tágrameredt szemmel nézett rájuk. Majd kitörő örömmel körültáncolta őket. A méhek együtt táncoltak vele és egy-egy citromszinü lepke is követte a tánc ritmusát. Szájához emelt egy különböző hosszúságúra vágott náddarabokból összekötözött sípot, amelyen sokáig, boldogan sípolt. Sípolása először elnyújtott fütty volt, amely diád almasan vágta át a tereket, távoli lényeket keresve. Aztán belekacagott az összekötözött nádszálrikba, amelyek bugyborékolva küldték felfelé a kacagást. Most mind szükebb és. szükebb körben szökellt körülöttük, végre ő is a dombtetőre ért, egészen közel hozzájuk, az egybe fon ó- d attakhoz. Mindkettőjüket átölelte, aztán egy óriásit sipolt. 10. fejezet A Három Szereosen konyhájának ablaka kis udvarra nyílt, amelyen három hársfa bontogatta most a leveleit. A levelek gyűrötten bújtak ki a felhasadt rügyekből, d-e egykét óra alatt kisimultak a napsütésben. János cipómorzsát kotorászott elő sötétkék ujjasa zsebéből és az ablakpárkányra baji• gáttá az okos szemű verebeknek. Kedves szórakozása volt ez. Szerette órálkhosszat figye’ni az állatok é’etét. Hilgur a kirándulás óta többször emlegette, hogy jó volna útnak indulni. .Nehogy a nagy nyári hőrég útban érje őket. János boldog volt. hogy a lány sürgeti az indítást, de a küszöbön álló mesterré-av?iását nem lehetett sürgetni. A mester az utóbbi betekben rosszkedvű volt és redők vonnMak a homlokára. Szótalan volt szokása ellenére még ebédközben is és János nyomasztóan érezte, hogy ő az oka az egész komor han- gulatéak. (Tolvtatiuk.) 2
