Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-20 / 15. (1349.) szám

Krízis a Montmartre-on Irta Márai Sándor Páris, januárban. A Montmartre-on kiütött a sztrájk. Nem a mulatók sztrájkolnak, hanem a vendégek. Az elmúlt négy hétben tiz mulatót csuktak be a mártírok hegyén, ami kezdi lassan meg­érdemelni a nevét. Tíz kabarét, szer állt, bárt, daneimgoí. Maradt még ötven, persze hogy maradt. De milyen állapotban, ó idők forgása, devizák változása és számjegyek fekete Kabalája, amihez láthatólag nem ér­teitek a könnyű mulatság negyedének bohémlelMi vállalkozói. — igy kell, hogy le­gyen, mert hogyan képzelhető különben, hogy a krízis első fagyos lehelete elsöpört tizet közülük az élők sorából. Nem értettek a számolásihoz ezek a kabarétulajdonosok a Montmartre-on, művészek és bűvészek voltak ők maguk is, nem lehet másként magyarázni ezt a villámgyors összeomlást. Miért, hogyan, miféle ábránddal a szivükben nyitották meg hát röviddel ezelőtt a műmárvány-háreme­ket? Mi, akik csak vendégek vagyunk, vagy voltunk, azt hisszük, hogy egy ilyen mulató­tulajdonos szive mélyén a számok zord mes­tere, a kalkulációk komor cégvezetője, — s ime, kiderült, hogy a Montmartre-on nem kalkuláltak, vagy ha igen, hát a levegőbe ka''kuláTitak- Kiderült, hogy a krízis lefrios- kázta őket első mozdulatával a mártirok he­gyéről, a panaszok első sóhaja elsöpörte őket, a tíz mártírt, alaibástromkeblü alkalma­zottaikkal és alabástromoszilopos helyiségeik­kel együtt. Volt, nincs, tavaszra harisnya­üzlet lesz a szerail helyén. S akik meg­maradtak, micsoda romok! A fürge chasseur a piros esernyővel ma is fürge a forgóajtó előtt éjfél után, ma még sokkal fürgébb, mint valaha volt életében; megérdemli a nevét szegény, vadász ő mostan, Iéppel és csalétek­kel vadászik a sovány vendégre. Segít neki a mailre d‘hotel is, aki néhány hónappal előbb még láthatatlan és elképzelhetetlen je­lenség volt a forgóajtóban, — de a bár és a konyha hűvös meg?igyelőpontjatt elhagyták most ezek a tábornokok s kimerészkedtek a barovonalba, ki az utcára, a lokál kapuja elé. Ha fiz méterre a bejárattól megáll egy autó, már szalad a ohssseur s egy nagy hálót borit a kapálózó vendégre és édes szavakkal ősi- ; titigatva cipeli a Palace, a Monico, Splendid, Savoy felé. Mind dideregnek az elhagyatott- ságtól, mind a „veszett tehén", „apáoa,sóhaj", „döglött patkány", ^kaukázusi dobozka", s ahogy sorra hívják őket. S miféle vendég ez a nehezen elejtett vendég, miféle vendé?, ó idők változása. Hol a 200 frankos pezsgők s a pókasztalok ideje*, hol a 100 frankos pármai ibolyák szezonja, hol a lenéző vállveregeiés, amivel még egy aarokasztót juttattak a ké- scaijövő pezsgős vendégnek? Egy fekete, egy pohár sör mellett tobzódnak ma a Mont- martre gavallérjai, s végig a roe Pigalle-on egy uj plakát ragad az ablakokban: „Pezsgő nem kötelező". A Montmartre sört iszik, sört pezsgő helyett, — s még Josephine Bacber bárjában is két székkel rohannak a pincérek a könnyelmű nábob felé, aki egy pohár suaipsz erejéig tobzódik ezekben a csöndes éjszakákban. A „Butte", a legmagasabb és legsöté­tebb Montmartre ravasz és homályos kaba­réinak tulajdonosai nyilatkoztak az újságok­nak a „válságáról s kijelentették, hogy ja­nuár 21-éo kivétel nélkül becsukják mü- intézeteókíet, ha nem részesülnek ál1ami Szubvenció-bán, illetve ha nem engedik el nekik a változott viszonyokra való tekintet­tel a 30 százalékos Pényüzési adót. Ezek a müíntézetek sértődötten nyilai koztak az idegenekről, akik drágáiják ma Parisban a pezsgőt s előnyben részesítik Buenos Ayres mulatóit pillanatnyilag a Butte szórakozá­saival szemben. Mind az a furcsa népség, pincér, néger zenész, füttymüvész s a Mont- martre megszámlálhatatlan sdkaiságu hölgy- kcszoruja keserves panaszokkal traiktálja a nyilvánosságot, éhenhaiással fenyegeti Poin- carét. Ki fognak vándorolni a Monttn a r íré­ről nyájasabb kerületek felé, — Uram Isten, mi is -lesz velük, az infláció és az idegenfor­galom iebzselőiből, még megesik, hogy a végén ajtónyitogatás helyett dolgozni kez­denek. Egy séta az éjjeli Montmartre-on ke­resztül __ micsoda munkanélküliség, meny­nyi ‘mártír egyik hónapról a másikra, kifér - nális látvány. Különösen a Montmartre nő­nemű társadalmának munkanélkülisége fel­tűnő, meghaladja még Páris megszokott méretett is, s éjfél után az elkeseredett montmartre-i polgárnők munkanélküli fel­vonulásai komoly forgalmi akadályt képez­nek a népesebb útvonalokon. Egy régebbi nagy krízis idején Páris hálátlan városa 10.000 ilyen montmartre-i polgárnőt tolon- cottátott ki egy kézmozdulattal a város te­rületéiről, — 1871-ben történt, Páris ostro­mának idején. Ez a generáció is megéli a maga krízisét, kétségtelenül, s ha nem is tart még a patkány evésnél, nem áll már messze a munkanélküli segélytől. A mosoly, amit a Montmartre éjszakája elszór mosta­nában Páris fölött, inkább egy kényszere­dett és éhes vigyorgás. A szines lámpák hal­ványabban égnek, a jazzband erőtlenül ri- koltoz, a Montmartre hamut szór a fejére s becsukja kapuit. Pária nem mulat most, Páris nyög, vergődik és dolgozik. Mádosy Imre a hartai fegyintézetben együtt dolgozik a rabokkal Egy budapesti újságíró mindenáron meg akarta tudni, hogy miképpen tüiti idejét a har­tai, helyesebben az állampuszta! fegyházhan Nádosy Imre volt országos főkapitány. Hiábavaló volt azonban az útja: fuvarosával együtt vissza­fordították az „állami büntetőin!ózet“ kapujától. Hogy még jse kelljen teljesen dolga végzetten hazatérnie, tudakozódni próbált s a hallottakról a következőkben számolt be lapjának: Nádosy Imre péntek délután érkezett meg az állampuszta! fegyházba. Nem vonaton, mint egyes lapok Írták, hanem Budapestről Hárfáig automobilon, s onnan a fegyházig kocsin. Megérkezése alkalmával kijelentette, hogy semmi néven nevezendő kedvezményt nem fogad el, ő úgy akar élni és úgy akar dolgozni, mint a többi fegyenc. Nádosy Imrének eme kívánságára — ugylát- szik — nem is volt szükség, mert a fegyintézet igazgatóságának szigorú utasítása van, hogy a volt országos főkapitányt az előírásszerű lehető legszigorúbb elbánásban kell részesíteni Neve­zetesen: Nem látogathatja meg más, mint ne- gyedévenkint egyszer az ügyvédje, aki mindössze, fél óráig beszélhet vele s minden hónapban csak kétszer szabad levelet írni hozzátartozóinak. Nádosy Imre ezidőszerint a fegyencek elő­írásszerű cellájában van elhelyezve, egyébként pedig a fegyintézetben szokásos közös munkán dolgozik. Hogy mi a fegyencek közös munkája?... • Állampuszta modern fegyintézet. Nem a régi Iüava, nem Vác és nem Szeged, ahol egy fulladásig zsúfolt épületben vezekli le bűnét a gonosztevő, hanem egy tágas és szellős gazda­sági telep, ahol a gonosztevőnek módot adnak az egészség 8 a becsületes munka megismerésére. Állampuszta nem egyéb, mint egy minta­szerűen vezetett és mintaszerűen miveit gazda­ság. A gyümölcsöstől kezdve szőlőn és kerészeten A legbiztosabb és legenyhébb cso.coiédú hashajtó FQIsrakal: Vöris Rák Bratislava ftií Joöoz ár* 3 COKI megtalálunk itt mindent, ami a föld s a munka szeretető! oltja be azokba, akik ezt nem ismerik. Az egyik fegyenc kertet müvei, a másik szőlőt kapál, a harmadik gyümölcsfákat olt, a negyedik a jószágot eteti, az ötödik szánt, a hatodik boro­nái, a hetedik vet, a nyolcadik arat, vannak, akik léién kosarat fonnak, vannak, akik bognármun- kát végeznek, olyan is akad, aki gazdasági gépe­ket javít, vagy patkói: ez a télvizbe és sárba te­metett alföldi tanya egyetlen erőfeszítése a mun­kának, a szórgalómnak, a megjobbulásnak s a vezeklésnek és talán csak annak olyan szomorú, akinek nincs mit vezekelni, amikor idekerült. A régi fegyházak magas kőfalaihoz és vas- pántos kapuihoz szokott embernek már az első pillanatban feltűnik, hogy' a gyümölcskertet sze­gélyező drótkerítésen kívül, mely igazán nem akadály annak, aki komolyan szökni akar, a rabéletnek itt semmi nyoma. Állampuszta a sző legegyszerűbb értelmében gazdaság, melyben a gazdasági munkát nem a kommenciós cselédek végzik, hanem a legyűrök ellenőrzése mellett a rabok. Egy gazdaság s az állampusztai fegyinté­zet között a különbség mindössze annyi, hogy itt a gazdasági cselédek esténként, a munka végez­tével bevonulnak a celláikba, ahol éppen úgy áthatoIhaJatlan kőfalak és dorongvastagságu ab­lakrácsok mögött töltik az éjszakát, mint Szege­den, vagy Vácon, s ahol éppen úgy végrehajtják rajtuk a törvényben előirt fegyelmi büntetéseket, mint az országnak bármelyik fegyintézetében. Iládosy pontos munkabeosztását s azt, hogy ráruházták-e már a rabruhát, nem sikerült tel­jes bizonysággal megállapítanom. « Az állampuszta! fegyintézet közvetlen szom­szédságában fekszik Harta, ahol mostanáig min­denki Nádosy Imréről beszél. Vannak, akik azt állítják, hogy amikor Ná­dosy Imrét péntek délben átvitték a falun, s az emberek mélyen leemelt kalappal köszöntöt­ték, a volt országos főkapitány könnyezett. A reuma pusztitóbb a tuberkulózisnál Schmfdt László dr. budapesti főorvos előadása — Ml a reuma? — A reumás megbetegedések nagyobb nemzetgazdasági kárt okoznakf mint a legsúlyosabb fertőző bajok Budapest, január 19. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Schmidt László dr. főorvos az orvosi kaszinóban érdekes előadást tartott a reumáról. Előadásáról, amely­ben ezt a betegséget újszerű szempontokból tár­gyalta, az alábbiakban számolunk be: Különös módon még egész rövid idő előtt is sem az orvos világ, sem a nagyközönség nem ismerte a maga egész fontosságában a reumás megbetegedéseknek a közegészség szempontjából való igen nagy jelentőségét, — kezdte Schmidt dr. előadását. — Ennek okát valószínűleg abban kell keresnünk, hogy a reumás megbetegedések nem oly éretelemben veszedelmesek, hogy köny- nyen terjednének egyik egyénről a másikra. Az is oka a reumatizmus pusztításai kevésbé ismert voltának, hogy a megbetegedések tulnyomőrósze nem viharos, a szemlélőt is megkapó és megrázó jelenségek, hanem csendes szenvedések között folyik le Ezzel szemben azonban, akit a reuma karmai közé kaparintott, azt alig engedi ki többé: hónapokra, esztendőkre, sokszor életfogytiglan nyomorékká teszi, ki magának és környezetének csak terhére esik. A reuma pusztításai Kivátó praktikus érzékkel az angol egészség- ügyi minisztérium is hamar átlátta a problémának nagy hord erejét és egy nagystílű statisztikai in­formációs munkát indított meg. 49 betegsególyző kerület orvosai kaptak megbízást, hogy a rendel­kezésükre bocsátott egységes séma szerint tanul­mányozzák a reumatizmus gyakoriságának kér­dését és az abbeli statisztikát bocsássák a minisz­térium rendelkezésére. E nagystílű kollektív ku­tatás megdöbbentő adatokat hozott a napvilágra. Eszerint Angliában évente több mint 370.000 be­tegpénztári tag szenved reumatikus megbetege­désben, ami körülbelül 2 miliő font évi terhet jelent csak kifizetett táppénzben. Ebhez jön azon­ban még minimum 3,000.000 munkahétnek a? el­vesztése. Ha most egy munkás heti termelésének az értékét csak a saját minimális életstandardjá­nak értékével vesszük fel, tehát Angliában heti 4 fonttal, ez további' 12,000.000 font veszteséget jelent. Tehát az a kár, melyet a reumatizmus a nemzeti vagyonnak direkt és indirekt módon okoz Angliában, egyedül a betegpénztárak tag­jainál körülbelül 14,000.000 fontot (körülbelül 2,283.000,000 csehszl. koronát) jelent évente. S ebben az összegben a betegápolásnak a költségei még benne sincsenek. A Stockholmban a Svéd Orvosegyesületben tartott előadásában adatezerüleg mutatta be az előadó, hogy a reumatizmus nagyobb nemzetgaz­dasági kárt okoz, mint a tuberkulózis. Mig ugyan­is a tuberkulózis beteg egy-kót év leforgása alatt vagy meggyógyul, vagy elpusztul, addig a reumá­tól rokkantat hosszú esztendőkön keresztül kell eltartania a társadalomnak. A reumatizmus tehát nagyjelentőségű népmegbetegedés és annak le­küzdése igen komoly probléma. Mi a betegség okat Minden betegség leküzdésében a legelső fel­adat a betegség okának tökéletes tisztázása. E tekintetben a reumafizmusnál egész a legutóbbi időkig meglehetős bizonytalanság uralkodott. A reumás megbetegedések első nagy csoportjaként előadó az úgynevezett fertőző megbetegedési for­mákat ismerteti. Ezeknél egy bizonyos baktérium­csoport szerepel, mint kórokozó. Gyakorlati szem­pontból különös fontosságú, hogy gyakran látszó­lag jelentéktelen egyéb megbetegedések, mint például torokgyulladás, orrüreggennyedések, bél­zavarok. különösei! pedig rossz fogak, a legsúlyo­sabb reumás megbetegedéseknek lehetnek követ­kezményes utón az előidézők E másodlagos utón létrejövő fertőzés szerepét tisztázandó, a berlini Cbarité II. egyetemi klinikája is a legutóbbi idő­ben egész külön osztályt létesített a fogmegbete- gedések és a reumatizmus közötti összefüggés ta- n tűm án yozá .-.ám. Más esetekben a szervezetnek örökölt vagy 1927 január 20, csütörtök. szerzett hajlamossága idézi elő a reumatizmusL E hajlamosság lényegét a szervezet anyagos .re- müködésének eüányabb mivolta képezi Ennek indító oka pedig bizonyos belső elválasztások zavarában rejlik. Hogy a belső kiválasztó mirigyeknek fontos szerepe van a reumás megbetegedéseknél, mutatja az a különböző megjelenési forma is, mellyel a heveny (akut) reumatizmus az en * éri élet kü­lönböző fázisaiban az előadó tapasztalásai szerint lefolyik. A fiatal gyermekkorban a reumás tüne­tek, mint például gyakori izületi fájdalmak, alig részesülnek kellő figyelemben. A szülők rendesen u. n. növési fájdalmaknak. tekintik azokat, pedig itt tulajdonképpen valóságos reumáról van szó, csakhogy a fiatal gyermekkori reumatizmusnak éppen az a karaktere, hogy nem szokott lázzal járni. Pedig éppen a gyermekkori reumatizmus komplikálódik igen gyakran szivbántalmakkal, az eseteknek majdnem 80 százalékában. A reuma megelőzés« Ezzel szemben az érettebb korban a reuma- tizmus súlyosabb külső elváltozások, láz és izületi duzzanatok között nyilvánul meg. Úgy látszüi te­hát, hogy az ivannirigyek elválasztó hatása alatt álló szervezet egészen másként reagál a reumati­kus infekciókra. A későbbi öreg korban a reuma ismét megváltozik. További eleddig ismeretlen okát a reumának az előadó, szervezetünk köztakarójának, a bőr funkciójának bizonyos ^avaraiban látja. Legutóbbi időben tett vizsgálatai alapján arra a meggyőző­désre jutott az előadó, hogy az emberi bőr kiter­jedt véredény- és nyirokrendszerében szintén egé­szen önálló, belső szekréciós folyamatok játszód­nak le. A bőr tehát nemcsak egyszerűen védi a szervezetet külső behatások ellen, hanem maga­sabb vegyi életfunkciókat is végez. A reumatiionus elleni küzdelemben igen fon­tos minél szélesebb körök teljes felvilágosítása, ügy az egyeseknek, mint a szakköröknek tiszta- ba kell jönniök azzal, hogy a reumatizmus is egyike az emberiség legnagyobb ellenségeinek. Itt is, mint sok más megbetegedésnél, igen fon­tos a megelőzés kérdése. Az iskolaorvosok külö­nös gonddal kel’, hogy figyeljék a „reuma‘;kus" gyermekeket, különösen a torok és a fogak ál­landó vizsgálata nem hangsúlyozható e téren eléggé. A tradicionális összefüggésnél fogva, mely a nedves lakások és a reuma között van, az egészséges kislakások problémája e tekintetben is külön fontosságot nyer. Gyárakban és olyan üzemekben, ahol a mun­kások -libája nedvessé válik, avagy azok erőseb­ben átizzadnak, múlhatatlanul szükséges mosako­dóhelyiségeknek a berendezése, ahol egyúttal mód van a nedves ruha megszólítására is. Igen fontos a már egyszer megbetegedett egyének radikális gyógyítása, miután a visszaesések talán egy meg­betegedésnél sem fordulnak eló oly gyakran, mint éppen itt. Nem hangsu’yozható eléggé a ke­zelés után huzamos lábadozési idő szükségessége. Nagy súlyt kell az első megbetegedés gyökeres gyógyítására helyezni. Nem Ítélhető el eléggé az a sokszor szakkörökben is felmerülő nézet, mely szerint a reumatizmus gyógyíthatatlan betegség. Éppen ellenkezőleg, alig van más megbetegedés, melyben a "kellő megértéssel, kellő hozzáértéssel, a kellő időben történő céltudatos gyógyítás ilyen kiváló gyógyeredményeket tudna felmutatni A kendő megint divatos Pdri$, január. A divatnak ismét megvan a maga szen­zációja: visszatérés a múlthoz. Divatos lett új­ból a kendő; a színes selyemkendő, amely a múlt század ötvenes éveiben takarta a legele­gánsabb hölgyek vállait is. A kendő, a nagy, díszes selyemkendő mindenkor délszaki viselet volt s a mórok ré­vén került Spanyolországba. A nagy grana- dai selyemkerdők, a diszes sziciliai fekete selyemkendők a nagy rojtokkal, majd a ve- lc~eei kendők szinte évszázadokon át diadal­mas diszei voltak a női öltözéknek. A XVII. század francia divatja fosztotta meg azután a kendőt uralmától, mígnem megint diadalmas­kodott, amikor III. Napóleon nőül vette a szép Montijo Eugéniái A ragyogó spanyol hölggyel köszöntött be a kendő a d :vatba, hogy azután megint eltűnjön s csak néha- né­ha kerüljön elő Otero, vagy Saharet vállain. Nos, a kendő ismét hódító útra indult. A' legnépszerűbb francia színésznő Raquel Mel- ler, nem vesz föl már estélyi ruhát selyem vállkendő nélkül. Ezek a vállkerdők szines crépe de chineből, vagy pedig crep georgette- ből készülnek s a legváltozatosabb színekben és díszítésekben ragyognak. Egy párisi újságíró megszavaztatta a száz legnépszrrübb francia színésznőt: he­lyeslik a kendő divatját, avagy szebbnek tart­ja a szabad vállat A száz szavazatból 63 nyi­latkozott a kendő mellett. A kendő igy na­gyobb többséget kanott. mint amilyennel Mil- lerand-t megbuktatták. Érdekes, ho<?y a kendő divatosságáva! kapcsolatosan egy élelmes ke­reskedő már is snauyol kéneket és Carmeti- fölvétetóket hozott forgatómba. A kendő di­vatja különben mást is jelent: a jósok azt mondják, hogv óiból a spanyol, illetnie? az ar­gentínai táncok jönnek. A cbnrtóstort meg fogja buktatni a tangó ecryik változata. Pe-k{ sem fog csodálkozni rajta: a welzer bukása óta mindent el tud képzelni a világ. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom