Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-20 / 15. (1349.) szám

tviegnaíi

Miksa mexikói császár özvegye

Brüsszel, január 19. Sarolta excsászárnő, Miksa volt mexikói császár özvegye, ma reggel, a be’giumi Bouchout kastélyban, 87 éves borában meghalt.

Sarolta, belga hercegnő, 1840-ben született Laekenben. Lipőt királynak volt a leánya, 1857- ben férjhez ment Miksa habsburgi főherceghez, I. Ferenc József bátyjához. 1884-ben Miksa Mexikó császárja lett. Sarolta 1866-ban visszatért Franciaországba, hogy III. Napóleonitól segítséget kérjen szorongatott férje számára. Útja nem járt eredménnyel és Miksát Mexikóban kivégezték. A császárné búskomorságba esett majd később Rómában elméje teljesen elborult.. öreg korában Miramareban, majd a Brüsszel melletti Laeken várban élt.

Január 24-én Eesz a Just-pSr tárgyalása Gentben

Budapest, január 19. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A Mai Nap értesülése szerint Bethlen István gróf magyar miniszterelnök genfi merénylőjének, Just Ivánnak a múlt év végén elhalasztott bünpörét január 24-én tárgyalja a genfi biróság. Mint ismeretes, a svájci bíróság idézést küldött Búza Barna, Horváth Zoltán és Nagy Vince volt képviselőknek, Vámbéry Rusztem ügyvédnek és Pikler Gyulának. A nevezettek a magyar külügyminisztériumhoz most beadvánryal fordultak, amelyben kijelentik, hogy az idézésnek csak abban az esetben tesznek eleget, ha a svájci biróság a nemzetközi jognak és a magyar törvényeknek megfelelően, tehát a magyar külügyi és igazságügyi minisztérium utján idézi be őket. A külügyminisztérium a beadvány! továbbította Genfbe.

A budapesti részvénysikkasztók Alexandria felé hajóznak

Budapest, január 19. Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése: A százmilliós részvénysikkasztás ügyében a budapesti rendőrség ma távirati jelentést kapott a bécsi rendőrségtől, amelyben az tudatja, hogy pozitív értesülést szerzett arról, hogy a részvénysikkasztó Pekáry Sándor banktisztviselő és cinkostársa, Réthy Károly cukrászsegéd január 14-én Becsbe érkeztek. Itt két napig tartózkodtak, azután Olaszországba utaztak. A nyomozás megállapította, hogy a két szökevény Nápolyban egy Alexandria felé tartó hajóra üli Pekáryrak amerikai, Réthynek brazíliai vízummal ellátott útlevele voli A budapesti rendőrség azonnal távirati megkeresést intézett az alexandriai rendőrséghez, hogy a sik-n kasztokat partraszállásukkor tartóztassa le.

"'T*JíGAiv;VVa;<K*>atj,HnítiaT'

„Szlovenszkó súlyát a kormányban

az dönti el, hogy minél súlyosabb és számosabb legyen a képviselete"

StotíoSa ltoméi a csehszlovákiai magyarság politikai aktivlsmusáről

— A P. M. H. eredeti tudósítása —

Bécs, január közepe. |

A pozsony—bécsi vasúton elég gyakran lehet ] teflálfkOHm Stodola Kornéllal, a prágai parlament szenátorával és a pozsonyi kereskedelmi ée iparkamara, valamint a csehszlovák—magyar kamara csehszlovákiai elnökével.

Stodola Kornél sosem volt a napi politika embere, harcokban részt nem vett, hanem kezdettől a gazdaságpolitikus nyugodt szemlével és felsőbbségével nézte a dolgokat. Soviniszta áramlatok soha el nem ragadták, mert tekintetét az élet lényegére, a kenyérre függesztette és a fejlődés útjait kereste. Még Locarno előtt hirdette a meg- békiüiés politikáját és a közös munka programját Megnyilatkozása éppen ezekből az okokból figyelemre tarthat számot Ha sokban nem is értünk vele egyet, mindenesetre érdekesnek tar íjuk leközölni, hogy ©gy szlovák gyakorlati politikus hogyan vélekedik az egyik szlovenszkó! magyar pártnak vezéréről és politikájáról.

A januári napifényben robogó vonaton több- negyedórás érdekes és figyelemreméltó beszélgetést folytattam a neves közgazdásszal, aki többek között a következőket mondotta a csehszlovákiai magyarság politikai aktív!zmrusának kérdésével kapcsolatban:

— A csehszlovákiai magyar nemzeti párt vezérét, Szent-Irány Józsefet ifjúkora óta ismerem, mint nagyon jeUemes és gerinces embert Régi barátok vagyunk, már a háború előtt azok voltunk. Apja, akit nagyon szerettem, a Csorba-tó ura volt és mi fiatalok, szJ-ovákérzósü fiatalok is, nagyon megbecsültük őt azért, mert már abban az időben volt szive nagy összegeket fektetni a Tátrába, amikor az idegenforgalom még kezde- teit, csecsemőkorát élte. A fia sem a gentry megszokott pályáját választotta, hanem a modern ember szemével közgazdasági kérdésekkel is foglalkozott és foglalkozik. Azt hiszem, hogy az ezáltal kdsséleébült világnézete hozta magával, hogy belátta az eddigi szlovenszkó! magyar politika improduktivitását.

— Világos, hogy Európa rekonstrukciójához nem elegendő, ha az egyes országok között áll helyre egy világháború előtti békeállapot és történik közeledés,- ennél talán még fontosabb, hogy az egyes országok népei között, az országokban magukban jöjjön létre a béke és ezzel az együttdolgozás lehetővé váljék. Ez az állapot, ha bekövetkezik, kell, hogy minden népnek, tehát a csehszlovákiai magyarságnak éppen úgy, mint a cseh é3 szlovák népnek, hasznára váljék. Szent-Ivány és barátai bizonyára eszkonuptálni akarják ezt a belátást, amikor a pozitivizmus, az aktív-izmus terére álltak, aminek -mii, szlovákok, szívből örülünk. Nekem természetesen az az álláspontom, hogy

magyar honpolgárainknak épp oly és épp

annyi jogaiknak kell leomiök, úgy politikai.

mint gazdasági 6s kulturális téren, miint a többi csehszlovák állampolgároknak;

annál inkább, mert meggyőződésem, hogy a magyarok lojális állampolgárok. A magyar uraknak be kell látni ok, hogy a csehszlovák állam meg tudta kímélni polgárait olyan irtóztató rázkedta- tástól, amilyen az infláció volt, amelyben Kczép- euTópa középosztálya tönkrejutott. Ha a magyar földbirtokosokat súlyosan is érintette a földreform, mégis be kell látniuk, hogy ez volt az egyetlen mód a kommunizmus terjedésének paralizá- lására és azt sem szabad figyelmen kívül' ha gyűlök, hogy amikor Közép- és Keleteurópa összes államai végrehajtottak egy széles, vagy kevésbé széles földreformot, akkor nekünk is természetszerűen meg kellett csinálni a földreformot.

— De kivált azt a régi és rég bevált politikai észszerüségi törvényt nem szabad a magyarságnak figyelmen kívül hagyni, hogy

egy vidéknek — ez esetben tehát Srlovem- szkónak — annál nagycfljb súlya van a kormányban, máméi súlyosabb és számosabb ama vidék képviselete a kormányban.

Főleg ezért a szíovenszkói magyarság szempontjaiból is igen kívánatosnak látszik a politikai pozitív! zmiu®. A magyarságnak például Sdovenszkón épp úgy eminens érdeke, mint a szlovákoknak, nogy

Szloveoiszkóban a históriai országaikkal való versen ymunkapaniitás létrejöjjön. E tekint ötben érdekeink teljesen azonosak. De ugyanennyire azonosak érdekeink az adózás, a vasúti tarifák, a közlekedés, a bitód ügy és a gazdasági élet majdnem minden kérdésében.

Mily nagyszerű lenne például, ha egyesült erővel és súllyal meg tudónk most valósítani Szlovem- 6zkón a szintetikus salétromén vgyárnak tervét, amelyet Szlovenszkó egyik legfontosabb szükségletének tartok; továbbá, ha hamarosan ki tudnék vi-vni a baoidlova—stubnyafiirdői vonal kiépítésének megindulását, — amely megkönnyítené ós olcsóbbá tenné a szén szállítását a szlovenszkói magyar vidékekre, Gömörbe stb., üt —, valamint a vöröskő—margátfaivai vasúti vonal kiépítését. Kiváltképpen nagy érdeke volna a magyarságnak Szent-Iványi József szőkébb hazájának, Gömör- nek e fellendítése, mert

ez az a vidék, amely a háború utáni uj orientáció által Szlovenszkó összes vidéked kerül leginkább szenvedett és &ujt»tc4t. Gömörben bizony, sajnos, a virágzó bánya- és vasipar majdnem teljesen tönkrement. Ugyancsak Go- mörben a legnagyobb a két átok: a kivándorlás és, főleg az ipar tönkrejntása folytán, a munkanélküliség.

1927 január 20, csütörtök.

— Még két dolgot óhajtok ebben a kérdésben hangsúlyozni: Először azt, hogy

a gazdasági szanálás mindig a legjobb biztositéka a kulturális fejlődésnek is, amelyre a szlovenszkói magyarságnak is joga van; azután meg azt is hangsúlyozom, hogy nekünk, szlovákoknak épp úgy szivünkön feküsznek a magyar vidékeik sorsa, mint a szlovák vidékeké.

— Meg vagyok győződve, hogy a magyarság politikai pozitivizmusa épp úgy hasznára válnék a szlovenszkói magyarságnak, mint az államnak is.

G. J.

— Körmendy-Ékes Lajos nyugdíjügye a kassai városi tanács előtt. Kassai -tudósilónk. jelenti telefonon: Kassa város tanácsa tegnap délután tartotta rendes ülését, amelyen Körmendy-Ékes Lajos volt ke resztén vszp- oiali&ta nemzetgyűlési képviselő s kassai városi tanácsos nyugdíjügyét is tárgyalták. A tanács ez ügyben úgy határozott, hogy Kör mond y-Éke>s Lajost 1925 március 31 -cg- a vAtos tényleges tisztviselőjének tekinti s ezen az alapon javasolni fogja a város képviselőtestületének, hogy eddig az időpontig Körmend^eneik teljes fizetését, 1925 március 31-től 1925 rurusztus 31-ig pedig a nyugdiját fed vési teáik.

*%:öeMáRSKA;TOVARNA

^ÖRIHUM-eSUHORGYÁü.pí

•AOZNAV^*

Mandarin • Cacao - DI6-Créme - Cherry

Tripie-Seo — Curacao — V arlsbadi keserű „Késmárki kiállításon arany éremmel kitüntetve"

,,A Nemzetközi Cunakíáli:fáson arany éremniel kitüntetve1*

xx 100 oldalon, csodás illusztrációkká’ tarkitva, finom kiállításban, kötve jelent meg a Tapsifüles nyuszika és egyéb csodatörténetek, ára csak 12 korona. Megrendelhető lapunk könyvosztályában.

tjesgasagaaiiiTigiBWiiifcWMi

Ssáfstó György

BÁBEL TORNYA

A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP REGÉNYE

(15)

— És miért dolgoztál sóikat?

A mester fürkészően nézett rá a templom homályában és két ember szeme most egymás,bacsillant. János mindent elmondott és szavai tüzeltek, mint az ablakok fény- színei. Hilgur világított át rajtuk.

A mester ©okáig mozdulatlanul hallgatta. A tónkét marokra fogta valami, mert egész idő alatt arra gondolt, hogy Mária szeretett a soha nem látott távoli Hungáriáról beszélni. Most megtudta, hogy a leánya sohasem fogja meglátni ezt a távolt országot, amelyet egy furcsa nép lakik.

Egy napon N.idhart várta Jánost a templom alatt. Ott állott a tavaszi napfényben,

mint egy valósággá vált gném.

— Hilgur megint ott van a „Három

SzeT~csen“-rben.

Könnyedén mondta ezt, mintha nem is ezért jött volna, hanem csakúgy véletlenül. János szótlanul indult meg vele az alsó- vár osha. A magas háztetők kéményeiből nyílegyenesen szállt fel a füst a bárányfelhők felé. Csak anvkor felbukkant a téren az íjászok háza, akkor kérdezte János:

— És hol volt eddig?

— Arra bizony csak egyésegyedül én tudok válaszolná, mondotta Nidihart. A hercegnél volt. ő hozta magával Antwerpeniből a leányt vagy két esztendeje, aztán megunta. A múltkor megint megjött rá a kedve.

Annikor beléptek az ivóba, János első pillantása RuppTecbltre esett. A megszokott sarokasztotoál ült és Hilgur kezét fogta. Szokása- ellenére nevetett és sátgás fogai láthatóvá váltak a mindig zárt, vékony ajkak között. Jánosiban valami lappangó nagy düh kezdett a sárgás, ritka fogak láttára felágaskodni. Egészen közel lépett a hosszú thürin- giaiihoz és fojtott, remegő hangon mondta:

— Vigyázz, Rupprecht, vigyázz! Sok leány van ebben a városban. Ezt az egyet hagyd.

Rupprecht -sohasem látta még így Jánost. Pislogva nézte fölindultságólt. A barna arca egészen elsötétedett a felitoluló vértől, a fekete szemek ismeretlen fényeket csillogtattak, a zömök test összes izmai kifeszültek és* a két barna kéz, amely oly könnyen és engedelmesen mintázta az agyagot vagy forgatta a repont és ecsetet, most kemény ökleikbe mer evütt és súlyosod ott. A leány is fürkésző tekintettel figyelte, hogyan jelenik meg sorsának kapujában ez az idegenfajíáju ember, aki itt áll most fenyegetően, nyakán és homlokán kldagadt inaikkal. Rupprechttől már kikérdezett mindent, amit az Jánosról tudott, de ez másvalaki volt, mint akiről a hórihor- gas épitcilegérny beszélt és mint akit ő is eddig lopva megfigyelt.

A szomszéd asztalnál hívták. Három pán- cél'inges itta a legdrágább boTt, amit a „Három szereosemtben“ mérteik. A wiking nő ült velük, ami nagy megtisztelteié? volt, mert Lenöra asszony vajmi ritkán telepedett le az ivóban.

— Hilgur, Hilgur! Kérj a pincemestertől még egy kis hordócskát ebből a nemes italból, ameüyet egyenesen Madeira szigetéről hozott a hajó. Bizony, a másik két leányzót elvitte a pestis — tette hozzá minden összefüggés nélkül.

A lovagok hátán óriása ökör szarvból készült kürtök függték vékony láncocsfoá,kön. A kancsal és sebhelyes atreü Leocárd lovag megtolta a kürtiét, mint mondta, Niedhardt tiszte!étiéré, .

— Tartsatok velünk — mondotta Niedhardtnak és Jánosnak —, ameddig, tart a Szentföldről hozott áldás. Mindnyájan nevettek.

— Igyunk a jeruzsálemi király egészségére — mondta most egy másik lovag.

Most mindhárman levették óriás kürtjeiket és beóeiíujtak. János és Niedhairdt leültek melléjük, Rupprecht néhány pénzdarabot helyezett az asztalra és némán kisurrant az ajtón.

— Istien éltesse Frigyest, a nagy rőt- szakállu unokáját- — kiáltotta most Nidhardt.

Újabb hatalmas kürtszó rázta meg az ivó mennyezetének barna gerendáit.

— Éljen Frigyes király — ismételte meg

Nidbardt. Majd hozzátette: — Látjátok,

őszentsége milyen dühvei van eltelve az egyetlen király irányában, aki a Szent Sirt, elfoglalta. Avval vádolja, hogy titokban a Mohamed próféta hitén van és a szultánnal barátkozik, minden keresztény ellenségével.

— Való igaz — mondotta az egyik lovag — hogy a szultán segítségével foglaltuk el az ara bakiiéi Jeruzsálemet, de az is igaz, hogy El Kaiméi szultán mindenben kiváló* és különös képességű férfiú, aki így méltó a császár barátságára.

NidhaTdt figyelmesen nézte az italtól nekik évült ember szép, szabályos vonásait és a páncél-ingre leemló hullámos gesztenyeszin haját. A lovag, aki izzadt á páncélingben, most igy fo’ytetta:

— Hiába ugat mindenki, sohasem volt még a németeknek ilyen császárjuk a Röt- szaká'llun kívül. És leütöm azt, aki állítani merészeli, hogy a pápának igaza van. Kiváncsi vagyok, meddig fogja még ez a kilencvenéves ember a német fejedelmeket egymás ellen uszítani.

A töikrészeg Leonárd most felállóit és el- or-ditóttá magát:

— Kész vágyók - a pápa oszentségééri minden hitetlennel megvívni.

A fal felé nyúlt, ahol zörögve hullott a padlóra óriási, bereszttalaku, szíjakba burkolt kardja. Utánakapott, hogy felemelje, de elvesztette egyensúlyát és a padlóra zuhant.

János ezalatt a konyhában beszélgetett a lánnyal. Megmagyarázta egész helyzetét a mesterrel szemben és azt, hogy mesterré avatásáig itt kell maradnia. A leány az ablakpárkányra ülve sokáig szótlanul hallgatta. A lebukó nap igyekezett áttörni az ablak sö'.ét- szimü üvegeit és különböző lila fények topáztak elő a lány fejének sztthuettje mögül. János elhallgatott és nézte a színek halódását. Az ivóból Nidbardt hangja hallatszott. Egy mondát énekelt a rőtszckállu császárról, aki nem halt meg a Szentföldén, hanem a Ky - haeuser-hegyben ül egv kőasztalra könyökölve, szakálla átnőtt a kőásztalon, olyan mozdulatlanul ül ott lovagjai körében. Egyszeregyszer ki küld egy lovagot, hosry megnézze, röpködnek-e még a hollók a Kyffhaeuser körül. Ezek a pártviszály hollói. Amint elűznek a német égről, ő is kiszáll majd a hegy belsejéből, hogy naggyá és hatalmassá legye Németországot, aminő még sohasem vett.

A kocsma zaja elnémult és Nidbardt h-ttr éneke tisztán szűrődött át a konyha-ajtón. Hős-szunya ku hangszerének pengése is együtt szállott a kaján emberke szokatlanul komoly énekével.

9. fejezet

János és Nidbardt nagyon összebrrálkoz- iak. Am-'kcr csak megengedte az apródi szó1- ' gátat,..Nidbardt.n-konyetkor eljött a székes- egyház áttványaihoz, hogy megvárja Jár cet. Kar a karban sétá’tek ki a város határába, ahol a Senne folyócska kanyargóit a dombok között. Keskeny csatornáik ágaztak ki itt is belőle, mint a városban. Ezek a csatornák a földeket tették termékennyé és a nedves föb d’ttt legénytoUa már nelyhedzttt. vi’ágoszöld száVcrtók ütköztek lei a magokból ,a föld Sötétbarna, barázdás arcán. 'Folytatjuk.)

2

Mmntm