Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)

1927-01-16 / 12. (1346.) szám

1927 Január Í6> Yasánwpt

10

Férfi- és női ruhákat mérték szerint a legolcsóbb és legmodernebb kivitelben készít:

Karéi Jelinek,

Praha II,, Hybernská 32.

Öltönjrlfazoa 350*— K(. Kosztüm faxon 300*-— Ki. sass

Deus ex machina

Írta: Buda László

íuhajit a Gyógyító lábához, átkarolta lábait és Kiifó, bicsakló, szaggatott hangon csak ennyit, tördelt:

— Köszönöm... Uram ... köszönöm ...

IV.

'Á többire már ő sem emlékezett.

Csak arf tadta, hogy egyedül maradt Sokáig fiit egyedül, mélán bámult maga elé. Néha lehunyta a szemét s hirtelen kinyitotta.

Nem hitte, hogy Iát.

Pedig látott. Visszavonhatatlanul látott.

Sokára felállt és megindult Megkeresni azt, Aki meggyógyitotta.

Sohsem látott arcokat látott. Csak a hangok- . tol ismerte meg az arcokat. :

Valaki ment előtte. Egyedül ment Szerette •solna hallani hangját De egyedül ment, hát nem 1 hallotta. Hanem azért csak ment utána.

—- Ezt ismerem! Ismerem! — hajtogatta ma- * íjában. — Ezt a járást ismerem! ]

A járás hangjáról ismertem meg.

— Simon, Alfeus fial — kiáltott utána. '

Simon megfordult és várt. ^

József lelkendezve sietett felé. Simon arca ^

’ésrüs, békés, barátságos volt. ;

. — Ilyennek láttalak vakságomban — mondta ; Jőmsef. ~

£e beszélt. Simonnak eokat Szédülten* ká- ! baltán, zavaros nagy összevisszaságban. ’l

És Simon végtelen türelemmel hallgatta ezt é sietős, zagyva beszédet Tudta, hogy a hirtelen * jött látás kavarta fel ezt a sok összefüggéstelen j ?zót, hát hagyta, hadd ülepedjenek le.

Aztán hirtelen megtoppant József:

Hol*van az, Aki meggyógyított engem?

Jöjj velem, — felelte Simon És József ment. ‘

Nem mentek messzire.

Sok-sok anyát, látott És nagyon sok, renge* > fég gyereket És mind íurakodtak, mind törtették előre valami, nagy örömmel, nagy vággyal. | Ée a gyermekgyürü közepén, ott ült a Gyógyító. Mind felé igyekeztek, mind Felé siettek. 1 Ée ö szelíd mosollyal ragyogott feléjük, keze áldásosán pihent a gyermekek fején.

József döbbenten állt, A sok apró gyerek 1 látása., felkavarta, emlékeit szörnyű, vére® em- ' fékeit

Simon felé fordult, de Símé® máz nem I

ne® ott zódtik: ,

Hát az egyik asszonytól kérdezte remegő, 1 buggyanó hangon;

f- Ki és as ember? ; <

Az asszony sebtiben válaszolt: <

— A názáreti Jézus — és furakodott előre, i József sötéten állt Mozdulatlanul. Nem tud- >

M meddig. Csak várt. 1

És lassan-lassan oszladozni kezdtek. i

Már alig volt ott két-három gyerek.

Akkor tántorogva lépett előre: <

— Názáreti Jézus! i

A Názáreti, ránézett, Olyan jóságosán ölelte .

M tekintetével! 1

—* Uram!... — dadogta J&seí — Te adtad vissza látásomat!... Uram... segíts rajtam!

— Mit akarsz, hogy cselekedjem neked?- — i kérdezte a Názáreti, már másodszor tőle.

József hörögve borult lábaihoz:

— Uram!-., .hogy ne lássak! Ne lássak! Tedd vissza látósom!

A Názáreti különös mosollyal mosolygott. Józsefből most kitört minden:

— Uram! Ragyogó gyermekarcokat . iár ! tok!... Élő, nevető, ragyogó gyermekareokatl...

S az utolsó gyermekarc, ami emlékemben maradt véres, torzult, holt arc: a fiam arca..,—- és lihegve, kapkodva beszélt.

Elmondott mindent.

— Fáj, ha. gyermekarcot látok..- Nem tudok mosolyogni gyerekre, Uram!... — lihegte a végén fájdalommal, sőtétenA Názáreti ismét felé hajolt. Kék szeme, tele volt vigasszal, mindent megértéssel:

— József — mondotta felcsengő, liszta hangon, — mondtattam nekpd:

József feje lebicsaklott, nagy megszégye- nüléssel.

De a Názáreti keze felemelte leesett fejét, mélyen nézeti szemébe, mélyen, komolyan:

—• József: láss! Necsak szemeid lássanak, láss te is!

József feje zúgott. Gondolatai megakadtak. Arcának komor, sötét, nehéz ráncai elsimultak s lassan-lassan derengeni kezdett arca, mind lobbiin derengett... világított... s végül a véres, szörnyű emlékeket eltörlő diadallal ragyogott arcán a látási

— Te vagy az Egy, aki megmenekült Betlehemből —• mondta, boldog, tiszta hangon —■ és én látom fiamat melletted... a nagy boldogságban!

A Názáreti keze békésen pihent József fején és József mélyen hajolva csókolta ’ meg a .Názó- , réti lábait

•wv„. • V.

Békésen és boldogan élt.

És látott ragyogó gyermekarcoka.t és fámo- solygott a gyermekarcokra.

És ha fiára gomlpíi, mindig valami csődála-., tosan szép, tiszta, győzelmes’ ragyogás -világított arcán..

A dolog persze nem törtónt meg, mert manapság már nincsenek csodáik, de ha megtartóott volna, bizonyára így történi; volna meg.

©

A fiatal, életerős, lányosain duzzadó keblű lány ott badiagott az utón, begynek felfelé. Erős szól fújt vele ssestnközit, amelyik selyem nyakra- vtalőiját messze Mtealebegtette és odata/Dasztotta testéihez leheletvékony ruháját. Minden tagja erősein rárajsolódott ruhájára. Fejét magasra tartotta és öntudatosan szívta magába a nyarat.

Odaért, ahol kettéágazott az ösvény. Balra kerülővel haza vezetett, a gaiagonyasövények között, jobbra kanyarodva pedig nékiLvezetett a hegynek. Jobbra csapott és hosszú lépésekké1] kapaszkodott fölfelé.

És Üt, egyedül, ahová nem hallotta el az embereik zsivaját, ahová sem káromkodás, sem ba- rangezó nem hatott el, átadta magát mindig kedvenc gondolatának...

__Milyen jő volna fiúnak lenni... milyen

me

sébe illő volna senkitől sem függemi... oda elmenni, és aikkor elmenni, ahová, amikor alkarok... Nean titokban és lopva, hanem szabadon, hogy. mindenki tudhassa ée láthassa... És nem az a lealáső örökös támogatás, örökös figyelem, öröikös udvarlás.... Mindig, mindig csők tűnni ezeknek a férfiaknak az émelyítő hazugságait, udvarlását... És az ember még sem tehet -semmit.- Tűrni keli éhes és arcátlan pillantásaikat... Tűrni' keik sőt kedveskedő mosollyal fogadni farf- zeoakodáeulst... hogy amiig szájuk valamit szórakozottan darái, addig szemük, amelyikbe pedig kiül lelkűik, mohón sóvárogva egészen mást akar... És.mind, mind: mert Ők a férfiak és mi a nők... ők akarhatnak, kezdeményeahetnek, ők eseleiked- hetnek, mi. pedig csak tárgyai vagyunk akaratuknak, törjük kezdeményezésüket és várjuk cselekedetüket Ők az aktívak, mi pedig csak és mindig a passzívek... mert ha amazok, mennénk lenni', megszólnának, megrónának bennünket.... Csák férfi, csak férfi.... lennék erős, vállas, .akaratos férfi, akinek: szabad, akinek nem kell mindig latolgatnia, hogy emezért, vagy amazért el- itéldát-e, hanem, ha valami nem tetszik neki: odébb áll és újra kezd... és újat kezd... és nőm kell neki mindig bevárnia más kezdeményezését,

más jóváhagyását... ő kezd és nem ővele kezdenek ... ő irányit, és nem őt irányítják... Ö rendelkezik és nem vele rendelkeznek... Ő bírál, latolgat, cselekszik és nem őt bírálják, latolgatják és ved© cselekszenek. A férfi mindig az alany, a nő a tárgy és érte, vele ellene dolgozik az alany, az első személy: a férfi. ...Csak férfi lennék, majd megmutatnám én ... é n mutatnám meg, hogy hogyan kell ezt a társadalmait, ezt a világot felforgatni... én mutatnám meg végre, én csinálnék mindent és nem mindig velem csinálnának végre...

Az ösvény hatalmasat kanyarodott, az erdő fái egymásba borultak, a hegyi patak merészet ugrott felülről és hangos, szabad dallal, zúgásával kísérte ugrását- A fehér szikla, homloka szemközt megnyílt hirtelen és a patak pára iba burkol ódzva előlépett az, aki mindig olyankor- eegüt, amikor ember már nem tud segíteni... és így szólt kaján mosolygással:

—• Te leány! Én hallottam és megértettem Mvánságodat Menj haza, végezd el minden női dolgodat és amikorra a nap holnap délutánra újra ideér, ahol ma van, légy itt ugyanezen a helyen és én teljesítem, kívánságodat, férfivá változtatlak.

A megjelent eltűnt, az ösvény tovább kígyózott, az erdő fái egymásbaeimultan maradtak és a patak tovább dalolt..

0

Másnap reggel a lány először találkozott azzal a fiúval. Azzal, aki magas volt, nagy volt a keze, széles a válla... azzal, aki szemével jobban követett, mint bármely eddigi férfi a. lány életében. Haja barna volt, fényes és süni és ölelése mintha fojtogatni volna. Beszélt a lánynak, aki olyat érzett, untait eddig még soha: hogy lecsukódik a szeme pillája... és várja vágyakozva a férfi, minden szavát... Aztán felkelt a férfi — magasabb volt a lánynál egy fejjel... megölelte úgy, ahogy eddig még nem ölelték, aztán megcsókolta, ahogy eddig még nem csókolták és azt mondotta:. Holnap reggel megint eljövök, hogy megcsókoljam!...

0

És délután, amaz ott a szétvált fehér sziklánál kaján vigyorgással hiába várfa a- leányt, mért a leány.a holnap, reggelt, várta. ,

Sportemberek

írta: Herczeg Gábor

Rég tudott dolog, hogy at ember karakteréi erősen befolyásolja a mestersége, meg mindaz, amivel sokat foglalkozik. Vagy viszont: a legtöbb ember egyénisége szórakozásaiban, mesterségében, szenvedélyeiben nyilvánul meg.

Eszerint a sportembereket a következő csoportokba lehet beosztani, sportágak szerint.:

REGATTISTÁK: Lelkileg kiegyensúlyozott

egyének, jókedélyüek, erősen szorítanak kezelj az összes kupiék szövegéi betéve tudják, s legtöbb ismerősükkel pertuban vannak. Pontos, lelkiismeretes hivatalnokok, megbízható mérnökök, ügyvédek, vagy vegyes eredménnyel érettségiző diákok.

A sok kommandirozés következtében torkuk erősen igénybe van véve, ezért azt gyakran öblögetik dezinficidló alkoholokkal. Ezt az eljárást ,,társas összejövetelnek", „választmányi ülésnek", vagy ^fontos előkészítő megbeszélésnek“ nevezik. Választinányi üléseik gyakran hajnalig tartanak, $ az asztal alatt végződnek. Társas összejöveteleiken sötét ruhában és már becsipve jelennek meg.

Szabad idejük javarészét a vizen töltik, melyet Newton hő elmélete alapján agyuk felszív. Így azután a legtöbb vérbeli regatlá-s szellemi képessége egyenlő azzal a számmal, melynél mint hőfoknál a Duna befagy.

VÍVÓK. Egyéb kiváló tulajdonságaiktól eltekintve, notorikus füllenlők. é.z epé-vivók epések, almnusztak s az aludttejet ravaszul felkavarják, mielőtt megisszák. A. kardvivók sokkal őszintébbek, de mesélni ők is nagyokat tudnak. Általában rutinos lórumozók s a bunkót sosem mondják be, inkább hagyják az ellenfeleket caplizni. Télen féUipőt, nyáron borotvált fejet viselnek.

{A vivők, mint párbajosók nem ilyeiwk.: Róluk .azonban nem írok, mert már rég kihaltak. A mai vivők becsületbeli ügyeiket Kapp járásbiró kezeibe helyeseik.)

RŐVIDTÁ V FU TŐK. Bizony tálán foglalkozású egyének, legtöbbje szüléiéit házát&ágezédélgő. FeUünő szinti nyakkendőket hordanák, hazárd kártyások és a kövér nőket szeretik. :

BOXOLÓK. Nagyon nyugodt modora, emberek, szerények, látszólag esetlenek. Egyáltalán, kissé félénkek, néha a saját árnyékuktól is megijednek s ez ellen hadakoznak. Ezt úgy hívják^ hogy „Schattenboxen". Kedvenc eledelük a rágó- gnnimi és a Stothcerck-karameila.

Szellemileg rendkívül képzettek, többen közülök még irm-olvasni is tudnak. (Főleg a pehelysúlynak.) , ,. >

Szorgalmasan ápolják körmeiket, ha van náluk zsebkés, ők találták fel a rádió-levest, melyet Pozsonyban esznek és Párhban is lehet hallani.

Bach muzsikáját, nem nagyon szeretik, s egyik sem bizonyította még rá Anatole Francéra, hogy plagizál.

FOTBALLIST ÁR. Kiváló üzleti, érzékkel ■ •megáldott egyének. Modern, lapos .pénztárcát, világos zoknit, és hosszú bubifrizurái viselnek. Napjában tizenkétszer étkeznek, lehetőleg hozómra. Versenykor, «; félidőben költői ihlet száll ja meg őket és ilyenkor „Tu ■pléder. Aff' meg „Dv, ferkrachst die sénszte kotnbnmciov, tu ferlepertess Rinfieh“ és egyéb költői hasonlatokkal illetik egymást. Ha az egyik sok gólt rúg, akkor összecsókolják, hct sokat mellérug, akkor rajta, mutálják meg, hogyan kell nem mellérugni.

Éjszakánként kisebb-nagyohb csoportokban a, bárokban találhatók, honnál hajnali Ajt vicces nóAlapitra 17%.

Alapítva 1796.

Horn Lajos utóda, Banská Bystrica

S-!oveo&ik6 legrégibb fm iegtaodet* &ebb61 berendezett kSlpar gyártelepe

Márvány-Rlabástrom ernyők és csillárok, egyszerű, sima, valamint művészies szobrász díszítésekkel ellátva, selyem zsinór felszereléssel, nyugodt fényhatásuk folytán a jelenkor legelegánsabb és legelőkelőbb világitól.

SÍM

Kérjen árjegyzéket

K51!irászeléa, • csiszolás fényáréi, homoksttgárréKés vUlanyerSvet

Művészies kivitelű síremlékek

útszéli keresztek, köszobrok minden könemben.

#•

Bútormárványlapok. Kapcsoló -táblák.

Iparművészeti munkák : irószerkészletek, óratokok, hamutartók, szobor állványok *tb. márványból.

Kérjen árajánlatot.

Te meg én

(Bzávemhe® jnom sírva-)

Magamra maradtam. —

A kik voltak: lassan elmaradoztak tálam.

Akiket szerettem: — azoktól meg elparanaaeiltalfc Árván maradtam és siralmasan, [engem. —*

mint a lekaszált réten a megmaradt löszé;!, akibe beleakad minden szellő, akit megpaskol műiden vihar.

— — Nincsen, aki jászét mondjon,

puha, szerető kéz sem akad nyavaly gás októl boámé, felárkok homlokomra, —

Egyedül vagyok: — irtózatosan egyedül!

Mindenki közül ceak te maradtál; drága, hűséges pajtás, aki sose kérdezted: merre megyünk, de mindig velem jöttél minden utón.

Aranyba szeretnélek foglalni hűségedért,

hogy nem haragudtál meg,

amikor bakó módjára béklyókba fojtottalak,

hanem széttörtél mindent és utánam futottál,

mint a nagyon-hü kutya,

akit ketrecbe zár és messzire-hágy

lelketlen gazdája.

— — Néha mégis tőrt szer ttnék döfni belédamiért oly örült vagy [sarkon

és könnyelműen tókoslod kincseidet minden ntóa- arra-járó minden idegenre. —

SZIVEM:

kinoseket-érő, drága, aranyos pajtás

bár oltárt emelhetnék neked

és áldozatul elibéd hordhatnám az egész világot.

Hisz oly nagy vagy, hogy elfér benned az egész

— — g nekem mégis olyan kiesi... — [világ

Elpusztulunk. Egyszer itt-Iesz a nap amikor nyomtalanul elszállunk,

(mint ősszel a fecske-madár) sugarasabb, boldogabb tájakra- —

Senki sem fogja tudni: miért voltunk, hogyan éltünk.

Magunkkal viszünk mindent: az akarásunkat, a terveinket, az álmainkat:

— — a titksukat.

Senki se veszi észre, hogy már nem vagyunk és pusztulásunk lá#án senki se fog sírni, amikor elmegyünk árván és egyedül:

— — te meg én... — KeJembérí Sándor.

iákat énekelve, önfeledten és. * fizetésfeledten távoznak.

BILL1ÁBD0ZÓK, Rendkívül szimpatikus egyének, sajnos viccmesélési mániában szenvednek. Á pincérekkel nagyön bizalmas lábon állanak. Mindent, mi e földön van, olyan szemmel néznek, vájjon ziccer" állást foglal-e el a térben két más tárgyhoz viszonyítva. Mellékfoglalkozásuk vegyes: 'Szívből gyűlölnék minden embert, a.H- -a bSliárdasztal körül tartózkodik. SzenvédéliJ&s; öreg billiárdozóknak a kávéházban, saját. dÁkójuk, golyóik, asztaluk, partnerük, pincérük, táblájuk, krétájuk slb> vannak.

Áltálában boldog családi életet élnek, mert csak enni és hálni járnak haza. A billiárdózők felesége mind hűtlen, érzéki uszony, míg maguk a" férjek igen erkölcsös, szolid és rendszereid egyének, lcivéve a paccereket, akik kártyás, iszákos, lump emberek. ^

Szerelik a jó szivarig a két tojást pohárban, és nyáron a legboldogabbol:. Ilyenkor a. vendégek kiülnek a terraszra s ők bent. vyugodtabban játszikéinak; esetleg ingujjban.

Azok, akik 50 karambolt is csinálták ■ már, ■ a békebeli generálisok összes tulajdonságaira? ■bírnak. ■

... Kivételek nincsenek.

RÓDLIZÖK és SK1ZÖK. Fiatal, jókedélyü fiuk és leányok. Amikor leesik a hó, ékkor „JmU a hó, hv.ll a hó“ csatakiáltással felveszik fantasztikus- djtözékeUtet, felmásznak a hegyre. Ott szerteszét ugrálnak, csuszkáinak, mint legyek -a tejfölön, .miközben • ródliznak, jódliznak és szeretik egymást. (Lásd - Puskin: Szerelem a hóban... vagy .?árbaj a hóban?:., mindegy.) Amikor estére átizzadnak és a hideg szél segítségével beszerzik a szükséges tüdőgyulladást, amikor kabátjuk, gallérjuk-, kabálujjuk tele van lével, hóval és amikor hazaviüc .széthulló mozailmerih testüket egy csizmán járó paraszt, akkor azt szokás mondani: n»% Szép g téli sport".

ÁHólános ismertető jelük a fagyott, láb 'és j orr, különös. ismertető jelük a törött láb, gerinc,

| csigolya .és rázkódott, agy velő.

TÉNNISZEZÖK. Nagyzási mániában -venvédő társas állatok ők találták fel a flörtöl: és a keresztes hadjáratot. A lenniszvcröi állandóan 'magúkkal viszik, korzóra, színházba, kávékAzba. .{ tenniszpályán viszont hhnberszódás és '.limonádéé üvegeket szorongatnálc. Gyengejdlemü emberek, lumpok,, kártyások, házassdgszédélgölc, száj hősök.

Kivételek vannak. ,

JÁRMÜ.VESEIL a) Szagtalanok. Ide tartoznak • ö. biciklisták és lovaglók, b) Szagosak.

■ Ezek a motorbiciklisták és' autósok. Ezelc közül a- legveszedelmesebbek a, motorbíciklisidk. Ezek javarészt különc, bogaras 'emberek. Szédítő sebességgel hajtanak, szinte rágják a szelet. Ezért sok köztük a szélhámozó, magyarul szélhámos, a luft- üzletes, a ködnyelö. Foglalkozásra, nézve épp oly vegyesek, mint vallásra nézvé. Főleg iparlovagok, újság irók, adósok és hivatásos mázsán gőzök. Néha csoportosan, is láthatók, az isten ments a közeliikbe menni. Szeretik a borjupörköllet, kettő sprir- cerrel, általában nőtlenek és hülyéi:

Kivételeket a British Mu-seumban őriznek.

Mesterségesen — sajnos — nem irtják őket

SzerkesztiSziki a y F c r « n.c d r. Kéziratok a szerkesztő elmére: Kosioc Kassa, Éder-uíca 9. sz., küldendők.