Prágai Magyar Hirlap, 1927. január (6. évfolyam, 297-24 / 1335-1358. szám)
1927-01-16 / 12. (1346.) szám
8 l»m^tMAG%íAR-HmriAR 1927 január 16, vas&map. F\ nászút Irta: Wimberger Anna S&risjabo a|aiirn Jnscf Üáltmpl aiapifWct 1880-Itatt. #*“ag. ^aíais* „ütrntna, beesett hangokkal égett. Rengeteg életkedv lehet egy erdőben, nem beszélve a madarakról, állatokról, férgekről és csúszómászókról, melyeknek otthont nyújtott, rengeteg életkedv lehet magában egy erdőben, mert ellenkezéssel pusztul el, jajgatva, hangosan. Á tűzoltók a fejüket vakarták. Öten voltak egy pumpával. Szemmellát- hatólag az is zavarta őket, hogy a magukkal hozott létrát nem tudták érdeme szerint értékesíteni. A tűzoltóknak módszerük van, amit. iskolában tanulnak. Ez a módszer előírja, hogy7 a tűzoltó az égő ház falának támasztja a létrát és egyik kezében a vizipumpá csövével, másik kezében a csákánnyal, ruganyos léptekkel föllépdel a létrán a tűz irányában. De itt nem volt fal, aminek a létrát neki tudták volna támasztani, A módszeresség átka megverte a tűzoltókat. Talán, ha valahol, egy icipici falra szert tudnak tenni, nagyszerűen eloltják az óriási tüzet. Igv csak köpködtek és izzadtak, mert a rézsisakban melegük volt — Árkot néni ásnak"? — kérdezték egyesek. A parancsnok nem is felelt nekik. Mit feleljen az ilyen egvügyü kérdésre"? Megvetően pillantott a kérdezők felé s a patikussal beszélgetett,. aki földije volt. Megállapodtak benne, hogy leghelyesebb, ha engedik tövig leégni az erdőt.,Ezt helyesen tették, mert ha például nem állapodlak volna meg ebé-en. az erdő akkor is leégett volna tövig. így legalább nekik volt igazuk. Az erdő délután hatig, ahogy a parancsnok bemondta, tövig leégett. Üszkös, fekete szag úszott még órákig az öböl fölött. * A férfi, aki pókot evett, ebédre, hazament az asszonnyal a hotelbe s lekiállott borotválkozni. Nagyon örült, hogy leégett az erdő, mert egész idő alatt szórakozott s niár nagyon unta magát. i— Este megismerkedünk a fáraóval. — mondta az asszonynak A tűzoltóparancsnok, a patikus és a disz- müárus a hotel halijában ültek és sört ittak, A tűzoltóparancsnok hosszan kií ejtette, hogy a tüzet külföldiek okozták, valószínűleg amerikaiak, akik ezért keltek át, a vizen s utaztak éjt és napot eggyétéve, hogy egy óvatlan pillanatban felgyújthassák Morlaix mellett az erdőt. ' v Egyedüli szétküldés Csehszlovákia részére : TEE BENDA, PRAHA XI. Pár napja már férj és feleség voltak és minden olyan természetes és egyszerű volt, — és mindenre már úgyis elkészült. Elmondta Sárika a postamesternő, aki • elvált .asszony volt, Gizus a barátnője is, aki sok mindenfélét olvasott, meg a mama, sirós ölelése is, mikor már indulóban ott hátul a konyha mellett még utojárá megcsókolta. v Ma először érezte Ilus mégis, hogy mennyire uj és idegen minden. Reggel, úgy tiz óra után indultak el a szállóból. Soká aludtak, azaz csak ő aludt, soká, mert Gyula, aki otthon már mindig hajnalban kelt, hogy az etetésnél felügyeljen, már itt.' is korán ébredt, de őt aludni hagyta. A szálló nagyon szép és finom volt, — sárgaréz ágyak, plüssbutor és ők fent a szobában reggeliztek. Aztán megindultak a belváros felé. Elvkor lett valahogy olyan más a dolog. Igen szép, koraőszi napsütés aranyozott mindent s szembe jött a sok idegen ember. Iluska a ruhákat mustrálhatta. Gyönyörűek. És milyen jól hordják az aszonyok mind. Hamar végignézett magán egy nagy kirakat üvegében s egyszerre nem tetszett olyan nagyon a sötétkék selyemruhája, mely 4 pedig most a polgári esketésre csináltattak. M ,t- ha túl hosszú volna, — gondolta. Hisz ezeké é] • pen, hogy a térdüket fedi. Meg túl bő is talán. Az ura b.elékarolt, a karját erősen magához szorította s odasugta: cicuska.l... Mikor visszamo- soiygott rá, a fejét kicsit oldalra kellett hajlitania. — Mert a kalapéin is túl nagy7! Milyen egy csöp- pöket hordanak pedig!... Fiatalasszonyságának első, nagy7, dagadt, öntudata kicsit lelohadt. Hogyan elvesztek itt! — Nem úgy mint otthon, meg a kis járási székhelyen, ahol, mikor múltkoriban ott jártak bevásárolni, látta, hogy itt is, ott is utána fordulnak. Lassan az előkelő, belvárosi utcákba értek, ahol villanyos nem járt, csöndesebb volt minden s egyszerre feltűnt Iluskának, hogyan kopognak az ura. léptei. Jő keményen lépegetett az ura. Egy térre értek, hatalmas, gyönyörű dóm volt a közepén. Na, ezt nézd meg szivem! — mondta Gyula büszkén, — s a zöld kalapját kicsit a szemére igazítva, — mert szembe sütött a nap, megállt és felnézett a tornyokra. Egy ur ment el éppen mellettük, jól megnézte Iluskáf, aztán az urát s a szemében mosoly volt. Ilus odaszólt: Gyérünk Gyula! — Hamar mustrálva nézte az urát. Az is milyen más itt... Miért is kellett mindenáron ezt a ruhát felvennie. Itt senki se jár így. Hirtelen bántotta az ura szűk bricsesznadrágja, meg a nagyon uj — és pedig milyen drága — lakkcsizmája. A kigyóbőr lovaglóostorát, a karkötőjét, amit otthon olyan nagyon megcsodált, — most- nem idevalónak érezte. -- ,v.-í Az ura. egyszerre egy1 hagy' ékszerüzlet ■ előtt .állt- meg. Hát kislányom, —r mondta. — s rábökött a nagy kirakatüvegre, — te most itt válogatsz, aztán az urad megveszi! —- Barna, egészséges arca ragyogott. Iluska megijedt. Én, — én nem! Nézze nem, — ért nekem ne vegyen, — én nem tudok választani. Ne, ne, — Isten ments! — moftdta idegesen, mikor az ura esudálkozva kézenfogta s az ajtó felé kezdte huzni. Nem, nem, nem! — A kezét kiszabadította s szinte futva sietett el. Az ura kicsit méltatlankodva ment utána. Nem, én nem akarok, -- mondta. Mert félt a hosszas kereséstől. a tanácstalanságtól, az. előkelő üz-lettöl. — Az üvegen át egy nagyon finom külsejű, selyemblu- zos nőt látott. — Vegyen nekem egyszer maga. — lepjen meg, — tette hozzá engesztelőieg. Ebbe aztán az ura kellő öntudattal belenyugodott. Modern, előkelő fürdő nyílt meg éppen az- időtájt a fővárosban, odá mentek. A hallban gyönyörű szökőkút volt, Iluska körüjíórgolódva nézett mindent, míg az ura a jegyeket váltotta, —■ Hölgyeknek kérem itt. nem lehet, a másik főbejárat kére in. Tessék balra megkerülni az ér— hallotta most magyarázhatni a csudálkozó urának. Bizonytalanul nézegetett körük Hátha akkor talán nem illendő dolog, hogy ő most itt van. Elment a kedve a fürdéstől. — De Gyula, minek törődjek most, — mondta. — De ha már itt vagy! — Meg a jegyem nekem már meg is van! —• szólt rá az ura türelmetlenül ennyi ellenkezéstől: így hát. a másik főbejáratnál elhagyta s még csak utána szólt: aztán siess, galambom! — Iluska kicsit zavarodottan és tanácstalanul szaladgált a sok vörös márvány, déli növény és kábító előkelőség között. Istenem, kellett ,ez nekem. Legszívesebben be se mennék és megvárnám, amig megjön. — De a kispolgári fukarsága is felébredt: de ha mar itt a jegy, már megfizettem!... Két hölgyet látott kijönni egy nagy forgó ajtón, hát arra tartott, aztán egy fehérbe öltözött nővérféle igazította a kabinjába, Azaz dehogy kabin, egy csupa márvány fürdőszoba volt az, a falakba bent valahol bugyborékolt, a jó meleg viz. Amig a komoma-féle fürdőasszony kiengedte a vizet, Iluska rögtön, mintegy parancsra, vetköződni kezdett. Az asszony meg is kérdezte, hogy segitsen-e, de Iluska ijedt szabadkozására, meg mert a ki- slingélt. fehérneműjét is meglátta, kiment. Tulajdonképpen nem kívánta a fürdőt, de mikor a jó langyos vizbe belehágott, igen jól esett. ’El-elmosolyodva nyújtogatta magát boldogan, gyerekesen élvezte a kényelmes előkelőié- j get. A csapokat próbálgatta, kicsit télősen. nem ismerte ki magát. Egy fogantyú volt a falon, azt is meghúzta. Kis idő múlva szaladva jött az asz- szony: ipi tetszik? — Nekem, semmi, —..mondta Iluska csodálkozva. Csöngetni tetszett. Én? Nem. — Dehogynem, mondta az asszony és keményen tette be az ajtót. — Jesszusom, — az a fogantyú! Félszegen, röstelkedve ült a vízben. Hosszasan nézegette a fogantyút. De mikor nincs is olyan csengőformája, — gondolta. Nagyon bántotta a dolog. ITgy érezte, borzasztóan blamálta magát. Elmúlt a kedve. Kibújt. De mibe törülközzek? — Keresgélt. Semmi sincs. Törülközőt kelleit volna hozni. Talán vallahol lóg? — vagy ott a díványon? Nagy tükör előtt ment el. Kicsit szégyenlősen megállt, nézegette keményhusu egészséges kis testét. Hát ászony vagyok már, — gondolta. Elpirult és ellépett a tükörtől. Várni kell, amig megszáradok. Hát ez a fazékféle mi lehet? ötlött egyszerre a szemébe a le- pedőmelegitő s kíváncsian emelte le a -fedő- í jót. Nahát!.-, hogy erre nem. gondoltam! Belebur- j kölódzott, végigdőlt a pamlagou. Jóleső hála ön- I tötte el az ura iránt. Mi mindenre telik! — Még j sose volt nagyvárosban. Otthon hat gyerek, az i apja tanító, hogy is lehetett volna. Csak kijárta ! a prepát, állást meg nem kapott. Hogy biztatga.t- ták odahaza! Az édesanyja, a lányok is. — pedig j hogyan irigyelték, hogy férjhez megy! Igaz, hogy i Gyula majdnem 15 évvel idősebb, de milyen jó j állású gazdatiszt — és milyen jó emberi Szépen [ fogunk élni, — gondolta ellágyulva, — és majd I mindenre telik... De még elalszom, ijedt, fel jj egyszerre, mert egészen elbódult a szép kénye- í lemtől, meg a jó, meleg, szokatlan lustálkodástól. Az ura már türelmetlenül járkált kint a hallban. — Hát most szivem, enni megyünk! — I3® R kalendárium" Mit még gyér elekóráimban falba Teritek: a szegén lóg a kalendánoiu az ebédlőnknek kis ablaka mellett. "Papírja durva, csöppet sem finom, olcsó, családi kslendário'ni. Mindig ugyÁttodyat vett az apám a nagyszakáJlu könyvkereskedőtői. Mást föl sé nyitottunk volna talán * nem ugrándoztunk volna az örömtáL ha nincs az öreg könyvkereskedőtől. A képeit nem győztük nézegetni, pedig úgy ismertük mindnek mosolyát. Ujjongtunk, hogy nem váltó#ott meg semmi és szagolgattuk a papirosát, amig uj veit, egynéhány napon át. A hónapok íölöfct kis képek voltak, a leggsébhik volt a decemberé. A novembertől féltünk, mert » holtak borzongató hidegét lehelé ijedezö gyérókszivauk felé. Azóta sokszor kellett újat venni s most is olyasfélét vesz a.z apám. Valami régi vágj; kezd ébredezni * agy eltűnődöm egy-két oldalán, mely tűnt napok virágát szórja ráui Szorongvá, nézem ismeri képeit *, szivem) felé emlékikairaván lépked... íkwm fényiéi íjait és rémeit, hogy miikor vert, mikor csókolt az Élet, mert minden lapja lüktető idézet! A l'tei’cgu. * A hasonló hinti kötet prológusa. Csavargó Irta: Schmjdek Dezső. A vékonvdongáju csavargó csontjait ádá- | zul megbütykölte a csipős téli szél. A dolgok árnyai alaktalanná mázolódtak s az este közeledtével mind ridegebben rémült elé a bizonytalanba ormoló útja. Tétova léptekkel talpalt, nem ügyelt kőre, halomra. A csend kokett-konóksággal nyomába szegődött s késért! gondolatait í'orgatagosan íelburjánoztatta. Tökéletes lecsúszása csupaszon, terpedt elé. Rongyai alig-alig fedték a testét, gyomra az elliajigált almacsonkra is falánk vággyal harangozott, gondozatlantág'a, gondolatai söté- j fedése, rikoltó jelzőtáblaként lobálták elé nyo- ! morusága stációit. És mindez önhibáján kívül történt. Ma | már csak homályosan emlékezett úgy ahogy ! elégedett múltjára. Harapás kenyérrel, va- I sárnapi puccal, itókával, olcsó nővel típusos j munkáséletére . . . Egy reggelen — jó egy éve már — a gyár | megszüntette üzemét, s ő is az utcára került. • Az első napokban nem gyűrűzött fel gondo- i lataiban aggodalom. „Ha nem itt, hát máshol" — vélte könnyedén. Szedte a sátorfáját, bolyongott, kilincselt uj hely után. De hiába kínálkozott. A legtöbb helyen szótlanul elutasították, néhol rosszkedvű pár szóvá! magyarázkodtak: — Ja kérem ezt a munkátlansúgót a rossz gazdasági viszonyok okozzák. Pénztelenség van, szénhiány és sók az emberanyag. Rövidesen pénzzel se bírta a kudarcos kirí álkozást. Azt már megszokta a roboton évek | során, hogy magát egy nagyúri felsőbbség irányításaiba illeszkedő láncszemnek tekintse és anyagnak akár a vasat, a fát a szeret, de társaitól elkülönbözőn nem gondolkozott e dolgokon, szívesen végezte munkáját és boldog volt. Népgyülésekre néha ha elcipelték, a beszédekre alig ügyelt, de a zaj, dörombolás, ielkesülés elementáris kitörései őt is elragadták. Higgadt parasztfempe ramentuma eke mögötti gondolattalan ballagásra' predesztinálta, de hogy sorsa a gyárzajgásba poty- tyantotta itt is becsülettel megállta a helyét. A munka folytonosság, a dologba hajló évek egyensúlyban tartották mert valahogy a földmunka állandósult egyformaságára emlékeztették. Újságolvasó, ágáló társait idegéről nézte. Urféle — intézte el őket és bizalmatlanul elhúzódott És most, hogy kihullott a folytonosság- j ból, gondolkozásra kényszerüli, de suta elszá- j mással a tények mögött tapogatózott. Szén- i hiány, gazdasági viszonyok leromlása, elsza-': porodó emberanyag, e hihetetlennek látszó megokolásokkal nem bíbelődött soká, kevésbé homályos valaminek, inkább egy személynek, az ismeretlen hatalmasság valamelyikének tudta be mimkátianságát. Járt, kelt, ténfergett, szapora kézzel bár- j milyen munkát elvállalt volna, de a balsors j üldözte, mindenütt tulsokan voltak. Bolyon-1 gása közben mire falura vetődött, tökéletesen! lerongyolódott. Fásultsága ismét reménnyé elevenült. Itt lelj meg a munkát, otthont, az embersége becsülését. Derűs arccal kilincselt, de bizakodó mosolya hamarosan tétova bámulattá hervadt. Itt is morcosak az embararcok. becsapódnak az ajtók, s ha munkát kér. még zabolátlanabb az indulat. Becsmérlő szavakat j csapdosnak fejébe: kölönc, munigya, a ku-i mondta, — s egész lénye a testi jólétet illusztrálta. Az éttermek is széditően előkelőek voltak. Gyula öntudatosan lépkedett el a hófehér terített, asztalok között, Iluska, kicsit nyomottan ennyi előkelőségtől, —- követte. Az' ura kényelmes helyet választott, aztán széles'gesztussal nyúlt az pt- Jap után. Amig a levest válogatta, a pincér egy üzenő mosolyt küldött a fejük felett egy7 másik pincérnek. . Hát te angyalom, mit eszöl? — kérdezte Gyula a várakozó pincér előtt. Amit. maga, — mondta Ilus. -=- Hát ililogass, válogass rózsám. — ami csak tetszik! — Odanyujtottá neki az étlapot. — De hisz az nem olyan fontos,*— rebegte Ilus. elpirulva, mert restelkedett a pincér előtt. -Végre is az ura megállapodott. Minek rendel annyit, mondta az asszonyka, mikor egyedül voltak. Anya mindig azt mondja, hogy jxz ember vendéglőben csak valami gyorsan sültet egyék. Azt nem pancsolhatják. No, de fiacskám. — mondta az ura oktatóau. itt csak nem smucigoskodhatik. az ember! Ilyen előkelő helyén! Mikor Ilus kicsit forgolódva nézegetni kezdte az éttermet, a pompás lámpákat a plafonon, rászólt: ugyan fiam, ne forgolódj, — itt az nem illik. — De hisz uj épület, — mindenki megnézi, — válaszolta az asszony kicsit, bosszúsan, s csali most tűnt fel neki és szinte el- hülve nézte, hogy7 az ura éppen hogy marokra nem fogja a villát. — Még kora ebédidő volt, az étteremben kevesen voltak, tőlük a- negyedik asztalnál két ur meg egy hölgy ült. Néha odanézték. A hölgy, már kicsit idősebb korosztály, • egészen világossziükében, s a nyakán egy tompán fénylő, hosszú gyöngysor. Ilus egy7 szempillantás alatt látta meg mindazt s áhítattal szívta magába a nagyon tiszta, csöndes eleganciát, ami onnan áradt. Harmadik tál ételnek, valami paradicsomos rostélyost hozatott az ura, s mikor ezt szét akarta metszeni, a sikos ezüsttálban megcsúszott a kése és kilottyant a piros mártás. Jesszusom, — mondta Ilus ijedten s az ura is hirtelen behúzott nyakkal jobbra, balra pillantgatva, az asztalkendővel igyekezett hamar felmártogafni a .zsíros tócsát. Ejnye, ejnye, csóválgatott kicsit lehűlve. Már az asztalkendő is tele volt piros foltokkal. Ilus látta, hogy7 a pincér sarkonfordul és hirtelen eltűnik a spanyolfal. . mögött. Nem mert az előkelő társaságra odanézni. Most már csak kínlódva evett s mikor a pincér tányért váltott, kenyérkosarat, mustárt A íeofelzbosabb < és legenyhébb \ csokoládé < hashajtó \ PBIsrakaU 1 Varas Rák \ Bratislava < Egy deboz ára 3.8ÓK8. i ■ * u> «i tyák rávicsorognak és nem akad ember, aki a sárból felemelné, feiéhajlő érzéssel becsületes beszédéi igaznak hinné és az áhított munkához segítené, a munkához, ami nélkül nem ember ... A jó falu, a tiszta falu elcsukózkodott s a csavargó itt sem férkőzhetett talpalatnyi helyhez, amely megcövekelhette volna. Dideregve dobogatta lábait a süppedékes dülőuton. Ma még harapás kenyeret se evett. Éhség-nyütte fantáziájából délibábos képek szakadtak: Illatosán felpárázó levesgőz csapódott arcába, öblös tálakban ormótlan husdara- bok hevertek, egy tányéron ropogóhéju kenyérhalom és ő gá Halon mohósággal nyeli az izes falatokat, inig rágóizmai tehetetlen görcsbe csomósodnak . . . Bíbelődve nyagátta. nyugtatta magát. Lármázott, istent kérlelt, poklot idézett. A hideg átbuggyant rongyain és csontjait birizgálta. Már ugv érezte, mintha kőoszlopok tömbösülnének keze} helyér. Most tudatában dobódoti a gyűléseken elkapott pár szó: a kizsákmányolok, jólétben tobzódók, nemdolgozók a szegény munkást csak kiuzsorázzák . . . Elcsigázott aggyal Lidérces összefüggést keresett: tán java erejét kihasználták, azért nem kellett többé"? Hideg, éhség, emésztő egyedül- ség tornyozta gyengeségét. Aludni vágyott, s bujtató-meleg dunyhák férkőztek szeméhez, alattuk szuszogó, jóllakott emberek. Lábai zsibbadtan összegabalyodtak. Env- arra kapdosott segítségért. Pár lépésnyire egy szál maboglya terpeszkedett. Odavánszp vgott. és az ormótlan csomóra roskaclt. A fagy bo- szorkánytáncQt dobolt körötte, vertarany asztalokon izes ételek zsúfolódtak és csillogó köntösű asszonyok bontolt hajukat. « boldog mosollyal örökáiomba omló testőre 'tiÖglyá/Ják ..
