Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-12 / 282. (1320.) szám
Mai námunk IS oldal 282. (1320) szám ■ VasállMP • 1926 december 12 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága II., Panská ul 12/III.—Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Anglia megfékezi Olaszországot ás Jugoszláviát London, december 11. Az angol sajtó egy része bizonyos aggodalommal ügyeli a jugoszláv—olasz konfliktust, amelyet Pasics hirtelen halála még hatványozott. Londonban Pasicsot mindenképpen a Balkán egyik legnagyobb stabilizációs faktorának tekintették. A sajtó másik része azonban — s ide tartoznak a befolyásosabb lapok — a konfliktus lokalizálásának lehetőségét emlegetik és kifejezik reményüket, hogy angol befolyásra sikerülni fog minden ellentétet kiegyensúlyozni. A Daily Telegraph mindig nagyon jól értesült diplomáciai levelezője például úgy véli, hogy az angol külpolitika nyomán Belgrád felemelkedik a nyugodt megítélés magaslatáig és nem fog beavatkozásra való okot látni az albán—olasz szerződésben. Briand meg fogja gátolni a francia diplomáciának azt a hajlamát, hogy a balkáni konfliktust saját előnyére kihasználja. Az angol politika nem engedheti meg, hogy egv-két kishatalom megzavarhassa a négy európai főhatalomnak sikeresen megindult békepolitikájátMa megtörtént denffeen a döntés A déli titkos öthaftaBmi ülés — Bizonytalanság, de optimizmus A héke»d;j kiosztás hatása — Péris az engedékenység jegyében A Skandináv-féisziget és a balkáni félsziget *•'' A londoni konferencia, Locarao és Thoáry utón szervesein ilileszlkedilk az európai békepolitika történetiébe az oslói akadémia döntése is, mely szinte hivatalosan és a tudomány nevében szent esi ti azt a politikát, amelyet a nagyhatalmaik képviselőd mór éveik óta folytainak. Egészen bizonyos, hogy a Nobel-békedi jak tegnapi kiosztása toatálmias rugó lesz, amelyen nyugodtan ringhat ex eddigi európai békepodiitíka. A békehamgulaitot m utóbbi napokban európaszerte veszedelmesen megtámadták. A Balkán, a dél európai tűzfészek, amely évtizedek óta minden európai halaid izmának kiindulópontja volt, az utóbbi napokban ismét beleesett régi szerepébe és felborulással fenyegette az európai rendel. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a tegnapelőtt! helyzet haisonlitotll 1908- hoz, vagy 1912-höz, almikor a háborúk legször- uyübbje már hajszálon függött s csak egy-két diplomata emberfeletti energiája mentette meg még néhány évre a békéi és a-z emberi fejlődést. Tegnapelőtt, amikor a franciák és az olaszok hadseregeket koncentráltak Nizza pálmás környékére, amikor az adriai kék vizeken már megjelentek az első olasz csatahajók, hogy teljes gőzzel az albán partok felé tartsanak, s amikor a Karszrt hegyein csaknem elkezdődött már az a véres tusa, amely alig néhány éve jutott csak nyugovóra, ugyanaz a kétségbeesett szorongás lett úrrá Európában és főleg Középeurópábam, mint amilyen aggódó nyugtalanság szállta meg Európa polgárait az első balkáni háború kitörésének idején. A nyomasztó atmoszférában az első vilii ám csapás IFasfes halála volt, mert mindenki úgy vélte, hogy Jugoszlávia belpolitikája nem viselheti el ennek a MmagaMó és összetartó nagy férfiúnak halálát. Az elmúlt napokban Genfiben megegyezés^ reméllek, de tegnap, amikor Stresemann taktikájával (megteremtette az ólasz—német döntőbírósági szerződést és a párisi katonák, fébuzdülva a balkáni nyugtalanságtól, vétót emeltek a bélke ellen, a tervbevett megegyezés is késett s a legjobb szívvel mondhattuk, hogy egy pillanatig a háború összes borzalmai a küszöbön állottak. Ekkor egy isteni intelemhez hasonlóan, megjött az oslói békehír. Az újságok, amelyek napokon keresztül véres zászlókat lengettek, jóformán (egyetlen irracionális pillanat hatása alatt kiengedték a béke fehér galambját s a katonai háborús jelentéseket felváltotta az oslói határozat nyomán támadt ünnepi és szentelt hang. Északom ópa kijátszotta józanságát a délieurópai túlfűtött temperamentum ellen. Ha a Balkán tűzfészket, gyilkolt és banditákat jelent, akkor a Skandináv félsziget, amely évtizedek óta az európai kultúra, demokratikus fejlődés és általános műveltség legmagasabb pontjának számított, úgy látszik, a béke őrévé szegődött és minden alkalmat megragadott, hogy ellensúlyozza a déleurópai vulkánkitöréseket. Mi itt Középeurópában a két véglet között lebegünk a légüres térben. Alattunk sötét harcok lapuknak a homályban, felettünk pedig erős, energikus és józan emberek tántoríthatatlan hittél ■akarják megvalósítani a békét. Nehéz a helyzetünk, mert tőlünk függ, hogy vájjon felfelé, vagy lefelé csatlakozzunk-e. De ma már eldöntőtfnek látszik, hogy az oriói határozat csodaként elfojtotta a lent támadt háborús hangulatot- Közép- feurópát megfogta ennek a határozatnak belső ereje és mintegy megindulva orientálódik a béke felé. Genfben a tegnapi kedvezőtlen hangulatot a Nofbel-béfoedijak kiosztása máris előnyösen befolyáséiba. A várva-várt megegyezés, amely tegnapelőtt valószínűnek látszott, de amelyet tegnap háttérbe szorított a balkáni komplikáció, ma az oslói üzenet folytán mégis megtörtént. Stresemann uj, lelkes beszédet mondott a béke mellett, Briand ünnepnek tekinti a mai napot, Chamberlain pedig éppen a Nobel-dijjal kapcsolatban máris komoly lépéseket tett a Balkán felé, hogy az olasz—jugoszláv ellentétet befolyásával eMmiltea. Soha jobb piillawaltban nem jöhetett volna ez a nagyszerű határozat, mint most, amikor valami gonosz szellem ismét tüzosóvát tartott az európai 1 ('poros hordó fölé. Hideg, józan, egészséges viz vófot a tegnapi Nobel-béked'iijktosrfás mely egyetlen p:l!aaa.t akit elfojtotta a ké-trikézŐ Mimet. Az ember mégis jó és hátnak reá irracionális befoGenf, december 11. A Hotel Beau Riva- geben ma 11 óra tájban megjelentek a nagykövetek tanácsában képviselt hatalmak delegátusai és a német külügyminiszter. Ishii japán nagykövet jelenléte inkább esak formális jellegű volt A közös tanácskozás előtt Stresemann és Chamberlain egy óra hosszai tárgyaltak az angol külügyminiszter szállodai lakásán. A beau-rivagei tanácskozás teljesen titkos volt. Egy óra tájban Stresemann és a japán nagykövet elhagyták az épületet, Vandervelde és Scialoja néhány perc múlva követték őket. Briand egy negyedóra hosszat még Chamberlainnél maradt. Stresemann és Ishii meglehetősen komoly arccal haladtak át az újságírók sorfala előtt s egyetlen szót sem voltak hajlandók mondani. Scialoja csak ennyit mondott: „Az ügy halad.“ Vandervelde, aki általában közlékeny szokott lenni, csalt annyit felelt, hogy a tanács ma este újabb konferenciára ül ösz- s«e. Amikor azt kérdezték tőle, vájjon az esti összejövetellel befejezödtek-e a tanácskozások, a belga külügyminiszter vállat vont Briand lakására való visszatérése után francia újságírók előtt kijelentette, hogy ma délután az öt hatalom, illetve a hat hatalom képviselői újabb összejövetelt tartanak, még mielőtt este meglenne a tanácsülés. Állítólag uj német ajánlatokat tettek, amelyek tekintetében a nagykövetek tanácsa, még nem egyezett meg. Chamberlain a nemzetközi sajtómegbi- zotiakat három órára kérte magához. Ez időpontig egy szót sem szólhatott. Német részről kijelentik, hogy ma délelőtt a megbízott hatalmak képviselői távirati utón bekérték kormányaiktól az utolsó fölhatalmazást a megegyezés elfogadására. A kormányok válasza felől nem lehet kétség. A délelőtti ülésen kizárólag a még hátralevő két vitás esettel foglalkoztak, azaz a keleti erődök döntőbíróságával és a német hadi- szerszáUitások diplomáciai utón történő szabályozásával. A kormányok válasza ma délután 3 és 4 óra között megérkezik, úgy hogy lyások! Ez a nagy skandináv szimbólum, ex a határozat, amely mintegy tudományosan, akadémikusam, de pártállás nélkül és az emberiség jobbik felérnek meggyőződéséből odauyurjtatta kezét a nagy államférfiaknak és elismerte, hogy az ő genfi, politikájuk komoly, szent szándék, melyet máris siker koronázott, ez az építő szimbólum felébresztette mindenfelé a jobb érzést. Szinte meglő pet ésszerűen hatott, amiint a lapok egyetlen nap alatt a szenzádóéhies háborús híreikből undorral kiábrándulva, ünnepi hangon és nemes elhatározásokkal üdvözöltök a béke díjasokat. A világ közvéleménye a locarnói utat helyesnek ismerte fel. Nem alkar letérni erről az útról, különösen most, amikor látta, hogy a legcsekélyebb a tanács négy órakor megkezdheti titkos záróülését, mig fél hat tájban a tanácsülés- szak nyilvános befejezéso ia megtörténhetik. Poincaré Briand ellen Paris, december 11. A Paris Midi rfésülésé szerint a kabinetben nagy ellentétek vannak Briand genfi engedékenysége m iatt. Pöimcaré a Marin vezetése áf a rí álló jobboldali miniszterek pártján van, akik nem akarják Briamd-t utján követni. A lap szerint a Legutóbbi időben a washingtoni adósságrendező szerződés ratifikálása körül is komoly aggodalmak támadtak a kormány egy részében s igv Poincaré megváltoztatta eredeti szándékát, amelynek értelmiében a ratifikációs törvényt már januárban a kamara elé akarta bocsátani. A végső megegyezési formula Genf, december 11. A délelőtti óráikban ismét bizonytalanság uralkodott Genfben. A megegyezést ennek dacára bizonyosra veszik. Az ellenőrzés kérdésének szabályozása oly értelemben történt, mint ahogy már napokkal ezelőtt megírtuk, csak a két ismert vitás ügyben: a keleti erődök kérdésében és a német hadiszierexport szabályozásában nem történt meg a megegyezés. Ab államférfiak úgy határoztak, hogy a keleti erődök kérdésének elintézését egy pártatlan döntőbíróságra bízzák, mig a német hadiszerexportban diplomáciai utón találnak közös platformot Németország és Anglia között. Megállapítható, hogy a Nobel-békedij kiosztása igen előnyösen befolyásolta a helyzetet, ment e nagy erkölcsi alátámasztás nélkül az uralkodó ellentéteket aligha sikerült volna maradék nélkül megoldani. Ma a hangulat okvetlenül a gyors megegyezés felé irányul s a közvélemény nem tűri többé a halasztásokat. A könnyen lelkesülő párisi közönség annyira az oslói döntés hatása alá ke- j rült, hogy a lapok egyhangúan barátsáfólrethajlás már a háborúit jelentő szakadék első peremére taszít. Streseananu, Briand é* Chamberlain munkáját az emberi imteHigenoia, az emberi jóérzés ezemtiesiteitte. Ezek uiíám mindenki bűnös, aki letér erről az uitról, ezek után mindenki bűnös, aki nem merít uj erőt ebből az oslói határozatiból és nem reméli a két év előtt megkezdett Stresemann—Briand-fiéle koncepciónak sikerét. Minket Köxépeurópábam szintén meglepett és megindított ez az utolsó pillanatban jött változás. Láttuk tegnapelőtt a német.—francia—angol és olasz lapokat, amint tartózkodóan imáik a békéről és feszülten varjak a nagy balkáni össze-viissza- s ágból kipattanó háborút és láttuk a mai lapokat, amelyekben csak eldugva és szégyenkezve jélegot fogadnák Németországnak és hajlandók megbocsátani az esetleges engedékenységet is. Esetleg előfordulhat, hogy a tárgyalások Geniben újabb halasztást szenvednek, de a szakításról szó sem lehet. A nagykövetek tanácsa Mába akadékoskodik, a miniszterek akár megkérdezésük nélküíl is megkovácsolják a békét. Abékedii kiosztásának hatása Párlsban Páris, december 11. A lapok nagy cikkeket szentelnek a Nobel-békedijak kiosztásának. Kifejezik, hogy az oslói határozat a világ köszönetét jelenti az európai népek sorsát intéző államférfiaknak, akik minden akadályt leküzdve törekszenek a béke megvalósítására. A Petit Párisién nyíltan kiemeli a, díjkiosztás szimbolikus jelentőségét. Az Ere Nouvelle szerint a békedij nem egyedül Briand-t illeti meg, hanem gondolni kell azokra a férfiakra is, akik az uj európai politika megteremtését előidézték, igy Painlevére, aki Locarno idején miniszterelnök volt és Herriot-ra, a londoni tárgyalóra, aki újra visszaadta Franciaországnak igazi arculatát. Stresemann a február! nagy oslói békeünnepről Genf, december 11. Stresemann dr. szombat délben lundhön vett részt, amelyen beszéd et mondott a Nobel-dijjal kapcsolatban. A német külügyminiszter hotelszobáját már tegnap virágok borították. Az asztalon az üdvözlő táviratok, melyek sűrűn érkeztek a birodalomból és más országokból, valóságos kis hegyet alkottak. Stresemann kijelentette, hogy januárban nem vehet részt az oslói ünnepélyes díjkiosztáson, de ha az ünnepet sikerül februárra halasztani, akkor ebből az oslói békeünnepből mindenesetre nagyjelentőségű politikai aktust lehet csinálni. A Nobel-dijak kiosztásával Svédország megkoronázta hagyományos békepolitikáját. Németországot mindeddig sokan azzal gyanúsították, hogy titokban bosszuháborut tervez. Franciaországban például nagyon sokan még mindig bá- j ránybőrbe bujtatott farkast látnak a birodalomban. Éppen jól jött tehát ez az oslói elismerés, amely okiratok nyomán és hosszas tudományos vizsgálat eredményeképpen helyesnek és békésnek találta a hivatalos német politikát. í ' Ez okból nagyon örülök a kitüntetésnek — mondotta Stresemann. — Németország egyik ; legnagyobb politikai sikerét jelenti a Nobel- [ akadémia határozata, melynek erkölcsi hatása rendkívüli lesz a háborús felelősség kérdésének eldöntésénél is. Amig hivatalomban vagyok, már éppen e kitüntetés következtében is, utolsó idegszálamig az évekkel ezelőtt megkezdett politika mellett fogok harcolni. Tinik meg egy-k/ét Mr a háborús eseményekről, mig oHdaliszámira ünnep Iák, vagy mól tartják a No- beil-béfeedijak kiosztásának építő jelentőségét. Ezek utón igazán neim tehetünk egyebet, mint színűinkben elfordulunk a diéli lámáktól és túlfűtött világnézettől s észak telié orientálódunk, ahol nyugodt, józan emberek a tudomány és az emberi haladás nevében átadják a béke pálmáját azoknak, akik valöbau béliét és megnyugvást akarnak. Megértjük az oslói b'ékejutalmazás szimbólumát és megértjük, hogy kis elvi dolgoknak is lehet óriási erkölcsi jelentőségük, amely egyetlen nap alatt világformáló változásokat tud belepTojidálni a különféle befolyások' "nyűgében feiireugő, exrvl- tált Európába.
