Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-12 / 282. (1320.) szám

Mai námunk IS oldal 282. (1320) szám ■ VasállMP • 1926 december 12 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­hivatal: Prága II., Panská ul 12/III.—Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Anglia megfékezi Olaszországot ás Jugoszláviát London, december 11. Az angol sajtó egy része bizonyos aggodalommal ügyeli a ju­goszláv—olasz konfliktust, amelyet Pasics hirtelen halála még hatványozott. Londonban Pasicsot mindenképpen a Balkán egyik legnagyobb stabilizációs faktorának tekintették. A sajtó másik része azonban — s ide tartoznak a befolyásosabb lapok — a konfliktus lokalizálásának lehetőségét emlegetik és kifejezik reményüket, hogy angol befolyásra si­kerülni fog minden ellentétet kiegyensúlyozni. A Daily Telegraph mindig nagyon jól értesült diplomáciai levelezője például úgy véli, hogy az angol külpolitika nyomán Belgrád felemelkedik a nyugodt megítélés ma­gaslatáig és nem fog beavatkozásra való okot látni az albán—olasz szerződésben. Briand meg fogja gátolni a francia diplomáciának azt a hajlamát, hogy a balkáni konfliktust saját előnyére kihasználja. Az angol politika nem engedheti meg, hogy egv-két kishatalom megzavarhassa a négy európai főhatalomnak sikeresen megindult békepolitikáját­Ma megtörtént denffeen a döntés A déli titkos öthaftaBmi ülés — Bizonytalanság, de optimizmus A héke»d;j kiosztás hatása — Péris az engedékenység jegyében A Skandináv-féisziget és a balkáni félsziget *•'' A londoni konferencia, Locarao és Thoáry utón szervesein ilileszlkedilk az európai békepoli­tika történetiébe az oslói akadémia döntése is, mely szinte hivatalosan és a tudomány nevében szent esi ti azt a politikát, amelyet a nagyhatalmaik képviselőd mór éveik óta folytainak. Egészen bi­zonyos, hogy a Nobel-békedi jak tegnapi kiosztása toatálmias rugó lesz, amelyen nyugodtan ringhat ex eddigi európai békepodiitíka. A békehamgulaitot m utóbbi napokban európaszerte veszedelmesen megtámadták. A Balkán, a dél európai tűzfészek, amely évtizedek óta minden európai halaid izmá­nak kiindulópontja volt, az utóbbi napokban is­mét beleesett régi szerepébe és felborulással fe­nyegette az európai rendel. Nyugodtan mondhat­juk, hogy a tegnapelőtt! helyzet haisonlitotll 1908- hoz, vagy 1912-höz, almikor a háborúk legször- uyübbje már hajszálon függött s csak egy-két dip­lomata emberfeletti energiája mentette meg még néhány évre a békéi és a-z emberi fejlődést. Teg­napelőtt, amikor a franciák és az olaszok hadse­regeket koncentráltak Nizza pálmás környékére, amikor az adriai kék vizeken már megjelentek az első olasz csatahajók, hogy teljes gőzzel az al­bán partok felé tartsanak, s amikor a Karszrt he­gyein csaknem elkezdődött már az a véres tusa, amely alig néhány éve jutott csak nyugovóra, ugyanaz a kétségbeesett szorongás lett úrrá Euró­pában és főleg Középeurópábam, mint amilyen aggódó nyugtalanság szállta meg Európa polgá­rait az első balkáni háború kitörésének idején. A nyomasztó atmoszférában az első vilii ám csapás IFasfes halála volt, mert mindenki úgy vélte, hogy Jugoszlávia belpolitikája nem viselheti el ennek a MmagaMó és összetartó nagy férfiúnak halálát. Az elmúlt napokban Genfiben megegyezés^ remél­lek, de tegnap, amikor Stresemann taktikájával (megteremtette az ólasz—német döntőbírósági szerződést és a párisi katonák, fébuzdülva a bal­káni nyugtalanságtól, vétót emeltek a bélke ellen, a tervbevett megegyezés is késett s a legjobb szívvel mondhattuk, hogy egy pillanatig a háború összes borzalmai a küszöbön állottak. Ekkor egy isteni intelemhez hasonlóan, meg­jött az oslói békehír. Az újságok, amelyek napo­kon keresztül véres zászlókat lengettek, jóformán (egyetlen irracionális pillanat hatása alatt kien­gedték a béke fehér galambját s a katonai hábo­rús jelentéseket felváltotta az oslói határozat nyo­mán támadt ünnepi és szentelt hang. Északom ópa kijátszotta józanságát a délieurópai túlfűtött tem­peramentum ellen. Ha a Balkán tűzfészket, gyil­kolt és banditákat jelent, akkor a Skandináv fél­sziget, amely évtizedek óta az európai kultúra, demokratikus fejlődés és általános műveltség leg­magasabb pontjának számított, úgy látszik, a béke őrévé szegődött és minden alkalmat megragadott, hogy ellensúlyozza a déleurópai vulkánkitöré­seket. Mi itt Középeurópában a két véglet között lebegünk a légüres térben. Alattunk sötét harcok lapuknak a homályban, felettünk pedig erős, ener­gikus és józan emberek tántoríthatatlan hittél ■akarják megvalósítani a békét. Nehéz a helyze­tünk, mert tőlünk függ, hogy vájjon felfelé, vagy lefelé csatlakozzunk-e. De ma már eldöntőtfnek látszik, hogy az oriói határozat csodaként elfoj­totta a lent támadt háborús hangulatot- Közép- feurópát megfogta ennek a határozatnak belső ereje és mintegy megindulva orientálódik a béke felé. Genfben a tegnapi kedvezőtlen hangulatot a Nofbel-béfoedijak kiosztása máris előnyösen befo­lyáséiba. A várva-várt megegyezés, amely tegnap­előtt valószínűnek látszott, de amelyet tegnap hát­térbe szorított a balkáni komplikáció, ma az oslói üzenet folytán mégis megtörtént. Stresemann uj, lelkes beszédet mondott a béke mellett, Briand ünnepnek tekinti a mai napot, Chamberlain pedig éppen a Nobel-dijjal kapcsolatban máris komoly lépéseket tett a Balkán felé, hogy az olasz—jugo­szláv ellentétet befolyásával eMmiltea. Soha jobb piillawaltban nem jöhetett volna ez a nagyszerű határozat, mint most, amikor valami gonosz szellem ismét tüzosóvát tartott az európai 1 ('poros hordó fölé. Hideg, józan, egészséges viz vófot a tegnapi Nobel-béked'iijktosrfás mely egyet­len p:l!aaa.t akit elfojtotta a ké-trikézŐ Mimet. Az ember mégis jó és hátnak reá irracionális befo­Genf, december 11. A Hotel Beau Riva- geben ma 11 óra tájban megjelentek a nagy­követek tanácsában képviselt hatalmak dele­gátusai és a német külügyminiszter. Ishii japán nagykövet jelenléte inkább esak for­mális jellegű volt A közös tanácskozás előtt Stresemann és Chamberlain egy óra hosszai tárgyaltak az angol külügyminiszter szállo­dai lakásán. A beau-rivagei tanácskozás tel­jesen titkos volt. Egy óra tájban Stresemann és a japán nagykövet elhagyták az épületet, Vandervelde és Scialoja néhány perc múlva követték őket. Briand egy negyedóra hosszat még Chamberlainnél maradt. Stresemann és Ishii meglehetősen ko­moly arccal haladtak át az újságírók sorfala előtt s egyetlen szót sem voltak hajlandók mondani. Scialoja csak ennyit mondott: „Az ügy halad.“ Vandervelde, aki általában köz­lékeny szokott lenni, csalt annyit felelt, hogy a tanács ma este újabb konferenciára ül ösz- s«e. Amikor azt kérdezték tőle, vájjon az esti összejövetellel befejezödtek-e a tanácskozá­sok, a belga külügyminiszter vállat vont Briand lakására való visszatérése után fran­cia újságírók előtt kijelentette, hogy ma dél­után az öt hatalom, illetve a hat hatalom képviselői újabb összejövetelt tartanak, még mielőtt este meglenne a tanácsülés. Állító­lag uj német ajánlatokat tettek, amelyek te­kintetében a nagykövetek tanácsa, még nem egyezett meg. Chamberlain a nemzetközi sajtómegbi- zotiakat három órára kérte magához. Ez idő­pontig egy szót sem szólhatott. Német részről kijelentik, hogy ma dél­előtt a megbízott hatalmak képviselői táv­irati utón bekérték kormányaiktól az utolsó fölhatalmazást a megegyezés elfogadására. A kormányok válasza felől nem lehet kétség. A délelőtti ülésen kizárólag a még hátralevő két vitás esettel foglalkoztak, azaz a keleti erődök döntőbíróságával és a német hadi- szerszáUitások diplomáciai utón történő sza­bályozásával. A kormányok válasza ma dél­után 3 és 4 óra között megérkezik, úgy hogy lyások! Ez a nagy skandináv szimbólum, ex a ha­tározat, amely mintegy tudományosan, akadémi­kusam, de pártállás nélkül és az emberiség jobbik felérnek meggyőződéséből odauyurjtatta kezét a nagy államférfiaknak és elismerte, hogy az ő genfi, politikájuk komoly, szent szándék, melyet máris siker koronázott, ez az építő szimbólum felébresztette mindenfelé a jobb érzést. Szinte meglő pet ésszerűen hatott, amiint a lapok egyetlen nap alatt a szenzádóéhies háborús híreikből un­dorral kiábrándulva, ünnepi hangon és nemes el­határozásokkal üdvözöltök a béke díjasokat. A vi­lág közvéleménye a locarnói utat helyesnek is­merte fel. Nem alkar letérni erről az útról, külö­nösen most, amikor látta, hogy a legcsekélyebb a tanács négy órakor megkezdheti titkos záróülését, mig fél hat tájban a tanácsülés- szak nyilvános befejezéso ia megtörténhetik. Poincaré Briand ellen Paris, december 11. A Paris Midi rfésü­lésé szerint a kabinetben nagy ellentétek vannak Briand genfi engedékenysége m iatt. Pöimcaré a Marin vezetése áf a rí álló jobb­oldali miniszterek pártján van, akik nem akarják Briamd-t utján követni. A lap szerint a Legutóbbi időben a washingtoni adósság­rendező szerződés ratifikálása körül is ko­moly aggodalmak támadtak a kormány egy részében s igv Poincaré megváltoztatta ere­deti szándékát, amelynek értelmiében a rati­fikációs törvényt már januárban a kamara elé akarta bocsátani. A végső megegyezési formula Genf, december 11. A délelőtti óráikban ismét bizonytalanság uralkodott Genfben. A megegyezést ennek dacára bizonyosra ve­szik. Az ellenőrzés kérdésének szabályozása oly értelemben történt, mint ahogy már na­pokkal ezelőtt megírtuk, csak a két ismert vitás ügyben: a keleti erődök kérdésében és a német hadiszierexport szabályozásában nem történt meg a megegyezés. Ab államférfiak úgy határoztak, hogy a keleti erődök kérdésének elintézését egy pártatlan döntőbíróságra bízzák, mig a német hadiszerexportban diplomáciai utón találnak közös platformot Német­ország és Anglia között. Megállapítható, hogy a Nobel-békedij kiosz­tása igen előnyösen befolyásolta a helyzetet, ment e nagy erkölcsi alátámasztás nélkül az uralkodó ellentéteket aligha sikerült volna maradék nélkül megoldani. Ma a hangulat okvetlenül a gyors megegyezés felé irányul s a közvélemény nem tűri többé a halasztá­sokat. A könnyen lelkesülő párisi közönség annyira az oslói döntés hatása alá ke- j rült, hogy a lapok egyhangúan barátsá­fólrethajlás már a háborúit jelentő szakadék első peremére taszít. Streseananu, Briand é* Chamber­lain munkáját az emberi imteHigenoia, az emberi jóérzés ezemtiesiteitte. Ezek uiíám mindenki bűnös, aki letér erről az uitról, ezek után mindenki bű­nös, aki nem merít uj erőt ebből az oslói határo­zatiból és nem reméli a két év előtt megkezdett Stresemann—Briand-fiéle koncepciónak sikerét. Minket Köxépeurópábam szintén meglepett és megindított ez az utolsó pillanatban jött változás. Láttuk tegnapelőtt a német.—francia—angol és olasz lapokat, amint tartózkodóan imáik a békéről és feszülten varjak a nagy balkáni össze-viissza- s ágból kipattanó háborút és láttuk a mai lapokat, amelyekben csak eldugva és szégyenkezve jéle­got fogadnák Németországnak és hajlan­dók megbocsátani az esetleges engedé­kenységet is. Esetleg előfordulhat, hogy a tárgyalások Geniben újabb halasztást szenvednek, de a szakításról szó sem lehet. A nagykövetek ta­nácsa Mába akadékoskodik, a miniszterek akár megkérdezésük nélküíl is megkovácsol­ják a békét. Abékedii kiosztásának hatása Párlsban Páris, december 11. A lapok nagy cikke­ket szentelnek a Nobel-békedijak kiosztásá­nak. Kifejezik, hogy az oslói határozat a vi­lág köszönetét jelenti az európai népek sor­sát intéző államférfiaknak, akik minden aka­dályt leküzdve törekszenek a béke megvaló­sítására. A Petit Párisién nyíltan kiemeli a, díjkiosztás szimbolikus jelentőségét. Az Ere Nouvelle szerint a békedij nem egyedül Briand-t illeti meg, hanem gon­dolni kell azokra a férfiakra is, akik az uj európai politika megteremtését elő­idézték, igy Painlevére, aki Locarno ide­jén miniszterelnök volt és Herriot-ra, a londoni tárgyalóra, aki újra visszaadta Franciaországnak igazi arculatát. Stresemann a február! nagy oslói békeünnepről Genf, december 11. Stresemann dr. szom­bat délben lundhön vett részt, amelyen be­széd et mondott a Nobel-dijjal kapcsolatban. A német külügyminiszter hotelszobáját már tegnap virágok borították. Az asztalon az üd­vözlő táviratok, melyek sűrűn érkeztek a bi­rodalomból és más országokból, valóságos kis hegyet alkottak. Stresemann kijelentette, hogy január­ban nem vehet részt az oslói ünnepélyes díjkiosztáson, de ha az ünnepet sikerül februárra halasztani, akkor ebből az oslói békeünnepből mindenesetre nagy­jelentőségű politikai aktust lehet csinál­ni. A Nobel-dijak kiosztásával Svédor­szág megkoronázta hagyományos béke­politikáját. Németországot mindeddig so­kan azzal gyanúsították, hogy titokban bosszuháborut tervez. Franciaországban például nagyon sokan még mindig bá- j ránybőrbe bujtatott farkast látnak a bi­rodalomban. Éppen jól jött tehát ez az oslói elismerés, amely okiratok nyomán és hosszas tudományos vizsgálat ered­ményeképpen helyesnek és békésnek találta a hivatalos német politikát. í ' Ez okból nagyon örülök a kitüntetésnek — mondotta Stresemann. — Németország egyik ; legnagyobb politikai sikerét jelenti a Nobel- [ akadémia határozata, melynek erkölcsi ha­tása rendkívüli lesz a háborús felelősség kérdésének eldöntésénél is. Amig hivatalom­ban vagyok, már éppen e kitüntetés követ­keztében is, utolsó idegszálamig az évekkel ezelőtt megkezdett politika mellett fogok harcolni. Tinik meg egy-k/ét Mr a háborús eseményekről, mig oHdaliszámira ünnep Iák, vagy mól tartják a No- beil-béfeedijak kiosztásának építő jelentőségét. Ezek utón igazán neim tehetünk egyebet, mint színűinkben elfordulunk a diéli lámáktól és túlfűtött világnézettől s észak telié orientálódunk, ahol nyu­godt, józan emberek a tudomány és az emberi haladás nevében átadják a béke pálmáját azok­nak, akik valöbau béliét és megnyugvást akarnak. Megértjük az oslói b'ékejutalmazás szimbólumát és megértjük, hogy kis elvi dolgoknak is lehet óriási erkölcsi jelentőségük, amely egyetlen nap alatt világformáló változásokat tud belepTojidálni a különféle befolyások' "nyűgében feiireugő, exrvl- tált Európába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom