Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-10 / 280. (1318.) szám
2 ^^GM-7VVACfVaTtHlBíT.flP 1926 december 10, péntek. miért nem figyelmeztettek engem, mint minisztert az' illetékes körök. Ha Einemné kémkedett, nem az én érdekemben kémkedett, valószínűleg másokért tette, nekem nincs szükségem kémekre! A szocialisták oldalán óriási lárma támad, „így nem beszélhet egy úri miniszter"! — hangzik a szocialisták oldaláról. A cseh és szlovák polgári pártok nagy tapssal fogadják Hodzsa kijelentését Hodzsa (folytatja): Moudry cseh nemzeti szocialista képviselő e költségvetési vita folyamán azt mondotta, hogy én ne<m is Cyrill herceg, hanem Jósiás herceg érdekei mellé állottam e ezért azután a lex-Cyrillt úgy alkották meg, hogy abból ne legyen előnye Cyrilí hercegnek. Sőt azt is állatot ta, hogy a cseb-magyar közeledés érdekében Jósiás herceggel találkoztam. Kijelentem, hogy nem voltam ott, nem tárgyaltam senkivel, sem Jósiás, sem Cyrill herceget nem támogattam. Bárhonnan is igyekeznek engem támadni, én meg nem ijedek nem térek le kitűzött, utániról a kitűzött cél érdekében. (Nagy taps a polgáriak oldalán.) Hlinka felszólalása Hodzsa beszéde után Hldiníka, a szlovák néppárt vezére szólal fel. Hlinka: 1881 óta politizálok. Mindig nyíltan dolgoztam, soha alattomosan, fátokban semmit sem tettem. A kommunisták 1920-ban kövekkel dobáltak meg s agyon akartak ütni. Nagy zaj. Szjégyen és gyalázat! — hangzik a polgáriak oldaláról, — Nem má voltunk, hanem Srobárék, — kiáltják vissza a kommunisták. Hlinka: A kommunisták mindenáron be akarják mocskolni nevemet Szlovenszkón. Szeretném azonban látni, vájjon a* ő bankjaik és szövetkezeteik vannak-e olyan tisztán, mint a Lúd óvá Banka. Vájjon az ő bankigazgatóik olyan tiszfakezüek-e, mint én. A Leél őrá Bankát végigvizsgálta Szlovenszkó és Csehország minden ellenőrző bizottsága s mindent rendben talált. Kreibich sértésével szemben a párt elégtételt nem tud venni, csak annyit tehet, hogy a párt valamennyi törvényhozója a párt nevében aláirt egy nyilatkozatot, hegy nekik a Kóbnrg-afférhez semmi közüli nincsen. Az ezzel ellenkező állítás hazug és kitalált mese! (Taps a ezlovák néppárt részéről.) Kreibich replikája Kreibich: Furcsának találom az 51. § alkalmazását, amely egyszerű személyi sértésre vonatko- rák. pedig itt politikai természetű ügyről van ezó. Nem emberekről, hanem a pártról, sőt magáról a kormányról van szó és a lex-Cyrill kapósán az egész nemzetgyűlésről. Hodzsa miniszter nyilatkozata olyan, mint egy vádlott őesze-vi&szabeszéde, amivel el akarja téríteni a figyelmed a tulajdonképpeni igazságról. (Taps a kommunistáknál.) Hodzsa állítása szerint nem volt szükség arra, hogy közte és a ludákok között Eieler dr. közvetítsen. Vannak azonban a gyakorlati életben olyan ügyek, amikor az ember nem szívesen jár el személyesen, hanem egy harmadik személyt használ fel pénzeslevélhor dóként Bizottság kiküldését sem tartja szükségesnek a miniszter, mert az csz- szes iratokat már eljuttatta az ügyészséghez. Aki azonban ismeri, hogy milyen a bírói függetlenség nálunk... Viharos lárma támad az agráriusok oldalán. Stefánek Ágoston hangja hallatszik: — Gyalázat igy beszélni a bírói karról, hallgasson! A kommunisták tapsolnak. Kreibich: ... az sokkal jobbnak találná, ha a parlamenti bizottság vizsgálná felül az ügyet Nem állította azt, hogy Hlinka ismerte a két millió korona eredetét. Nem is tudhatta, mert hiszen az állam bármely alapjából adhattak volna Eisler közvetítésével. Hodzsának tudnia kellett volna, hogy Einemné megfigyelés alatt áll. Einemnét diplomáciai ajánlásra fogadták kihallgatáson. Miért nem mondják meg, hogy7 ki volt az a diplomata ajánló? Szerintem Schuebert német követségi tanácsos lehetett. A bejelentet fegyelmi eljárás csak a parla-r ment mai többségét tudja kielégíteni. A nyilvánosság előtt az Eisler affér ezzel nem nyert elintézést. Malypetr elnök Kreibich képviselőt több nem parlamenti kifejezése miatt utólagosan rendreutasitja, majd bejelenti, hogy Koudelka képviselő indítványt terjesztett be, hogy az ügyet utasítsák vissza a mentelmi bizottsághoz. A szavalás Halla előadó zárszavában ajánlja a mentelmi bizottság jelentésének elfogadását, Kreibich képviselő megdorgálását és Koudelka indítványának visszautasítását. A szociáldemokraták kívánságára Malypetr elnök Koudelka javaslata felett névszerinti. szavazást rendel el. A szavazás eredménye: a javaslat mellett szavaztak a cseh és német szociáldemokraták, a cseh és német nemzeti szocialisták, a német nemzetiek és kommunisták 100 szavazattal, mig a javaslat ellen 135 képviselő szavazott. A szavazatok megszámlálása közben a cseh nemzeti szocialisták az agráriusok és szlovák néppártiak gúnyos megjegyzései közben kivonultak a teremből. Az eredmény kihirdetése után pedig a cseh szociáldemokraták is elhagyták az üléstermet. A többség tehát elfogadta a mentelmi bizottság javaslatát és Kreibich képviselőt megdorgálás-ban részesítette. Ezután a ház a mentelmi bizottság jelentése alapján Pohl ó? Hackenberg német szo-l ciáldemokrata képviselőket megdorgálja, mert a költségvetési 'ita folyamán azt állították EnglisrŐl, hogy fizetett tudós. Csemy agrárius, a költségvetési bizottság előadója beterjeszti a jogi ügyekben való hivatalos eljárások után fizetendő illetékekről széló törvény éj vér vétségének 1920-ig való meghosszabbítására vonatkozó kormányjavaslatról a bizottsági véleménye® jelentést. Králik dr. a fényüzési forgalmi adóról szóló 1923 december 21,-én kelt 260 sz. törvény nieghosszabitásáról szóló javaslatot ismerteti. A vitához hat szónok jelentkezett. Az ülés tart. Szlovenszko gazdaság sérelmei a szenátus költségvetési vitájában Stodola előadó! Jelentése — MecSinger a konsicSidéc'ó elő- föktófteleiről — Kovallk néppárti szenátor főitárja a szlovákok gazdasági sérelme t Prága, december 9. A szenátus plénuma ma reggel megkezdte a költségvetési vitát, amely kedden estig fog tartani, amikor szavazásra kerül a sor. A vita elején alacsony az érdeklődés, mivel a szenátorok nagyrésze csak a déli órákban érkezett meg a vidékről. A vita igen változatosnak és színvonalasnak Ígérkezik, mert minden pártklub a legjobb szónokait Eevezte be s úgy a cseh, mint német részről fontos politikai nyilatkozatok fognak elhangzani. Magyar pártjaink majdnem valamennyi szenátora részt vesz a vitában. Az ülés Hrubán eürök a mai ülést féltiz órakor ryitja meg. A napirend első pontja Hlavek kommunista mentelmi ügye. A plénum Dundr előadó jelentése alapján a kiadatás mellett szavazott. Ezután második olvasásban elfogadják a csehszlovák-osztrák szerződést ratifikáló jegyzőkönyvet. Az elnök ezután bejelenti a házelnökség javaslatát, hegy a szenátus a költségvetés általános és részletes vitáját összevonja és azonnal a részletes tárgyaláshoz lásson hozzá. A vita eszerint négy részletre fog oszlani és pedig: politikai, kulturális-szociális, gazdaságiforgalmi és pénzügyi részre. A plénum az elnökség javaslatát magáévá teszi. StodoTa főelőadó kétórás beszéde Ezután Stodola Kornél agrárius szenátor, a költségvetés főelőadója olvasta fel két órás előadói jelentését Elsősorban rámutat arra, hogy a költségvetési javaslat Englis pénzügy- miniszter nagy szaktudását bizonyítja. Rámutat arra, hogy az autonóm szervek részére 1.039,607.000 korona vau előirányzva, az államadcscígok' törlesztésére 615.3 millió korona, vágyj? 101 millióval több, mint ez évben. A jövő évi költségvetés nemcsak egyensúlyban van, hanem tényleg 27 millió koronával aktiv. A takarékosságot folytatri kell, de a közkiadások leszállítása egyúttal azt jelenti, hogy a zegész bel- és külpolitikai programot meg kell változtatni. Elsősorban rendet keli teremteni az adóügyek terén. A telekkaiaszier Szlovenszkón tarthatatlan állapotban van s ezáltal a szlovenszkói mezőgazdákat igazságtalanul terhelték meg. Az egyenes adó kivetésénél felelőtlen számokkal dolgoznak úgy Szloven- szkén, mint Ruszinszkóban. A pénzügyi közigazgatás ma is olyan, hogy Szloven- szkóról és Ruszinszkról még most, hat év után sem képes pénzügyi statisztikát adni. Minden szomszédos állammal a legöszin- tóbb barálsúgus viszonyban akarunk élni. A kulturális télehel kapcsolatosan hangsúlyozza. hogy a pozsonyi Komensky-egyetemeí ki kell építem. Internátus épüerdő a kassai gazdasági iskola mellé és az eperjesi görög-katolikus iskolánál is. Megkezdik a vitát A főe^adój jelentés után bejelenti Hrubán elnök, hogy a plénum megkezdi a vitát, amelyben a klub elnökökkel való megegyezés alapján az egyes siubbok, számarányuk szerint másfél ót ától öt óláig terjedő beszédidőt kapnak. A vita első részét a politikai csoport képezi: a köztársaság elnöki, a nemzetgyűlési, miniszterelnöki, kül- és belügyi tételek. Ehhex a részhez tizerkat szónok jelentkezett. Az elW all esz Jenő MUHAR BEÁTA Rezén? (i4) — Mindez semmi abhoz képest, amit én az ön szépségéről hallottam. — Az én szépségemről? Most láthatja végre, hogy az emberek mennyire túloznak. Ha ellenségeink nem árthatnak egyébbel, legalább csalódást keltének túlzásaikkal. — Nem hiszem, hogy önnek ellenségei is lehetnének. Irigyei bizonyosan vannak, de ellenségei? — Az egyik épp oly kártékony, mint a másik. — Az irigység az élet sikerének a mértéke. Sohasem volnék bizonyos sikereimben, ha irigyelni nem erősítenének meg hitemben. Mi lenne az élet irigykedők nélkül! Vagy mondjuk igy: mi lenne az élet sillerek nélkül? — Hát sikerszámba megy, ha az emberrel szemben annyira fokozzák a várakozásokat, hogy lehetetlen azokat beváltani? Nem tudom, mit beszéltek magának rólam. Maga meglát engem, eszébe jut minden, amit hallott felőlem és azt mondja magában: ez az a hires? A jó barát mindig kevesebbet mond, hogy aztán még a várakozáson túl is adhassunk valamit. — Megnyugtathatom: még a felcsigázott várakozást is kielégítette. — Furcsák maguk. Azt hiszik, hogy nővel nem lehet egyébről beszélni, mint a szépségéről. Én órák múlva is megérzem a férfiakon, hogy melyik volt nőtársaságban. Az ilyen férfi mindig banalitásokat mond. — Mag- az első nő, akivel ma találkoztam. — Ne vegye megbántásnak, amit mondtam. A maguk szándéka jó és szép, de én mind:g tí- zedrang - teremtésnek érzem magamat, ha Tátnom kell, hogy a férfi bennem csak az arcomat, meg az alakomat értékeli. A szépség nem okvetlenül a korlátoltság jele. — Nem, csúnya nők is lehetnek korlátoltak. — És szép nők is jogot formálhatnak arra, hogy legalább annyira vegyék komolyan, mint a csúnyákat. — Haragszik? — Nem. De bánt, hogy végre egy komoly férfivel kerülök össze, akiről azt hittem, hogy komolyan vesz és az ötödik mondatnál kiderül, hogy nővel szemben a legkomolyabb férfi is elveszti komolyságát. Hát nem bántó, nem lealázó ez? — Igaza van kedves asszonyom, de az ember nem tudja mindjárt kitapogatni, hogy melyik uő tart igényt arra, hogy ne csak szépnek, de komolynak is vegyék. Higyje el, a szépség a legkomolyabb valami a világon és művésztől talán mégse veszi rossznéven, ha szépségről beszól. Vallja be, azért mégis jól esett, amit a szépségéről mondtam. — Nem okozott vele több örömet, mintha azt mondta volna, hogy hibátlanul tudom az egyszeregyet. Tudom, hogy hétszer nyolc ötvenhat és tudom, hogy a hajam gesztenyebarna s hogy a szemem ennek ellenére oly sötéten és hidegen kék, mint a t'Li alkonyati’or az égboltozat. Tudom, hogy az orrom éle görögös szabású, tudom, hogy az arcom ovális, a szám kissé széles, de az ajkak vonala démonias. Tudom, hogy karcsú vagyok és legjobban tudom, hogy most lettem huszonnyolc éves. Ezek nem titkok s maguk mégis úgy beszélnek ax nővel a szépségéről, mintha valami újat, titokzatosat mondanának neki. Kedves uram, talán nem minden nő tudja az egyszeregyet, de bizonyos, hogy minden nő tudja, hogy milyen a szeme, szája, orra. Miért beszél hát minden férfi a nővel úgy, mintha ő lenne az első, aki a szépségét felfedezte — neki. Nem, Amerikát nem kell és nem is lehet másodszor felfedezni. — Ahogyan most zsémbeskedik, még szebb, mint amilyennek az imént láttam. Veszekedjék, ez nagyon előnyére válik a szépségének. Ezt Ián nem is tudja még. — Nem. — Akkor sajnálom, hogy megmondtam, mert magától kitelik, hogy ezután nem veszekszik többé, mert nem akar szebbnek látszani. De a legnagyobb dicséret most következik: Jöjjön fel hozzám, nagyon szeretném lefesteni. Holnapután délelőtt, úgy tizenegy felé várom. Ugy-e eljön? — Jő, elmegyek, de ne hőköljön többé. Az élet mást mond, mint maga. Három éve vagyok özvegy és még nem tudtam férjhez menni. Som Mihálynak kapóra jött ez a fordulat. A találkozást azért kereste, hogy a beszélgetést rá- ferelje valahogyan Borz Andorra. — A panasza nem jogosult, mondotta Som Mihály, — úgy tudom, két hete sincs, hogy szakított valakivel, aki szívesen feleségül vette volna. — Ennek a házasságnak igen nagy akadályai voltak. — Akadályai? Azt beszélik, hogy maga szó nélkül a faképnél hagyta a férfit. Sőt beszélnek egyebet is. — Tudom. Azt hi reszt élik, hogy megcsaltam mielőtt még a felesége lettem volna. A szakítás külsőségei csakugyan ilyenek. De a valóság mégis egészen más. Szakítottam, mert veszélyeztetve láttam a család! békét. Én nem bírok el a férjemen kívül magam mellett egy harmadik személyt és a mi házasságunk egyik feltétele az lett volna, hogy a férfi húga továbbra is a lakásban maradjon. — Ilyen ok miatt mégse kellett volna boldogtalanná tenni egy férfit. Azt hiszem, a dolog jóvá tehető még, ha csak arról van sző, hogy a leány- másfelé helyeződjék el. Gondolkozzék a dologról. Borz Andor igen kiváló ember, miatta érdemes még áldozatot is hozni. — Ugyanezt mondom én is magamról. — A leány előbb-utőbb mégis csak férjhez megy s akkor egyedül maradnak. — Várja ezt be máshol, ne én nálam. — De ha Borz Andor szereti a nugát! — Én nem tiltom meg neki, hogy szeresse. Miattam imádhatja is, de nem az én otthonomban. Az ilyesmi nem vezet jóra. Aztán meg a jövedelme sem akkora, hogy abból bőségesen telnék egy fe nőtt leányra. Menjen valahová állásba és keresse- meg a kenyerét. — Mondja asszonyom, az a lnr bog van kerekedhetett, hogy megcsalta őt. Ugv-e nem veszi tolakodásnak az érdeklődésemet. Szeretnék tisztán látni, hogy annál több erkölcsi erővel vállalkoz- bassam az ellentétek elsimítására — Ne fáradozzék. Azt azonban mondhatom ennek, hogv a botlásom hírét én magam ♦erjesztő' tem és én voltam, aki ezt Andor füléhez jut- ffcanam. Minthogy a szakítást elkerülhetetlennek tartottam, oly okról kellett gondoskodnom, hogy a szakítás a* ok súlyosságánál fogva ne legyen reperálható. És azért juttattam füléhez a hirt, hogy megcsaltam. A szakítás ránézve igy iájlalmasabb, de ez látszott az egyetlen módnak, hogy a szakításba beletörődjék. — És Andor elhitte magáról ezt a mesét? —- Miért ne hitte volna? Hát nem telik ki tőlem, hogy megcsaljam a vőlegényemet? — Nem az a kérdés, hogy kitelik-e hanem hogy megcsalta-e. — Mondtam, hogy nem csaltam msg, de ő hitt a hírekben. — Maga akarta igy. — Igaz, én akartam. Jobb, hogy elhitte és mégis fáj, hogy hitt benne. — Ami fáj az neon lehet jő és nem is lehet a megoldás módja. Ha megengedi, szólok neki és megmagyarázom a helyzetet. — A világért se tegye. Aki ilyet elhitt, abból nem lehet ilyet kidieputálni. Képzelje el magát hasonló helyzetben. Som Mihály nem bolygatta tovább a témát. A szomszéd szobából pohár- és tányércsörömpölés hallatszott. Uzsonnához terített a szobaleány. Kárászt) 6 is belibegelt uj Hibájában, odaálit vendégei elé és negédoskedve kérdezte: — Hogy tetszik az uj ruhám? Som Mihály és Virágnó körülfogták Kárásznét, ide-oda forgatták és minden mozdulatánál elragadtatással sóhajtották: — Gyönyörű, igazán gyönyörű. A nagy csodálkozás és elragadtatás alatt erős csengelés hallatszott be az előszobából a szalonba. A szobaleány kisietett és ajtót nyitott. Borz Ella volt. — A nagyságos asszony itthon van? — Igen. — Vendégei vannak? — Rom Mihály ur és egy hölgy van itt. — Kérem, mondja meg Som Mihálynak, hogy Borz Ella keresi. A szobaleány benyitott a szalonba és az ajfő küszöbéről szólt Somnak. — Egy hölgy keresi Som urat. Kárászáé és Virágúé oda voltak a csodálkozástól. — Itt sem hagyják már békében a nők szegény Som barátunkat, — mondotta gúnyos hangon Kárászné. Kíváncsisága odahozta az ajtóhoz és hallgafózva nyomta fülét a kulcslyukra. Amint felismerte Borz Ella hangját, sietve rájuk nyitotta az ajtót és megbotránkozó hangon mondotta Ellának: — Mi az, Ella? Maga eljön idáig és nem mer tovább jönni? — Merek én, de nincs időm. Som urat kerestem a lakásán, de a ház-felügyelő azt mondta, ri'gy Kárászéknál van. Minthogy pedig tegnapelőtt megígértem Somnak, hogy közlöm vele, ha bátyámtól hirt kapok, betartottam ígéretemet és eljöttem ide is Som után. — Egy pillanatra talán raég:s bejöhet. Nemcsak Somnak, de nekem is szavat adta valamire. Ha már itt van, jöjjön be. Som Mihály intett Kárásznénak, hogy ne erőszakolja a dolgot. — Ejnye, csak nem utasít rendre a saját lakásomban. — mondotta pironga ó hangon Kárászaié. Som Mihály bocsánatkérö.m mosolygott, aztán a leányhoz fordult: — Arról nem kap'.un hirt, Irgv Budapestre érkezik. De ha kegyednek azt távira'ozra, hogy ma este tiz előtt ne feküdjek le, ez talán mégis azt jelenti, hogy este megé kezik. Én mindeneseire igen szépen köszönöm az fin figyelmét, kedves Ella. Som Mihályt nyugtalanította Ella távirata. Szórakozottan ment vissza a szalonba, ahol nem talált már senkit, mert Kartrixno és Virágúé átmentek már az ebédlőbe, som Mihály megnézie magát a tükörben s miután semmi olyast nem látott az arcán, amiből megsejt miliők izgalmait, ö is álment az ebédlőbe ’-s leüli az asztalhoz ,z uzsonnázok mellé. (Folytatjuk)
