Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-01 / 273. (1311.) szám

8 ^PAGMu'VVAG^Aít-HtRWií-* 1926 december 1, szerda. Egy elsülyedt világrész története (75) vándoroltál-;, ahol barátját tudta. Boldogság ... ezt a fogalmat szegény sohasem ismerte ... A sors szolgája volt. Elhivatottságának mártírja . . . Az emlékezés most hálásan fanta he nemes alakját . . . A nász tovább folyt. A két régi kereske­delmi ház egyesülése szimbóluma volt Ham­burgnak, a régi hazának újjászületésére. Törtérelmének, virágzásának uj évezre­de kezdődik. Atlantisz! . . . Ez a kiáltás szalad végig a világon. Célja mindazoknak, akiknek a régi haza szűk lett. Uj élet! Uj főid! Siessünk oda! És a ha­jók alig tudták a tömegeket* befogadni. Az uj föld millióknak nyújtott otthont. Az emberi kultúrának uj helyei állottak elő. Aki elsőnek érkezett, birtokos volt Ur- nólküli föld volt az, ami az óceánból felbu­kott, zsákmánya annak, aki a zászlét elsőnek tűzte ki rajta. A világ parlamentjei még fejcsóválva tárgyaltak a dologról. De a hamburgi keres­kedő már cselekedett. Uhlenkort egy pillanat alatt végrehajtotta Európa megszervezését é- mielőtt a világ észbekapott volna, már meg­jelentek az uj wjkirg hajók Atlantisz partjain és birtokba vették az uj földeket. Augusíus Salva tor császár hajói már elkésetten érkez­tek. a hatodik világrész a fehérek kezébe ke­lőit. Uj-Hamburg lett a hely neve, ahol Tred- rup hajója kikötött, a régi Atlantia kikö­tőben. Elsőnek ugrott a hajó magas fedélze­téről a partra és lehajolva kezét az uj földre tette. Uj-Hamburgnak nevezzenek! Legyen ez helye mindazoknak, akik a régi világrészen hiába keresnek maguknak megélhetést. \ paloták köveiből építette föl házát c? ebbe a házba beköltözött a boldogság. Juanita meg.oabadult az átkos varázslattól, elfelejtet­te a sötét időket. Szabad ember az ő oldalán. Uj életre, uj szerelemre kívánkozott. Hozzá, Tredrupkoz! A régi világból egy újra! At­lantisz. (Vége.) Marsiliánái volt a nagy csata. A hajók bor­zalmas mennyiségű zsákmányt hoztak ma­gukkal. A győzők diadalmenete a Napisten templomához tart ... a világ hétkapus leg­nagyobb épületéhez. A menet közepén a királynő, akit a le­győzőitek hercegei visznek vállukon. A vá­ros és az ország egy nagy örömujjongás. A legutolsó, legveszedelmesebb felkelést fékez­ték meg. Most már kelet és nyugat a győzel­mes Atlantisz lábainál hever. Északról és délről önként érkezrek a fejedelmek követei, akik adót kínálnak fel, hogy a háborútól s le- igáztatásiói megmeneküljenek. A győztes Atlantisz a világ ura. Nincs el­lenség, amely ellenállhatna neki. Egyetlen ha­talmas birodalom, amely Perutól Egyptomig terjed. A Napisten templomában sohasem ömlött összevéve annyi embervér áldozat, mint ezen az egy győzelmi örömünnepen. Ezer és tízezer fáklya ünnepi fényében ragyog a királynő palotája. Aranytrónuson ül a királynő, gyöngyök és drágakövek ékesí­tik. Merész, büszke arcát magasra tartja, sze­meit körbe hordozza a hősök során, akik ott térdelnek körülötte. Ki lesz méltó arra, hogy a királynő férjének válassza? . . . Ma van a végső határidő ... Az istenség, a papok akarják igy. És ezt tudják a hősök, akik ott térdelnek a legszebb, a leghatalmasabb asz- gzony körül. Az utolsó, a leghatalmasabb ellenség fe­letti győzelem az ő müve. Mindenkiben lo­bog a vágy, hogy öt találják méltónak, ö le­gyen Atlantisznak, az egész világnak az ura. A királynő ott ül és mereven néz. Kezét könnyedén emeli a sürü fátyolhoz, amely arcát eltakarja. Egyetlen halandó sem láthat­ja ezt az arcot, csak az, aki méltó arra, hogy szépséges testét birtokba vegye . . . Ismerte mindazokat, akik lábánál térde­pelték. — Amiras! Nem látlak! Hol vagy? A fejek előtte még mélyebbre hajolnak. A háttérben széjjelhuzzák a függönyt. Har­cosok hoznak egy megsebesült embert. Fiatal, sápadt arcát a trón felé fordítja. — Itt van Amiras, királynő! Még összébb vonta a íátyolt, hogy arca pirosságát elrejtse. És mintha varázskezek zárnák el és gyó­gyítanák meg a sebeket, a fiatal hős felugrik, a trónhoz szalad és letérdel, — Királynőm! Atlantisz királynője! . . . Rabszolgád királynője! Kilenc hónap telt el és megszületett az Örökös. Az ország és a főváros tomboló má­morban. A világ felfigyel ■ . . Uj uralkodó született. .\ palota nagytermében ültek a király és a királynő. A világ küldöttei a lábuk előtt. A terem küszöbén három férfi, idegenek arcra, idegenek ruházatra. Messze-keletről jönnek, ahol a nap pályafutását kezdi. Kezeikben olyan ajándékok, aminőket itt senki sem ismer. Ekkor . . . világ vége! Viiágfordulat!... A kikötőben a hullámok magasra tornyosul­nak és minden oldalról betör a szökőár -a bol­dogság és a gazdagság földjére, eltemetve mindent . . . Világ vége? . . . Egy- kis aranybölcső úszik a vad habokon . . . Keletről egy óriás madár repül erre. leszáll a bölcső felé és sötét árnyékba bontja. Rohanó hullámok . . . eltűnik a bölcső, Atlantisz örököse . . . In kar ráció . . . Az elemek zúgása felett egy repülő sas . . . vi­szi magával az elsüiyedt világ örökösét - • ­a kontinenseket, most szárazföld terjengett. A hatodik világrész, Atlantisz, az ősrégi, új­jászületett kontinens. Az Atlantikum háborgó víztömegén tán­torgó hajók. Nem látja őket. Nem látja az ör­vénylő hullámokat, melyek az újonnan fel­bukkant föld körül a szélrózsa minden irá­nyában szétszaladnak, nem látja befejezett müvét . . • Az uj Atlantisz! És Amerika között a Golf-áram széles, kék vize. A világ, mint ahogy akkor volt, amikór az emberiség elő szőr kezdett beszélni. A léghajó kormányosa, a magányos em bér ott fenn felemelkedik. Haja szanaszé: bog, valami csodálatos fény gióriázza. A lég­hajó magasan szökik fel, keletnek, a nap irányában és belerohan a végtelen űrbe az elfáradt és pihenni vágyó emberrel . . . * A nagy terem tele van az üdvözlők se­regével, akik azért jöttek, hogy a Keressen és Uhlenkort ház uj egyesülését megünne­peljék. A világ minden részéből üdvözlő táv­iratok érkeznek. Az európai parlamentet és a kormányokat legelőkelőbb áHamférfiai kép­viselik. A szerencsekivánatok után a társaság asztalhoz ül. — Nem érkezett távirat barátodtól, Walter? Az öröm tüze egy pillanatra elhomályo­sodott Uhlenkort szemében. Gondolatai oda­. vJS» pppav Miért elégedetlen a kassai kerület? Válasz Kohnt Pálnak — A kassai kerület panaszai merész repüléssel a napnak tart, amelyik uj életnek, uj hatalomnak adományozója . . . Uj inkarnáció ... És ő most ott a repülőn a sors betelje­sítő je. Világfordulat a célja. Az uj, utolsó in­ka máéi ó . . . Nirvána • . . végső paradi­csom . . . nyugalom . . . vállai megszabadul­nak a ulyós tehertől. Vis-./a azokhoz, akik az erdőt adták ne­ki. A hatalmat visszaadni a sorsnak, a lég­im tál masa bírnak. mely után uj halandó kezű­be helyezi él. ő elvégezte müvét. Most már szaluul! . . . S/oniei a rné1: ■ égre tekintene!;. És oU í'<-- KPIt amit a sors hatalma kezei áltál al­kotott. Ott. ahol emberi emlékezd* óta óceáin Imii/unok terjengtek és választották el Kassa, november 30i Kohut Pál, a pozsonyi MLSz egyik exponense és a P. M. H. ottani sporttudósitója a lap novem­ber 24-iki számában védelmébe veszi az MLSz- központot azzal az okfejtéssel, hogy a régóta elé­gedetlenkedő kassai kerület részéről sorozatos támadások érik a pozsonyi íutball-központot. Te­kintettel arra, bogy a P. M. H. sportrovatában Kassa, általában Keletszlovenszkó és gyakran Ru­szin szkó részéről magain szoktam hihetőleg objek­tív — ha bár az esetek jelentőségéhez és súlyos­ságához képest szigorú — kritikát gyakorolni, a rendelkezésemre bocsátott adatok és konkrét bi­zonyítékok alapján ezúttal is szükségét érzem a válaszadásnak és a való helyzetről nyújtandó reflekszi óimnak. Valami igaza van Kohut Pál barátomnak abbán, hogy a kassai elégedetlenség régebbi kele­tű, mert a kassaiak mindig visszavágyólag gon­dolnak az SzLSz-i időkre, amikor Kassa nemcsak papíron élvezte az autonómia előnyeit, hanem mint kassai körzet a maga 3S klubjával saját por­táján mai szemszögből ítélve valóban ideális sportéletet és organizációt teremteti. Nem áll azonban meg az az állítása, hogy a kassai kerületnek folytonos rekriminációja, fel­lebbezése, központi beavatkozást igénylő eljárása tisztán csak nervozitásból, a központot minden­áron való támadásból eredne, mert hiszen arra is emlékeznie kell, hogy már az MLSz idején több éven át adózott az az ewet, hogy éppen a po­zsonyiakat támadásának kereszttüzében Kassa a maga szavazataival biztosította az elnökségnek a pozícióját. A lényeg nem is az, hogy MoraveTz Jenő elnök, vagy Léberfinger Frigyes ügyvezető elnök a munkájukat lelkiismeretesen teljesítet­ték, mert rnég mindég nyitva maiad az a kérdés, hogy miképpen fungái az adminisztrációra hiva­tott tisztikar, miképpen végzik el a bizottságok­nak kívánatos munkáit az egyes szervek és lefe­lé mily intézkedésekkel segítik elő a kerületek­nél;, a haldoklás küszöbén álló kluboknak sorsát! Arra a kérdésre kérném azonban őszinte vá­laszát, hogy egy előtte fekvő teljesén üres er­szényből ki tud-e venni egy rézkrajcárt is, ha a tátongó üres rekeszek mellett csak adóslevelek, váltók, meredeznek feléje s ez esetben az eladó­sodóit. klubokat még csak részletfizetésre sem le­het kötelezni. Bevallhatjuk nyílt egyenességgel, hogy a múlt évek súlyos zökkenői alkalmával nem • a legutolsó okok gyanánt szerepelték a veszeke- . (lések, a klubok differenciái és személyi össze- . ütközések mellett a pénzügyi bajok az egyes ke­rületek felfüggesztésében. Ismét mementót kell ideiktatnom a két ízben alkalmazott kassai fel­függesztéssel. diktatúráimmal kapcsolatban. Sze­léné személyem volt az a bizonyos sportdiktátor. Maki a kassai kerület intézéséi a leglehetetlenebb L körülmények között vállaltam s egy pillanatig agja termelni az ellentétek megismert ével a elyes útra vezető megoldást, örvendetes, ^ogy a assaiak heves támadásaiban is lojális megnyilat- ozásai és most a központ első szava is a békét ítják szükségesnek, s nem árt, ha ez csak harc rán sziilethetik meg. Nem akarom megkeresni, mi volt a kiinduló 'ontja az eltávolodásnak, hanem inkább reá ío- ok mutatni, arra, hogy igenis vannak a kassai erületnek tárgyú és dologi sérelmei, amelyek jo- ;ossá teszik azt a feltevést, hogy az MLSz jelen ezetősége nem alkalmas arra a munkára, amely- e vállalkozott. Hivatkoznom kell itt arra, hogy sekélyságem mindenkor itt és mindenütt azt langsulyozta, hogy a szövetségi élet alapfeltétele i felfelé való engedelmeskedés, s a lefelé érvé- lyesitett igazságos szigor. De beszéljenek a tények: A kassai kerület [924. évi bajnoksága a mai napig elintézetlen. v K. Törekvés feíebbezése folytán az MLSz-hez .érült ügy belefult az adminisztrációba. — 4 kassai kerületet 1925-ben a hivatalos ut meglce- •ülésével beküldött — a kerület által megbünte- ett egyesületi vezető, — feljelentésére egy dili* ólagos vesztegetési ügy miatt, amelyben a ke­ndet teljes n érdektelen volt, felfüggesztenék. \ központi vezetőség a kerület meghallgatását iem tartotta szükségesnek, s anrkor ezért adott ilkalommal felelősségre vontuk, nem tudta eljá­rását mással menteni, mint nem volt kellőleg in­formálva. 1925. őszén a Feuermann-v.gyböl köo- 'yólag ismét felfüggesztették a kerület vezetősé­gét, dacára annak, hogy ebben sem a K. Törek­vés, sem a kerület hibás nem volt, amit a CsAF azzal ismert el, hogy az illeték lefizetése után minden további nélkül igazolta Feuermannt a Törekvés részére. Hogy ugyanez a Feuerrnann most MLSz-jálékos létére és feljelentésünk da­cára vígan játszik MÖhrisch-Ósirauban, az mu­tatja az MLSz és német alszövelség közötti kü­lönbséget. 1925-ben a KAC és Húsos dacára annak, hogy illetékeiket befizették, nem kapták meg sem a szövetségi bélvegeket, sem a vasúti kedvezményes utazásra jogosító bélyegeket. Midőn emiatt a klu­boknak utazási többkiadása támadt s ezt a szö­vetségre akarták áthárítani, azt a naiv választ kapták, hogv a kedvezményes utazás nem jog, ha­nem kedve fény, s ebből kifolyólag a vasúti bélyegek hiányából származó veszteségek miatt kártérítés nem követelhető. Hogy’ ez mennyire nevetséges kimagyarázás, elég lesz rámutatnom arra, hogy' tagsági ?tij kifizetésével és a vasúti bélyeg megvételével megszerzett a minisztérium által adoftt jogot sem a CsAF, sem az MLSz meg nem szüntetheti. Az 1925. évi őszi felfüggesztés derékben törte ketté az őszi szezónt, s mert mérkőzések nem, voltak, a klubok fizetési kötelességeiknek nem tudtak eleget tenni. Az 1926. év itt a komoly mun­ka akarásával indult meg, s éppen ezért tartot­tuk szükségesnek a régebbi r&stanciák elintézé­sét. Ám ez a központ adminisztrációs hibájából lehetetlenné vált. A Pavlik átigazolási ügye 8 hónapot vett igénybe, a Veréb-ügyben állítólag az MLSz ellen döntöttek, Paucsó átigazolása két év óta alszik, mig a többi nemzetiségi szövetsé­gek játékosait hetek alatt átigazolják. A kerület beadványait hónapokig elintézetlenül hagyják, fontos intézkedésekről, (kék igazolványok) csak az utolsó pillanatokban nyertünk értesülést. Betetőzi a panaszokat a központi pénztári ügyvezetés: Az itteni klubok ez év elején bekül­dött folyószámla kivonatai két kivételével helyte­lenek voltak. Könyvelési hibákon felül, nem is­merték el az egyesületek péazküldeményeit. csak erélyes felszólalás után. A KAC által be­küldött 250 koronát azzal az indokolással, hogy azt nem tudjuk mi okból, tovább küldték a CsAF-hoz, még a mai napig nem írták javára, sőt amikor a KAC ennek jóváírását és a múlt évi utazási többkiadását kérte, a levél tisztelet­ien hangjáért 100 korona pénzbírságra ítélték. A pénztári ügykezelés érthetet lenségei közé tartozik az is, hogy a beküldött fizetménvek ellen­értékei (bélyegek) nem érkeznek meg. sőt amikor az egyik egyesület utánvéttel kéri 50 drb bélyeget azzal az indokolással, hogy tavalyról még tartozik, ez évi első félévi bélyegeket nem küldtek neki. ÁL igazolási lapokat, kék igazolványokat csak hetekig tartó várakozás ulán lehet kapni. Folytathatnám a hibák felsorolását, de nem akarom ezzel a nyilvánosságot terhelni, elég még ha megemlékezem a mostani felfüggesztésről. A K. Törekvés, PTVE és KAC tartoznak átlag 900 Kcs.-vel. A K. Törekvés a reá nem egészen igaz­ságosan kivetett 500 Kos. büntetés részletfizetésé­vel van elfoglalva, a PTVE fennállási válságokkal küzd. a KAC 1100 Kcs.-t követel a szövetségtől. Mindhárman hajlandóknak mutatkoztak részlet- fizetésre és ezt kérték is. A KSC külön elbírálás alá esik, meri ö nem tartja magára nézve kötelező­nek a szövetségi rendelkezéseket s igv érdekében csak ténykedései elbírálása után szólhatunk. Azt hiszem, az elmondottak elégséges feleletet adnak Kohut. ur felhívására s azt hiszem, elég bi­zonyítékát szolgáltattuk annak, hogy nem félte - kenykedés vagy hatalmi vágy vezet bennünket. Im­iiéin a szlovenszkói magyar sport elgrovileiének akarata.". Várna// Ernő. sem haboztam a tekintetben, hogy a súlyos hátrá- lékokban lévő kluboktól pénzt teremtsek elő. Nemcsak hogy nem kértem az egyesületektől bárminemű hozzájárulást, jól ismerve a teljes anyagi csődül, hanem sorjába elengedtem hátra­lékos tartozásaikat, amnesztiát kellett alkalmaz­nom, s rövid ti&napok múlva, pénzt teremtettem elő (válogatott mérkőzés rendezésével, szövetségi mulatsággal) s nem térhettem arra az útra, hogy a rókáról hét bőrt húzzak, vagy a holtbeteget azonnal a pályára kényszeritseni. Meg kell talál­nia a központnak a módját a lerongyolódott vi­déki futballsport megmentésére, el kell vetnie a felfüggesztés igen kétesértékü módszerét és a legenergikusabban kell képviselnie a CsAF felé magát az MLSz-t és természetesen benne Kassát és a többi városi. Nem lehet itt már szó félté­kenységről, hanem tisztán létkérdés dolga a jelen helyzet. Ha Pozsonynak, még a pozsonyi liisegye- sületeknek is jobban megy a soruk, de legalább is módjukban vau a központtal szemben fennálló anymgi kötelezettségeiknek eleget tenni, az a lo­gikus. hogy addig segítsék a központot és viseljék a közterheit, amig a többi beteg talpra áll, mert ez esetben az utóbbiak is megszerezhetik a se­gélynyújtás létfeltételeit. Ma minden téren úgy vagyunk a. terhekkel, hogy azok kevesen viselik a pénzügyi gondokul, akik elbírják s bizony igaz az, hogy gyakran kis csoportok harcolnak az egészéi, valameimyiünlc jogaiért, és élelbenmara- dásáért. Van egyébként csekélységemnek egy- más tervezete is a jövő képének megteremtésére, a lezüllött vidéki iütballsporl megmentésére s en­nek lényege autonóm Magyar Testnevelő Szövet­ség megalakítása. Éppen ezen a ponton óhajtanám megvalósítani az imént vázolt szép elvet, s ak­kor önerőinkből állhatunk talpra, magunk sorsát magunk- intézhetjük s félre dobhatjuk a rekri- minációt, kérést és sírást. Felhívom tehát Kokul Pál barátomnak is szives figyelmét az Újságírók lapjában december 8-án megjelenő cikkemre és tervemre. Fenti állításaim bizonyítására föl­kértem Neményi Jenő sporttársat, a kassai kerü­let társelnökét, hogy a P. M. II. utján erről a kérdésről nyilatkozzon. Neményi az elégedetlen­ség okát illusztris példákkal részletezi, ame­lyekből kitűnik, hogy a kassai kerület elégedet­lensége mennyire jogos. A nyilatkozatot teljes egészében alább közöl­jük. Neményi Jenő nyilatkozata /• „Az évek óla lappangó elégedetlenség, amely nem mint Kohut Pál központi nemzetközi előadó ur megállapítja féltékenységből, hanem kizáró­lag a pozsonyi központ a vidéket meg nem értő politikájából és lehetetlenül rossz adminisz­trációjából fajult cl nyílt harccá, úgy látszik, ki X -4 spanyolországi turnéra a következő ma­gyar válogatott csapat indul: Zsák. Weinumdí. Fogl testvérek. Boiványi, Yvéber, Tóth' (Szeged). Pukai, Obitz, Braun, Molnár, Sclimiüt (83-as), Iiolzbauer, öpata, Kölnit, Trilz. X Érsekújvárt SE—-Vas Pozsony 4:1 (0:1). Az ÉSE az első félidőben lazsált, amit a rokon­szenves pozsonyi csapat gólszerzésre használt ki. A második félidőben azonban az ÉSF. csatársor működésbe lépett és csak Oal.d kapusnak köszön* ltot <3, hogy a Vas súlyosabb vereséget m in szen­vedett. A gólokat imóczay (3), Lelioczky, illetve Mouárth rúgták. *** á\ *T * LfpffliN ♦H>» DO •

Next

/
Oldalképek
Tartalom