Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-08 / 279. (1317.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai TlCipÍlQ.pÍCl Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACII GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská u\ 12/III.—Te­lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Nincsics bukása Nincsics jugoszláv külügyminiszter, aki tegnap este beadta lemondását Sándor király* Hali, föltétien hive volt az olasz-jugoszláv kö­zeledésnek. Úgy vélte, hogy a kényes adriai kérdést, mely nem évszázadok, hanem évez­redek óta egyik legfontosabb pontja földré­szünk politikájának, csakis a barátság és a ki­egyensúlyozottság eszközeivel lehet szabályoz­ni. Nos, ez a politika szomorúan csődöt mon­dott. Olaszország már akkor is, amikor még Itália, vagy Róma volt, expanziójának irányát azonnal az Apennini félsziget elfoglalása után a tengerentúlra irányította. Egyrészt az észak­afrikai értékes partvidékek felé, ahol szükség­szerű élethalálharchan legyőzte Karthágót, másrészt a balkáni félsziget felé, ahol arány­lag könnyű dolga akadt az elfáradt és szét­esett görög városokkal. Csak nagy sokára, ami­kor a balkáni, meg az északafrikai, sőt a sziriai és hiszpániai területeket is bekebelez­te, csak az expanzió, a szaporodás, a gazda­godás egyre tartó növekedése következtében, indult neki az Alpeseknek, Galliának és Ger- mániának. Tagadhatatlan, hogy a középkor óta év­százados álmot alvó Itália a múlt század köze­pe táján történt ébredéstől számítva ugyan­olyan természetszerű és a földrajztól determi­nált politikát folytat, mint Róma tétté. Először Itáliát hódította meg s Cavour kora volt az uj „respublica", mely ezt a nagy murkát elvé­gezte. A stabilizáció első foka után az expan­zió előföltételei még egyre tartottak: a nép ro­hamosan szaporodott, a határok szükek voltak, úgy hogy az olasz nép belső telítettsége kö­vetkeztében kezdett mindenütt komoly at­moszferikus nyomást gyakorolni a határokra. Északon ezt a nyomást fölfogta az Alpesek kőfala, de lefelé és kelet felé a tengeren át csak annál erősebben terjedtek a nyomás- hullámok. S Mussolinival, a természetszerű és a tulszaporodástól determinált expanzió vágy első tudatos képviselőjével, a régi római po­litika iránya ismét valósággá vált. A Balkán és Északafrika! Az olasz utak erre ve­zetnek. Nincsics jugoszláv külügyminiszter nem akarta belátni, hogy Olaszország örökké a balkáni félsziget ellensége marad. Azt hitte, hogy az olasz expanzió más felé irányítható, eltéríthető az adriai úttól. Igen kapóra jött ne­ki tehát, amikor 1925-ben a német-olasz vi­szony elmérgesedett, mert azt hitte, hogy az olasz expanzió immár végérvényesen az AI-. pesek felé irányul s vagy elvérzik a kősziklá­kon, vagy pedig diadalmaskodik a nagy ger­mán ellenségen. Mussolinin©k azonban nem volt szüksége uj Varrusokra és igy a német- ellenesség csak veszélytelen és inkább plato- nikus epizód maradt. Nincsics az olasz politi­kának ebbén a periódusában kétségtelenül si­kereket könyvelhetett el: a legnagyobb római rémeíellenesség idejében megkötötte az olasz- jugoszláv szerződést, melyből úgy látszott, hogy Róma örökre lemond a balkáni orientá­cióról, sőt uj szövetségest talál Jugoszláviában a német birodalom ellen. A téves irányú epi­zód azonban elmúlt s Nincsicsnek ismét félnie kellett, hogy Mussolininak szeme, mint Korfu elfoglalása idején, ismét a Balkánra fog te­kinteni. Ekkor láthatólag kedvező eltérítést jelentett Északafrika. Mintha a duce Francia- országgal került volra konfliktusba s expan­ziójának iránya a francia Riviéra és Algír, meg Tunisz felé tért volna el. A jugoszláv kül­ügyminiszter egyetlen pillanatig sem habo­zott, hogy régi szövetségesét, Párist, föladja s szövetségének fölajánlásával csak ösztönözze, nógassa "Olaszországot a franciák ellen. Ez volt az a korszak, amikor Párisban megrökö­nyödtek Belgrád pálfordulásán és amikor úgy látszott, hogy a francia-jugoszláv szerződőst Az olasz-albán szerződés megbuktatta a Jugoszláv kormányt Nincsics külügyminiszter tegnap este lemondott, ma követte az egész Uzunovics kormány — A Jugoszláviai olasz orientáció vége — Pasics miniszterelnöksége előtérben — Izgalom Belgrádi­ban, Csent komoly balkáni konfliktustól fél Prága, december 7. Néhány nappal ezelőtt irtunk róla, hogy az albán-olasz szerződés valószínűleg uj komplikációkat fog okozni a Balkánon. E komplikációk első fázisa máig bekövetkezett. Nincsics jugoszláv külügyminiszter, aki li)2í óta állandóan lelkes hive volt az olasz-jugoszláv barátságnak, ezzel a szerződéssel kompromittáltunk látta egész eddigi tevékenységét és beadta lemondását. A jugoszláv kormányválság azonban nem maradt részleges, mert Nincsics fólreállásából Uzunovics teljes kormánya is levonta a konzek­venciákat és ma délelőtt közölte a királlyal, hogy szintén lemond. Uzunovics kormánya hatalomrajutása óta állandóan a hatványozott olaszbarátságot hangsúlyozta s egész súlyá­val Nincsics mögé állott. Ennek következtében most, amikor az olasz-albán szerződés hosszú időre lehetetlenné teszi az olasz-jugoszláv közeledést, a kormány dezavuáltnak látja politikáját és az olsőrendü jelentőségű külpolitikai esemény miatt lemond. Beava­tott körök a jugoszláv kormányválságot Pasicsnak tulajdonítják. Pasics sohasem volt olaszbarát s félreállása a radikális pártban épp azt jelentette, hogy a párt olaszbarát elemei kerülnek előtérbe. Belpolitikáiig semmi különbség sem volt Pasics és Uzuno- vics politikája között s az egyedüli különbséget éppen ez a külpolitikái probléma okozta. Olaszország legújabb diplomáciái tettével Pasica nézete igazolódott és Uzunovics Nin- csiccsel együtt kénytelen félreállni. A kormány válság megoldása igen nehéz lesz, r/ierí a szkupstina összetétele nem teszi lehetővé az uj többség kényelmes összeállítását. Külön­ben is az uj kormány kénytelen lesz az egész eddigi külpolitikát revideálni s alapvetően más külpolitikába kezdeni. Általában Pasics és Rádiós koncentrációs kabinetjét várják. Mai távirataink a következők: Nincsics levele és az egymást követő lemondások Belgrád, december 7. Uzunovics minisz­terelnök ma délelőtt átadta a királynak a kormány lemondását. A szkupstinát azonnal összehívták. Az összkonmány lemondását Nincsics külügyminiszter lemondása előzte meg. Nin- csios tegnap este a következő levelet intézte a miniszterelnökhöz: „Mint külügyminiszter olyan irányt kényszeriíettem külpolitikánkra, melyet én hazánk érdekében a legjobbnak láttam s melyet kölcsönös szerződésekre építet­tem. Ezeket a szerződéseket magam ré­széről mindig lojálisán betartottam. Az utóbbi napokban valami olyasféle történt, amely meggyőződésemet megingatta és po­litikám alapjait megdöntötte. Épp ezért van szerencsém miniszterelnök urnák be­jelenteni, hogy külügyminiszteri minősé­gemben benyújtom lemondásomat." A visszalépő külügyminiszter a Vre- me munkatársa előtt kijelentette, hogy lépé­sével rá akarja irányítani Európa figyelmét az olasz-albán paktum veszed elmeire. Nincsics 1921-ben lett külügyminiszter és pályája alatt állandóan az olasz közeledést propagálta. 1924-ben sikerült is barátságos szerződést kötnie Mussolinivel. Később láto­gatást tett Rómában, épp abban a pillanat­ban, amikor Mussolini elmondotta híres be szádéit Németország ellen. Ebből a látogatás­ból mindnyájan a jugoszláv-olasz blokk meg­születését várták, de a legújabb albán-olasz szerződés tönkretett minden olasz-jugoszláv közeledési lehetőséget. Az adriai Trlpple Allsaace csődöt mondott terve Belgrád, december 7. Az általános véle­mény szerint Nincsics külügyminiszter le­mondását Pasics intervenciója okozta. A ra­dikális párt ősz elnöke ugyanis — éppen az albán-jugoszláv szerződés következtéiben — rosszalását fejezte ki az Olaszországgal foly­tatott politika fölött s a pártnak nagyobb ré­sze az ő álláspontját fogadta el. A Politika mai száma részletesen ir az albán-olasz barátságos szerződésről. Állítólag a garanciaszerződést egy kato­nai konvenció kiséri, amelyben Olasz­ország kötelezi magát, hogy Ahmed Zo- gut csapatokkal segíti meg, ha az észak­albán felkelők veszedelmessé válnának. A lap szerint Jugoszláviának ugyanilyen szerződést kellene kötnie Albániával, hogy elvegye az olasz szerződés élét Ha sikerülne az albán-jugoszláv-olasz egységet helyreállítani, akkor az uj ala­kulatot déleurópai Triple-Alliance-nak kellene elnevezni. A lap szerint a jugo­szláv kormány hajlandó lett volna ezt a szerződést megkötni. — Nem szabad el­felejtenünk azonban, hogy a Politika a most visszalépő kormányhoz legközelebb álló lap volt. Tegnap, amikor még csak Nincsics lemondá­sa vált ismeretessé, a külügyminiszter utód­jaként Voja Murinkovics dr.-t emlegették. Marinkovics dr. erősen olaszellenes, nagy franciabarát és határozottan hive a szovjet elismerésének. Az összikormány lemondásá­val persze ez a kombináció lehetetlenné vált, de viszont nem lehetetlen, hogy az uj kormányban tényleg Marinkovics kapja meg a külügyminiszteri tárcát. Konsternácló Genfiben Géni. december 7. Ma délelőtt a népszö­vetségi tanács köreiben elterjedt Nincsics jugoszláv külügyminiszter lemondásának híre. Ez a lemondás érthető módon igen nagy feltűnést keltett Géniben. Különösen a lemondás okai alkalmasak arra, hogy a nép­szövetséget közvetlenül érdekeljék, mert Al­bánia miatt általában komoly olasz-jugoszláv bonyodalomtól kell tartani. Genfi álláspont szerint Olaszország egyenesen szerződéssze­gést követett el Jugoszláviával szemben, amikor Albániára ráerőszakolta állás odift- ját. Nincsics sok évig a jugoszláv külpolitika irányitója volt s az ő személye volt a jugo- srláv-olasz békének egyetlen záloga. Ha most letűnik a belgrádi politika horizontjá­ról, akkor semmi sem kezeskedhetik arról, hogy ez az eddig tűrhető viszony nem romlik meg végérvényesen s európai jelentőségű balkáni bonyodalmakhoz nem vezet. Amikor a belgrádi összkormány lemondása is meg­érkezett, a népszövetség hangulata még job­ba" elromlott. Az XJzunovics-kormány visz- sz.k "pése komoly balkáni bonyodalmak elő­jele lehet. A helyzet súlyosságát éppen az mutatja, hogy a belgrádi kormány a külpoli­tika miatt volt kénytelen visszavonulni, még pedig anélkül, hogy a szkupstina előbb bizal­matlanságot szavazott volna. Ilv külpolitikai természetű kormány! emondás már régen nem fordult elő Európában. Pasics a sktipsfiiáfean. Belgrád, december 7. A szkupstina ma délután üres miniszteri padsorok előtt kezd­te meg tárgyalásait A városban már min­denki tudja, hogy reggel minisztertanács volt, melyen Uzunovics kormánya elhatároz­ta leimondását. A kombinációk sokfélék. Egyesek szerint tiszta radikális kormány jön Pasiccsal és Radics nélkül, mások szerint koncentrációs kormány alakul Radiccsal és a radikálisok egy részének bevonásával, ismét i mások szerint a szkupstinát kénytelenek | lesznek fő!oszlatni, mert nincs remény a megegyezésre. Pasics különben hosszú idő után ma először jelent meg a sakunst inában. Belgrádba^ nagy Izgalom uralkodik. Szofulisz köztársaságpár fi leti a görög kamara elnöke Athén, december 7. Szofulisz köztársa­ságpárti jelöltet tegnap délután 145 szavazat­tal 78 ellenében Triandaf illánk ősz királypárti jelölttel szemben a kamara elnökévé választot­ták. föl fogja váltani a francia ellenes jugoszláv-! olasz szerződés. Azonban Mussolini belátta, hogy Francia- ország kemény djó. Mindenestere keményebb, mint a balkáni s igy jobb lesz, ha az olasz ex­panzió nyugat helyett kelet felé orientálódik. A legnagyobb titokban megkötötte az albán­olasz szerződést, mely annyit jelent, hogy Mussolini megvetette a lábát a Balkánon, po­litikáját erre irányítja, közvetlenül Jugoszlá­via háta mögé kerül, szemmeüáthctólag er­re akar fejlődni, a nyugati és az észak: meg­közelíthetetlenség helyett ide akarja önteni emberfölöslegét — azaz dezavuálja Nincsics politikáját. Mert ilyen körülmények között le­hetetlen, hogy Jugoszlávia és Olaszország ba­rátságban éljenek. Nincsics hiába mraiöviro- zott. az olasz politika másirányba terelésére. A terv csődöt mondott. A politika csődöt mon­dott. Olaszország kinyitotta erős karját a Balkán felé s Nincsics megbukott ^ Hal számunk 10 oldal V. évf. 279. (1317) szám » SzUfClO • 1926 december 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom