Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-07 / 278. (1316.) szám

Előfizetési ár: évente 3C0, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyen szám ára 1*2G Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelői tzerkeiztő: DZURANY1 LÁSZLÓ, FORGÁCÜ GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet Telefön: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Genf, december 6. Miközben a genfi tó télies partjain a hideg „bise“ süvölt, a nép- szövetség tanácsa ma délelőtt tizenegy órakor összeült a népszövetségi palota úgynevezett „kék termében4*, hogy megkezdje a tanács negyvenharmadik ülésszakát, talán a legfon­tosabbat, melyet a wilsoni intézmény a béke tárgyalás napjai óta látott. A delegáltak nem ülhettek a palota híres üvegverandójába, ahol az ui tanács uj konstrukciójú asztala áll. mi­vel ez a tornác túlontúl szellős s félni lehetett, hogy egy kis nátha vagy influenza ka­tasztrofálisan megzavarja a fontos tárgyalásokat s igy Európa nyugalmi helyzetét. A kis kék teremben csak a régi négyszögü asztal áll, melynél a tizennégy tag nem tud egyvo- nalban elhelyezkedni, úgy hogy három delegált hátat fordit a közönségnek, amit pedig az etikettet betartó diplomaták a nyilvános tanácsüléseken nem szoktak megtenni. Vandervelde belga külügyminiszter elnököl. Balján Briand, Scialoja és Stresemann ülnek. A német külügyminiszter mellett helyet foglal Schmidt dr., az államférfiu meghitt és nélkülözhetetlen tolmácsa, az asztaltársaság egyetlen nem diplomata tagja. Strcse­mann mellett Villogás (Chile), Burutris (Kolumbia) ülnek. Az elnök jobbján a követ­kező sorrendben jönnek a diplomaták: Sir Eric Drummont, a főtitkár, Chamberlain, Ishii (Japán), Csao-Hsin-Csuh (Kina), Titulescu (Románia) és Karnebeek (Hollandia). A közönségnek hátat fordítva ülnek Zaleski (Lengyelország), Guerrero (San Salvador) és Benes. A nyilvános ülést titkos ülés előzi meg, amelyen néhány adminisztratív kezdést intéz­nek el. Többek között beiktatják állásába Dufourt, az uj német népszövetségi főtitkár­helyettest, Naramdon dr.-t. a jogi osztály német tagját és Noldot, a loszerelési bizottság német delegáltját. Bejelentik, hogy a politikai oszály vezetését a visszalépett francia Man- toux tanár helyett a japán Sugimura vette át. A nyilvános ülésen Chamberlain meleg sza­vakkal üdvözli Diifour dr.-t, de egyúttal sajnálja, hogy a kiváló diplomata otthagyja a londoni német követséget. Ugyanilyen értelemben beszél Stresemann is. Ezután az ideig­lenes napirend megtárgvalása következett. Egyetlen megjegyzés sem hangzott el a napi­rend ellen, ami'valószínűleg annak a következménye, hogy a megjelentek megegyeztek már az előfeltételekben. Végül a népszövetségi palota építkezései szerepeltek a nyilvá­nos ülésen és az épitészzsüri az olasz kormány kívánsága ellenére elutasította az ed­dig beérkezett pályamunkákat Az érkezés és az első magéntárgyaiások Tegnap estig Genfbe érkeztek az összes delegáltak. Reggel Anglia, Franciaország, Belgium és Lengvelország külügyminiszterei jöttek meg Párisból a hires „négyhatalmi vonaton44, mig este az olasz delegáció érkezett meg Scialoja szenátorral az élén mint utolsó csoport. Stresemann már szombat f«te óta a Lac Lémann partján időzött. A mai nyilvános ülést tegnap mindennél fontosabb magán tárgyalások előzték meg, melyek lég lontosabbja az a találkozás volt. mely Briand és Stresemann között folyt le és több mint másfél óráig tartott. Este hatkor Stresemann Chamberlainhez ment s ez a tárgyalás fél nyolcig húzódott cl. Köztudomású, hogy Vandervelde belga külügyminiszter már Locar- nókor is nagv szerepet játszott a hatalmak koncertjében s igv rendkívül fontos a tegnap délelőtti másfélórás Vandervelde—Chambcrlain-találkozás is. Délután viszont von Schu­bert német államtitkár látogatta meg a belga külügyminiszteri Ezek a tárgyalások persze egyelőre mind tapogatódzó jellegűek voltak és semmiféle megegyezés nem történt rajtuk. Egyház és elnemzetlenités A katolikus nagybizottság legutóbbi po­zsonyi ülésén a szlovenszkói magyarság szempontjából rendkívül megdöbbentő és nyugtalanító dolgokról volt szó. Tyuko-ss Já­nos ügyvezető igazgató jelentése és az azt követő felszólalások adatközlései nem keve­sebbet bizonyítanak, mint azt, hogy a ma­gyarság elnemzetlenitésére irányuló sovi­niszta törekvések már a katolikus egyházi élet terén is érvényesülnek. Sok helyen a magyar híveket egyházi tényezők megfosztják a magyar nyelv tem­plomi használatának a lehetőségétől, betilt­ják az eddigi magyar prédikációkat, a szent­misék magyar énekkiséretét és a délutáni magyarnyelvű ájtatosságoliat. Sok helyen magyar gyermekeket katolikus iskolákban csehszlovák tannyelvre kényszerítenek és több eset van már arra vonatkozólag is, hogy magyar gyermekektől megtagadják még a vallástannak is anyanyelvű oktatását. A ma­gyar katolikus iskolákkal kapcsolatban is ál­talános jelenség az, hogy veszedelmesen fogy a magyar tanítók száma és nem történik gon­doskodás utánpótlásról. A magyar katoliku­soknak végzete s jelentőségű sérelme a ma­gyar papképzés megakasztása is. Egyre job­ban fogy a magyar papok száma, s bár a ma­gyar vidékeken alig van már magyar káplán, mesterségesen leosökkentik a magyar kispa­pák létszámát. A magyar papképzés megakasztásával az illetékesek azt. a katolicizmussal össze nem egyeztethető óéit akarják elérni, hogy a ma­gyar népet idővel megfosszák természetes lelki és szellemi vezérétől, a magyar lelkész­től és rákényszeritsék a puszta jelenlétével is az elnemzetlenités céljait szolgáló idegen nemzetiségű lelkészre. A szlovenszkói ma­gyar katolikusoknak ugv nemzeti, mint val­lási szempontokból a magvar papképzés kér­dését létkérdésnek kell tekinteniük és idejé­ben gondoskcdnick kell a szükséges nagysza­bású mentőakcióról. Jól tudjuk, hogy az egyházi élet keretein belül tapasztalható elnemzetlenitő törekvé­sek főmozgatóit nagyrészt világi részen, a politika és közigazgatás berkeiben kell ke­resnünk, azonban ezen egyháziailan törekvé­sek megvalósítói végeredményben mégis csak egyházi és papi tényezők. Az is világos mindenki előtt, hogy a katolicizmus és a ka­tolikus egyház nem ismerhet nemzetiségi el­nyomást, ho— az egyház erkölcsi és jogi ter­mészetéhez tartozik a nemzeti egyenjogúság tökéletessége. Amidőn tehát vezető szlovák egyházi tényezők külső nyomásra a hatáskö­rük alá tartozó magyar hívekkel szemben olv intézkedéseket foganatosítanak, amelyek a magyar híveknek nemzeti óletjogait sértik, nem az egyház szellemében cselekszenek és kihívják maguk ellen ?? egyház ideális alap­jait védők jogos kritikáját. Minden magyar ember csak helyeselheti a katolikus nagy bizottságiak azt az elhatáro­zását, hogy az e^vházi élet terén tapasztalha­tó nemzeti sérelmeket'hiteles formában ösz- szegyüiti és keresni fogja az orvoslás ered­ményes útjait. A katolikus nagybizottság ak­cióiát — véleményünk szerint — rövidesen ki kell szélesiteni s bele kell vonni Szloven- szkó és Ruszinszkó egész magyar katolikus- ságát. Üljön össze mielőbb az összes egyház­megyéket és minden magyar plébániát kép­viselő központi bizottság s az itt.élő magyar katolikusság egyeteme nevében interveniál­jon a püspöki karnál, végső fokon pedig a római szentszéknél az egyházi téren is elnyo­mott és mellőzött katolikus magyarok érde­kében. Az országos megmozdulás nem kerülhet ellentétbe az egyház szigorú szabályaival és nem sértheti a hierarchia mindenki által tiszteletben tartott jogait. Hiszen az akció­nak épp az a célja, hogy az egyház hamisítat­lan krisztusi szelleme érvényesüljön min­den nemzettel szemben, tehát a magyarság­gal szemben is és hogy a nüenökök egyház­fői hatalmuknál fogva teljesítsék mindazt, Briand első nyilatkozata Az érdeklődés középpontjában a katonai ellenőrző bizottság kérdése áll. Briand teg­nap fogadta a sajtó képviselőit s ugyancsak olyan kijelentéseket tett, melyeket máir min­denki ismer, de amelyek az ő szájából el­hangozva mégis különös jelentőségnek. Szerinte a szövetségközi ellenőrző bizott­ság ügye nem a népszövetségi tanács elé tartozik, hanem egyedül a nagykövetek tanácsához s a népszövetség napirendjé­re csak a népszövetségi ellenőrző bizott­ság elnökének megválasztását tűzheti. De a német birodalom a napirend tárgyalá­sánál javaslatot tehet, hogy ezt a választást csak akkor tűzzék ki, ha a szővetségközi el­lenőrző bizottság problémáját már megoldot­ták. Briand különben e kérdés fölvetésénél csupa kitérő választ adott s többek között a következőket mondotta: — Magától értetődően lehetséges, hogy a két kéTdést, a szövetségközi ellenőrző bizottság megszüntetését és a népszövetségi ellenőrző bizottság megszervezését össze le­het kötni. amit a magvar katolikusok hitéletük teljes­sége érdekében, tehát az egyetemes katoli­kus ecrvhá.z érdekében is kérnek. A magyar katolikusok országos társadal­mi szervezkedésére várna esetleg az a fel­De ezután megismételte, hogy a kontroll ügye egyedül osak a nagyköveti konferencia hatáskörébe tartozik. Briaradnak ez a nyilatkozata mintha iga­zat adna az Observer egy rövid közlemé­nyének, melyben az angol lap bejelenti, hogy a kontroll kérdését a decemberi tanácsülésről márciusra halasztják. Viszont hivatalos angol részről kijelentik, hogy az Observer híre meTŐ kombináció. Briand további nyilatkozatai, melyeket az újságírókkal folytatott beszélgetése köz­ben tett, többnyire jelentéktelen részletkér­désekre vonatkoznak. Vannak már eredmények? A tanács decemberi problémája az ira- vesztiikációs bizottság, vagyis a népszövetségi ellenőrzés megszervezésének kérdése. A teg­napi magántárgyalások alkalmából bizonyos formális megegyezés már történt, Az invesztikáciés bizottság uj elnökének n.cgválasztását, amely pont alá tulajdon­képpen az egész kontrollprobléma tartó­adat is. hogy megfelelő időpontban méltó módon kifejezésre juttassa a magvar katoli- kusságnak az önálló magyar püspökség kér­désében a lövőben előreláthatólag általá­nossá váló óhaját. zik, a tanácsülés tárgysorozatának leg­végére helyezték. Ezzel lehetővé tették, hogy a delegáltak ma­guk között már eleve elintézzék az ügyet és a nagykövetek tanácsának is elegendő időt hagyjanak Párisban a német leszerelés há­rom vitás pontjának: 1. a königsbergi, küistri- ni és glogaui erődök kérdésének, 2. a német védelmi szervezetek feloszlatásának és 3. a hatdiszerek kivitele megszüntetésének elinté­zésére. Pillanatnyilag a népszövetségben ugyan­olyan kényes a helyzet, mint volt Korfu szigetének olasz megszállásakor: a nagy­követek tanácsa és a népszövetség ellen­kezésbe kerültek egymással. A párisi szervezet az ellenőrzés mellett, « genfi az ellenőrzés ellen foglal állást s ép­pen ezért időre van szükség, amíg az ellen­téteket kiegyensúlyozzák. Briand azon az ál­lásponton van, hogy Genfben csak akkor fog­lalkozhatnak érdemlegesen az ellenőrzés kérdésével, ha a nagykövetek tanácsa meg­tette végre kedvező jelentését. Ha ez a jelentés megtörténik, akkor sze­rinte már január elsején megszűnhet az ellenőrzés mai formája és a szövetsége­sek haladéktalanul kiürítik a megszállt Rajnavidéket. Ennek fejében Németország ne kifogásolja az „állandó elemekéből álló népszövetségi invesztikáciés bizottság megszervezését és minden változtatásra vonatkozó ajánlatát tartsa vissza legalább is márciusig. Ezzel szemben Stresemann ragaszkodik álláspont­jához és azt hangoztatja, hogy a ve reá illési szerződés 213. pontja alapján a népszövetségi és a szövetségközi ellenőrzéseket nem lehet összefüggésbe hozni. Az első négyhatalmi ülés Ma délután Briand, Chamberlain, Stre­semann és Vandervelde, mint a négy rajnai pák. ..nos állam képviselői, valószínűleg Chamberlain beau-rivagei szalonjában közös konferenciára ültek összo, melynek rendkí­vül nagy jelentősége van a katonai ellenőr­zés kényes é9 fontos kérdésének szempontjá­ból. Állítólag Olaszország az eddigi megoldási kísérletektől teljesen elütő indítványt tett a német-francia ellentétek elintézésére. Ezt az ajánlatot mind francia, mind német részről már eleve alkalmasnak találták a tárgyalá­sokra s igy megvan a remény, hogy a decem­beri tanácsülés ismét mindenkit kielégítő és békés kompromisszummal végződik. Mussolini fél? Genf, december 6. Olasz részről jelentik, hogy Mussolini genfi utazása már azért is el­képzelhetetlen, mert a duce az utóbbi hóna­pok izgalmai következtében súlyos ideg- kimerülésben szenved. A legutóbbi merény­let óta Mussolini csak egyetlenegyszer mu­tatkozott nyilvánosan, egyszer a szenátusban, máskülönben pedig egy Róma közelében lévő villában él elrejtve s a külvilágtól telje­sen elzárva. Mit jósolnak Párisban Párig, december 6. A reggeli sajtó túl­nyomóan optimista haragon reagál Strcso­rnaira és Bxiarad tegnapi genfi merK^szélő­Mai számunk 10 oldal A nagy genfi tanácskozások első napja A vasárnapi előzetes megbeszélések Stresemann, Briand, Chamberlain, Vandervelde és von Schubert között — Ismét siáilodáról-szállodára látogatnak a delegáltak — A ma dél­előtti tanácsmegnyitás a kék teremben — Délután fontos négyhatalmi megbeszélés volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom