Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-31 / 296. (1334.) szám
8 'nTVÍ<íAI,./V\A<SVA'ft.- HI Rt»AJ> 1926 december 31, péntek NA GYVÁROSOK SARCOLO Egy gyönyörthajhászó milliomos kalandjai Euoch Arnold Bennett regénye (18) Művészet-irodalom Képzőművészetünk válsága Irta: Tichy Kálmán II. Á múlt év április elején egy John Bull ne vü becsületes angol vendég a reggeli órák bar felkereste a szálloda titkárságát s az asztalrí helyezett egy öt fontos bankejgyet s igy kiáltott fel: „A bankjegyet toiletteasztalomon találtam. Nem az enyém. Azt hiszem a pénz nem hamis, mégis úgy gondolom, hogy valaki valamilyen óéiból áprilisi tréfát akar velem űzni.* Hét másik vendég aznap ugyanazt vallotta. Összehasonlították a bankjegyeket, illetőleg a bankjegyhez hasonló papírokat, azokat egyenlőknek találták. Egy csapatba verődtek, elmentek a Boulevard de la Républjque-en lévő váltóüzletbe, hol a legkisebb ellenkezés nélkül aranyba váltották át a titokzatos bankjegyeket. Április másodikén újabb tizenkét vendég talált a hálószobájában ötfontos bankjegyet, ezúttal rejtett helyeken, mint pl. az ágyban, a gyertyatartó alatt és igy tovább. Egy héten belül körülbelül 700 fontot osztottak szét a St. James Hotel vendégei között az adakozó és láthatatlan szellemek. A különös esetnek hamar hire ment s mirden újság tele volt az alzsiri titok történetével. Maga Cecil is abban az időben a St. James Hotelben tartózkodott és ő is kapott az ötfontos bank jegyekből. Nékányan a vendégek közül nem igen törődtek az esettel, de a többséget nem hagyta közömbösen és a kuriozitások és rendkivüli- ségek után szomjazó előkelők csupa kíváncsiságból a szezon végéig a hotelben maradtak. A bánjegy eső ez évber> nem folytatódott, bár novembertől kezdve mindig erősen látogatott volt a szálloda. „Reklám!“, mondták némelyek. Ez látszott mindenesetre legvalószínűbbnek. De a szállodaigazgató a legnagyobb indignálódással kijelentette, hogy semmi ilyesféle nem forog fenn. Végül is a szálloda személyzetét kicserélték és maga a szálloda igazgatója is elhagyta állását. Ilyen körülmények között továbbra is a diskurzus központjában maradt a különös eset. Mikor kifogytak a beszélgetési tárgyból, Cecil Thorold és Mr. Macalister táncolni mentek. Az egész közönség róluk suttogott és Cecilt az ügyefogyottak listájára könyvelték. Amint éjfélkor Cecil visszatért szobájába, a leányok és anyák haragjának moraja kisérte, miközben mindenki meg volt győződve, hogy Cecil szégyenéber hagyta ott olyan korán a bált. És Mr. Macalister a győzelem hevében tündökölt. Cecil szobájába érve, gondosan betette azt maga után és a zárra ráfordította a kulcsot. Aztán kinyitotta az ablakot s szórakozottan bámult a csillagos égboltra. Csönd volt, csak a macskák nyivákoltak a háztetőn. Nagyokat mosolygott magában, amint Mr. Macalister epedő tekintetére és forróhangu beszédére gondolt. Valósággal sajnálatot érzett iránta. Talán a szódás whisky volt az oka. vagy pillanatnyilag valami melegséget érzett a szive körül a magárahagyott nővel szemben. Kü- lörösen az fogta meg érdeklődését, hogy amint Mrs. Macalister beszélte, az uj szállodaigazgató hirtelen megbetegedett. Kiürítette zsebeit, pénztárcáját a szekrény tetejére helyezte (ahol egy alzsiri betörő se sejthette), aztán revolverét vánkosa alá téve, három perc múlva az álmok országába vándorolt III. Arra ébredt fel, hogy valaki hevesen rázza a karjánál fogva. Ő, aki nagyon ébren aludt és a legkisebb neszre is felébredt máskor, most csak nehezen tért magához. Körülnézett. A villany égett. — Egy kisértet van a szobámban, Mr. Thorold! Meg fog bocsátani, de . . . Mrs. Macalister állott mellette éjjeli öltözékben és fehéren. — Ez már egy kicsit sok — gondolta magában Cecil, amint kissé kidörgölte szeméből az álmosságot. Bánta az esteli flörtölését. Aztán kemény hangon kijelentette, hogy a folyosón várjon rá. Majd ki fog menni. Ha fél, hagyja nyitva az ajtót. Mrs. Macalister siránkozó hangok közepette elhagyta a szobát és Cecil felkelt. Először is szerette volna tudni, hány óra lehet. Az óra eltűnt, nem találta sehol. (Pedig megért néhány száz font sterlinget.) Fütyülni kezdett, elővett egy széket, ráállt, hogy a szekrény tetején elhelyezett tárcája után nézzen, de annak is hült helyét találta. Abban is volt vagy ötszáz font. Föl akarván. venni a felöltőjét, meglepetve észlelte, hogy annak finom szőrmebélését levágták, sőt a revolverének is lába kelt a párnája alól. Well mormogta *— ez aztán kezd érdekes lenni! Hirtelen valami kesernyés izt érzett a í szájában. Tehát a szódás whisky-ben egyéb t is volt, mint whisky s szóda. Megkísérelt vissza■ emlékezni a pincérre. Aztán az ablakot és az ■ ajtót vette szemügyre. Hol lépett szobájába a i tolvaj és hol távozott? — De a pénztárcám! — tépelődött magában. — Valahonnan megíi- 1 gyeih ettek! Mrs. Macalister most már merész léptekkel sétált a folyosón. — ő volna? Nem semmi esetre sem lehet ő a tettes, — gondlta magában Cecil. — Mrs. Macalister csak agglegénységétől szeretné megszabadítani. Azonnal magára öltötte reggeli köpenyét, felkapta lábára papucsait és kisíetett a folyosóra. A folyosó sötét volt. Mrs. Macalister az ajtó fénysávéban állt — Nos lássuk az Ön kisértetét, dear lady — mondotta Cecil. — Menjen előre — kérlelte siránkozva az asszony. — Én nem merek. Olyan fehér volt.... az arca pedig fekete. Az ablaknál állt. Cecil felkapott egy gyertyatartót s belépett az özvegy szobájába Amint az ablakhoz lépett, azonnal észrevette, hogy az ablaktábla hiányzik. Amint kihajolt, megpillantotta a kö- téllétrát is, mely a tetőről a balkonra vezetett. — Bejöhet — mondotta a reszkető asz- szonyhoz. — Olyasvalaki járt itt, kinek nagyobb étvágya volt, mint egy kisértetnek. Talán valami arab. A nő bátorságot szerezve a férfi szavaiból, bejött a szobába és együtt megállapították, hogy a tolvaj egy órát, tizenhat gyűrűt, egy opál nyakláncot s valamilyen mennyiségű pénzt vitt el. Mrs. Macalister nem mondotta meg mennyit. — Most várok éppen pénzt — jelentette ki azután. Cecil kérte a nőt, hogy őrizze meg hidegvérét és öltözködjék fel Azután ő is visszatért a szobájába s olyan gyorsan, ahogy csak tudott, magára kapta ruháit. A szállodára teljes csend borult, csak az óra ütését lehetett hallani. Négy óra. Cecil kinyitotta az ajtót Mellette kinyílt most egy másik ajtó is s egy férfi dugta ki a fejét rajta. — Kérem — mondotta az — bocsásson meg, nem vett ön észre valamit? — Hogy-hogy, mit? — Well, engem kiraboltak. — Az angol zavartan nevetgélt, szinte bo- csánatkérően, mintha szégyelné az esetet — És sokat vittek el? — kérdezte Cecil. — Körülbelül kétszáz font értéküt. — Ergem is kiraboltak — mondotta Cecil. — Gyerünk le. Van egy gyertyája? Ezek a folyosók pedig rendszerint ki szoktak lenni világítva. — Úgy látszik a mi tolvajunk oltotta el a villanyt — Mondja, hogy tolvajaink, — javította ki Cecil. — Gondolja, többen voltak? — Én úgy gondolom, lehettek vagy egy tucatnyian — felelte Cecil. Az angol is felöltözködött és a két férfi, gyertyával a kezében, megindult a lépcsőkön lefelé, magára hagyva a magányos nőt. De a magányos nő korántsem akart egyedül maradni és kiáltozva futott utánuk. Még nem értek egészen a földszintre, mikor három újabb áldozat nyitott ajtót és kétségbeesve jelentették ki, hogy tolvaj járt náluk is. Cecil keresztül haladt a szalonon, mely néhány órával ezelőtt még ragyogó fényben tündökölt Most kísérteties homály borította. A hallban egy magános lámpa égett s a szolgálatot teljesítő alkalmazott gubbasztott alatta egyedül. Megpillantva Cecilt, azonnal felállt s tört angol ismeretével kérdezte, hogy mi baj. — Tolvajok jártak a szállodában — mondotta Cecil. — Ébressze fel az alkalmazottakat. Innentől kezdve minden gyors tempóban követte egymást. Mrs. Macalister elájult a billiárd-szoba bejáratánál és felfektették a billiárd-asztalra. A titkár nem tartózkodott az ágyában, sehol sem találták. Épp úgy nem sikerült felfedezni az uj igazgatót sem (pedig állítólag beteg volt), sem annak feleségét- Nagynehezen előráncigálták az egyik kocsist cs a szakácsot. S az angol vendég, kinek körülbelül kétszáz fontját lopták el, elindult az alzsiri éjszakában, hogy a Rue dTslyről rendőrt hozzon. folytatjuk.) xx Kínok kell Kis Brclim? A földbirtokosnak, gazdának, erdésznek, mádérkedvelőnek, vadásznak, állattenyésztőnek, tanárnak, egzótikus országok bámul ójának slb. stb. i Flache kollégámnak az Uj Aurórában megje- > lent cikke az általános helyzet áttekintése után oda konkludál, hogy a szlovenszkói magyar mü- , vésznek Prágán keresztül kell a boldogulás útját megkeresnie, s hogy ezt az utat legszélesebben és 1 leghivatottabban a J. V. U. S. építette ki, tehát a ' végső következés: a magyar művészek orientációja: be az J. V. U. S. kebelébe. Én pedig, dacára, hogy az egyesület alapitótagja vagyok, helyesebben szólva: éppen azért, mert az vagyok s az egyesület jövőjét nem látom biztosítottnak, — kénytelen vagyok azt mondani: Ha Szlovenszkó magyar képzőművészei boldogulni akarnak, úgy vagy át fcell szervezniük a J. V. U. S.-t, vagy azon kivül kell keresniük a boldogulást. Mindjárt itt elejét kell vennem a kínálkozó félreértésnek: nem a Prágán át vezető útban látom a veszedelmet. Minden országnak természetszerűen .a székvárosa a legélénkebb lüktetésű művészi centruma, értékkiválasztó és. márkát-adó fóruma, az állam támogató kezének is legjobban „kezeügyébe" eső hely. Remélem és hiszem azt a liberalizmust és európai látókört az illetékeseknél, hogy a magyar művészetet csak azért, mert kisebbségi nemzet művészete, nem zárná ki jóindulatából, ha erre az utat keressük. Tény az is, hogy országos vérkeringésbe jutnunk másként nem lehetne b hogy szlovenszkói piacunk a mi eltartásunkra kicsiny és szegény. Nem itt, nem Prágában van a hiba. Hanem — Besztercebányán, ahonnan az egyesület müvésztagjai egyetlen árva körlevelet, közgyűlési jegyzőkönyvet sem kapnak, s ahonnan egy s más régen esedékes ügyes-bajos dolgaikat nem képesek kisürgetni. Ami a közgyűlést illeti, az ebben az évben egyáltalán nem is volt, — augusztusban szeptember közepére jelezték, de máig sem volt meg s már nem is lesz e szomorú évben, melyben egyesületünknek egyetlen kiállítása 6em volt. Ezt is Ígérte a vezetőség, hogy nagyarányú, hatalmas kiállításunk készül őszre Prágában, de nem lett belőle semmi, — most jövő tavaszra jelzik, hogy „monstre-kiálli- tásunk készül Brünnben“. Timeo Danaos! Inkább ne lenne az a kiállítás „monstre", csak lenne egy jól megszervezett, eredményes kiállítás, szerényebb keretek között Úgy ne legyünk a „mon- stre“-val, mint 1922-iki prágai kiállításunkkal, melynek súlyos deficitjeit talán még ' máig sem heverte ki az egyesület Talán, mondom, mert erről sem tudok semmit, dacára, hogy kellene tudnom, nekem éppúgy, mint az egyesület minden tagjának, ... , .. . ■ Flache kollégám az Uj Aurőróban a mi orientációnkról leadott cikkében ért mondja:- -„Az egyesület immár hat évi működése alapján Szlovenszkó magyar művészeinek abszolút biztos bástyája lett. Sok értékeket mentett meg a magyarság kultur-reprodukciója részéro s méltán élvezi úgy a magyarság szimpátiáját, mint az állam elismerését kulturális tevékenységéért". Ez a fényesen hangzó klauzula "kozta a gátszakadást felgyűlt keserűségemben, mert sokáig és sok mindenről hallgattam. De most. már csakugyan végzetes és egyesületünk, egész művész- életünk sorsát fenyegető könnyelműségnek látom azt, ha egyesületünk vezetősége '.llan'őaj ;zu- perlativuszokban beszél a nyilvánosság előtt, interjúkban, cikkekben, az egyesület sikereiről, jelentőségeiről, eredményes működéséről, őrt igy mi magunk vezetjük félre a közönség jt és ringatjuk abba a hitbe, hogy Sziovenszkó magyar művészeinek sorsa teljesen 'ealbsn van, sőt, még virágosnak is nevezhető, mert abszolút biztos bástyájuk van! Elérkezett az ideje, hogy a nyilvánosság előtt vessük fel a kérdéseket: biztos bástyánk-e az a müvészegyesület, melynek munkássága évről-évre hanyatlást mutat? Ahol 1926-ot közgyűlés és kiállítás nélkül zárjuk le? Az Auróra-nyilatkozat úgy fest, mintha a J. V. U. S. tagjainak teljes boldogulását biztosítaná. Kérdem: mi történik, ha az J. V. U. S. tagjai csak ezen a fényes bástyáin belül volnának kénytelenek megélni? Még olyan kiéheztetett vár nem volt a világon, amilyen ez volnál Kérdem: ha számszerű kimutatást közölnénk egyesületi könyvvezetésünk alapján arról, hogy az egyesület tagjai a lefolyt hat évben menynyit kerestek az egyesület munkássága, kiállítása, aukciói, müvásárai révén, milyen képet nyújtana ez a kimutatás? Szédítő nyomort, nem emberi, de azon mélyen alóli proletársorsokat! Kérdem: hol vannak azok a magyar kultur-reputáció számára megmentett kultur-értékek, melyek a J. V. U. S. védőszárnyai, illetve biztos bástyái nélkül elkallódtak volna? Mert mi a magunk bőrén érezzük, hogy most is éppoly társtalanul, magunkra hagyva élünk, éppúgy külön vívjuk nehéz kenyér-harcunkat, mint akkor, amikor az egyesület még meg sem volt. Hogy milyen élet folyik az abszolút biztos bástyák mögött, azt számadatokkal erősített cikkben ismertettem a P. M. H. egyik őszi számában, „Fenyőlorab egy kis számvetéssel" cím alatt. Akinek érzéke van a mi küzdelmeink iránt, már ott elszörnyedhetett. Még hozzá tehetem most: dacára hogy dotált titkárunk van, ez évben egyesületi körlevelet, az ügymenetről beszámolót, a terveinkről tájékoztatást, vagyoni helyzetünkről megnyugtató felvilágosítást nem kaptam. S ha én nem, más tanácstag sem. Ha közgyűlésünk nem volt, legalább ennyit okvetlen tennie kellene a vezetőségnek. Ellenben: tavaly karácsonykor Pozsonyban eladott rézkarcom árát, illetve ez árnak a mindenféle levonások után megmaradt töredékét számtalan sürgetés dacára máig, tehát kerek egy éven át nem tudtam megkapni. — Nemrég bérmentetlenül jött egy képcsomagom Besztercebányáról, házi kiállítás után, nekem kellett a portót megfizetnem érte, amint fizetjük a vasúti fuvardíjakat is, lezárult kiállításaink után, a képek visszaküldésénél, holott minden valamire való müvészegyesület a tagok kiállított műtárgyait az egyesület költségén küldi vissza. Hogy erre nincs pénzünk, szegények vagyunk? Pardon: más esetben halljuk a büszke szózatot, hogy szanálva vagyunk, Herzog Ignác, nagylelkű és bőkezű diszelnökünk, rendezte egyesületünk minden passzíváját, évente segélyt ad. Hát ebből sem telik egy csomagportóra, néhány láda fuvarra? Államsegélyünkről is hallottam dicsekedni, hát azt mire fordítjuk? Csak egyet tudok elképzelni: hogy régi, balsikerü vállalkozásaink terhei emésztenek fel minden diszelnöki és állami segélyt, de ha annyi év sem volt elég a végleges rendezésre, úgy hibáknak kellett történniük és gyökeres átszervezésre van szükség, hogy ez- utáni munkaprogramunkban ne fordulhassanak elő ilyen végzetes baklövések. És még egy: ha minden igy van, no adjunk egyhangú interjúkat egyesületünkről, hanem beszéljünk a sebekről és keressük rájuk az orvosságot! A zátonyra futott hajó utasainak nem frakk kell, meg estélyi ruha, hanem kenyér és viz. Mi pedig fenyegető zátonyra futottunk ! Kevesebb fellengzés, kisebb arányú, de komolyabban keresztülvihető tervek kellenek! Ne játszunk egy óriási vitalitásu, határtalan lehetőségű egyesület allűrjeivel, mikor szegények, vergődők s kevesen vagyunk. Ne játszuk az egyedül üdvözítő, egyedül szóbajöhető szlovenszkói müvészegye- sület szerepét, mikor semmivel sem vagyunk erősebbek, összefoglalóbbak, országosabbak, mint akármelyik másik. Ha hasznosat akarunk: ismerjük fel erőhatárainkat és töltsük be a magunk csoportszerepét becsülettel. És adjuk oda bajtársi erőnket az itteni művészcsoportok közös munkatervének megteremtéséhez. Legyünk mi a kezdeményezők, — ez volna az egyetlen érdemes elsőbbség, amiért többi bajtársaink is hálásak lehetnének nekünk. Már két év előtti cikksorozatomban, utóbb a Kazinczy jubileumi kállitás után sürgettem az itt működő művészcsoportok szindikátusának megalakítását. Halász-Hradil kollegánk szintén nem először sürgeti ugyanazt. Legyen a JVUS az a csoport, mely a saját hibáit belátva, frissen, okosan átszervezkedik és megteszi a kezdeményező lépést ezen az üdvös utón. (Vége köv.) ,-SzinHtoZEnE. A pozsonyi mozik műsora: Redoute: Az utolsó hadgyakorlat Adlon: Szerelmem váljunk el! Urániád Patt és Pattaehon mint rendőrök. Tátra: Csákó és kalap. (Dér FeldbeJTnhügél). Elité: Patt és Pattachoii mint rendőrök. Az ungvári városi mozgó műsora december 28-álól január 2-áig Csütörtök: Az erdészleány. Péntek: Álom ét valóság. Szombat és vasárnap: Uram irgalmazz! m i i——■—p ■ (*) Iván társulata Szilveszter estén és újévkor Komáromban játszik. Iván Sándor színtársulata Szilveszter estén a komáromi kultúrpalota színpadán két előadással vendégszerepel, az esti előadáson kivül éjjeli előadást is rendez, mely 10 órakor kezdődik. Újév napján, szombaton és január másodikán Molnár Ferenc nagysikerű vigjátéka, a Játék a kastélyban kerül szjnre, melyekre már a jegyek elővételben igen szépen keinek. (*) Szilveszteri kacagó-est a pozsonyi Urániában Faludi Kálmán felléptével. A szilveszter esti rendezések közül messze kimagaslik az az előadás, amely az Urániában lesz és amelyen többek között fellép a pozsonyi közönség egykori kedvenc kómikusa Faludi Kálmán. Igazán fölöslegesnek tartjuk, hogy Faludit a közönségnek bemutassuk, hiszen óvek hosszú során át, mint a pozsonyi magyar színház kómikusa sok derűs, kacagtató órát köszönhet neki a szinházbajáró közönség. Pompás humortól duzzadó, kémikus alakításai még ma is élénk emlékezetében élnek mindenkinek. Rajta kivül több ismert művésznő és művész szerepel az est műsorán: Fenyő inna, a nálunk is jól ismert primadonna, sanzonokkal és kacagtató kupiókkal lép a közönség . lé, Parányi Piri, a kitűnő szubrett uj cselédnó'ákat ad elő és egy „Falusi liba" cirnü monológot, amelyben a közönség is közreműködik, Kaczér Dina táncművésznél szólószámmal és balettkarával egyikt lép fel, Szenesi Mária énekesnő szeriőz számokkal, Darvas József, a groteszk táncfenómén táncszámokkal, Szentes László bonviván magyar dalokkal szerepel a műsoron. A mulattató és *:őmikus számokon kivül benuifalásra kerül még két egyfdvo- násos parasztkor édia, a „Tűzijáték" és az „András igazságot keres". Az est iránt, mely az egyedüli magyarnyelvű előadás lesz ezen a napon Pozsonyban óriási érdeklődés mutatkozik. — Jegyek elővételben kaphatók az Uránia-képszieház pénztáránál, ugyanott telefonon i's megrendelhetők. Telefonszám: 17—32 és 17—53. A ruszinsskói magyar színház műsora Ungvárott: Péntek: Nagy szilveszteri előadás. Szombat délután: Muzsikus Ferkó. este: Bob herceg. Vasárnap délután: fíűlhaba. este: A kis huncut.
