Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-25 / 292. (1330.) szám
1926 ffeecmber 25, szombat. 'X>PAGAIu'V'\AGfcMi- Hl ULA2 15 „L élesség földön a jóakaratu embereknek." Régi ismerősömmel, egy francia ezredessel Jártam végig Saint-Quentin utcáit, tereit és a még . v>olc óv után látható romhalmazok tömege megdöbbentett. A háború fúriája, itt tombolt a legjobban; ezek az ószakfranciaorezági pusztulások, az Ember féktelenségének, kulturtalanságának kiáltó mementói. Nem kiméit itt semmit, jz a szabadjára eresztett emberi Bestia, „a földdel egyenlővé tenni" példáját, itt szószeriht alkalmazta. Lassan szeltük át a Piacé de 1‘Holel de Vlile-t, melynek közepén olt busul a csonka vörös márvány talapzat, a gyönyörű bronz szoborból, melynek allegóriáját az 1537-es spanyol invázió emléke foganta — talán ágyutorkot öntöttek. — A romok között már erős kereskedelmi élet lüktet, mert hiszen Saint-Quentin, a múltban mindig híres kereskedelmi és ipari gócpont volt. Mind g, csak volt 1870 októberében rettenetes pusztítással viharzott át a városon a háború erőmórkőzése, s ennek az elszánt küzdelemnek emlékét hirdette a Piacé de la üéfense centrumában emelkedő művészi bronzszobor, a „la Dcf?nse“. Ez is, csak volt Volt híres bazilikája, (talán a leghíresebb mind az öt franciaországi között), melyeknek csonka maradványát nyolc óv óta szakadatlanul ópitik. Elgondolkozva léptünk be a rostává lőtt falak közé; az ezredes már a bejáratnál felhívta a Egyetmemet egy óriási falragaszra, amely ott sárgul az omladozó falon. A nagy mámor, a Gloi- re, diadalmas perceiben fogalmazták ezeket a fakult sorokat: „Saint-Quentin gyermekei el ne felejtsétek soha, hogy a gyűlölt ellenség, még apá tok ősi bazilikáját sem kímélte és a falakban, oszlopokban tátongó 97 seb — vérbosszúért *iáll!“ — A 97 elkészített rés még mind meg van a robbantásra már nem volt idő. Szégyenkező szemmel néztem ezeket a négyszögletes, szabályos lyukakat — és valami mente- getés-félót akartam hebegni, amikor mellettem csodálatos emberi megértés zsolozsmája búgott feL — És mindezt el kell felejteni, meg kell bocsátani, — mesélte halkan ax ezredes, mert „nous sommes les vainqueurs — mais 1‘Alle- inagne a vaincu". (Mi vagyunk & győzők, — de Németország győzött,) — Ezekből a csúnya emlékekből csak két ut texet kifelé: az egyik, kart-karba öltve, mindent elfeledve és megbocsátva haladni a tökéletes felépítés, a teljes kihever és felé, míg a másik ut, a gyűlölet, a bosszú ököl-ökölelleni elve íiz éven belül teljesen tönkre teszi Franciaországot ;.L Nyolc évvel ezelőtt egy ismerős német ésátád- Bál töltöttem néhány kedves napot A háziasszony. Igazi német „Gattin und Mutter* typus, esténként oda fiit fiacskája kis Hans ágyecskája mellé és együtt imádkozott, aa összetettkezü, álmosképü JegénykéveL Közvetlenül a „Vater unser* ámenje után, még a „Gott straíe England" furcsa kis fohász következett, s én ilyenkor mindig valami megnevezhetetlen lelki elpirulással gondoltam a kőbe vésett II. parancsra: Istennek nevét hiába ne vegyed 1 Ezt a 6zégyenérzetet még az asszony gyásza sem enyhítette, aki két fivérét gyászolta — Yprésnél estek el... Nyolc év óta Yprcs felépüli romjaiból, — de a felebaráti szeretet üszkeiből annyi esztendőn keresztül, csak nem akart a Megbocsátás isteni szikrája lángra lobbanni. Sokat és sokan gyűlöl'ék egymást addig is, azó'a is — és ebben az engesztelhetetlen gyűlölködésben pusztul el az emberiség. Nyolc év előtt a gyűlölet szította azt a pokoli lángot, amely rettenetes sebet égetett Európa testén — nyolc év óta a gyűlöl"!. kárhoztatta pusztulásra, szenvedésre, keserű hontalanságra az emberek százezreit Nyolc év óta — most először lopódzott az ellenfelek 6zi\ó- be az a jótékony balzsam, mely sok fájó sebet begyógyít! — Angliában a novemberi két perces „great $ilence"-be belesusogoU két koszorú sok fehérfejü krizantémja, amikor a birminghami katonai temetőben lágyan rátorultak két hősi halott sírjára. Az egyik koszorút egy háborúban elesett angol katonatiszt leánykája helyezte egy német ka'ona sirjára, ugyanakkor Ottó Meynen dr., a német konzul koszoruzta meg egy angol katona sírba ntját A novemberi égbolt szürke tónusán sápadtan derengett át, egy gyenge kis napsugár, s a Nagy Némaságnak — mereven tisztelgett a felvonult angol katonaság. Hagyné Barényl Sára. Tamás Mihály: Meglökött hát nem szeretem ahol eev ismeretlen, magra*, erős, komoly férfi állott. A nagyasszony minden ereiéi összeszedve, erélyesen kiáltott rá: — Ki maga? Mit akar itt? A férfi feje előrebillent. Nagyon arcul vágták ezek a szavak. Önkéntelenül is kitárta karjait és magába gyűrt zokogással kérdezte: — Hát nem ismersz meg. édesanyám? Én vagyok, a te elveszett Gyuri fiad... A nagyasszony szótlanul nézett rá. Keresett valamit benne, rajta, amihez köze volna az ő anyai szivének. De semmi közösséget nem érzett ezzel az idegen emberrel, aki magát fiának mondja... Mert hiszen az lehetetlen... hogy az ő kis D-öszike. kókszemü fia volna? ... Ez a nagv. lomha, szélesvállu ember?... Ez a férfi ?... És hiába bizonyította. — Nem... nem... — kiáltott nagyot utolsó ereiéből a nagyasszony. — Maga nem lehet az én fiam!... Azmán lenézett a kis szőke gyermekre. — Hiszen, itt az én visszavárt édes kis Gyuri fiam! Maga hozta vissza, jó ember? Mondja? Ma^ bozta vissza ezt a rossz, csin- ta’an kis édes gyermekemet?... Oh. Istenem! Mivel is háláltam meg magának ezt a jó'ágát?... Talán pénzt adjak? Sck pénzt kíván? Odaadok mindent, amit akar! Hiszen irtana ió ember, megérdemli, amiért visszahozta ?z én ió. szén kis szőke fiamat... Belsroskadt a karosszékbe és harminc év illán most ereőtek me» igazán a könnveb, Envhü'ct°s le’ki zápor volt ez. Az erős férfi gyengén bir*a ki a rá^eka^ó eme büntetést. A?. a piürnaf. rr^lvn^k szé«*Agét a viszont ’ álás gvöm-Pré'ől várta, kjközöoitette macából. A d’adal a^é a kis gyermeké volt. aki harnrirc év ót* él u"rvani,Tv. a naryasz- szenv életével e~viMt. m:T,t ennek a nagy pil- lan?,r,ak le^méMóbb ö’*ököc-e ... Mert az anva és fia kö^öT áron a karácsonyi febér r~r-op c't ánctt ő. az ismeretlen, az idegen, a kiesett — ember... * Kérőbb. m?bor elmerte p^kem ezt a ' furcsa visrcn’V'áet a repeta v?rágot íárt és Ecb~t hán,<7att'''tott rra. ?7.r'vá* ^m hMtom vo’n? el. . hn rpp'rm i/»Myvn vo’ná szón a <~5rb"dt anyó’-.a. az ő Gvuri fiával a parkban labdajátékot játszo’t... ...... A k’q urrb^r-k rrcrV-n a- én egykori ropgvlabdám aftbocrvspm tetA2(*U.., A kislyányom. Juci, most lett ötéves, a nagynénié kézen fogta és magával vitte a piacra, hogy együtt nézzék ki a születésnapi babát. A kis majom már rettenetes hiú, uj kalania van. ió sokáig igazgatta a fején, amig elindult. A vásárt hamar nyélbe ütötték, mert Juci rámutatott egy szókébaju alvó- babára: — Ezt akarom. ,, A nénié megijedt egv kicsit, mert a legnagyobb volt az egész boltban. Ennél nagyobb már csak ő volt. Juci. — Te. Juci. az nem is szép, meg el se bírod, iobb lesz ez a másik. Egv kisebbre mutatott, amelyiknek fekete volt a baja. A gyerek elfordult és a másikat simogatta a szemével. A nagyobbat, a szőkeha iut. — Nekem az nem kell. nekem világos- haiu kell, az anvu haja is világos. Kimondta a szót, itt már nem volt értelme semmi próbálkozásnak. A babát skatulyádtól a hóna alá vette, a skatulya nagyobb volt, mint Juci. de a Juci öröme nagyobb volt, mint a skatulya. A Ricbter cukrosboltja előtt megállóit.' a nénié elgondo’korott nem vette ezt észre, túlhaladt mellette. Juci utána kiabált: — Tessék csak visszajönni. Visszajött, A gyerek komoly arccal nézett rá. — A babának cukrot kell venni, mert nem lesz akkor ebédje. ' i; Bementek. A nénié savanyú cukrot akart oseifiafföltataí, mert az olcsó, de Juci közbeszólt: k-ÍL — Nem, az nem íó; ilyet tessék venni A csokoládés-rumos meggyre mutatott, piros-ezüst papirosba volt csomagolva és korona volt darabja. — Anvu is mindig Gyet akar. apu mindig tivet vesz neki. Megvettek bárom darabot. Egyet a babának. egyet macának é* egyet az öccsének Misiinek. Könnyűit sóhajtás szakadt fel kicsi melléből, amikor zsebébe rejtette a három nagy cukrot — Nna. most már mehetünk haza. A nénié szótlanul ment mellette, ő meg egymagában tanakodott. Most már van babám is, cukrom is... Misunak nincs babája., dekát ö fiju, neki nem is kell baba... titka sincs Misunak.,, Erre a szóra felfülelt a nénié, ránézett a mellette siető csepn asszon vnéore. — Miié rrnes Misunnk. to? Juci e?v kicsit zavarba jött — Titka. — Hát neked tán van? Bünkén rézéit fel a néniére. — Van hát. — Micsoda? — Azt nem mondom meg. . A nénié faggatta, de Juci nem áru’ta el. Közben a trafikfcódé elé ért-k. a trafikbódé ablakában kéneslapók voQak kiakasztva. — Vegyünk egv képeslapot — Mmek ez neked? — Megírom és elküldöm Jóskának. — Kinek.? — Hát Jóskának. •-* M*Vk Jóskának? — Fát Jóskának. — H'szen írni se tudsz. Juci fö’énvesen fe1 kacag-ott: — Dehogy nem! Csak tetszett volna látni. miiven hosszú levelet Írtam anyunak tegnap. '" •' — Hát aztán mit Írtál? Juci félk^zéb^n a baba skatulyába volt. a másik kezével fontoskodva magyarázott. — Hát raízoltam érv vonatot. amil^enon Pestre mentünk tavá^. amt azt mo,d eőküldi anvupak. hogy anvu ül’ön bele és'"öTön haza. A rénie arca komo’vra vátt és megvette a képeálanct. A n?~v>fmrja háza elé értek, ott Juci me^álliföttn néniét. — Meggondoltam. Mégis csak megmondom a t'tkninat. — Fadd hrPtam. Tessék leba’Vni i^e. A* nénié lehajolt, a fülébe súgta, de jő hangosan. — Szerelmes vagvok... A réu"g szava ió tu^ta. vagy osud^lkozzék. Rámeresztet;!'' a s^^mét. i — Szerelmes vagrv? Juci mosolygott, rejtélyesen, mint minden asszonv. amikor szerelemről beszél. — Ühüm. — Kibe. te? — Jóskába. — Milyen Jóskába? — Hát Jóskába. Az udvaromon mostanában három laka- loslegénv dolgozik. Egv vasbeton hídhoz hajtogatják a vasakat. Gyuri, a fősegéd, meg Pista, meg Jóska. Jóska nagv darab ember, délére már mindig baiuszt mázol baiusztalan arcára a vas szennve. —Hát nem tetszik ösmerni Jóskát, ott dolgozik nálunk az udvarban? Ma reggel is kaptam tőle egv nagy darab vasat. Misu nem kapott. Tegnap meg karikát csinált, nekem adta. Misu kérte, nem adtam oda neki. Bementek a nagyanyjához. — Tessék már hallani, ez a lyány szerelmes. Juci nem búit el. cseppet se szégyelte, hogy szerelmes. — Igen hát! A nagyanyja összecsapta két kezét — Kibe. te kofa? — Jóskába. — Milyen Jóskába? — Hát Jóskába, További felvilágosítást nem volt hajlandó adni. Ezalatt én a szomszédvárosban voltam, ott akadt valami elintézni valóm. Alig várlak. hogy hazaérkezzem. Az esti vonattal kerültem haza. a néniének, ahogy lepakólóz- tam. első dolga volt elmondani a nagy eseményt. hogy Juci szerelmes. Fáradt voltam, lefeküdtem a pamlagra, Juci meg Misu a szotnszédszobában játszott. Azaz verekedett Egvszer Juci ütötte Misut akkor Misu sirt. másszor Misu ütötte Jucit, akkor meg Juci sírt Ekkor már berontottak hozzám, maszatosan. lecsurgó könnyekkel. Juci mellém kuporodott a pantlagra és panaszkodni kezdett. Misu meg. a kisebbik, megállt a pamlag véginél és Jucira mutatott. — lei rossz, nem én, lei ütött Rákérdeztem: — És te? A fiú hetvke volt —■ Én is. — Hát akkor ne sírj! Méltatlankodott és az egész emberiség álláspontját mondta ki minden bűnökkel szemben: — De lei ütött... Juci mellettem szipogott. — I-igetn. Misu ülőit először. Rákiáltottam. — Ne sírj! Tovább sirt — Szécveld magad, egy nagv lyánv nem sir, aki már szerelmes. Elöltem már szégvelte magát, még jobban a karom alá furrkodott. onnét szólt fel hozzám. A sírást abbahagyta, a könnye is elakadt — Nem is vagyok szerelmes... — Reggel még az voltál. Felnézett rám. a két sóiét kicsi szemében messzi iövö fájdalma vetődött előre. — Már nem vagyok szerelmes .. — és most már megál’ás nélkül folytatta — igen mert Jóska délután meglökött, mellé álltam, amikor a vasat kalapálta, azt mondta, menjek odébb és a könyökűvel meglökött. Tessék nézni, itt van a homlokomon a helve. A hom’okára mutatott, ahol egyik oldalon is. a másikon is egy-egy kerek folt veres- lett — Ez itt az. ahová Misu ütött ma reggel a fával, ez meg. ahol Jóska meglökött. Hirtelen ui gondo’ata támadt, a iátékos polcához szaladt és e’hozta nek°m a képeslapok amit reggel vettek a néniével. — Tessék ezt eltenni. most már nem kü’- döm el... — komolv volt az arca a kislánynak — ... felesleges. Megnéztem a kártvát. mindenféle krix- krax voU a hálán. Juci most már felbuzdulva magva rázott. — Jóskának írtam, de most már nem kü’döm el. Tessék né~ní. ez az a rumos megffv. amit ma reggel vett r'm*e. el akartam küldeni Jóskárrk. de mo^t már nem küldöm. Nem szeretem. — A rrmos meggyel? — Nem. Jóskát CAFE REUNION Prága, Ndrcdní ír. Pala is Rcunione. Telefon: 22433, 2C607. 18 modern billiárdasztal, kényelmes kártya- és játékszobák, magyar lapok. Esténként szimfonikus hangverseny. — Hát az igazi meggy nol /au? Juci elcsodálkozott, hogy Ilyesmit kérdezek tőle. — Megettem... A másikat Misu ette meg. A babának is adtam egvek A fiú hallgatott eddig, de itt szemrehányóan szólt közbe: — Igen. lei rossz. lei csak egvet adott Misunak. a baba nem is ett csokoládét.,. Juci hirtelen elhallgat.,tt és a Homlokomat kezdte vizsgálgatni. A vonaton való bősz- szu utamon csend volt és ilyenkor előjönnek a fialal fáida’mak. Egész utón egvedül ültem a fülkében, ráértem a gondolkodásra tenyerembe hajlottam volt a fejemet és a tenyerem kerek piros foltot hagyott a homlokomon. Juci ezt nézte. Tágra meresztette a szemét. kicsi uiiával a homlokomra bökött és határozott biztossággal ielentelle ki: — Aput is meglökte valaki, mert apjnak is piros a hom’oka A gverek kiest koponvá’ában irtózatos gyorsan társultak a gondolatok. — Ahá. tudom már!... Apu Pesten volt, anyunál volt apu ... anvu nem iölt haza? — Nem jött haza... Ez a gondolat is elszaladt, el a messzeségbe. ui főtt neki helvette. Megint magával foglalkozott, a piros foltra szorította a kezét, amit a Jóska könyöke csinált a homlokára. — Igen. meglökött Jóska... — Nem fáj? — Nem... de meglökött, hát nem szeretem. Félig öntudatlanul mondottam utána: meglökött, hát nem szeretem. A kisgyermek nagv bölcsessége szétterjedt az elcsendesült szobában. A menvezetet néztem, ahová a villanylámpa fjénve széijelfu- tó fénvkarikákat vont. mint a vizen a kavics, de ez^ a fénv. meg mellette az árnvék örökmozdulatlannak látszott. A szoba csendjében pedig még mindig keringett a Juci utolsó mondata: — Igen.... Meglökött, hát nem szeretem. A szomszédszoba faláról egv asszony kéne nézett le ránk. hármunkra. Mart közben Misu is felkapaszkodott a pamlagra, mellém. És a mi csendünk átterjedt a szomszédszobá* ba is és ott a falon, arra a kénre három szomorúság fátvola ereszkedett. TAMÁS LAJOS: Fe!oIdoz-e a gyermekünk? Sok bűnünk van, a rosszaságunk Kínnal kövezte ki az ágyunk. Azóta nincsen fedelünk. Félig alva, télig ébren Kérőizünk elmúlt, vak meséken. Bölcsességünknek magja hullt. Szétnézünk a négy világ-tájra, Azitán várjuk, tétlen lessük: Mit hoz nekünk a sors postája.. Ea a levél rózsaszínű, Bora mázzuk dús keretbe. De elégetjük, ha. fekete. S mikor nagyon hiszünk, merünk, Attól félek: feto’doz-e Bűnünk alól a gyermekünk. fi szabadulást akarom A szabadulást akarom. Hogy ne ütődiem a menyezethe Alig kinyújtott, két karom. Irigy ollók addig szabták, Nyirbálták fakó életem, Síig nem maradt csak takarónak Néhány arasznyi szövetem. Kit burkoljak be, hej, kik fáznak? Ta’án meleg a szövet másnak. Nekem megunt, szinehagyott. Egyszer... rég .. — de bobé voltam, — Belerejtcttem minden kincsem. Vigyétek most, od'adom — ingyen! | Grand Café i Berger í Astoria | a Ri32yaroK találkozóhelye Koitce | Palafs Rnclríssy r
