Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-25 / 292. (1330.) szám

4 1026 december 25, szombat ■ - ■n-.n-^-v --- •■ . -i mmnit ^*ja*i*aikymu±txav-*ni.-+*^^ ■nm nrnunwniiMnrrrai —a—■—■—— 1 ■ 1 KEMÉNY GÉZA, KASSA, Fö-utca 32-34. palota) Női szövetek, selymek, férfi kelmék, asztalnemüek, vás nak, chiffonok és menyasszonyi kelengyék nagy választékban és a legfinomabb kivitelben. Valódi perzsa szőnyegek, összekötők, ágy- és diványtakarók és függönyökből állandó nagy raktár. u PÁRISI NAPLÓ írja: Kárai Sándor. — Lárma a ködben —• A 'köd az összes kapukon, tokát CaMis- Dover és Diéppe-Newhatven kikötőin keresz­tül az éjszoka lepte alatt lépte át a francia határt, s kora hajnalban érkezett Parisba. Szokatlan és egészén fekete köd vo’t. Mire a város fölébredt, mielőtt a hatóságok közbelép­hetitek volna, a köd elfoglalt minden közteret, bevette az utcákat, lefeküdt, mint egy öreg- csavargó, a Piacé de la Concorde-ou, lábait végíiginyujtotta a Chrrnps E’ysées-n, s kitü­nően érezte magát, látnivaló, hogy estig, most már meg se moccan. Valószínű, hogy az éj­szaka leple alatt aztán megint vissza fog takarodni, hangtalanu1, ahogy jött. s visszatér Londonba, ahol szerződése van. Közben erre a napra egyplomi sötétség boruH a varosra, s azok a legöregebb franciák, ak'k erre a ködre nem emlékeztek, már kora dé’elctt izgatottan hagyták el lakájaikat, hogy fö-1- frisssits-ék az ismeretséget és fccse^hessenek egy kicsit a jövevénnyel. A köd meg­érdemelte az érdeklődést, s Londonban is dijat nyert volna, hasonlithrtó sem vo’t a közönséges ködökhöz, amik méla homályai vonták be a városok nappalait, súlyos volt, sűrű és koromfekete, mint az őrköd lehetett, amiből a világ született. Bé1 előtt tizen-egykór egész Párisiben égtek a Iámnak, verekedtek az ivlámnák és a reflektorok, s az autók és villamosok millió hangra! tiilhcttve, szirénáz­va, csöngetve baktattrk a sötétben. A kőd bemászott a szobákba és finom pókháló- abazsnrral fonta körül a villanykörtéket. Kegyetlen, gyönyörű köd volt, idegen ebben a városban, nobel 'külföldi és egynapra sztár. Megnyílik Prága legszebb szórakozó helye Restaurant Riffatüt British Dancing Paris legkitűnőbb konyhája Original American Jazz Szenzációs program Naponta ötórai tea tel:es program mai. DIRECTION TEDDY. ...... . _ ,___ E’ y napig beszéllek ró1 a, izgatottan és többet, mint a frankról. Az emberek Lassan jártak, a vendéglőkben szorongtak a menekülők, min­denki bámé szikod ott, fecsegett, amerikázott egy kicsit. Összehozza az ilyen nagy köd az embereket. Valami édes, álmos vakáció- szaga vo’t ennek a uapnr.tk. Az ilyen nagy ködben ngm vásárolnak az emberek, nem fizetnek adósságot, a soffőrök tapogatózva hajtják az autókat, s a rendőröket szőröstül^ bőröstül megette a köd. Nem hallottunk az­nap se betörésről, se gyilkosság ró1, ami meg­lepő, mert civil ember nehezen képzeli el, hogy egy jóvérű útc-pá’ló kihagyhat ilyen ziccert, mint az őrköd. Az egész feneketlen nrgy város másképed élt egy Poriig, nvnt szokott. Csöndesebben, ügyefcgyotíabban. Ery árnvalaííal, a köd egy árnyain fával csönde­sebben. A soffőrök halkabban káromkodtak, ünnep volt. * Angol jelentések, a CcV-árrm gyorsulását rebesgették egy'rfate s beígérték kósza saa- vrf.cbr.in Európa örök tavaszát. íme ery a "ér, aminek részvényeit érdernes Lenne jegyezni, s akinek fantáziája van, láthatta már pálmák­kal szennyezetten a Kárpátok csúcsait, va^y a berlini Friedrichstrassét, ahol kaktuszok buggyannak az aszfalt fölött. Európa örök tavasza, — szc-p cím, van benne valami egv versiből, egy utazási iroda plakátjából, s.ogy ujságtávirat címéből, s v»au benne valami ezentúl egy nagy vágyódásból, ami naiv, mint egy plakát, hirtelen, mint egy ujságtávirat és őszinte, mint egy vers. Én el tudom képzelni és szívesen képzelem el. Mit szeressek és minek kíván jak. örök tavaszt, ha nem Európá­nak, 'ahol annyit vánszóroftuhk ötáif ilyen f eketek ödös napokon, de ami szerencsés ■ és napfényes óráiban a le^csodá^tosabb fények­kel. tudta megvilágítani az eeész emberiség horizontját? Persze, hogy didergőink és sok­szor már néni is bírjuk ezt az ő’mos vánszor- srást tovább. De ez a fö’drész élt már nagy ködökben hosszú időket és étt már nrgy, káprázatosam szagos, friss, erős tavaszokat. A Golf-áram fog-e meggyorsulni, hogr ennék a hűlő és hüíedező .Európának uj érverést, több meleget,.tantósabb tavaszt adjon, vagy egy uj, másféle áram szakad föl ebből a föld­ből, ebből az európai létekből, ami ennek a csillagnak legemberibb lehelLete? Sötét az uiicr, dél van, s vastag a hangfogó Paris fölölt, —- különös, fojtogató nyugtalansága van az ilyen napnak, hangtalanul ülünk a ködben, a kezünk bátortalanul nyúl a telefon után, — hé, egy kis biztatást, egy angol ujságtáviratot, egy ígéretet, kimenni emberek közé, érezni egymás hangját, érintését, melegét, — csak nem elhallgatni és várni a Golf-áramra, csinálni magunktól, magunkért valamit, — mórt pontosán délben hideg van és sötétedik. * Mit csinál Páris, Európa szive, ebben a: délelőtti éjszakában, ami így rászakadt, mint-; ha a természet egy fricskát adna az üzemnek, a naptárnak, a törvényszerűségnek s a lám­pagyár tóga lóknak, akik ma reggel hétkor kezdték el este hét helyett a munkájukat? Tapogatózva járok az utcán, nem látni egy lépést, az ablakok fénye rötes és bizonytalan, az autóbuszok láthatatlanul zuhannak, mint a. nagy, vak állatok, s. reflektoraik fényét mint a csápokat me’yesztrk néhány méterre elő. : az idegen és fojtogató anyagba. Atlan­tisz, illetve maradjunk csak amellett, hogy köd Párisban. Biztatom magam, mert óvatos és előrelátó ember vagyok, hocy van még olajunk tizenhat évre, s szenünk is bizony­talan időre... A cégtáblákat nem lehet el­olvasni, nincs most se Drecoll, se fűszeres, a köd fütyül a publicitásra. A boulcvard a leg­különösebb ebben a rögtönzött éjszakában, a zöld, kék, vörös villanyguirlandok úgy lóg­nak a ködben, olyan álomszerűén, s a Kálikiora-fogpaszta e pillanatban olvashatat­lan szövegével egy eltévedt kők csillag illú­zióját kelti. A város csöndes, a forgalom ritka, egy magányos haute-parleur vijjog a, homályban, az ember minduntalan összeüt­közik embertársaival, Ősköd kell hozzá, hogy. megérintsük egymást. Mindenkit húz ez a köd, nincsen különösebb,, mint ez a támolygő séta ebben az elvarázsolt városban. Emlék­szem egy ködös napra Londonban, mikor eltévedtem a szinházbó! jövet és nem akadt autó, ami neki mert volna vágni a háborgó ködnek, idegen hotelben kellett aludnom, találomra az első hotelben, mint egy hajó­töröttnek valami sziklán, — de London már belefásult a maga ködébe, ott hozzátartozik ez a városhoz, mig ez a fényes Paris Bniggere emlékeztet most egy kicsit, mintha elaltatták volna s a természet most kloroformos me­rényletet követ el ellene. S ebben a csöndes, álmos, mákonyos kődben egyszerre elkezdődik valami lárma. Nem tudom, hol vagyok, valahol a boulevard közelében, az elvarázsolt város valamelyik útvesztőjében, s a szomszédban kezdődik ez az ideges üvöltés, lehet, hogy szerencsétlen­ség történt, vagy kikiáltottak a köd leple alatt valamit, lehet, hogy már a Golf-áram rész­vényeit jegyzi a ködbe fulladt emberiség. S mikor meglátom a tőzsdepalotát, hátrálnom kell a lárma és a fény előtt: ,-a coulisee“ nem hagyja magát, tűzoltókat hozatott, akik óriási reflektorokkal ostromolják a ködöt, a börze- tér sarkain magas létrákról öntözik a fényt a palota homlokzatára és a lépcsőkre, ahol ezer és ezer elkeseredett ember ugrál ebben a kísérteties fényben a fekete táblák előtt, vi­sít, ri'koltoz, jegyzi az olajat, a frankot és Kanada vasútrait... Ezek a „nedvésiábuok“, ahogy Párisban nevezik őket, akik esőben, hóban és fagyban is itt ágálnak a börzepalota előtt minden délben, s a „szabadforgalmat-* bonyolítják le, ahogy ezt a börzenyelv o’y szépen mondja. Ezek, csak ezek nem ijedtek meg a ködtől. A reflektorok fénye vastag sugárban csorog reájuk, mintha valami tűz­vészben sínylődne odalenn ez a csanzctt tömeg, — a börzecseugö rekedten sekong hozza. Dél van. Fáradhatatlanul küzdenek egyszerre az elemek és az amszterdami kurzusok ellen. A köd vastagon fekszik rajtuk, de nem elég erős ahoz, hogy elfojtsa a hangjukat. Érést Szlovenszkó és Pccf- karnstsHa Rusz zene értő közönségének tudnia ke!í, hogy zongora, pianínó és hangszer szükségletét csakis a szoüdfágé- ról és szakkéDZ^ttségéről elismert IOITSCH CKoSIse. Malom-u. 14.) tiangszerGz'ctében szerez- Ap .hali be, kinek üz'etében mtaden! hangszer a legszoiidal b árait és jótállás mel e1t kapható — Senkt se üljön fel h^ngzat'-s hir‘etésc’ rek, hanem zongora és pianinó vásárlása élőt láto­gassa meg a Lo tsch zongorára* tárát, hol ál­landóan raktáron vannak a belföld legliresebb gvártmányai, úgymint Petrof, Koch & Korselt Rős'er, Schó'ze stb. — Nevezett cé”- tűk do­bosa Keletszlovenszkó és Podkerpatská Rusz területén az egyedüli I épesitett szakeml er, ez a tény teljes garanciát nyu t a n. é. vevckö'onEéo' részére — Zongorafavitás, kölcsönzés hangolás — Kérjen árjegyzéket! langTMrrnrrr-nrr’ii 1 —■-■nmtUM ■»■■■■«■ Kánikulában Irta: Komáromi János Alig-délután vo-it. Délibáb remegett a pirsai távolában. De Innen, a nyárfás alól csak az ég-határ leg­alját lehetett látni, mert a fák törzsein felül erdő volt minden. És mig odakint, a forróságban, szin­te lihegett a határ, halálos neszben hallgatott a nyáriás. Darázs ee dongott sehol, minden-minden ájultan esett össze a kánikulában. Csak messziről, valahounót <1 kazlak felől felllt el idáig nagy-olykor a cséplőgép súgása. De ez a zúgás Is el-elv©szrft. Talán csak- rém-let* úgy. A zugás -iránya felől egy lováé tűnt fel. To­rony; ránt porosskált a tarlón át, egyenesen a nyárfáénak. A fiatal gazdasági tiszt volt. A pro kezű Amint az árnyasba ért a lovával, lecsúszott a nyeregből, a ezak-adök partjáig vezette a lovat e megkötötte az -egyik fához, önmaga lehevered ott a szakadék tetejére, a fűbe, alig .pár léptet a ny.irfa- . hidaosteától, mely a mélység feleit vitt át Más időben patak csobogott odalent, de most felszívta azt is a kánikula. Lovaglónadrágban bevert ott a prakszi, po­ros csizmában, könnyű kabátja tövekkel beverve, ahogy éppen jött a cséplőgép mellől. Huszonhat- éves ha volt csők, arca olyan, mint az alma s elő­szedvén ovális 73íttvkr'/(, kis bajuszát kezdte kí- pödűrlieni. Szúrósra, mint a szag. Később felpillantó.t s az urasági ház felé né­zett d sokáig, melynek piros cserepei bikámdikál- tak a nyár fás szélén s behsőhajtoll a világba. 'amclí-e, hogy ma megint co.ik erre fog el- \ leány. Feltette magában, hogy beszélni östeVmeiir-Vxidalodott édesen, nem vette ________________' » Te’fii a má.fvik \ p')J-::ez; kö­^ I» R AGAI ál A G-hJt zorg^ol-at a kn- Kéziratokat nem őrziink meg b.PorC!í;- Míir (>'íla­Ruízinazkói szerkeszt őség: Ungv ■ Teleky-) utca 5. #z. Szer k eszi Kiadja: Szlla«0v Béla d r. h llercy D-inrich Fia nyomdájában ^ A nyomásért felelős: Clian A másik prakszi pillanatra megállt a szaka­dék túlsó szólón s annyit mondott: — Piriikéről ne álmodozz, testvér. Úgyis hiábavaló. S némi káröröm is volt a hangjában. De te 63, cimbora, — .szőtt vissza félváll­ról az első prakszá. — Tudom, hogy .abba görbül­tél meg. A második p-rakszi nem mutatott sók m-egle- oet-ést, mint akinek minden mindegy úgyis. To­vább ment, az unaeági lak felé. Néhány lépés után viaszaozólt: — De én legalább nem vacakolok után. No, ég veled és barmolhullás! Távolodott, távolodott a cimbora, a szerelmes prakszi pedig ott maradt az árok tetején, félol­dali dőlve, mialatt a fogát piszkálgatta egy' ezal- maszállal. ■ , .... Azalatt, hallgatott a nyárfáé, mert csak kis szél se jött a puszta felől, .melymek lm tár kari máján hiano-talapul já-tezoU a délibáb. A fák .törzsei kör zott ki lehetett látni az elhaló távolig, hol tenger­víz vert hullámot és kergette maga magát a ezéoin- határ fölé tornyosodva., A déMbábon sokáig tűnődötsőtf a préteri e k!e1len ál! po'.a jutott cföébe. Nem volt titok töb­bé (az előbb is a szemébe mondták), hogy szerel­me* az uras-ág leányába. Sok reinóny© nem lehe­tett a prakarataalc, 'különösen azóta, hogy valami rolíOíüjfíu is feltűnt a háznál, öt hete lézengett, már itten, barátja lett mindenki, még a kát prak- eai is, 'tegezőtlő-vtszonybau volt. a leánnyal s egy­előre semuní jel sem mutatta, hogy hazafelé készü­lődne. Érezte a prekszi, hogy nem miniden ok nél­kül van jókedve az urli-clmborájánalc, tehát só­hajtott. e-^y keserveset: — Hej, vacak világ! Ahogy felrévült volna o!tűnődéséből « az ura­sági lakás felé tekintett, úgy tetszett neki, ho-ry a leány tart errefelé a nyárfás ösvényén, Mint "ír'knem minden délután máskor ifi, ha a tenntsz- pá’yára indult összehúzta a szemét, ho-ry irm vnt"mf más nőszcmály közeledik'-e a k-iAtéiy fe­lől? Hosszú mllanalig nézett Így a akkor annyit sZótt tragy felhuiulásában, maga elő susogva: J — Piriké Jött,.. A prakszi azért lett láza*, mert nagy töpreu- j góaek után elhatározta, hogy ma egy drót célzást próbál elejteni a leány előtt. Hátha csalódnék a gyunujóban ? Hiszen a leány mindig szívesen be­szélgetett el vele, különösen olyankor, ha vasár­nap-ebédre hivatalos volt a két pratezi te a kas­télyba. S most, a végső pillanat ©lőtt, miután előbb elszontyolodott kisső, szeretett volna feluj- jongamt. Mert egyedül jött a leány. Jött. A járása volt a legszebb © a prakszáriak íel- dobbant a saiw amint látta közeledni, egyre kö- zeá'sdni. Egyenes, büszke tartásban lépegetett a gyalogösvényen, ra’l It volt a jobb kezében s amint egyszer-kétszsr felcsapott vele a levegőbe, megvillant a bamára-edzatt karja, amelyet szaba­don hagyott a kurta ujj s megvillant alulról egy- egy fodor szól. Fehér vászonruhában jött, tennisz- c'.pőben. A teuniszpálya felé tarthatott, mint csak­nem minden délután. A prrJkázn félkönyckre bocsátotta fejét s nem mozdult. Arra gondolt, hogy a leány alig ha há­rom évvel fiatalabb nála: éppen hozzávaló lehet­ne. E gondolattól elkeseredett, mert olyasféle sej­tés kezdte gyötörni mégis, hogy praksmdárdának alighanem igaza volt. amikor azt ajánlotta neki, hagyjon fel minden számítással. A Leány közel volt már a hlda-cákáboz, mire a prakszi is föíocsudott. Ha már le kellett monda­nia róla, feltette magában, hogy legalább egyszer elbeszólgót rűég Vele » kigyönyörködi ínagőtt laenn© utoljára. Felállt, odalépett a lóhoz, megveregetté a nya­kát, aztán háttal fordult neki e fűlikézzei a söré­nyébe fogózva, várta a leányt. Mert ahogy igy szembefordult vele, megérezte valahogyan, hogy a leány sohasem lehet az övé. Nem, nem! Valósá­gos merénylet volna még a puszta feltevése fe. A leány akkor lépett rá a hidacskái-a s a prak-sai megbillentett© kalapja keskeny karimáját: — Kezét csókolom, Piriké! A leány kis mosolyra húzta össze a szóját 8 Jószivvei biccentett hozzá: r— Jóm pót. Józsi! Ügy látszott,' tovább akar menni, de akkor gendol-’iiatott .válómét. Marí n-c'-inri t-'-'ovázá© után thegallf s a pnaksáírn nézett. Inkább kíváncsian: — Várt? — Vártam, Pirik©, — » remegés érzett a hangján. A leány nem felelt. Fólrekapta a szemét, a hid karfájához lépett s köt karjával rákönyökölt könnyödén. Leteikintett a mélyfitégbe s fehér vá­szonruhája aközben ki feszült keveeet a két apró mellén. A pratezi 1© nem vette szemel a leányról és ahogy elnézte fgy a kiskorityo? barna haját, meg a komolykodva leeresztett félarcat, amelynek bronz-színe volt a naptól. — azt hitte, fel fog jaj­gatni. Nézte a leányt, nézte szivszakadtan. Egyszer aztán felpillantott a leány is és nyílt barna szeme zavaros lett. Beszélni kezdett fá­radtan : — Azon gondolkoztam éppen, hogy milyen szomorú igy Mint ezt a patakot. Kiszáradt, nem hallani a csörgését, amely mellett annyiszor el­tűnődtem azelőtt. Hová lett, Istenem! Hiába töp­reng rajta az ember, mert a poros meder hallgat. Nagyon hallgat, A prateai annyit mondott rá halkan, mintha most kezdene ébredezni vak ml régi-régi álomból: — Nekem is épp az járt az eszembe, Piriké'. Itt már szcmbeaálltafe. A leány Ismét rátalált a hangjára. így kezdte: Az előbb azt mondta, hogy várt reátn ... — Vártam. Piriiké. De coak vártam. E pillanatban csodálkozva vetette fel fejét a leány. Nagyon szép volt igy: —• Miiért csík várt? — Tudom Is én, — válaszolt keserű köát’an- bcósőggcl a fiatalember s uicgslmogattn a ló nya­kát. — Ősink úgy... De a leány nem hagyta. Belekötött: — Meg kell mondania! Akarom! Ha csak egy ceefjoet szeret, azonnal meg fogja mondani’ A prakszi elnézte a leányt s hirtelen cs-;k mosolyogni próbált, amikor látta, hoey ők5'he szőrit.,ja a keskeny -kezét s minden ©adnál nkirtto- «nn üt egyet a hiidicska karfájára. Nem vott már leveri a orakszf, ellenkezőleg: gyönyörködnie kel­lett a leányban. A leány most már követelőzött. Felvetett fej­jel, dacosan. Egy váratlan mozdulattal aztán Csz- Kzet ott© a kczitt: — Ha csak egy cseppet szeret- Józ»í .. — Hiszen éppen ©z a baj, Piriké! — vág! i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom