Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-22 / 290. (1328.) szám

6 '*HiSí!G$Í-JV\&$fcAR.-HÍRTjAt> 1926 december 22, szerda. I ögsemta Szerda | j i jjj| pj || i g A prágai mozik műsora: \ 'Adria: Fekete fajzat. ■ Avion; Ben Húr 9-ik hét R. Na varró. Hvezda: Potasck é Perlmutler, vígjáték. Koruna: Királyi szerelem (Lucy Dóráin). j Kapiioi: A csavargó (Harrv Langdon). Lucerna: Bálor szivek. Svelozor: A fiatalság szenvedélye. IVran-Urania (német mozi): Hajósok a dolgán. Julis: A Moulin Rouge királynője. Főszerep- ő: Mady Chrisliana. Az első sinnélküli vonat Németországban Németország első sinnélküli vonatiát a napokban állították üzembe Hamburgban, ahol az éjjeli forgalmat bonyolítja le Hamburg, Harburg és Bergeőorf közölt. A ciklon pusztítása az Egyesült Államokban Áz írástudó Mikulása* vagy: bajnak van a kultúra Rousseau nagy jelszava: reloumons á la natúr, megteremtene már a maga egész irodalmát, oly sok és hosszú vitára adván eddig is alkalmat. Mi­kulás-este óta csekélységemnek is alkalma lett egy szerény, családi, de annál hatásosabb érv-fegyvert adni azok kezébe, akik azt vallják, hogy a kultúra csak bajnak van, az emberiség boldogabbik ideje as volt, amíg nem ismerkedett meg a kuliura ké­nyelmet adó, de nyugalmat elvevő áldásaival. A kis, de tanulságos história színhelye háló­szobánk heverője s az aszal szemben levő, udvarra ,, ’ . ,, . , , , néző ablak, szereplői: Rév Babszi urhölgy, jelen- . Borzasztó vihar dühöngött a napokban az Egyesült Államokban. A hatalmas erejű lég a gilszécsi katolikus elemi iskola másodéves ciklon öt perc alatt teljesen^ elpusztította. Arkansas egyik városát. A várost csak a ro~ hatlgatőnöje, valamiképpen öccse, & közismert eltakarítása után lehet újból felépíteni* ami ismét hosszú hónapokon át tartó mun­iSándor, aki elsőéves óvodista lenne, de mdsodnap kát igényéi. megszökött az óvodából nyelvi nehézségek miatt $ azóta cukrozott marcipánnal sem lehel a kultúra felé csalogatni. Idő: Mikulás-este 6 óra, hangulat: dhilatos, remegő csend. Irodalmi apróságok jutalmazottak ne gúnyolják ki az egész világ színe előtt a legnagyobb világ-díj felelőseit s a követ­kező december 10-ék talán jobban meg fogják kö­zelíteni Nobel végakaratát, mint a parádénak szánt negyedszázados jubileum. —■ A komáromi katolikus iskolák ünne­pélye. Komáromi tudósítónk jelenti: A ko­máromi katolikus iskolák tanulói szegény társaik felsegilésére nagyszabású karácsonyi ünnepélyt rendeztek a Legényegylet színház­termében, mely zsúfolásig megtelt közönség­gel. A 120 tagú énekkar fellépése valóságos szenzáció ereiével hatott. Az énekkart Vaskő Imre igazgató vezényelte. Majd két kis kará­csonyi alkalmi színdarabot adtak elő a kis ta­nulók zajos tapsokat aratva. Az előadást hét­főn délután meg kellett ismételni. — A gölnicbányai InaTos-társaskör közgyű­lése. Gölnicbányai tudósítónk jelenti: Az Iparos- társaskor december 19-én tartotta meg rendes évi közgyűlését Antony Lajos gyáros elnöklete mellett. A rendes napirend lelárgyalása után a j száinvizsgá’óbizoltságba beválnsz'ofták Peter Jó­zsef, Kirschner Mihály és Ménnél Károly tagokat. — Halálozások. Ziegler Nándor, a buda- 1 pesti Isárcsarnok komáromi származású igazgatója, 64 éves korában Budaipesten el­hunyt. — Horváth Ferenc komáromi mészá­ros és hentesmester, a város 1. arostársadal- • mának egyik legbecsülteb-b tagja, szombaton délután P"1 éves korában hirtelen meghalt. — Lolkészbeiktatás Heténybcn. Komáro­mi tudósitón’ jelenti: Vasárnap iktatták be Zsemlye Lajos ref. lelkészt a hetényi egyház- kö; 'g lelkészi tisztébe. — beiktatást Soós Károly egyházmegyei főjegyző, bucsi ref. lelkész végezte, utána az uj lelkész mondott n; w/szabású székfoglaló beszédet. Galambos Zoltán a losonci teológia tanárainak és hall­gatóinak üdvözletét tolmácsolta Zsemlyének* mint az akadémia egyik volt tudós előadó­jába1 — Lelkészbeiktatás Csilizpatascn. Komá­romi tudósitóink jelenti: Kiss János reformá­tus lelkészt most iktatták be ni hivatalába Csilizpatason nagy ünnepség°k közt. A beik­tatás szertartását Galambos Zoltán komáromi lelkész végezte. Tudniillik pár perccel ezelőtt jött be apuka az udvarról s kedves gyermekeim igen jól hallot­ták, amikor az ajtóban állva búcsúzott apu a Mi­kulástól A jól sikerüli és atyai ravaszsággal meg­játszott jelenül után elfogódoltan bontják ember­kéim a cipőben megtalált két égi eredetű skatu­lyát. Nagy, elfogult csend uralg a hálószoba sez- lónján. Aztán ujjongás, amikor a felnyitott dobo­sok előadják édes tartalmukat. Lessük őket mész- sziről s meglelik a szivünk édes, a földön egyet­len tiszta boldogsággal: a gyerekeink örömével... Sándor ur beszélni kezd, alig áll be a szája, hogy „üde anulca, én jó voltam, szerei engem a Mikulása bácci“. S a sok beszédben egyszer csak feltűnik, hogy a Másik, az csak tartja a kezében a pralinés zacskót és nem szól egy árva szól sem. Csendesen a hátuk mögé lopózik szőkébbik 'szülőjük, lesvén a nagy hallgatás okit. Egyszer csak lálom, hogy könnyes a szeme. Megnézem már, mondok, mi az? Hál Babszi rózsaszínű muta­tóujjával vonalakat húz a papírzacskón. Sorokat húz alá. Nevezetesen, a zacskóra rá van nyomtatva, hogy „Rosenberg Bernéi fűszer- és csemege keres­kedése Secovce." írástudó Ember tehát ezt betűzi olyan nagy figyelemmel! Elakad bennünk a lélegzet. Tyiih! Bizony erről megfeledkeztünk. Hiszen írástudó, a •másodéves iskolás, már mindent el tud olvasni. El ám, meg is fordul, meg is szólal, imigyen hang­zik pellyegö szava: — Apuka, hál Mikulás bácsi is Rózenberg- nél vásárolja a csokoládét és cukrot? A történet maga eddig van. Csak a morálja van még hátra. Mert ét ugyan magyarázhattam még, hogy hiszen* a cukor, az az égből van, csak­hogy a nagy útban beleakadt a Mikulás zsákja egy csillagba, kilyukadt, aztán itt Rosenberglől kellett kis zacskókat kölcsönöznie. Ezt ugyan Sándor, a nagy Farizeus elhitte és boldogan gyö­möszölte tovább is a kis piros lyukba az égi pra­linét, írástudóról azonban láttam, a malomkerék- szemek elárulták, hogy ezt a költői, de nem egé­szen plauzibilis magyarázatot hiszi is, nem is. Ha azonban valaki megint azt fogja mondani, hogy a kultúra boldogabbá teszi az emberiséget, csak rá fogok mulatni az IráslvAó, a Farizeus és a Miku­lás meg a Rosenberg esetére s akkor aztán, azt hi­szem, egyszeribe le lesz szerelve az ellenvélemény. Rév József dr. Ki a tizenkét halhatatlan? Rudyard Kipling a Royal Sociely egy bankettjén tósztof. mondott s úgy nyilatkozott, hogy 2500 óv óta legföljebb 12 író lett igazán halhatatlanná. Kíplingnek ezt az elszólását a Newyork Times kézbevette, körkérdést intézett 15 tekintélyes íróhoz, hogy kiket tartanak ók a 12 halhatatlannak. Az ország-világszerte híres 15 író a következő volt: Amerikából: W. R. Bonét, Lona Gale, Heinrich W. van León, George Haven, Putmann, Ellery Sedgwich és W. A. Wh'le; An­gliából: Arnold Bennet, Chesterton és J. St. Loe Strachey; Franciaországból: Jaques Bainville és M. Prevosl; Németországból: Georg Kaiser, az olasz G. Forr erő, a spanyol Blasoo Jbanez és a svéd Helmer Key. A szavazatok sorrendjében a 12 halhatatlan a következő: 1. Shakespeare (13 szavazat), 2. Dante, 3. Homeros (11—11), 4. Vergi­lius (9), 5. Balsac, 6. Cervantes, 7. Goethe (7—7), 8. Moliére (6), 9. Pláto (5), 10. Dickens, 11. Vol­taire (4—4), 12. Milton (3). — Shakespearera csak Ferrero és Kaiser nem szavazott. Kaiser azt irta: „Én csak két halhatatlant ismerek, Plátőt és Nietzschét. Ha egy magános szigetre száműznének, ezek müveivel teljesen megelégedném!44 — Szava­zatot kaptak még: Victor Hugó. Horatius, Rabelais, Sophokles, Euripides, Aischylos, Tolstoj, Racine, Thukydides, Aristoteles és Chancer. — A Newyork Limesnek nagyon rosszul esett, hogy bár a szavazó bírók nagy része amerikai volt, Whifmann és Ed­gár Poe kiszorult a halhatatlanok közül. — Min­denesetre érdekes játék a halhatatlansággal, váj­jon kit Ítélne halhatatlannak nem az írók gemm­ája, de a közönség plebiszcituma? Heine és a milliómosok. Heinénak két mil- liómossa! akadt dolga életében. Az egyik Heine Salamon, a költő nagybátyja volt, |;y gazdag ban­kár, a másik egy Rolhschild báró. Heine & „Buch dér Lieder“-t, mely biztosította a költö nevének halhatatlanságát az egész világon, amely a német költészet győzelmes tanuságtéteie, nagybátyjának, Salamonnak ajánlotta. Talán azt remélte, hogy az öreg snórer megnyitja bankótól duzzadó bugyel- lárisát s élet járadékot ad neki. Ha megtette volna! — Legalább is hasonló értékű könyvvel gyarapit- hatta volna a német és a világirodalmat. Ám Sa­lamon biztosan azzal vigasztalta magát, amivel minden gazdag ember, hogy a zseni álverekszi magát az életen, mert mikor a bürőban, egy erős üzleti nap után megkapta a könyvet, rezignáltan sóhajtott föl (persze megfelelő német zsargon­ban): ,;Nü, ho tonulta vona volomit a purec, mastand nem khellene nekie khünevet Írni, de vezetni!44 — Egyszer meglátogatta Henriket Sala­mon bácsi Pdrisban. „Nii, — kérdezte tőle, — ked­ves öcsém, te még mindig nem csinálsz semmit?" „De bácsiként, — felelte az, — én könyveket írok!" „Na, ondom, hogy még mindig nem csí- ’ nálsz semmit," — Rotschildnak sem volt jobb vé­leménye a poétákról. Egyszer haragosan igy fa­kadt ki egy társaságban: „Ugyan, hagyjanak ne­kem békét a sok költővel és piktorral. Ha akarom, tucatszám összevásárolhatom őket!" — Heine, aki együtt volt vele, igy felelt: „Az lehet, de ha meg­veszi őket, hogy akar túladni rajtuk Jő haszon­nal?" — Egy másszor Heine azt kérdezte a báró­tól: „Hogy van, báró ur?" — „Megbolondulok!" panaszkodott a pénzeszsák. — „Azt nem hiszem addig, a fing a pénzét nem hajigálja ki az abla­— A madridi francia követ autóbalesete. Párisbél jelentik: Madridi jelentés szerint PereMi de la Rocoa-t, Franciaország madridi nagykövetét autóbaleset érte. Szombaton éj* jel Sevilla mellett a nyílt országúton autója összeütközött egy teherautóval. A követ meg­lehetősen sulvos sérüléseket szenvedett ar­cán és balkezén. Lányának, aki mellette ült, az ijedtségen kívül nem történt semmi baja. A teherautó vezetőle fején és mellén súlyo­san megsebesült. A szerencsétlenül jártak reggelig feküdtek az országúton, miután az éjjel több autó nem haladt arra keresztül és u legközelebbi heJvséar ben nagy távolságban van a baleset színhelyétől. Csak reggeli ki­lenc órakor vitték be a nagykövetet egy se­villai szállóba. A követ állapota nem ad ag­godalomra okol. . kon!" maliciőzuskodott Heine. —- Vajjou gondol- lák-e a világ hatalmas pénzurai, hogy nevüket csak azért őrizte meg az emlékezet, mert lenéztek egy éhező poélaembert? Nobel végrendeletének meghamisítása. Nem­régiben foglalkoztunk részletesen a „NobeldijjalV Nobel Alfréd, svéd kémikus nagylelkű hagyomá­nyozásával .abból az alkalomból, hogy az irodaim: dijat az alapítás 25. évfordulóján Iíernbard <baw- nak, a 70 éves nagy angol Írónak ítélték oda. Be­járta a lapokat annak a híre is, hogy Shaw a nagy' díj ráosztását meglehetősen cinikusan figadia, ki­jelentvén, hogyaz utolsó években semmit sem irt s valószínűleg azért kapta meg a jutalmat, az is köztudomású, hogy Shaw a dijat nem fogadta eb, de visszaadta a svéd akadémiának a svéd és angol irodalmi kapcsolatok kiméiyitése céljára. Maga ez az eset minden bizonnyal sok * omolv emberben visszatetszést szült b valahogy az az ér­zése támadt ..z embernek, hogy a dij körül, moly a világ leghatalmasabb ilyfajta alapítványa, va­lami nincs egészen rendjén, a nagylelkű alapító­nak semmiesetre sem leh .tett az a célja, hogy ala­pítványából valaki gúnyt űzzön, még ha az a va­laki a világ legnagyobb élő szatirikusa is. A P. T. hasábjain Ingeborg Seldler foglalko­zik a kérdéssel és kifejti, hogy a hibát a svéd ki­rályi akadémia Nobeldij-bizotlsága követte el, mely a nagy hagyományozó végrendeletét megha­misította. Nobel Alfréd alapgondolata ugyanis az volt, „hogy az álmodozóknak az életét megköny- nyitse", hogy az igazi zsenit megkímélje az élet­tülekedéstől, mely képes a tehetséget elfojtani. Tehát — br a végrendelet a „Höchstle'stungot", valami igazán nagy alkotást kiván dija odaítélésé­nek föltételéül, de ott van a másik föltétel is, hogy a megjutalmazandó zseni ne legyen „beér­kezett", ne legyen olyan j'mcdban, hogy a nagy- dijra nincs többé szüksége. A kettős feltételre megvolt Nobelnek a különös, mondhatjuk, lírai oka. Nobel ugyanis nehéz és küzdelemteljes ifjú­ság után, nagy találmányával hajólörötten állott egyedül a világban, mert nagy gondolatát tőke hiányában nem tudta megvalósítani. Sőt. mikor egy merész lépéssel arra határozta el magát sok kilin­cselés után, hogy egyenesen III. Napóleonhoz for­dul találmánya financirozása végett s tőle meg is kapta a heler^argí vegyi gyárihoz szükséges alap­tőkét, uj csapás érte, két évre rá gyára levegőbe röpült, 21 óvea öccse életét vesztette, apja megbé­nult a robbanás következtében. Nobel jól tudhatta tehát, mi az, újra kezdeni valami nagy dolgot szegényen é9 vigasztalanul. Mikor aztán megjött a nagy aratás s Nobel­hoz ömlött számolatlanul az . rany, csoda-e, hogy gylilölto s minden erejével azon volt, hogy a láng­eszű kutatókat megkímélje az élet megbénító sú­lyától, a reménytelen szegénységtől. A Nobeldíj döntőbírósága tehát teljesen hely­telen utón járnak, mikor öreg embereket tüntet­nek ki a nagy jutalommal, az alapító célja nem a jutalmazás volt elsősorban, de segítés, fiatal, sze­gény, tehetséges emberek életútjának egyengetése. Az igaz, hogy a fuldokló zseniket sokkal nehezebb megtalálni a nagy világban, mint az emberek fö­lébe nőtt kész szellemóriásokat, de ezt n munka­többletet valószínűleg vállalni fogják a jő „Preis- richterek't ha másért nem, azért is, hogy a meg­Háziasszonyok figyelmébe! ConHserie KOLUMBIA, cukrászda Baáská Bysiríea, Sztcvecszkó, ajánlja naponta frissen készült special süteménveit. nevezete­sen , KolumÍ!ÜH“ vegyes süteményt Egy doboz ára csak 20 boronse. Gyözöd-'ön me* a „Ko'umbiau linóm sütemény gyártmányairól. Szétküldés mindennap postán, alánvét mei'eit Martinka István cukrász. — Magyar katonák karácsonya Prágában. A Prágában állomásozó evangélikus vallásu magyar katonák megható templomi ünnepség keretében ülték meg tegnap délután karácsony ünnepét. A katonai lelkészi hivatal nemzetiségi különbség nélkül gyűjtötte össze a Márton-lemplomban az evangélikus katonákat, az ünnepségen azonban polgári hivők is részh’ettek, köztük számos ma­gyar is. A szószék mellett karácsonyfa tündöklőit, melynek tövében a katonáknak szánt ajándékok feküdtek halomban. A zeneszámok és a cseh- nyelvii beszédek után a jelenleg Prágában kato­nai szolgálatot teljesítő Ruszka Zsigmond-gánód lelkész lépett a hallgatóság színe elé és csengő magyar nyelven felszólította híveit a „Krisztus Urnák születését44 kezdetű karácsonyi dal elének- lésére. Az elárvultság elfogódottságával és re­megve szárnyalt a puritán egyszerűségű régi ma­gyar vallási ének az évszázados huszita templom falai között. Az ének után Ruszka tiszteletes nagy­hatású és magasröptű beszédet intézett a hívők­höz, amelyben a karácsony-este jelentőségé! fej­tegette. Az ünnepség végén ajándékokat osztotíak szét a katonák közölt. A magyar katonák magyar nyelvű vallási iratokat is kaptak az idegenben eltöltendő karácsony-est emlékére. A kcresztényszocialista párt felhívása a nagyközönséghez. Az országos keresztény- szocialista párt az uj esztendőtől kezdve a párt hivatalos lapja gyanánt Magyar Néplap címmel egy uj hetilapot ad ki. A lap felelős szerkesztését Vámossy Pál dr. vette át s a lap szellemi irányítása az országos központ által történik. Az országos keresztényszocia­lista párt ezúton kéri fel a nagyközönséget* hogy ezt a nemzeti és vallásos érzést ápoló néplapot előfizetéssel és előfizetők gyűjtésé­vel támogatni szíveskedjék. xx A Brolini: Az állatok világa, nemcsak tudo­mányt ad. hanem magát az életet, ezért vegye meg. I fímmíuB Rtaha 11, Jindnsská 16 szállit’a önnek az igazi kéz­zel varrott budapesti cipőt * ,. _________________________________- I

Next

/
Oldalképek
Tartalom