Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)
1926-12-18 / 287. (1325.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszlcói ellenzéki pártok Főszerkesztő: polÍtÍk(lÍ nCLpilcLpjCL Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská uiice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha A német krízis A most uralmon lévő német kormány, amelynek élén az a Marx áll, aki először kezdte meg praktikus módokon a franciákhoz való közeledést s amelynek külügyminisztere az a Stresemann, aki az ellenkezés özönvizében, a napról-napra megújuló merénylettervek fenyegetése közben mégis keresztülhajszolta, hogy a Dawes-terv vaksággá váljék a lordoni szerződésben, hegyi- Locarnó, Genf, Thojry és másodszor is Genf kemény lépésekkel vezessenek az általános európai megnyugvás és béke felé, ez a világbékés Marx-Strese- mann együttes azt a pillanatot éli, amikor a bukás másodpercrcl-másodpercre bekövetkez- hetik. Mi, akik csak távolról figyeljük a spree- parti vajúdást, igazságtalanságnak és a tuldif- ferenciáit parlament újabb csődjének tekintjük azt, hogy ez a berlini kormány — akár megbukik, akár nem bukik meg — ily végzetes nehézségek közé keveredik, pont a legújabb nagy genfi béketett után. Tagadhatatlan, hogy a nehézségek okozói ez alkalommal a szociáldemokratáit voltak. Hogy indokolatlanul cselekedtek, azt még közvetlen baloldali szomszédjaik, a demokraták is belátják és komoly szemrehányással illetik a hatalmas munkáspártot. Nem szabadott volna egy narancshéjon elcsúsztatni ezt a kétségtelenül baloldali szempontból is hasznos kabinelet. pedig hogy narancshéjon csúsztatták el, az az eseményekből több mint világosan kitűnik. A Marx-Stresemann-kormány a leg- uaivább igyekezettel fogott hozzá a külügyminiszter diadalmas genfi hazaérkezése után a régóta esedékes kormányrekonstrukció végrehajtásához és ahhoz, hogy megteremtse a szociáldemokraták, a demokraták, a certrum és a német néppárt egységes frontjából álló úgynevezett nagykoalíciót, mely kellőképen hordozhatta volna a birodalomnak mind belpolitikai, mind külpolitikai elhatározásait. A koalíció jobb szélén álló német néppárt tagadhatatlanul akadékoskodott. Nem volt hajlandó a szociáldemokratákkal együtt dolgozni. De meg kell gondolni, hogy a párt ezt a határozatot még a teljhatalmú vezér: Stresemann hazaérkezése előtt hozta, úgy hogy nagyon közelfekvŐT ok látszott, hogy a külügyminiszter hazaérkezése után személyes befolyásával lehűt; a szélsőségesek ágálásait. Ez valóban meg is törtért. A szociáldemokraták azonban nem maradiak a bölcsen toleráns magatartásnál, hanem hasonló vehemenciával, mint a Stresemann-né-küli néppárt, maguk is szélsőséges határozatot hoztak. Előbb mondjon le Marx és Stresemann, azután tárgyalhatunk, mondották. Magától értetődik, hogy a sine qua non elolt Marx ék nem hajolhattak meg. Fölvették a nyílt harcot a szociáldemokratákkal, azaz azzal a párttal, amelyet tegnap még őszintén és nyiltan meg akartak nyerni. Sokaidemann szocialista vezér a birodalmi gyűlésen ádáz gyűlölettől csepegő beszédet mondott a kormány ellen. Mi lett a következmény? Hogy Marx meg Stresemann pozíciója megingott, a polgári pártok pedig undorral fordultak a csúnyán akadékoskodó baloldal felől a jobboldal felé. A nagy koalíciónak beállton yod ott. Nem lehetetlen, hogy Hindeuburg nyomására Westarp gróf, a nemzetiek vezére kap megbízatást, vagy ha Marx és Stresemann mégis megmaradnak, akkor végleg búcsút mondanak a baloldalnak, a kis demokrata pártot kidobják s biztos polgári koalíciót teremtenek. így hát Németországba is eljött az európai parlamenter izmus legújabb általános hulláma, a polgári koalíció. A szociáldemokraták ügyetlen és tulrvehemens föllépésükkel itt is elvetették a sulykot. A lényeg ma már nem az, vájjon szociáldemokratákkal-'e vagy Berlin, december 17. A belpolitikai helyzet még minőiig megoldatlan. Annyi bizonyos, hogy Scheidemann beszéde után a nagy koalíció végérvényesen eltemetettnek tekinthető. Ha a kormányban a szociáldemokratáknak már az a kívánsága is nagy megütközést keltett, hogy az újabb koalíciós tárgyalások előtt mondjon le a Marx—Stre- semann-kormány, úgy a megegyezés minden lehetőségét elvette a szociáldemokrata párt vezérének tegnapi állásfoglalása, melyben nyiltan számos visszaéléssel vádolja meg a kormányt és a kormányzásban résztvevő polgári pártokat. Az már mindegy, vájjon a szociáldemokraták bizalmatlansági javaslata megdönti-e a kormányt, vaarv pedig a német nemzetiek bevonulásával sikerül ezt a javaslatot egyelőre elutasítani, a szociáldemokratáktól a német néppártig terjedő nagy koalíció megteremtésére többé nem kerülhet sor. A középpártok számára más megoldás nincs, minthogy a német nemzetiek felé forduljanak és a kormány többségét tisztán jobboldali vagy legjobb esetben polgári pártokkal biztosítsák. A demokraták semmiesetre sem lépnek a jobboldal felé vezető útra s valószínű, hogy teljesen kivonulnak a kormányból. A katolikus centrumban szintén nincs meg a hajlandóság, hogy jobbfelé induljon. Habár egyes vezérek mindent elkövetnek, hogy a párt képviselőinek zömét más belátásra bírják. A centrumnak nagyon az emlékezetében van még a német nemzetiek Luther-támogatásia s emlékeznek rá, menynyire lehetetlenné tette a szélsőséges jobboldal kormányzata a centrum törekvéseinek megvalósítását. Éppen ezért a helyzet teljesen zavaros. Hindenburg köztársasági elnök, aki a Marx-kormány bukása vagy visszalépése esetén természetesen ismét Marxot bízná meg az uj kormány megalakításával, tegnap egész nap a parlamenti helyzettel foglalkozott. A kormány Külz belügyminisztert bízta meg az elnök informálásával s a belügyminiszter tegnap kétórás előadást tartott Hindenburg palotájában. A Lokalanzeiger értesülése szerint Hindenburg fogadta Westarp grófot, a nemzetiek vezérét is. Ma délelőtt a kancellár jelent meg az elnöknél, majd ismét Westarp gróf került sorra. Általában úgy hiszik, hogy az elnök a német nemzetiek kormánvbalépése mellett foglal állást, lo igyekszik Westarp grófot, főleg a külpolitika terén bizonyos engedékenységre bírni. E munkájában feltétlenül az alkotmány értelmében jár el, mert hiszen a legnagyobb ellenzéki nárt elnökével tárgyal az uj kormányról. Westarp gróf csak abban az esetben vállalná a kancellárságot, ha komoly kilátásai volnának a kormányképes polgári kabinet összeállítására. nélkülük* hanem az, vájjon tartható lesz-e Stresemann és vele a német külpolitika mai békés iránya. Mert ha a nemzeti párt keTÜl uralomra Berlinben, akkor bizonyos, hogy a német külpolitika, legalább is kelet felé, megváltozik. A germán nacionalisták szerint jó, a nyugati határok és Elzász ügye egyelőre el vaunak intézve, de nyílt a keleti front és Lengyelország belsőleg gyenge! Hogy pedig ezt a lehetőséget Lengyelországban is nagyon jól ismerik, annak bizonysága Pilsudski tegnapi váratlan szejml beszéde (mely Németországban is őiriáisi feltűnést keltett) s melyben a lengyel marsai a költségvetés 33 százaPillanínyilag erre persze nincsen kilátás s igv Westarp kancellársága még nagyon is kétséges. A német néppárt mindent elkövet, hogy közvetítsen a mostani kormánypártok és a német nemzetiek között, de mint említettük, a centrum, amelyé a döntő szó, egyelőre tudni sem akar a jobboldali kormányról. Ha a centrum nem egyezik bele a jobboldali koalícióba, akkor tiszta jobboldali kormány jönne, amely a német nemzetiekből, a néppártból, a bajor néppártból és a gazdasági egyesülés pártjából állna s kisebbségi kormányt alkotna. Ennek a kormánynak akció- képessége a centrum magatartásától függne, melyet esetről-esetre kellene kivívnia. E kérdésről különben ma délelőtt tárgyalások folytak, de pozitív eredmény a megoldásra nem mutatkozott. Ha a tisztán jobboldali kormány Westarp gróf vezetésével lehetetlennek bizonyul, akkor esetleg szó lehet az úgynevezett weimari koalícióról, vagyis tiszta baloldali kormányról, amelyet a szociáldemokraták. a demokraták és a centrum alkotnának. Ebben az esetben viszont minden a német néppártól függne. Scheidemann beszéde persze igen megnehezítette ennek a weimari koalíciónak létrejöttét, mert a centrum a tegnap történtek után semmiképpen sem hajlandó többé együttműködni a szociáldemokratákkal. Nincs menekvés! Berlin, december 17. A ma délelőtti pártértekezletek után biztosnak látszik, hogy a Marx-Stresemann-kormány nem éli túl a birodalmi gyűlés mai ülését. A szociáldemokraták bizalmatlansági indítványát a ház valószínűleg el fogja fogadni. Marx kancellár ma reggel megjelent a köztársasági elnöknél s igen nesszimisztikusan nyilatkozott a helyzetről. Hivatkozott a jobboldali és a baloldali sajtó hangjára, mely kizárja, hogy a kormány mai formájában fenmaradhatna. A kabinet kibővítéséről sem lehet most szó. A német néppárt befolyásos tagjai mindent elkövettek. hogv a német nemzetieket megnyerjék, de egyelőre sikertelenül. A német nemzetiek a mai birodalmi gyűlésen semmiesetre sem tartózkodnak a szavazástól, úgy hogy a szociáldemokraták, a német nemzetiek, a kommunisták és a fajvédők bizalmatlansága el fogja söpörni a kisebbségi kormányt. A német nemzetiek azzal a követeléssel léptek fel. hogy a német centrum a jövőben támogassa a nemzetiek eljövendő kormányát. Ez esetben hajlandók megmenteni Marx kabinetjét. A centrum azonban semmiesetre sem hajlandó megtenni ezt az ígéretet. A bukás Berlin, december 17. Lapzártakor jelen tik: A bizalmatlansági indítvány sZavazásra- bocsátása előtt a német nemzetiek bejelentet ték, hogy ők js az indítvány mellett fognak szavazni. léhát kitevő katonai büdzsé védelménél nyiltan kijelentette, hogy Németország részéről mindemre el kell készülni. S közvetve e keleti tervekről emlékezett meg Scheidemann is tegnapi beszédében, amikor a német és az orosz municiógyárak nagyarányú titkos ösz- szeköttetéseiről emlékezett meg. Bizonyos, hogy Westaup és a balti grófok németországi kormánya agresszív magatartást jelentene Lengyelország ellen. Éppen ezért a szociáldemokratáik a saját intenciójuk ellen cselekedtek, ha hatalomra engedték az ő értelmükben vett békét megsértő német jobboldal*. A bizalmatlansági indítvány mellett 249 képviselő, ellene pedig 171 szavazott Ezzel a többi indítványok ol is estek s a Marx-kor mány megbukott. A kormány tagjai azonnal elhagyták az üléstermet. Az elnök a bjrodal mi ülést január 19-ig elnapolta. Marx birodalmi kancellár azonnal Hindenburg elnök höz sietett s benyújtotta a kormány lemondását. A birodalmi elnök felkérte a kormányt, hogy az uj kormány kinevezéséig maradjon helyén. Garibaldi fogva marad Páris, december 17. A rendőrség tegnap ismét házkutatást tartott Garibaldi nizzai villájában. Ez alkalommal az autógarázs.egyik elzárt helyén nagy fegyverrakományt leltek. Több száz kézigránát és több ezer töltény mellett busz fegyvert s nagyszámú revolvert találtak Ezek után Garibaldit tiltott fegyvertartásért is felelősségre vonják, úgyhogy szaba- donbocsátására most már egyáltalán nem lehet gondolni. — ■ ■■ ■" ———i— ■ — 11 Erősödik az elzászi autonómista mozgatom Páris, december 17. Az Echo de Paris párisi jelentés szerint jövő szombaton Strass- burgban „Die Volksstimme“ címen uj autonómista napilap indul, amely úgy látszik igen nagy pénzforrások fölött rendelkezik. Az uj vállalat Strassburg-Neudorfban kiválóan felszerelt modern nyomdát rendez be és a gépeket utolsó darabig Németországból hozatja. Mivel a nyomda egyelőre nem kész, a lap a „Zukunft“ nyomdájában készül. Az Echo de Paris szerint az uj vállalat a pénzt az utolsó fillérig Németországból kapta. A szovjet koszomfa Pasics ravatalán Belgrád, december 17. A belgrádi lapok csak must adnak hirt arról az érdekes epizódról, amely Pasics Nikola temetése alkalmával lejátszódott és amely eddig nem került nyilvánosságra. Amikor Pasics Nikola holtteste még ravatalon feküdt tömegesen helyezték el a ravatal körül a koszorúkat, egyszerre egy nagy friss élővirágokból álló, vörösszaliagos koszom tűnt fel, amelynek szallagján a következő felírás volt: Szovjetoroszország — Pasics Nikolának. Nyomban kutatni kezdték, hogy hogyan került a koszorú a ravatalra, de ezt nem sikerült megállapítani. Azt hiszik, hogy a belgrádi kommunista szervezet valamelyik tagja helyezte azt el a templomban a szovjet megbízásából. A román királyi palotát föigyujtották? Bukarest, december 17. A közvéleményben egyre jobban terjed az a vélemény, hogy a királyi palotában a minap pusztított tüzveszedelmet szándékosan inszcenálták s merényletterv lappang mögötte, amellyel ismeretlen tettesek súlyos bonyodalmakat akartak teremteni a trőnkórdés. körül. Hivatalosan úgy álilfják be a dolgot, hogy ezek a hírek a közhangulat izgalmában keletkeztek. Annyi bizonyos, hogy a hadbirósági vizsgálat rövidzárlatot állapított meg a tűz okául. Kétségtelen az is, hogy a tüzeset olyap hatalmas arányú volt, hogy komoly veszedelmeket rejtett magában s a tűzoltóknak csak nagynehezen és futva sikerült kimenteniük a lángtengerből a királyi koronát, a királyi hatalom egyéb jelvényeit és a királyi trónszéket. A vizsgálatot tovább folytatják. 1& Mai számunk 10 oldal évf. 287. (1325) szám « fiombat « 1926 december 18 A bizalmatlansági indítványt 249:171 arányban szavazták meg
