Prágai Magyar Hirlap, 1926. december (5. évfolyam, 273-296 / 1311-1334. szám)

1926-12-18 / 287. (1325.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszlcói ellenzéki pártok Főszerkesztő: polÍtÍk(lÍ nCLpilcLpjCL Felelős szerkesztő: DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská uiice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha A német krízis A most uralmon lévő német kormány, amelynek élén az a Marx áll, aki először kezdte meg praktikus módokon a franciákhoz való közeledést s amelynek külügyminisztere az a Stresemann, aki az ellenkezés özönvizé­ben, a napról-napra megújuló merényletter­vek fenyegetése közben mégis keresztülhaj­szolta, hogy a Dawes-terv vaksággá váljék a lordoni szerződésben, hegyi- Locarnó, Genf, Thojry és másodszor is Genf kemény lépések­kel vezessenek az általános európai megnyug­vás és béke felé, ez a világbékés Marx-Strese- mann együttes azt a pillanatot éli, amikor a bukás másodpercrcl-másodpercre bekövetkez- hetik. Mi, akik csak távolról figyeljük a spree- parti vajúdást, igazságtalanságnak és a tuldif- ferenciáit parlament újabb csődjének tekint­jük azt, hogy ez a berlini kormány — akár megbukik, akár nem bukik meg — ily végze­tes nehézségek közé keveredik, pont a leg­újabb nagy genfi béketett után. Tagadhatatlan, hogy a nehézségek okozói ez alkalommal a szociáldemokratáit voltak. Hogy indokolatlanul cselekedtek, azt még köz­vetlen baloldali szomszédjaik, a demokraták is belátják és komoly szemrehányással illetik a hatalmas munkáspártot. Nem szabadott vol­na egy narancshéjon elcsúsztatni ezt a kétség­telenül baloldali szempontból is hasznos ka­binelet. pedig hogy narancshéjon csúsztatták el, az az eseményekből több mint világosan ki­tűnik. A Marx-Stresemann-kormány a leg- uaivább igyekezettel fogott hozzá a külügymi­niszter diadalmas genfi hazaérkezése után a régóta esedékes kormányrekonstrukció vég­rehajtásához és ahhoz, hogy megteremtse a szociáldemokraták, a demokraták, a certrum és a német néppárt egységes frontjából álló úgynevezett nagykoalíciót, mely kellőképen hordozhatta volna a birodalomnak mind bel­politikai, mind külpolitikai elhatározásait. A koalíció jobb szélén álló német néppárt tagadhatatlanul akadékoskodott. Nem volt haj­landó a szociáldemokratákkal együtt dolgoz­ni. De meg kell gondolni, hogy a párt ezt a ha­tározatot még a teljhatalmú vezér: Stresemann hazaérkezése előtt hozta, úgy hogy nagyon közelfekvŐT ok látszott, hogy a külügyminiszter hazaérkezése után személyes befolyásával le­hűt; a szélsőségesek ágálásait. Ez valóban meg is törtért. A szociáldemokraták azonban nem maradiak a bölcsen toleráns magatartás­nál, hanem hasonló vehemenciával, mint a Stresemann-né-küli néppárt, maguk is szélső­séges határozatot hoztak. Előbb mondjon le Marx és Stresemann, azután tárgyalhatunk, mondották. Magától értetődik, hogy a sine qua non elolt Marx ék nem hajolhattak meg. Fölvet­ték a nyílt harcot a szociáldemokratákkal, azaz azzal a párttal, amelyet tegnap még őszintén és nyiltan meg akartak nyerni. Sokaidemann szocialista vezér a birodalmi gyűlésen ádáz gyűlölettől csepegő beszédet mondott a kormány ellen. Mi lett a követ­kezmény? Hogy Marx meg Stresemann pozí­ciója megingott, a polgári pártok pedig un­dorral fordultak a csúnyán akadékoskodó baloldal felől a jobboldal felé. A nagy koalí­ciónak beállton yod ott. Nem lehetetlen, hogy Hindeuburg nyomására Westarp gróf, a nem­zetiek vezére kap megbízatást, vagy ha Marx és Stresemann mégis megmaradnak, akkor végleg búcsút mondanak a baloldalnak, a kis demokrata pártot kidobják s biztos polgári koalíciót teremtenek. így hát Németországba is eljött az euró­pai parlamenter izmus legújabb általános hul­láma, a polgári koalíció. A szociáldemokra­ták ügyetlen és tulrvehemens föllépésükkel itt is elvetették a sulykot. A lényeg ma már nem az, vájjon szociáldemokratákkal-'e vagy Berlin, december 17. A belpolitikai helyzet még minőiig megoldatlan. Annyi bi­zonyos, hogy Scheidemann beszéde után a nagy koalíció végérvényesen eltemetettnek tekinthető. Ha a kormányban a szociálde­mokratáknak már az a kívánsága is nagy megütközést keltett, hogy az újabb koalíciós tárgyalások előtt mondjon le a Marx—Stre- semann-kormány, úgy a megegyezés minden lehetőségét elvette a szociáldemokrata párt vezérének tegnapi állásfoglalása, melyben nyiltan számos visszaéléssel vádolja meg a kormányt és a kormányzásban résztvevő pol­gári pártokat. Az már mindegy, vájjon a szociáldemok­raták bizalmatlansági javaslata meg­dönti-e a kormányt, vaarv pedig a német nemzetiek bevonulásával sikerül ezt a javaslatot egyelőre elutasítani, a szociál­demokratáktól a német néppártig terjedő nagy koalíció megteremtésére többé nem kerülhet sor. A középpártok számára más megoldás nincs, minthogy a német nemzetiek felé for­duljanak és a kormány többségét tisztán jobboldali vagy legjobb esetben polgári pár­tokkal biztosítsák. A demokraták semmi­esetre sem lépnek a jobboldal felé vezető út­ra s valószínű, hogy teljesen kivonulnak a kormányból. A katolikus centrumban szintén nincs meg a hajlandóság, hogy jobbfelé in­duljon. Habár egyes vezérek mindent elkö­vetnek, hogy a párt képviselőinek zömét más belátásra bírják. A centrumnak nagyon az emlékezetében van még a német nemzetiek Luther-támogatásia s emlékeznek rá, meny­nyire lehetetlenné tette a szélsőséges jobbol­dal kormányzata a centrum törekvéseinek megvalósítását. Éppen ezért a helyzet telje­sen zavaros. Hindenburg köztársasági elnök, aki a Marx-kormány bukása vagy visszalépése esetén természetesen ismét Marxot bízná meg az uj kormány megalakításával, tegnap egész nap a parlamenti helyzettel foglalko­zott. A kormány Külz belügyminisztert bízta meg az elnök informálásával s a belügymi­niszter tegnap kétórás előadást tartott Hin­denburg palotájában. A Lokalanzeiger értesülése szerint Hin­denburg fogadta Westarp grófot, a nem­zetiek vezérét is. Ma délelőtt a kancellár jelent meg az elnöknél, majd ismét Westarp gróf került sorra. Általá­ban úgy hiszik, hogy az elnök a német nemzetiek kormánvbalépése mellett foglal állást, lo igyekszik Westarp grófot, főleg a külpolitika terén bizonyos engedékenységre bírni. E mun­kájában feltétlenül az alkotmány értel­mében jár el, mert hiszen a legnagyobb ellenzéki nárt elnökével tárgyal az uj kormányról. Westarp gróf csak abban az esetben vállalná a kancellárságot, ha ko­moly kilátásai volnának a kormányképes polgári kabinet összeállítására. nélkülük* hanem az, vájjon tartható lesz-e Stresemann és vele a német külpolitika mai békés iránya. Mert ha a nemzeti párt keTÜl uralomra Berlinben, akkor bizonyos, hogy a német külpolitika, legalább is kelet felé, megváltozik. A germán nacionalisták szerint jó, a nyugati határok és Elzász ügye egyelőre el vaunak intézve, de nyílt a keleti front és Lengyelország belsőleg gyenge! Hogy pedig ezt a lehetőséget Lengyelországban is nagyon jól ismerik, annak bizonysága Pilsudski teg­napi váratlan szejml beszéde (mely Német­országban is őiriáisi feltűnést keltett) s mely­ben a lengyel marsai a költségvetés 33 száza­Pillanínyilag erre persze nincsen kilátás s igv Westarp kancellársága még nagyon is kétséges. A német néppárt mindent elkövet, hogy közvetítsen a mostani kormánypártok és a német nemzetiek között, de mint emlí­tettük, a centrum, amelyé a döntő szó, egye­lőre tudni sem akar a jobboldali kormány­ról. Ha a centrum nem egyezik bele a jobb­oldali koalícióba, akkor tiszta jobboldali kor­mány jönne, amely a német nemzetiekből, a néppártból, a bajor néppártból és a gazdasági egyesülés pártjából állna s kisebbségi kor­mányt alkotna. Ennek a kormánynak akció- képessége a centrum magatartásától függne, melyet esetről-esetre kellene kivívnia. E kérdésről különben ma délelőtt tárgyalások folytak, de pozitív eredmény a megoldásra nem mutatkozott. Ha a tisztán jobboldali kormány Westarp gróf vezetésével lehetet­lennek bizonyul, akkor esetleg szó lehet az úgynevezett weimari koalícióról, vagyis tiszta baloldali kormányról, amelyet a szo­ciáldemokraták. a demokraták és a centrum alkotnának. Ebben az esetben viszont min­den a német néppártól függne. Scheidemann beszéde persze igen megnehezítette ennek a weimari koalíciónak létrejöttét, mert a cen­trum a tegnap történtek után semmiképpen sem hajlandó többé együttműködni a szociál­demokratákkal. Nincs menekvés! Berlin, december 17. A ma délelőtti pártértekezletek után biztosnak látszik, hogy a Marx-Stresemann-kormány nem éli túl a birodalmi gyűlés mai ülését. A szociálde­mokraták bizalmatlansági indítványát a ház valószínűleg el fogja fogadni. Marx kancellár ma reggel megjelent a köztársasági elnöknél s igen nesszimisztikusan nyilatkozott a hely­zetről. Hivatkozott a jobboldali és a baloldali sajtó hangjára, mely kizárja, hogy a kormány mai formájában fenmaradhatna. A kabinet kibővítéséről sem lehet most szó. A német néppárt befolyásos tagjai mindent elkövet­tek. hogv a német nemzetieket megnyerjék, de egyelőre sikertelenül. A német nemzetiek a mai birodalmi gyűlésen semmiesetre sem tartózkodnak a szavazástól, úgy hogy a szo­ciáldemokraták, a német nemzetiek, a kom­munisták és a fajvédők bizalmatlansága el fogja söpörni a kisebbségi kormányt. A né­met nemzetiek azzal a követeléssel léptek fel. hogy a német centrum a jövőben támo­gassa a nemzetiek eljövendő kormányát. Ez esetben hajlandók megmenteni Marx kabi­netjét. A centrum azonban semmiesetre sem hajlandó megtenni ezt az ígéretet. A bukás Berlin, december 17. Lapzártakor jelen tik: A bizalmatlansági indítvány sZavazásra- bocsátása előtt a német nemzetiek bejelentet ték, hogy ők js az indítvány mellett fognak szavazni. léhát kitevő katonai büdzsé védelménél nyil­tan kijelentette, hogy Németország részéről mindemre el kell készülni. S közvetve e ke­leti tervekről emlékezett meg Scheidemann is tegnapi beszédében, amikor a német és az orosz municiógyárak nagyarányú titkos ösz- szeköttetéseiről emlékezett meg. Bizonyos, hogy Westaup és a balti grófok németországi kormánya agresszív magatartást jelentene Lengyelország ellen. Éppen ezért a szociál­demokratáik a saját intenciójuk ellen csele­kedtek, ha hatalomra engedték az ő értel­mükben vett békét megsértő német jobb­oldal*. A bizalmatlansági indítvány mellett 249 képviselő, ellene pedig 171 szavazott Ezzel a többi indítványok ol is estek s a Marx-kor mány megbukott. A kormány tagjai azonnal elhagyták az üléstermet. Az elnök a bjrodal mi ülést január 19-ig elnapolta. Marx biro­dalmi kancellár azonnal Hindenburg elnök höz sietett s benyújtotta a kormány lemondá­sát. A birodalmi elnök felkérte a kormányt, hogy az uj kormány kinevezéséig maradjon helyén. Garibaldi fogva marad Páris, december 17. A rendőrség tegnap ismét házkutatást tartott Garibaldi nizzai vil­lájában. Ez alkalommal az autógarázs.egyik el­zárt helyén nagy fegyverrakományt leltek. Több száz kézigránát és több ezer töltény mel­lett busz fegyvert s nagyszámú revolvert ta­láltak Ezek után Garibaldit tiltott fegyvertar­tásért is felelősségre vonják, úgyhogy szaba- donbocsátására most már egyáltalán nem le­het gondolni. — ■ ■■ ■" ———i— ■ — 11 ­Erősödik az elzászi autonómista mozgatom Páris, december 17. Az Echo de Paris pá­risi jelentés szerint jövő szombaton Strass- burgban „Die Volksstimme“ címen uj autonó­mista napilap indul, amely úgy látszik igen nagy pénzforrások fölött rendelkezik. Az uj vállalat Strassburg-Neudorfban kiválóan fel­szerelt modern nyomdát rendez be és a gépe­ket utolsó darabig Németországból hozatja. Mivel a nyomda egyelőre nem kész, a lap a „Zukunft“ nyomdájában készül. Az Echo de Paris szerint az uj vállalat a pénzt az utolsó fillérig Németországból kapta. A szovjet koszomfa Pasics ravatalán Belgrád, december 17. A belgrádi lapok csak must adnak hirt arról az érdekes epizód­ról, amely Pasics Nikola temetése alkalmával lejátszódott és amely eddig nem került nyilvá­nosságra. Amikor Pasics Nikola holtteste még rava­talon feküdt tömegesen helyezték el a ravatal körül a koszorúkat, egyszerre egy nagy friss élővirágokból álló, vörösszaliagos koszom tűnt fel, amelynek szallagján a következő felírás volt: Szovjetoroszország — Pasics Nikolának. Nyomban kutatni kezdték, hogy hogyan került a koszorú a ravatalra, de ezt nem sike­rült megállapítani. Azt hiszik, hogy a belgrádi kommunista szervezet valamelyik tagja he­lyezte azt el a templomban a szovjet megbí­zásából. A román királyi palotát föigyujtották? Bukarest, december 17. A közvéleményben egyre jobban terjed az a vélemény, hogy a kirá­lyi palotában a minap pusztított tüzveszedelmet szándékosan inszcenálták s merényletterv lappang mögötte, amellyel ismeretlen tettesek súlyos bo­nyodalmakat akartak teremteni a trőnkórdés. kö­rül. Hivatalosan úgy álilfják be a dolgot, hogy ezek a hírek a közhangulat izgalmában keletkez­tek. Annyi bizonyos, hogy a hadbirósági vizsgá­lat rövidzárlatot állapított meg a tűz okául. Két­ségtelen az is, hogy a tüzeset olyap hatalmas arányú volt, hogy komoly veszedelmeket rejtett magában s a tűzoltóknak csak nagynehezen és futva sikerült kimenteniük a lángtengerből a ki­rályi koronát, a királyi hatalom egyéb jelvényeit és a királyi trónszéket. A vizsgálatot tovább foly­tatják. 1& Mai számunk 10 oldal évf. 287. (1325) szám « fiombat « 1926 december 18 A bizalmatlansági indítványt 249:171 arányban szavazták meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom