Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-16 / 260. (1298.) szám
f* 1926 november 16, kedd. 1 ____________________v iAiftÉAR'HIItfáAEÉ BM BWBBBBBMBBWMBMW'IWWHMIMWaMMBriBI'lllllllll IIHMMfMI ------------------—--------ItTffl-H A HALLGATÁS PERCE Paris, november 12. Tegnap délben tizenegy órákor Pária hallgatott egy percre. Minden, ami Páriában fecsegő száj, lárma, közlekedés, üzem, meg- némult egy pillanatra. A csönd olyan nagy volt, két ágyulövés között, amilyen nagy ennek a városnak a lármája különben; egy sistergő és tolongó, veszekedett sokadalom egy pillanatra visszatartotta a lélegzetét. A francia állam reprezentánsai levett cilinderrel álltak egy sir előtt, rokamsisakos disz- századok tisztelgő szuronya villogott, sütött e nap november 11-én. A nagy állami komédiák ceremóniájába megdöbbentően erős effektussal illeszkedett bele az egyperces hallgatás. Az Arc de Triomphe előtt, végig a napsütötte, hosszú Ghamps Elysées-n franciák tízezrei álltak, fecsegtek és várták a látványosságokat; s mikor az ágyulövés jelt adott a hallgatásra, olyan óriási lett a csönd, hogy a tiszta, hideg őszi levegőben hallani lehetett egy gyerek sírását, aki unatkozott az anyja karjában. Hallgattak Doumergue ur, a köztársaság és elnöke és hallgatott Poincaré ur, a köztársaság miniszterelnöke. Lelett cilinderrel álltak az Ismeretlen Katona sírja előtt, 8 Dou- mergue ur kivételesen nem mosolygott. Poincaré ur, aki az utolsó időben mintha visszanyerte volna nyolc esztendő előtti humorát, komolyan pislogott hideg szemeivel. Hallgattak a dlszezredek, természetszerűleg hallgatott az Ismeretlen Katona, és hallgattak egy pillanatra egész Párisban és Francia- országban azok a francia polgárok, akik nyolc esztendővel ezelőtt ezen a napon máglyákat raktak az utcasarkokon, könnyes szemmel ölelkeztek össze a tereken és éltették a diadalt. A fegyverszünet nyolcadik évfordulóján nem akadt Párisban se hivatalos, se hívatlan hang, ami a diadalt éltette volna. A hivatalos szónokok mementóikban a békét éltették. Az emberek hallgattak egy percre és a hallgatás percében mindenki arra gondolt, amit a „győzelem" elmúlt nyolc esztendejében megtanult igazságnak megismerni; hogy másfélmillió francia pusztult el egy győzelemért, amiről most, nyolc év múlva kiderült, hogy nem győzelem; hogy ennek a háborúnak nincs győztese, csak legyőzöttje s hogy a francia élet nem diadalünnepély többé, hogy meg kell keresniük és meg kell csinálniok az igazi békét, ha nem akarnak belepusztulni ebbe a diadalba. Sok embert láttam, akinek könnyes volt a szeme. Nem egy teátrális pillanat ezentimentarizmusától, hanem emlékektől, amik átderengenek ennek a nyolc esztendőnek a novemberi ködén. A fegyverszünet nyolcadik évfordulóján Paris meglepően csöndes volt, mintha rájött volna valamire. A hivatalos ünneplés külsőségei mögött nem érezte senki a tömegek lelkesedését. Paris kiábrándult a diadalból. A város képe semmivel nem volt más, mint egy közönséges vasárnapon. A tereken nem táncoltak s a francia lapok csalódottan jegyezték meg, hogy ennek az évnek a zászlcdisze az utcákon messze elmaradt az elmúlt fegyverszüneti évfordulók pompája mögött. Az ablakokban este nem égtek lampionok. A hivatalos középületek párkányain hidegen és magányosan lobogtak a gázguir- landok s az autóbuszok és villamoskocsik orrára kitűzött trikolórokat nem utánozták a magánházak homlokai. Paris nem ünnepelt, Párás hallgatott. Az idegekből kialudt a diadalérzés részegsége. Nem a tegnapra gondoltak, hanem a holnapra, ami bizonytalan és homályos. Valami különös csendessége és csömöre volt ennek a napnak. * Apró francia könyvkereskedésekben árulnak egy ölesé, színes nyematot, ami há- romszinü nyomásban szemléltetően tárja a jóindulatú lelkek elé a fegyverszüneti tárgyalások első pillanatát. Fodh marsall sza- loűkocsiját ábrázolja ez a nyomat, a. hosszú asztalai ott ülnek a marsall és munkatársai, fö’tett sapkával, az asztal előtt fedetlen fővel áll Erzberger, persze civiíben, duplasoros kék felöltőben, mögötte a német vezérkar két kiküldöttje. Ennek a pillanatnak nyolc esztendeje. A távíró röpítette Parisba a hirt, a lidércnyomástól fölszabadult lelkek hisztérikus örömmel sikoltották az utcákon a diadab, Páris akkor ünnepelt utoljára igazán. A szalonkcosi, amiben aláírták a fegyverszüneti egyezményt, most a háborús emlékek múzeumának udvarán, a Hotel de.s Inva’idcs előcsarnokában áll. Ennek a sza- 1 önkoréinak éveken át sok bámuló ja akadt. Utcké időben aztán annyira nem törődtek vele, hogy kikezdte a rozsda és kimarta az idő'árás s rum akadt gazda, aki a tatarozás ’t vélhetni akarná. Két minisztérium, f. fed fi rrv i és a kö/PU/nkr,tínryi nőni szí ér hím viKW-dk bén; '-■ak óla 'Ö’ÖIK bo'-'v kán^k a pénztárát terhelje a francia diadal szalonkocsijának tatarozási buget-je a végire Com- piégne városa tett ajánlatot, hogy, idegenforgalom reményében, magához váltja ezt a történelmi bizsut és vállalja a gondozását, ha neki adják. Egyelőre ott áll még elhanyagolt állapotban a Hotel des Invalides udvarán a hosszú idő után tegnap csakugyan akadt néhány látogatója. De ahogy ezek a modern ereklyék elrozsdásodtak ebben a nyolc esztendőben, úgy rozsdásodott el az érdeklődés irántuk. Páris közben megtudta, hogy valami baj van ezzel a győzelemmel, aminek első okmányát ebben a szalonkocsiban írták alá. S a francia csapatok tegnapi díszes felvonulását az Arc de Triomphe előtt nem fogadták azzal a tapsviharral, mint az elmúlt években. A franciák mindig imperialisták voltak, de 6oha militaristák; s soha olyan kevéssé, mint 1926-ban. Az újságokban ilyen hirdetéseket olvastam: „A fegyverszünet napjának évfordulója alkalmával este Bullier-nél bál lesz." A kávéházak nyitva maradtak egész éjjel és a dancingokban táncoltak, mint minden ünnepnap este. Nem a győzelem diadaltáncát .lejtették, hanem a charlestont. Páris nem 1 ünnepelni akar, hanem élni. ahogy tud és I ahogy lehet. Márai Sándor. nAs ellenzéki politika nem tekinthető lejártnak** JahEoftfózky János pozsonyi beszámolója — Kisebbségi politikáik céljainak megvalósulása nélkül nem lehetünk kormánytámogatók Az országos keresztényszoeiaiista párt bizaBma törvényhozói iránt Pozsony, november 15. (Saját tudósítónktól.) Szóimba tón este a pozsonyi Vigadó kistermébe tekintélyes szánra közönség gyűlt egybe, hogy meghallgassa Jabloniczky János dr.-nak, az országos keresztónyszocialista párt nemzetgyűlési képviselőjének beszámolóját. A komoly politikai eseményt jelentő pártgyüléet Aixinger László dr. helyi pártelnök lelkes szavakkal nyitotta meg. A megnyitó beszéd után Jabloniczky János dr. képviselő a közönség meleg ővációja 'közben kezdte meg hatalmas beszámoló beszédét. A múltba való visszapillantással kezdte meg Jabloniczky János dr. beszámolóját. Egy esztendővel ezelőtt az egységes cseh nemzeti állam bálványa még megdönthetetlennek látszott s ma két német ül a miniszteri székekben és a csehek kétségtelenül hajlandók volnának némi borravalót áldozni a magyaroknak kormányba való bevonulásáért is. Azonban részünkről az ilyen f rontván ozás súlyos politikai és nemzeti következményekkel járhatna s épp ezért alapos kritika tárgyává kell tennünk az eseményeket, ezek hatóerőit s a várható következményeket. Európa nyomorának legfőbb okai: a békeszerződések Általános európai jelenség a gazdasági és politikai válság. Jellemző példái ennek az angliai sztrájk, a franciországi frainkkrizis és az olaszországi politikai feszültség. Csehszlovákiában is rendkívül súlyosak az állapotok. A köztársaság külföldi tekintélyét már eljátszotta; benn az országban pedig: gazdasági pangás, munkanélküliség, hallatlan adóteher, mindenütt a centralizmus kíméletlen nyomása s ezek nyomán általános az elégedetlenség. Mindezek a bajok csak annyiban a világháború következményei, amennyiben a békeszerződéseket is a világháború következményei közé sorozzuk. Ma már mindenki előtt világos, hogy Európa nyomorának legfőbb okai & fékevesztett bosszúvágy s a gazdasági kölcsönösség törvényeit nem ismerő soviniszta mohóság által diktált békeszerződések. — Először az angolok ismert éle fel — úgymond —■ a békeszerződések rettenetes hibáit, de egyelőre tehetetlenek voltak, mert a franciák görcsösen ragaszkodtak a betűhöz. A frank válsága a franciákat is megtanította imádkozni s igy születeti meg Lo- carno. Ma már csak a csehek és köztük kil ’c íösen Benes külügyminiszter esküszik a b jkescerzöíések megváltozhatatlanságára. Nem sokat fogják kérdezni, amint eddig sem kérdezték tőle, tetszik -e neli Loearno és ami ez után még következni fog, vagy sem? A békerevizió elkerülhetetlen — A békeszerződések megváltoztatásának be kell következnie, mert különben Európa kultúrája tönkremegy. Én a békeszerződések megváltoztatásának szükségét kezdettől fogva hirdettem politikai beszédeimben, mert lehetetlenségnek tartottam, hogy az erkölccsel és az ész parancsaival ellenkező intézkedések állandósulhatnának. Az volt a változatlan véleményem, hogy mindennek, ami a béke- szerződésekben észszerütlen, el kell tűnnie. Hirdettem és ma is hirdetem, hogy Európában csak úgy lesz ismét rend, gazdasági fejlődés és nyugalom, ha vagy visszatérés, vagy legalább is nagy közeledés történik a régi állapotokhoz, mert ezek nem voltak sem a Habsburgok, sem a Hohenzol- lemek alkotásai, hanem az európai népek életszükségletei szülték ezeket. — Évszázadok óta a fejlődés Európában a nagy gazdasági egységek felé halad, a partikularizmus mindenütt tért vészit. Tévedések és ismételt véres háborúk, óriási áldozatok révén sikerült Európában oly politikai egyensúlyt és különböző nagy gazdasági egységek között egészséges gazdasági kiegyensúlyozást létrehozni, amely biztos záloga volt Európa múlt századbeli és e századeleji olyan kulturális és gazdasági fejlődésének, amelyre alig volt példa a fehér :faj történetében s egyszerre minden addigi gazdasági tapasztalat s minden ‘ör- ténéti tanítás félrevetésével kíméletlenül lerombolták ezt az értékes alkotást. Ennek a vandalizmusnak köszönhetik Európai népei a mai súlyos gazdasági helyzetüket. — Az az átok azonban, amelyet, a legyőzőitekre kimondottak, megfordult. Ntoetor^zác kiheverte a reá mért szolgaságot, dolgozik és cpi'i uj jövőjét; Magyar ország is, minden gáiosve'íés dacára, jő utón halad; Ausztria pedig megtalálja a kivezető utat Németországhoz való közeledésével: ellenben a győzők még mindig nyögik esztelen béke- diktátumaik politikai és gazdasági keserveit. Az az egy ma. már bizonyos, hogy a háború győztesei a békét elvesztették. A békeszerződésekkel az örök békét akarták létesíteni, de e jelszavuk üres frázissá vált, mert az általuk létesített békehelyzet, ha meg nem változik, előreláthatólag háborúra fog vezetni. A békediktál ók saját érdekei követelik a békeszerződések mielőbbi megváltoztatását. — A békeszerződések megváltoztatása már előbbre is haladt volna, ha nem érte volna Európát az a további szerencsétlenség, hogy több országban még mindig olyanolt kezében van a végrehajtó hatalom, akik a békeszerződések megalkotásán közreműködtek. — Kívánatos volna, hogy Poincaré és Benes megszűnjenek döntő politikai tényezők lenni. Remélhető, hogy Benesnél ez mihamarább be fog következni az őt személyi intaktságában ért cseh támadások folytán, amelyek ellen nem a bíróságnál keresett orvoslást, .hanem a Riviérán üdülést Óvatosság a csehekkel szemben! — A belpolitika fejleményei is nagyon tanulságosak. Mi, akik nem mindig közvetlen forrásból meríthetünk tájékozást, kell, hogy óvatossággal fogadjuk a csehek azon legújabb törekvését, hogy a németeket és a magyarokat a kormányho* kössék. — Alig néhány hónap előtt még irredenták voltunk s ma már kormányképesek volnánk? Mi rejlik © mögött? — Mi nem láthatunk és nem tudhatunk mindent Nincs kizárva, hogy a csehek azt, amit tesznek, azért teszik, hogy majdan, ha a békeszerződések megváltoztatása során a mi kisebbségi ügyünk is napirendre kerül, azt állíthassák, hogy itt nincs szükség változtatásra, nemzetközi rendezésre, ők ezt már megcsinálták a kisebbségeikkel „in sich"; természetesen a be nem vallott cél az, hogy ezt olcsóbban csinálhassák meg otthon, mint a külpolitikai porondon. — Elméletileg nekünk a várakozás tulajdonképpen már nem is jelenthet lényeges veszteséget; iskoláink elcsehesifrve, nyelvünk jogai a tehetetlenségig megcsorbitva, Szlovenszkó gazdaságilag évtizedek előtti állapotba visszavetve, általános pangás, munkanélküliség jellemzi a helyzetet, az adók még mindig emelkednek. Az adóreform-— Különösen az adóterhek miatt kell a felelősségben való osztozást elutasítani. Az esetek, amidőn a lakosság önsegélyhez nyúl és erőszakkal akadályozza meg a kényszeradóbehajtást, szaporodnak. Hogy ezek veszélyes előjelek, azt a mostani kormány is beismeri, mert a felizgatott kedélyeket az adóreform ígéretével igyekeznek megnyugtatni. Beszéde további során részletesen foglalkozott Jabloniczky képviselő az adóreformmal. Rámutatott arra, hogy eddig a meghallgatott érdekképviseletek kedvezőtlennek minősítették a reformtervezetet. A városok és illetve a községek szintén elutasítják a reformnak reájuk vonatkozó részét, mert ez még az adóautonómiától is megfosztaná őket. Igaz, hogy a községek a szociáldemokrata, vagy kommunista többségek uralma alatt ész nélkül pazarolták a polgároknak évtizedeken át öeszeku- porgatott vagyonát, de ennek nem szabad azzal a következménnyel járnia, hogy az adóautonómiától fosszák meg a községeket, hanem adókivetési és felhasználási joguk oly korlátokhoz kötendő, amelyek kizárják a pazarlást, és a vagyon pocsékol ásnak folytatását, vagy megismétlését A legfőbb dolog, hogy a gazdasági mentalitás változzék meg azokban, akik a közvagyon felett diszponálnak. Az adózás terén az adóreformtól eltekintve is, az adózók minden pénzügyi kormánytól joggal megkövetelhetik, hogy teljesítőképességük respekfál- taseék, különösen áll ez az 1018 -utáni időkre. Az adózó polgárság nem tehet róla, hogy az adókivető közegek nem teljesítették idejében kivetési kötelességüket. Lehetetlen helyzet, hogy az adókat egyszerre öf, évre vetik ki és pedig oly időre is, amelyben a valuta viszonyok egész mások voltak, mini most. A vagyonúkban és jövedelmükben megcsappant adózók részéről jogos az a kíván.ság, hogy az a rettenetes adótömeg legalább is elviselhető részletekben legyen fizethető. Az adókivetés jelenleg, gyakorolt módja is súlyos kifogások alá e-sik s az adóreformnak ezen a téren is egészségesebb és igazságosabb állapotokat kellene teremtenie. A pénzügyminiszter az adómorál csökkenéséről panaszkodik. Az adózók viszont joggal panaszkodhatnának adóuzsoráról. Az adómorál kölcsönösségen alapszik. A szociáldemokraták által az államra kénysze- ritett túlzott szociális terhek elviseihetetlenségének találó jellemzése után rátér a légii többi parlamenti események méltatására. Az agrárvám és a kisebbségek A cseh nemzeti koalíció föloszlása után s a legnagyobb belpolitikai válság és zűrzavar közepette került napirendre az, agrárávám kérdése. Nagy politikai hibának tartja azt, hogy a német aktivista pártok és a magyar nemzeti párt ebben az időpontban megszavazták ezt a vámot. Nézete szerint enélkül a parlamentáris kormányzás lehetősége csődbe jutott volna s a cseh polgáriak kénytelenek lettek volna az állam megmentése érdekében a kisebbségi és a szlovenszkói kérdést javunkra likvidálni. Kétségtelenül ügyesen csinálták meg a csehek élükön Svehlával, ahogyan a németeket a kormányba csalták a nélkül, hogy azokat a jogokat, amelyekért azok az ellenzéken éveken keresztül küzdöttek, biztosi tolták volna. — Én — folytatja Jabloniczky — a következő szemszögből ítélem meg a helyzetet: Az ellenzékiség föladásának föltételei — A cseh közélet hemzseg a politikai ámitők- tól, a politikai becsapás itt elv, s ezért a cseh po- litüíusok politikai Ígéreteiben bízni politikai naivitás lenne. Minden ellenzéki politikának vannak bizonyos célkitűzései; a mi ellenzéki politikánk célja a nemzeti kisebbségek kulturális és gazdasági egyenjogúságának kivívása az egész vonalon. Ha az ellenzéki politika eléri célját, akkor az ellenzékiség önmagában összeomlik és a vég az. hogy vagy kormányra jut az ellenzék, vagy pedig uj alapon, uj célkitűzéssel ismét ellenzéket képez. — Ha az uj kormány megvalósítaná az autonómiát, intézményesen biztosítaná a kisebbségek igazságos nyelvhasználatát, gazdasági és kulturális érdekeit és a minden téren való egyenlő elbánást, a hadikölcsönök méltányos rendezését, az elűzött és hontalanná lett tisztviselők, nyugdíjasok ellátási ügyeinek azonnali kedvező elintézését, az állampolgárság kérdésének a humánus magyar illetőségi törvény alapján való elintézését, a további kolonizáció beszüntetését, az esetben eddigi ellenzéki politikánk önmagától összeomlanák, az esetben lehetne arról szó, hogy a kormányba lépjünk A kormány programjából azonban hiányzik az általunk követelt egyenjogúságnak még csak ígérete is. — Hogy a politikai becsapás mily méreteket szokott ölteni, elrettentő példa gyanánt felhozható az erdélyi magyarok esete. Ott legutóbb májusban az Avarescu kormány keresett többséget, amelyet csak a magyarok segítségével érhetett el, tehát ígért a magyaroknak teljes egyenjogúságot; mikor pedig a magyarok segítségével többséghez jutott, ígéretét nem teljesítette. Nem hiszi azt, hogy Svehla az Ígéretek betartása terén jobb politikai lelkiismereltel bírjon, mixlt román kollégája. S attól is tart, hogy Svehla a németeket és a magyarokat főleg a külföld előtt le akarja járatni s a komolytalanság és tárgyi alaptalanság színében akarja feltüntetni a külföld fórumai elé kerülő kisebbségi panaszokat Szlovenszkó autonómiájáért! — De más meggondolás is van. A magyarság kormányba lépésének vagy kormánytámogatásának könnyen az lehet a következménye, hogy a magyarság nemzetileg elfásul s kezdetét vehetné egy csendes beolvadási folyamat, már pedig mindenek felett áll a nemzeti érzés fentarlása. Ez a legelső ideális célja az itteni ellenzéki magyar politikának. Ennek az érzésnek lobogására szükség van, hogy az elnemzetlenitést, mely a csehszlovák politika végcélja, megakadályozzuk. — Az ellenzóki politika valóban nem tekinthető lejártnak, itt van Szlovenszkó autonómiája, amelynek szolgálatát a/ Hlintka-párt elhagyni készül. Szlovenszkó autonómiájáért való küzdelem érdemes arra, hogy ellenzéken maradjunk. — S itt van egész programunk, a melynek megvalósítását választóinknak Ígértük, de melyet a kormány nem garantál, tehát miért támogassuk? — Mi már 1920. óta küzdünk politikai céljainkért, ha látszólag kevés sikerrel is. — mégis sikerült sok igazságtalanságot helyréi1 óznunk, s ami legfőbb sikerünk, hogy a magyarságot nemzeti aléltságából, melybe hazájának meg nem érdemelt szomorú sorsú juttatta, fel tudtuk rázni. — A mi ügyünk igazságos és jogos; jogaink szerződésileg, törvéüyileg Ivvtosilva vannak, politikai ellenfeleinknek - mufaüs mulandis Orániai Vilmos mondását, idézem: igazságunk A legszebb karácsonyi ajándék a bármely ■ nagyságbankeSzUltmUvószifónyképfelvétel. ? A N T. WILpf, PRÁGA I., Králqdwrsliá 18. fényképétjét! /’■ ■ • ■
