Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-04 / 250. (1288.) szám

8 ipwm-7VVactVau-htrbat> 1026 november 4, csütörtök. A pozsonyi mozik miisora:, Redout: A cár futárja (Slrogoff). Adlon: Lady Hamilton. Urania: A sánta Ördög. Tátra: A bűnös nő atyja. Elit: A sánta ördög. A ruszinszkói magyar színészet reneszánsza A ruszinszkói magyar színészet reneszánszát éli Polgár Károly színigazgató vezetése alatt. A kedvezőtlen előjelekkel indult, sok disszonáns hanggal megzavart munkácsi kezdő sziniévad be­fejeződött s nem várt eredménnyel, nem remélt sikerrel végződött. A szinházvezetés és a társulat működése meghódította Munkács közönségét. És megmozdult az egész Munkács, — társadalmi osztály, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül lelkesült az egész Munkács, hogy ünne­pelje, támogassa, dédelgesse az újjászületett di­csőséges ruszinszkói magyar színészetet. Heten- kint négyszer-ötször zsúfolt nézőtér hódolt a ma­gyar színészet nagyszerűsége, a magyar szini- kultura dicsősége előtt. A Polgár Károly igazgató által vezetett társu­lat minden tekintetben olyan előadásokat pro­dukált, melyek valóban reprezentálták a magyar színészetet és a magyar szinikulturát. Polgár színpada tökéletes, — diszletezése, rendezése, beállítása, szereposztása elsőrangú és kifogásta­lan, minden részletében művészi gondosságu, mindig stílusos és ízléses, A díszlet- és ruhatár csak úgy ontja magából a különböző díszleteket és ruhákat. A színészek a legkiválóbb művészi irányítás mellett tanulták be és játszották meg szerepeiket. A színházba járók lenyűgözve bá­multák, élvezték a színpadot, az előadást, a min­dig kifogástalan művészi játékot. A társulat vezető tagjai elsőrangú erők. Első maga Polgár igazgató, ki izig-vérig művésze a játéknak. Fellépte biztos telt házat és művészi élvezetet jelentett. A társulat mágnese Kovács Terus szubrett primadonna. Szerepkörének igazi művésze. Csupa báj, csupa kedvesség. Fővárosi színpadokon is az elsők között lenne ünnepelt. Méltó párja Unger István. Igazi előkelő szalon- szinész. Játéka, éneke, tánca igazi művészi ér­ték. Kóbor írén nagyszerű hangú énekesnő. Énekszámait mindig viharos taps követi. Somo­gyi Károly viszont Polgárnak méltó társa a szin- házvezetésben, amellett pedig a régi gárdából való színészek egyik legjobbika. A Hegyesi-pár dédelgetett müvészpárja a közönségnek. Gáspár Iván, a kiváló alakitószinész. Nyiltszini tapsai biztosak. Gonda József intelligens prózai színész, értelmes és élvezetes interpretáló ja szerepeinek. Budai Imre a tánc művésszé. Szeghalmi Erzsi Dagyon jó színésznő. Polgár Károly különben minden tekintet­ben igyekszik kielégíteni a közönség igényeit. Ungvárra még négy uj taggal bővíti társulatát Vasárnap este búcsúzott Munkácsról a „Legény- bucsu“-ban a társulat. Ungert, Kóbort, Somogyit, Gáspárt, Budait tapsvihar fogadja, mely orkánná lesz Kovács Terus megjelenésére. Hat percre megáll az előadás a taps miatt és tizenkilenc csokor, koszorú hull a művésznő lábai elé, ki könnybe borult szemmel mélyen meghajlik az őt ünneplő zsúfolt nézőtér előtt. A második felvo­nás után tizennégyszer jönnek a kedvencek a füg­göny elé. A harmadik felvonás után ottmaradva 8 állva tapsol az egész közönség, hogy még nyolc­szor lássa, köszöntse azokat, kiket úgy megsze­retett. A színház előtt hatalmas tömeg sorakozik él lelkesedéstől kipirult arcú asszonyok, lányok, férfiak, diákok sorfala közt hangos éljen mellett távoznak a színészek. Elismerés Polgár igazgatónak, a társulat minden tagjának, a közönségnek, — ezzel végez­hetem csak a munkácsi óvadvégi beszámolót. R. Vozáry Aladár. ' (*) A Földessy színtársulat Ipolyságon. Ipoly­sági tudósítónk jelenti: Dunaszerdahelytől, Ipoly­ságon, Rozsnyón, Tornaiján, Királyhelmecen keresztül Nagykaposig kanyarog a szlovenszkói magyar színészet igazi kálváriás útja. Ezen a göröngyös utón el-elakad Thespis kordája, de a kisvárosok magyar társadalma és a falvak de­rék népe belekap a küllőkbe s tovább segíti a rozoga csézát. Négy esztendeje botorkál már egy kis szinésztrupp ezen a kálváriás utón, melynek stációi hősies harc a magyar kultúráért, keserves küzdelem a betevő falatért. Az idei évadot Ipoly­ságon kezdte meg Földessy Sándor lelkes társu­lata. A régi megyeház nagy termében uj és jó darabokkal, tisztességes felkészültséggel várja a müvésztársaság a városka magyar közönségét. Ipolyságon nem hiába várja, akár zenés darabot játszanak, akár drámát adnak, megtelik a néző­tér. A társaság tagjai rá is szolgálnak a közönség elismerésére úgy egyéni kvalitásokkal, mint kifo­gástalan összjátékukkal. A drámai együttes fő­erőssége maga az igazgató Földessy Sándor, de a nagyvárosok 'színpadain is megállná a helyét. Kiválóak Nagy Klára hősnő, Krammer Mici szende, Szentes László és Reményi János. Az operett előadásokat a szlovenszkószerte kedvelt Faludy Kálmán, a széphangu Oláh Gyula és Szency Mária a társulat primadonnája viszik si­kerre. A Földossy-társulat. november 18-áig ját­szik Ipolyságon s onnan Dunaszerdahelyre köl­töznek. A ruszinszkói magyar színtársulat, heti műsora Ungvároll: Pénteken: Csókos asszony. Szombaton: Csókot asszony. Vasárnap d. d.: Csárdáslárálynő. Vasárnap este: Csókot asszony. Nagy fáradsággal tört rajtuk keresztül utal A városháza órája éjjeli (kettőt ütött. Állva (maradt, összehasonlította óráját. —• Még öt petrc!... mormogta és tovább ment. Még öt perc és aztán kinn kell lennie, ahol a gyapotfőMek megkezdődnek. Most már el is érte őket. Még egyszer elővonta óráját, bólintott. Lelkében visszaszállott az akna mélyébe. Látta, amint a hatalmas vízesés hullámai a karibid rétegekbe betörnek. Látta, amint az anyagok összetalálkoznak és végtelen meny- nyiségben termelnek ki acetilént. Látta, amint az akna óriási tölcsére megtelik a veszedelmes gázzal... látta, amint a munkás­ság ész nélkül menekül. Látta, amint a kosa­rak őrült iramban rohannak fel s le fel s le, hogy a munkásságot napvilágra hozzák. Csak kevesen lehetnek, akiket a gáz megfojott s akik örökre lenn maradnak az akna mélyén. Látta, amint a gáz mind maga­sabbra és magasabbra emelkedik. Most már biztosan elérte a falkoszorut, most már elönti a falakat. Itt az idő tehát. Most az élelmiiszerzsákból egy kis kül­dőt vesz elő, térdei közé szorítja, kipróbálja. Aztán újból Morse-jelek s a bőrcsomag- ban elhelyezett felvevőkészülék most kapja meg a robbantási parancsot. Egy másodperc. El nyújtózva fekszik a földön ... Szemei me­reven néznek délnek. És most egyszerre úgy tűnt fel, mintha tüzes nap emelkednék fel a földből. Az akna felett egy lángoló tüzoszlop jelenik meg, amely mindig magasabbra és magasabbra emelkedik. TüzhuUámok a legmélyebb vörös­től a legsötétebb kékig harcolnak egymással a légben s közöttük borzalmas koramfelihő tör a magasba. A borzalom érzése rándult át a fekvő tagjain... Remegő kezeivel eltakarta sze­meit. Most ért el a Tobbanás haragja hozzá ... Világpoisztulás ... Irtózatos hangzavar, me­lyek pokoli orcheszterré egyesültek. Fejét a földhöz szorította, fülét befogta. Semmit sem látni, semmit sem hallani! így feküdt percekig. De lehunyt pilláin áttört a nappali világosság. Fel kellett néznie, óriási fáklya nőtt az égig, betöltötte az egész lát­határt. Lázasan remegett a teste, minden mást elfelejtett, elfelejtette a veszedelmet... a menekülést... az életet... mindent... Most hüs szellő simította végig izzó hom­lokát, erősebb és erősebb lett. Az erdő fái hajladoztak, jobban és mindig jobban ... For­gószél keletkezett és végigszáguldott a váro­son, a vidéken, orkánná nőtt. A tüzpokol szülte az orkánt. A szerencsétlenség pedig mind tovább terjedt. A tűz kilóméternyi körzetben bele­kapott minden éghetőbe. A város!... A déli oldalon kezdte ki a tűz, amely rettentő gyor­sasággal terjedt házcsoportról házcsoportra. Az óriási műhelyekbe is belekapott és most lángtenger az egész. Tredrup feküdt... feküdt... A szél si- vltott felette, végre magához térítette, vissza­adta értelmét. Tántorogva állott fel, tagjai még nem szabadultak meg a rettentő nyo­mástól. Néhány lépést tett. A tagok engedel­meskedtek. Karjait kinyújtotta, északra né­zett, mintha a hazát, a barátokat keresné. — Megtettem! Tört ki belőle — Isten legyen hozzám irgalmas! El, el innen, ő hozzájuk! Felvetette csomagjait vállára, egy bo­korból botot tört magának és az éjszakán át északnak indult... Nappali világosság körü­lötte. Á szezon dereka Irvingában. Augusztus császár már uralkodásának első éveiben geológusai és orvosai utján ku­tatásokat végeztetett óriási birodalmának kü­lönböző részein, hogy megállapítsák, hol rejt a természet kincseket, gyógyító forrásokat. Mindenféle gyógyi tóforrást fúrtak, fürdő­helyek nőttek ki, ahol azelőtt vadonok ter­jeszkedtek. A magasabban fekvő helyeken, ahol az éghajlat enyhébb volt, gyógyhelyeket létesí­tettek. A Kilimandzsáró! Csodával volt határos, amit emberkéz itt rövid idő alatt létrehozott. Gyógyhelyek, szanatóriumok épültek a lej­tőin. Minden éghajlati övben, a virágzó pál­maligetektől fel a fenyvesek világáig 8 a hő határáig, pompás épületek emelkedtek. A havas lejtőkön vidám téli sport a trópusok vidékén. A hegy magnetikus erővel vonzotta az emb értőm egeket. Évről évre többeket. A világ minden részéből egybegyűltek itt. A császár, amikor tehette, mindig irvingaá kas­télyába menekült, amely a hegy délkeleti lej­tőjén épült. Irvinga a hegyvidék koronája volt. A gyógyszálloda terraszán egy amerikai zenekar a legfrissebb amerikai dalokat játszotta. A terraszon minden hely foglalt Messze lenn a golf- és tennászpályákon élénk élet. — Nem csodálatos itt, Juanita? Lehet-e ennél szebb helyet elképzelni? És az érdekes társadalmi élet! Hogy örültem reggel, ami­kor ide érkeztem, hogy téged olyan jő egész­ségben találtalak. Csak hat napja vagy itt és máris ... Csaknem csodát tett a természet. — Igazad van. Guy! Szép itt... nagyon szép. Köszönöm, hogy elhoztál ide. Az isteni nyugalom, a gyönyörű vidék többet segíte­nek, mint az orvosi tudomány. Csak az az egy kívánságom van, maradni... maradni... pi­henni ... felejteni... Vissza támaszkodott székén és bezárta szemeit. Guy Rouse felállt és takaróval gondosan befödte testét. — Fáradt vagy, Juanita? Nem akarsz aludni? Megrázta fejét. — Csak pihenni! Pihenni! Rouse a terrasz korlátjához lépett. Lehetséges volna? Akkor valóban csoda! És mégis! Olyan virágzó, szebb, mint valaha. A gyönge pír orcáin. Az egészség rózsái vol­tak, vagy pedig.., Timbukiuba való érkezésének napján hiába várta Juanitát a reggeli teához. A nagyságos asszony beteg, jelentette a koanor- na. A osászár udvari orvosát hivatta Rouse a beteghez. Ügyes, okos ember, aki tanul­mányait az Államokban végezte és fiatal kora ellenére máris elérte az udvari orvos díszes méltóságát. Az orvos elvégezte a vizsgálatot. Pár megnyugtató szót mondott Juanitának. Az­után félrevonta Rouset. Amitől tartott, az ténvW igaz volt A gyógyulás nehéz! A be­tegség már igen előrehaladott. Nehéz megál­lítani. Igen jó ápolás és feltétlen nyugalom. Irvingát tanácsolja a Kilimandzsáróban. Még azon az éjjelen repülőn szálltak oda. Juanita egészen fellelkesedett a gyönyörű helyen, örömmel egyezett bele, hogy itt marad. Guy Rouse már a következő nap vissza­repült Timbuktuba. Üzletei nem engedték meg a pihenést. Megígérte, hogy amint te­heti, visszatér. És most öt nap múlva ismét itt van. Csak nehezen tudott szabad időt keríteni az útra. Már épen arra készült, hogy visszatér az Államokba, ahol jelenléte mindinkább szükségesnek látszott. A levegő ott már tiszta volt. Csak egyet­len sötét pont, James Smith. Hiába tárgyaltak a csatorna-társaság vezető emberei, hogy rábírják a társaság további szolgálatára. Mereven visszautasított minden kísérle­tet, kitért a tárgyalások elől és elutazott anélkül, hogy utjának céljáról bárkit is érte­sített volna. Guy Rouse igen hamar rájött Smith cél­jára: Juanita! Az ő nyomait kutatja. Juanita játéka... ez alkalommal igen veszedelmes játék volt... Ezt tudnia kellett volna ... és mégis ... nélküle nem sikerült volna a dolog. Egyedül az öt millió dollár? Biztosan pillanatra elszéditették a főmérnö­köt az aranyhegyek, de a dolog mégsem ment volna, ha Juanita közbe nem lép. És most? Jutalmát követeli... életének a cél­ját... Guy Rouse igen jól ismerte emberét. A szörnyű energiák most teljesen fel­szabadultak benne és azokat egy célra, Juanitára irányíthatja. Élet-halál harcnak kell kezdődnie. Sokáig gondolkozott Rouse azon, mint fog vele találkozni? Mindig felmerült benne a gondolat, hogy csak egy kis intés és csak akadna valaki, aki megszabadítaná tőle. De ezt a gondolatot elvetette. Ez csak az utolsó esetben fog megtörténni. — James Smith útban Timbuktu felé. Ügynökének ez volt az utolsó jelentése. Most újból felmerült a gondolat benne, új­ból elvetette. A legközelebbi postarepülŐvel Irvingába! Juanitát mégis csak el kell vinni innen. De hová? Olyan helyre, ahol Smith nem találja meg! Kevés választása volt, mert Juanita állapota mellett nem lehetett tulmagy utakat megtenni. Tanulmányozta a Riviéra útikönyvét. Santa Barbara, egy kis, alig ismert és mégis rendkívül szépen fekvő hely az olasz Rivié­rán, igen, ez lesz Juanita uj tartózkodási helye. Amig ezt a nyomot megtalálja Smith, sok idő eltelik addig. (Folytatjuk.) A német turistaegyesületek közgyűlése Prágában A Hauptverband deutscher Gebirgs- und Wandervereine vasárnap tartotta közgyűlését a Deutsches Hausban Prágában. 25 egyesület ke­reken 35.000 taggal volt képviselve, a Karpathen- vereint Hefty Gyula Andor főtitkár és Reichart Dezső dr. bizottsági elnök képviselték. Ambros Wolfram (Aussig) elnök jelentésében különösen kiemelte, hogy- a szövetség valamennyi német turistaegyesületet felöleli, 19 helyi és 26 vándor­egyesületet kb. 41.000 taggal, az állam el­ismeri hivatalos szövetségi minőségében és köz­benjárását többnyire honorálja. A pénztári je­lentés 120.0000 korona forgalom mellett 3.000 korona felesleget mutat ki, a költségvetés 55.000 korona körül mozog. A biztosítási alosztály je­lentéséből kiemeljük, hogy 35.797 tag volt bal­eset ellen biztosítva és a társaság minden kárese­tet nehézségek támasztása nélkül téritett meg. Á szövetségi járulékot ismét 20 fillér fejdijban és 2 korcsa igazolványáéban állapították meg, a vasúti bélyeg ismét 5 korona, ifjúsági tagoknak 3 korona. A központi vezetés választása egyhan­gú volt, az elnökség változatlan, a választmány­ban a Karpathenvereint Guhr Mihály dr. elnök, Hefty Gyula Andor főtitkár és a prágai osztály mindenkori elnöke képviselik. A jelentések .kö­zül kiemeljük Weyde dr. igazgató előadását a szö­vetség erősebb központositásáról és a kereske­delemügyi miniszter képviselőjének beszédét, amelyben elismeréssel nyilatkozik a szövetség munkájáról és az állami támogatás felemelését helyezi kilátásba. Maresch dr. szövetségi ügyész részletesen ismertette a csehszlovák turistaklub­bal folytatott tárgyalásokat az utjelzés és tájékoz­tató táblák felállítása körüli megegyezésről. A klub elnökségével sikerült a megegyezés, úgyszin­tén a központi választmánnyal, ellenben a klub közgyűlése a szélsőséges elemek erőszakos fel­lépése folytán elvetette a megegyezést és olyan kívánságokkal lépett fel, amelyek elfogadhatat­lanok (többek közt csak oly járásokban akarja megengedni a tájékoztató táblákon a kisebbségi nyelv használatát, ahol megvan a 20 százalékos kisebbség, Szlovenszkóra pedig egyáltalában néni akar megegyezést létesíteni, holott a Haupt­verband éppen ezekre való tekintettel tárgyalt, mert keresztül akarta vinni, hogy a táblák nyel­vénél ne a népesség nyelve, hanem a látogatók nyelve legyen az irányadó). A Hauptverband a tárgyalásokat folytatni fogja. Az indítványok so­rán Wagneí igazgató (Aussig) r természetvéde­lem fontosságát hangoztatta és felkarolását mele­gen ajánlotta minden turistaegyesületnek. Bur- schofsky kiadó (Hohenstadt) a kivándorlás és a diákszállók ügyét ajánlotta az egyesületek figyel­mébe, Wagner igazgató pedig azt az érdekes ajánlatot tette, hogy a turistaegyesületek választ­mányi tagjai az aussigiakhoz hasonlóan tegyék le a mezőcsöszi fogadalmat, hogy ezáltal ható­sági tekintéllyel léphessenek fel a kunyhók és padok rongálói, a fák és virágok pusztítói ellen, mert a csendőrség eredményei e téren soha sem lehetnek kielégítők. Kívánták még a turistatérké­pek egységesítését, a lengyel és német határ át­lépésének megkönnyítését, és örömmel vették tudomásul, hogy ezirányu kívánságukat több mi­nisztérium támogatja. A közgyűlés lelkes han­gulatban ért véget. A Sparta eldöntetlennel zárta tengerentúli szereplését Ne tv Yersey, november 3. A prágai Sparta kedden délután játszotta utolsó amerikai meccsét a new-yersei Galíciával. A mérkőzés 1:1 arány­ban eldöntelenül végződött, Az első gólt mindjárt a harmadik percben az amerikaiak szerzik meg. A Spár'án meglehetős fáradság és lehangoltság vehető észre s igy az első félidő a Gal'cia javára végződik. — Helycsere után a prágaiak lendület­be jönnek és felvonulnak. A őC. percben Silny ki­egyenlít. A meccs 4.000 néző előtt, hűvös időben folyt le. A biró kielégített A Sparta ma indul haza a Berangárián. )( A prágai DFC november 11-én Antwerpen­ben a belga válogat ott csapat ellen vendégszere­pel. )( Sharkey kihívta Tv.nneyt. Jack Shnrkey, a néger Harry Wills legyezője, kihívta az uj box- világbajnok Gone Tunneyt. *k+» boH^I'í^ieGfeNve* Egy elsülyedt világrész története (56)

Next

/
Oldalképek
Tartalom