Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-12 / 257. (1295.) szám

8-HIRTjAP 1926 november 12, péntek. Két szembejövő prágai villamos összetört egy személyautót Prága, november 11. Tegrap késő dél­után a prágai Národni-trida kellős közgépén sú­lyos autószerencsétlenség történt, amely azon­ban szerencsére nem járt emberáldozattal. A baleset úgy történt, hogy egy személyautó, melyben Cserich josefstadti gyáros ült csa­ládjával, ki akart térni a 13 sz. villamoskocsi­nak. Ugyanebben a pllanatban jött ellenkező irányból a 17. számú villamos. Ennek veze­tője észrevette a veszélyt s azonnal fékezett, azonban a villamos tovább csúszott a síneken s igy az autó a két villamoskocsi közé került. Az összeütközés borzasztó hatású volt Az autó úgyszólván darabokra tört s a 13. sz. villamos pótkocsija is erősen megsérült Az utóban ülő személyek csak könnyebben sérültek meg. A soffőr eszméletlenül esett össze, de ő is csu­pán kisebb vágási sebeket szenvedett az üveg­szilánkoktól. Maga a gyáros teljes épségben került ki a karambolból A rendőrség azon­nal kihallgatta a kocsivezetőket, de eddig még nem sikerült megállapítani, hogy kt terhel a felelősség a szerencsétlenségért Jellemző, hogy az összecsődült nagy embertömeg a rend­őri készültséget alig ergedte át a szerencsét­lenség színhelyéhez s közben a nagy tolon­gásban az összetört autóból a gyáros számos értékes tárgya eltűnt. Az ötödik kassai mozi ügye a városi tanács előtt A tanács többsége a kér. szoc. párt tiltakozása mellett a zsupáni döntés bevárását mellőzve, megszavazta az építés megkezdését Kassa, november 11. (Saját tudósítónk­tól.) Kassa város tanácsának legutóbbi ülésén élénk vitára adott alkalmat a városháza ud­varán létesítendő mozi kérdése. Amint a P. iM. H. annak idején közölte, a város képvise­lőtestülete a mozi fölépítésére megadta az engedélyt Spitz Ervinnek, az uj ■ mozi bérlő­jének. A képviselőtestület határozatát azon­ban két városi polgár megfelebbezte a zsu­pán! hivatalrál s igy a zsupáni hivatal dönté­séig a mozi építésének megkezdését föl kel­lett függeszteni. Tekintettel arra, hogy a zsupáni hivatal dörtés© a sürgetések dacára még mindig ké­sik, Novák Pál dr. polgármester a tanács ked­di ülésén azt az előterjesztést tette, hogy a tanács adja meg az engedélyt a mozi építésé­nek azonnali megkezdésére. A polgármesteri előterjesztéssel szembe­helyezkedve, Polák Gyula dr. keresztényszo­cialista polgánnesterhelyettes, tekintettel arra, hogy az ügy a zsupaná- tus előtt felebbezés alatt áll, tiltakozott az engedély megadása ellen. rA kérdésnek a felebbezés előtt való tárgya­lását törvénysértésnek tekinti s az ügyből származó felelősséget a maga és társai ne­vében elhárítja. Gmitter dr. városi főjegyző bejelentette, hogy amennyiben a tanács e felebbezés elin­tézése előtt az engedélyt megadná, a határozatot kénytelen lesz megvétózni. Azonban minden érvelés hiábavalónak bizonyult s a Polák Gyula dr. által kívánt név­szerinti szavazásnál a csehszlovák pártok, a szlovák néppárt és a kommunsta párt az engedély azon­nali megadása melleit szavaztak. Az igy határozattá emelkedett polgármesteri javaslat ellen csakis a keresztényszocialista párt szavazott. A szavazás megejtése után még szót kér Sehuster János keresztényszocialista tanácstag és rámutatott arra, hogy a tanács túllépte hatáskörét és törvény­sértést követett el, miután képviselőtestületi határozat megfeleb- bezéséről van sző s igy ebben a kérdésben csakig a képviselőtestületnek van joga ismét határozni. Különben úgy látja, hogy ennek a tanácsi határozatnak a kierőszakolása azt a célt szolgálja, hogy Spitz Ervin az építkezés megkezdésével nyomást gyakorolhasson a zsupanátusra a felebbezés kedvező elintézé­se érdekében. A tanács rapirendjének további tárgya­lása során fölolvasták az állami elemi isko­lák gondnokságának azon átiratát, amely u] Magyar, román, angol stb. útlevél- vízumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáré útleveleinek meg­hosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggé eszközli a Prágai Magyar ffirlap kiadóhivatala. iskolák építése tárgyában ankét összehívását javasolja. E kérdésnél Polák Gyula dr. pol- gármesterhelyettes szóvá telte azt a támadást, amelyet a me­gyei képviselőtestület legutóbbi ülésén egy politikai párttitkár intézett a város képviselőtestülete és tanácsa ellen azon a címen, mintha ezek kulturmisz- sziójukat nem teljesítenék. Visszautasítja ezt a jogosulatlar támadást és hangsúlyozza, hogy a város vezetősége ilyen kulturális leckét rém fogad el, miután a város kulturális célokra sokkal többet áldoz, mint amennyit nehéz l anyagi helyzete megenged. Szlovenszkófoől Ungvárra szállítják a kóbor cigányokat? Rossz a közbiztonság — Miaván több rablást követtek el kóbor cigányok Pozsony, november 11. (Saját tudósí­tónktól.) Matejkovics János és Porubszki Miklós kóbor cigányok egy miavai korcsmá­ban meglesték Matala Károly vitkovici mun­kást, amint nagyobb bevásárlást eszközölt Kikérdezték melyik utón megy haza. Mikor a munkás egy erdő mellett haladt el, a cigá­nyok, akik kerülővel sietve elébevágtak, „Életet, vagy pénzt!“ kiáltással rátámadtak. Matala kijelentette, hogy nála csak hat korona készpénz van. A cigányok ezt elvették tőle, majd alapo­san elverték és elrabolták a bevásárolt élel­miszert. A szerencsétlen embert vérébe fagyva az országúton hagyták. A csendőrség már másnap kinyomozta a rabló cigányokat és Matejkovicsot szerdr este beszállította a pozsonyi államügyészség fogházába. Porubszky megszökött. Ugyancsak Miaván történt a napokban, hogy Sémán Mihály koresmároshoz betért négy cigány, akik a korcsmárost kikergették helyiségéből és a kasszából elraboltak hatezerhdrom- száz koronát. A tetteseket Wemer Márton, Weraer József, Dyck Mari és Wemer Katalin személyében a csendőrök kinyomozták és letartóztatták, Ezeket is szerdár- hozták be a pozsonyi állam- ügyészség fogházába. A pénz hiány néu. megkerült Lakatos Pál, Lakatos Márton, Sztojko Mihály kóbor cigányok Tótgurabon Bagi Já­nos gazdálkodótól 4400 korona értékű ruha­neműt loptak. Letartóztatták és a bazini já­rásbíróság fogházába kisérték őket A hatóságok komolyan gondolkoznak a kóbor cigányok megrendszabályozásáróL Szó van arról is, hogy Szlovenszkóból el­szállítják a kóbor cigányokat Ungvárra, ahol tudvalevőleg nemrég nyilt meg az első cigányiskola a köztársaság területén. — Látom már, hogy nincs messze a nap, amely eorsfordulatot hoz. Sorsfordulatot Eu­rópára . . . Christiere és rám is. Ezeket a szavakat szinte magában mon­dotta. Egy pillanatig elgondolkozva nézett a padlóra. — Harlessen-Uhlenkort! Lelkében foly­ton ezeket a szavakat ismételte. És aztán, mintha minden sötét gondolatot le akarna rázrd, barátjához fordult, kezét nyújtotta. — Élj boldogan! Kevesebb gonddal me­gyek el innen, mert vigasztalást nyújtottál. Most hirtelen felszakították a kamara aj­taját. Tredrup állott előttük, melle csak úgy zihált, látszott rajta, hogy nagyon sietett. — Uhlenkort ... Te még itt vagy! . . . Hála Istennek! . . . — Mi az, Tredrup ... Mi az? — Itt, itt ! kiáltotta. — Christie . — Mi . . . mi van Christievel? Uhlenkort lázasan tépte ki a papirost ke­zéből. Arca egészen elsápadt. Tredrup még né­hány lélekzetet vett, akkor aztán kitört belő­le a szóáradat. Elmondotta a nem remélt, csodálatos dolgot, hogy mit hozott a szeren­csés véletlen az éther hullámain. — Véletlen, szerencsés véletlen, Uhlen­kort! — nevetett — Tudod, hogy legénysé­gemmel Stettinbe utaztam, tovább akartam vinni őket az Uraiba. Nehéz szívvel váltam meg tőlük. Aztán nem hagyott nyugton a sor­suk. Meg akartam tudni, hogyan élnek, mint megy dolguk az uj munkahelyen ... És ez­ért ... hm! csináltam valamit . . . talán nem volt helyes . . . most bevallom neked . . . megadtam nekik az Uhlenkort-hullámokat Ma kellett volna hirt kaprom róluk. így be széltük meg . . . Csak egyszer éltem bizal­maddal. Uhlenkort, te meg fogsz bocsátani nekem, hiszen nagyon jóra fordult a dolog. Tredrup és Tredrup orra. A szerencse akar­ta ezt igy. — Ott ülök a városban, a régi szálláso­mon. Fülemen a hallgató, hallgatom, mike mesélnek azok az Uraiból. Nem valami jót A változott kiima . . . éppen a forró év­szakban értek oda . . . Honvágy. Nem na­gyon lelkesültem fel a hallottakon. — Ültem, ültem és gondolkoztam . . . — Ekkor csak . . . hallga . . . Uhlenkort- Harlessen csendült fel néhányszor a hallga­tóban. Pedig már éppen le akartam tenni. De most hallom . . . Walter . . . Christie! . . . Egészen csendesen hangzott, de mégis kive­hettem, tisztán kivettem. Feszülten figyeltem. Mi ez? — Christie? ... És most újból hang­zott ... Walter! . . . Itt Uhnstie Marlesseni Hariessen . . . Uhlenkort . . . — Végsőkig feszültek idegeim. Segelyki- áltás? Christie Hariessen? Nenf lehet más! — Ültem és nyeltem a szavakat és fi­gyeltem, hogy mi következik tovább. Ültem, vártam, de semmi több, semmit sem lehetett hallani. — Mondom magamban: ez nem lehet Tovább kell beszélnie. És akkor újból fel­csendült a fülemben a hang. Halkan, egészen halkan. . . Sziget ... ez volt az egyetlen szó, amit megértettem. De ha az első szavakat annyiszor ismételte, bizonyára ezeket is meg fogja ismételni. Vártam tehát tovább. Újabb szavak ütöttek meg . . . Csatorna . . . dél­nyugat . . . — Tovább már nem lehetett érteni . . . Papirost ragadtam és felírtam annyit, ameny- nyit megértettem . . . Tovább vártam, hátha a hang világosabb lesz. Csakhamar azonban mindeo elnémult Ez az, amit meghallottam és a papirosra vetettem. — Walter! ... Itt Christie . . . Uhlen- kort-Harlessen . . . Sziget . . . Csatorna.,. Nyugat-délnyugat . . .! A kis papiros reszketett Uhlenkort ke­zében. — Él! Istennek hála! . . . Csatorna . . . Nyugat-délnyugat . . .! Ifjúkori barátja felé fordult. Az háttal ál­lott az asztalnak. Uhlenkort szeme a magas alakra tapadt, mintha azt várná, hogy meg­forduljon és . . . Nem . . . ő nem tudja . . . Nem akarja. — Talán Hamburgban, vagy valamelyik másik irodában jobban értették meg, törte meg végre Tredrup a csöndet. Uhlenkort feltekintett. Kezével homlo­kára csapott Persze! Természetesen! Hogy nem gon­doltam erre! Rögtön kérdezősködöm és pa­rancsokat adok, hogy az állomásokat éjjel- nappal figyeljék. És ha eddig a segélykiáltást nem hallották volna meg, bizonyára meg fog­ja ismételni ... holnap . . . vagy a legköze­lebbi napokban. Egyszer sikerülnie kell ... Kezet nyújtott Tredrupnak. — Klaus! Köszönöm! — Köszönd Tredrup kiváncsi orrának! — viszonozta az nevetve. —r Igen, igen, Tred- nip kiváncsi orra! Nem te vagy az első és az egyetlen, aki ezt megállapítottad. De . . . — vállat vont — ismét, ujább bizonyság, hogy néha varrni újat felderít ez az orr. — Szerencse fel, Walter Uhlenkort! Uhlenkort már az ajtóban állott. — Tredrup orra jó szelet szimatol. Úgy álmodtam tegnap, Uhlenkort, hogy ea lesz az utolsó alkalom, amikor a Spitzbergákon ta­lálkozunk. — Klaus Tredrup, hát egészen elfelej­tetted azt az éjszakai utazást ott délen? Légy óvatos! — Ezt félig tréfásan, félig komolyan mondotta. — És ha száz esztendőt élnék, akkor sem felejteném el. Akkor is arra fogok gon­dolni, amikor veled az Antillákra utazom... Uhlenkort-hullám, szerencse fel! . . . — Köszönöm Klaus! A viszontlátásra! Bárcsak mielőbb bekövetkezne! Uhlenkort elgondolkozva haladt le a lép­csőkön. * Még ragyogott a nap az atollra. Fütty szladt végig a lagúnán, amely a legénységet ebédre szólította, A barlang bejáratában meg­jelent Christiö alakja. Segélykiáltása, melyet mindig ebéd ide­jén küldött szét, idáig eredménytelen ma­radt. Más órákbaD is próbált üzenetet kül­deni, amikor csak megtehette, de mind hasz­talan. Talán túl gyönge volna a küldő ener­giája? . . . Máskép nem tudta megmagya­rázni magának a dolgot A negyedik délutáni órán. Az utolsó kí­sérlet. Ránézett karkötő órájára. Három és fél- Még igen korán van. A keskeny ösvé­nyen felment a sziklák peremére. Tekirtete végigjárta a viz széles, sima tükrét Nem lá­tott sem hajót sem vitorlát, Erre a forga­lomtól távoleső vidékre csak olyan hajó ke­rülhet amelyet a vihar vet erre. És ha jönne? És ha sikerülne valamilyen jeladással észre- vétetnie magát? A szigetre nem lehet eljut- niok, mert minden oldalról meredeken emel­kednek a korallszirtek. De a tengeri rablók? Hogy jutnak ezek a földre, a lagúnába? Hiszen látta, amint az U-naszád egy pillanat alatt felbukkant a la­gúna közepén és aztán uj útra merült alá. Az atoll korall-gyürüjében valahol * egy vizalatti átjárónak kell lennie. De hol? Gyakran für­dőit éjszaka idején a lagúnában, csakhogy megfejtse a rejtélyt Gyakorlott buvárrő volt s gyakran bukott a viz alá, hogy végigtapo­gassa a falakat, de nem sikerült megtalálnia a viz alatti kijárót És ha megtalálta volna, mit segít rajta? Ott kívül az atollgyürün vad morajjal törik meg a végtelen tenger. , Visszalépett bátortalanul, nyomott ke- délyhargulatban. Idegei már alig bírták ezt a kin teljes várakozást. Egyszer csak el kell kerülnie innen, el fog vinni az, aki elrabol- tatta. Talán valahová elviszik, ahonnan köny- nyebb majd a menekülés­Nagyjelentőségű felfedezések az atomok világában — A P. M. H. bécsi tudósítójától — Becs, november 10. Az atomok a lehető legkisebb termé­szeti egységek kérdése máj évszázadok óta foglalkoztatja a tudományos világot. Ruther- ford angol tudósnak sikerült az atomok ré­szecskéit lefényképezni. Egv évek óta Bécsben élő skandináv tu­dós, Johann Petersen dr., mostan annyira tökéletesítette Rutherdorf kísérleteit, hogy sikerült néhány perc alatt minden atomot elektronjaira bontani és ezt láthatóvá tenni. Petersennek .sikerült megbontania a magné­zium. gyémánt (szén), szilícium és berillium atomjait. Petersen dr. eddigi szenzációs eredmé­nyeiről mostan előadást tartott és rendkívül elmés készülékének segítségév el bemutatta a szétzúzott szén-atomokból kiszabadult hidro­gén-részecskék fénylő pályáját. Azután hallhatóvá tette az atomok szét- robbantásával támadó végtelenül finom zö- i ejt is. Az alumínium-atom robbanásának sok ezerszeresen erősített recsegését a nagy te­remnek utolsó padsorában is tisztán lehetett hallani. Az atomvilágban végbemenő katasztrófa emberi fül számára eddig észrevétlen ma­radt, elképzelhetetlenül finom zörej hallha­tóvá tételére elegendő volt egv pinzetta, amelvet Curié asszony, a rádium felfedezője küldött Párisból Petersen dr.-nak. Petersen dr. az általa olvan csodálatos módon demonstrált eredményeket egy uj el­járásnak köszönheti, amelv még a lassú atom-részecskék mozgásának megfigyelését is lehetővé tette. Annvi bizonyos, hogv az atomok szétbontásának és az elemek átvál­toztatásának hatásai egyelőre még korlátol­tak. Tudományos körökben azonban Petersen felfedezéseinek óriási jelentőséget tulajdoní­tanak mivel ezek révén könnyen elérhetővé válik az eddig szétbonthatatlannak hitt ele­mek átalakítása. így többek közölt elérhetőnek látszik az alchim isták régi céba: a mesterséges módon való aranyi;észités. A felfedezések usrvaü ma még csak tu­dományos jelentősé ejt ek. de b’zonvos, hogy csakhamar gyakorlati felbaszná’ásuk s le­hetővé válik és ez könnven a7 egész világrend megváltoztatására vezethet A*T* *"T* * H»* bOH^lÍ4^€GtNY€* 111 ===== .... - ■ ■— 1 " Eg y elsülyedt világrész története (62)

Next

/
Oldalképek
Tartalom