Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-12 / 257. (1295.) szám

Kórkép Irta: Jaross Andoi Á köztársaság most éli át belpolitikájá­nak legérdekfeszitőbb s talán legfontosabb napjait; hét év eltelte után megtorpant a nemzeti állam zavartalan kiépítésének mun­kája s a csehszlovák imperializmus, mely egy különös demagóg köpenyben óhajtott mindent a maga képére formálni és amal- ganizálni, megállította harci szekerét. Az ui Svehla-kormányban két német miniszter is ül s folynak s talán eddig már részben be is fejeződtek a tárgyalások, melyek az eddigi ellenzéki pártok kormányképességét egy­részt, másrészt a felvállalt aktivlzmus ellen­értékeit voltak hivatva biztosítani. Mindenkit, még azokat is, akik a cseh­szlovák belpolitika jelen kialakulásának ese­ményeit közvetlenül szemlélhették, meglep­te az a hirtelen, váratlan átorientálódás, mely nem a csehszlovák politikai közvéle­ményben, még kevésbé a szélesebb népi han­gulatban ment végbe, hanem úgyszólván az egyes vezető csehszlovák politikusok hvper- iaktikáiának egy fázisaként látszik jelent­kezni. Kétségtelen, hogy az eddig együttdol­gozó csehszlovák pártokat számos gazdaság- politikai kérdés választotta el egymástól és kétségtelen, hogy ezek néhányának a szoci­alista káté ellenére való megoldása a nézet- eltérést szakadékká mélyítette, mégsem volt hihető hogy a csehszlovák pártok egymás- közti marakodása egy olyan belpolitikai ese­ményt vált ki, mint amilyen két német poli­tikus minisztersége. A csehszlovák közvéleménytől oly távol állt az a gondolat, hogy a republika vezeté­sébe a csehszlovákokon kívül még másnak is legyen beleszólása, hogy ma pl. a cseh kor­mánylapoknak állandóan mosakodnia kell a közönség előtt a két német miniszter miatt. A cseh kormánypártok általában gazdasági kérdések előtérbe állításával igyekeznek ke­rülni azt az önkénytelenül feltörő kérdést, hogy most már hogy is lesz megoldva a nem­zetiségi kérdés s tényleg lomtárba kerül-e a csehszlovák nemzeti állam. A kormány tag­jai is kerülik ezt a kényes kérdést és szíve­sen nyilatkoznak a maguk reszortjuk ügyes- bajos gazdasási kérdéseiről, csak erről nem beszélnek. Közben a miniszterelnök igyek­szik a németeknek és magyaroknak és a szlovák néppártnak olyan engedményeket kilátásba helyezni, melyek ellenében azok a napok legfontosabb kérdését, a költségve­tést megszavazni hajlandók lesznek. Önkéntelen feltoluló kérdés, hogy váj­jon a csehszlovák politika tényleg számolva-e a világ hangulatával, mely mindinkább na­gyobb szimpátiával fordul az elnyomottak felé. likvidálni akarja-e az eddig egyedül üdvözítőnek tartott merev nemzeti irányt s megkezdi az állam átépítését azon alapokra, melyeket néprajzi helyzete diktál? Avagy a mai frappáns fordulatot a belpolitika né­hány bűvésze improvizálja csak azért, hogy bizonyo-s, tagadhatatlan nehézséget áthidal­jon s a maga egyéni érvényesülésének ily módon utat vágva, mellette az állam külügyi propagandájának is jó anyagot szolgáltasson? Ezek nvilt kérdések, melyekre feleletet adni ma még talán korai lenne, ma csak azt állapíthatjuk meg. hogv csehszlovák részről nagyon nélkülözzük az őszinteséget s a veze­tő politikusok, amikor kitérnek a nvilt válasz elől, egyúttal elmulasztják saját népüket fel­világosítani arról, hogy az eddigi politika irányelveit megváltoztatva, a republika lét­kérdése a nemzetek közti teljes megbékülés. Nem felejthető el hogy ma, amikor ily nagy jelentőségű belpolitikai változás kulisz- száit készítik elő, egyidejűleg nem történik semmi, ami az állam eddigi nagyon világos külpolitikai orientációját érintené. Egy a német és magvar nemzetiséggel való őszinte kibékülés a Német- és Magyarországgal való éppen csak megtűrt viszonyt, feltétlen ked­vezőbb irányba befolyásolná. Egv komoly átorientálódás a nemzeti alap­ról a nemzetiségire nem mehet csak titkos tár­gyalások utján. Megértem a ma felelős cseh vezető politikusok aggodalmát hogy a né­pet, melyet egy irányba tereltek s a háborús Megmarad-e a pozsonyi minisztérium? Holnap ei Pozsonyban a nagy kérdés — B@3ső eSBentétek a szlovák néppártban Prága, november 11. A szlovák néppárt — mini a P. M. H. már jelentette — holnap, pénteken Pozsonyban rendkívül fontos ülést tart, hogy véglegesen állást foglaljon a kormánnyal folytatott tárgyalásainak eddigi eredményéhez. Gazsik és Tiszó néppárti miniszter jelöltek kinevezése az eredeti diszpozíciókkal clleartcthem, nem következett be tegnap, ahogy azt biztosra vették, mert Svehla váratlanul olyan ellenfeltételeket állított föl, amelyeket Hlinka pártja megkérdezése nélkül elfogadni nem tud s talán nem is akar. A holnapi tanácskozások elé ezért érthető érdeklődéssel tekint nemcsak a szlovák néppárt, de az egész szlovenszkói közvélemény. A kiszivárgott hírek szerint már a múlt heti rózsahegyi ülésen is éles harc folyt a párt két szárnya között, amely annak a frakciónak a pirrhuszi győzelmével vég­ződött, amely a párt kebelén belül az opportunista irányt képviseli. Gazsikét, mint ennek az iránynak exponensét jelölték unifikációs miniszterré. Tévedés volna azonban hinni, hogy csupán személyi ellentétekről van szó. Ezeknél sokkal fontosabbak a tárgyi differenciák, amelyek a körül a kérdés körül forognak, hogy a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium továbbra is megmaradjon-e, vagy pedig megszüntetése után főzsupánt állítsanak Szlovenszkó közigazgatásának élére. A holnapi ülésen fog eldőlni, hogy a szlovák néppárt kitart-e a mellett a követelése mellett, hogy a szlovenszkói mi­niszteri tárcát néppárti politikussal töltsék he. Mi magyarok nem sok jót köszönhetünk a pozsonyi minisztériumnak és igen sok kellemetlen em­lékünk fűződik hozzá, mindazonáltal úgy véljük, hogy a szlovenszkói minisztérium feladása a cent­ralista irány újabb előretörését és az autonómia gondolatának végleges feladását jelentené. Ezért ma sem tartjuk valószínűtlennek, hogy Hlinka, akit eddig mint az autonómia törhetetlen zászlóvivő­jét tisztelt pártkülönbség nélkül a szlovenszkói közvélemény, beleegyezését adja ahhoz, hogy pártja erre a végzetes útra rálépjen és lábai alól elveszítse az eddig szilárd talajt. A török ás orosz külügyminiszterek odesszai találkozója Tewfik Ruséli a HamicSiehn Odesszába induBft — A nagy orosz45rök- perzsa-afgán szövetség megkováesolása — A keleti poiitika uj fázisa Konstantinápoly, november 11. Sok ellentétes brr dacára, mégis bebizonyosodott, hogy Tevfik török külügyminiszter találkozni fog Csicserin orosz külügyi népbiztossal, hogy végérvényesen nyélbe üsse az ©lőázsiaá népek nagy szövetségét, amelynek tervéről hónapok óta cikkezik az európai sajtó. Egy tegnapi jelentés szerint a török külügyminiszter sztambuli utazása még „jelentéktelen1* volt % nem jelentett hivatalos érintkezést a népbiztos és a török államférfin között. Tevfik Rusdi állítólag csak azért érkezett a Boszporus mellé, hogy találkozzék Timucs perzsa ügyvivővel, aki a sahnak egy kéziratát hozta el Ghazi számára. Mint most kitudódott, a perzsa követ sem a kézirat átadása miatt érkezett Konstantinápolybo, hanem azért, hogy afgán kollégájával egyetemben megbeszélje a tervezett szerződés utolsó részleteit. Ma azután a török külügyminiszter a diadalmas emlékű ,,Ha- madieh“ török cirkálón elindult Odessza felé. Köztudomású, hogy Csicserin már napok óta Odesszá­ban tartózkodik s így a találkozást nem lehet többé titkolni. Timucs perzsa delegált és a teheráni török követ a török miniszter kíséretében vannak. Beavatott körök szerint Csicserin több ízben föl­szólította már török kollégáját, hogy ezt a találkozást, amelyen a függő kérdésekről és a megkötendő biztonsági paktumról fognak tárgyalni, tegye lehetővé. Törökország, Perzsia, Afganisztán és Orosz­ország szorosabb szövetsége a moszkvai politikának újabb nagy győzelmét jelenti, amelyet Anglia hiába igyekezett hónapok óta lehetetlenné tenni, vagy legalább is késleltetni. Török források azt hangoztatják, hogy a külügyminiszter odesszai utazása dacára, Törökország egyáltalán nem hajlandó a szovjet uszályának szerepét vállalni s csak azért határozta el az előázsiai szövetség megkötését, mert az ország vitális érdekei követelik ezt a nagy összefogást. A miniszter elutazása teljesen titok­ban történt. Délután még azt mondották a sajtó megbizattainak, hogy szó sincs utazásról s hogy a török külügyminiszter csak formális ügyek lebonyolítására érkezett Angórából Sztambulba. Venizelosz nem tér vissza Páris, nov. 11. Athéni Lapjelentések sze­rint a monarchisták a legutóbbi választáso­kon Korfuban és Cykládokon döntő győzel­met arattak, összesen körülbelül 110 man­dátum fölött rendelkeznek, úgyhogy az ed­digi hirek, melyek mind köztársasági körök­ből származtak s melyek a köztársaságiak döntő győzelméről szóltak túlzottaknak és tendenciózusaknak mondhatók. Páris. nov. 11. A Chicago Tribüné athéni jelentése szerint Venizelos semmi esetre sem fogadja el a külügyminiszterséget, amely tárcát ennek következtében Metaxas liberális vezér, kap meg. Venizelostól egy másik sür­göny érkezett, mely végleg visszautasítja a görög kormányban való részvéteit.------------Tr—an—Bfr*—‘nttf1'*jnTr'iiMii Vi ncent Massey, Kanada washingtoni nagykövete Newyork, nov. 11. A kanadai kormány végleg elhatározta, hogy Vincent Masseyt Washingtonba küldi, mint a kanadai domí­nium első amerikai nagykövetét. Massey pil­lanatnyilag a londoni birodalmi konferen­cián tartózkodik s valószínű, hogv a kineve­zés azért történhetett meg, mert Anglia végre beleegyezett Kanada kívánságaiba s megen­gedte. hogv a domínium külön nagykövetet nevezzen ki az Egyesült Államokba. Mariborough herceg áttérése London, nov. 11. Mariborough herceg át akar térni a katolikus vallásra. Mielőtt azon­ban az egyház fölvebetné a pápának szemé­lyesen érvénytelenné kell nyilvánítania azt a házasságot, amelyet a herceg annak ideién Consuelo Wanderbildit-vel, a híres szépség­gel, kötött, s amelyet eddig csak a polgári bíróság érvénytelenített Parisban leomlott egy nyolcemeletes palota Páris, nov. 11. Páris egyik forgalmas ut­cáján tegnap este röviddel a munkaidő befe­jezése előtt egv nyolcemeletes épülő ház ir­tózatos robajjal összeomlott. A katasztrófa okait egyelőre nem ismerik. A romok hét munkást maguk alá temettek. Az egyik sze- rencsétlenüliárt embert súlyos sebesüléssel sikerült kimenteni, de a többi hatot megölték a leszakadó kődarabok. Párisban az eset óri­ási feltűnést keltett, mert csak a közelmúlt­ban történt a tegnapihoz hasonló szerencsét­lenség. A városi hatóság komoly övintézkedé­seket akar életbeléptetni a hasonló esetek le­hetetlenné tételére. pszichózist mesterségesen tovább tenyésztet- 1 ték, nem lehet egyszerre ellentétes állásfog­lalás igazságáról meggyőzni; azonban — úgy hiszem, — hogy e téren már tenni kellene valamit, ha azt, amiről oly sokat beszélnek és tárgyalnak komolyan is akarják. Nem lehet elfelejteni, hogy az elmúlt évek alatt a frontokon elnémult harcot a csehszlovák belpolitika tovább folytatta s hét évi szakadatlan harc után spéciéit a ma­gyar értékek milliói mentek tönkre. A ma­gyar kultúra, a magyar gazdaság, sőt a ma­gyar létszám ijesztő értékcsökken és e és a fennmaradt romok olyan jóvátétel szükségét hirdetik, melyet a mai csehszlovák mentali­tás nem képes megemészteni. Azután itt van a republika fegyverkezése, az a szerep, me­lyet Franciaország az államnak szánt, felhí­gítva a cseh imperialisták hatalmi mámorá­val, a csehszlovák demokratikus republiká- ból katonaállamot csinált. A fegyverkezés ténye pedig, hogy ki ellen irányult, arra rá-; világit az 1921-es évi mozgósítás s az a ba- j rátságos szerep, melvet a republika Felső-j Szilézia ügyében játszott. Csehszlovákia a maga politikai helyzetét sokkal jobban biz­tosíthatja Német- és Magyarország közé ékelt helyzetében, ba lemond minden további fegyverkezésről,ha lemond a rendőri szerep­ről, mellyel Nyugaton megbízták, mintha militarizmusával szomszédai ellenszenvét váltja ki. Tipikusan mondja valahol Wells „egy háborúra felkészült állam éppúgy hábo­rúskodik. mint ahogy a tyuk tojik", azaz min­den fegyverkezés, történjék az bármennyire defenzív célból, háborúra vezet. Hogy a csehszlovák köztársaság mai ha­tárai mellett nem sokáig látszhatja a milita­rista soviniszta csehszlovák állam szerepét, azzal mi már régen tisztában voltunk. Tud­tuk. hogy el kell jönnie ama pillanatnak, amikor az állam jól felfogott érdke azt fogja az eddigi vezetőknek diktálni, hogv nemzeti­ségi béke nélkül bajos lesz konszolidálni a köztársaságot, hogy nemzetiségi béke nélkül megrendül az állam európai helyzete, vagy tarthatatlanokká válnak a San Germain en Eayben megállapított határai. Talán még nem érett meg a helyzet arra, hogv az eddigi vezetők, akiket most már hét év tradíciója is köt ezen felismerést önma­gukkal is elhitessék, azonban úgy látszik, hogv a nemzetiségi probléma súlyát megérez­ték s valahogy szeretnék a kérdés méregfo- gát kihúzni, vagv inkább a mérgét neutra- lizálni. Az aktivizmust zászlajukra írott pártok — abszolút bizonyítékát adva az állam iránt érzett lojalitásuknak, — hajlandók is együtt­működés utján megalapozni a kibékülést s az a két német miniszter, amikor a kormány­ba belépett, lehetetlen, hogv őszintén ne ^bí­zott volna aban, hogv meglesznek a lehetősé­gek ahhoz, hogv a nemzeti sérelmek orvos­lása után megindul a nemzetek kölcsönös ki­békülése. melyet tartósan fognak biztosítani azon alkotmányos garanciák, melyeknek megteremtése biztosíthatja csakis a jövőt. A magyar pártok is átnyújtották feltételeiket, melyeknek teljesítésétől tették függővé, hogy azt a kormányzati rendszert, mely szakítani meTt az eddigi merev irányzattal, jóindulatú­nak hitt munkájában támogatni fogják. A magyar közvélemény nyugodtan bízva vezé­rei belátásában, várja az eredményt; tudja, hogv azok, akik a magvar nemzet életérde­keit jelentő kérdésekben képviselik, nem hallgatnak másra, csakis magyar lelkiismere­tűkre, tudja hogy szivüket megedzette már az elmúlt évek sok, sok szenvedése, tudja, hogy lelkűket megacélozza a törhetetlen bit a magyar jövőben. De bizik a magyar közvé­lemény abban is. hogy ba az őszinteség, mellvel a magvarok a tárgyalásokon részt- vesznek, nem lesz ugyanolyan őszinteséggel viszonozva s ha nem látják a jövőben bizto­sítva azt, hogv7 a csehszlovák politika f/ ;vb-g szakitolt a múlttal s most már velünk egv ült munkálja a jövőt, ugv továbbra is a büszke elnyomottak szerepét fogják választani. A döntés a csehszlovák vezetők kezében fekszik, vagv megérezték a történelem pa­rancsszavát s tudnak nagyvonalúan szakítva a múlttal cselekedni, a vagv taktikáznak s eb­kor az állam fizet rá. Mi mindenképp ni ráérünk! Ik Waí számunk V. évf, 257. (1295) szám ■ Péntek » 1926 november 12 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, szlovenszkói eS rUSZlTlSzkÓl ellenzéki pártok Szerkesztőség: Práqa IL,, Panská uhee negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: ». .» .... ^ 12, II. emelet. Telefon. 30311 — Kiado­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: poLltlK.CU nCLpltCipiCl Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul *2/111. 7e­havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGÁCII GÉZA lefon: 30311.—-Sürgönyeim: Hírlap, Praha

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom