Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-11 / 256. (1294.) szám

1925 november 11, csütörtök.

mímsarcsiZLjaemjrmwimaKii^x^^^^^mimaBmm

A Gorgona-sziget rejtélye

Titokzatos sziklarajzokat fedezett fel egy angol expedíció — Egy eísülyedt világ hírnökei? — Kokorszakbeii kultúra nyomain

Közép-Amerika partjától csupán 27 kilométere, a Columbiai köztársaság magasságában fekszik egy 8 kilométer hosszú, meredek sziklás sziget. A partok nehezen aegközelithetők, csupán egy helyen nyújtanak némi védelmet a viharok ellen. Belsejét erdős dombok borítják, csupán a sziklás part egyes részei merednek csupaszon az ég felé. Ez a teljesen lakatlan sziget Gorgona, amely politikailag a columbiai köztársasághoz tartozik, a DCroy-család tulajdona 1847 óta. 1924-ig alig tudtunk valamit erről a lakatlan magányos sz:getről. Legfeljebb arról volt nevezetes, hogy 1530 táján Pizarro, a híres conqiéstador mielőtt híres perui hódilóutjára indult volna, hét teljes hónapig várt hiába a beigért hadianyag és segélycsapatokra, mig azok végül mégis megérkeztek. A hires spanyol hadvezér tartózkodásának nyoma csupán a krónikákban maradt meg. Ma a szigeten nem található semmiféle emlék, amely a spanyolok jelenlétére engedne következtetni. Később természetes fekvésénél fogva kedvelt búvóhelye lett a különféle nemzetiségű kalózkapitányoknak, akik fckép a spanyol kincses gályákra lestek. Bár történeti tény, hogy időközönként egész rablóhadjáratok indultak el a csendes kis szigetről és véres harcok játszódtak le kalózok, hadihajók és katonaság között, erről a mozgalmas időről sincsenek néma tanuk, kivéve egy bekarcolt rajzot, amely egy XVIII. század viseletét hordó fegyveres tengerészt (kalózt?) ábrázol. Mióta a kalózvilág megszűnt, Gorgona ismét a teljes feledésbe merült.

1924-ben egy angol exped;ció a St. George gőzösön érkezett a sziget elé. James Hornell dr. angol régész, aki a partraszállók között volt, meglepetten tapasztalta, hogy a fövenyen szerteszét heverő sziklákon rejtélyes rajzok vannak kifaragva. A különféle alakokat, állatokat és tárgyakat ábrázoló rajzok rendkívül gondosan voltak elkészítve, a körvonalak mélyen bevésve és csiszolva. Kétségtelenül igen hosszadalmas és szorgalmas munka eredménye. Az expedíció az eredetileg tervezett nékányóras tartózkodást természetesen tüstént meghosszabbította és hozzálátott a régi relifek gondos tanulmányozásához. Mindenekelőtt feltűnt egy hatalmas két groteszk alakot ábrázoló rajz. Elhelyezése arra enged következtetni, hogy a nép, amely közül a művész kikerült, istenítette a skulptura megszemélyesítőit. Lehetséges, hogy a két alak a napistent és napistennőt ábrázolja. Az arcot három durva gödör jelzi, a fej körül sugárszerü vonalak vannak, mig a karok furcsa csigavonalban végződnek.

A többméteres rajz vonalai átlag 6 milliméter mélyek és 27 milliméter szélesek. Szélei és belseje gondosan csiszolt és fényesített. Tekintettel arra, hogy kőszerszámmal készült, primitívsége dacára hosszú ideig tarthatott elkészítése. Kissé távolabb két piramis alaprajzot is sikerült felfedezni. Ezek azonban kidolgozatlanok maradtak. Érdekes azonban, hogy ennek az épületfonnának az egyiptomi gutákkal való hasonlatosságát már Közép-Amerika és Mexikó keleti partjain is sikerült kimiAitni. Ebből az érdekes tényből azt következtetik egyes tudósok, hogy a két őskultura között esetleg összefüggés lehetett. Bár a gondolat érdekes és eredeti, sőt erősebb fantáziájú emberekben felkelti az eísülyedt Atlantis, mint legősibb kulturközpont létezésének gondolatát, a gulaforma egyezése még nem jelenti azt, hogy összefüggés volt a középamerikai és az egyiptomi őskultura között, hanem csak építészeti fonnák fejlődésében bizonyos törvényszerűségre enged következtetni, amely általános értékű lévén, függetlenül vezetett a gúla formájának kifejlődéséhez.

A következő felfedezés az első lelőhelytől egy mérföldnyire délre sikerült. Itt a parton részben már homoktól boriivá egy egész sereg sziklarajz akadt. Ezek látszólag rendszeresen voltak csoportosítva, úgyszólván egy kőkorszakbeli „kép- kiállitás" benyomását tették a szemlélőre. Ez az eredeti kétségtelenül legősibb tárlat 100 négyzet- méter területet foglalt el. Felállítása óta azonban a part sülyedbetett. A műalkotások nagyrésze fél’g a vízben volt, más részüket betemette a homok, úgy hogy legtöbbnyire csak úgy sikerült lefotografálni és tanumányozni a különös rajzokat, ha a vizes homokból kiszabaditott€ sziklarajz körül állandóan' merítették a behatoló vizet. A rajzok itt igen különféle dolgokat ábrázoltak. Feltűnő hasonlatosságot mutatott egy ornamenlá- lis rajz — apró gödrök egy nagyobb körtől körülvéve (a csillagos ég?) — az európai kőkor- •izakbeli művészettel. Más helyütt állatok, egy ah lígátor és egy madár voltak kifaragva. A bronzkorabeli fejszékhez hasonlít egy balta rajza. A nyeles balta háromszögletű. Lehet, hogy későbbi, műit az előbb említett rajzok. Mindenesetre különös, hogy a később nagyszámú szerszámleletek közül egyetlen egy fémtárgy nem akadt. Az egyik szikla feltűnő szeretettel kidolgozott madáralakot mutat. A madár fején hatalmas bóbita. Valószínűleg a szomszédos szárazföldén gyakori bóbitás tyuk (Crax alectór) képmása. Ez ma a szigeten már nem él. 1709-ben a hires kalózkapitány, ÍVoodas üvgen, aki itt vesztette el két hajóját, a „Duke"-i és a „I)uchess“-t, még említi. Hónapokon keresztül ilyen tyúkokkal táplálkozott. Azóta, úgy látszik, kipusztult, bár a sziget lakatlan.

A többi uilialko'ás különféle lejeket, állatokat, tökép majmokat és ornamentikákat át rázol. Az urcoli azonban olyan durvák, hogy nem leltei belőlük '• inmíro következtetni. Csupán az

♦•g i1.'ii van kél csavarodott formájú fojdisz. A ritka és különös rajzok elszállítható részét, a hajóra vitték. Mialatt a nagy kődarabok kiásásával voltak elfoglalva, az egyik matróz kőszerszámot talált. Hornell dr. tüstént rendszeres ásatásokat végeztetett, hogy kiderítse a titokzatos nép élet- körülményeit. A kutatás igen szép eredményt ért el. Sok kőszerszám, különösen formált és csiszolt köókek, amilyeneket hiába keresünk az európai kőkorszakban, került elő. Cseréptöredékei pedig magasabb kultúrára engedtek következtetni. Több

háztartási eszköz, kőmozsarak — a legprimitívebb malmok —, továbbá kcorsók szintén azt bizonyították, hogy a letűnt vagy kivándorolt nép kultúrája nem lehetett nagyon alacsony.

A G orgona-szigeti őskultura korát és közelebbi körülményeit máig is homály fedi. Hogy igen régi lehetett, mutatja a partnak azóta beállott süllyedése, amely az amerikai szárazföld analóg viszonyait tekintve, igen lassú. Lehet, hogy idővel sikerül összefüggést kimutatni közötte és a hires Husvét-szigetek óskulturája között. Valószínű azonban, hogy a nép, amely a szigetet lakta, cölöp-épitményekben élt és a tenger előnyomulása, illetve a sziget süllyedése a közeli szárazföldre kergette őket.

——t • -t dr.

Nyílt harc fejlődött ki Beregszász bortermelői és borkereskedői között

a leleplezett borhamisítás?k nyomán

A beregszászi hegyközség izgalmas közgyűlése — Plakát- és röplapkarc — A közgyűlés egyhangú bizalmat szavazott Kovách Béla űr. szerkesztőnek és bojkottot indít Herskovics

Lajos borkereskedő ellen

Beregszász, november 10.

Beregszász gazdasági és társadalmi életének sima folyását egy-két éve csak, hogy felzavarták néhány lelkiismeretlen ember bormanipulációi, amik azonfelül, hogy a sző legszorosabb értelmében földig sülyesztették a beregszászi borok jó- hirnevét és becsületét, végzetes válságba sodorták Ruszinszkó amúgy is vegetáló gazdasági éleiét is.

A borhamisitások nyilvánosságra jutása természetszerűleg minden alkalommal óriási izgalmat keltett Beregszászban és Ruszinszkó többi borvidéken, de ez az izgalom csak múlt hónapban érte el szuperlativuszát, amikor Kovách Béla dr. a „Kárpátaljai Magyar Gazda" szerkesztője, mint hegyközségi elnök, egyik éjszakai ellenőrző utján, néhány társával gyanús munkában találta pincéjében Herskovics Lajos borkereskedőt. Kővé h dr. az ügyet még az éjszaka folyamán bejelentette a rendőrségnek és a leleplezés lefolyása természetesen teljes egészében világot látott a „Kárpátaljai Magyar Gazda" hasábjain. A cikkre válaszképpen nyílttéri nyilatkozat jelent meg az „Élet" cimü munkácsi lapban, melyben Ilersko- vlcs, mint „40 éves becsületes borkereskedő" tiltakozik Kovách dr. vádja ellen és őt különböző illegális eljárással vádolja.

Erre a nyilatkozatra felfigyeltek Beregszász becsületes bortermelői és kereskedői, akik közös sérelemnek tekintve a Kovách Béla dr.-on esett sérelmet, a borhamisítók helyzetének lehetetlenné tétele céljából, rendkívüli gyűlést hívtak össze. A gyűlést plakátokon publikálták, a következő szöveggel:

„A bor a mi kenyerünk. Olyan igazság ez, amelyet itt mindenki átérez. A kenyeret akarja kivenni a szánkból, aki a bortermelést veszélyezteti. Ezt cselekszik a borhamisítók. Ezek közül a legveszedelmesebb, vérlázitó vakmerőséggel a szőlőbirtokorság arcába vágta a keztyüt. Arra a kétségbevonhatatlan valóságra ugyanis, hogy tökéletesen berendezett bőrgyárában tetten érték, azzal felel, hogy gáládul megrágalmazza lelepleződ, köztük a beregszászi közélet egyik leghasznosabb és legönzetlenebb, vezető tagját. Hogy ezt a szemérmetlen támadást méltómódon visszautasítsuk és hogy a borhamisítás meggátlására vonatkozó, legsürgősebb tennivalókat megbeszéljük, folyó hó 7-én, vasárnap d. e. 11 órakor a Beregmegyei Kaszinó nagytermében rendkívüli közgyűlést tartunk, amelyre minden bortermelőt és minden becsületes borkereskedőt meghívunk és elvárunk. Beregszász, 1926. november hó 4-én. A beregszászi I. II. és III. hegyközség elnöksége."

A hegyközség meghívójára válaszul 7-én reggel sárga plakátok tűnlek fel a falakon, Herskovics plakátjai, bár aláírás nélküliek. A plakát szövege ez: „Beregvármegye sajtóügyi népbiztosa 2/1919. Nyugta k. 5000.— azaz ötezer koronáról, mely összeget Beregvármegye pénzügyi népbiztosától, a direktóriumtól nyert felhatalmazás alapján lapelőállitási és egyéb sajtócélokra utólagos elszámolás kötelezettsége mellett a mai napon tránytalanul felvettem. Kovách Béla s. k. Beregvármegye sajtóügyi népbiztosa." — „Ez az ember, aki az 1922. évben megfizettetett magának egy7 itteni cégtől 4000 lappéldányért, hogy egy cikk, mely egy néhány példányban megjelent, már a többi példányokból kimaradjon. — Ez az ember, aki mint sajtóügyi nép' ' tos, kommunista célokra pénzt vett fel, akar mostan, mint leghasznosabb és legönzetlenebb tagja a társadalomnak, orkölcsbiró lenni. Ennek megítélése a nagyközönségre lesz bizva."

Az egész város társadalma érthető felháborodással fogadta Herskovics „leleplezését" és jóleső megelégedéssel olvasta még a délelőtt folyamán Klein Sámuel nyomdatulajdonosnak röpcédula alakjában megjelent nyilatkozatát, melyben többek között a következőket jelenti ki:... „A röplapban közétett nyugta szerint felvett 5000 koronás összeg a Direktórium utalványozására, Jap- előállilási költségek kifizetésére lett fölvevő és ezen összeg utolsó fillérig nekem, mint a lap nyomdászának általa ki is lett fizetve."

Arra a bizonyos kihagyott cikkre így válaszol Klein: „Tiszta lelkiismerettel és ha kell eskümmel is kész vagyok bizonyítani azt is, hogy a röplratban említett Kárpátalji Magyar Gazda cikkének kihagyása Kovách dr. akarata és tudta nélkül történt Bakó Gábor dr-, a lap felelős, szerkesztője és Kroó Sándor* dr. ügyvéd közbelépésére, akik Kovách Béla dr.-t és egyben a

K. M. G.-át egy esetleges, nagyarányú kártérítési pertől féltették és igy a hirt Kovách Béla dr. megkérdezése nélkül, saját felelősségükre kihagyták. Mivel az ügynek egyik szereplője voltam, esküvel bizonyítom, hogy sem Kovách Béla dr. sem Bakó Gábor dr. ezért senkitől egy fillért sem kaptak stb. stb. Klein Sámuel s. k., a „Haladás" nyomda tulajdonosa."

Délelőtt 11 órára a Kaszinó nagyterme zsúfolásig megtelt Beregszász bortermelőivel és bor- kereskedőivel. Elsőnek Horváth Miklós, mint a Borszövetkezet elnöke szólal fel és fejtegeti, hogy miután most ipar, kereskedelem, minden stagnál, közös érdek a szőlőgazdaság fellendítése, ami itt, Ruszinszkőban alapját képezi minden megélhetési ágnak. A harcot, mely Kovách dr. és Herskovics Lajos között folyik, nem kettőjük harcának tekinti, hanem az egész, becsületes szőlőtársadalom harcának, a borhamisítók ellen. — Majd a hatóság támogatásáért folyamodik és kéri, hogy a borhamisítási ügyeket soron kívül, gyorsan intézzék el, hogy a közönség végre megnyugvást leljen. — Utána Polchy István dr. emelkedik szólásra és utal Kovách cikkére, mely szerint: „A bor a mi kenyerünk." Ruszfnszkő földje nem valami áldott, — mondja Polchy dr., — csak a hegyek képezik a lakosság megélhetési forrását. A rossz időjárás azonban keresztülhúzta a szép szüreti terveket és tetézte ezt még az a katasztrófa, amit a hamisítók zúdítottak a termelők fejére. Most hát itt az Idő, kiirtani közülünk a legaljasabb mételyt, a borhamisítókat.

Elismerssel beszél a rendőrség odaadó munkájáról és belátja, hogy az ügyeket nem lehet máról-holnapra lefolytatni, amennyiben Herskovics pergátló kifogásokkal, egyebekkel folyton késlelteti a végleges elintézést. Polchy dr. indítványára a közgyűlés tagjai egyhangú lelkesedéssel szavazlak bizalmat Kovách Béla dr.-nak és Szeles Jánosnak, akik közül különösen Iíovdch dr. az, aki önzetlenségével méltán rászolgált a város társadalmának őszinte szeretelére.

Végül indítványozza, hogy mindaddig, mig a borhamisítási ügyek el nem intézteinek, vonassák be Herskovics iparengedélye és az Összes termelők bojkott alá véve, ne adjanak el neki sem bort, sem szőlőt.

Fábry Tivadar beszámolt az előző ankét alkalmával megválasztott borellenőrző bizottság munkájáról. Az eredmény, — úgymond, — nem valami nagy, mert a szüret alkalmával ellenőriztük ugyan, hogy ki mennyit vásárolt, nehogy hamisítás által a kis bormennyiséget megtöbbszörözze, de a cukrozás ellenőrzése nehéz volt, mert szüret végén az erős akció eredményeképpen megengedték a borcukrozást. Ha a közgyűlés nem intézkedik másként, tovább folytatják a munkát.

Junger Hermann borkereskedő kijelenti, hogy igazolni tudja^ hogy néhány borkereskedőnél ma is vannak eldugott tartályok. Ajánlja, azonnal indítsanak Pi’ágába egy küldöttséget, mely más felügyelőt kérjen a mostani borászati felügyelő helyett. (Junger beszédét állandó lárma, füttyszó, kiabálás kíséri: „Nem szégyenli magát?" „Pfujj" „Denunciáns" „Hallgasson"!!)

Polchy dr. kéri Jungert, nevezze meg a hamisítót, mire Junger megnevezi Schwartz Salamont. Schwartz Jenő, Schwartz Salamon fia a hatóság kiküldöttjéhez, Petrics detekUvíelügyelő- höz fordul és kéri, azonnal szánjanak ki a helyszínre, megállapítani Junger állításának valódiságát. Vince Hugó kormánybiztos előadja, hogy a közgyűlés első és legfontosabb pontja az lett volna, hogy elégtételt adjon Kovách dr.-nak az őt éri támadásokért, a többit azonban a hatóságra kell bízni, amely teljes eréllyel vette kezébe a hamisítások megszüntetését. A tisztességes kereskedőre azonban — folytatja, — szükség van és épp ezért kellő védelembe kell őket venni Indítványozza, hogy a hegyközség szükebb- körű bizottságot válasszon, akik megtegyék a védekezéshez szükséges preventív intézkedéseket. Roóz Sá«'dor kereskedő szerint a hatóság van hivatva az ellenőrzést végezni. A dolgok megoldását egyébkén! — szerinte — az ujj bortörvény tudja csak meghozni. Kovách Béla dr. biztatja a hegyközségei, hogy mint a borhamisítók régi üldözője, a jövőben is ő az, aki lerántja róluk az álarcéi.

Horváth Miklós elnök zárószavában kéri a rendőrség hivatalos kiküldötteit, hogy azonnal, személyesei] győződjenek meg Junger vádjának valódiságáról, valamint bojkottot kér Herskovics

ellen és indítványozza, hogy mindazoktól, akiket gyanú terhel, vonassák meg ideiglenesen az iparengedély.

A közgyűlés a legizgatottabb hangulatban oszlott széjjel.

Szenzációs részletek az osztrák postatakarékpénztár nagy botrányából

A Bosel-féle kölcsön és az apró zugbankok

szanálása

— A P. M. H. bécsi tudósítójától —

Becs, november 10.

A P. M. H. bécsi tudósítója számolt be elsőként az osztrák postatakarékpénztár botrányáról, amelynek következményeként menesztették a postatakarékpénztár elnökét és vezérijraztratóját, az ideiglenes ügyvezetést Reisch Richard dr. volt pénzügyminiszterre, az Osztrák Nemzeti Bank elnökére bizva.

A nemzetgyűlés vizsgálóbizoltsása már napok óta szigorúan bizalmas ülésekben foglalkozik a postatakarékpénztárnál történt botrányokkal.

Az eddigi megállapítások szerint az osztrák postatakarékpénztár mintegy két billió osztrák koronát folyósított olvan bankoknak, amelyektől ezt az óriási ösz- szoget soha sem fogja visszalátni.

Bősei Zsigmond, az infláció éveiben gyorsan előretört, de a frankspekuláció ideién épp olv hirtelen letört fiatal spekuláns 780 milliárdot kapott.

A Bosel-féle kölcsön története igen érdekes. A tőzsdei koniunktura bevégződésével 1924 nyarán, amikor a részvények hirtelen esni kezdtek, a pénzügyminisztérium 300 milliárdot bocsátott a nagybankok úgynevezett intervenciós bizottságának rendelkezésére. hogy megakadályozza a részvények teljes elértéktelenedését.

Az intervenciós bizottság egv ideig minden piacra dobott értékpapirost felvett, azonban csakhamar kitűnt, hogv a kínálat sokkal nagvobb, mint várható volt.

A nagybankok utána jártak a dolognak és megállapították, hogy a legendás hirü Bősei is teljesen letört és ő dobja piacra részvényeit. A nagybankok összeköttetésbe léptek Bosellel és kijárták, hogy az Osztrák Nemzeti Bank 780 milliárdot folyósítson kölcsönként Bőseinek. Bősei kéretni hagyta magát a nagybankoktól, végre azonban elfogadta a fölajánlott kölcsönt avval a feltétellel, hogy ő diktálja a feltételeket. Bősei fedezetként zálogba adta részvényeit amelyek ma már akkori értékük felét sem érik, fentartotta. azonban a maga számára a szavazati jogot, így továbbra is megmaradhatott az Uniobank elnökéül. Nem sokkal később az Osztrák Nemzeti Bank elnöke. Reisch dr. félni kezdett. hogy a iegvbank külföldi főrészvényesei felelősségre fogiák vonni a Bosel-féle kölcsön folyósítása miatt és elintézte, hogy a postatakarékpénztár az egész tranzakciót átvállalta magára. Mindeddig Bősei egyetlen fillér kamatot sem fizetett, ennek ellenére azonbrn később újabb 100 milliárdot kapott.

A nyáron megbukott Zentralbank dér deutschen Sparkassen adóssága a postatakarékpénztárral szemben egyesek szerint 625, mások szerint 950 milliárd.

A Treugabank, a Verkehrskreditbnnk és más szanálásra szorult kisbankok mintegy 300 milliárdot kaptak a postatakarékpénztártól. A már megszűnt Industrie- und Handels- bank. valamint a Gewerbe- und Handelsbank számára a postatakarékpénztár 150 milliárdot folyósított. A parlamenti ellenzék a kormánytól a postatakarékpénztár teljes átszervezését követeli a jövőben való hasonló visz- szaélések elkerülése érdekében. Az átszervezésről külön pártközi bizottság most folytat tárgyalásokat.

Egy kassai csaló letartóztatása Csehországban

Prága, november 10. A rendőrség Cseh- Budweisban a múlt hét folyamán az Impe- rial-barban igazoltatta Saryk János kassai fesiőnövendéket és annak .jogászbarátját, akik a barba autótaxival érkeztek Prágából. A rendőrségnek gyanús volt a két fiatalember viselkedése és a rendőri őrszobában Sairyk beismerte, hogy a pozsonyi rendőrség lopásért köröztető parancsot adott ki ellene. Továbbá azt is bevallotta, hogy

egy héttel ezelőtt két szlovák munkást hozott föl Prágába Szlovpusziiéból, flkik- r-'z megígérte, hogy útlevelet és vízumot szerez nekik Amerikába. A munkásokkal együtt Smichovban a Balkán- szállóban szállott meg s tőlük a költségek fedezésére tizennégyezer koronát vett föl. A kapott pénzzel természetesen I odébb állott.

Prágában találkozott jogúsAsmerösóvc1, aki a csalásról semmit sem tudott s meghívta egy autókirándulásra Biulwoi.'bn. A mog- motozás alkalmával a ki feszi ott munkások pénzéből 11.235 koronát találtak im\g {$.*ryk- nál. A két íialn'mnbort álszálltlollák a bud- welsi ügyészség fogházába