Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-10 / 255. (1293.) szám
6 1926 november 10, szerda. A legendák földjéről Utazás a Mordfjordban — Egy norvég falu — Milyenek a norvégek? — Találkozásom egy lappal — Norvég vendégszeretet — A loeni legenda — A P. M. H. tudósítójától — (Copyright by K. G. Roma) szinte megnómul. Mutatja az árut és mutatja Loen (Norvégia), november 4. az árt. Úgy látszik, mintha azzal nem is töLOEN. Liliputi* deszkabódé fehér tábláján ölnyi fekete betűk Írják ezt a kétágú szót. Olyan groteszk arányok, mintha egy törpe ajtajára egy óriás szegezte volna ki a névjegyét. Ez az egész épületapróság úgy bújik meg egy égbekacsintó hegytitán talpa alatt, mint a gomba valamely délszaki fagottét tövében. Ha nem volna, nem is hinnénk, hogy ennek a csalafintán kanyargó hegyszorosnak a mélyén élet virraszt. Mintha figyelmeztetni akarná: Hopp! vigyázat, itt emberek laknak! Mint egy király gránátosainak sorfala között, úgy halad hajónk kétoldalt meredek- ivvel az égbeíörő hegyláncoktól övezve egy hosszú, csendes tengerutcán. Az öböl, ahol horgonyt vetünk, karéjosan kiszélesedik. Jobbról félénken szökik élénkbe egy kicsiny szigetnyelv, mely majdnem fütövig gázol a tengerbe. Birkák, tehenek kolompja ver lágyan, harangszónak illik ebbe az istentanyába. Ez a kép: a leget, tájat, közeli és távoli világot szemünktől elfogó hegyóriásokkal az azok ölében bizalmas-boldogan vegetáló ember-állat farmélettel mintha egy norvég Ruysde&l ecsetje alól ébredne. De ez a kis völgytér. apró tengerpiac csak epizódpillanat ebben a tájban, mögötte már újra összecsapnak a hegyek s szűk torokban vezet az ut a loeni kis faállomástól befelé ismeretlen mesék birodalmába. Egy norvég falu Á parton már vár a stolkjaerre. Norvég bricska. Két-két ülés a bakon meg mögötte, egy pár nagy keTék, a könnyű kordó elébe mokány lovacska fogva, norvég faj, fehér vagy világos barnaszőrü, zömök, tömzsi, alacsony fürge mén. Szűk kertágyak mellett röpülünk mint a szél. Sárga leveles virágok alázatos hajlon- gással fogadnak. Az ibolya is kipislog a zöldből, a piros gomba a mohaföldből, vöröses sombokor az árokszélről, a ciklámen pedig sövényként keriti végig az utat, ami táncol alattunk, mert hol itt horpad, hol ott dagad s még a gerinccsigolyánk zörgését is hallani véljük. Megérkezés. Kis földpupon annyira sor- baszakadnak a házikók, mintha fésűvel egyengették volna őket ilyen katonás „vigyázz! — fedezz !“-haptákba. Érdekes az építkezésük. Nincs kettős ablak, de van: kettős fal s a között a meleg moha tenyészik. Ezért látni sok házon szelelőcsöveket, melyek állandó friss levegővel táplálják a mohát, hogy életben maradjon. Ha egy nyitott kapun át besurran a tekintetem, látom a trep- pét csavarosán felkanvarodni az emeletre, tárt szobaajtón keresztül a fageTemdás hálót, ebédlőt meg a konyhát, az egész házat. Egyszerű bútorok, kemények. Néhol a kandalló még régi és stílusában hasonlít azokra, amelyek középkori olasz palotákban még láthatók. Ideális tisztaság mindenütt. Kívül is, belül is. A házakat, mintha a lépcsőtől a kéményig felmosták volna. Norvégek Akivel találkozom, oly közömbös-ismerősen talpal el mellettem, mintha nem is ma látna először. Nagy. robusztus emberek. Szőkék és kékszemüek. Hideg a jókedvük, fagyos a kaoajuk. Igyekszik udvarias lenni, de természetében van hogy: figyelmetlen. Az utcán is úgy megy végig, mintha ezt hajtogatná magában: semmi közöm senkihez. Nyugodt, keveset beszél s ha szól. nem hangos. Müveit. Egy sem analfabéta. Ahol ők élnek, hosszabbak az esték, mint nálunk s ilyenkor sokszor kerül elő a könyv, amivel elűzik a tétlen napok unalmát. Családimádók. Egészséges erkölcsük van. Az asszonyokat csak úgy látni, mint a férfiakat. Sokakat a házimunka foglal le, meg a gyerek, de nagyrésze ott dolgozik egy sorban a férfiakkal. Általában nem szépek. Magasak, nehézkesek, nekik is kék szemük van, a lelkűkben több vidámság rejtőzik, mint a férfiakéban, ezért szimpatikusabbak is. Müveitek. Idegen nyelvet alig beszélnek. Angolul többen tudnak, mint németül. A norvég kereskedő Nem ismeri a köteles mosolyt, a meghajlást. Nem „tukmál". Azt nem Írja ki az árura hogy szabott ára van, — de alkudni az ért mégsem lehet. Vásár közben az eladó ! nni: Krisztus lörlénele 1 Tizenegy nyeltre lefordl- S • tott, világul kert elért könyv. • o Ara fűzve: 65.— * \\ y> kötve 75.— ® Jj Megrondolhotö * „Prágai ® < | Magyar Hírlap" könyvoaz- S MlyAo&l, PrahaII.,PaaakAl2 rődne, jön-e vevő a boltjába? vesz-e,nem-e? kimegy? A cikkeiről azonban be kell vallanunk. hogy nagy általánosságban igen silány dolgok, különösen a ruházati kellékekben. És mindamellett méregdrágák. Az élet Norvégiában minimálisan háromszorosába kerül mint Csehszlovákiában. Vásárolni Csak prémeket érdemes. A legszebb jegesmedve bőr 1600 cseh korona. A fóka szőrméje darabonként 560 (három-négyből telik a legnagyobb bundára is), a rénszarvasé alig 200 Kcs. A norvég piac még a városban is rendkívül szerény. Gyümölcs, sajt, — haláruk — a lehető legkisebb választékban. A kofa nem is kofa — zsakettbe öltözött gyümölcsárust is látok. A piacon szinte halálos csend van — és tisztaság. Mindent összegezve, a norvég kereskedő — egy igen kellemes ember mint kereskedő is. A gyermek Bájukról könyvet Írni is kevés. Van egy nagy nvakignadrágjuk, legtöbbször kék vagy lila. abból csak a fejecskéjük látszik ki. És ez a fejecske! Gömbölyű, pufók, arca hamvas mint a most szakasztott érett barack, szemük mint két óriás kék szilva. a hajuk pedig nem ahogy hiszik: szőke, hanem: — fehér. Néha fakófehér, de ha ezüstösen konyul hulláma az orrhegyig — akor elragadó. A to- tyogásük abban a tipikus Jackie Coogan-nad- rágban pedig hangosan megkacagtat. Vidámak és pajkosak, de a tekintetük már előre őriz valami megfontoltságot, mélységet, hideg komolyságot. Lapp Loenben közülük csak egyet találok. De ez is jó tanulmányi példány. Alacsony, zömök termetű másfél méternél aligha magasabb. Ábrázata fonnyadt, feltűnően kávébarna. jóllehet a nap fénye ugyancsak gyengén pirít errefelé. Az az egybeszabott kabátnadrág. ami náluk a ruhát képviseli, ennek sem került le a testéről vagy tiz esztendeje. Annyira fél a hidegtől (mosakodásról nem is akarok beszélni), hogy még a fótot is magán varrja, ha meg hozzáférhetetlen helyről van szó, kedves komáját kéri segítségül. Minthogy a lapp általában nem igen válogatja meg a helvet, ahová leül s a kefét elvből nem ismeri, tehát ruházata színét is igen nehéz lenne megállapítani. Van benne sok kékség, vöröses és fehérsávok metszik azt széliében. Ez a loeni lapp is agancsot árul mint a többi, hiszen rénszarvasvadászok és tenyészA szegedi színház drámai hősnője meg akart halni, mert nem volt szerződése és prémes bundája Budapest, november 9. Budapesti szerkeszt őségürk jelenti telefonon: Gárdonyi Lola, a szegedi színház volt drámai hősnője tegnap este szülei budapesti lakásának második emeleti ablakából öngyilkossági szándékkal leugrott és súlyos sérüléseket szenvedett. Gárdonyi Lola, Andor Zsigmond szegedi társulatánál működött és mikor Andor fizetési nehézségek közé került és társulatát szélnek eresztette, a fiatal művésznő is állás nélkül maradt és hazajött szüleihez, Goldstein Samu ismertnevü budapesti szücsmesterhez. Hazajövetele óta állandóan nézeteltérésben élt apjával, mert az nem akart néki elegáns prémes burdát készíteni. A művésznő ugyanis azzal indokolta, hogy állást nem kap, mert nem jár elegánsan és ma a budapesti színházak csak azokat a színésznőket szerződte tik, akik saját elegáns garderóbbal rendelkeznek. A leány és az apa között a prémes bunda miatt ismételten összeütközésre került a sor, mire az elkeseredett leány leugrott a második emeletről. Életveszélyes állapotban szállították a kórházba, ahol még ma is eszméletlenül fekszik, úgyhogy kihallgatni nem lehetett. A táncőrület a budapesti elmeorvoskongresszus tudományos megvilágításában Sarbó dr. előadása a táncepidémiáról — Oláh Gusztáv dr. törvény- tervezete az elmebetegügy reformjáról — Elmegyógyintézetek helyett Ideggyógyintézeteket tervez Budapest, november 9. Budapesti szerkesztőségünk jelenti: A magyar elmeorvosok tegnap kezdték meg három napra terjedő kongresszusukat Oláh Gusztáv dr. elnöklete mellett. A kongresszust Moravcsik-emlékünnepély vezette be, amelyen Schaffer Károly dr., Moravcsik tanár utódja tartott ünnepi beszédet a magyar elmegyógyászat nagy halottjáról. A kongresszus első tárgya a paralizis gyógyításának kérdése volt. A vitában a legjobb magyar orvostanárok vettek részt, akik a súlyos betegség különböző terápiáiról, a rekkuren9 oltásos kezelésről, a tejinjekcióról, a maláráról tartottak érdekes előadásokat. A referátumokból bebizonyosodott, hogy a sokáig gyógyíthatatlannak tartott betegségek ellen ma már különböző módszerekkel sikeresen küzd az orvosi tudomány. Rendkívül érdekes volt Sarbó Artúr dr. egyetemi tanár előadása, aki a táncőrületről értekezett. Sarbó előadásából, amely tudományos szempontból nagyértékü uj megállapításokban bővelkedett, a következő részletek a nagyközönség számára is érdekesek: — Központi idegrendszerünk mozgási berendezésében az agy középpontjában fekvő szürke agyducok szoros vonatkozásokban állnak a pri- mitiv mozgásokkal. A kifejezési mozgások, az automatizmusok központjai ezek az agyducok, de szerepet játszanak a test egyensúlyozásában is, valamint az izomzat statikai berendezésében. A megállapitás tudományos konzekvenciáinak felsorolása után a következőket mondotta Sarbó tanár: — Ezek az uj megismerések társadalmi és művészeti vonatkozásokban is értékes megállapításokhoz vezetnek. Megtanultuk, hogy az extra- piramidum és affektivás mily szoros kapcsolat- ben vannak egymással. A rettenetes háborús élmények és az utána következő idők még ma is érezhetők és jelentkező krízisei az affektivitást oly sajátosan befolyásolták, hogy az igy teremtett krrMlyóllapotok különleges kifejezései mozgásokban nyilatkoznak meg. A gazdasági és a kiüti ralis értékek elpusztítása, az emberi élet kevésre becsülése, a halál és elmúlás sokszor érzett közelsége ezen romboló hatások ellen való védekezés lehetetlensége, a jobb belátás tehetet- lonsége, mindezek egy oly lelki hangulatot termeltek ki, mely létrehozta a kellemetlen érzetektől való megszabadulás vágyát. így született meg a táncepidemia. És nem véletlen az, hogy a táncban a primitív mozgások uralma következett be, hanem az agykéreg harmonikus működésének felborulása juttatta túlsúlyra a kifejezési mozgásokban azt a groteszkszeríiséget, amelyet a ma divó táncokban látunk. Az ehhez a tánchoz illő zene a primitiv népek zenéjéhez hasonlóan erősen ritmusos és az önfeledésig menő mozgások tombolására készteti az erre alkalmas és a fentiek folytán pre- diszponált egyént. „ Ez a groteszkszerüség más tekintetben is megnyilvánul, igy a művészetben, költészetben, festészetben egyaránt. A kifejezési mozgások tobzódásából azonban ki fog alakulni a kifejezések, mozgások újszerű megnyilatkozása, de csak akkor, ha az agykéreg működése, a gondolkodás és a be- lalásos értelem, okulva a múltak tapasztalatain, újra átveszik a vezető szerepet és megteremtik a harmőnikus együttműködést agykéreg és extra- piramidura között. Ez lesz a mai korszakkal szemben az élni tudás és élni akarás boldog korszaka. Az érdekes előadás nagy tetszést aratott. Oláh Gusztáv dr. a megalkotandó elme- betegügyi törvény alapelveiröl tartott előadást, bejelentette, hogy Vass József népjóléti miniszter megbízta őt egy modern elmebetegügyi javaslat elkészítésével. Javaslata már készen áll, amellyel elsősorban az elmegyógyintézetek rémeitől akarja megszabadítani a társadalmat és azokat ideggyógyintézetté kívánja átalakítani. Külön paragrafusok becikkelyezését követeli a törvénykönyvbe azok ellen, akik az elmebetegekkel brutálisan járnak el. A kongresszus Oláh Gusztáv javaslatait általánosságban eliogadta és felkérte a íApjőléti minisztert, hogy a törvény- tervezetet minél hamarább készíttesse el. xx 100 oldalon, csodás illusztrációkkal tarkítva, finom kiállításban, kötve jelent meg a Tapsifüles nyuszika és egyéb csodatörténetek, ára csak 12 korona. Megrendelhető tanunk kftnvvnRztálváhfliv tők s ezt a cikket akármilyen olcsón is adják* még mindig sokat nyernek rajta. Mikor kis tereferére kerül közöttünk a szó, emberünk elárulja, hogy lyngseideti. Ezt a vidéket jól ismerem. A többezer vagy több tízezer iramszarvas csordát hajszoló lapptörzsek nyáron a hegyekben barlangokban laknak, csak télen jönnek le a völgybe. A téli szállásuk egy 3 méter átmérőjű köralapon agyagos földből épült ablaknélküli kunyhó. Börtönnek sem való. Sötét, a levegő íullasztóan rekedt és büdös benne, bútorról szó sincs, legfeljebb néhány cserezetlen bőrdarabról, amit a földre terítenek. Ebben a nyomorult tanyában, ahol két embernek is alig lenne férőhelye, buszán is elalszanak — egymáson! Talán ezért is olyan korcsok. A tizenötéves gyerek hatnak se néz ki! Egyébként kedves ember a lapp. De azért egv-két méter távolságos tisztelettel állok csak szóba vele. A tisztaság nem a lappok erénye. Vendégségben esv norvég farmházban A kertvégben Hansen asszony az unokájával rokka előtt ül és fon. Az öreg beszédes fajta. Tudja, hogy idegen vagyok, hát sokat kérdez. Tetszik neki, hogy mesziről jöttem, a Dunatájról. A geográfiával nagyon tisztában van. Szimpatikusak neki a magyarok. Közben megérkezik a ház férfinépe. Egyikük már idősebb, egy még delikorában van és két markos fiú. Vastag fatalpu cipőkben, nehézkesen lépnek. Bizony jó errefelé az ilyen, mert a földekben most is benne szikkad még a tegnapos eső. Barátságosak, Az istenért nem akarnának elengedni. Meghívnak ebédre, muszáj elfogadnom. Primitiv deszkaasztal, fehér abrosz. Minden ragyog a tisztaságtól. Még egy fiatal asszony is közénk telepszik. Karján a gyerekkel. Mielőtt hozzányúlnánk az ebédhez mindenki lehajtja a fejét. Imádkoznak. Aztán nekifognak. Egyszerű étkek. Frissen forralt kecsketej, kétféle sajt, gyümölcsleves, főtt és sült hal krumplival. aztán körte meg alma. Italnak jő a friss víz. Igaz, Norvégia „száraz“. Ebéd után édes a pihenés. De bejönnek a szomszéd gyerekek és kérik az öreget, hogy meséljen. Én is. Elmondja a nordfjordi legendát — a loeni t. „Az északi sark jégbirodalmában élt egyszer egy király s ennek volt egv leánya. A királvleánynak Loennek, már régen ki volt szemelve a Fehér herceg, de Loen őt nem szerette. A nász előtti éjszaka megszökött. De észrevették, üldözőbe vették. Ám ekkor egv szerelmes jégtábla elszakadt Loennel és sebesen siklott vele tova a tenger hulámain. Azonban a többiek is jégtáblákra kaptak s errefelé már utólérték. Loennek nem volt menekvése, ha csak az a nagv Hegy, ami előtte állt, rögtön széjjel nem válik s el nem rejti őt. Könyörgött a Hegynek, hogy mentse meg. Erre az hirtelen szétrepedt s a beáramló tengervíz magával ragadta Loent. A többi jégtábla igen nagy volt s ők bizony ki- vülrekedtek s minthogy a víznek másnap már nem volt sodra, nem tudtak a szorosba utána jönni. Loen örült, hogy megmenekült, de hamarosan távozni akart. Akkor szerelmet vallott neki a Hegy és kérte, hogy maradjon. Loen ingadozott tetszett neki a csend, ezek a halálosan halk vizek és felhő- turbános hegvek. Egv éjszaka azután ezeken a csendes vizeken most már délről szerzett hajókkal próbáltak beosonni az üldözők, hogy visszarabolják Loent. De egy csillag észrevette őket s elárulta a Villámnak, aki felköltötte a Hegyeket. Rettenetes menydörgéssel ébredtek ezek. Bezzeg futottak a jég- vitézek. amerre csak a szemük látott. Loen pedig megbecsülve a hegy szerelmét, ott maradt mindörökre/' A helvet, ahol szerencsés megmenekülése alkalmával az első éjszakát töltötte, nevezik mai napig is Loennek. Mese után elszélednek a gyerekek. Most mindenki újságot olvas. Akkorák, mint az angol lapok. De érdekes, hogy a hirdetés nem hátul van, hanem a cim alatt az első oldalon kezdődik. Két oldalon keresztül nincs is más csak hirdetés. A harmadikon következik a politika és utána rendesen a többi. Az idősebbik fiú könyvet mutat nekem. Hermán Wildenwey versei. Azt mondják, a legnagyobb norvég költő, aki valaha élt. Este. Ahogy besötétedik, mindenki lefekszik. A fiatal asszony énekel. Öle Bulinak egv melankólikus nótáját. A gyermek elalszik. Mindenki elálmosodik. Egv pillanatra fénv vakít be az ablakon. Villám csattan. Pokoli dörgés a válasz. A hegvek hangja ez. Ilyenkor minden kis ágyacskában felüti fejecskéjét mindmegannvi ezüsthaju gvermek. Bizonyára megint a jégvitézek próbálkoznak azzal, hogy visszarabolják Loent... Dux. Magyar, román, angol stb. utlevél- vízumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáré útleveleinek meghosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggé’ eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala.
