Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-10 / 255. (1293.) szám
2 1926 november 10, szerda. Kondylis görög miniszterelnök lemondás elölt — Veoizelos tárcát vállal az uj kormányban — Athén, nov. 9, Kondylis miniszterelnök kijelenti, hogy lemondása a közeli napokban megtörténik. Konduroitis a köztársaság elnöke Kondylis lemondása után Kafandrist, a progresszív liberális párt vezérét fogja megbízni az uj kormány megalakításával. Kafan- dris valószínűleg megkapja a köztársasági unió és néhány más köztársasági párt támogatását, úgy hogy többsége 160 lőre becsülhető. Kondylis szerint Venizelos az uj kabinetben okvetlenül elvállalja a külügyminiszteri tárcát és igy ismét megerősíti az ország külföldi összeköttetéseit. — A legújabb jelentések szerint a köztársasági pártok az összes szavazatok 65 százalékát kapták, még pedig Macedóniában a szavazatok 50 százalékát Tráciában 90 százalékát. Krétában 80 százalékát. Athénben 75 százalékát, Korintusban 45 százalékát. Árkádiában 30 százalékát, az égéi szigeteken 70 százalékát, Peloponé- zosban 30 százalékát, Tarrasban pedig 50 százalékát. Hünka: Igényt tartunk három miniszteri tárcára Hodzss expozéja Hodzsa hangsúlyozta, hogy az iskolaügyi minisztérium költségvetése egyes részleteiben egészen más képet mutatna, ha a mostani kormány állította volra egybe. A miniszter azt kívánja elérni, hogy az iskola- ügyben ne kerüljön sor további redukcióra. A legutolsó iskolaügyi rendelet 427 osztály megszűnését jelentette, ebből 239 volt cseh, 138 pedig német. A miniszter olyan ajánlatot szándékozik terjeszteni a minisztertanács elé, ami az iskolaügyet megkíméli a további megszorításoktól. Konstruktív iskolapolitikát Megjegyzi, hogy az iskolapolitikának devizája a konstrukció eszméje. A régi szent szövetség területén élünk, ahol a legtovább tartotta fenn magát a autokrácia. A három nagyhatalomnak a területén, amelyek a világháborúban ezen az oldalon állottak, a kulturális despotizmus uralkodott. Abban az időben tulnyomólag negatív irányban orientálódtunk és a maró kriticizmus álláspontját foglaltuk el. Ma megváltoztak a körülmények és ezért egész kulturális törekvésünknek nem negatív, hanem konstruktív irányúnak kell lennie. Egészséges nacionalizmust kell ápolnunk, amely nem jelenti a más nemzetiségűek elleni gyűlöletet. A miniszter nem fél a belpolitikai problémák megoldásától, amennyiben ezek a németeket érintik. A csehesités vádjának bátran a szemébe néz. 'Amig ez a két nemzet egymás mellett fog élni, mindig meg fog történni, hogy német gyerekek cseh, cseh gyerekek pedig német iskolákba fognak járni. Csak arról van szó, hogy ez ne a politikai terror nyomására történjék. Kisebbségi iskolákat ott építünk, ahol erre szükség van. Pozsonyban körülbelül 2000 olyan szlovák gyerek van, akik német, vagy magyar iskolákba járnak. (Kalina: önként?) A szlovenszkói viszonyok rA miniszter: Egyáltalán nem önként. És az sem önként történik, hogy a szlovák magyar határon ma még sok szlovák gyerek arra kényszerül, hogy magyar iskolákat látogasson. A szlovák kisebbség vari itt veszélyeztetve, nem pedig Csehországban a német kisebbség. !A miniszter hangsúlyozza annak a szükségességét, hogy kulturális kapcsolatokat ápoljanak, amelyeknek arra is ki kell terjeszkedniük, hogy Németországgal a kulturális kapcsolatokat fölvegyék. Ámbár szlávok vagyunk, ezzel nem sértjük meg nemzeti büszkeségünket és érdekeinket, ha ezeket a kapcsolatokat az egyen jogosság elvén Létesítjük. A miniszter ezután a szlovenszkói viszonyokkal foglalkozik részletesebben és a cseh tanárokat és tanítókat védelmébe veszi a szlovák részről elhangzott támadásokkal szemben. Majd részletesen foglalkozik a német középiskolák kérdésével. Azután a főiskolák diszparitásár-ak ügyére tér át. A maehriséh-ostraui Morgenzeitung Ró-1 zsakegyen beszélgetést folytatott Hlinka pártvezérrel, aki többek között ezeket jelentette ki: — Amerika szlovákjai egyöntetűen Szlo- venszkó autonómiáját kívánják. Politikai programunk nem változott s nem is változhat meg. Követeléseinket ismerik. Már többször nyilvánosságra is hoztuk őket. Naponta tárgyalunk. Mi a pittsburgi szerződés megvalósítását kívánjuk. Ezzel aktáinkat le is zárjuk és most már minden csak Prágától függ. A döntéssel még a mai nap folyamán Prágába utazunk. Igényt tartunk három miniszteri tárcára. Az iskolaiigyi önkormányzat Ami az iskolaügy területén az önkormányzati reform kérdésére vonatkozik, a miniszter kijelenti, hogy ennek a kérdésnek a megoldása előtt állunk. Az eddigi önkormányzat nem elegendő és elévült. A változtatást a megyerendszerrel megegyezésben kell hozni, de tekintet nélkül arra, hogy az uj megyei rendszer mikor lép teljesen éleibe, az iskolareformot már keresztül kell vezetni. Ott, ahol a megyerendszer már funkcionál, mint Szlovenszkón, a miniszter ezt a reformot még ebben az évben, de legkésőbben a következő év elején végre akarja hajtani, a történelmi országokban pedig julius elseje körül. A részletkérdésekről még nem nyilat- kozbatik, mert az ügy még tanácskozás alatt van, de kijelenti már ma is, hogy az iskolai autonómia keretiben a kerületi és tartományi bizottságokban mindenféle nemzetiség és társadalmi réteg megkapja azokat a feltételezettségeket, amelyek lehetővé teszik számukra az iskolai autonómia gyakorlását. A reform nem fog összeütközésbe kerülni az unifikálási törvénnyel, mert a reformtörvény, amely az iskolák felállítására, fenntartására A németekkel együtt fogunk dolgozni. Mi a németeket s a németek bennünket fognák támogatni. Locarno nálunk is szükséges. Legfőbb törekvésünk minden nemzet és fele- kezet részére az igazságot kivívni. A polgári pártoknak egyáltalában össze kell fogniok és uj érának kell jönnie, olyan érának, amely a rossz szocialista gazdálkodást lebontja. Ha újabb tisztviselőcsökkentésre kerülne sor, úgy elsősorban a cseheket kell leépíteni s csak azután a szlovákokat. A politikai üldözéseket meg kell szüntetni és politikai amnesztiát kell adni. és látogatására vonatkozik, mint javaslat már készen van és valószínűleg már tavasszal a törvényhozó testületek elé kerül. Formai tekintetben az iskolai kormányzás unifikálá- sát a lehető legnagyobb gyorsasággal kell végrehajtani és legalább szervezeti tekintetbe negységes formára kell jutni. Ezt a célt szolgálta már a fizetési törvény is azáltal, hogy közös pragmatikát fogadott eL Közép és szakiskolák A középiskolai reformra vonatkozólag a miniszter félelmét fejezi ki, hogy milyen lesz a szellemi proletariátus sorsa, amely a középiskolákat elhagyja. Éppen ezért a középiskolának úgy kell átorientálódnia, amirt ez már más országokban megtörtént A középiskolának a praktikus életre kell előkészítenie. Elismeri annak a szükségességét, hogy az ipariskolákat államosítani kell, ami 10 millió K-t fog jelenteni. A posta és vasutüsryi minisztérium költségvetése Ezzel áttértek a posta- és vasutügyi költségvetés tételeinek tárgyalására. Roud- nicky előadó rámutatott arra, hogy a postaügyi költségvetés összesen 15,282.300 K kiadást és 15,282.300 K bevételt mutat ki. A posta- és csekkhivatal kiadási tétele 1,137 millió 128.700 K, a bevétele 1,320.,933.000 K, j vagyis a postaesekkhivatalnak tiszta jövedel-j me 62 millió K. Pekárek előadó viszont a vasutügyi költségvetést mutatta be, mely szerint a tárca kiadási és bevételi tétele 25 millió 978.030 K, az államvasutak költségvetésének kiadási tétele 4.344,150.530 K, bevétele pedig 4.479,537.950 K. A két minisztérium költségvetésének tárgyalásánál jelen voltak Nősek és Najman miniszterek. Ezzel a tegnapi ülést a késő éjszakai órákban félbeszakították. A domíniumok a világgazdasági konferenciáért London, nov. 9. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője közli hogy a domíniumok beleegyeztek a nemzetközi gazdasági konferencia összehívásába, de sulvt helyeznek arra, hogy a konferencia program iába ne illesszék be a domíniumok bevándorlási kérdését és néhány állam vámrendszerének kritikáját. A domíniumok különben a kongresz- szuson ki akarják fejteni, hogy ezek a kérdések magán jellegű ele és a világgazdasági konferencia semmi esetre sem hozhat apo- diktikus ítéletet róluk. Az angol bányakéke utolsó akadályai London, nov. 9. A szénsztrájk megszüntetésére irányuló tárgyalásokat tegnap éjjel éjfél körül félbeszakították. A tárgyalások hangulata meglehetősen kedvező s a félbeszakítás nem jelenti a tárgyalások végét. Csak két komolv nehézség van még a tárgyaló felek között. A munkaadók s a munkaadókkal tartó kormány már elfogadták a bányászszakszervezetnek a létminimumra vonatkozó megállapításait, csak abba az egybe nem S hajlandók belemenni, hogy ezt a létmini- ! mumot a hét órás munkaidő alapján adják meg. A munkások viszont ragaszkodnak ehhez az utóbbi követeléshez. A szakszervezetek kijelentették hogy a hétórás -munkaidőt alapvetőnek tekintik s e kívánságukból sern- miesetre sem engednek. Mivel a kormánnyal és a munkaadókkal nem tudtak megegyezni, holnap összehívják a delegáltak konferenciáiét. hogy széles alapokon állást foglalhassanak e kérdésben. A második elintézetlen probléma a döntőbíróság kérdése, amelyhez a munkások föltétlenül ragaszkodnak A kormány azt követeli, hogy az egyes szén- területek kezeskedjenek Baldwinnak a most meghatározandó szerződések érvénybentar- tásáért. Beavatott értesülések szerint a Trade Union nyomást gyakorol a munkásságra, hogy engedjenek a kormánynak a hétórás munkaidő kérdésében. Ezzel szemben a munkások azt hangoztatják, hogy a bétőrás munkaidő a munkásság nagy alapelvének megőrzését jelenti s ezért ebben a tekintetben senki sem engedhet. Egyedül arról lehet szó. hoov egyes szénterületek saját elhatározásukból hosszabb napi munkaidőt vállalnak. mint azok a területek, amelyekben a hétórás munkaidővel is eredmény érhető el. Darkó István Szép ötvöslegény A Prágai Magyar Hírlap kis regénye 19 — Igen szerették egymást! — szólt közbe az egyik szász, de a többiek csititva hallgattatták el. A mély basszus tovább mondta: Széles e világon Mennyi malom vagyon, Ha külső kereke Sárig arany volna, A belső kereke Fejér ezüst lenne, Béla-gyöngyöt járna, Aprópénzt hullatna: Mégse cserélném el Molnár inasával! — Mondom, hogy igen szerette egyik a másikát! — okvebetlenkedett elérzékenyült hangon az előbbi legény. — Hogy van tovább?! — sóhajtotta Gábor. A tenger mélysége Kalamáris volna, Tengereknek habja Ha mind ténta volna, Földön mennyi fűszál Ha mind penna volna, Égen mennyi csillag íródeák volna: Nem tudná leírni A mi szereimiinköt Molnár inasával! Az utolsó szavaknál még- mélyebbre Hzállt a Répa Mózes zengő hangja s aztán elhallgatott. Hosszú sóhajokkal hallgattak a legények is. Gábor mellét édes keserűség feszegette hévül női. A keserűség felszaladt a torkába és kibuggyant az ajkaszélén: — Hejj, molnár inasa!... Aludjunk! Csak az virrasszon, akit sorra jelöltem! ő maga még sokáig bámulta a csillagos eget. Azokat a csillagokat kereste, amelyek nem látszanak mindig, néha elbújnak az ember szeme elől. Most megpillantod őket, darabig nézed, aztán, már megint nem látod. Szemed fárad-e el, vagy gyengefényü, kicsi csillag, téged vernek le fényükkel a nagyobbak?! Szomorú szemem, de fájva kutatod ezeket a megrezzenő fényű eltünedezőket! 9. Hármat ütött fejűik fölött a toronyóra, amikor Gábor ijedten ugrott talpra. Hajnalo- dott s a templomkert fáin madárseregek énekeltek nagy lelkesedéssel. Egy rigó úgy szólt, mint ahogy Káposztás Ági szokott énekelni. Vagy tán csalt Gábor megmosdatott szive látta s hallotta mindenütt a kislányt. Körbe sétálta a templomkertet. Kilesett a kőfalon, az uccára, ahol négy-öt városi őr állott egy csoportban tanácskozva s egyikük éppen akkor fújta el a lámpását. Fél ötkor meghagyta Barabásnak, hogy vigyázzon a rendre s ne engedjen be senkit se a kertbe. Megigérte, hogy hat órára visz- szajön. Hátul ugrotta át a falat és futva ment az apró uccákon a Szamos felé, a Káposztás- ék kertje alá. öt percet se várt, már jött a kislány. Két nagy veder függött a két karján, mint mindig, ha itt találkoztak. Fekete széniéinek kedves környéke álmaHanságtól és könnytől piros!ott. Gábor szó nélkül csókolta meg a két szemet. — Mi baj Káposztás Ágika? — kérdezte s ma olyan szépen akart beszélni a kislány- nyál, amilyen szépen csak tud. — Rosszakat álmodtam Gábor. Mi lesz ezen a hosszú napon? — bujt hozzá Ágneska. — Hogy mi lesz a mai napon? Ma törvényt ülnek a gonosztevők felett! — felelte tréfás nagy hangon Gábor és ráütött a mellére. — Ma azt fogják mondani, hogy Téglás Gábor, kend jobban tenné, ha visszavedlene ártánydisznóvá! — Mit beszél? — ijedezett a kislány és hiába próbálta, nem tudott mosolyogni. — Semmit, semmit! Szarná,rkodtam! — kapta odébb a szót Gábor. Magában megkorholta magát: Kezded-e már megint? Még ma is?! A szász oéhmester lánya jutott eszébe, akinek ilyesféléket mondott az ártánydisznó- ról. Elkapta róla a gondolatát. Ma ne legyen senki az ő számára ezen a világon, csak ez a kis pityergő! Mert Ágika már megint pityergett. Ko rai fájdalmainak még egészen komoly gyötrődésével mennyit sirt már ezért a nagyhangú, rossz fillért! — Ha sírsz, itt hagylak! — mondotta Gábor és nyomban elszégyelte magát. — Tudsz-e hát te jó is lenni? — kérdezte önmagában és dühre gerjedt. — Mert engem ne sirassatok előre, az áldó mindeneteket! Messze keres még rajtam a pap s n harangozó! Nem hideg nekem se karóim, se lábam! Magához húzta a kislányt: — Ágika, tudod-e te azt, hogy mért megy a rák háttal előre? A kislány kimosolygott a könnyei közül. Hát ebből már megint mit készít az ördög- cimborája? — No ugye nem tudod? Azért, mert egyszer meglátta Pataki Dani uramat és kedvet kapott tőle. A kislány erre tényleg elmosolyodott. A csavarosesziije, most is miben járkál! Pataki Dani a Káposztás kislány anyai nagyapja volt, nagyon öreg szappankészitő mester, akinek púpja volt a mellén s hátán egyformán, a fejét pedig oldalt billentve tartotta, mert a nyaka elfordult s úgy merevedett meg. Azt csúfolták róla, hogy nem lehet tudni, elŐTe jön-e vagy háttal távozik, — Ha senkit se csúfolna, talán bizony baj érné? — mosolygott a kislány és gyönyörködő pillantásokkal nézte a legényt. — Akkor bizony kihullnának a fogaim! Mert csak a harapás tartja őket a számban! — felelte Gábor. Ágika felvidultam bámulta őt. Hát lehet-e a csúfot nem szerelni, mikor ugv beszél, mond, cselekszik, mintha az egész világ az övé volna?! Most is megint mit mond: — Jajj, ha most meg nem csókolsz Agi- ka, menten elmegy örökre a szavam! Meg- nómulok ebben a minutomban, ha meg nem csókolsz! Persze, hogy megcsókolta. — No látod! Ha most meg nem csókoLz, olyan kuka lettem volna, miint ez a fa itt ni! .Előre megérzem én azt! És meg ne próbáld elmulasztani olyankor, mikor mondom, hogy megcsókolj, nrert akkor hal igáit .átok é’rtem végéig. Mer akkor csak úgy tudnék csinálni: hm ... liöhökőm ...! (Folytatjuk.)
