Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-06 / 252. (1290.) szám

> rtoMUsamatíbaimmBeti!, Bárányfelhők a Genfi tó fölött Genf, október vége. •Már Renens-ban érezni Genf közelségét. Ez a kis városka egy-két órányira fekszik Génitől, de már benpe van abban a furcsa és egészen speciális légkörben, amelyet Genf városa terem­tett meg és amelynek hatása Lausanne-on tűiig terjed.- A rohanó vonat lassít, befut a rene^s-i kis pályaudvarra. Esti tiz óra felé jár az idő. A moz­dony prüszköl, a kéményből tüzes pontok szállnak az égnek. Az állomás nagyon egyszerű, egy ház, meghosszabbított tetővel, alatta aszfaltozott járda. Néhány villanykörte világit szerényen. Forgalom nincs, föl se száll senki, le sem száll senki, a vo­nat csak áll és én bosszankodom. Minek állunk itt ennyi ideig hiába? Szeretnék már Genfben lenni, nem rendeltem szobát a hotelban s nincs kedvem késő éjszaka szállás után futkosni. Amint igy morfondálva a vagonablaknál állok, fenn­hangon kiabáló női hang üti meg fülemet s a nyitott pályaudvaron túl, ugylátszik, hogy a vá­roska főterén, emberek csoportosulnak az éj­szakában. A szenvedélyesen kiabáló hang ezt mondja: — „...és az édes Jézus magára vet le a világ bűnét Magára vette és megbünhcdött érte. Ott a Golgotán, a keresztre feszített testét a hideg éji szelek hasogatták, szent vére kibuggyant a sebekből, végig csörgött a megkínzott testen, végig a kereszt fáján, a barna földig, ö meg­váltotta fájdalmával a világot, de világ és világ között nincs különbség. Ö megváltotta akkor a mai világot is, megváltotta a mai emberek go­noszságát és és szörnyű bűneit is akik tankokkal ölik egymást, a mammon körül táncolnak. Higy- jeíek oh, megtóveíyedett emberek az édes Jézus­ban! Nézzetek fel a csillagos égre és kérdezzétek meg lelkiismereteket, hogy büntelenek vagy­tok-e? Senki sem büntelen! Nincsen büntelen ember! Mindnyájan bűnösek vagyunk, mindnyá­jan rászorultunk az Ő segítségére. S tekintsetek a fennhéjázokra, az örökké gunyolodókra, tekint­hetek oh megtévelyedett emberek az édes Jézus- zust, anélkül, hogy tudják, mind tőle várják a segítséget ha minden oldalról cserben hagyat­tak! S az édes Jézus nem tesz különbséget, bár­kit magához ölel aki bízik benne; oh Jézus jó...“ A vonat lassan megindul. A mozdony szi- szegésébe még belevegyül a női hang eksztati­kus csengése, föl-föl csuklik, a prédikáció dallama amely istenhez akarja közelebb vinni az embe­reket. Az üdvhadsereg késő esti vallásos gyű­lése volt ez. • Genf és üdvhadsereg? Vájjon mi köze van a kettőnek egymáshoz? Tulajdonképpen semmi különös? Az üdv had seregnek megvan a maga helyiszervezete Genfben, csakúgy mint máshol a világon, megtartja gyűléseit bombardónos muzsi­kával, ezzel vége. És mégis. A talaj más Genf­ben. A levegő. A egész genfi tó környékének le­vegője más, különös. Itt franciák laknak. Fran­ciák, Calvin és Rousseau fajtájából, ez pedig egész különleges fajta. Az üdvhadsereg szerve­zett katonaság, generálisokkal, őrnagyokkal, köz­katonákkal, fegyverük a szó, a beszéd, a könyv; küzdenek ezek az emberek, ám nem anyagiak de szellemi javak érdekében. Ennyiben rokonok ők a genfi tó népével. Sajátságos, hogy menyire élénk és intenzív szellemi életet élnek a genfiek és a genfi tó népe egészen Lausanne-on tűiig. Természetes, hogy az üdvhadsereg itt hálás talaj­ra akad és sehol annyi szabad ég allatti vallásos propagandagyülést nem látni mint éppen a fran­cia Svájcban. Genf, a francia Svájc metropolisa, már régen kitűnt tevékeny és eleven szellemi eleiével Calvin innen indult, Rousseau innen akarta a világot visszavezérleni a természethez, de újabb időben is az európaiak, a nemzeteken íelülállóak mind Genfben keresték és találtait menedéket, Romain Rolland, a pacifista itt dolgozik, s itt székel a világ legnagyobb színháza a Nép- szövetség. Mert azért nem szabad mindig és ok­vetlenül beugrani Genfnek s az ő nagy szellemi akarásainak. Itt sem fenékig tejfel minden. Nagy és szép akarások és szellemi tettek között sok a szélhámoskodás. Nagyon is szeretik az emberek errefelé a nagyvilágit, a fölényest adni, uj ideá­kat szülni és az emberiséget tanítani Humanitás! — ez Genf csatakiáltása amellyel a világ gyüle­kezetén részt vesz. Humanitás nagyon tág foga­lom. Genfben él minden nemzet számüzöttjének javarésze. Az óváros sikátoraiban nihilisták tanyáznak, lebuj-kocsmákban bombákat gyárta­nak körözött anarchisták, három házzal odébb keresztény menhely várja a világ kószáló ifjon­cait, a Grand-hotelekben diplomaták, szélhámo­sok (nem véletlenül kerültek egymás mellé) nagyvilági kokottok és gazdag délamerikai far­merek. Humán1 tás! — kiáltja Genf a világba és jönnek ,sietnek az emberek a világ minden részé­ből, jön a humanitás és legyilkol egy ártatlan királynét, jön a humanitás és legyilkol állam­férfi ukat, jön a humanitás és a szellemiség névé­SALVATOR természetes gyógy- és asztali viz. Vastól mentes. Vértssztitó. SavoMó. Emésztést elősegítő. A bor ezinét nem változtatja meg. SALVATOR-FORRÁS ' kczolflfiéj*e K O § I C E. ben felpofoz egy miniszterelnököt. Humanitás? Németországnak hónapokig kellett várni, amig meg méltóztatott engedni a humanitásnak, hogy' mindenféle föl-, alá- és mellóktételek mellett be­vették a „Népszövetség tanácsa" cimü falatrenge- tön mulatságos komédiába. Humanitás? Az uj Európa sanyargatott kisebbségeitől miért jönnek akkor szivrepesztő jajkiáltások? Oh Genf nagy­szerű cégért választott magának. Jő üzlet a huma­nitás. Mindezeken kívül Genf, Lausanne-nal együtt persze másképen is igyekszik a humani­tást ápolni. Egyetemén, nagy könyvtárain, és szá tálán magániskoláján vegyesen, fiatal lányok és fiuk vetik meg műveltségűk alapját. Ezek az­tán nem tudnak sokat Genf valódi képéről. Csak ritkán nagy loppal szivárognak be a leányinter­nátusok hálószobáiba a csiklandós hírek a rue Mont Blanc-on és másutt történt dolgokról S a mellékutcák kiföstött fiúinak kacér kacagása, a lukszus-hotelek szobáiban lepergő kalandok el­fúló sóhajtásai csak az újságok hasábjain jutnak el cenzúrázva és megnyomorítva az iskolák ol­vasóiba. Genf nyelvben francia de szellemben konglomerátus város. Ez a szellemi sokrétűség egy furcsa és egészen speciális légkört teremtett Genf és gyönyörű vidéke köré. Sajátos keveréke ez a lángelméi üségnek, a szélhámosságnak, a francia espritnek a német komolyságnak, a bűn­nek, az ártatlanságnak, az ifjúságnak, az öreg­ségnek. Genf rut és csudaszép, előkelő és ocs- mány, humánus és kegyetlen, nagyváros és kis­város, pöffeszkedően parvenü és meghatóan szerény. * — Alelluja, alelluja... — hangzik vala­honnan a városból az üdvhadsereg reggeli, harci dala. Villamos csilingel, autók tülkölnek, a Rous- seau-sziget felől friss, hűvös szellő kerekedik s megfodrozza a világoskéken opál ózó tó tükrét, mely fölött hófehér bárányfelhők úszkálnak. Szép, fönséges béke honol mindenütt a tavon, a környékező hegyeken, ameddig csak ellátni. Humanitás. Nem kellenek ehhez nyakatokért eszmék, népszövetségi komédia, Genf, diploma­ták, gyűlések és más hasz ntalan cécók. Csak ér~" szív kell és szemek, amelyek látva látják az isteni, csodás világot, a vizet, a füvet, a küz- ködő kicsinyes embert, a bogárkák ' és cikkázó sirályc’-ű, a végtelen eget, az enyhe bárányfel­hőket ... — Alelluja, alelluja ... Mezei Gábor. A nagyvilág előkelőinek köréből — A román királyné — Dicsősége, ragyogása, hatalma teljében egész Európa s éppen most Amerika is szín­ről színre láthatja és ünnepli a XX. század legérdekesebb királynéját, — letiporva, meg­alázva. lelkileg meggyötörve igen kevés em­beri lénynek adatott meg szemlől-szembe állnia vele. 1918 nyarán történt, hogy e sorok Írója néhai Wekerle Sándor miniszterelnök bizal­mas kiküldetése és ajánló levelével zsebé­ben az akkor már két év óta a központi ha­talmak által megszállott Romániába utazott. Az utazás végső célja: Mária román király­nét, aki család iával a megszálló német-ma- gyar-osztrák csapatok elől a még el nem foglalt Moldáviába vonult vissza, felkeresni hozzá magán-kihallgatást sze­rezni, vele a megszállással kapcsola­tos dolgokról részletesen s a legteljesebb nyíltsággal tárgyalni. Az 'akkoriban legnehezebb feladatok egyike előtt állottam. Románia nagy része a Mackensen főpa­rancsnoksága alatt Idő német csapatok ke­zében és kezelésében, az osztrák-magyar katonaság teljesen német ellenőrzés alatt, Moldáviába útlevélre vízumot, — dacára a már megkötött bukare-ti békének, — majd­nem lehetetlenség volt a n é m e t e k t ő 1 szerezni, a megszállott részekből a meg nem szállott Romániába átjutni csak merész fur- fanggal lehetett. Jellemző volt a helyzetre, hogy amikor a német vezérkar főnökénél utazási enge­dély végett jelentkeztem, a máskülönben rendkívül szívélyes és jómódom katona igy kiáltott fel: — ön Moldáviába, Jassyba alar utazni? De hova gondol! Hogyan adhatnék e’re kor­mánybiztos urnák, mint magyarnak enge­délyt, holott eddi? még egyetlen német em­bert sem engedtünk át. Nagyon samáh in, ér­dekes utazási tervéről le kell in ndania. Már pedig ón nem mondtam le. Ha tö- rik-szakad, át fogok jutni a határ.,n Ha lehet engedéllyel, ha a németek nem adnak rá engedélyt, engedély nélkül. Nyolc és fél év múlt el azóta s az utazási históriámban sze­repelt magyar és román miniszterelnökök nincsenek agyai többé az élők sorában, a katonai személyek legtöbbje az.cmban ma :•? részben katonai, részben magas civil állást visel, fölösleges indiszkréciók elkerülése vé­gett lehetőleg kevés név említése nélkül fo­gom az eseményeket elmondani. Pedig hát hol vagyunk ma már Románia megszállásától s a románokkal még a világ­háború befejezése előtt külön megkötött bu­karesti békétől! v A két miniszterelnök halott, Mackensen vezérezredes nyugdíjban s a többi szereplő Európaszerte szétszórva. Ami a katonai és politikai helyzetnek az osztrák-magvar monarchiára vonatkozó részét illeti, a következő volt: A németek a világháború utolsó hónap­jaiban minden kifejthető erővel ki akarták a megszállott Romániát gazdasági céljaikra használni, idők folyamán azonban a meg nem szállott s gazdag rész. Moldávia felé Is ka­csintgattak s a románokkal a monarchia megkérdezése nélkül, külön gazdasági tár­gyalásokba is fogtak. Kellemetlen lett volna rájuk, ha tárgya­lásaik idő előtt kipattannak s igv a szigorúan elzárt határokkal körülbástyázott Moldvába idegen emberfiát a világért ki nem engedtek volna. Bukarestben elsősorban monarchiánk diplomáciai ügyvivőiénél, egv tipikus hiva­talnok. osztrák grófnál jelentkeztem. Wekerle ajánló levele folytán természe­tesen a legkedvezőbb fogadtatásra találtam, beszélgetésünk sima szavai között azonban könnyén észrevettem, hogv az osztrák chargé d‘aílair09-nek uines nagv Ínyére hogy ma­gyar embernek iárion ilv ki tűn tetőén bizal­mas kérdésben a kezére. — Minden lehetői el fogok követni, hogy kormánybiztos urat átjuttassam a demarká­ciós vonalom s mihelyt valami eredményt ér­tem el, szállodai telefonján rögtön felhívom s magamhoz kéretem. A magvar katonai megbízottal természe­tesen sokkal őszintébben, közvetlenebbül tárgyaltunk, vele állandó összeköttetésben maradtam, vele minden lépésemet megbe­széltem. Harmadik segítőtársam egv román kép- viselő felesége, született Bibesco hercegnő volt. Hozzá társadami utón, magyar rokon­sága és barátai utján nyertem beajánlást. Igen helyes, okosan tette, hogy erre az igen nehéz, de mindenesetre rendkívül ér­dekes feladatra vállalkozott — A katonai és politikai békekötés után a lelkek békéjének is be kell végre követ­keznie. Folytonos izgatások mellett sohasem nyugodhatnak meg a kedélyek. Elvégre Er­dély tulközel esik hozzánk s az a bukaresti békekötéskor önöknek Ítélt keskeny földsáv nem hogv megerősítené az erdélyi határo­kat. — állandó izgalom tárgya marad, az ot­tani román lakossággal önöknek örökre kel­lemetlenségük lesz. — Kitűnő gondolat — folytatta a her­cegnő. — hogv egyenesen okos királynénk- hez siet ha valaki, úgy ő lesz rá képes, hogy a bukaresti békekötés által felizgult kedélye­ket lecsillapítsa. Ha igaz békét akarunk Ro­mániának szerezni, elsősorban a lelkek bé­kéjét kell elintéznünk. Gyümölcstermő mun­ka a feldúlt országrészekben mindaddig nem indulhat meg, mig kölcsönös békevágy nem lép a harci kedv helvébe. — Isten áldása legyen jószándéku mun­káján, örömmel ajánlom fel segítségemet. Első lépésül ebédre hivott meg a her­cegnő. A háziasszonyon kívül csak Románia akkori miniszterelnöke. Marghiloman s e so­rok iróia voltak jelen. így kapcsolódott egyik szem a másikba, ebéd alatt beszéltüli meg teljes alapossággal, hogy a német vezérkar esetleges ellenzése dacára is hogyan jutok ki Jassyba s onnan tovább Bycas-ba, a román királyi család ak kori tartózkodási helyére. A román kormány s a román parlament akkor még Jassyban székelt, a kormány feje s a királvi ház főudvarmestere azonban már sűrűn átiárogattak Bukarestbe, elvégre lét­kérdésszámba ment, hogv a folyó katonai, de főleg gazdasági kérdéseket intézhessék, a Moldáviába szorított s különösen ideiglenes uj fővárosukban, Jassyban, összezsúfolt ro­mán lakosságot megfelelően élelmezhessék s a legszükségesebbekkel ellássák. A román miniszterelnök a királyné fő­udvarmesterével hozott össze, a főudvarmes­ter a kíséretemül beosztott Stirbey herceg­nek mutatott be, akikkel aztán részletesen megbeszéltük útitervemet s a királyné s a trónörökös által leendő fogadtatásomat. A német engedély megszerzésén kívül minden ugv ment mint a karikacsapás. A német utlevélosziálvba egv magyar tiszt volt beosztva. Hivatkozással a magyar és román miniszterelnökök ajánlataira, sike­rült annvit kieszközölnie, hogv útlevelembe német pecsétet ütöttek s igv formailag a né­meteknél való jelentkezésnek is nvoma volt. Most már utrakészen voltam. Bukarest­ből este nvolokor indult a vonat, Jassyba reggel hétkor kellett megérkeznie. A miniszterelnök parancsára kétágyas hálófülkét kaptam, melvet egv iassy-i par­lamenti ülésszakra velem utazó román kép­viselővel oszlottam meg. Az éjszakai ut előre pontosan megsza­bott programja a következő volt: Katonai utazási menetjegyemet, a háló- koosijegyet, útlevelemet s a román minisz­terelnök ajánlólevelét busás borravaló kisé- retében átadom a hálókocsi kalauzának s megkérem, how az éifélláihan elért határál­lomáson ne zavarjon fel álmomból, hanem igazoltatásomat intézze el egyedül. — X. képviselő úrral utazunk, holnap sok dolgunk lesz Jassyban, szeretnénk jól kialudva megérkezni. 1026 november 6, szombat — Minden rendben lesz, — jelentette ki tisztelettudóan a kalauz. — Az urak nyu­godtan aludhatnak reggelig. Biztonság kedvéért katonai meghatal­mazottunk által címére kiállított két darab hivatalos formájú táviratfogalmazványt is tartogattam tárcámban, ha a határon a né­metek kellemetlenkednének, meghatalma­zottunk határozott parancsára való hivatko­zással, követeljem a táviratok azonnali továb­bítását. Erre az óvintézkedésre sem került azonban a sor, utam nemes célja tudatában, nyugodt lelkiismerettel, zavartalanul aludtam át az éjszakát s csak Jassvban ébredtem. (Folyt, köv.) Hunsaricus Viator. Az Etna tövében: Catániában Ontania, november 5. (A P. M. H. munkatársától.) Az Etna tüzhányó- hegy tövéiben fekszik a hatalmas kiterjedésű, 380.000 lakosú város. Az idegen számára mindjárt a pályaudvarnál akad látnivaló, még pedig a „carro szieiliano". Ez egy egyfogatu kocsi, hason­lít a mi kubikus szekereinkhez, csakhogy ennek a farészei aprólékos gondossággal a legmüvészre- sebben vannak faragva és színezve. A nagyobb, sima felületeket szentképek és csatajelenetek dí­szítik. A lószerszám iparművészeti remekmű. Festve, égetve, vágva, színes üveggyöngyökkel, rézveretekkel, tükrökkel és apró csengőkkel dí­szítve. A ló hátán egy félméter magas, torony­szerű diszitmény, mig a szügyéről egy csörgőé, pon-ponos lófarok himbálódzik. A fején pedig annyi a struoctoll, hogy nálunk egy kisebb masa- módüzlet raktára szegényes ehhez a legnagyobb plörözd'ivat idején. A város főutcája három kilométernyi hosszú­ságban kígyózik az Etna irányában. Aki először kerül a városba, annak mindjárt feltűnik, hogy mindenfelé esak férfiakat lát. Csak imitt-amott látni egy korosabb nőt a jelleg­zetes catanese viseletben. Nagy fekete selyem­kendő a hajba tűzve egy díszes tűvel. Olyanok a nők, mintha gyászolnának valakit. A „bubi“ és pláne az „eton“ fej itt ismeretlen. Flörtölni nem mernek a kreolbőrü, tüzeeszemü szicíliai szépsé­gek, félnek a férfiaktól. Ha flörtön kapja szerel­mesét a szicíliai, mindjárt kész a „vendetlám“. Két éles tőrmetszés az arcon és helyrehozhatatla­nul örökre tönkre van téve a bájos olajbarna arc. Dacára annak, hogy a városnak több gyönyörű sétakertje van, a korzózás itt ismeretlen. A Gdar- dino Bellimben, a város legszebb parkjának pad­jain csak öreg urak üldögélnek. A szebbik nem, az mindig láthatatlan. Lármás, temperamentumos, szilaj faj a ezk cildai. A legtöbb férfi állandóan revolverrel jár. vagy pedig ott lapul kabátja alatt a különleges for­májú szicíliai tőr. » Harminc-negyven centiméter hosszúságú, kétélű, hegyes, markolatnélküli acélpenge. Kissé meghaj* litva nnkkelezett lapja, hogy kényelmesebben vi­selhessék. Nézeteltéréskor gondolkodás nélkül fegyverhez nyúlnak. Ugyanilyen tőrt viselnek a nápolyiak is. Ha ünnep van, zászlódiszbe öl törik a város. Minden ablakban ott leng az olasz trikolor. Reg­geltől késő éjszakáig ezernyi tömegekben hullám­zik a nép az utcákon. Mindenki ünnepel. A nők, mintha valami nyomás alól szabadultak volna fel, vígan csacsogva, elől két fonatba eresztől ében­fekete hosszú hajjal járják az utcán a tüzes taran­tellát. A jazz, shymmi, óharleston nem tud teret hódítani. A szaxofon és a többi modern hangsze­rek ismeretlenek itt, de minden házban megta­lálni a gitárt. Ha eljő az est és feltűnnek a csilla­gok Szicília azúrkék egén, az ifjak csengő gitár és mandolinkiséret mellett éneklik az utcán az ízzé érzésekkel telitett sricáliénákat szerelmesükhöz és a holdhoz. Egy nép dalaiban sem szerepel annyit a holdvilág, mint a srioiliai és nápolyi dalokban. # Három nagy színháza van Gatárnának, átlag 1500 ülőhellyel és ezeken kívül nyolc varietéje* valamint több, mint húsz mozija. Jellemző a szicíliai nép temperan^nturnéra, hogy ha kedvenc szinészo lép a rivaldára, szűnni nem akaró tapssal és „eja“-val fogad­ják és nem alt árják leeugedni a színpadról. Ha azonban olyan színész jelenik meg, akit nem szeretnek, annak olyan macskazenét csapnak, ami­lyet még középeurópai fül nem hallott. Minden eszközt, amivel lármát csaphatnak, felhasználnak. Lárma, ordítás, dörömbölcs, fütyülés és x tülkölés tölti be a színházat, sőt nem ritka a revolver dör­renése sem. Ha valaki pártját meri fogni a sze­rencsétlen színésznek, azt irgalmatlanul elpáhol­ják. A színészek már beletörődtek a vélemény­nyilvánítás eme módjába és úgy végzik dolgukat a színpadon, mintha a nézőtéren siri csönd lenne. # A hazai lumpok számára Szicília az ígéret földje lenne. Itt olyan olcsó a bor, mint sehol má­sutt a világon. Literje 1—3 líra, de a háromlirás már különlegesség. A vizet csak mosakodásra használják, mert viz helyett is bort iszunk. Az ét­termekben fél liter bort díjtalanul szolgálnak az ebédhez. # Lépten-nyomon találkozunk a régi római kul­túra maradványaival. A hegyeket gesztenye-, citrom-, narancs- és kaktuszerdők borítják, mig a lapályokon a szőlők végnélküli sora következik. Szicília a buja termé­kenység boldog szigete. Lakosai jólétben élik le napjaikat. A város hátterében hóval kosra: uzottan pipál az Etna. Füstje néha lángny Ívvel kísérve tör a feli egek felé és időnként hamut permetez a termékeny anyaid Idre.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom