Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-05 / 251. (1289.) szám
T>R&GAI*i v Ríím Ma reggel érkezett Rouse. Folyton rá akarta terelni a beszélgetést a szükségessé vált utazásra, de mindig megakadt az első szónál. A ihotelfra sürgönyt nyújtott át — Jame9 Smitk ebben a pillanatban érkezett Tiimbuktuba. Nem szabad több időt vesztem. Juanitához lépett és megkérte, bogy kis sétát tegyen vele. Együtt mentek az ápolt kerti utakon. Rouse karjával átölelte és igy ■beszélt hozzá. Most ki kell fejtenie teljes rábeszélő képességét, igénybe kell vennie egész hatalmát, hogy a nőt rábirja a hirtelen utazásra. És sikerült. Néhány gyorsabb érverés, amit a nő átfogott kezén tapasztalt, ez volt az egyetlen reakció. Még néhány lépés és aztán Juanita nyugodtan mondta, mintha a dolog egyáltalán nem érintené. — Igazad van. Jobb, ha innen továbbmegyek és minél előbb megyek tovább. — És most Santa Barbarába fogsz menni és nem felejted el, miért kellett oda menned. — Mindig erre gondolok, Guy! Ott is szép lesz. És nyugalmam lesz, ami a legfontosabb ... ott talán több is, mint itt. — Kényelmes yachton fogsz utazni. Mindent elintéztem, hogy az utazásod a lehető legkellemesebb legyen. Tripoliszban már vár a bizalmi emberem, aki Santa Barbarába átikisér és aki minden nyomot eltüntet utánad. Juanita még este útra kelt és Rouse a pőstarepülővel visszatért Tiimbuktuba. Gépváltás Mineapolisban. Alig kötött ki a léghajó, máris megkapták a szerencsétlenség hirét. A földalatti vizek betörtek a bányákba ... csak bűnös kéz nyithatott utat nekik. Miért? Mi célból? Lelkében végigszaladt minden lehetőségen ... minden okon, ami erre vezethetett A császár müve, amelyet évek munkájával, borzasztó anyagi áldozatok árán teremtett, szétrombolva! Karbid és viz! Acetilén gáz elgondolhatatlan mennyiségben! S ha tűz törne ki?... A gondolat nem hagyta nyugton ... Lángtenger ... számoktól nyüzsgött az agya. Ez borzalmas anyagi csapás a császárra... Végső eredményben őt is érinti... óriási bölcsön az afrikai világbirodalomnak. Ki adhatná más, mint ő? ... Három világrész: Amerika, Európa és Afrika lenne a hatalmában!... Autóba szállt és a szerencsétlenség színhelye felé vágtatott. A városháza előtti kis téren megállóit a gépkocsi. Minden oldalutcából csak úgy áramlottak az embertani egek. A főutra igyekeztek, amely dél felé, az akna irányában vezetett. — Lehetetlen tovább menni, uram! A soffőr felszakitotta az ajtót és a tömegre mutatott. Rouse belátta, hogy igaza van. Kiszállt a kocsiból és megkísérelte, hogy az ember á rád atban jusson előre. Nem ment könnyen. Csak lassan haladhatott az óriási tülekedésben.., Ott... néhány lépésnyire tőle ... épen egy lámpa fényében ... egy ember, akit látszólag nem érdekel a dolog... Ott áll, óráját nézi... Pont két óra, most ütött a városháza toronyórája... Az megfordul és a tömeggel ellentétesen északnak indul... Amint megfordult, Rouse felismerhette vonásait. Egy halükast volt... És mégis!... Ismernie kell ezt az embert, valahol már látta, csakhogy hol? Arcvonásai, alakja, mind mind olyan ismerősek... Ki volt ez az ember?... S most visszaemlékezett: Montegna! Ah! Igen, ő volt! És most megy északnak, amikor mindenki dél felé törekszik! Csomag van a válla in! Ez az ember menekül? ... Miért? ... És most már tudta. Ha a szerencsétlenséget bűn okozta, akkor ez volt a tettes! Egy pillanatig azon gondolkozott, hogy segítséget szélit, ulánasiet és letartóztatta Íja ... Nőm, nem, amúgy sem menekülhet. A. r/-á ?'• r jé! szervezett rendőrsége elől nem bökhetik. Már biztosan lázasan keresik a (57) tettest. Meg fogja nekik mutatni a biztos nyomot. Pár perc múlva már a mineapolisi rendőrfőnök előtt állott... megnevezte a tettest és megadta menekülésének irányát. Most már nem menekülhet meg. Tredrup előre sietett... A mezőket, falvakat, melyek útjába kerültek, ívesen megkerülte. A kerülőút azonban rövidebb volt, mint az egyenes. Mert amikor az első falun keresztülment, feltartóztatták, kérdésekkel ostromolták meg, mert délről jött, az akna vidékéről, a tüztől. Erőszakkal kellett kiszakítania magát. Kis magaslat fekszik oldalt. Letér az untról és a magaslatnak vág neki. Lassan emelkedik a homokos lejtőn felfelé. A vihar, amely a tüziből keletkezett, erejéből veszített, miinél távolabbra ért. Itt a domb védelme alatt csaknem szélcsend volt. Kivonta óráját. Az akna égésének fénye még mindig elegendő világosságot szolgáltatott arra, hogy a számokat kivegye. Három órája van már utón, ugyancsak előrehaladhatott, de a kerülök legalább egy hanmadá-; val rövidítették meg a különben elérhető! távolságot. Tizenkét kilóméterre lehet az ak-, nától. A lejtő pereméhez ment és magasra j emelt karral vizsgálta a szél erejét. Most még lehetetlen, még nem megy! j Még nem kísérelheti meg veszély nélkül! A j nagyobbacska csomagot újból vállára vetette és a domb gerince felé kapaszkodott tovább. Az utolsó pillanatban! Amint délre pillantott, a tájékon terjedő világosságban messze belátta az utat délnek. Lovasok?.... Zárt csapat.... Katonaság?... Rendőrség?... Most oldalra térnek! A mögöttük szállongó porfelhőből egy autó bontakozik ki. Egy lovas az autóhoz vágtat és a bennülővel beszélget. A kocsi most tovább indul, a lovasok a leggyorsabb tempóban utána. Üldözők? ... Tredrup most az autóiról a lovasokra tereli figyelmét, akik mindinkább elmaradnak a nagy tempóban haladó gépkocsi megett, azután ismét a gépkocsira. Üldözők?... Kit üldöznének? ... Engem üldöznek? ... Lehetetlen!... Lehetetlen!... Ki látta volna meg őt munka közben? Lehet, hogy látta őt valaki. De ... mit gondolhatott az?... Mit?... Hogyan cejthette volna, hogy mint ment végbe minden? ... Hogy ő általa történt minden? Az akna körül borzasztó felfordulás, a városban épenugy. Mindenki csak azzal törődött, hogy a puszta életét megmentse, a rend és fegyelem teljesen megbomlott. Ki törődött volna vele?... És ha valakinek gyanúja volt rá, honnan tudhatta volna, hogy ebben az irányban menekült? Hát nem szaladtak szét az akna munkásai a szélrózsa minden irányában? Klaus! Kísérteteket látsz fényes nappalon! Túl izgatott atgyvelőd juthat csak ilyen balga gondolatokra. Ott! Az autó! Folyton azt figyelte. Most megállt. Négy ember szállt ki belőle. Most letérnek az oldalúira, amelyiken ő szakadt el a főúttól, hogy a magaslaton átvágjon. Az egyik az autóhoz tért vissza és kinyitott egy nagy ládát. Két kutya ugrott ki. Ezek téged keresnek! Belső ösztöne kiáltotta ezt. Nyomodban vannak! Hogyan lehetséges? De félre a gondolatokkal, ezek már nem segítenek. Tovább menekülni? Gyalog? Teljes lehetetlenség! A kutyák csakhamar utói érnék. Lelőihetné őket... de a többiek nyomában maradnának. Még gondolkozott, de már ujjal bontogatták a csomag takaróját. Hidegvér, hidegvér, öreg Klaus cimbora! Biztos, szilárd munkának kell lennie, különben elvesztél. Kivette a zsák tartalmát. Rövid botokat vont elő, amelyeket összeillesztett. A váz pillanatok alatt készen volt, mintha elővarázsolták volna. Most már selyemmel vonta be és kezei lázasan erősitgették az alkotmányt. Hátranézett. A dombra vezető utón a kutyák törlek felfelé mélyen leeresztett orral szimatolva nyomait. Mögöttük ... lépésben haladva az autó. (Folytatjuk.) 1926 november 5, péntek. jSzmHÁZcZEÜE „ A pozsonyi mozik műsora: Redout- A cár futárja (Strogoff). Adton: Lady Haműton. Urania: A sánta ördög. Tátra: A bűnös nő atyja. Elit: A sánta ördög. Egy Galsworthy-premier „A menekülő asszony" a Magyar Szinház-ban. Budapest, november. Galsworthy ma népszerű Pesten, nagyon népszerű: nem tudni azonban pontpsan, miért? Nevének szép hangzása miatt-e, avagy a jól reklámozott fordítások könyveiből: ezek hatották-e meg a közönséget, avagy, hogy a Pen-Klub képviseletében jelent meg nemrégen pesti írói körökben, avagy tényleg átértették müveit a felületesebbek is: biztosan senki nem mondhatná meg. Galsworthy neve ma márka, jó márka s ezt különösen a múlt szezonban szinrehozott Úriemberek cimü darabjának köszönheti mégis főrészben. Nem rontja a jóhangzásu márkát az sem, hogy az előbbi darabnál kevésbbé jelentős, kevésbbé értékes öt felvonását mutatták be a Magyar Színház színpadán. Az igaz azonban, hogy e meghatározás: „kevésbbé jelentős", csak árnyalati különbségekre vonatkozik s végeredményben a dráma mégis csak odajut, ahová célzódott: foglalkozni kell vele. A finomtollu és éleseszü Galsworthy asszonysorsot fedett fel a színpadon, aszonyt, aki szabadság utáni vágyában a halálba fut. Asszonyt, aki nem tud boldog lenni megunt férje oldalán a jólétben s a gazdagságban sem. Nem hisztérika a nő. A józaneszméjü angol iró még evvel a könnyű megokolással sem akar egérutat nyerni a felelősség elől, nem hisztérika ez a nő s vonaglásai az asszonyi öntudatosság kínlódásai. így, elgondolva, szép és erőteljes darab, ami azonban okvetlen magán hordja terheit is. Túlságos erős benne az angol levegő, a hideg szél s a köddel hirnöklő fagy, kevés az élet. Nem uj téma, amit felvet s a kidolgozás sem olyan frappáns, mint megérdemelné s mint amilyenre már példát mutatott az angol szerző az „Uriemberek"- ben. Maga az iró is hűvös, tartózkodó, inkább kijelent, mint véleményt mond. Az asszony megunja a férjét, boldogtalan mellette s uj életformák után vágyik. Itt lép a cselekménybe az iró, nem: Az író, csak egy iró, rendes, tehetséges és okos ember a sok közül, akinek azonban esze van, lelki lendülete van s aki a jólét helyett megértést kínál az asszonynak. „Merni kell, ha boldogságra vágyunk!" S az asszony: mert! Otthagyja férjét, menekül. Munkát keres, de a dolog, a dolgozás nem sikerül neki s az iró felesége lesz. A férj újból és újból visszajön, hívja vissza az asszonyt De nem kell a megbocsátás s a tunya, régi jómód: az Írónál marad. Az iró azonban küzd. A férj hatalmas és a férj családja tönkreteszi az irót s az asszony kitaszított lesz. Birkózik az élettel. Nem bírja. Nem akar végkép elesni s egy hatásos jelenet kapcsán mérget iszik valami lokálban. Meghal. Ez a darab. Jó jelenések vannak benne, a ru- tinus iró ki-kicsi szólta őket, de egészében nem nagyvonalú a dráma. Az asszony sem nem jő szerető, sem feleség. A kettő között ingadozik valahogy, bizonytalanul, aminthogy önönmagában sem bizonyos. Olyan asszony típusa — s ez talán a darabban az újság, — aki önmagát nem érti meg. Nem határozott cél vezeti: nem is tud teljesen lemondani, de nem is tudja maradék nélkül kívánni az élet szépségét. Az Íróban nagy érző szív lakik, a férj hideg, hűvös, de előparázslik belőle a titkolt szenvedély az asszony iránt., mindig e mindenben. Nórára emlékeztet a darab, öt összefűzött epikai kép adja a cselekményt. Galsworthy mégsem tucatmunkát végzett. Feltétlenül biztos Írói készség, erős dramatizáló képesség s hatásos jelenések sora a bizonyság. Az asszony szerepe Gombaszögi Frida egyik diszs^erepe lesz mégis. Tökéletes, kimagasló alakítás, amit végzett. A szenvedő, vágyódó nőies-nő zugó orgona játékának minden skáláján átfutott. Megrázó művészet a Gombaszögi Frida játéka. Törzs Jenő a hidegség burka alól kiparázsló for- rősággal döbbenetes, Hegedül, Csortos, Forrai Rózsi: mind-mind külön müvószegyéuiség a darabban. Lél elek el teljesek, magukkal ragadók. (—thyvi—) (*) Iván Sándor társulata Komáromban. Komáromi tudósítónk jelenti: Iván Sándor színigazgató kedden megérkezett színtársulatával Komáromba, ahol a Jókai-egyesület készséggel rendelkezésére bocsátotta a Kultúrpalota színpadát A társulat szerdán pihent, mert ezen a napon érkeztek meg a díszletek, a ruhatár és a kelléktár. A társulat csaknem nyolcvan tagot számlál a zenekar tagjaival együtt és igy a közönségre nagy feladat hárul a szín pártolás terén, hogy Iván igazgató az elsőrangú társulatot fenntarthassa. Az első előadást csütörtökön tartják, mikor a Noszly fu esete Tóth Marival, a nagysikerű Mikszáth-Harsányi darab kerül színre. A sziniszezón jó ausniciumok közt indul. (*) Hcrczeg-b emutató Olaszországban. Milánóból jelentik: A milánói színházban holnap keiül bemutatásra Herczeg Ferenc három egyfelvonásos darabja. Az illusztris iró darabjai nagy népszerűségnek örvendenek Olaszországban és az Arany borjú, valamint a Kék róka számos olaszországi színház re- pertoirján szerepel. C) Ricsey György orgonamüvész az ungvári vallásos estélyen. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől). Felejthetetlen estélyben volt része Ungvár zenekedvelő társadalmának vasárnap, amikor a reformáció évfordulója alkamából az ung/ári ref. egyház vallásos estélyt rendezett. A szokásos gyülekezeti ének után Komjáthy Gábor ref. esperes, ungvári lelkész magasba Ívelő imát mondott. A zeneszámok között a Ricsey György beregszászi orgonamüvész és zenetanár többszöri előadása magasabbrendü művészi teljesítmény volt, melyhez hasonlót az ungvári közönség még nem élvezett. Ricsey, mint orgonamüvész, hatalmas technikájával, invenciózus játékával, minden előadott darabját lelkileg dolgozta fel, úgyhogy messze túlnőtt a hasonló művészek előadási készségének átlagos fokán. Daru Sán- dorné szép, csengő szopránjával egyházi mii- énekeket adott elő a Kormos Gergely ref. tanító orgonakisérete mellett. Mint szavalómüvész Ruszka Elek s. lelkész előnyösen mutakozott be. Tanulmányszámba menő felolvasást tartott a reformációról G. Nagy Sándor kisgejőczi lelkész. Kersék János szlovenszkói költőnek az ungvári estélyre irt gyönyörű költeményét Tomcsányiné, Nagy Erzsi ,-Jta elő utánozhatatlan művészi szavalótehetséggel és mélységes drámai erővel. Két nívós müénekkel szerepelt Komjáthy Lajos dr. törvényszéki bíró és neje Stépán Olga, mindkettő régi, rutinirozott, kiválóan képzett művésze a dalnak. Az éneklőket Zádor Jenő r. k. orgonista kísérte. Az estély művészi sikerét Ungvár közönsége nagy elismeréssel méltatta. .4 ruszinszkói magyar színtársulat heti műsora Ungvárolt: Pénteken: Csókos asszony. Szombaton: Csókos asszony. Vasárnap d. u.: Csdrdáskirálynö. Vasárnap este: Csókos asszony. A Ligeti letörése (Saját tudósítónktól.) Mint már jelentettük, a Ligeti Érsekújváron súlyos vereséget szenvedett. A Ligeti evvel megpecsélte rossz szereplését és ugylátszik, hogy az 1926/7-es bajnokságba már nem lesz beleszólása. Az utolsó hetekben ámbár forma javulásról tettek tanúságot, de amint most látjuk, ez csak átmeneti volt. A pozsonyi magyar bajnok ezzel a jelek tanúsága szerint feladta az elsőbbséget és a hegemónia most már más egyesületre át fog szállni. Hogy ki lesz az utód, ezt pillanatnyilag még nem lehet megállapítani, de tény az és a valószínűség is amellett szól, hogy vagy az Érsekujvári Sport Egyesület vagy a a pozsonyi Ra- pidra fog átszállni a vezetés szerepe. Nem mulaszthatjuk azonban el, hogy akkor, amidőn a Ligeti letörésről Írunk, ne a dicséret hangján emlékezzünk meg róla. Kevés egyesületünk van, amelyek saját erejükből olyan pozícióra tettek volna szert, mint a Ligeti Négy- éven keresztül bírták az elsőbbség pálmáját magukhoz ragadni és megőrizni. maga oly tény, amely mindennél többet mond. Saját erejükből, idegen játékostól mentesen, végigharcolták ezt a négy évet. Hogy erre a dicső múltra visszapillanthatnak, ezt elsősorban a klub elnökének, Leberfinger Frigyesnek köszönheti?, aki nem ismert ambícióval küzdött csapatja érdekében. Jóban és rosszban ő volt az, aki összetartotta a Ligeti kiváló futballcsapatát. Hervadhatatlan érdemeket szerzett itt Leber- finger és ha Ligeti most már másnak adja át helyét, bizonyára ez nem ő rajta múlott. Leberfinger úgy mint a múltban, úgy ez évben is mindent megtett egyesületéért, talán elegendő az bizonyságul, ha felemlítjük, hogy az ő közbenjárására történt, hogy Olaszországba szakadt centercsatárja, az ő közbenjárására visszajött Pozsonyba, ahol Millernek újra jövőt biztosított. Kitűnő segítőtársakat talált itt Heitmanek Rezső intéző és Hlatky Károly titkár személyében, akik mindenkor kész mv akatársai voltak. A csapat gerincét természetesen a Mayer fivérek képezték, akiknek rossz vagy jó játékuktól függött legtöbb estben a Ligeti meccsek sorsa. Sajnos, a folyó évben hol az egyik, hol a másiknál volt baj. Mayer III. a fiatalabbik hónapokon keresztül betegeskedett és Meyer II. pedig meg hivatalából kifolyólag volt akadályozva, hogy egyesülete tréningjein részt vegyen. Ezen felül mint ismeretes, MiUler egy évnél huzamosabb időn át időzött Olaszországban, úgy hogy Ligeti a folyó évben csak nagyritkán tudott komplett csapattal kiállni. De a csatársoron kívül a csapat többi részeivel is baj volt. A balfok közül az öregebbek abbahagyták a játékot és a védelem standardemberei katonai szolgálatra vonultak be. Ilyen körülmények közö't a csapat rendszerint minden tréning nélkül állt ki a meccsekhez, amelyeket azután technikai fölény dacára könnyen elveszítették. Nem akarjuk ezzel a Ligetit végleg elpami- tálni, mert hiszen mindenkor csak egyeeegyedül kondicióhiány volt annak az oka. hogy a Ligeti elveszítette a vezetést, amennyiben technika és taktika terén még mindig legjobb csapatunk. E t Érsekújváron is igazolták, ahol az első félidőben döntő fölényben voltak. Minden ellenkező jelentéssel szemben azonban megállapítható, bogy az uj favorit, vág s az ÉSE sikereinek minden igaz sportember '■g ős tud örülni, mert hiszen ueni fontos, hogy mi az eles>ís-* || * | * || s Tcammamni ............................... i i i un i Eg v elsülyedt világrész története
