Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-30 / 272. (1310.) szám

Í926 november 30, kedd. ^RSGAI-AWfcVRHlRIiAE 5 Rákóczi Ferenc ésazuj magyar ifjúság i a MAKK. brftnni KakóczI-unnepelyen hitéhez, népéhez! Ezért mondja iszó lelkesedésé- ben Petőfi „hazánk szentjének", — ezért él dal­ban a nép ajkán emléke és ez emlékekből fakadt induló dübörgő, véríórraló, mámoritő hangjai ki­sérik, nemzedékeken át, — az örök halhatatlan­ságba ! Amikor az ily férfi emlékét a mi szomorú Ifjúságunk felzokogja, megértem e néma fájdalom szavát. Uj időkét élünk, a nemzet, a haza, az ország fogalmai nem fedik egymást. A háború utáni idők izzó nacionalizmusa nem a kiküzdött sza­badság eredménye, de a reakció, az elnyomás forrása. A gyűlölködés felemészti kis és nagy nemze­tek gazdasági és kulturális erejét, belevesz min­den abba az értelmetlen hangzavarba, amellyel az egyik nemzetiség a másik minden életerejét csak azért akarja elnyomni, mert más nyelven szólta bölcsődal felette. Pedig a társadalmi és po­litikai élet is csak a természetnek* egy jelensége. Gondolkodó emberenk jutna-e eszébe azt kivánni, hogy fenyves változzék tölgyessé, — hogy" a su­sogó lomberdő terüljön szét virágos mezővé, — a szántóföldek tornyosuljanak hótakarta csúcsokká? Am a uég mindig teboi'üs mámorban támolygó emberek, európaiak!, civilizáció vezetői! óhajt­ják, hogy szlávból legyen olasz, — a 'németből lengyel, olasz vagy cseh, — a magyarból sziovák, cseh, román, szerb és igy tovább!... A nacionalizmusnak ezt a betegségét sokféle orvossággal óhajtják, jóhiszemű, jÓszándéku em­berek gyógyítani. Coudenhove-Kalergi Páneurópá- val, — Niki a liberalizmus feltámasztásával, — H. G. Wells a lelki megújhodás szükségességének hirdetésével stb. Mind e gyógyszereknek, úgy látszik, ma még ható ereje sincs, vagy kevés. Abban azonban min­denki egyetért, hogy a ma államíérfiai, akik ez állapotok megteremtésében bűnösek, az orvoslás keresztülvitelére nem alkalmasak és épp azért mindazok, akik a gómolygó viharfelhők fölé emel­kedve, magasabbról nézik az emberiség jövendő sorsát, az ifjúságot akarják emelkedettebb esz­ményeik követőiként megnyerni és pedig egyre lehiggad tabban, nem a nemzetköziesség útvesztőin I át, de a tisztult nemzeti érzés számbavételével Mint ahogy az orvostudomány dolgozik a szérum­mal A természetben nincs abszurdum és ennek felismerésével, aki a kiutat Páneurópán at keresi az is szabad nemzetekről beszél, szabadállamban, —- Nitti is azt mondja, hogy „a civilizáció mai állapotában nem lehet elképzelni semmiféle fej­lődést, amely nem olyan csoportokon nyugszik, melyeket a történelem teremtett meg és amelye­ket „nemzetinek hívunk". Ezer év zivatarai között edződött a magyar nép is nemzetté és a most, a békeszerzőflésTekkel köz- beíolt országhatárok, a nemzet életét meg nem akaszthatják. Ha a sors még úgy szét is szőrt bennünket, ahol magyar él, ott él a magyar nem­zet is, amely ilyképp a világban szerte küzdő magyarság egyeteme. Ennek vagytok Ti is, ifjú Barátaim, értékes kincsei 1 Uj országba vetődött át otthonotok, idegen nyelven végzett tanulmá­nyokkal kell az élet küzdelmeire felkészülnötök. Nehéz sor, de nem ok a csüggedésre! Sőt ellen­kezőleg, a magyarság életerejének, életre hivatott- ságának bizonyítéka, hogy Ti itt vagytok és a tu­domány erejével megacélozva akartok az ősi föl­dön tovább élni és dolgozni. 1707. április 24-én, Kolozsvár városában ala­pított — ahogy Márki Sándor írja — Rákóczi fe­jedelem 100 ;fju daliából egy nemes társaságot, hogy, — amint a fejedelem mondá —: „a tudo­mányokban, a katonai ősmertekben, vitézségben, lovagiasságban ez a tanult ifjúság legyen az or­szág reménye, szemefénye, büszkesége". A magyar ifjúság, az előbb mondott értelem­ben vett nemzetét, magyarságát, ma igazán úgy szolgálja, ha szentén elsőként állja meg mindenütt a helyet, ahová a sors vetette. A küzdelmet, a vi- | lág rokonszenvéne'k, megbecsültetésünknek, el­nyeréséért ma á műveltség erejével kell folytatni, a műveltség erejével kell megnyerni. Ehhez ta­nulja meg az ifjúság Rákóczinak art az intelmét is, hogy „nincs az a nehézség, melyet a bátorság könnyűvé nem tenne, ha erős akarat járul hozzá". Mikor azt a 100 nemes ifjút Kolozsvárott hű­ségére megesketé, a fejedelem velők imádkozott. Nem zúgolódott soha az Isten akarata ellen és bizalommal kérte mindig segedelmét. Az ő ma­gasztos példáját követve legyen szabad feífohász- kodnom: az Isten segítsen benneteket, kedves magyar fiuk! Az 1927 évi hadgyakorlatok Prága, november 29. A. nemzetvédelmi minisztérium e napokban kiadta az 1927. évi hadgyakorlatokra vonatkozó rendeietet. A jö­vő évben négy hetes hadgyakorlatra behív­ják a tartalékos tiszteket, három hetes gya­korlatra pedig a tartalékos legénységet. Az első hadgyakorlati periódus március 30-áu kezdődik és junius 30.-án végződik. A máso­dik hadgyakorlati periódust a következőkép­pen osztották be: a pozsonyi katonai parancs­nokság területén augusztus 9 töl 30-ig, a kas­sai kerületben augusztus 10 tol 31-ig, a prá­gaiban augusztus 17-töl szeptember G-jg és & brünniben augusztus 18-tól szeptember 7-ig. A tartalékos tisztek második hadgyakorlali periódusa mindig a legénység hadgyakorlatai előtt egy héttel kezdődik. Az első hadgyakor­lati periódusba az első tartalékos osztály két tiszti és két legénységi sorolási évfolyamát hívják be. 1917-ben hadgyakorlatra kötele­sek: Az 1923, 1921, 1918 és 1916. év­bér sorozott tartalékos tisztek, az 1922, 1920- 1919 és 1917. évben sorozott őrmesterek és legénység. Azon katonai személyeknek, akik 1927-ben gyakorlatra kötelezettek, de akiket a hadgyakorlatra be nem hívnak, 1927-ben elegendik a hadgyakorlatokat. A hadgyakor- lti behívókat az illetékes hadkiegészítő pa­rancsnokságok 1927 december 31-ig kikézbe- sitik. A külföldön tartózkodó személyeket nem hívják be hadgyakorlatra. A hadgyakorlatok alól fölmentik azokat, akik kötelezik magu­kat arra, hogy a jövő évben bevonulnak* Mindazon katonai személyek, akiknek 1928- bán gyakorlatra kellett volna bevonulniok, de saját hibájukon kívül kötelezettségüknek ele­get nem tehettek, 1927-ben nem fognak had­gyakorlatra bevonulni. ff Halló Bratislava /‘ Nincslcs a közös magyar-jugoszláv nuillról is jövőről Nagykikínda, november 29. A radikális párt vasárnapi nép gyűlésén Nincdcs kül­ügyminiszter hatalmas beszédeit mondott, amelyben érintette a Magyarországgal folyó tárgyalásokat is. — A magyar nép lovagias nép — mondotta, — amely évszázadokon át közös sorsban élt a szerbekkel. A magyarság épp annyit tűrt, küzködö-tt és szenvedett, mint a szerb. Szenvedéseit rajta kivül álló körülmények okozták. Amint a két nép évszázadok előtt vállvetve küzdött a közös célokért, úgy semmi akadálya sem lehet annak, hogy a jelen­ben és a jövőben is együttműködjék. BO Karácsonyig nem tárgyalják le az adóreformjavaslatot? A legközelebbi hátülést írásbeliiéi hívják össze — A parlament karácsonyéiul programja uroMcnmid Géza dr. szenátor beszéd* Kedves, ifjú Barátaim! önök, itt, a messze idegenben, főiskolai tanulmányaikat folytató ma­gyar ifjúság, aiTől értesítettek engem, hogy II. Rákóczi Ferenc születésének 250. évében az 6 emlékének óhajtják szentelni első ifjúsági esté­lyüket s felkértek arra, hogy a magyar történe­lem e nagy és tragikus sorsú hérosza iránt ér­zett mélységes tiszteletüknek &z ünnepélyükön én ed jak kifejezést. Meghatva fogadtam a felhívást. Mikor ily fel­lángoló érzéssel ide idéztek, jöttem — félig be­tegen is — mert „az önök lelkesedésének tovább kell tartama, mint a mi hanyatló életünknek". Rákóczi szabadságharca kezdetének kétszáza- dik évfordulóján mondotta ezt Márki Sándor dr. is Kolozsvár egyetemi ifjúságának, hozzátéve, hogy „ime, megjelenünk ma ez ünnepi közgyűlé­sen, mi Öregek, hogy a Rákóczi emlékirataiban meghagyott módon megemlékezzünk a múltakról és lelkesítsük a fiatalságot a szabadság szerjte- tére annak elbeszélésével, ami azelőtt történt volt". Rákóczi nemes emlékét & kassai emlékünne­pen iparkodtam már Szlovenszkó magyarságának, őslakosságának a tárgyilagos történelmi beállítás keretében, de a messzeségen is áttörő nemzeti ér­zés melegével megvilágítani. Mint a történelmi arcképeken szokásos, hát­térnek adtam Magyarországnak a törökhódoltság alatti és annak megszűntét követő időben való (szenvedéseit, melynek keserveiből a Megváltó utáni vágyakozás erejével sóvárgott felé a kifosz­tod üldözött, íelgázott szegénység. A szabadság utáni epekedésnek tudat alóli lebirhatatlan ki­törése volt az, mely minden elnyomott nép leiké­ből egyszer-egyszer viharként feltámad, mert ahogy Mazzini, Olaszország nemzeti öntudatának megteremtője mondja: „A haza. szabadság nélkül csak börtön". Ily hivő szóra lépett a* ntolsó menedékét benne látó magyarság élére a politikától eredeti­leg távol élni akaró, de csöndes családi boldog­ságából a bécsi udvar ravasz fondorlataival kiza­vart és bujdosásra kényszerült ifjú Rákóczi is, amint „Vallomásaiban" módja, azzal a hittel és fellángoló lelkesedéssel, hogy „az Úristen őt hasz­nálta fel eszközül arra’ hogy felébressze • magya­rok keblében a szabadság szerefetét, mely a rossz­nak megszokásából már-már hülni kezd vala", —• és, amint ugyancsak „Vallomásaiban" ismételten kiemeli, mert „az Isten akarata és a Gondviselés ót szemlélte ki Magyarország megmentésére". E meggyőződéssel szivében megy tovább a magyar Golgotán, mint előtte is annyian és utá­na még oly sokan! A történelmi eseményeket önök Ismerik * azok felsorolását ez a körülmény feleslegessé te­szi. Ha azonban a szabadságharc eseményeíbén Rákóczi személyét és életét figyeljük, úgy a szem­léletnek módszere téves utakra is vezethet. Épp az ifjúsághoz szólva, szándékosan nyúlok e kérdés­hez. Természetes, hogy nagyrabecsülöm az oknyo-. mező történelem kutatási módszerét. Elismeren a fáradságot, amellyel a követi jelentések, naplók, levelezések stb. tanulmányozása jár e hasznosnak, nélkülözhetetlennek tartom azt az egyetemes tör­ténelmi tudást és bő nyelvismeretet kívánó mun­kát, amelyet a múltnak ily feltárása kíván; — ámde ne féledjük, hogy a kép, mely e mozaik- kövecskék egymáshoz illesztgetéséből kikerül, ha a kornak érdekes adatait tartalmazza is és a tudo­mányosság erősségével hal sokszor mégis csak pletykákból, rosszindulatú vagy célzatos jelenté­sekből levelekből iratokból sűrűsödik össze és nem vetíti vissza egy-egy kórnak vezető eszméjél vagy az egyéniséget, amelyben ez megtestesül — mint ahogy a római S. Maria Maggiore templo­mának, — bizonyára mély áhítattól eltelt művész­nek kezéből eredő, — hites mozaikja is csak me­rev ünnepélyesség, — míg Michelangelónak a vatikáni sixtini kápolnában levő „Utolsó ítélete" az emberi lélek legnagyobb kérdésének, a túlvi­lág! életnek, villámíőnyben felcsillanó, ihletteljes meglátása.! Rákóczi személyének, szerepének, jelentősé­gének elbírálásánál is mellékes dolog tehát az, hogy kezdetben, családi befolyásokra, menekülni szeretett volna reá várakozó megpróbáltatások­tól, — mellékes, hogy újabb történetíróink eddig ismeretlen kútfőkből kiböngészik, hogy — egyéb­ként korának szokásaihoz mérten — bujdosása és számkivetése idején az élet apró örömeitől nem idegenkedett, — mellékes az, hogy a francia ud­varban nehéz helyzetét, a megélhetés gondjaitól sújtva, állítólag hozzá nem egészen méJIŐ körül­mények közé beilleszkedve tűrte, —- mellékesek rodostői trónkövetelési kísérletei, — újabb háza­sodási tervei, — gyermekei érdekében való alku­dozásai, stb. Ember volt, apa volt. Joga volt az életbe neki épp agy, mint mindenki másnak. Az igazi kép, mely egy-egy nagy ember érté­két visszatükrözi, nem az életrajzi adatok és a korabeli események felsorolásából és magyaráz- gatásokből álló munkákban, de — épp úgy, mint génié ihletéből az eszme — a nép leikéből villan fel, amely Rákócziról is évszázadokon átörökölte annak tudatát, hogy benne is akadt egy egész, egy igazi ember, aki az ő régi és mind'g uj szen­vedéseiért odadobta családi boldogságát, óriási vagyonát, fejedelmi kényelmét, lelke nyugalmát és a hatalom perceiben nem nyújtotta kezét sem a lengyel, sem a magyar korona után, — a bukás nehéz óráiban nem fogadta el visszakinált vagyo­nát, mondván: „Valamint az ügyet nem dicsőség­ért, gazdagodásért vettem fel, úgy a nyomorúsá­gok félelméből azt el nem hagyom" — Ez Rákóczi! Férfi, aki az élet kisszerű viszonyait leküzdve, hU mindhalálig adott szavához, meggyőződéséhez. Hivatalosan ja megnyílt a pozsonyi rádióleadé- állomás Pozsony, november 29. (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt inz órakor hivatalosan is megnyílt az első szlavenszkói rádióleadóállcmás a miniszté­rium nagytermében. A megnyitásra hivatalosak vol­taik Hodzaa, Nőseik és Kállay dr. miniszterek, de a költségvetés hosszúra nyúló vitája miatt yaJaureaiy- nyien Prágában maradtak, úgy, hogy a szónoklatok el is maradtak. A feldíszített tereimben a pódium előtt van fel* állítva a rádióleadó. Másfélméter magas rúdon van a kis ördöngős szerkeze"!, amely ezentúl szétviszi as európai rádióállomásoknak a pozsonyi eseménye­iket, hangversenyeket. Az állványt a felületes szem­lélő holmi kotta tartónak hinné. Amikor a hivatalos személyek betódulnak a nagyterembe, előlép a do­bogóra a négy nyelvet beszélő Holéczá Mtcza, a rádióállomás tisztviselőnője és bemondja az első hivatalos rádtóbangvereeny kezdetét: — Halló! Bratislava. Smetana „Csókájából ját­szik a zenekar Nedbal Oszkár dirigálása melleit. Ezt szlovákul mondja, de — dacára, hogy tény­leg négy nyelven beszél a kisasszony — ezentúl ia urindent osak az állam nyelvén mond be. Nedbal Oszkár lép a pódiumra. Estélyi ruhá­ban, szmokingban van, látszik, hogy ünnepélyéé al­kalomnak tekinti az ügyet. A műsoron a miniszterek távolléte miatt .vál toz­tattak. Blahó Jankó dr„ a szlovák nemzeti színház tagja, Blahó képviselő fia, lép második számként a pódiumra és a „De tvan" operából énekel. Látszik, hogy meg van hatva: hangját most a világ minden, tájékán hallják a délelőtti rádiókonoert hallgatói Zongorán Vincourek J. kisérte. Chorovié opera­énekes, Krásova operaénekesnő, Fiscber Géza ope­raénekes és Hüibner operaénekes léptek még fel a hangversenyen részint Nedbal, részint Ruppeldj ze­netanár zongorakisérete mellett, Krásova asszony Mamik zsupánhelyetteo, szeneszerző „Odvykám" cí­mű szerzeményét ie előadta és néhány szlovák nép­dalt A rádióállomás, amelyet vasárnap a hivatalos formák között megnyitottak, már hónapok óta mű­ködük, dó teljesen csak most készült el. Tulajdon­képpeni szerkezete az uj kultúrpalotában van, a kormányépület nagyterme csak a leadóhelyiség. n— 1 ~ i r ii n—r Uj angol-német ipari tárgyalások London, november 29. Pénteken és szombaton folytatják a néhány héttel ezelőtt megkezdett angol-német ipari tárgyalásokat, A Westminster Gazette szerint német rész­ről egy óriási német-angol tröszt megalakítá­sát ajánlják. Ugyancsak német részről szóvá akarják tenni az angol vámtörvényke­zést is, mely alkalommal rámutatnak ennek a vámtörvénykezésnek veszedelmes voltára és arra, hogy Németországnak a kimaradt piac miatt meg kellene szüntetni a Dawes fi­zetségeket, ha az angol vámtörvények a do­míniumok felé elzárják előle az utat. ii Rendelje meg kiadóhivatalunknál a magyar irodalom kincsestárát, az Ifjúsági Könyvtár már megjeleni 2. kötetét is. A Kis Pyfchatronas ára 12 korona. zetgyölési és a legfelsőbb számvevőszéki té­telt szavazták meg. Éjjel kettőkor Malypetr elnök berekes*- tette az ülést s bejelentette, hogy a kö­vetkező ülést a házelnökség írásbeliiig fogja összehívni. Egyes verziók szerint a következő ülés csal december második felében lesz, más hírei* szerint viszont már szerdára összehívják s plenáris ülést, amelynek napirendjén kél pénzügyi javaslat szerepelne, azonkívül s Hodzsa-Kreibích mentelmi ügy is. Englig pénzügyminiszter a házelnökség­hez intézett levelében kéri Hackenberg és Pohl német szociáldemokrata kép­viselők megdorgálását, mert a költség- vetési vita folyamán azt mondották, hogy Englis megfizetett pénzügyi szak­értő. A képviselőháiz karácsony előtt már osak ki­sebb javaslatokat fog letárgyalni, Englis pénzügyminiszter ugyan ragasz­kodik ahhoz, hogy az ad óreform javasla­tot még karácsony előtt tárgyalják a bi­zottságok, mert január végére föltétle­nül tető alá akarja hozni az adóreformot Ellenkező esetben az adóreform törvénye 1927 január elsején visszamenőleg nem lép* kelne érvénybe. Azonban nagyon kétes, hogy Englis szándéka eredményre vezet­het-e, mert. hiszen már a költségvetési vita folyamán számos kifogást hallottunk nem­csak az ellenzék részéről, Imnem a cseh kormánypártok részéről is arranézve, hogy az adóreforaijavaslatnak számos kardinális hibája van s ezek kerrigátósa nélkül még a cseh többségi pártok sem hajlandók a*, adó­reformot eMosradná, Prágju november 29. Szombatról vasár­napra virradó éjszaka a parlament igen élénk volt, mert a hézelnöfeéég a kommu­nisták és a német szociáldemokraták kíván­ságára a költségvetés minden egyes tételé­nél és 350 módosító javaslatnál kénytelen volt elrendelni a névszerinti szavazást. A hat és félórás szavazás kimentette a tör­vényhozókat, elsősorban a kommunistákat és német szociáldemokratákat, akik maguk kétszáznál több módosító javaslatot nyújtot­tak be és a szavazásnál kétszáznál többszőr emelték fel karjukat. A kommunisták azért kértek névszerinti szavazást, mert azt hit­ték, hogy a házelnökség ismét a házszabá­lyok 57. szakaszának igénybevételével egy­szerre bocsátja szavazás alá az Összes ellen­zéki módosító javaslatokat s ez esetben hi­vatkozhattak volna arra, hogy a többség a sommás elintézéssel terrorizálja és elnyomja az ellenzéket A kormánypártok azonban ezt az agitációs fegyvert kiütötték a kommunis­ták kezéből, föláldozták vasárnapi éjszaká­jukat és bevárták a véget nem érő szava­zást, amellyel a jövő évi költségvetést első és második olvasásban igen tekintélyes sza­vazattöbbséggel el is fogadták. Amióta a köztársaság fönnáll, ez az első eset, hogy a szlovák néppárt is megszavazta a költségvetést és az első eset, hogy a büdzsé kérdésében a német politikai tábor kettészakadt. Az ellenzék meggyöngülését főleg a nemzeti szocialisták állásfoglalása idézte elő, akik a kulturális tétéit kivéve az első olvasásban részletekben, második olvasásban általános­ságban elfogadták a költségvetést; A cssoh szociáldemokraták viszont az elnöki, a nem-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom