Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-05 / 251. (1289.) szám
! 6 Diplomáciai bonyodalmat idéz elő a párkányi járási főnők Fölfüggesztették a kéméndi orvos praxisát, mert osztrák állampolgár — Csendőrök távolították el a névtábláját — A pozsonyi osztrák konzul nyilatkozata A Prágai Magyar Hírlap munkatársától > Párkány, november 4. Kellemetlen jegyzék váltás folyik hónapok óta a csehszlovákiai osztrák követség és a csehszlovák belügyminisztérium között s még nem lehet tudni, milyen következményekkel jár ez a kínos ügy, melyet a párkányi járásfőnök eljárása idézett elő. Kovánk dr., párkányi járásfőnök ugyanis hónapokkal ezelőtt megtiltotta rendeleti utón Janisch János dr. kéméndi orvosnak, hogy orvosi prakszist folytasson. — Érthetetlen a csehszlovák hatóság ^magatartása Janisch dr. ügyében, aki soha politikában nem vett részt és csöndesen folytatta orvosi praxisát. — Nálunk Ausztriában egész sereg csehszlovák állampolgárságú orvos dolgozik zavartalanul 8 csak magában Bécsben mintegy nyolcvan ilyen orvos működik. — A konzulátus, illetőleg a prágai osztrák követség magáévá tette Janisch dr. ügyét s mindent el fogunk követni, hogy a csehszlovák hatóságokat álláspontjuk megváltoztatására bírjuk. |; — Ismerjük a Janisch dr. elleni hajsza indokait és ez nem nagyon hízelgő fényt vet az intézkedő hatóságok komolyságára. Azzal az okkal tiltanak el egy érdemes embert orvosi praxisától, mert lakására valami befolyásos személy pályázik. Reméljük, hogy ebben az ügyben sikerül a békés megoldást megtalálni. G. J. ■IIMIIIWH ■IMII, .UNUnai ■ ll .......... Egy ru szinszkói gazda féltékenységében éhhalállal pusztította el öccsét rÁ rendeletet azon- az alapon adta ki, hogy Janisch dr. osztrák állampolgár, akinek honossági kérvénye még nincs elintézve. Janisch dr. már tiz éve fejt ki mint körorvos áldásos tevékenységet Kéménden é? vidékén, tisztán nagy taglétszámú családjának és hivatásának ék soha politikával nem foglalkozott és működését általános rokon- szerv kiséri. Janisch dr. kálváriája éppen úgy kezdődött, mint nagyon sok emberé Szlovenszkőn és Ruszinszkó területén. Janisch dr. ugyanis az egyetlen kényelmes polgári lakásban lakik Kéménden és erre a lakásra szemet vetett egy befolyásos személyiség, aki aknamunkát kezdett az orvos ellen, hogy a lakást megkapja, Nem törődött azzal, hi.gy ilyen módon egy több gyermekes családapa és egy hivató .'ál nemes áldozatkészséggel betöltő ^rvos exísz- tenciáját teszi tönkre, hanem kímélet nélkül indította meg és folytatta az emberhajszát, amely sajnos, a szlovenszkói közállapotok mellett eredményre is vezetett. Janisch dr. a hajsza megkezdésekor a prágai osztrák követséghez forduit jogvédelemért A követség ügyvédje utján azonnal éiintkezésbe lépett a belügymm.szténummal és kérte, hogy a Janisch-ügyben revideálják az elsőfokú hatóság eljárását. A követség hivatkozott arra a hallgatólagos megállapodásra, amely Csehszlovákia és Ausztria között immá*• nyolc éve fennáll s amelynek értelmében Ausztria minden különleges megegyezés nélkül működési engedélyt ad a területé** élő rsehszlo- váíc állampolgárságú orvosoknak és Csehszlovákia sem támasztott idáig nehézséget az osztrák állampolgárságú orvosok működése elé. Kovarik dr. azonban ezt a hallgatólagos megegyezést nem tartotta meg, Janisch dr.-t egyszerűen megfosztotta körorvosi alkalmazásától és helyébe Bény székhellyel uj köror- rcst nevezett ki. Miután pedig Janisch dr. erre az intézkedésre sem távozott Kéméndről, hanem mint magánorvos akarta kenyerét továbbra is megkeresni, íeljeleriést tett Janisch dr. ellen, hogy praxisát tovább folytatja. A hajsza a múlt hét elején érte el kulmi- nációját. A nácselnik elrendelte, hogy Janisch dr. azonnal távolítsa el házáról orvosi névtábláját és amikor az orvos ennek a rendeletnek nem akart eleget tenni, csendőrökkel távolittalta el a névtáblát, amelyet azután a községházán tétettek le- ; tétbe. 'A felsőbb hatóságok előtt ezt a hajszát Kovarik dr. azzal indokolja, hogy Janisch dr. a csehszlovák államra politikai szempontokból kellemetlen idegen. Ebben az ügyben, amelyből nagyon is kilátszik a lóláb, felkerestük a pozsonyi konzult, Georg Alexich urat, hogy nyilatkozattételre kérjük. A konzul a következőket mondotta: OOöQOQOOöOOOOOGQC^C'^OüOQOÜOOCüv § 8 p Újra megjelent O | Szabó Dezső nagy regénye | IMI* fiLIII tj 77 o q A század leghatalmasabb magyar $ 9 regényének | harmadik kiadása.. <$ Az első és második kiadás 25.000 pél- O $ dányban fogyott al. *:í 9 A háromkötetes nagy munka ára: $ Q Ke 110-50. ő o fl ÜOOOOGGOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOC A Polonina Rúna szörnyű titka — Egy össze kötözött, tehetetlen ember napokon át viaskodott az éhhalállal — Ruszinszkói szerkesztőségünktől —, Ungvár, november 4. A Polonina Rúna ruszinszkói havasok aljában, egy elhagyott juhakolban halva találták Vrabely Pál falusi gazdálkodót. A holttest már oszlásnak indult, amikor rátalállak. Tagjai össze voltak kötözve és igy kétségtelen, hogy a szerencsétlen gazda szörnyű bűnténynek esett áldozatul. A nyomozás azonnal nagy eréllyel indult meg. Megállapították, hogy a gazda még élve került az akolba. Itt összekötözték, magára hagyták és a gazda több napi rettenetes haláltusa után éhenhalt. Kétségbeesett jajkiáltásait senki sem hallgatta, mert ezen a vad vidéken igen ritkán fordul meg ember. A nyomozás csakhamar eredményre vezetett. A csendőrség megállapította, hogy az élete virágában levő huszonötéves gazdálkodót bátyja, Vrabely István pusztította el ezen a borzalmas módon. Vrabely István nem tagadta a szörnyű tettet. Egykedvűen vallotta be, hogy öccsét ő tette el láb alól féltékenységében, mert rájött arra, hogy viszonyt kezdett feleségével. Magával csalta az akolba öccsét, ahol leütötte, azután összekötötte és magára hagyta, hogy a vadak eledele legyen. Nyugodtan ment haza és feleségének mit sem árult el szörnyű bosszújáról. Amikor az asszony sógora után érdeklődött, a férj mesékkel áltatta. A nyomozás még nem tudta megállapítani hogy Káinnak valóban volt-e jogos alapja a féltékenységre, amely erre az elvetemült tettre bőszitette fel. Nem lehet megállapítani, hogy hány ember él a világon Egy német tudós könyve az emberiség nép ességéről — Oroszországban 1914 óta tizmilló ember pusztult el Prága, november 4. Az emberiség népességi problémájának kérdését rendkívül érdekesen fejtegeti és bírálja Wirth Albrecht dr. Emberek, népek és idők cimü legutóbb megjelent könyvében, amelyben legelsősorban azt állapítja meg, hogy a föld népességének számszerű emelkedése vagy csökkenése kizárólag az életkörülményektől függ, amelyeket az emberiség munkássága révén megalkot magának. Eddig még senkinek sem sikerült a földkerekség népességének számát pontosan megállapítani és ezért különösen érdekes a megoldása annak a kérdésnek, hogy az európai államok lakossága aránytalanul csökkent-e a vüágháboru következtében és hogy a földön hány ember él? Ez kétségtelenül a legnehezebb probléma, amely a statisztikusokat foglalkoztatja, mert közismert tény, hogy a népszámlálási adatok még a kulturállamokban is csak a legritkább esetben pontosak és megbízhatóak. A mai Szovjet-Orosz- ország lakosságának száma például a legnagyobb rejtélyek egyike, hiszen már a cári birodalomban megtartott legutóbbi két népszámlálás alkalmával is csak hozzávetőlegesen sikerült megállapítani a birodalom lakosságának számát. Az 1897Tben és 1910-ben megejtett népszámlálások semmiképen sem voltak alkalmasak a statisztikai kimutatások anyagának értékes adatokkal való gyarapítására és érdekes körülmény, hogy 1900-ban az orosz birodalom lakosságát egyesek 60 millió főre, mások viszont 100 millióra becsülték. Mindenesetre az a feltevés látszik valószínűnek, hogy a cár alattvalóinak szama aránytalanul nagyobb >lt, mint azt a hivaíalos kimutatások feltüntették. Az európai népességi statisztikák összehasonlításakor megállapítható az a tény, hogy az európai kontinens lakosainak száma a XIX. században — tehát alig néhány emberöltő alatt — olyan óriási arányban növekedett, hogy számokban kifejezve, a népesség szaporodása száz esztendő alatt jóval több, mint a történelem előtti időktől az 1800-ig terjedő időkig bekövetkezett fokozatos szaporodás. Ezek a számok azonban a sző szoros értelmében eltörpülnek az amerikai kontinens lakosságának szinte vészjóslóan rohamos szaporodása mellett. Az Egyesült Államok függetlenségének kimondásakor mindössze 3.5 millió ember élt az Unió területén, sőt 1800-bnn is csak 5,300.000 lélek volt az Egyesült Államok lakóinak száma. 1800— 1920-ig a lólekszám a hu szón egyszeresére emelkedett, mert az északamerikai Unió lakosságának száma meghaladja a 115 milliót. Ez a tény pedig nemzetgazdasági szempontból sokkal komolyabb jelentőségű, mint Napóleon összes hadjáratai, vagy Bismarck és Cavour államalkotó müvei. Az európai kontinens lakosságának számát Wirth dr. nem állapítja meg. Legtöbbet Oroszországgal foglalkozik, amelynek népességét 1914-ben százötvenmillió főre becsülték, közülük közel 5 mülió esett el a harctereken, a szovjet rémuralma, kivégzések, vérfürdők, éhség és járványok pedig további 40—50 millióval csökkentette a népesség számát. A földkerekség összlakosságának számára vonatkozólag Wirth dr. a következőket Írja érdekes könyvében: „A világháború kitörése előtt megközelítőleg egymilliárd és háromszázmillió ember élt a földön Kérdés most már, hogy a népesség szaporodott, vagy csökkent-e? Franciaországban és az ószerb királyságban kétségkívül apadt a lakosság száma, sőt veszedelmesen csökkent Szovjet-Oroszország- ban is, míg ezzel szemben a Német-birodalom államaiban a lakosok száma a szerencsétlen háború, a forradalom, tüdővész, spanyolnátha és más járványok ellenére is néhány százezer fővel szaporodott. Németországban csak a legutóbbi időben mutat aggasztó visszaesést a születési többlet grafikonja. Emelkedett a lakosság száma Olaszországban, Spanyolországban, Angliában, valamint a nagyarányú bevándorlás folytán úgyszólván az összes délamerikai köztársaságokban. Végeredményben azonban mégis megállapíthatjuk azt, hogy a földön ezidőszerint kevesebb ember él, mint 1914-ben. Ennek oka természetesen kizárólag Szovjei-Oroszország példátlan emberanyagveszteségében keresendő. De még ez a körülmény sem befolyásolja lényegesen a világ összlakosságának számbeli csökkenését, mert bizonyosra vehető, hogy a föld lakosságának száma legrosszabb esetben csak egy egész és egynegyed százalékkal csökkent. — A zselizi járásbíróság megkezdte működését. Oroszkai tudósítónk jelenti: Az újonnan felállított zselizi járásbíróság ünnepélyes installációja november 1-én történt a bírósági épület tanácstermében. Varga Elek községi bíró a község nevében mondott üdvözlő beszédet, Patzkó járási főnök pedig a járási hivatal nevében köszöntőiic az uj bíróságot. A kereskedelmi és ipari területek után Pártos Elemér dr. ügyvéd az ügyvédi kar nevében .üdvözölte az uj igazságügyi hivatalt. A beszédekre Vincze Sándor dr,, a koma *oml törvényszék elnöke válaszolt. A járásbíróság november 1-én hivatalosan megkezdte működését, de az érdemleges tárgyalások csak a jövő hél folyamán kezdődnek meg. 1926 november 5, péntek. rHlREK— Erre mifelénk Erre mifelénk tépő vihar dúl és maró kínjában zokog a föjd Erre mifelénk szikkadt a cserje és földig hajol, a nagy, büszke tölgy Erre mifelénk csendes az éjjel, csak a bagoly huhog az elhagyott tanyán Erre mifelénk nem kacag senki csak a levél nyargal szárnyas paripán Losonc, Bénáik Zoltán. Politika az állatvilágban — Két modern áUatmese — Irta: Vulpe* I. Hi az az immunitás? Egy szép nyári délelőtt, ponprafl-O. a háv^’-alos látogatások idején, beállít a sza-aía a gólyához. Noha igen jelentős a társadalmi különbség ketite- jöik közt, a gólya nagyon szívesen fogadta vendégéit. — Mi jót hoztál, szarka öcsém? — Nem hoztam én semmit, gólya bátyám. Kérni jöttem, számítván a te baráti jóindulatodra és atyafiságos szer etetődre. — Hát csiak ki vele, öcsém. — Abban a gyereíkügyben jöttem, bátyám- uram. Tudom, — mint ahogy mindenki tudja, — hogy te vagy az emberek gyerekszállitója s ezért nagy tisztelettel és kímélettel bánnak veled mindenütt- Terád nem puskáznak, téged nem dobálnak kövekkel, a te fészkedet nem turkálják, a te fiókáidat nem szedik M a gyerekek. Szóval te a hivatalod révén köztisztelt egyéniség vagy, mig engemet üldöznek, hajszolnak, pusztítanak az emberek, ahol csak lehet... — Baj, baj. De arról én nem tehetek, fiam. — Talán igen. Arra gondoltam ugyanis, hogy magad mellé vehetnél segédnek ilyen szállítások alkalmára. Azon lennék, hogy hasznossá tegyem magamat: segítenék cipelni a gyerekeket, vagy összefognám a pólyát, vagy előre sietnék bekopogtatni az ablakon, vagy egyéb módon járnék & kezedre... , — Minek volna az neked, szarka koma? — Annak, hogy akkor én is immunitást élveznék. Az emberek tudnák, hogy én is fontos hivatást töltök be, tehát engem se bántana senki... A komoly gólya erre nagyot nevetett. — Nem szívesen teszem, mert ösmerem a be kotyogó természetedet, de elárulok neked egy családi titkot, ha becsületszavadra megfogadod, hogy. senkiinek se szólsz róla ... — Becsületemre, nem szólok senkinek. — Hát akkor hallgass ide, öreg csacsi te! Az az egész gyerekhistória csak mese. Legenda, amit már csak a naiv gyereknép hisz el. Dehogy is li- ferálok én gyerekeket. Elég bajom van a magam kölykeivei... — Hát nem igaz? — rémüldözött a szarka é« kimeresztette a szemeit. — De hisz akkor a be egész exisztenoiád egy nagy csalásra van Mp építve... — Persze. Egy legendából élek, mint akárhány magyar államférfi u ... A szarka a fejét rázta. — Ejnye, ejnye. Sose hittem volna, hogy a becsületes képeddel ilyen agyafúrt csirkefogó vagy! Különben ez a dolog az én kérésemet nem alténál ja. Vegyél be a legendába cégtársnak. A gólya a jobb lábáról a bal lábára állt és ridegen felelt: — Ezt nem lehet, komám. Szó se lehet róla .. „ — Mért nem? — motyogott a szarka. — Hiszen ha semmi dolgod sincs a gyerekekkel, ha még csak közöd sincs hozzájuk, akkor mindegy lehet neked, akár magad csinálod ezt a semmit, akár kelten csináljuk... — Nem úgy van, fiacskám, — mondja a gólya komoly arccal. — Ha munkával járna a hivatalom, szívesen vennék hozzá kompániáiét, aki elvégzi hely ettem a munkát. De mivel csak haszonnal jár, hát inkább csak magam csinálom ... H. Interpelláció az erdőben Büszkén és délcegen törtet végig az erdőn a szarvas. Egy mókus nézi a gyönyörű állatot és lelkesen szól: — Oh, milyen szép vagy és fejedelmi, dicsőséges szarvas s milyen gyönyörűek az agancsaid! A szarvasnak jól esik a bámuló elismerés s hanyagul felel: — Hát hiszen megjárják, öcsém. Nem mondhatnám, hogy okom van a panaszra. A mókus folytatta: — Már sok szép agancsot láttam életemben, hiszen itt lakóra az erdőn. De a tieidnél szebbeket még nem láttam soha!... A gőgös szarvas most már megáll ott egy kis barátságos beszélgetésre*. — Mondom, hogy magam is meg vagyok elégedve. Elég tisztességes és formás .agancsaim vannak. Fs ezek értéket jelentenek, fiatal barátom, igen komoly értéket. Te nem is hinnéd, hogy a*
